Magyar szemtanú a szökőárriadóról
A Japánban élő Váradi Fruzsina telefonja ugyanúgy, mint a többieké, egyszerre szólalt meg. Japánban ugyanis a cunami és földrengésriasztás gyárilag telepítve van a készülékekre, és az akkor is hangosan megszólal, ha a készülék egyébként le van némítva.
A Blikk érte el Fruzsinát, aki elmesélte, hogy „Jó fél órát álltunk a vonattal Hakusan városban, amikor egyszer csak letereltek mindenkit és egy épületre mutattak, hogy annak a tetejére kell felmennünk, az az óvóhely. Ekkor már tudtuk, hogy földrengés volt és nagy cunamit várnak a szakértők. Az első hírek 5 méter magas vízoszlopról szóltak, az pedig rendkívül veszélyes. Ez a legdurvább természeti katasztrófa, amit megtapasztaltam, pedig éreztem már földrengést, amióta itt élek. Ilyenkor azt kell tenni, amit mondanak. Kezdett sötétedni, hideg volt és nem tudtam, fent kell-e éjszakáznom a tetőn.”
Az utasokat később beterelték a lépcsőházba, az épület egy idősek egészségügyi ellátását végző intézmény volt. Ez volt a környéken a cunami esetére kijelölt óvóhely. Mivel a tengerpart 4-5 kilométerre van csak onnan, tartani kellett a szökőártól.
és csak miután felértek a tetőre, azután kezdték hívogatni hozzátartozóikat. Ellátásként forró teát kaptak, ami átmelegített mindenkit.
Végül Fruzsinának nem kellett ottmaradnia, érte jött a barátja és hazavitte, ahol azzal szembesült, hogy
Ráadásul munkahelye, amely egy szálloda, jelenleg nincs olyan állapotban, hogy vendégeket fogadjon, ráadásul Fruzsina sem tud eljutni egyelőre oda.
A földrengés helyi idő szerint 16 óra 10 perckor következett be az Ishikawa prefektúrában lévő Anamizutól 42 kilométerre északkeletre, mélysége pedig 10 kilométer volt. A hatalmas rengést a szolgálat szerint erős utórengések sorozata követte: Anamizutól 58 kilométerre északkeletre 5,2-es erősségű utórengésrt jelentettek. A hatóságok Nyugat-Japán partvidékére szökőárriadót rendeltek el.
