„Maguk csak ne szóljanak bele itt az ügyekbe! Mi lakunk itt negyven éve!” – lakógyűlés Magyarországon
– Tisztelt lakótársak! Most számoltuk össze, ötvenheten jöttek el, ez kevesebb, mint a lakók fele, tehát eleve határozatképtelenek vagyunk, de szavazás az lesz.
– Akkor minek vagyunk itt, kérdezem én?
– Mert most van ez a fűtéskorszerűsítési pályázat, le lehetne cserélni a radiátorokat.
– Azok hetvennégy óta úgy vannak, jó lesz az úgy, maga itt csak ne pályázgasson, Csopaki úr.
– Hetvennégy óta???? Én még csak egy éve lakom itt, egyetemista vagyok, de ez nekem új. Azt mondják, hogy lassan ötven éve nem nyúltak a fűtéshez? Mérnök úr, hány évre vannak ezek a fűtésrendszerek kalibrálva?
– Körülbelül huszonötre, fiatalember.
– Akkor mi a kérdés? Ötven éve ugyanúgy van! Mi lesz, ha szétrohad?
– Már szétrohadt, kedves lakótársak, múltkor csőcsere volt a harmadikon, belül megeszi a rozsda.
– Csopaki úr, maga itt ne agitáljon, folyton agitál, aztán húszezer a fűtésszámlám.
– Mondjuk pont ettől lenne kevesebb. Az anyám a szomszéd házban lakik, ott megcsinálták a panelprogramot, azóta feleannyit fizet.
– Maga meg mit szól bele, ha a szomszéd házban lakik?
– Mondom az anyám lakik ott, én itt lakom.
– Igen? Két lakásuk van, itt Budán? Ilyen jól megy?
– Tisztelt lakótársak, ne térjünk el a témától, a környéken az elmúlt öt évben tizenkilenc ház csinálta meg, a szomszéd tízemeletes is.
– Minket nem érdekel a szomszéd tízemeletes. Ott magának két lefizetett embere is volt, Csopakikám, egy önkormányzati képviselő meg egy zugügyvéd mutyizták le magának ezt az egész otthon melegét, hallottam a kisboltban.
– Jézusom, miket hadovál össze? Csopaki tán lefizette mind a tíz emeletet?
– Én meg azt hallottam a kisboltban, hogy a szomszéd házban kicserélték, azóta szebb is, kevesebb a fűtésszámla, meg harminc százalékkal felment a lakások ára.
– Maga meg mit fogadatlan prókátorkodik itt? Tán maga is le van fizetve?
– Nem, Ilikém, ez fiatal, ez szerintem ingatlanügynök, csak nyerészkedni akar.
– Ja, meg sorosügynök is vagyok. Te jószagú úristen....
– Tisztelt lakótársak, én már ugyan 87 éves vagyok, nem értek ezekhez a pályázgatásokhoz, de azt mondom, ha az állam ingyen oda akar adni 50-60 milliót, akkor azt, kérem, el kell fogadni.
– És aztán maga miből fizeti a havi plusz 8 ezreket? Ami az önrész lesz?
– Ha szétrohad az egész ház fűtése, és önerőből kell lecserélni, az minden lakónak százezrekbe fog fájni, és részlet se lesz.
– Maga csak ne vágjon a szavamba. Nem a lényegről beszélünk. Az a lényeg, hogy miért van büdös a liftben.
– Asszonyom, ez most hogy jön ide?
– Úgy, hogy itt kérem nagyon nagy bajok vannak, mérnök úr. Negyvenöt négyzetméteres a lakásom, de átalányba fizetek, és beleszámolják az erkélyt is.
– Az új radiátorokon lesz mérő, épp az a lényeg, hogy állíthatja, és csak annyit fizet, amennyit fogyaszt.
– És ha a szomszéd lakásba nincs senki? Most sincs, mert eladták. Majd talán azt is én fűtöm be, mi?
– Nem, a központi szabályozó ezt is érzékeli, ön csak a saját lakásáért fizet.
– Akkor is feljön az alattam lakótól a pörköltszag.
– Ehhez semmi köze a fűtésnek.
– Hát akkor mihez van köze?
– Ahhoz, hogy akkor nem kell társasházban lakni. Menjen falura.
– Maga meg át az anyjához!
– Még jó, hogy nem azt mondja, hogy az anyámba.
– Maga mondta...
– Tisztelt lakótársak, így nem jutunk semmire, a saját hangomat se hallom.
– Ott van Önöknél a papír, azt kell megszavazni, hogy akarunk-e pályázni, és ha igen, egycsövesre vagy kétcsövesre? Tegyék fel a kezüket...egycsöves...egy-kettő-három...kétcsöves...egy-kettő-három...plusz a gondnok asszonynak adott még kilenc lakó írásbeli felhatalmazást, azokat is hozzáadjuk...Zsuzsa, vegye jegyzőkönyvbe, hogy 35-22 arányban a kétcsövest pályázzuk meg.
– Milyen kilenc meghatalmazás? Kik azok a lakók? Azonnal mutassa meg, az összes papírt, egyesével!
– Itt vannak nálam, meg a jegyzőkönyvben is. Amúgy nem is szabadna megmutatnom, az adott lakókkal kell beszélnie.
– Ez csalás! Ezek formailag nem jó meghatalmazások! Jogász vagyok, tudom!
– Jogász egy fenét. Takarított egy ügyvédi irodában.
– Maga hallgasson! Ez egy mutyi! Nyolcvannégy óta itt lakom, ide be nem teszi a lábát egy csőcserélő mérnök se, vagy mi!
– Értsék már meg, hogy most csak a pályázat benyújtásáról szavaztunk. És mivel nem jelentek meg elegen, még lesz egy levélszavazás is. És ha nyerünk is támogatást, akkor is lesz egy új szavazás, oda meg már kétharmados többség kell.
– Kétharmad? Itt? BÁRMIBEN??? Hát, ha ez összejön, Csopaki, akkor megeszem a lábtörlőmet.
– Maga csak ne ironizáljon. Ez az egész egy mutyi.
– És későn is szóltak.
– És a folyosón mért van még mindig linóleum, kérdem én?
– Talán azért, kedves szomszédasszony, mert két éve a járólapozást is leszavazták.
– Maguk csak ne szóljanak bele itt az ügyekbe! Mi lakunk itt negyven éve.
– Fogadja már el, hogy a maga szavazata épp annyit ér, mint a többieké!
– Itt pedig nem lesz semmi, ha addig élek is.
– Hát...mondjuk, addig szerintünk se.
– Elnézést, el lehet már menni, Csopaki úr?
– Igen, a szavazás megvolt, lehet menni.
– Köszönöm.
