Gyurkó Szilvia: Vannak olyan bűnszervezetek, amelyek kifejezetten a gyerekotthonokban, lakásotthonokban élő gyerekekre utaznak

Bangó Sándor, a Szőlő utcai javítóintézet egykori lakója és az ottani bántalmazási ügy egyik koronatanúja, valamint ügyvédje, Liresits András a KlikkTv Mélyvíz című műsorában adott interjút.

A beszélgetésben Bangó Sándor arról beszélt, hogy egy kormányváltás után már nem fél annyira, ezért

Bangó Sándor az interjúban felidézte, hogy már hatévesen szexuális abúzus áldozata lett egy nevelőszülőnél, aki rendőrként dolgozott. „Csak arra emlékszem igaziból, hogy nagyon sokszor megvertek ott, akkor bezártak a szobába. Éheztettek minket” – mondta, hozzátéve, hogy a bántalmazás után egy fürdőszobában tért magához, ahol mindent vér borított.

Ezt követően rövid időre édesanyjához került, de miután az anyát és őt is bántalmazta a nevelőapa, az asszony pszichiátriára került, Sándor pedig visszakerült az állami gondozásba.

Életének egyetlen, kevesebb mint egy évig tartó boldog időszakaként egy agárdi befogadóotthonra emlékezett vissza. Később rossz társaságba keveredett, drogozni és bűnözni kezdett, így került a Szőlő utcai javítóintézetbe. Állítása szerint a drogok egyfajta menekülést jelentettek számára. „Mert ha a droghoz nyúlsz ilyen lelki állapotban, akkor elfelejtődik a minden lelki bánatod” – fogalmazott.

A Szőlő utcai intézetben a volt igazgató szexuálisan bántalmazta őt – állította Bangó Sándor. Elmondása szerint a férfi fokozatosan építette ki vele a kapcsolatot, majd az irodájában, ami egy hálószobára emlékeztetett, szexuális aktusokra kényszerítette.

A fiatalember szerint ez számára akkoriban „természetes” volt, mivel már gyerekkora óta ahhoz szokott, hogy a testét kell adnia alapvető dolgokért, például ételért cserébe. Hozzátette, a volt igazgató azt ígérte neki, hogy cserébe korábban szabadulhat.

A bántalmazás lelkileg azért sem viselte meg annyira, mert az igazgató egyfajta apafiguraként viselkedett vele. „És lehet, hogy azért nem bántott ez lelkileg. Mert kevés olyan ember foglalkozott úgy velem, mint ő. És úgy kedvelt engem, mintha fia lennék” – magyarázta.

A beszélgetés legmegrázóbb része az volt, amikor Bangó Sándor

Elmondása szerint az intézet pszichiátere folyamatosan emelte a gyógyszeradagját, azzal az indokkal, hogy „beteg ember” és „hangokat hall”. Egy ilyen, erősen begyógyszerezett állapotban vitték le a volt igazgató szobájába, ahol sötét volt.

Azt hitte, az igazgató várja, de egy idegen férfi erőszakolta meg. Ez az élmény sokkal traumatikusabb volt számára, mivel semmilyen érzelmi kötődése nem volt az elkövetőhöz. „Miután végzett, ez a csávó felkapcsolta a villanyt, felöltözött, és kiment” – idézte fel a történteket. Akkor még nem ismerte fel a férfit, de később a közösségi médiában meglátta, és a szeme alapján azonnal azonosította.

Bangó Sándor szerint a kormányváltás adta meg neki a bátorságot, hogy most már névvel is vállalja a vallomását. Mint mondta, korábban félt a következményektől.

Liresits András, az áldozat ügyvédje elmondta, hogy tavaly novemberben és decemberben már tettek vallomást az ügyészségen, de akkor Bangó Sándor még nem nevezte meg „Zsolt bácsit”. Az ügyvéd közölte, hogy egy másik tanú is tudja a nevet, de ő fél beszélni.

Most, hogy Sándor elszánta magát, már felvették a kapcsolatot az ügyészséggel, és a következő hetekben sor kerül a folytatólagos tanúkihallgatásra. Liresits hangsúlyozta a nyomozás jogi nehézségeit, utalva arra, hogy egy tanú vallomása önmagában kevés lehet. „A jogi egyetemen az első latin mondat, amit megtanítanak a joghallgatóknak, az az, hogy egy tanú nem tanú” – mondta, kiemelve a további bizonyítékok és áldozatok jelentkezésének fontosságát. Hozzátette, hogy a jogállamiság elvei szerint a tisztességes eljárás mindenkit megillet. „Még Zsolti bácsinak is kijár.”

Bangó Sándor a jövőjéről is beszélt: jelenleg két helyen dolgozik, egy konditeremben és egy autista gyerekekkel foglalkozó iskolában.

A lelki feldolgozásban a zene segíti a legtöbbet, és hamarosan egy tehetségkutató műsorban is szerepelni fog. „A zene nem tud becsapni téged, nem tud bántani téged. Az mindig ott van, hogyha segítségre van szükséged” – mondta. Azt is elárulta, hogy a nyilvánosság miatt sok bántó kommentet is kap, ami lelkileg megviseli. „Mert ha egy ember beszél a fájdalmairól, az nem ezt érdemli.”

Arra a kérdésre, hogy szerinte mikor derülhet ki a nyilvánosság számára a név, azt válaszolta: „Egy fél év maximum. Szerintem.”

A Nemzeti Nyomozóiroda korábbi századosa, Szabó Bence a Telexnek adott interjút, amelyben részletesen beszélt a választások előtti kiállásáról, az azt követő megpróbáltatásokról, a rendőrség belső állapotáról és a jövőbeli terveiről is.

Szabó elmondta, a Rendszerváltó koncerten, több százezer ember előtt beszélni rendkívül megterhelő élmény volt, ahol annyira a szövegére koncentrált, hogy fel sem fogta igazán a körülötte zajló eseményeket. Azt, hogy az emberek „hősök”-et skandáltak, utólag, a videókon élte át, de a kifejezést nem érzi magára illőnek.

„Normalitásnak kellene lennie annak, hogy valaki kiáll a rendszer ellen, ha nem tetszik neki” – fogalmazott. Azt is elárulta, az ő ötlete volt, hogy Pálinkás Szilveszterrel együtt lépjenek színpadra, mert úgy gondolta, ha csak öt fiatalt el tudnak vinni szavazni, már megérte.

A választások estéjét egy „emocionális hullámvasútként” élte meg, különösen miután Orbán Viktor szerinte a nap folyamán burkoltan megfenyegette őt és Pálinkás Szilvesztert, hogy retorzió illeti azokat, akik így kiugranak. „Furcsa volt hallani, hogy a miniszterelnök, az országban, amiben élek a miniszterelnöke, név szerint tényleg burkoltam fenyeget engem és Pálinkás urat.”

Attól tartott, ha a Fidesz nyer, nem egy tisztességes eljárásra, hanem egy politikailag befolyásolt büntetésre számíthat. „Persze. Ezt már a tervezésnél tudtam, hogy van benne egy ilyen forgatókönyv: börtönbe fognak küldeni” – mondta.

Az első eredmények láttán, amikor a kormánypártok vezettek, úgy érezte, megismétlődik a négy évvel ezelőtti csalódás. „Akkor érkezett meg az egyik barátom oda a közös ismerősökhöz, és mondta, hogy falfehéren ültem, és mondtam, hogy nem hiszem, hogy megint megtörténik, ami négy évvel ezelőtt.”

Aztán teljesen más lett a vége.

Elmesélte, hogy kiállását követő első hét rendkívül megterhelő volt számára, hipermagas pulzussal, „fight or flight” állapotban élte meg, és folyamatosan a híreket figyelte. Elmondása szerint az első három napban gondolkodni sem tudott.

Az ezt követő hetekben paranoiás lett, különböző technikákkal ellenőrizte, hogy jártak-e a lakásában, amíg nem volt otthon, és informatikai szakértővel is megnézette a telefonját, hogy van-e rajta kémprogram. „Üldözésmániának hangzik, de a történetemből eredően, amit a nyilvánosság elé tártam, talán nem az” – tette hozzá.

Véleménye szerint a rendőrség a polgári elégedetlenség és a kormány közötti ütközőzónává vált, az alacsony fizetések miatt pedig nem a legképzettebb emberek jelentkeznek, ami a szakmai színvonal romlásához vezet. „Ki ne szeretne inkább biztonságos helyre elmenni, akár egy élelmiszerlánchoz, ahol ugyanazt a fizetést megkapja, és nincs ekkora veszély?” – tette fel a kérdést.

Azt is állította, a rendőrség úgy működött, mint a kormányzás kicsiben: a döntéseket felülről, erőszakosan nyomták le, a szakértői visszajelzések nélkül.

Az ellene és az ő szavai nyomán indult eljárásokkal kapcsolatban szkeptikus. Úgy látja, bár történtek lépések, az ő ügyében például a mai napig nem bírálták el a panaszát, és az iratokhoz sem fér hozzá, noha a törvényes határidők már lejártak. A gyanúsítást, miszerint a Direkt36-nak akart jogtalan előnyt szerezni, abszurdnak tartja. A szolgálati jogviszonyának megszüntetése miatt munkaügyi pert indított, mivel szerinte jogellenesen jártak el vele szemben, hiszen a kiállása estéjén egy márciusban beadott lemondása ellenére újra lemondatták.

Szabó Bence beszélt arról is, hogy korábbi munkája során, a NAV-nál és a rendőrségnél is tapasztalt politikai befolyásolást. Állítása szerint több olyan ügyre emlékszik, amelyeket érdemes lenne újra elővenni. „Hogyha egyszer valamiért tényleg felvennének a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatalba, akkor nagyon sok régi, poros aktát elővennék újra” – mondta, hozzátéve, hogy kapásból tíz ilyen, több százmilliós ügyet is fel tudna sorolni.

Elmondása szerint a politikai befolyás gyakran nem direkt utasításokban, hanem abban nyilvánult meg, hogy egy-egy ügyet „nem bombabiztos” bizonyítékokra hivatkozva megszüntettek. A politikailag érzékeny információkat pedig gyakran „fejléc és lábléc nélküli” jelentésekben továbbították felfelé.

A vagyonvisszaszerzéssel kapcsolatban bizakodó, mert úgy véli, sok elkötelezett, hivatástudattal rendelkező szakember szeretne majd az újonnan felálló hivatalban dolgozni. Bár Magyar Péter felajánlotta neki a lehetőséget, hivatalos megkeresést még nem kapott, amit a folyamatban lévő büntetőeljárása miatt megért. Ennek ellenére nagyon szeretne részt venni ebben a munkában.

– fogalmazott.

Jámbor András szerint a 70 ezer forintos vesztegetési gyanú, amelyben Sára Botond érintett, valójában sokkal magasabbra vezet. A politikus azt állítja, az ügy „valójában Orbán Viktor öccsének vendégmunkásokat közvetítő cégéhez vezet” - írja a Facebookon.

A Központi Nyomozó Főügyészség szerdán több helyen is házkutatást tartott, majd közölték, hogy Sára Botond főispánt hivatali vesztegetés elfogadásával gyanúsítják.

Jámbor András a bejegyzését azzal kezdi, hogy szerinte megkezdődött az elszámoltatás, majd hozzáteszi: „Nem gondoltam volna, hogy 70 ezer forint összértékű borokért viszik el az első fideszes politikust.”

Ezután rátér a lényegre, és azt állítja, hogy „az ügy valójában Orbán Viktor öccsének vendégmunkásokat közvetítő cégéhez vezet.” Hozzáteszi, hogy sajtóhírek szerint már korábban is felmerült, hogy a miniszterelnök testvére a családi befolyást használhatta üzleti előnyszerzésre.

Jámbor három lehetséges forgatókönyvet vázol fel.

A második eshetőségnek azt tartja, hogy „A nyomozóhatóság azt gondolja, a 70 ezer forintos bor csak a kezdet, és a további kutatások alatt több bizonyítékot fognak találni.”

Végül harmadik lehetőségként említi, hogy Jámbor szerint „azt gondolják a nyomozók, hogy Sárán keresztül el tudnak jutni felsőbb kapcsolatokig.”

Bejegyzését azzal a következtetéssel zárja, hogy az eset egyértelmű jelzés. „Mindenesetre ez most konkrét üzenet: nincs érinthetetlen ember. Orbán öccsének ügye, egy fideszes politikus 70 ezer forintos korrupciója is célkeresztben van” – írja Jámbor András.

A Patriota Extra című műsorban Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és L. Simon László, korábbi kulturális államtitkár beszélt a TISZA Párt várható kultúrpolitikájáról, a jobboldali kultúra jövőjéről és a Fidesz-kormány elmúlt éveinek kulturális teljesítményéről.

L. Simon László azzal kezdte, hogy rendkívül örül annak, hogy ismét lesz önálló kulturális minisztérium, mert szerinte erre nagyon régóta szükség lett volna. Úgy vélte, bár 2010-ben értette a nagy humán minisztérium létrehozásának logikáját, az utolsó ciklusban a kulturális és oktatási területek széttagolása kifejezetten rossz hatást ért el. „Az, hogy most lesz egy új, önálló Kulturális Minisztérium, az mindenképpen a terület fölértékelődését fogja magával hozni, de persze ez csak a lehetőség, ez a keret, majd meglátjuk, hogy ebből mit lehet kihozni” – mondta, hozzátéve, hogy egy református lelkész miniszterből akár még jó is kisülhet.

Vidnyánszky Attila ezzel szemben sokkal borúlátóbban fogalmazott. Azt mondta, leginkább a valós szándékokra lenne kíváncsi, mert bár a miniszter úr sok szépet mondott az ország egyesítéséről, ő egészen mást tapasztal. A Nemzeti Színház igazgatója szerint bár szépen hangzanak a miniszter szavai, ő és a környezete egészen mást tapasztal.

Állítása szerint a színházi területtel kapcsolatban egyetlen konkrétumot sem lehet tudni, csak annyit, hogy „legyen több pénz, meg legyen igazságosabb a pénzosztás”.

Felmerült Nagy Ervin lehetséges államtitkári szerepe, és az a pletyka is, hogy a Nemzeti Színház vezetését szánhatják neki. Vidnyánszky elmondta, hogy próbált a színésszel kapcsolatba lépni. „Én Ervinnel szerettem volna beszélni. Kértem. Jeleztem bárhol hajlandó vagyok leülni vele. Egy kicsit arról a képről, ami a fejében van a jövő kapcsán. Egy kicsit a problémákról, mindenhol kosarat kaptam, és megfutamodott” – állította.

L. Simon szerint ugyanakkor képtelenség, hogy Nagy Ervin a Nemzeti Színház igazgatója legyen, mivel parlamenti képviselőként ez a pozíció összeférhetetlen.

Vidnyánszky Attila szerint a jobboldali kormányzat alatt a színházi területen komoly eredmények születtek, példaként említette a Dériné programot és a Lázár Ervin programot, amelyeken keresztül tömegekhez juttatták el a színházat.

„Hogy lehet igazságosabb egy pénzosztás, ha nem tudjuk, hogy ki mennyiből és hogyan működik, és amit kap külföldről, azt miért kapja. Mit kérnek azért, hogy annak fejében, amit onnan küldenek?” – tette fel a kérdést.

L. Simon László önkritikusan megjegyezte, hogy vannak területek, ahol valóban szükség van a finanszírozási struktúra átalakítására. Tarthatatlannak nevezte például a szimfonikus zenekarok finanszírozását, ahol szerinte a fővárosban „hihetetlen mértékű túlfinanszírozás van”, míg a pécsi vagy szolnoki zenekarok alulfinanszírozottak. Kiemelte a múzeumi területen dolgozók méltatlanul alacsony bérét is, ami miatt szerinte már a régészeti feladatellátás is veszélybe került. „Ne legyünk szemellenzősek, ne tagadjuk le azt, hogy a kulturális területen óriási nagy gondok vannak” - jelentette ki.

Az interjúban szóba került a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli vita is. Vidnyánszky Attila, aki maga is tagja az NKA-nak, meglepő őszinteséggel beszélt a pénzosztásokról.

Arra a kérdésre, hogy voltak-e felelőtlen pénzosztások, igennel válaszolt. „Különben hazudnék, tehát muszáj, hogy ezt mondjam. És olyan értelemben fáj az egész, mert az ember nevét adja hozzá” – tette hozzá.

L. Simon László ezt annyival egészítette ki, hogy a szakmai kollégiumok döntései és az egyedi támogatások között óriási a különbség. Míg a kollégiumok szakmai alapon, viszonylag kis összegekről döntenek, addig más projektek óriási összegeket kaphattak.

Miközben azt látod, hogy egy évben restaurálásra elköltünk mondjuk 150 millió forintot a nemzeti kulturális alapból, a közben Isten tudja, hogy milyen szempontok mentén egy-egy projekt kap egy-két milliárd forintot, ez nehezen védhető” – jelentette ki.

A jobboldal választási vereségével és megújulásának szükségességével kapcsolatban L. Simon László egy fontos korrekciót tett. A felvetésre, hogy a jobboldali értelmiség eltávolodott a párttól, úgy reagált:

Szerinte a politika hibát követ el, amikor politikai lojalitást vár el a támogató értelmiségtől. Úgy látja, a Fidesz az elmúlt években úgy gondolta, a szavazatmaximalizáláshoz nincs szüksége a kulturális elitre.

„A kormánypárti politika úgy gondolta, hogy a szavazat maximáláshoz nem Vidnyánszky Attilára van szüksége, hanem Győzikére, meg erre az aranyfogú csávóra, akinek nem tudom a nevét” – mondta. Hozzátette, ha valaki megnézné a Fidesz eredményváróinak közönségét 2010-től napjainkig, azt látná, hogy a Széchenyi-díjas tudósok és Kossuth-díjas művészek „szépen lassan kikoptak”.

Vidnyánszky Attila szerint az ország lelkiségében továbbra is konzervatív és jobboldali, és ez nem fog egyhamar megváltozni. Úgy véli, a TISZA Párt szavazóinak jelentős része is jobboldali ember.

Az interjú végén a kultúra és a politika szétválasztásának kérdésére Vidnyánszky Attila egyértelmű nemmel válaszolt. „A világ legjobb butasága, aki ezt mondja, hogy szét lehet választani. Nem lehet” – szögezte le. Szerinte a művészet mindig az életről, a valóságról mond véleményt, ezért elkerülhetetlenül politikus.

„Mert egyszerre lehet ugyanazon nagy kérdések kapcsán ilyen narratívát, meg olyan narratívát is hallani, látni például a budapesti színházi, vagy a magyar színházi kínálatban” – zárta gondolatait a kultúrpolitika kérdéskörével kapcsolatban.