prcikk: „Óriási blama személy szerint Putyinnak is, ami most történik” - Kaiser Ferenc a kurszki ukrán betörésről | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Óriási blama személy szerint Putyinnak is, ami most történik” - Kaiser Ferenc a kurszki ukrán betörésről

A kurszki behatolás felkészületlenül érte az oroszokat, Ukrajna pedig végre sikereket tud felmutatni. A szakértő szerint az orosz lakosság most a saját bőrén érzi, mit jelent a háború, az orosz hadvezetés pedig egyelőre nem igazán tudja, mit lépjen.


Első ízben ért el komoly sikereket orosz földön az ukrán hadsereg a háború folyamán. A Kurszk térségében történt betörés miatt három járásban, nagyjából egy magyarországnyi területen rendeltek el az oroszok rendkívüli állapotot. Miután 75 ezer embert kitelepítettek, hétfőn újabb 11 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. Az orosz erők egyelőre képtelenek megállítani az ukrán előrenyomulást. Az ukrán főparancsnok, Olekszandr Szirszkij szerint már ezer négyzetkilométert tartanak ellenőrzésük alatt, és 30 kilométer mélyen hatoltak be orosz területre.

A nagy kérdés az, hogy mit akarnak elérni az ukránok. Kaiser Ferenccel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensével a lehetséges okokról is beszélgettünk.

– Mint ezzel foglalkozó elemzőt, meglepte, ami történt?

– Szerintem mindenkit meglepett. Az, hogy engem meglepett, az egy dolog, de az eddigi eredmények alapján az oroszokat is rettenetesen meglepte ez a támadás. Azt kell látni, hogy tavaly a tavaszinak nevezett, igazából kora nyáron indult és októberre lecsengő úgynevezett ukrán ellentámadás minimális eredményeket ért el. Akkor nem sikerült áttörni a megerősített orosz védelmi vonalakat. Beékelődni sikerült itt-ott, de

mindezzel együtt sem sikerült nagyjából öt hónapnyi, megfeszített küzdelemmel annyi területet elfoglalni, mint amennyit most hat nap alatt birtokba vettek.

Az információk egyelőre csak csordogálnak, tehát én is szorgalmasan figyelek mindenhol. Hozzávetőlegesen azt lehet tudni, hogy legalább egy, de nem kizárt, hogy két ukrán dandár harcol orosz területen, ami nincs tízezer ember, sőt, inkább csak olyan hatezer. Nyilván valamennyi tartalék is van.

– Akik most már egy hete ott vannak.

– A nyolcadik napja zajlik, múlt hét kedden több helyen áttörték az amúgy sem túl acélos orosz védelmi vonalakat, illetve amit tudunk, azt leginkább orosz katonai bloggerek írásaiból tudhatjuk, amit nyilván kemény forráskritikával kell kezelni.

Szerintük a megerősített orosz védelmi állásokat egyszerűen kikerülték az ukránok,

és nagy mélységbe betörve komoly káoszt és zűrzavart okoztak a térségben lévő orosz erők soraiban.

– Nyilván nem célja az ukránoknak, hogy elfoglalják Oroszországot, de akkor mi az értelme egy ilyen akciónak?

– A modern háborúk többdimenziós térben, úgynevezett multi-domain térben zajlanak. Ennek a többdimenziós hadműveleti környezetnek az egyik legfontosabb eleme nem is maga a harcmező, hanem az infokommunikációs tér. Az elmúlt 7-8 hónapban egyre csak azt hallottuk, főleg az oroszbarát propagandacsatornákon, de nyugaton meg az ukránbarát hírcsatornákon is, hogy

mekkora bajban vannak az ukránok, már megint elveszítettek egy falut, már megint visszanyomták őket az oroszok, napok kérdése, hogy összeomlik az ukrán védelem, és a többi.

Ez Nyugaton, Ukrajna legfőbb támogatói között nagyon komoly belső vitákat váltott ki. Hogy érdemes-e még támogatni Ukrajnát, meddig bírják még az ukránok?

De egy hete mindenki erről az ukrán támadásról beszél.

Ha Ukrajna mást nem is ért el, egyrészt rávilágított arra, hogy Oroszország sem sebezhetetlen, másrészt megnyugtatta a nyugati támogatóit és a saját közvéleményét. Növelte a hadvezetésben és az ukrán politikába vetett hitet. Önbizalmat adott egy kicsit az ukrán haderőnek. Ráadásul egyelőre minimális veszteséggel vették birtokba ezt a területet, ami az orosz előrenyomulással szemben szembetűnő különbség. Nagyjából ugyanekkora terület elfoglalása az oroszoknak halottak és sebesültek tízezreibe, ha nem százezer fölötti áldozatba került, valamint irgalmatlan technikai veszteségekbe. Ez az akció nyilván javította a morált a polgári lakosságban is, és a fegyveres erőknél is. Külpolitikailag is megerősíthette Ukrajna támogatását, hiszen ha ilyesmire képesek, akkor valószínűleg még sikeresen tudnak tárgyalni. Az oroszok pedig, akik már szerintem azt tervezték, hogy mit mikor foglalnak el, kicsit meghökkentek.

Oroszországban ezt úgy kommunikálják, hogy terroristák törtek be. Persze, azok nem több ezres számban és nem nehézfegyverzettel hajtanak végre ilyen akciókat.

Az is az orosz kommunikációs stratégia része egyébként, hogy az FSZB, tehát a Föderációs Biztonsági Szolgálat, leánykori nevén KGB felel a védelemért, ezzel is azt hangsúlyozzák, hogy nem is katonai a probléma, holott nyilván az. Az ukrán katonai megfontolás pedig az lehetett, hogy a szorongatott helyzetben lévő kelet-ukrajnai térségből bizonyos orosz erőforrásokat, erősítéseket elvonjanak, ha mást nem, legalább az orosz légierő figyelmét.

Egy szusszanásnyi szünethez jussanak a Kelet-Ukrajnát védők, főleg a Szlovjanszk védői, amit már hónapok óta ostromol az orosz haderő,

és szépen lassan darálja előre magát. Tehát lehet egy ilyen katonai logika is e támadás mögött. Nyilván nem látjuk. Az ukrán vezetés nagyon komoly kommunikációs zárlatot tart. Lehet, hogy ezeket az egységeket jobban fel lehetett volna használni a kelet-ukrajnai front védelmében, de kommunikációs szempontból ez egy zajos siker egyelőre. Azt nem gondolnám, hogy meg akarják tartani ezeket a területeket. Bár Zelenszkij egyik tanácsadója azt mondta, hogy a közelgő béketárgyalásokon lesz cserealap. De szerintem az oroszok rendelkeznek annyi erőforrással, hogy hosszabb távon visszafoglalják ezeket a területeket, mert óriási blama személy szerint Putyinnak és az orosz vezetésnek is, ami most történik. És azt sem hiszem, hogy az ukránok hajlandóak több ezer katonát feláldozni valamiért, amiről mindenki tudja, hogy nem tudják megtartani. Viszont utána a térségben kiépített védelmi vonalakra visszavonulhatnak. Az oroszok most rohamtempóban küldenek oda kétes minőségű csapatokat és belügyeseket, frissen mozgósított tartalékos egységeket. Ráadásul az orosz állami tévé olyan elővigyázatlanul mutatta be, hogy megy az erősítés, hogy

15 perc múlva az ukránok már szét is bombázták, mert a bemutatott felvételek segítségével meghatározták, hol megy a konvoj.

Több tucat teherautót eltaláltak, kiszámolták, merre mehet, mikor érhet oda.

– A készülő ukrán támadásról az oroszok miért nem tudtak semmit sem?

– Ez egy nagyon jó kérdés, ez egy irgalmatlan blama.

– Van-e összefüggésben a művelet elindításának időzítése azzal, hogy megérkezett az első tíz F-16-os Ukrajnába?

– Nem hiszem, mert egy ilyen hadművelet nem úgy néz ki, hogy csettintek egyet, és megindítjuk.

– Inkább arra gondoltam, hogy nem lehet, hogy megvárták vele ezeket az eszközöket?

– Nem kizárt, de az az igazság, hogy mivel az orosz légierő – beleszámítva a haditengerészeti légierőt is – több ezer katonai célra alkalmas repülőgéppel, és ebből legalább ezer vadász-, vadászbombázó és földi célok támadására alkalmas csatarepülőgéppel rendelkezik, nem hiszem, hogy ez a tíz gép jelentős lenne bármilyen szempontból is. Nyilván az ukrán haderő morálját ez is erősíti. Az, hogy úgy mentek át a védelmen, mint kés a vajon, le tudták fogni a megerősített védelmi állásokat, több száz hadifoglyot ejtettek, mind azt mutatja, ahogy Takács Márk kollégám nemrég leírta, hogy a felderítők valószínűleg már napokkal korábban átszivárogtak az orosz védelmen, és nagy mélységben is különféle meglepésekkel, csapdákkal lassítják az orosz erők mozgását. A nagy kérdés az, hogy mit lép erre Oroszország?

– Egy dolgot már léptek, ha ezt ennek a kontextusában lehet egyáltalán értelmezni. A zaporizzsjai erőműben raktak egy jó nagy tüzet, ami messzire ellátszott. Ez figyelemelterelés? Hiszen ha egy atomerőműből füst száll fel, arra az egész világ odafigyel.

– Hát igen, mondjuk a harcok színhelyétől olyan 75-80 kilométerre meg ott van a kurszki atomerőmű is. Részben értelmezhető így is, de az is tény, hogy megint fokozottan elkezdték a polgári infrastruktúrát támadni az oroszok, ahogy már korábban is láthattuk tőlük. Az ukránok akciójának köszönhetően azonban most az orosz polgári lakosság is kicsit saját bőrén érzi a háborút, mert

hivatalos adatok szerint több tízezer oroszt kellett kimenekíteni a harcok színhelyéről.

Tehát most kicsit közelebb került a háború az orosz polgári lakossághoz, ami nem feltétlenül jó dolog, de az ukránok ezt már lassan két és fél éve szenvedik.

– Mi a kimenetele? Mert ahogy mondta az előbb, nem maradhatnak ott. Betörnek, portyáznak, felmutatják a sikert, de valahogyan vagy kiszorítják őket vagy önként kimennek onnan.

– Igen, ráadásul egy háromszög alakú kiszögelésnél, ahogy az ukrán határ benyúlik Oroszországba, onnan törtek előre. Tehát ezt az éket nagyon könnyű a talpánál levágni. És akkor bekerítik őket. Ez a veszély is fennáll. Nyilván az ukrán drónok meg a nyugati műholdak élőben jelzik, ha olyan orosz erő érkezik, amivel szemben már nincs értelme védekezni, illetve az évek óta kiépített védelmi állásaikba tudnak az ukránok visszavonulni. Az is látszik, hogy az orosz vezetés nem is igazán tudja, hogy hirtelen mit lépjen erre. Bagatellizálja a történteket. Valószínűleg már mennek a csapatok, de ez ugyanolyan történet, mint a Prigozsin-puccs.

Az is rávilágított arra, hogy nagy arányban van az ukrán fronton lekötve az orosz haderő.

Tavaly nyáron pár ezer emberrel Prigozsin is majdnem ezer kilométert masírozott keresztül Oroszországon, és nem ütközött erősebb ellenállásba. Kicsit olyan ez a helyzet, mint 1917-ben, amikor elvileg több millió orosz katona tartotta a frontot, és mégis volt egy márciusi forradalom, meg egy októberi hatalomátvétel. Pár ezer fegyveressel meg lehetett buktatni az elvileg több millió katonának parancsnokló kormányzatot, mert alig volt katona a hátországban.

– Felkészülhetünk a közeljövőben hasonló meglepetésszerű ukrán akciókra?

– Nem valószínű. Hadműveleti szempontból egyszer lehet megcsinálni, mert innentől kezdve nyilván az oroszok is komolyabb erőket fognak előrevinni a határhoz,

ami viszont részben tehermentesíteni is fogja a kelet-ukrajnai frontszakaszt.

Tehát még egy ilyen blamát sem az orosz hadvezetés, de személyesen Putyin sem engedhet meg magának. Ha mégis, akkor tényleg igaz az, hogy az oroszok semmiből nem tanultak, de én ezt nem gondolom. Most azért az ukránok is ellőtték a puskaporukat. Amit biztosan tudunk, hogy nagyon komoly humánerőforrás-hiánnyal küzdenek, tehát kevés az ember. Én nem hiszem, hogy még egyszer több mint tízezer embert ki tudnak vonni, pihentetni, kiképezni, titokban felvonultatni. Most már azért az oroszok is jobban fognak figyelni. Ha nem, akkor meg is érdemlik.

– Fognak hullani fejek?

– Valószínűleg igen, mert Putyin tévedhetetlen és csalhatatlan, a katonákat mindig a legkönnyebb leváltani. De az is egyfajta kritika, hogy a védelmet a Föderációs Biztonsági Szolgálat irányítja. Részben kommunikációs csíny is, hogy hát itt nem igazi katonai betörésről van szó, ezek itt csak terroristák, meg bűnözők, meg mit tudom én, minek nevezik őket, de nyilván ebben az is benne van, hogy a nagy vezető bizalma megingott a katonákban. Megint belebegtették, hogy Geraszimov talán már megbukott, de ezt 2022 áprilisa óta lebegtetik, és még mindig a helyén van. De biztos, hogy hullani fognak a fejek, mert hát Oroszországról van szó.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint teljesen félreérti a Fideszt, aki azt hiszi, hogy trükkökhöz folyamodna egy vereség után
Az elemző szerint a jelenlegi kormánypárt a többség akaratával szemben sosem politizál, bármennyire is elmegy a falig. A hatalom átadása után azonnal a visszatérésen dolgoznának, és nagyon kemény ellenzékiségre kellene tőlük számítani.


Török Gábor politológus a Facebookon elemezte, mire lehet számítani a Fidesztől egy esetleges választási vereség után.

A politológus szerint, amióta a Tisza Párt a választás esélyesének látszik, egyre több találgatás hangzik el azzal kapcsolatban, hogy egy vesztes választás után milyen trükkökre készülhet a kormánypárt.

„A régi vagy egy csonka parlament összehívása még az új megalakulása előtt, kétharmados döntések villámgyors áterőltetése, félelnöki vagy elnöki rendszer bevezetése - minden kombináció elhangzik ezekben a napokban.”

Bár szerinte ezek között vannak alkotmányellenes, „necces” és politikailag kockázatos, de végigvihető forgatókönyvek is, mégis úgy véli, hogy „a Fidesz rendszerének és logikájának teljes félreértése az ezekről való fantáziálás”.

Török Gábor kifejti, hogy a Fidesz politikai kormányzást folytat, amelyben a céljaihoz keres eszközöket.

„Ha többsége van, érvényesíti, ha szükségesnek, érdekének lát egy változtatást, gyorsan meglépi. Nem riad vissza attól sem, hogy a politikai versenyben az aktuális ellenfeleit mindenfélével megvádolja, vagy éppen kétes hitelességű dokumentumok alapján beszéljen az ellenfél terveiről” – írja, majd hozzáteszi, hogy az orbánizmus arról híres, hogy mindent megtesz a hatalompolitikai céljaiért, és ha van ereje, még a falat is arrébb tolja.

A politológus szerint ugyanakkor van egy erős ellensúlya a Fidesz eszközhasználatának, ez pedig a népakarat, ami a legtisztábban egy választáson tud megnyilvánulni.

„Nem az állítom, hogy mindenféle meghatározás alapján igaz lenne a kormánypárt vezetőinek mély demokratikus elkötelezettsége, de azt igen, hogy a klasszikus, többségi definícióknak bizony megfelel. Lehet (sőt, biztos), hogy nem tartják annyira fontosnak a hatalmat korlátozó intézményeket vagy éppen a konszenzusos demokrácia logikáját, de a többség akaratával szemben nem szívesen politizálnak”

– állítja Török.

Ezért ha a Fidesz elveszíti a választást, Törököt nagyon meglepné, ha olyan trükközésbe kezdenének, amely ezt a döntést felül akarná írni. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy

a hatalom átadásának másnapjától minden erejükkel arra összpontosítanak majd, hogy a lehető leghamarabb visszaszerezzék az elvesztett többséget.

A posztját azzal zárja:

„ha a Tisza nyeri a választást – én alapvetően (közjogi és nem kommunikációs értelemben) sima hatalomátadásra és nagyon kemény ellenzékiségre számítok a Fidesz részéről.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Megnevezte az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese, hogy kik állhatnak a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akció mögött
Telkes András szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Szerinte a politikai ellenzék megfigyelése azt jelzi, hogy a hatalom megrendeléseit teljesítik.


Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese a HVG-nek adott interjúban teljesen életszerűnek nevezte azt, amit Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) volt főnyomozója a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akciókról mondott.

A volt hírszerző szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Ezt szerinte az is bizonyítja, hogy az AH főigazgatójának levele, amelyben hosszabb ideje tartó nyomozásról írt, lényegében lebuktatta a szolgálatot.

„Én nem tudom, mit lehet évekig nyomozni egy most 19 éves fiú után. Egy ilyen levelet egy felkészült elemző bármelyik szolgálatnál megír fél óra alatt” – fogalmazott Telkes, aki szerint a levél egy „nagy halom üres állítás, ami semmivel sincs alátámasztva”.

Szerinte egyetlen titkosszolgálat sem kezdene magától egy ilyen akcióba.

„Nincs olyan szolgálat, amely önmagától egy ilyen akcióba belekezdene, ilyet csak politikai utasításra indítanak el”

– jelentette ki. Úgy véli, ez azért lehetséges ma Magyarországon, mert a szolgálatok már nem nemzetbiztonsági, hanem állambiztonsági jelleggel működnek, amelyeket mindig a politika irányít. Ezzel szemben egy nemzetbiztonsági szolgálatot hagynak önállóan tevékenykedni, mert feltételezik róla, hogy képes felmérni a kockázatokat.

„Ebben az esetben is azért gondolom, hogy ezek állambiztonsági jellegű szolgálatok, mert egy demokráciában a politikai ellenzék nem lehet tárgya a titkosszolgálatok munkájának”

– mondta. Hozzátette, a titkosszolgálat akkor avatkozik be, amikor a rendszer már nem demokrácia, és a kormány egyenlőségjelet tesz az ellenzék és az ellenség közé.

„A magyar szolgálatok elsőszámú célpontja a hazai ellenzék lett”

– állítja a volt főigazgató-helyettes, aki szerint az akció a nemzetbiztonsági törvény lábbal tiprása.

Telkes András egyértelmű parancsnoki láncot feltételez az ügy mögött, szerinte egy ilyen akcióról a legfelső szinten is tudniuk kell.

Úgy gondolja, az ügyben érintett lehet a miniszterelnök, Rogán Antal miniszter, Bíró Marcell nemzetbiztonsági főtanácsadó, Farkas Örs államtitkár, valamint a szolgálatok vezetői.

A volt hírszerző szerint bár a titkosszolgálati és rendőrségi állomány döntő többsége az esküjéhez hű, és nem venne részt ilyesmiben, a parancsuralmi rendszerből nehéz kilépni. Úgy véli, valószínűleg kiválogattak egy lojális munkatársi csoportot a feladatra, akiknél nem kellett tartani kiszivárogtatástól. Felvetette, hogy az akciót fedőcégek vagy „baráti” biztonságtechnikai cégek bevonásával is végezhették.

„Az egész emlékeztet engem arra, ahogy az orosz szolgálatok – az SZVR, a GRU és az FSZB – használják a hackercsoportokat”

– tette hozzá, párhuzamot vonva az orosz módszerekkel, ahol bűnözői csoportokat is bevonnak a műveletekbe.

Az akció lebukását Telkes a dilettantizmusnak és a koordináció hiányának tulajdonítja. Úgy látja, a végrehajtók „egymásra futottak”, és nem volt megfelelő jogi felkészültség sem. A gyermekpornó vádját például semmivel nem alapozták meg, miközben szerinte léteznek olyan szoftverek, amelyekkel könnyedén elhelyezhettek volna ilyen tartalmakat a célpontok gépére.

„A dilettantizmus végigkísérte az egész folyamatot, állandóan keresték a megfelelő gyanúsításokat és azután azokhoz próbálták az »bizonyítékokat« összelapátolni”

– fogalmazott.

A „Henry” néven futó ügynököt szerinte ugyanaz a „hatalmi arrogancia” jellemezte, mint a Fideszt, és a beszervezés minden szakmai szabályát megszegték. Nem térképezték fel a célpont személyiségét, és a bratyizás is hiba volt. „Az ügynökkel nem lehet bratyizni” – szögezte le. A legsúlyosabb hibának mégis azt tartja, hogy Henry kulcsfontosságú információkat fecsegett ki a még nem megbízhatónak tartott célpontnak.

Az ukránkém-vádat bizonyítani hivatott videóval kapcsolatban Telkes azt mondta, „folyik a szerecsenmosdatás”, és megpróbálják elsikálni a szolgálatok saját szerepét. Szerinte ha az AH valóban külföldi kémtevékenységet észlelt volna, kötelessége lett volna értesíteni a Tisza Pártot.

„Az igazán gusztustalan azonban a 19 éves Gundalf kihallgatása”

– mondta, hozzátéve, hogy az AH-nak nincs rendőrségi jogosítványa, így a fiatalembernek nem lett volna kötelező részt vennie a kihallgatáson, ahol hatalmas pszichés nyomás alá helyezték. A volt hírszerző szerint a videóból egyértelműen kiderül, hogy Gundalf nem ügynök, és a kihallgatás célja a „gyanakvás csírájának elültetése” volt. Hősiesnek nevezte Gundalf és társa, Buddha tettét, akik bizonyítékot akartak szerezni, de lehallgatták őket. „Micsoda stresszhelyzet lehetett, hogy nincs kihez fordulni, mert nincs olyan hatóság, amely meghallgatná és megvédené őket?” – tette fel a kérdést.

Telkes András szerint a kormányzat politikája a Tiszával szemben két szálon futott: egy titkos és egy nyilvános szálon. Utóbbi része volt az eszkaláció, amelynek során a szolgálatokkal írattak meg olyan jelentéseket, melyek szerint Ukrajna fenyegeti a magyar kritikus infrastruktúrát vagy finanszírozza a pártot.

Úgy látja, később az orosz szál is megjelent, amikor „minden bizonnyal orosz segítséggel” megvágtak egy nyilatkozatot, hogy az Orbán-család elleni fenyegetésként lehessen bemutatni. Ebbe a láncba illesztette az ukrán pénzszállítók elleni akciót is, ami szerinte több bűncselekmény gyanúját is felveti. „Ennek lett volna a következő logikus lépése az Orbán elleni merénylet” – vázolta fel a lehetséges eszkalációs láncot.

A volt hírszerző szerint sok jel utal arra, hogy az oroszok beavatkoznak a magyar választási kampányba, de nem gondolja, hogy ez szolgálat-szolgálat szintű együttműködés lenne. Inkább azokkal léphetnek kapcsolatba, akik a propagandát és a kampányt irányítják. Úgy véli, a nyugati szolgálatok azóta figyelik Szijjártó Péter és más, orosz kapcsolattal gyanúsított személyek telefonjait, amióta kiderült, hogy Magyarország Szlovákia belügyeibe avatkozott. „Most pedig megkezdődött a csepegtetés, és valószínűnek tartom, hogy még előkerülnek hasonló dokumentumok” – jósolta.

Az akcióban a gyermekprostitúciós részleg bevonását azzal magyarázta, hogy a lehallgatásból kiderült, Henry megbukott, és gyorsan kellett cselekedni. „Ezért kérték ész nélkül az NNI-t hogy intézkedjen, nem akarták, hogy az egész nyilvánosságra kerüljön” – mondta. A cél szerinte a számítógépek gyors megszerzése volt, hogy bejussanak a Tisza rendszereibe, de ez a titkosítás miatt nem sikerült.

A Tisza Világ applikáció feltörésével kapcsolatban is valószínűnek tartja az AH közreműködését.

Egy esetleges rendszerváltás esetén egy független bizottság felállítását javasolja a törvénytelenségek feltárására, és a szolgálatok megtisztítását. Bár szerinte a papíralapú bizonyítékokat megpróbálhatják megsemmisíteni, a többszörösen tárolt dokumentumok eltüntetésének kicsi az esélye.

Telkes úgy látja, Pintér Sándor belügyminiszter „a partvonalra van szorítva” az ügyben, és valószínűleg nem is tudott róla. Szerinte a miniszterben nem bíznak, ezért vonnak be inkább olyan szerveket, mint a TEK vagy a NAV.

A jövővel kapcsolatban úgy vélekedett, ha a Fidesz nyeri a választást, Pintér távozik, és az ország tovább halad a „belaruszi úton”. „Ha a Fidesz győz, az egyben azt is jelenti, hogy tovább haladunk a belaruszi úton: a Nyugat bizalmát nem lehet visszaállítani, nincs más, mint menni ezen az úton, ami a szolgálatok szempontjából azt jelenti, hogy végleg bebetonozódik ez az állambiztonsági jellegük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Gundalf megszólalt: Úgyis kitalálnának valamit ellenünk. Ezért kezembe vettem az irányítást – én fogom megírni a saját „propagandámat”
Az informatikus állítása szerint a teljes történet, amit az AH-nak a NATO-képzésről és ukrajnai kapcsolatairól előadott, egy kitaláció volt. Hrabóczki Dániel beszélt a 444-nek a Tisza Párthoz fűződő viszonyáról is. 2024 tavaszán önkéntesként csatlakozott, a párt Discord-szerverét menedzselte.


Nevével és arcával állt a nyilvánosság elé Hrabóczki Dániel, az a fiatal informatikus, akit az ország az elmúlt hetekben a Tisza Párt körüli titkosszolgálati botrányban „Gundalfként” ismert meg. A 444-nek adott interjúban beszélt arról, hogy állítása szerint tudatosan vezette félre az Alkotmányvédelmi Hivatalt (AH), amikor azok egy NATO-kibervédelmi képzésről és ukrajnai kapcsolatairól faggatták. Hrabóczki szerint azért döntött a nyilvános megszólalás mellett, mert úgy véli, a kormány a nemzetbiztonsági jelentés és a kihallgatásáról készült videó közzétételével maga rúgta fel azt az államtitoktartási kötelezettséget, amire őt korábban figyelmeztették. „Vagy ők maguk sem veszik komolyan, vagy az egész egy hazugság volt, hogy befenyítsenek” – mondta.

Az informatikus állítása szerint a teljes történet, amit az AH-nak a NATO-képzésről és ukrajnai kapcsolatairól előadott, egy kitaláció volt. Elmondása szerint az első, gyermekpornográfia gyanújával indult házkutatás után megkereste őt egy magát „Theo”-nak nevező személy, aki az AH munkatársának adta ki magát. Ez a „Theo” figyelmeztette, hogy az AH be fogja hívni, és az egész eljárás célja, hogy a Tisza Pártot egy „összeukránosító” narratívába illesszék.

„Úgy döntöttem, hogy ha nem is lenne rólunk semmi, akkor is kitalálnának valamit ellenünk. Ezért kezembe vettem az irányítást: én fogom megírni a saját »propagandámat«”

– jelentette ki. Célja az volt, hogy egy olyan történetet adjon elő, amit később, ha nyilvánosságra kerül, cáfolni tud. Állítása szerint a kigyúrt, skinhead-szerű ukrán maffiózó, „Davidov” figurája is az ő kitalációja volt, hogy kiszolgálja a kormánypropaganda várható igényeit.

Hrabóczki azt is elmondta, hogy átesett poligráfos vizsgálaton az AH-nál, amit állítása szerint a hivatal nem hozott nyilvánosságra. A vizsgálaton szerinte három kulcskérdésre kellett válaszolnia: áll-e kapcsolatban külföldi titkosszolgálatokkal, részt vesz-e kibertámadásokban, és járt-e az észt nagykövetségen. Mindhárom kérdésre nemmel válaszolt, és a poligráf állítása szerint őt igazolta. „Arról, hogy a poligráf beigazolta az állításaimat, ők maguk tájékoztattak a második kihallgatásom során” – tette hozzá.

Az informatikus beszélt a Tisza Párthoz fűződő viszonyáról is. 2024 tavaszán önkéntesként csatlakozott, a párt Discord-szerverét menedzselte. Később, 2024 végén közös megegyezéssel távozott, amit részben megromlott egészségi állapotával, részben azzal magyarázott, hogy szerinte „Henryék” dezinformációkat kezdtek terjeszteni róla a párton belül.

A távozás után is kapcsolatban maradt többekkel, köztük Buddhával, a párt egy másik információbiztonsági szakértőjével.

A Candiru nevű kémszoftverrel kapcsolatban Hrabóczki azt állította, nem megvásárolni akarták, hanem információt gyűjtöttek a képességeiről, hogy védekezni tudjanak ellene. Elismerte, hogy a forrásuk felé a hitelesség érdekében utalhatott arra, hogy egy külföldi titkosszolgálat segíti, de szerinte ez nem volt igaz.

A „Henry” néven bemutatkozó személlyel való kapcsolatfelvételről azt mondta, szinte azonnal beszervezési kísérletre gyanakodott, ezért Buddhával egyeztetve úgy döntöttek, eljátssza, hogy együttműködik. A céljuk az volt, hogy minél többet megtudjanak Henryről és a mögötte álló körről. „Elhatároztuk, hogy belemegyünk a játékba: úgy teszek, mintha Henry beszervezett embere, »bábja« lennék, és így minél több információt próbálunk megtudni róla” – fogalmazott. Állítása szerint Henryék célja a párt „bedöntése” volt adatszivárgásokkal és botrányokkal. Hrabóczki szerint minimális, a párt biztonságát nem veszélyeztető információkat adott át, hogy fenntartsa a látszatot.

„Henry nekem egy nagyon-nagyon furcsa személyiségnek tűnt. Egyszerre tűnt úgy, hogy valami tényleg profi csapat része, ugyanakkor ő kicsit talán elbízta magát, és azt gondolta, hogy a 19 éves Gundalffal majd nagyon könnyen el fog bánni ” - mondta.

Az ügy egyik fordulópontja a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) házkutatása volt, amelyet gyermekpornográfia gyanújával tartottak nála. Ezt a vádat Hrabóczki teljesen alaptalannak nevezte.

„Volt olyan pillanat, amikor úgy éreztem, ennyi volt. Nincs remény, hogy bármit elérhetek az életben. Még ha le is mosom magamról ezt a kamu vádat, akkor is ott lesz, hogy egyszer belekeveredtem egy ilyen ügybe”

– mondta az érzéseiről. Egy második házkutatás során engedélyköteles haditechnikai eszköz gyártásával is meggyanúsították egy rejtett kamerás öv miatt, amit állítása szerint azért készítettek, hogy egy személyes találkozón le tudják videózni Henryt.

Hrabóczki szerint az egész ügy azt bizonyítja, hogy a magyar titkosszolgálatokat politikai célokra használják. „Ez az ügy azt bizonyítja, hogy az állampárt politikai komisszárjai behálózták a magyar titkosszolgálatokat, és az egyébként jó szakmai embereket politikai célokra használják” – jelentette ki. Úgy véli, Henryék mögött egy olyan szervezet állhat, amely az állami szolgálatokból kibukott, zsarolható emberekből áll, akikkel a „piszkos munkát” végeztetik.

Azt a döntést, hogy dezinformálja az Alkotmányvédelmi Hivatalt, elmondása szerint egyedül hozta meg, és erről a Tisza Pártban, így vélhetően Magyar Péter sem tudott. Most arra számít, hogy megpróbálják majd lejáratni, de kész további poligráfos vizsgálatoknak is alávetni magát, hogy bizonyítsa igazát. „Nagyon sajnálom, hogy itt tartunk: politikai komisszárok irányítják a titkosszolgálatot. Ez súlyos kérdés, amit a Tisza Pártnak tisztáznia kell a választásuk után” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Petschnig Mária Zita: A kormányzati politikában Orbán hatalommegtartási és vagyongyűjtési érdekei kerültek előtérbe
A Fidesz a legszegényebekkel egész egyszerűen nem törődött, miközben a gazdagok gyarapodása felgyorsult. A magyar társadalmat egyértelműen a dél-amerikai típusú fejlődési irányba vitték el – mondja a közgazdász. Mérlegen az elmúlt 16 év.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. március 31.



A Fidesz az elmúlt 16 év nagy részében program nélkül kormányzott, az azonban világosan kirajzolódott, milyen irányba indultak el. Annak, hogy négy éve nincs gazdasági növekedés, nem kis részben a bizalom megingása az oka: az ideiglenesnek mondott, majd állandóvá vált különadók, a csókosoknak juttatott uniós források elriasztották a külföldi befektetőket, és esélytelenné tették azokat a magyar vállalkozásokat, amelyek nem voltak a körön belül. Közben a társadalom is mindinkább kettészakadt, és Nyugat-Európa helyett Dél-Amerika mintái jelentek meg: a szegények egyre szegényebbek lettek, miközben egy vékony réteg hihetetlenül meggazdagogott.

A korszak történéseit vizsgáló sorozatunkban ezúttal a makrogazdasággal, a költségvetéssel, az adópolitikával és az ezek következtében kibontakozó gazdasági és társadalmi folyamatokkal foglalkozunk. Petschnig Mária Zita közgazdásszal arról beszélgettünk, mi és hol csúszott félre.

— A 2010-es kétharmados győzelem után, amely nagy felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy rendbe tegye az országot, volt-e Orbán Viktoréknak gazdasági koncepciójuk?

— Orbánéknak egyetlen kormányprogramjuk volt, a 2010-es. Ekkor még az volt a szabály, hogy a miniszterelnököt a parlament a kormányprogram elfogadásával együtt választja meg, tehát kötelező volt ilyet készíteni. Ez azonban inkább csak egy laza esszégyűjteményt tartalmazott, valójában a kampányanyagaikat fűzték benne össze. Orbán mondott hozzá egy, az általános kormányzati elveket tartalmazó beszédet az országgyűlésben. Még ez is több volt annál, mint ami később következett: a „folytatjuk” bejelentése, ám 2022-ben már ennyi sem tellett tőlük. A 2010. évi program legfontosabb elve az volt, és ezt Orbán Viktor írásban és szóban is hangsúlyozta, hogy a döntéseket ezentúl a közjó szolgálata határozza meg, nem pedig a magánérdek, mint a Gyurcsány-korszakban. Ám ennek az ellenkezője teljesült,

a kormányzati politikában ugyanis Orbán hatalommegtartási és vagyongyűjtési érdeke, illetve barátai és üzletfelei gyarapodásának elősegítése került előtérbe.

Hogy mennyire nem volt a Fidesznek gazdaságpolitikai koncepciója, azt jól mutatta a 2010 júniusi epizód, amikor a kormány megalakulása után egy-két nappal Kósa Lajos arról beszélt, hogy a magyar gazdaság állapota nagyon hasonlít a görögéhez, azaz államcsőd közelében van. Erre azért volt szükség, mert ellenzékben a kormányt mindenben túllicitálták és a kampányban is túl sokat ígértek, pl. 14. havi nyugdíjat is. Közben pontosan tudták, hogy erre nincs lehetőség, ahogy a nagy adócsökkentésekre sem. Tehát Kósa feladata az volt, hogy jelezze, nem lehet mindent teljesíteni, mert rossz állapotban van a gazdaság. Bár messze nem voltunk görögökéhez hasonló helyzetben a befektetők - noha az Orbán-kormány színre lépésekor jelentős volt a bizalmuk – megijedtek, a forint bedőlt, az euró árfolyama 265-ről gyorsan 286-ig gyengült, és úgy tűnt, valóban nagy baj lesz. Ezért

néhány nappal később Lovasberényben összeült a teljes kormányzati és szakértői stáb, hogy a piacok megnyugtatására kidolgozzanak valamilyen programot. Utólag az egyik kormánytagtól megtudtam meg, hogy addig ugyanis ilyen nem volt.

Ott, két-három nap alatt raktak össze egy harmincpontos gazdasági elképzelést. Ebben szerepelt egyebek mellett az egykulcsos személyi jövedelemadó, a pálinkafőzés engedélyezése és a családon belüli örökösödési illeték eltörlése is. Vállalták, hogy a 2010-es államháztartási hiány nem lépi túl a GDP 3,8 százalékát. Ez utóbbi volt a lényeg, ami megnyugtatta a befektetőket, hogy a még Bajnai által kiharcolt mértéket nem fogják túllépni, és így elkerülhető lesz Európában egy második Görögország.

— Az egykulcsos szja bevezetése viszont az alacsony jövedelműeknek adóemelést jelentett.

— Az egykulcsos adót eredetileg 16 százalékos kulccsal vezették be 2011-től, majd néhány év múlva 15 százalékra vitték le. Az adójóváírás megszüntetése miatt az alacsony jövedelműek nettó keresete csökkent, nem javult a helyzetük. Ez az adópolitika később is jellemző maradt: az állami döntések elsősorban a középosztályt és a felső középosztályt, vagyis a vagyonosabb rétegeket preferálták.

Az út szélén hagyottakkal egyszerűen nem törődtek,

az ő kárukra nagyon erőteljes jövedelmi átcsoportosítás ment végbe az elmúlt 16 évben, 2020 után még felgyorsulva is.

— Hamar megjelentek a különadók is, mintha a máshol keletkezett lyukakat próbálták volna betömni velük.

— Igen, a rendszer torzult. Emlékszünk még az ígéretre, hogy az adóbevallás egy söralátétnyi papíron el fog férni. Ehhez képest

a magyar adórendszer ma az egyik legbonyolultabb az Európai Unió feltörekvő országai körében, ha nem a legbonyolultabb.

Már 2011–2012-ben új adók, különadók jelentek meg. Ezeknek az volt a funkciójuk, hogy csökkentsék a költségvetési deficitet, de közvetlenül ne a lakosságot megterhelve. A cégekre vetették ki a plusz befizetési kötelezettségeket, mert 2010–2011-ben az államháztartás hiánya túllépte a megengedett mértéket, nemcsak a 3 százalékot, hanem az elfogadott saját tervszámot is. Az Európai Bizottság pedig egyre határozottabban jelezte, hogy ezen változtatni kell, különben Magyarország túlzottdeficit-eljárás alá kerül, ami az uniós források egy részének zárolását jelenthette.

Persze a lakosság is megkapta a 27 százalékos áfát, ami a szegényeket sújtotta leginkább. A hivatalos indoklás szerint a megszorítás szót száműzték, de mindenkinek részt kellett vennie a válság okozta terhek viselésében, ez volt ideológiai indoklás.

Miután a 2011-es hiány is elszállt, 2012-re egyrészt bedobták a magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolását, másrészt maradtak a különadók. Így végül ebben az évben sikerült 3 százalék alá vinni a hiányt. Ennek ellenére 2012 márciusától zárolták a kohéziós források majdnem 30 százalékát, és azt csak mintegy háromnegyed év múlva oldották fel. A másik nagy különadó-emelési hullám 2022-ben jött. A választások előtt, a szavazók megnyerése érdekében Orbánék mérhetetlenül sok pénzt szórtak ki, ettől felborult a költségvetés. A korrekcióhoz két eszközt használtak. Az egyik az úgynevezett extraprofitadó volt, ami részben a meglévő különadók emelését, részben új adóalanyokra való kiterjesztését jelentette. A legnagyobb visszhangot a légiforgalomra kivetett adó váltotta ki. A másik eszköz a beruházások befagyasztása volt, amelyet Lázár Jánosra bíztak, aki ezt a tervezettnél jóval nagyobb mértékben hajtotta végre. A következményekkel ő szembesült látva a vasútnál történteket...

— Ekkor lódult meg az infláció is...

— Nálunk már 2021 második felétől gyorsult, s 2022-25 között egész Európában Magyarországon volt a legmagasabb; az általános árszínvonal kb. 50 százalékkal nőtt.

Ez erodálta az alacsonyabb jövedelműek keresetét, miközben a gazdagok gyarapodása felgyorsult.

Részben, mert a Covid idején az Európai Bizottság több felmentést adott a korábbi szabályok alól. Például az államháztartási hiányt nem kellett 3 százalék alatt tartani. Továbbá feloldották azt a szabályt, amely a vállalatok állami támogatását korlátozta. A kormány 2021-ben és utána is élt ezekkel a lehetőségekkel, jelentős költségvetési pénzeket folyósított vállalkozásoknak, köztük eminensen a „saját” cégeknek is. Ez tovább erősítette azt a rendszert, amelyben az állami vagy uniós források elnyeréséért folyó verseny politikailag előre eldöntött, túlárazott játszmává vált. Így lett világossá, hogy ugyan gazdaságpolitika nincs, de valamiféle társadalompolitika van, ami a magyar társadalmat egyértelműen a dél-amerikai típusú fejlődési irányba vitte.

— Mi lett az extraprofitadókkal?

— A 2022-es extraprofitadók kapcsán azt mondták, hogy ezek csak átmenetiek lesznek, 2022-ben és 2023-ban maradnak érvényben, ám egy részük még most is megvan. Az év közben hozott jelentős változtatások és a be nem tartott határidők sokat rontottak a kormányzati munka hitelességén. A „hanyatló Nyugat” normális befektetői kivárnak, nem jönnek. Sőt, német felmérések szerint a már itt működő német cégek is csak a kitermelt profit töredékét akarják visszafektetni.

Ekkor a kabinetben azt gondolták, hogy ha a nyugati tőke és az uniós pénz nem jön, mivel a NER-klienseket valahogy továbbra is táplálni kell, jöjjön a kínai és dél-koreai tőke az akkumulátor- és autóiparba.

Persze a gondolat, hogy kelet felé is nyitni kell,  ez már a Medgyessy kormány programjában is szerepelt, önmagában nem rossz, hiszen jó diverzifikálni a termelés szerkezetét. Csakhogy amióta a keleti nyitást felpörgették, a magyar külkereskedelmi mérleg ezekben a relációkban jelentősen romlott: alig van export, miközben az import ömlik be az országba. A tőkeáramlásnál pedig azt látjuk, hogy a jelentős hazai pénzekkel megkínált kínai és dél-koreai autóipari cégek alacsony hozzáadott értéket termelnek, viszont hatalmas környezeti terhelést jelentenek.

— Tény, hogy a NER első tíz évében dinamikusabb volt a gazdasági növekedés, azonban a növekedés mértéke nagyjából megegyezett a beáramló uniós támogatások nagyságával. Vagyis az EU-pénzek nélkül stagnált volna a gazdaság, ahogy most?

— Annyit tudok mondani, hogy 2010 és 2019 között a magyar gazdaság mennyiségileg valóban lényegesen jobb teljesítményt mutatott, mint utána. 2010 és 2025 között összesen 42 százalékkal nőtt a GDP. megjegyzem, a lengyeleknél és a Litvánoknál 70 százalékkal. Az utóbbi négy évben ebből csak 4 százaléknyira futotta úgy, hogy 2022-ben a nagy pénzkiszórás következtében még volt egy 4,2 százalékos növekedés. 2023 és 2025 között azonban lényegében stagnált a gazdaság.

A 2010 és 2019 közötti növekedést alapvetően meghatározták az uniós források,

amikor a GDP 3–4 százalékának megfelelő többletforrás érkezett. Ennek a jelentőségét jól mutatta 2016, amikor kifutottak az előző uniós ciklus pénzei, az újak pedig még nem érkeztek meg. A megelőző két év 4 százalék körüli növekedési üteme ekkor a felére esett vissza. Vitathatatlan, hogy a 2010 és 2019 közötti fejlődésben jelentős szerepük volt az uniós pénzeknek. De ezeket sokkal jobban is fel lehetett volna használni, ha azokat nem presztízs- és sportberuházásokra költik, és ha nincs ennyi túlárazás. Az uniós pénzek felhasználása nem volt elég hatékony, de így is adott valamekkora többletet - csak kevésbé az ország fejlődését elősegítendő, jobban az elit gazdagodását. A növekedést a foglalkoztatás bővülése is segítette.

El kell ismerni: a foglalkoztatási ráta emelésében az Orbán-kormánynak jelentős szerepe volt.

Nem olyan mértékben, mint amit 2010-ben ígértek, hiszen a Matolcsy-féle programban az szerepelt, hogy tíz év alatt a vállalkozások egymillió munkahelyet hoznak létre. Az első tíz évben a versenyszférában összesen körülbelül 600 ezer munkahely jött létre. Az Orbán-kormány politikájának következtében ráadásul a munkavégző-képesség nem erősödött meg. Ezt elsősorban az oktatási és az egészségügyi rendszeren keresztül lehetett volna fejleszteni. Ám e két terület, valamint a környezetvédelem mostohagyerek volt a kormány számára, olyannyira, hogy

az egészségügyi és szociális kiadások GDP-arányos mértéke az Európai Unióban a legalacsonyabb szintre csúszott le.

Egyetlen évben nőtt érdemben ez az arány, amikor behozták a lélegeztetőgépeket...

— Ugyanakkor a GDP az első időszakban mégiscsak nőtt valamivel.

— A 16 év alatti 42 százalékos GDP-növekedés alapvetően a végső fogyasztás bővülésének volt köszönhető, amely 52 százalékkal emelkedett, vagyis gyorsabban, mint a termelés. Ezzel szemben a bruttó állóeszköz-felhalmozás csak 25 százalékkal nőtt, ráadásul ebben a túlárazás is benne van. Ez önmagában még nem jelent eladósodást. Az adósságállomány 2020 után kezdett forintban újra felpörögni, s ebben az évben az adósságráta is megugrott, majd 2023-ig lassan ereszkedett. utána viszont újra nőtt, s ez nagy gond.

Ugyanis az adósságráta emelkedése azt jelenti, hogy az adósság gyorsabban emelkedik, mint a GDP.

Ez a legrosszabb növekedési pálya különösen, ha a GDP-t a fogyasztás és nem a beruházások húzzák, miként ez történt nálunk eminensen az utóbbi években. Ráadásul 2022 után a kormánnyal szemben a nemzetközi piacokon általános bizalom- és hitelességvesztés következett be, amiért magasabb kamatokat kell fizetünk. A kamatráta 2019 és 2024 között két és félszeresére emelkedett. 2024. évi GDP arányos 5 százalék az egész Európai Unióban a legmagasabb volt. Pedig voltak nálunk jóval eladósodottabb országok is, például Görögország vagy Olaszország, de náluk alacsonyabb volt a kamatráta.

Ez két okra volt visszavezethető, egyrészt nem vagyunk az euróövezet tagja, másrészt a kormányzati politika miatt megnövekedett kockázatot a kamatráta emelkedésében kell megfizetnünk.

Még valami. Amikor megérkezünk a Liszt Ferenc repülőtérre, minden tele van plakátolva azzal, hogy Magyarország családbarát ország. Megnéztem a statisztikai adatokat: a családtámogatásra fordított kiadás a GDP százalékában 2009-ben, a globális válság mélypontján, 2,2 százalék volt. Mit gondol, 2024-ben ez nőtt vagy csökkent?

— Könnyű dolgom van a válasszal, ha így kérdezi: nyilván csökkent.

— Mégpedig a felére: 1,1 százalékra. A családi pótlék nincs valorizálva, reálértéken már a felét sem éri annak a 2009. évinek A szociális védelem egy főre jutó összege vásárlóerő-paritáson számolva 2009-ben az uniós átlag 54 százalékát tette ki, ám 2023-ban már csak a 48 százalékát. Ez vagy azt jelenti, hogy csökkent a rászorultság, ami erősen kétséges, vagy valami egészen mást. A családtámogatásra fordított összegek az utóbbi években még nominálisan, vagyis forintban számolva is visszaestek.

— Ez látható lecsúszás…

— Miközben az elszegényedés zajlik, Mészáros Lőrinc vagyona exponenciálisan növekszik. A Forbes szerint Mészáros vagyona már túl van az 1800 milliárd forinton. 2021-ben még 400 milliárd volt, ami valóban csúcsteljesítmény. Az ország azóta csak bukdácsol.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk