UTAZZ
A Rovatból

Ilyen a legszörnyűbb diktatúra testközelből

A költő-író Karafiáth Orsolya két hetet töltött Észak-Koreában. Élménybeszámolója egyszerre tanulságos és sokkoló.


Észak-Koreáról elég sok információ kering a médiában, így az emberek többségének alighanem van némi fogalma arról, hogy zajlanak ott a mindennapok. Közvetlenül viszont jóval kevesebben tapasztalják meg a dolgot, annál is inkább, mivel az ország a közelmúltig alig pár ezer turistát fogadott évente.

Karafiáth Orsolya a ritka kivételek közé tartozik: tavaly tavasszal alkalma nyílt ellátogatni a kommunizmus egyik utolsó fellegvárába. Élményeit január végén teltházas vetítésen osztotta meg a Gödör Klub közönségével. Ennek az előadásnak a szerkesztett és kiegészített, kérdés-válasz formátumra átírt verzióját olvashatjátok az alábbiakban.

– Mikor és minek hatására döntötted el, hogy Észak-Koreába látogatsz?

Szilárddal (Izsák Sipos Szilárd festőművész, a fotók készítője – a szerk.) mindig érdekeltek minket az érdekes helyek, és épp mikor egy könnyedebb utat szerveztünk, akkor láttunk egy dokumentumfilmet egy észak-koreai zeneszerzőről, akinek sikerült délre menekülnie, és aki a szenvedéseit komponálta meg. Ráadásul pont akkor kezdtem el írni egy regényt, aminek egyik fejezete az ötvenes években játszódik. Emiatt szerettem volna testközelből megtapasztalni azokat a viszonyokat, amelyek abban az időben nálunk is uralkodtak.

korea_szobor

– Hogyan lehet odajutni?

– A bevett gyakorlat az, hogy először Pekingig repülővel, majd átszállás után onnan tovább. A légi úton kívül vonattal is lehet menni, ám ez nem kevesebb, mint 22 óráig tart. Ugyanis a határ mindkét oldalán 4 órát várakoznak a szerelvények, annyira szigorúan átvizsgálnak mindenkit. De sokan még mindig inkább bevállalják ezt, mint az Air Koryo nevű nemzeti légitársaságot, mivel utóbbi a legrosszabb hírű légi fuvarozók közé tartozik a világon. Nem tudni, honnan szerzik be a gépeiket és milyen kiképzést kapnak a pilótáik, sőt még a baleseti statisztikáikat sem hozzák nyilvánosságra. Mi végül bevállaltuk, és szerencsére rendben odaértünk, bár Szilárd kapott egy elég húzós gyomorrontást a fedélzeten felszolgált hamburgertől. Utána jó pár napig rá sem bírt nézni semmilyen ételre.

– Nagyságrendileg mennyibe kerül egy ilyen út, és milyen bürokráciai nehézségekkel kell szembenézni a szervezés során?

– Egyénileg egyáltalán nem lehet menni, csak utazási irodán keresztül, és ők szerencsére szinte mindent elintéznek. Csak a vízum megszerzése maradt ránk – mi Bernbe mentünk ki emiatt, mivel itthon nincs követségük. Ami a költségeket illeti, pontos árat nem tudok mondani, de nyilván nem olcsó. Kapásból a repjegy Pekingbe, majd ott a szállás, mert hetente csak kétszer megy az AirKoryo. Igaz, lehet Vlagyivosztokból is menni, akinek ez csábítóbb. Egy összegben kell mindent kifizetni, abban benne van a szállás, az étkezés és a vezetés is. Nekünk a két hét fejenként nagyjából 2400 euróból jött ki, míg az egyhetes turnus 1600 euró körül van.

korea_varoskozpont

Phenjan, városközpont

korea_felkeszhotel

Félkész szálloda

– Mi történt, miután megérkeztetek?

– Rögtön a reptéren egy háromfős fogadóbizottság várt minket, és onnantól egy lépést sem tehettünk nélkülük. Elvittek minket a szállodába, ahol fél órán keresztül magyarázták a szabályokat, vagyis hogy mit szabad és mit nem. A telefonjaink SIM-kártyáját elvették, és fotózni is csak azt lehetett, amit engedtek – utólag tüzetesen átnézték a képeinket. Már ekkor gyanús volt, hogy azt mondták, a programokon való részvétel hatalmas önfegyelmet igényel. Nem értettük, mire céloznak, hiszen nagyrészt városnézésről, műemlékek meglátogatásáról és hasonlókról volt szó. De nem kellett sok idő, hogy megtapasztaltuk, mit is jelent ez az egész.

Természetesen mindent áthat a személyi kultusz: az egész ország tele van a Kedves Vezérek szobraival, amelyeknek kivétel nélkül meg kell adni a tiszteletet. Ez annyit tesz, hogy ha bárhol meglátunk egyet,

venni kell egy virágcsokrot a mindig jelenlévő árusoktól, majd néma főhajtás kíséretében oda kell helyezni a szobor lábához.

A többi program között is akadt jó néhány olyan, ami kikészített bennünket. Leginkább talán a királysírok mentek az agyunkra. Ezek Észak-Korea igazi büszkeségei, részei a világörökségnek is, így persze minden turistának megmutatják őket. Igen ám, de rengeteg van belőlük, ráadásul csak kívülről láthattuk, be nem mehettünk egyikbe se. Amikor már a huszadik-harmincadik ugyanolyan dombra kell rácsodálkozni kötelező jelleggel, attól eléggé elfogy az ember türelme.

korea_szoborpozer

korea_kiralysir

Egy királysír a sok közül

– Hány turistával találkoztatok a két hét alatt, és mennyire volt alkalmatok a szóváltásra velük?

– Kevesen voltak, a legtöbb ezek közül is kínai. A gépen odafelé még öt nem koreai utazott rajtunk kívül. Kint megismerkedtünk egy ausztrál párral és egy svájcival, meg egy olasszal, de arra azért vigyáztak, hogy ne legyünk velük egy szálláson, illetve ne vegyünk részt közös programokon.

– Mi az, ami leginkább meglepett az országgal kapcsolatban?

– Rengeteg dolog, de leghamarabb talán az óriási mértékű áramhiánnyal szembesültünk. Gyakran előfordult, hogy egyik pillanatról a másikra sötétbe borult a hely, ahol éppen tartózkodtunk. Bár nagyon sok színház van az országban, ezek legnagyobb része nem üzemel, mert egyszerűen nem tudnak hozzá elegendő áramot biztosítani. Az operával hasonló a helyzet: hiába lettünk volna kíváncsiak rá – állítólag nagyon híres és színvonalas az észak-korai operaművészet –, az ottlétünk alatt nem volt egyetlen előadás sem. A színészeket így inkább kiküldik a rizsföldekre dolgozni, hiába övezi amúgy nagy tisztelet őket.

korea_szineszlakasok

Ilyen lakásokat építenek a köztiszteletben álló színészeknek

korea_troli

De ennél durvább része is van a dolognak. A lakótelepi házakban hasonló okokból nem igazán működnek a liftek, így az embereknek olykor tucatnyi emeletet is lépcsőzniük kell. Mikor megkérdeztem, mi van az öregekkel, a válasz az volt, hogy nem véletlenül nem látom őket az utcán.

Jelentős részük jobb híján a lakásában éli le hátralévő életét, mivel nem képesek kijutni az utcára.

Külön furcsa, hogy a fentiek ellenére a phenjani metrómegállókban hatalmas csillárok lógnak a plafonról, a felszínen pedig csak trolibuszok közlekednek. Utóbbiakból időnként 30-40 is feltorlódhat egy hirtelen jött áramszünet miatt. Autója szinte senkinek nincs, csak a pártvezetők és a legnevesebb sportolók, illetve művészek kaphatnak. De ők sem mennek sokra vele, mivel benzinhiány van. Így a lakosság túlnyomó része jobb híján gyalog jár be a munkahelyére, legyen az akármilyen messze.

– Létezik ott olyan, hogy szabadidő és szórakozás?

– Hallottunk egy olyan szóbeszédet, hogy este 10 után állítólag nem lehet az utcára lépni. Megkérdeztem a vezetőnket róla, azt válaszolta, hogy ilyen korlátozás valójában nincs, de miért menne a dolgozó ember 10 után bárhová? Egy átlagos nap úgy néz ki, hogy hajnal fél 6-kor elindulnak a hangszóróval felszerelt propagandaautók, hirdetve az igét, hogy „gyerünk, ébresztő, irány a munka!” Mindenki késő délutánig dolgozik, ami után érthetően kedvük sincs kimozdulni. Ráadásul Észak-Koreában nincsenek se kocsmák, se éttermek, se üzletek. A látványosságok közelében fenntartanak néhány étkezőhelyet, de ezeket is csak a turistáknak. Ennek fényében annyira már nem is meglepő a fenti értetlenkedés.

korea_metroban

A metróban

korea_fresko

Freskó az egyik múzeumban

Mellesleg

a munkahét hatnapos, a hetedik napon viszont kötelezően „önkéntes” munkát kell végezni.

Az asszonyok például gyomlálhatnak, mert ki van adva utasításba, hogy ahol nincs beton, ott mindenhol rendezett gyepszőnyegnek kell lennie – a föld nem látszódhat. A férfiakat pedig kiküldik a mezőre, attól függetlenül, hogy egyébként mivel foglalkoznak. Állítólag ez csak átmeneti állapot, addig lesz így, amíg a gazdaság rendbe nem jön. Kérdeztem, hogy mégis mióta tart, és a válasz az volt, hogy 1953, vagyis a koreai háború vége óta. Ők mégis bizakodva tekintenek az egészre: mint mondják, Kim Ir Szen elvetette a magot, Kim Dzsong Il megnövesztette, Kim Dzsong Unnak pedig már csak le kell aratnia. Tényleg szilárdan hisznek benne, hogy rövidesen eljön a felvirágzás.

– Gyakran hallani híreket az országban pusztító éhínségről. Ezen a téren mit tapasztaltál?

– Valóban borzasztó méreteket ölt az élelemhiány. Minket még úgy-ahogy jól tartottak, kaptunk tojást, rizst és halat is, a kísérőink viszont nem is álmodhattak ilyesmiről. Nekik maradt egy hideg, fekete tészta, ami valamilyen azonosíthatatlan lében úszott. Szerettem volna én is megkóstolni, de mondták, hogy inkább nem javasolják. Ebből el lehet képzelni, milyen lehet. A helyi lakosok nagy része mégis ezzel kénytelen beérni, fejadagként adják nekik napról napra. Semmi más tápanyagforrásuk nincsen, így kell túlélniük, ha tudnak.

korea_sziklafelirattal

A legnagyobb éhínség egyébként 1994-től ’97-ig tartott, annak a politikának a következtében, amely szerint az ország semmilyen külső segítséget nem fogadhat el. A tengerparton élőknek sem volt könnyebb a helyzetük, mivel a fogott halakat kivétel nélkül be kellett szolgáltatniuk a hadsereg részére. Akit rajtakaptak, hogy élelmet rejteget, azt azonnal agyonlőtték. A vezetőnk elmondta, hogy nekik úgy sikerült átvészelniük ezt a három évet, hogy még a fák kérgét(!) is megették. Ha valamit, hát ezt tényleg lehetetlen felfogni a mi európai értékrendünkkel.

– Milyen a nők helyzete?

– Egyetlen nőt tisztelnek igazán: Kim Dzsong Szuk-ot, Kim Ir Szen első feleségét, aki hűségesen mellette állt egészen a haláláig. Az ő tiszteletére is számos szobrot állítottak országszerte. Általánosságban viszont semmi jóra nem számíthatnak a nők. Nemcsak a férfiaknak, nekik is kötelező a katonaság, csak annyi könnyítést kapnak, hogy három helyett „mindössze” két évig. A legdurvább viszont az, hogy

aki vidéken él és gyereket vállal, mindössze két hónapot lehet szabadságon a szülés előtt, majd hármat utána. Ennek leteltével elveszik tőle a gyerekét, és internátusban nevelik tovább, így kerülve el, hogy a dolgozó népet bármi hátráltassa a munkában.

Havonta három napra kapják csak vissza őket, 1-jén, 11-én és 21-én. Ez is egy olyan információ volt, amitől szó szerint rosszul lettem.

korea_szukmozaik

Mozaik Kim Dzsong Szukról, a szent asszonyról

– A katonák jelenléte mennyire érzékelhető?

– Mindenhol ott vannak, még akkor is, ha nem látszanak. Állítólag itt a legmagasabb az arányuk az egész világon: huszonöt emberre jut egy. Egyszer vidéken a szemünk láttára összeesett egy nő, a gyereke is kirepült a biciklije kosarából. A turisták nem érintkezhetnek a helyiekkel, így nem mehettünk oda segíteni, de nem is kellett: mire felfogtuk, mi történt, már ott is termett három katona szó szerint a semmiből, és kezükbe vették az irányítást.

– Szerinted a helyiek (vezetők, katonák) tudatában vannak annak, hogy mennyire átlátszóak a külföldiek számára megrendezett jeleneteik, amiket halál komoly arccal adnak elő, vagy ők tényleg elhiszik, hogy profin keltik a látszatot?

– Ez nagy kérdés. Akik idősebbek, és 1994 (vagyis Kim Ir Szen halála és Kim Dzsong Il hatalomra kerülése) előtt jártak a baráti országokban, szerintem tudják, mi van, persze erre semmiképp nem utalnak. Ám a másik vezetőnk, aki huszon-egynéhány éves volt, nem tudott semmit, és látszólag lelkes híve volt a rendszernek. Szerinte minden úgy szuper, ahogy van.

A legszürreálisabb ilyen színjátékra egyébként azt követően került sor, hogy szóvá tettem az egyik kísérőnknek, mennyire egykedvűek és szomorúak az emberek. Azonnal biztosított róla, hogy ne aggódjak, lesz majd vidámság is. És csodák csodája, másnap kora délután belefutottunk egy spontán buliba: emberek egész csoportja fogadott minket zenével és önfeledt tánccal. Abba se hagyták vagy húsz percen keresztül. Hát, így megy ez.

korea_gyerekekesoben

Akármilyen rossz az idő, ugyanúgy mindenkit kivezényelnek a mezőre és a többi kötelező programra

korea_haboruszobor

Az országban a mai napig mindenki úgy tudja, az iskolákban is azt tanítják, hogy a koreai háborút ők nyerték meg

– Összességében megérte az út, szert tettél annyi élményre és új ismeretre, ami kompenzálja a nyomasztó dolgokat?

– Nem tagadom, többször kerültem idegösszeomlás-közeli állapotba. A hatodik nap táján kezdtem el olyan szinten depressziós lenni az egésztől, hogy legszívesebben azonnal hazamentem volna. Eddig szinte minden országba, ahol megfordultam, visszavágytam utána. Nos, Észak-Korea kivétel:

"
még egyszer biztosan nem vállalnám be. De ezzel együtt is nagyon megérte.

Ilyen töményen sehol máshol nem tudtam volna tapasztalatokat szerezni, és vannak arcok, gesztusok, melyeket soha nem fogok elfelejteni.

(A frappánsan „Költőnk és Korea” névre keresztelt vetítéses élménybeszámoló legközelebb Pécsen lesz látható március 8-án, majd pedig Törökbálinton március 11-én.)

Ha érdekes volt a cikk, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
Aki utazna, most tegye meg – üzente a Wizz Air vezére, aki őszre áremelést jósol
Váradi József szerint a nyári túlkínálat miatt most olcsóbbak a repülőjegyek, de a helyzet hamarosan megváltozhat. A magasabb kerozinárak és a piaci verseny átalakulása miatt ősztől a szektorban érezhető jegyáremelkedésre számít.


Több mint szerencsétlennek nevezte Turi Ferenc, a HungaroControl vezérigazgatójának a kerozinhiányról szóló nyilatkozatát Váradi József. A Wizz Air vezérigazgatója a 24.hu-nak adott interjúban hangsúlyozta, hogy az iráni háború kirobbanása óta egyetlen járatukat sem érintették üzemanyagproblémák, és garantálja, hogy a légitársaság gépei repülni fognak a nyáron. Váradi szerint a HungaroControlnak a saját feladataira kellene koncentrálnia, miközben a Wizz Air speciális szerződésekkel védekezik a magas kerozinárak ellen.

A cégvezető szerint Turi Ferencnek nem lett volna szabad véleményt formálnia a kérdésben.

„A HungaroControl nem gyárt kerozint, nem szállít kerozint, és nem éget kerozint, tehát egyáltalán nincsen benne a szállítási láncban” – jelentette ki Váradi József, hozzátéve, hogy a Wizz Air napi szinten kezeli a kerozinkérdést, és 200 repülőtérre repülve az elmúlt három hónapban semmilyen fennakadást nem tapasztaltak.

Váradi szerint kerozinválság jelenleg nem Európában, hanem Ázsiában van, és semmi nem utal arra, hogy a helyzet rosszabbodna a kontinensen. „Körülbelül két hónapra előre látunk ezzel kapcsolatban, és nincs semmilyen olyan ügy, ami miatt igazán aggódni kellene” – mondta, kiemelve, hogy a légitársaság különböző alternatívákkal készül egy esetleges fennakadásra, például alternatív szállítókkal vagy a gépek túltankolásával. Azt is garantálta, hogy a Wizz Air járatai fel fognak szállni. „A repülőgépek tudnak repülni, a Wizz Air garantáltan repülni is fog” – szögezte le.

A vezérigazgató kategorikusan cáfolta Turi Ferenc azon állítását is, hogy a diszkont légitársaságok az egyéb szolgáltatások, például a feladott poggyász árának emelésével reagálnának a helyzetre. „Ezt kategorikusan cáfolom. Jelen pillanatban az árak csökkennek a tavalyihoz képest” – mondta. Állítása szerint a makrogazdasági inflációs nyomás miatt a fogyasztók visszafogják a vásárlásaikat, ami a légi közlekedésben is érezteti hatását. Úgy látja, a piacon jelenleg túlkínálat van a kapacitások terén a kereslethez képest, ami lenyomja az árakat.

A kerozinellátásról szóló hírek szerinte kelthetnek bizonytalanságot, de a Wizz Air foglalási számai júliusra és augusztusra két százalékkal magasabbak, mint a tavalyi év azonos időszakában. Éppen ezért gondolja úgy, hogy a spekulációk helyett a realitásokkal kell foglalkozni. Ezzel kapcsolatban ismét kritikát fogalmazott meg a HungaroControllal szemben. „A HungaroControlnak is inkább arra kellene fókuszálnia, hogy a légiforgalmi irányítást minél hatékonyabban megoldja, mert az elmúlt három-négy évben az európai léginavigációs szolgáltatók kapacitáshiánya volt az európai járatkésések legfőbb oka” – jelentette ki.

Váradi József szerint az elmúlt években a késések fő oka a légiforgalmi irányítás kapacitáshiánya volt a csúcsidőszakokban. A Covid-járvány után sok irányítót nyugdíjba küldtek, és az újrainduláskor már nem tudták lefedni az igényeket, egy új szakember kiképzése pedig körülbelül három évig tart. „Az elmúlt három-négy éves időszakban Európában a HungaroControl volt az egyik legrosszabbul teljesítő légiirányító szervezet” – mondta. Hozzátette, bár a cég teljesítménye azóta javult, a feladatuk az utasok zökkenőmentes eljuttatása A-ból B-be. „Én majd mondom a híreket a légitársaság vonatkozásában, mindenki más pedig mondja a saját háza tájáról, ne a másikat próbáljuk kioktatni” – fogalmazott.

A kerozinválság rémképét Váradi a Hormuzi-szoros lezárásával magyarázta, ami a pánikkeltés forrása volt. A kerozin árának megemelkedése után azonban új logisztikai láncok és alternatívák jelentek meg.

„Ez nem úgy működik, hogy a Wizz Air kerozinja ott dekkol a szorosban, és csak arra várunk, hogy végre jöhessen. Ezen az áron, amin most mozog a kerozin, gyalog vagy lóháton is eljön Amerikából” – érzékeltette a helyzetet.

Arra a kérdésre, hogy a drágább kerozin árát miért nem kell áthárítani az utasokra, a vezérigazgató a Wizz Air kockázatkezelési módszerét hozta fel példaként. A légitársaság úgynevezett üzemanyag-fedezeti ügyletekkel vásárolja a kerozin egy részét, ami lehetővé teszi, hogy védekezzenek az áringadozások ellen. „Mi 18 hónapra előre fedezzük az üzemanyag-szállításainkat úgy, hogy a közeljövő erősen lefedett, 80-85 százalékosan” – részletezte. Ennek köszönhetően mélyen a piaci ár alatt vásárolnak.

„720 dollár per metrikus tonna áron vagyunk fedezve, szemben a mostani 1500 dolláros piaci árral. Tehát kevesebb, mint a felét fizetjük az üzemanyagáraknak a jelenlegi piaci viszonyokhoz képest” – magyarázta.

Elmondása szerint ez egy hosszú távú rendszer, és van, amikor ők fizetnek többet, ha az üzemanyag ára beesik, de strukturálisan a partnerek sem veszítenek ezzel.

A jövőbeli jegyárakkal kapcsolatban Váradi József elmondta, ősztől már érzékelhető áremelkedés jöhet a piacon. A nyári verseny után szerinte „a király sokkal meztelenebbé válik majd”, vagyis jelentősen csökkenhet azoknak a légitársaságoknak a kapacitása, amelyek költségszinten nem bírják a versenyt. Ez megváltoztathatja a kereslet-kínálat dinamikáját. „Én pont azt javasolnám az utazni vágyóknak, hogy inkább most utazzanak, mert az elkövetkező három-négy hónapban a szezonhoz képest olcsóbban lehet utazni, mint esetleg utána” – tanácsolta. A Wizz Air a költségnövekményeket a folyamatos növekedésből és a modernebb, kevesebbet fogyasztó flottából fedezi, így szerinte jobb helyzetben vannak, mint az iparág többi szereplője.

Az interjú végén a budapesti BL-döntő is szóba került. Váradi elmondta, hogy a Wizz Air hetvenhét plusz járatot indít a hétvégén, a ferihegyi menetrenden felüli üzemelés kétharmadát ők adják. Kiemelte az esemény súlyát és a hibázás lehetetlenségét. „Bízom benne, hogy mindenki a helyén van, mert olyan nincs, hogy valaki megveszi az ezereurós meccsjegyet, kifizet újabb ezer eurót a szállásra, és nem tud megérkezni. Ilyen nem fordulhat elő” – mondta. Hozzátette, hogy a Wizz Air tartalékokkal készül a hétvégére, ami szerinte nagyszerű lehetőség az országnak, de komoly szakmai kihívás. „Nem lehet hibázni, mert az megmagyarázhatatlan lenne” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
Egyetlen ruhadarab, amit egy világutazó szerint soha ne vegyünk fel a reptérre
Mitch Glass utazási szakértő a sokzsebes cargo nadrágot nevezte meg a leginkább kerülendő ruhadarabnak repülés előtt. Tapasztalatai szerint a flitteres ruhák és a merevítős melltartók mellett ez a nadrágtípus okozza a legtöbb felesleges fennakadást.


Sokan esküsznek rá, hogy a sokzsebes cargo nadrág a tökéletes utazós viselet, hiszen minden fontos irat és a telefon is kéznél van benne. Egy szakértő szerint azonban épp ez a praktikusnak hitt ruhadarab okozhat felesleges perceket és kellemetlen motozást a repülőtéri biztonsági ellenőrzésen. Mitch Glass, aki Project Untethered néven vezet YouTube-csatornát és eddig több mint negyven országot járt be, pénteken a UNILAD-nek beszélt arról, miért hagyja inkább a szekrényben ezt a nadrágtípust.

A világutazó szerint a vastag anyagú, több rétegben elhelyezett zsebekkel ellátott cargo nadrágok gyakran keltenek gyanút a szkennereknél.

„Sok utazó azt állítja, hogy semmi gondjuk nincs a cargo nadrágokkal, de olyan történeteket is hallottam, hogy aki felveszi az extrán zsebes cargo nadrágját, azt minden alkalommal megállítják” – magyarázta Glass.

A fő probléma szerinte a feledékenység. „Én akkor is inkább kerülöm őket, mert könnyű elfelejteni, hogy mélyen valamelyik zsebben maradt valami, amit ki kellene venni.”

A nőknek azt tanácsolja, legyenek felkészülve arra, hogy a merevítős melltartó is bejelezhet.

Magyarországon is volt már példa abszurd helyzetre, amikor egy veszprémi káplánt arra kényszerítettek a ferihegyi reptéren, hogy igya meg a nála lévő szenteltvizet, mert az üvegen nem volt űrtartalom-jelölés.

Egy másik esetben egy férfi egy csomag jávorszarvas-ürülékkel bukott le, amit állítása szerint politikusoknak szánt ajándékba. A szigorú biztonsági ellenőrzés során tehát a legegyszerűbb, legkevésbé feltűnő öltözékkel és a zsebek teljes kiürítésével spórolhatunk időt és idegeskedést a biztonsági kapuknál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
A Wizz Air hatalmasat újít: egy eddigi luxusszolgáltatás érkezik a fapados gépekre
A Wizz Air bejelentette, hogy 2027-től a teljes flottáján elérhetővé teszi a Starlink műholdas internetet. A lépés azt jelenti, hogy a diszkont áron utazók is a legkorszerűbb szolgáltatást kaphatják majd a levegőben.


A Wizz Air 2027-től fokozatosan bevezeti a Starlink műholdas internetet a flottáján, ezzel a diszkont légitársaságok között elsőként teszi elérhetővé a korábban luxusnak számító szolgáltatást – közölte hétfőn a Reuters. A cég közleménye szerint a szolgáltatáshoz szükséges átalakításokat 2027-től kezdik el. Az üzlet pénzügyi feltételeit a felek nem hozták nyilvánosságra.

A Wizz Air kereskedelmi igazgatója, Ian Malin a döntés hátteréről azt mondta, véget vetnek annak a korszaknak, amikor a jó minőségű fedélzeti kapcsolat csak a drága jegyekkel utazók kiváltsága volt. „Utasainknak nem kell választaniuk a megfizethető jegyárak és a megbízható fedélzeti internet között, hogy kapcsolatban maradhassanak a számukra fontos emberekkel, vagy épp a munkájukkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a Starlinkkel együttműködve vezető szerepet vállalunk ebben a változásban” – közölte.

A SpaceX képviseletében Jason Fritch, a Starlink vállalati értékesítési alelnöke arról beszélt, hogy a technológiát kifejezetten a repülés közbeni használatra tervezték. „Nagyon boldogok vagyunk, hogy elhozhatjuk a Starlink szolgáltatást a Wizz Air fedélzetére és ezzel több millió ember utazási élményét tehetjük még jobbá” – tette hozzá.

A cég ezzel az első európai ultra-low-cost légitársaság, amely a Starlinket választja.

A bejelentésből ugyanakkor több fontos részlet nem derült ki: egyelőre nem tudni, hogy a szolgáltatás ingyenes vagy fizetős lesz-e, és a cég a „fokozatos bevezetésen” túl nem közölt részletes ütemtervet sem a flotta átalakításáról.

A Wizz Air döntése azért is figyelemre méltó, mert legfőbb versenytársa, a Ryanair korábban a magas költségekre hivatkozva vetette el a hasonló fejlesztést.

A nagy európai légitársaságok közül a Lufthansa-csoport már idén, 2026 második felétől megkezdi a Starlink telepítését, és 2029-re tervezi a teljes flotta lefedését. Az úttörők közé tartozik az airBaltic is, amely már 2025-ben elindította a Starlink-integrációt az A220-300 flottáján.

Via Telex


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Új szabályok az olasz strandokon: erre figyeljen, aki idén nyáron odautazik
A magyarok által is kedvelt Bibionéban és Jesolóban a zsúfoltság csökkentése a cél, ezért megnövelték a napernyők közötti távolságot. A változásokkal párhuzamosan az árak is emelkedtek: egy heti bérlet egy napernyővel és két nyugággyal átlagosan 225 euróba kerül.


Több tenger, kevesebb napernyő: Olaszország északkeleti tengerpartjain a minőségi szolgáltatás erősítése érdekében csökkentették a napernyők számát, ezzel több teret biztosítva a strandolóknak. Veneto tartományban a korábbi háromszor két méteres helyett már négyszer négy méteres területet biztosítanak napernyőnként – jelentette a La Repubblica című napilap kedden, az MTI híre alapján.

A változás Jesolóban a leglátványosabb, ahol a helyi sajtó szerint jelenleg nagyjából 45 ezer napernyő van a parton, de a cél a 30 ezres szám elérése, amint a 4×4 méteres helykiosztás általánossá válik.

A magyar turisták által szintén látogatott Bibionéban az idei jelszó: „kevesebb napernyő, több szolgáltatás”.

Nemcsak északon, hanem Szardínia délkeleti csücskében, a Punta Molentis strandján is korlátozásokat vezettek be. Itt kizárólag gyerekek és hatvanöt év felettiek számára lehet napernyőt kinyitni, és tilos az árnyékoló kendők kifeszítése is. A belépést fizetőssé tették, fejenként tíz eurót kell fizetni. A természetes oázisnak minősített területen – ahol 2025 júliusában tűzvész pusztított – október végéig egyszerre csak 150 személy tartózkodhat a parton.

A közeli parkolóba hetven járművet engednek be. Ha a strandolók hajóval érkeznek, közülük is csak száz főt engednek partra, fejenként legfeljebb egy órára. A jegyek beszedését és a forgalom ellenőrzését az önkormányzat külön cégre bízta.

A drágulás ellen a Genova melletti Chiavariban próbálnak tenni, ahol a városvezetés napi öt euróban szabta meg a nyugágyak, napernyők és strandszékek darabonkénti napi díját, ennél többet nem kérhetnek el értük. Erre szükség is lehet, mivel az Altroconsumo fogyasztóvédő egyesület felmérése szerint az utóbbi öt évben 24 százalékkal drágultak az olaszországi strandok. Tavaly nyárhoz képest hat százalékkal, de van, ahol a 2025-ös árakhoz képest a tizenhat százalékot is elérte az emelés.

Egy hét strandolás, egy napernyővel és két napággyal számolva, átlagosan 225 euróba, vagyis mai árfolyamon 80 ezer forintba kerül.

A fogyasztóvédők szerint Alassio a legdrágábbak között van, míg a magyarok körében is népszerű Lignano Sabbiadoro a legolcsóbbak közé tartozik.

Veneto partjain a 4×4 méteres „helypálcák” bevezetése nem a semmiből érkezett: a helyi lapok tavasz végétől írtak az átállásról. A cél a zsúfoltság mérséklése és a minőségi élmény erősítése a legkeresettebb szakaszokon. A kevesebb napernyő és a több hely egyúttal a szolgáltatások díjainak emelkedését is magával hozta több településen.

A természetvédelmi és közrendészeti megfontolások ugyancsak erősödnek. Szardínián a 2025-ös tűzvész után a Punta Molentis környékén idén nyárra belépődíjjal és szigorú létszámkorlátokkal próbálják óvni a sérülékeny partszakaszt. Liguriában ezzel párhuzamosan a chiavari ársapka a drágulás társadalmi hatásait tompítaná. Az Altroconsumo mérései pedig jelzik, hogy az elmúlt fél évtized tartós áremelkedése után is további drágulás jöhet – mindez együtt magyarázza, miért vált idén kulcskérdéssé a férőhely, az ár és a minőség egyensúlya az olasz tengerpartokon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk