A Rovatból

"Ha kinyitjuk az ajtót, végünk…" – még élő szemtanúk emlékeznek a modern kor egyik legnagyobb vérfürdőjére

A hinduk és szikhek elhagyták a frissen alakult Pakisztánt, és Indiába indultak, a muszlimok pedig ellenkező irányba tették meg az utat. Közben kölcsönösen folyt a vérontás.

Link másolása

Hetven éve nyerte el az indiai szubkontinens a függetlenségét a Brit Birodalomtól. Ezzel két ország született. A hinduk és szikhek elhagyták a frissen alakult Pakisztánt, és Indiába indultak, a muszlimok pedig ellenkező irányba tették meg az utat. Becslések szerint közel egymillióan vesztették életüket a népvándorlás során. A CNN megszólaltatott néhány szemtanút, akik átélték a dél-ázsiai történelemnek ezt a sarkalatos eseményét.

1. „Emlékszem, hallottam Lord Mountbattent, Dzsinnát és Nehrut a rádióban…”

Naszrin Rehan születésnapja egybeesik Indiáéval és Pakisztánéval: a függetlenség elnyerésének napján lett hat éves. Mivel a szülei visszautaztak Indiába, hogy elrendezzék az anyagi ügyeiket, a kislányt Ravalpindibe küldték a nagyanyjához.

"Emlékszem, hallottam Lord Mountbattent, Dzsinnát és Nehrut a rádióban, amint bejelentik az új ország megalakulását" - meséli a 76 éves hölgy. "De otthon feszült volt a hangulat, mivel nem kaptunk hírt a szüleimről. Bár még gyerek voltam, tudtam, hogy baj van."

Rehan szülei négy hónap múlva értek vissza, épp időben Pakisztán történetének első böjtjére. Szörnyű vérontást láttak Indiában.

"

Emlékszem, amikor odaszaladtam hozzájuk, anyám sírt. Apám, aki mindig is testes volt, lefogyott. Feltartóztatták őket a zavargások, és alig tudtak elhozni valamit az otthonunkból. Anyám szeme láttára lőtték agyon a muszlim szomszédjainkat. Miután kijárási tilalom volt, a szomszéd öregasszonyt a fiai kénytelenek voltak a ház előtt eltemetni.

De Rehan szülei hazatértek, és ez a legfontosabb. "Biztonságban voltunk, ők is biztonságban voltak, és ez az ország biztonságos volt számunkra. Egyetlen gyerek voltam, de emlékszem, hogy a szétválás után évekkel a Ravalpindi utcáin járó koldusok között sok volt a fiatal lány. Megőrültek, vagy megerőszakolták és sorsukra hagyták őket. Az utcákon bolyongtak. Elveszettek voltak, nem szikhek, muszlimok vagy hinduk."

2. „Már nem ismerek rá a városra, ahol felnőttem”

Parven Hak 1923-ban született Murree-ban, egy pakisztáni hegyi állomáson. Az apja a seregben szolgált, és a családnak sok hindu szomszédja és barátja volt.

"Ott volt Mrs. Kapúr, aki a közelben lakott és sokszor egész nap vigyázott rám. Volt egy szikh barátom, egy Kulwanss Kaur nevű lány, aki urduul is megtanult, mert azt mondta, ez a nyelvem és én vagyok a legjobb barátja. A tragédiánk, hogy a zavargások alatt ők Dehradúnba mentek, ami India lett, és nem tudtunk a nyomukra akadni. A Kapúr család pedig Delhibe költözött, és nem sikerült tartani a kapcsolatot."

Haq szerint Pakisztán nagyon megváltozott.

"

Már nem ismerek rá a városra, ahol felnőttem. Egyszer a zavargások alatt az apámat felhívta egy rendőr egy hindu miatt, akit elfogtak, és a rendőr aggódott az életéért. Úgyhogy a nagybátyám elrejtette a hindut a fürdőszobánkban, hogy megmentse, és segítsen neki elszökni.

Gandhi_and_Nehru_1942

Gandhi és Nehru 1942-ben

3. „Ha kinyitjuk az ajtót, végünk”

Radzs Szunedzsa 16 éves volt, amikor Lahorból Indiába kellett költözniük. A kilencfős család szépen élt. Az apja köztiszteletnek örvendő ügyvéd volt, ő védte a szocialista forradalmárt, Bhagat Singh-et. "A fontos ügyvédek utcájában laktunk. Nem volt feszültség. A hinduk és a muszlimok egységet alkottak. Mint egy nagy család" - emlékszik vissza.

"
Az elszakadással együtt jött a zaklatás is. A közelünkben muszlim negyed volt, és elkezdődtek a feszültségek. Halálra rémültünk. Egész éjszaka azt üvöltötte a tömeg: >Allah Akbar<.

Szunedzsa apja úgy ítélte meg, nem biztonságos a nőknek Lahorban maradni, ezért megszervezte, hogy a Delhiben élő rokonaikhoz utazzanak. "Júniusban vagy júliusban mentünk ki az állomásra. Akkoriban a nevedet kiírták a fülkéd elé. Az egész vonaton dörömböltek az ajtókon mindkét oldalról és azt kántálták: >Allah Akbar.< Nem nyitottuk ki az ajtót, csak hallottuk. Ha kinyitjuk az ajtót, végünk… A harmadik fülkében meg is öltek valakit. Aztán az egyik állomáson, emlékszem, hangos >Jai Hind< (Győzelem Indiának) harsant. Elértük Indiát."

Sunedzsa bátyja, K.K. Kapúr a filmiparban dolgozott. A mumbai muszlim kollégái révén el tudta cserélni a lahori irodáját három szobára Delhiben. Bár volt tető a fejük felett, így sem volt könnyű az átállás.

"Nem tudtuk, mit csináljunk. Ültünk a földön a csomagjaink között, pénzünk nem volt, nem volt semmink. Drasztikus változás állt be az életünkben. Szörnyű percek. Nem voltak tányérjaink. A bátyám hozott leveleket, azokról ettünk. Az emberek futottak az életükért, hátrahagytak minden luxust."

A család többi része augusztusban érkezett Delhibe, és hozzáláttak, hogy újraépítsék az életüket. "Amikor az apám eljött Lahorból. hallotta, hogy meg akarják támadni a házunkat, ezért felhívta az egyik muszlim ügyvéd barátját és megkérte, foglalja el a házunkat. Az illető nagyon kedves volt, néhány hónappal később utánunk küldte a holminkat. Ami a legfontosabb: az apám jogi könyveit. Azok nélkül nem tudott volna dolgozni."

4. „El sem mondhatom azt az örömet és megkönnyebbülést.”

Pervez Khan egy menekülttáborban élt Simlá városa mellett, és a családjával várta, hogy áthelyezzék őket Lahorba. Az apja muszlim orvos volt, aki a táborban segített.

"Apám fehér lepedőből készített egy sátrat, és vörös keresztet festett rá, hogy lássák, az az orvosi sátor. Egy közeli templom papja megengedte, hogy apja titokban, éjszaka műtéteket végezzen nála."

Khan mindössze 7 évesen megsebesült. Épp készültek elhagyni a tábort, amikor támadás érte őket. Emlékszik, hogy kivilágosodott az ég, mielőtt eltalálták a golyók. "Meleg lett a térdem, és vérszagot éreztem. Az apám kiabált. Megsebesültem, az anyámat oldalba lőtték, a húgomat is eltalálták és az egyik szolgálónk lábát is kilőtték. Az apám egész éjszaka a templomban sürgölődött a sebesültekkel."

"
Három golyó fúródott a lábamba, de az apám felrakott a vonatra és azt mondta, ne féljek. Ahogy kilestem az ablakon, holttesteket láttam.

"Olyan volt, mint egy rajzfilm, ahogy a keselyűk lakmároztak belőlük. Aztán hirtelen átértünk Pakisztánba. Az emberek sikoltoztak örömükben - az öröm, el sem mondhatom azt az örömet és megkönnyebbülést. Azt kiáltoztuk, „Pakistan zindabad” (éljen Pakisztán), és az emberek cukorkát hoztak a vonathoz."

Jawaharlal_Nehru_signing_Indian_Constitution

Nehru aláírja az indiai alkotmányt

5. „Úgy döntöttünk, maradunk. Itt születtünk, itt éltünk, itt nyugszanak az őseink.”

Az 1945-ben született Maszrúr Ahmed Khan az indiai szabadságharcos, Ajmal Khan leszármazottja. Ő is orvos volt, úgy nevezett „hakim”, aki az Unanit gyakorolta, az iszlám gyógyítás ősi formáját. A hakimok Egyiptomból érkeztek Indiába Bábur uralkodása idején, aki 1526-ban megalapította a Mogul dinasztiát. 300 évig virágzott a birodalma.

A szétválás előtt a család otthona, a Sharif Manzil olyan volt, mint egy közkórház. A család üzemeltette a közjó érdekében. Délelőtt megtelt betegekkel India minden részéről, és érkezési sorrendben látták el őket. Nem számított ki vagy, nemes vagy csak egyszerű riksás, hindu vagy muszlim. Mindenkit egyformán elláttak. A hakimok sosem kértek pénzt. Emberbaráti szolgálatuk királyi támogatást élvezett.

"Aztán jött 1947. A leggazdagabbak egyikéből a legszegényebbek közé kerültünk, de a birtokunkat elkobozták, mint kitelepítettek tulajdonát. Az emberek elindultak Pakisztánba, és a praxisunk összement." Khan legtöbb rokona is Pakisztánba költözött. "Úgy döntöttünk, maradunk. Itt születtünk, itt éltünk, itt nyugszanak az őseink, ez a szülőföldünk. Senki se űzhet el innen. Az emberek azt mondják, menjetek vissza Pakisztánba, de mi itt születtünk, ez a hazánk."

Képek: Wikipédia

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: