A járvány alatt drasztikusan fokozódik a családon belüli erőszak – Herczog Mária az áldozatok védelméről
Becslések szerint 2020-ban 65 százalékkal több kapcsolati erőszakot követtek el nálunk, mint 2019-ben. A járvány kitörése óta még inkább fenyegeti a családon belüli erőszak a gyerekeket, időseket, betegeket és fogyatékosokat is.
Mit tesznek ez ellen idehaza, és mit a nemzetközi gyakorlatban? Erről kérdeztük Herczog Mária szociológust. Az elsősorban családszociológiával és gyermekvédelmmel foglalkozó szakembert Amerikában értük el, ahol a Columbusban működő Institute for Human Services munkatársa. De emellett a hazai és nemzetközi szakmai közéletben is számos feladata és pozíciója van.
– Naponta hallunk híreket arról, hogy a járvány kitörése óta fokozódott a családon belüli erőszak. Az esetek számáról azonban nincsnek pontos adatok. A szakembert ez nem zavarja?
– Dehogyisnem, ugyanis szakmai állításokat nem lehet becslésekre alapozni. A családon belüli erőszakot eleve nehéz egzaktan mérni, a járvány pedig olyan helyzetet teremtett, amiben még soha nem voltunk.
– Miért nehéz felmérni a családon belüli erőszakot?
Az is probléma viszont, ha erőszaknak minősítjük azt, ami nem az.
– Hogy érti ezt?
– A járvány óriási terheket ró az egész társadalomra, és ez lecsapódik a családban is. Sokkal több feszültséget és konfliktust kell elviselnünk, és ez még a jó partneri kapcsolatokat is próbára teszi. Az egymást szerető társak, gyerekek és szülők között is előfordulhat, hogy olyasmit vágnak egymás fejéhez vagy úgy viselkednek, amit utólag maguk sem értenek. A kapcsolati erőszak bűncselekménye azonban más: ott az egyik fél hatalmában tartja a másikat, uralkodik felette, kizsákmányolja, korlátozza a szabadságában, lelkileg és fizikailag is bántalmazhatja.
– A veszekedések azonban könnyen tettlegességig fajulhatnak. A járvány miatt sokkal inkább bezárkózunk. Ez önmagában is veszélyforrás?
Ha a gyerekek egész nap otthon vannak, nem tudják a mozgásigényüket kiélni, zavarják az otthonról dolgozó szülőt. Sok családban nincs annyi számítógép, vagy egy se, még áram se, hogy mindenki online végezhesse a feladatait. Ha a szülő elveszítette a munkáját, az egzisztenciális gondok megsokszorozzák a lelki terheket is. Mivel a személyes kapcsolatokra alig van lehetőség, inkább telefonon, interneten kommunikálunk a rokonokkal, barátokkal, így a családtagok még inkább magukra maradnak, és egymáson vezetik le a feszültségeiket. A külső kontroll is megszűnhet a család körül: ha egy gyereket bántalmaznak, azt általában elsőként az óvodában, iskolában veszik észre, vagy a nagyszülő, az orvos látja meg, hogy baj van. De most még a gondozók se jutnak be a családokhoz.
Sokan laknak együtt idős, beteg vagy fogyatékos hozzátartozójukkal. Normál időszakban számíthatnak valamilyen nappali ellátásra, de ez sincs jelenleg, ezért ők is sokkal gyakrabban válnak áldozatául a családon belüli erőszaknak. Nemrég nagy port kavart egy angliai eset: a szülő nem bírta tovább magára maradva elviselni a súlyosan fogyatékos gyermekével járó feladatokat, lelki terheket. Tavaly március óta voltak összezárva a lakásban, nem működtek a korábbi segítő szolgáltatások, és végül megölte a fogyatékos gyermekét.
– Beszéljünk Magyarországról. Szél Bernadett független képviselő a napokban bejelentette: az elmúlt évhez képest kétharmaddal nőtt nálunk a családon belüli erőszak. Hozzátette: az adatokat a Belügyminisztérium honlapjáról gyűjtötte össze. Az ORFK-tól ugyanis nem kapott tájékoztatást. Én is levélben kérdeztem az ORFK-t, hogy alá tudják-e támasztani a képviselőnő által közzétett számokat. Azt válaszolták, a bűnügyi statisztikáik nyilvánosak a honlapjukon. Csakhogy ezen nincs feltűntetve a „kapcsolati erőszak” és a járvány időszakát sem vizsgálják külön.
– Az ORFK-nak kötelessége lenne a kért számokat kiadni, de tudjuk jól, milyen nehéz ma Magyarországon bármilyen közérdekű adathoz hozzájutni, szinte semmiről nincs nyilvános adat, információ. Amúgy azt gondolom, reális becslés lehet, hogy ezeknek a cselekmények a száma kétharmaddal nőtt.
– Civil szervezetek szerint idehaza minden héten meggyilkolnak egy nőt, és az elkövető az áldozat valamelyik hozzátartozója. Minden tizedik családban súlyosan bántalmazzák a gyerekeket. Brutális számok. Világviszonylatban is?
Herczog Mária
– Nehéz az összehasonlítás, mert van ahol sokkal rosszabb a helyzet, máshol meg sokkal jobb. Izlandon például 1998-ban létrehozták a gyermekek bántalmazását komplexen vizsgáló Gyerekház központokat. Kiderült, hogy a bántalmazás évente átlagosan 600 gyereket érint, ami a 360 000 lakosra számítva nagyon sok. Magas volt a családon belüli erőszak aránya is. Kimutatták azt is, hogy az országban minden negyedik nő szenvedett el élete során szexuális bántalmazást. Ami azért is megdöbbentő, mert Izland a demokrácia és a nemek közti egyenlőség szempontjából is mintaországnak számít. És ez az adat az ENSZ Women nőjogi szervezet szerint alacsonyabb, mint a globális átlag, ami szerint minden harmadik nő élt át valamilyen szexuális bántalmazást. Ugyanakkor az izlandi magas számok összefügghetnek azzal is, hogy az országos felvilágosító kampányok hatására jóval több lett az ismertté vált eset. Az áldozatok mertek jelezni, mert tudták, hogy sokkal több, hatékonyabb segítségre számíthattak.
– Sok minden múlik a megelőzésen és azon is, hogy van-e olyan szociális háló, amely segíti a bajba jutott családokat. Ebből a szempontból hogy állunk?
– Nagyon rosszul. Az elmúlt években a kormány jelentős összegeket vont el a szociális szférától, a szociális munkások még az egészségügyi dolgozóknál is rosszabbul keresnek.
Ez is hozzájárul a családon belüli erőszak látenciájához: bántalmazás gyanúja esetén ugyanis minden segítő foglalkozású szakembernek, így a védőnőnek, orvosnak, pedagógusnak, szociális munkásnak is jelentési kötelezettsége van. Ám ezt ritkán teszik meg. Részben mert nem érzik felkészültnek magukat a veszély felmérésére, illetve ők is félnek az elkövetőktől.
A szaktárca 2013-ban elrendelte, hogy a szakemberek is anonim módon tehessenek bejelentést a rendőrségen. Csakhogy ez tévút. A bántalmazó családtag úgyis rájön, ki volt a bejelentő: ha egy védőnő jár ki hozzájuk, nyilván csak ő lehetett, ha iskolás a gyerek, akkor a pedagógus. Másfelől nem azért képezünk szakembereket, hogy névtelen feljelentők legyenek, hanem hogy segíteni tudjanak, amihez a tájékoztatás és együttműködés is hozzátartozik.
– Mégsem várható el tőlük, hogy az agresszív családtagok bosszújának tegyék ki magukat. Milyen megoldást javasol?
– A segítő szakmában sem szabad senkit magára hagyni. Szakmai teameknek kellene együttműködniük, közösen fellépniük az elkövetővel szemben, figyelmeztetni például az erőszakos szülőt arra, hogy milyen következményei lehetnek annak, amit tesz. Sokan ugyanis azzal sincsenek tisztában, hogy amit csinálnak, az bántalmazás. A teamnek szociális, jogi, pszichológiai, orvosi segítséget kellene biztosítani az áldozatnak és az elkövetőnek is. Hol van erre lehetőség Magyarországon? A segítő szakmákban nagy a fluktuáció, a pályaelhagyás. Lassan nincsenek elérhető szakemberek, alig van pszichológus, pszichiáter, és az ambuláns mentálhigiénés ellátás szinte megszünt, ahogy a fekvőbeteg ellátás is nagyon limitált, főleg most, járványhelyzetben.
Segítségre szorulna például az a gyerek is, aki ugyan nem szenvedi el az erőszakot, csupán rendszeresen végignézi a családban vagy máshol. Nélkülözhetetlen az ő támogatása is, hogy később ne váljon maga is áldozattá vagy elkövetővé.
A családon belüli gyilkosságok elkövetője sok esetben az a gyerek, aki – hogy védje az édesanyját – hirtelen felindulásból végez az apjával.
– A családon belüli erőszak látenciája a rendőrségi intézkedésektől is függ: nálunk a rendőrök gyakran nem ismerik fel mivel állnak szemben, és tévesen testi sértés vagy garázdaság miatt indítanak eljárást.
– A rendőröktől sem várható el, hogy minden területhez egyaránt jól értsenek. Ezért is lenne szükség arra, hogy más országokhoz hasonlóan, nálunk is létrejöjjenek a rendőrségen belüli családi erőszakkal foglalkozó speciális egységek. Egyszer vidéken tartottam erről előadást, mikor az egyik rendőrfőnök felállt és azt mondta: „Asszonyom, önnek teljesen igaza van. De ha én, mondjuk, két emberemet ráállítom arra, hogy csakis a családon belüli erőszakkal foglalkozzanak, akkor több lesz a településen az autólopás és betörés. Mivel csak onnan tudok embereket elvonni és átképezni.”
