KULT
A Rovatból

Hatalmas gyomrossal és csodálatos alakításokkal mutatja be a gyászolók tragédiáját a Suncoast

Mindenkinek ajánlott: aki egy jó drámára vágyik, egy percig se gondolkodjon, üljön neki az igaz történet alapján készült filmnek. Zsebkendőt azért ajánlatos bekészíteni.


Akik kíváncsiak mi is lesz a következő évek meghatározó tinidrámája, azok ne keresgéljenek tovább, mert a Suncoastban meg van a potenciál, hogy olyan kultuszfilm legyen, mint a Tizenhárom, a Lady Bird, a Nyolcadik osztály, vagy a Csillagainkban a hiba. Egy kis háttér: ez a film Laura Chinn első rendezése, aki nem csak a direktori székben tevékenykedett, de ő írta a forgatókönyvet is, ráadásul saját tragédiája alapján. Ez egy hihetetlenül személyes és szép búcsú egy haldoklótól.

Főszereplőnk, Doris (Nico Parker) édesanyjával, Kristine-el (Laura Linney) együtt ápolja a lány halálos beteg testvérét Maxet (Cree Kawa). A fiúnak olyan agydaganata van, amitől az évek folyamán lebénult, megvakult, megsüketült és végül teljesen mozgásképtelenné vált. A szinte már csak porhüvelyként jelenlévő fiúgyermek, édesanyja mindene és gyakorlatilag köré építette az életét. Amíg ő a megélhetésért dolgozik, Dorisnak a felelőssége a fiú ápolása.

Szegény, visszahúzódó lánynak nincsenek barátai, nem jár el otthonról és mindent megtesz a maga tini módján, hogy bátyja kényelmesen töltse az utolsó napjait a földön, még ha ez néha a nehezére is esik.

Kristine elszánja magát, és beköltözteti Maxet a Suncoast nevű klinikára Floridában, ahol a halálos betegek tisztességes körülmények között hunyhatnak el. Pont ebben az időben 2015-ben volt a Terri Schiavo-ügy, szintén a Suncoast falai között, ami akkora horderejű volt, hogy még hazánkba is eljutott híre. Terri Schiavo gyógyíthatatlan beteg volt és kérte férjét, hogy kapcsolják le a mesterséges etetését és lélegeztetését, hogy meghalhasson. Ez persze több keresztény „életvédő” csoportnak sem tetszett és folyamatosan tiltakoztak, hogy „megmentsék” Schiavo életét, akarata ellenére is. Doris a tiltakozók között ismeri meg Pault (Woody Harrelson), akivel a testvére klinikai tartózkodása alatt többször összefut és összebarátkoznak. Paul is elvesztett egy számára felbecsülhetetlen embert, ezért védi az életet minden áron. Ő ismeri a gyászt, ami majd Dorisra vár és próbálja végig vezetni ezen a kegyetlen úton.

Természetesen, ahogy felszabadul testvére ápolásából Doris elkezd úgy viselkedni, mint egy korának megfelelő tini: bulik, barátok, apró csínytevések, szerelem.

Ez persze feszültséget szül gyermek és édesanya között, amit nagyon rosszul kezelnek és komoly veszekedésbe torkollanak.

Az egész film egy keserédes felnövés történet, amely könnyeden kezdődik, de a film végére olyan gyomrost küld be a nézőnek, amely velünk marad a megtekintés utáni napokban is. A történet Laura Chinn rendező és testvére Max Kenneth Chinn igaz története. Max tényleg bekerült a Suncoastba, és tényleg ekkor tájt volt ott Terri Schiavo is. Ez egy szép, szerethető, személyes búcsú egy tragédia árnyékában.

Ki-hogyan dolgozza fel ezt a lehetetlen helyzetet.

Az anya szemszöge is kegyetlen, amit Laura Linney nagyon szépen átad. A nő, akinek el kell köszönnie első szülött fiától, miközben férjét és édesanyját is elveszítette már. Egyedül vannak lányával, akire nincs ideje, pedig el fog jönni az idő, amikor csak ők ketten maradnak egymásnak. A testvér szemszöge pedig, még drámaibb. A lány, mint a főnixmadár újjászületik, amikor megszabadul testvére ápolásának terhétől, és mégis érzi a bűntudatot, hogy ő boldog, amíg Max szenved és haldoklik. Nico Parker nevét érdemes megjegyezni, mert eddigi legnagyobb szerepe a 2019-es közepes Dumbó filmben volt,

illetve a szintén drámai Last of Us sorozatban volt, ő volt Pedro Pascal lánya, aki meghal az első epizód elején.

Nem csak azzal hívja fel a figyelmet magára, hogy mennyire hasonlít szintén színész édesanyjára, Thandiwe Newtonra, de nagyon tehetséges színésznő is. Én csuklóból rá mernék bízni nagyobb szerepeket is a Suncoast után.

Nem csak a fő-, de a mellékszereplők is rendkívül ügyesek, és érezni, hogy az alkotóknak szívügyük volt ez a történet. Minden a helyén van, még a fiatal karakterektől sem másztam a falra, mint egyéb esetben, amikor idősebb írók próbálnak írni „fiatalos” párbeszédeket.

Nem viselkedik senki úgy mintha ez egy geil hollywoodi dráma lenne, reálisak a helyzetek – sőt néha meglepően vicces is a Suncoast.

Amikor Woody Harrelson és Nico Parker karakterei találkoznak, egy rövid beszélgetésből szinte mindent megtudunk a szereplőkről, amire szükségünk van. A bemutatkozás maga pedig egy feketekomédiában is megállná a helyét.

Az egész helyzet abszurd, a témája kegyetlen és mégis az egész produkció szeretnivaló. Bár kezdettől fogva tudjuk, hogy a vége tragédia lesz, de mégis jó érzéssel állunk fel a film elől, persze azért ajánlatos közel tartani pár zsebkendőt.

Laura Chinn első rendezése egy kedves, néha morbid, de szívvel és szeretettel teli történet a gyász feldolgozásáról és az emberek elengedéséről.

Az, hogy Laura méltó módon el tudta mesélni búcsúját hőn szeretett bátyjától, az egy profi, hozzáértő csapat kemény munkájának köszönhető. Csak ajánlani tudom.

A Suncoast megtekinthető magyar szinkronnal a Disney+ streaming szolgáltató műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk