Ha nem figyelnek, nagyon megszívathatják a Hős utcai telep lakóit
Egy biztos: a lakóknak intenzív jogi segítségre van szükségük, hogy a lehető legjobban jöjjenek ki a most következő egyezkedési időszakból, és ne arra a sorsra jussanak, mint a korábbi telepfelszámolások érintettjei, akik ahelyett, hogy kivergődtek volna a lakhatási szegénységből, csak tovább süllyedtek benne.
2017 decemberében jelentette be a kormány, hogy 2,2 milliárd forintot biztosít Budapest X. kerülete, Kőbánya önkormányzatának a Hős utcai telep felszámolására. Az önkormányzat a döntés óta semmilyen részletet nem közölt a szanálás részleteiről, a pénz a pontos felhasználásáról.
Ezért is övezte nagy érdeklődés azt a péntek délutáni fórumot, amit a Hős utcai telepen működő civil szervezet, a Kontúr Közhasznú Egyesület szervezett egy kerületi közösségi házban, és ahová meghívták Kovács Róbertet, Kőbánya fideszes polgármesterét is.
Kovács nem jött el, és az egyesület meghívására adott, helyben felolvasott válaszából kiderült: a lakókkal is csak hivatalos utakon hajlandó kommunikálni. Így hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a telepfelszámolás konkrétumairól nem sokat lehet majd megtudni a rendezvényen.
Mi lesz most?
Amivel dolgozni lehet, az a tény, hogy lesz telepfelszámolás. Innentől kezdve azon kell dolgozni, hogy azok a lakók, akik teljesen legálisan laknak a Hős utca 15/A-B lakásaiban, legalább olyan minőségű lakhatáshoz jussanak máshol, mint amilyenben most laknak.
– magyarázta Győri Péter szociológus, a fővárosi hajléktalan-ellátásért felelős Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) szakmai vezetője, aki a Hős utcai szanálás érintettjeinek jogi lehetőségeiről tartott tájékoztató előadást a fórumon.
Győri hangsúlyozta: több szempontból sajátos helyzet állt elő a Hős utcában. Egyfelől nagyon ritka, hogy az állam ad hoc ekkora összeget biztosítson egy önkormányzatnak telepfelszámolásra. A jelenlévők szerint ez a Hős utcai telepre irányuló fokozott sajtófigyelemnek és a telepi körülmények kriminalizáló bemutatásának köszönhető – ami amellett, hogy felhívta a problémákra a figyelmet, azért eléggé megbélyegezte a telepi lakosokat is.
A másik sajátosság, hogy a Hős utcai telep felszámolása tulajdonképpen egy – úgy 230 milliós közösköltség-tartozást felhalmozó – társasház lebontását jelenti, amiben éppen fele-fele arányban vannak önkormányzati és magántulajdonban lévő lakások. Igaz, az önkormányzati lakások nagy része már üresen, befalazott ablakokkal áll, az összesen körülbelül kétszáz önkormányzati lakásból csak 50 körüli a lakottak száma. A maradék 150 lakás magántulajdonban van.
A vegyes tulajdon miatt a háztömb lakói különböző helyzetekbe kerülnek a Hős utcai telep felszámolásakor.
Nagyon oda kell figyelni
A magántulajdonosoktól az önkormányzatnak kéne megvásárolnia az ingatlanjaikat, ami elvileg két egyenrangú fél megállapodása kellene legyen, és Győri Péter szerint elvileg lehetséges volna, hogy a lakásért kapott összegből Budapesten másik lakáshoz jussanak. Ehhez azonban nagyon oda kell figyelni rá, hogy a tulajdonosok jól éljenek a helyzettel – mondta a szakértő.
“A legjobbat azzal tenné az önkormányzat, ha véletlenül sem ad készpénzt a tulajdonosok kezébe, mert akkor biztos az útjuk a hajléktalanságba”
– magyarázta Győri, majd hozzátette: azt tartja jó gyakorlatnak, ha a lakás árából a másik ingatlant gyakorlatilag az önkormányzat veszi meg az új tulajnak.
Teljesen más helyzetben vannak azok, akik egy önkormányzati tulajdonú lakásban laknak, mint bérlők. Ha a bérlőnek se közmű-, se bérleti díjtartozása nincsen, az önkormányzatnak kötelező cserelakást felajánlania neki. Ami viszont kulcskérdés, hogy a biztosított cserelakás megfelelő lesz-e, azaz legalább olyan, ha nem jobb minőségű – mind elhelyezkedés, mind állapot tekintetében – mint az előző volt.
Győri szerint ebben a kérdésben érdemes a falig elmenni a bérlőknek, mert például a bíróságok általában a bérlők javára döntenek ilyen ügyekben. Ehhez azonban intenzív jogi segítségre van szüksége a Hős utcai bérlőknek.
A harmadik az önkényes lakók csoportja, akiknek most szinte semmilyen joga nincsen, mint ahogy azoknak sem, akik a magántulajdonú lakásokban bérlők, vagy szívességi alapon laknak bennük. Nekik maximum kegyelemből biztosíthat lakhatást a kerületi önkormányzat.
“A telepfelszámolásoknál tipikus, hogy a hatóságok összekeverik, dezinformálják az embereket, hogy a végén senki se tudja, pontosan milyen jogai vannak. A segítőknek egyéni esetekben mindenek előtt azt kell kiderítenie, hogy pontosan milyen helyzettel állnak szemben” – magyarázta Győri. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta: jelenleg nem tud róla, hogy bármiféle jogsegéllyel foglalkozó csoport működne a Hős utcában.
Egyfelől lehetőség, másfelől álmegoldás
Egyfelől lehetőségnek, másfelől álmegoldásnak tartja a Hős utcai telepfelszámolást Jelinek Csaba városkutató, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának munkatársa. Jelinek kutatási területe a városrehabilitáció és a dzsentrifikáció, ezzel foglalkozott például Budapest-Ferencvárosban.
Lehetőség a Hős utcai telepfelszámolás, mert úgy biztosít most több mint 2 milliárd forintot a kormányzat a telep felszámolására, hogy nincsenek nagyon megkötések – mint lennének mondjuk valamilyen pályázati forrás esetében -, pontosan mire és hogyan költse el a kerület ezt a pénzt.
Így biztos, hogy nagyobb lehetőség nyílik majd nyomásgyakorlásra, ugyanakkor nagyobb szükség lesz ezeknek a költéseknek az átláthatóvá tételére, a nyilvánosság folyamatos ellenőrzésére – magyarázta Jelinek.
Ami miatt viszont nem látja valódi megoldásnak a Hős utcai gettó felszámolását, az az, hogy
hiába szünteti meg az intézkedés a város egyik leginkább célkeresztben lévő probléma-gócpontját, átfogó lakáspolitika nélkül ezek a problémák legfeljebb átkerülnek térben máshová, megszűnni nem fognak.
Volt egyszer egy Dzsumbuj
Az átfogó lakáspolitika hiánya miatt nem lehettek sikeresek Jelinek szerint az elmúlt több mint tíz évben történt telepfelszámolások sem.
Ott volt például a 9. kerületi Dzsumbuj, egy, a Hős utcaihoz hasonlóan 1937-ben, a város szélein a század eleje óta kialakult nyomornegyedek felszámolásakor épült bérháztömb, aminek a szanálását 2015-ben fejezte be a Ferencvárosi Önkormányzat.
A telep felszámolása tíz évig tartott, ezalatt összesen 182 mélyszegénységben élő családot költöztettek ki a telepről. Egy korábbi cikkünkből azonban kiderül: a Dzsumbuj egykori lakóinak többsége kapott ugyan cserelakást az önkormányzattól,
sokan azonban a korábbihoz hasonlóan lepusztult, mindentől távol lévő épületekbe költözhettek be, a Dzsumbuj-belinél semmivel sem jobb állapotú lakásokba.
Kik ők?
A Hős utcai telepen úgy 600 lakót talált a felszámolás híre. Azt, hogy kik ők, az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium és a Kontúr Közhasznú Egyesület közös, 2015-ös kutatása próbálta megválaszolni.
“A Hős utca egyfajta hídfőállás a vidékről Budapestre érkezőknek”
– magyarázta Szeitl Blanka, a kutatás egyik szerzője. A vidékről a fővárosba költöző szegények az olcsó lakhatás mellett leginkább azért jönnek a Hős utcába, mert rokonaik élnek már a telepen. Sokan persze később továbbállnak innen a városon belül máshová, de olyan lakókkal is találkoztak a kutatók, akik már többször visszakényszerültek ebbe a városi gettóba.
Ez a kettősség jellemző a lakosságra: vannak, akik vidékről, valami rosszabbat maguk mögött hagyva, önként érkeznek a Hős utcába. És vannak olyanok is, akik Budapest más részeiről kényszerből települtek ide.
A Budapestről befutók száma elég jól láthatóan a józsefvárosi városrehabilitációs programok idején ugrott meg – állapította meg a 2015-ös pillanatképet megmutató kutatás.
“Mikor a 8-9. kerület megújult részén sétálunk, jusson eszünkbe, hogy onnan sokan a Hős utcába szorultak, ahonnan most majd megint kitolják őket” – tért ki a problémára saját előadásában Jelinek Csaba.
Annyi a bűne, hogy elszigetelt
A Hős utcai lakók közül egyedül egy fiatal férfi jött el a fórumra. Váradi Péter két gyerekével és feleségével tíz éve lakik a Hős utca 15/A-ban, saját tulajdonú lakásukban. A bontásnak – bármennyire is kötődik első saját lakásához, amit saját ízlése szerint rendezett be – örül, mert szerinte az épületek mostanra már veszélyesekké váltak a lakóikra.
Mivel magántulajdonos, az ő lakását is kivásárolja majd az önkormányzat, a pénzből pedig szeretne egy ugyanekkora, ugyanilyen állapotban lévő lakást. Bármennyire is meglepően hangzik, Péter ugyanis elégedett a mostani ingatlannal.
“A külvilágot teljesen kizárjuk, a gyerekeimet a folyosóra sem engedem ki, de a lakásban kényelmesen és jól élünk” – mondta Péter. Azt mégis hozzátette: amikor egy alkalommal lövés hallatszott be az ablakon, és a gyerekek szemrebbenés nélkül nézték tovább a tévét, akkor azért elgondolkodtak a feleségével, biztosan itt kéne-e ezeknek a gyerekeknek felnőniük.
Péterék lakásán nincs semmilyen tartozás, a férfinek pedig állandó munkahelye van, ezért úgy érzi, nincs most félnivalója, az azonban aggasztja, hogy semmit nem tud még a szanálás menetéről – teljes az információhiány.
Péter sajnálja, hogy a Hős utcai telep idáig jutott, mert szerinte a telepi életforma egyébként nagyon előnyös lenne gyerekes családoknak, mivel egy védett térben, ismerősök között, biztonságban nőhetnének fel a gyerekek. “Örülnék, ha egy ilyen helyen nyugodtan le tudnám engedni a gyerekemet, hogy játsszon” – mondta.
“A telep semmivel se másabb, mint egy téglaépítésű társasház vagy panel. Annyi a bűne, hogy elszigetelt a környezettől, így a lakók is elszigetelődtek. Van olyan, aki a Blaháig nem jutna el”
– tette hozzá.
