Izrael válasza a terrortámadásra: „Ez egy hosszú és nagyon átfogó katonai művelet lesz”

Október hetedikén eddig nem látott rakétatűz zúdult Izraelre, ezzel egyidejűleg több ponton is áttörték az országot a Gázai övezettől elválasztó határkerítést a Hamász palesztin terrorszervezet emberei, hogy izraeli földön leginkább civil áldozatokat mészároljanak le, túszokat ejtsenek.

Miközben a híradásokból ömlenek a kegyetlenségekről, elrabolt, lemészárolt civilekről szóló tudósítások, valamint az izraeli válaszcsapás képei, Csepregi Zsolttal, az izraeli kül- és biztonságpolitika szakértőjével arról beszélgettünk, miért indíthatott ennyire kegyetlen terrortámadást a Hamász, miért érhette ez ilyen váratlanul Izraelt, milyen szerepe lehetett Iránnak, és hová vezethet mindez.

– Milyen a biztonsági helyzet most Izraelben?

– A legutolsó hírek szerint az izraeli hadseregnek sikerült minden egyes, a gázai határon lévő izraeli településen visszaszereznie az uralmat, és visszaszorítani a Hamász terroristáit. A hadsereg és a rendőrség viszont felhívta a figyelmet, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek további beszivárgó terroristák az ország területén, akik továbbra is terrorcselekményeket követhetnek el a határzónában, őket továbbra is keresik. Ezzel párhuzamosan rakétatámadások vannak izraeli települések ellen, főként Izrael déli részén. Most már kevesebb támadást jelentenek Tel Aviv, Jeruzsálem magasságából, ez inkább szombaton volt jellemző. Ezzel párhuzamosan az izraeli védelmi erők mozgósítottak, sajtóinformációk szerint 300 ezer tartalékos katonát, ez egészíti ki a körülbelül 200 ezres reguláris haderőt, azaz

Jelenleg a szárazföldi erőket vonják össze a gázai övezet határán, a légierővel, tüzérséggel és tankokkal. Nyilvánvalóan a szárazföldi bevonulás előtt előre kiiktatják a Hamász erődített célpontjait, például a rakétakilövő állomásokat, erődítményeket.

– Semmilyen előjele nem volt a mostani terrortámadásnak? Nem is számítottak rá?

– Az elmúlt hetekben és hónapokban az izraeli védelmi erők legnagyobb része az északi határon állt készenlétben. A Hezbollahtól, libanoni irányból, illetve szíriai területekről várták az Iránnal szövetséges erők támadását. Másodsorban Ciszjordániában és Izrael keleti felén Jeruzsálemben állomásoztak nagy erők, ugyanis Ciszjordániában valószínűsítettek felkelést. A Gázai övezet határán az elmúlt hetekben folyamatosak voltak az eufemisztikusan „tüntetéseknek” nevezett zavargások, melyek abból álltak, hogy a Hamász aktivistái, meg civilek, akiket erre rávettek, a határon felgyújtották a füvet és a bozótot, meg égő anyagokat tettek luftballonokra, amiket átengedtek Izraelbe, hogy ott tüzeket okozzanak. Tehát volt egy folyamatos, alacsony szintű zavargás, ami az elmúlt napokban lenyugodott, aztán szombat reggel legalább ezer terrorista tört át.

– Sokan kérdezik most, hogyan hibázhatott ekkorát a világ egyik legjobbjának tartott izraeli titkosszolgálat? Egy ilyen nagyszabású katonai művelet hogyan tudott rejtve maradni?

– Biztos, hogy nagyon komoly vizsgálóbizottságokat fognak felállítani, hogy kiderüljön, mi a titkosszolgálati kudarc oka. Az látszik, hogy amikor jött a támadás, már nem volt elég idő odavezényelni az erőket. Izraelben az őszi ünnepek miatt nagyon sok katonát szabadságra küldtek. A Hamasz által közzétett videókon látható, hogy

Fontos tanulság az elmúlt 72 óra alapján, hogy nagyon fontos a technológia, nagyon jók a drónok, a kamerák, a műholdak, de ha nincs ott egy lövészkatona a saját gépfegyverével, akkor nem lehet megállítani a támadást.

– A Wall Street Journal információi szerint komoly iráni támogatást, iráni kiképzést kaphattak a terroristák, sőt arról írnak, hogy iráni beleegyezés nélkül el sem indulhatott volna az akció.

– Az bizonyos, a Hamász egy ilyen koordinált műveletre önmagában nem lenne képes. Az, hogy Irán, illetve a Hezbollah Iránon keresztül támogatást nyújtott a támadás megtervezéséhez, segített a szükséges rakéták Hamásznak való átadásában, odaszállításában, szinte bizonyos. A kérdés csak az, hogy mekkora volt pontosan a kooperáció szintje.

Ez a veszély még nem múlt el, és az izraeli reguláris erők elitje egyelőre nem is mozdult el északról. Körülbelül 50 vadászgép vesz részt a gázai Hamasz-célpontok elleni műveletben. Ez azt jelenti, hogy a maradék 250-300 fejlett izraeli vadászgép készen áll, hogy egy esetleges északi támadást el tudjon hárítani.

– Ugyanakkor az amerikai hivatalos külpolitika még kivár azzal, hogy egyértelműen megvádolja Iránt. Ennek mi lehet az oka?

– Az egyik az, hogy ne szorítsák sarokba. A legeslegfontosabb stratégiai érdek most az, hogy Irán és a Hezbollah maradjon ki ebből a konfliktusból mint aktív harcoló fél. Izraelnek legyen ideje legyőzni a Hamászt. Ezután a szörnyű támadás után ez napok, maximum hetek kérdése.

Ezt nem tudhatjuk, valószínűleg még az izraeliek sem tudják, hogy pontosan milyen katonai műveletet fognak végrehajtani néhány nap, néhány hét múlva. Az is kérdés, hogy Irán belép-e aktívan a háborúba? Az, hogy az Egyesült Államok a Gerald Ford anyahajóját, illetve az azt kísérő hajócsoportot a Földközi-tengerre küldte, nagyon komoly jelzés arra, hogy Amerika nem nézi tétlenül, hogy regionális háborúvá szélesedjen ez a mostani konfliktus. Az Egyesült Államoknak, de Izraelnek sem érdeke sarokba szorítani Iránt és a Hezbollahot, hanem számukra azt kell mutatni, hogy szét kell választani a kérdéseket. A jövőre marad az Izrael–Irán–Hezbollah szembenállás, most rövid távon Izrael felszámolja a Hamászt. Az a cél, hogy ebbe törődjön bele Irán, hajlandó legyen lemondani a Hamászról, mint erőforrásról Izrael déli határán, ne lépjen be a küzdelembe. Tehát paradox módon ezért nagyon fontos most Irán bizonyos fokú megnyugtatása.

– Még az is elképzelhető, hogy vannak bizonyítékok Irán ellen, de ezeket a fenti megfontolások miatt nem hozzák nyilvánosságra?

– Az izraelieknek egész biztosan nem célja az, hogy ha Irán támogatást nyújtott, akkor ezt megússza. Ez egy nagyon-nagyon súlyos incidens. Mindaz a kiegyezési folyamat veszélybe kerülhet, ami a Közel-keleten az elmúlt hónapokban, években zajlott. Kiderülhet, hogy Irán a Hamasz felbujtásával megpróbálta az izraeli-szaúdi normalizációs folyamatot megakasztani, és minden bizonnyal rövidtávon ez sikerült is.

– Vannak jelei, hogy ez erősen motiválhatta a terroristákat.

– Abszolút. Az nem titok, maga a Hezbollah jelentette ki, hogy ez a támadás arra irányul, hogy az egész normalizációs folyamat Izraellel álljon le. Ne legyenek kétségeink, az arab államok a saját nemzeti és biztonsági érdekeik miatt normalizálják a kapcsolatot. Ha ezt Irán meg akarja akadályozni, azzal az arab államok biztonsági érdekeit veszélyezteti. Erről pedig a későbbiekben is előkerülhetnek bizonyítékok, hiszen nemcsak az Egyesült Államok vagy Izrael, de az arab államok hírszerzése is működik. Fontos kérdés, hogy ők mit tudtak, milyen információkat adtak át. És visszatérve arra, hogy miért nem volt Izrael erre a szituációra felkészülve: lehetségesnek tartom, hogy számoltak azzal az eshetőséggel, hogy a Hamász rakétatámadásokat és beszivárgó műveletet hajt végre, de

Nyilván kevesebb mint 72 órával a támadások után nem tudjuk, mik a következő szakaszok, van-e egyáltalán következő szakasz, vagy pedig a Hamászt egyedül hagyták, és a Hamász most egy olyan konfliktust fog megvívni, amit elemezve a Hezbollah vizsgálni tudja, hogy mi történne akkor, hogy ha ő maga kísérelne meg egy hasonló támadást a jövőben Izraellel, bármelyik arab országgal vagy akár Törökországgal szemben. Paradox módon ebből az incidensből tanulhat az Iszlám Állam is. A dzsihadisták néhány év múlva ugyanilyen támadást követhetnek el Iránnal szemben is.

– Ez a rettentő támadás most erős erkölcsi legitimációt ad Izraelnek. Sokan úgy érezhetik, a gázai bevonulás amolyan most vagy soha szituáció.

– Így van, azonban az izraeliek számítanak arra, hogy ez a támogatás gyengülni fog. Ahogy a harctevékenység áthelyeződik a Gázai övezetre, kevesebb hír lesz arról, hogy növekszik az izraeli halottak száma, viszont majd megjelennek a videók az izraeli légicsapásokról, nyilván a nemzetközi támogatást nehéz lesz fenntartani, bizonyára megjelennek azok a hangok, hogy azonnali tűzszünetet kell kötni. De Izrael nem fog tudni azelőtt tűzszünetet kötni, hogy egyfelől visszaszerezze az elrabolt állampolgárait, akiket a Gázai övezetbe hurcolt a terrorszervezet, másrészt megteremtse azt az elrettentő erőt, ami garantálja, hogy soha többet senki ne kíséreljen meg vele szemben ilyenfajta támadást. Izraelnek most van egy időablaka, amiben végre tudja hajtani az ellencsapást a Hamasszal szemben, kérdés, hogy ez milyen hosszú.

– Napokban vagy hetekben mérjük?

– Attól függ, hogy milyen lesz a csapás. Én magam is azt gondoltam szombat este, hogy sokkal súlyosabb támadásokat fognak végrehajtani a Gázai övezetben. Az izraeli hadsereg jelenleg informálja a civil lakosságot, hogy milyen pontokon nem fog végrehajtani támadást, hogy oda tudjanak menekülni, ne kerüljenek a kereszttűzbe. Továbbá egy

így elegendő időt adnak a civileknek, de nemcsak a civileknek, hanem akár a fegyvereseknek is, hogy kimeneküljenek, viszont annyi időt nem adnak, hogy a rakétákat, a rakéták készítéséhez szükséges infrastruktúrát ki tudják menekíteni az épületből, vagy leggyakrabban az épület alól. Ezzel a stratégiával azért is igyekeznek elkerülni a civil áldozatokat, mert az izraeli haderőnek a katonai stratégiájában benne van, hogy nem a civileket támadják. Emellett azért is fontos ez a módszer, hogy megkapják a lehetőséget a nemzetközi közösségtől, legfőképpen az Egyesült Államoktól, hogy a Hamászt egyszer és mindenkorra meg tudják semmisíteni.

– Azt tudjuk, hogy ha az amerikai figyelmet sikerül megosztani, akkor ez az oroszoknak hasznos, Ukrajna miatt is. De lehet annyira hasznos az oroszoknak, hogy esetleg benne is legyenek ennek az akciónak az előkészítésében?

– Oroszországnak közvetve minden zavargás a világban az előnyére válik, hiszen az Egyesült Államok figyelme valóban megoszlik. De két szempontból nem gondolom, hogy itt közvetlenül orosz beavatkozás lenne. Az egyik az, hogy ezek után Izrael még fontosabbnak tartja, hogy a saját biztonságát garantálja, így a szíriai állásokra sokkal komolyabb csapásokat mér majd, mint eddig tette. Izrael általában önmérsékletet gyakorol abban a tekintetben, hogy milyen célpontokra mér csapást. A civilek százainak lemészárlása után ez az önmérséklet nagymértékben gyengülhet. A másik ok, hogy bár Oroszország számára egy közel-keleti regionális háború rövid távon akár hasznos is lehet, mint figyelemelterelés az Ukrajna ellen vívott háborújáról, viszont

Ne felejtsük el, hogy Oroszország ezen részének nagyon komoly muszlim lakossága van. Ha a Közel-Kelet destabilizálódik, akkor Dél-Oroszország is destabilizálódhat.

– Milyen hosszabb távú következményekkel járhat még ez a terrortámadás?

– Ahogy telnek az órák, egyre biztosabb vagyok benne, hogy Hamász és amennyire támogatta őt a Hezbollah és Irán, pontosan az ellenkezőjét fogják elérni ezzel a rendkívül kegyetlen támadással, mint amit eredetileg kitűztek. Izraelben sokkal inkább előtérbe kerül a biztonság.

Ezen túl fel fogják ismerni a regionális szereplők, hogy bár rövid távon halasztódhat az izraeli-szaúdi biztonsági paktum, de onnantól kezdve, hogy egy Hamászhoz hasonló terrorszervezet képes végrehajtani egy ilyen támadást, még inkább fontossá válik, hogy ezek a közel-keleti országok megosszák egymással a nemzetbiztonsági értesüléseiket, erőforrásaikat, hírszerzésüket, mert, ha jobb lett volna az együttműködés a Közel–Keleten, akkor lehet, hogy meg lehetett volna előzni ezt a támadást. Tehát ebből a szempontból azt gondolom, hogy

Gyanítom, nem számoltak azzal a terroristák, hogy ennyire súlyos válaszreakció indul. Bár ennek ellentmond az, hogy a legutolsó információink szerint pontosan megtervezték a könnyűzenei koncert megtámadását, a kijáratokat elállták, és válogatás nélkül lőttek a fiatalokra. Úgy tudjuk, csak az ottani áldozatok száma közelít a 300-hoz. Tehát a 800 halálos áldozatból csak a könnyűzenei koncerten meghaltak 300-an. Nem a katonai bázisok megtámadása volt az elsődleges, hanem a könnyűzenei koncerten lévő fiatalok lemészárlása. Innentől kezdve be kell látni, hogy a Hamász logikáját itt Budapesten nem tudjuk megérteni.

– Mégis akkor miért csinálhatták?

– Három dolgot tudok elképzelni. Az első az, hogy nem gondoltak bele, hogy milyen komoly lesz a válaszcsapás, és azt gondolták, hogy ezt egy túsztárgyalással meg tudják úszni, tehát hogy ez csak egy lesz a konfliktusokból. Egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy ez a forgatókönyv reális. Sokkal inkább két másikat tudok elképzelni. Az egyik az, hogy a Hamász meg volt róla győződve, hogy beszáll az oldalán a Hezbollah, illetve más erők, és megnyitják az északi frontot.

Ez megtörténhet még a következő napokban, tehát ezzel nyilván az izraeliek is számolnak. A harmadik, ami kapcsolódik a második forgatókönyvhöz, az, hogy a Hamászt beáldozta a Hezbollah és Irán. Volt egy közös tervezés, megtervezték ezt a támadást annak érdekében, hogy lehetetlenné tegyék rövid távon az izraeli-szaúdi kiegyezést, mert Irán ezt komoly, az érdekeibe vágó biztonsági paktumnak tekintette, ezért meggyőzte a Hamász-vezetőket, hogy hajtsák végre ezt a támadást, még akár azon az áron is, hogy Izrael bevonul a Gázai övezetbe, és amennyire csak tudja, felszámolja őket.