KULT
A Rovatból

Gáspár Laci kezd átmenni Tóth Gabiba - megnéztük az X-Faktor Tábort

A hétvégi dupla X-Faktorban kiderült, hogy idén nem lesz Mentorház, továbbá kialakult Majka és Laci élő show-csapata.


A hétvégén dupla dózist kaptunk az X-Faktorból. Szombaton még rúgtunk egy utolsó a válogatóba, amiben olyan szürreális pillanatok voltak, mint amikor az iráni Violet Mohtashami fülhallgatón hallgatta a zenét – amit így mi nem is hallottunk –, és rettenetes hamisan énekelt, állítólag magyarul.

Volt sztori is: Horváth Jankó nem más, mint Horváth Tamás bátyja, akivel annak idején együtt indultak a Csillag Születikben. Akkor a zsűri úgy döntött, Tamást egyedül tovább engedik, a többi pedig történelem.

Jankó nem tartja a kapcsolatot a testvérével, bár nincsenek haragban se. Szeretne ő is olyan országosan elismert sztár lenni, mint a testvére. Saját dallal érkezett: Minden nap csak várom.

Sajnos még várhat egy ideig. Sem ritmusérzék, sem alázat nincs benne, és még a dal is rossz volt.

Visszatért Mc Csipi, aki már szerepelt régebben az X-Faktorban, és inkább bolond, mint nem. Annak idején kiflivel dobálózott és vudubabát gyilkolt a nyílt színen. Nála csak Gáspár Laci a nagyobb bolond, aki meggyőzte, hogy kap négy igent, ha megígéri, hogy nem jön el a Táborba, majd miután négy nemet kapott, gratulált, amiért tovább jutott. Érthető, ugye?

Aztán végre, úgy egy órányi vergődés után elérkeztünk a Táborhoz. Ez az a forduló, amikor a válogatóból továbbjuttatott versenyzők összegyűlnek a MOMkultban, kisebb-nagyobb csapatokra osztják őket, és megmondják nekik, melyik dalt kell előadniuk. A felkészülésre összesen 24 órát kapnak.

Az idei menü: a Hungáriától a Meghalok, hogyha rám nézel, Dua Lipa Dance The Nightja, Tory Kellytől a Don’t You Worry About a Thing és a Valmartól a Színvak. És ahogy azt már megszokhattuk az utóbbi években, volt külön rap kategória, nekik Valkusz Milán készített beatet, bármit is jelentsen ez.

Ennek a körnek az egyik nehézsége, hogy vadidegeneknek kéne összecsiszolódniuk, sokszor különböző képességű és képzettségű énekeseknek.

A legnagyobb izgalmat egy szabálymódosítás okozta. Idén az RTL úgy döntött, megspórolja a Mentorházat (hiába no, magas a rezsi), és már a Tábor végén, a székes feladatnál kiderül, hogy kik az élő show-s versenyzők. Ez kicsit magyarázza is, miért húzták ilyen hosszúra a válogatókat.

És van még egy újítás: nincsenek kategóriák, hanem a mentorok minden egyes továbbjutott versenyzőről azonnal megegyeztek, hogy kihez kerülnek.

Gyorsan megírom a választ arra a kérdésre, ami alighanem mindenkit a leginkább foglalkoztat:

Az óriás maci kiesett úgy, hogy abban a csapatban ő volt a legjobb, igaz, azért, mert egyedül ő nem énekelt.

A mentorok sorra szórták ki a versenyzőket, aminek az oka részben az volt, hogy sok kutyaütőt továbbengedtek. Viszont érkeztek jók is. Volt dráma is, Szabi és Dorina duójából Dorinát tovább juttatták, de Szabinak véget ért a verseny. Aztán akadt visszaszóló, önérzetes versenyző és olyan is, aki megfogadta, nem folytatja.

Ne feledkezzünk meg Hörcher Lászlóról sem, aki ezúttal a zenekar mellé magával hozott egy teljesen indokolatlan D’Artagnannak öltözött Benkő László-hasonmást akiről végül nem derült ki, mit is keres ott pontosan. (A végén panaszkodott, hogy ő sorra sem került, pedig állítólag csudát láttunk volna.) A produkció csúcspontja az volt, amikor Majka széttört egy gitárt Hörcher seggén, amiért alighanem ki fog kapni a gitárok nagy barátjától, Pápai Jocitól.

Még egy apró érdekesség: a válogatók során nekem nem tűnt fel Bene Koppány, de most kiszúrtam. Ő már egyszer emlékezetes produkciót nyújtott egy másik csatornán. Ő volt az a matek tanár a Sztárban sztár leszek 2021-es évadában, aki a Pancsoló kislányt adta elő. Sajnos itt most véget ért neki a verseny.

Voltak nagy csörték is egy-egy versenyzőért.

Gáspár Laci kicsit kezdett átmenni Tóth Gabiba és mindenkit is akart.

Azért a többiek sem hagyták magukat. Tóth Andi például keményen megküzdött Csuka Mónikáért, Gáspár Laci Szabó Bencéért.

Az igazi izgalmak vasárnap következtek, a székes feladat. Ami nehezítette, a már említett szabálymódosítás. A korábbi évadokba ezen a ponton elég volt hat versenyzőre szűkíteni a csapatokat. Most azonban eleve csak négy szék maradt, három fehér és egy piros. Az utóbbi jelentősége az volt, hogyha oda leültetett valakit a mentor, onnan már ő maga sem állíthatta fel, aki oda ült, automatikusan tovább jutott az élő show-ba.

Majka csapat kezdett. Elsőként a mentorok által összerakott, Kalopszia nevű lánytrió kezdett egy Billie Eilish dallal, elég rosszul. De Majka nagyvonalú volt, mivel a székeken nem ült még senki, leültette őket. (Apró megjegyzés: a Kalopszia név elvileg már foglalt, 2016-ban szerepeltek is az X-Faktorban, dolgoztak együtt ByeAlexszel. Tényleg nincs senki az X-Faktor stábjában, aki követné, mi történt a korábbi évadokban?)

Kovács Krisztián nagyon bátortalanul adta elő Adele Someone Like You-ját, így végül hazaballagott. Majka ars poetikája szerint a színpadi jelenlét fontosabb, mint a jó éneklés, erről aztán többször vitába került a mentortársaival. Valahol érthető az álláspontja, hiszen ő maga sem elsősorban és kifejezetten az énektudásának köszönheti a karrierjét, és a magam részéről nem vonom kétségbe, hogy helye van a színpadon. Azt a részét el is tudom fogadni az érvelésének, hogy a színpadi jelenlét fontos.

De sosem értem, miért nem lehet mindkettőt elvárni: a jó hangot ÉS a jó színpadi jelenlétet is.

Majkát azzal is felbosszantották a versenyzői, hogy mindenki lassú dalokat hozott. Jobb híján azért leültette őket, de látszott az arcán, hogy többet várt. A Kalopsziát hamar fel is állította, hogy leültesse Horváth Krisztiánt, bár ő sem volt túl meggyőző.

Ezzel elkezdődött azt, amit Gáspár Laci úgy hív, „buszmegálló”. Amikor betelnek a székek, és egymásnak adják át a helyet a távozó és érkező emberek. A legtöbb mentor ettől tart, mert nehéz elküldeni embereket, de Majka bevallotta, hogy ő ezt kifejezetten élvezni fogja.

Az igazságot megvallva Ferkó Emília Veronika volt az első olyan versenyző, aki tényleg széket érdemlő produkciót nyújtott, így meg is kapta Krisztián helyét. Innen kezdett igazán beindulni a műsor. Jöttek a jobbak, tényleg akkora forgalom volt a székeken, mint egy váróteremben.

Külön örömet okozott Majkának Abodi-Nagy Blanka, aki végre gyors számot hozott. Nem is akármit, a You Shook Me All Night Longot az AC/DC-től. Le is ülhetett – bár sajnos nem maradt ott sokáig.

A franciául éneklő Miklós Viven viszont annyira meggyőzte Majkát, hogy rögtön megkapta a piros széket.

Kiemelkedőt alkotott Fehér Krisztián is, aki ismét saját dallal érkezett. A válogatón mindenkit levett a lábáról a Gyere kislány című, sláger gyanús szerzeményével.

Most a Prikézsia című dalt hozta, és a „Rafinált egy gádzsi, huncut volt már az anyád is” sorral megint megvette a mentorokat. Bevallom, utána kellett néznem ennek a cigány szónak, balesetet, szerencsétlenséget, átkot jelent. Keresgélés közben fedeztem fel, hogy azért ez nem annyira új dal, még videoklip és készült belőle, amit bárki megtekinthet a neten.

Egész jól alakult már Majka csapata, de elfeledkezett Bogár Petráról, aki a mezőny egyik legjobb énekese. Tehetségét mutatja, hogy Adele-t énekelt, jól. Hosszas fejtörés után a mentor a rockénekes Blankát állította fel Petra kedvéért.

Végére maradt az Éber kóma rappercsapat, akiket a mentorok raktak össze. Bevallom, nekem nem tűnt annyira kiforrottnak a produkció, de Majkának nem csak tetszett, hanem le is ültette őket.

Hátra volt még, hogy a három fehérszékes előadóból ki kellett választani azt a kettőt, aki az élő show-ba kerül. Mindenkit meglepett Majka, amikor Fehér Krisztiánra esett a választása. Az énekes-dalszerző szerencséje, hogy idén van még egy – talán a Sztárban sztár leszek műsorból ellesett – szabálymódosítás. A többi mentornak lehetősége van a kiesett versenyzőket áthívni a saját csapatába. Milán meg is tette.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Krisztián kap még egy esélyt, Milánt még meggyőzheti majd, hogy vigye magával az élő műsorba.

Következett Gáspár Laci csapata. Nem indult jól, sorra véreztek el a versenyzők, volt, akit a különösen szigorú mentor az első hangok után leintett és hazaküldött. Elsőként az ugyancsak mentorok által összerakott Leftovers duó ülhetett le. Azért kaphattak esélyt, mert addig annyira rossz volt mindenki, hogy ahhoz képest még ez is jónak tűnt. Nagyon darabosnak, kiforratlannak éreztem Jessie J.-től a Price Taget az előadásukban. Majka és Andi is így látta, és meg is jegyezték: a közönségsikert annak köszönhetik, hogy jókor jöttek.

Néhány pozitív meglepetés, csalódás és heves mentori viták után kialakult Laci négyes longlistje. Szabó Bence pirosszéke nem lehetett kérdés. Ez a srác nem csak a mezőny egyik (sőt, talán nem is egyik) legjobb énekese, de messze a legszimpatikusabb személyisége is.

Szerethető mackó, aki végtelenül kedves, szerény, de azért megvan benne az a kellő adag férfias magabiztosság, amitől nem válik nyálassá, lagymataggá. Járt a piros szék.

A fehér székeken hárman ültek, és Laci úgy döntött, hogy él a párbaj lehetőségével: a három versenyző küzdjön meg még egyszer a tovább jutásért.

Sanyit mindenki az egyik legnagyobb tehetségnek tart a műsorban, de az első körben nem volt meggyőző. A párbajban viszont, ahol gitárral énekelt, megmutatta, mit tud, úgy tűnik, a gitár magabiztosságot ad neki. Laci közölte, hogy viszi az élő showba. Így az utolsó hely a karcos Cintia és a tehetséges, de túl sok hajlítással operáló Roland között dőlt el. Roland – Sanyihoz hasonlóan – felülmúlta önmagát, így ő örülhetett a végén.

Jövő héten ismét csak szombaton lesz X-Faktor, folytatódik a székes kör Tóth Andi és Valkusz Milán csapatával. Az előzetes alapján lesznek parázs viták, ami jót tesz a műsornak, mert önmagában az, hogy futószalagon jönnek az énekesek, kezd egyhangúvá válni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Az Északi-sarkvidéken tanult meg járni, gyerekkora óta jogilag siket volt, és a sírkövén is a fingással poénkodik – Leslie Nielsen ma lenne 100 éves
Erőszakos apja elől menekült a kanadai légierőhöz, és csak 62 évesen lett világhírű, miután drámai színészként képtelen volt befutni.


Leslie William Nielsen éppen 100 évvel ezelőtt, 1926. február 11-én született Kanadában, Saskatchewan tartomány Regina nevű városában. Édesanyja, Mabel Elizabeth Davies Walesből emigrált Kanadába, édesapja, Ingvard Eversen Nielsen pedig dán származású rendőr volt a Kanadai Királyi Lovasrendőrségnél. Volt egy bátjya is, Erik Nielsen, aki hosszú ideig kanadai parlamenti képviselő, kabinetminiszter, 1984-től 1986-ig pedig Kanada miniszterelnök-helyettese volt. Nielsen a gyermekkorát az Északi-sarkvidéken töltötte, mivel az apja ott szolgált. Egyszer elmesélte, hogy ott is tanult meg járni. A családfő, Ingvard állítólag erőszakos ember volt, gyakran verte a feleségét és a fiait is.

Leslie, hogy elmeneküljön a bántalmazásokkal teli gyerekkorából, 17 évesen belépett a Kanadai Királyi Légierőbe, annak ellenére, hogy jogilag siket volt, már gyerekkora óta hallókészüléket kellett viselnie.

„Nagyon nehéz színésznek lenni, mivel minden attól függ, hogy a megfelelő szöveget mondd a megfelelő időben, te viszont nem hallod a jelzéseket. El sem tudom mondani, hányszor kellett volna azt kérdeznem, hogy »Mi?«, ha nem lett volna hallókészülékem. Tehát ez a szerkentyű életmentő, és lehetővé teszi, hogy gyakoroljam a mesterségemet” – nyilatkozta erről egyszer Nielsen.

A második világháború alatt egyébként légi lövészként szolgált repülős bevetéseken. A háború után aztán a torontói Lorne Greene Academy of Radio Arts színművészeti akadémiára iratkozott be. A tanulmányai alatt ösztöndíjat kapott a New York-i Neighborhood Playhouse színházba, ahol színpadi és zenei tanulmányokat folytatott, mielőtt 1950-ben megkapta első komolyabb televíziós szerepét a Studio One című antológiasorozat egyik epizódjában.

Nem hajthatott fogatot

Az ötvenes évek elején számos kisebb szerepet kapott jóképű statisztaként, mellékszereplőként. Mivel már akkor is kiváló orgánuma volt, dokumentumfilmekben és reklámokban működött még közre narrátorként, hogy megkeresse a megélhetéshez szükséges pénzt. Ő azonban ennél többre vágyott, arról álmodozott, hogy Hollywood nagy nevű sztárja lesz. 1956-ban aztán kapott egy kis szerepet első játékfilmjében, a The Vagabond King című romantikus musicalben. A film bukás volt, de a producer, Nicholas Nayfack megkedvelte a fiatal és jóképű Nielsent, és felajánlotta neki, hogy beválogatja egy éppen készülő sci-fibe, a Tiltott bolygóba (1956). Nielsen természetesen kapva kapott az alkalmon, s ő lett az egyik főszereplő. A film (Shakespeare A vihara az űrben, ami valójában forradalmi volt, a Star Trek előfutárának tekintik) pedig nagy sikert aratott. Annyira, hogy Nielsen is népszerű lett, így szerződést kapott az MGM-nél.

Több évnyi kisebb szerepek és színészi küzdelmek után végre nevet szerzett magának. Pár évvel később nagyon szeretett volna szerepelni a Ben-Hurban (1959), így jelentkezett a meghallgatásra is, Messala szerepére, de nem járt sikerrel, Stephen Boyd lett a befutó. Ekkorra az MGM-mel kötött szerződése lejárt, így már szabadon dolgozhatott máshol, és így is tett.

Az 1960-as évektől kezdve a filmek iránti lelkesedése alábbhagyott, már sokkal szórakoztatóbbnak találta a tévés munkákat, ezért feladta az álmát, hogy hollywoodi sztár legyen, és inkább a képernyőkre költözött.
Akkoriban számos tévésorozatban szerepelt, például az Alfred Hitchcock bemutatjában, A szökevényben, a Peyton Place-ben vagy a The Wild Wild Westben. Ám ezekben is mindig mellékszerepekben tűnt fel, soha nem lehetett ő a főhős. Visszatért oda, ahol az ötvenes évek elején kezdte, a kisebb és másodlagos szerepekhez, csak most már a vászon helyett a tévében.

Hülyeség komolyan

Nielsent addig komoly drámai színészként tartották számon, ráadásul jóképű is volt, csupán nem kapott olyan szerepeket, amelyekkel bizonyíthatta volna a tehetségét és rátermettségét. 1969-ben aztán elcsípett egy főszerepet a The Bold Ones: The Protectors című kemény és nyers zsarusorozatban, ami azonban nem tartott sokáig, mindössze hét rész után levették a műsorról. A hetvenes években így visszatért a kisebb szerepekhez olyan sorozatokban, mint a San Francisco utcáin, a M.A.S.H., a Hawaii Five-O, a Kojak, a Kung Fu, a S.W.A.T., sőt, 1971-ben és 1975-ben a Columbóban is feltűnt. S persze azért akadtak mozifilmek is, például az évtized egyik népszerű katasztrófafilmje, a Poszeidon katasztrófa (1972), az 1977-es Az állatok napja (amiben többek között villámlások közepette félmeztelenül harcol egy medvével) vagy a Lángoló város (1979).

Majd 1980-ban jött a nagy áttörés! Egy testvérpár, David és Jerry Zucker, valamint írótársuk, Jim Abrahams (azaz a ZAZ trió) 1977-ben nagy sikert arattak a The Kentucky Fried Movie című vígjátékukkal, ezért egy újabb szokatlan komédiával akartak előállni. Akkoriban népszerűek voltak az Airport-filmek, ők pedig át szerették volna dolgozni a kevéssé ismert, 1957-es katasztrófadarabot, a Zero Hour!-t, méghozzá a sajátos abszurd humorukkal nyakon öntve.

Ebből született meg az 1980-as Airplane!, amelyben talán a film legemlékezetesebb karakterét éppen Leslie Nielsen játszotta az orvos Dr. Rumackként.

Zuckerék azért választották őt erre a tőle eddig felettébb szokatlan vígjátéki szerepre, mert olyan nagyszerű drámai színész volt, s úgy gondolták, széles körben nem ismert, de azért felismerhető arcokkal elhitethetik a nézőkkel, hogy az Airplane! komoly katasztrófafilmnek tűnik, és a hangulata is az, a poénok pedig sokkal nagyobbat ütnek, ha drámai színészek komoly, rezzenéstelen arccal mondják el azokat. A tervük bejött, az Airplane! új műfajt teremtett a komédián belül.

A paródiák fapofa királya

Nielsen pedig rákapott a vígjáték ízére, és sikerült később ebből karriert csinálnia. Ennek köszönhető az is, hogy manapság az egyik legnagyobb nevettetőként emlékezünk rá. A ZAZ trió 1982-ben előállt a Nagyon különleges ügyosztály című sorozattal, amelyben Leslie Nielsen játszotta Frank Drebin (a magyar szinkronban Drebil) detektívfelügyelőt, egy kifejezetten Nielsen számára megalkotott szerepet. Az Airplane!-től eltérően azonban a Nagyon különleges ügyosztály nem volt nagy siker a tévében. Csupán hat epizódot forgattak belőle, és ezek közül csak négy került adásba, mielőtt az ABC csatorna kaszálta a szériát. Aztán később levetítették az utolsó két részt is.

„Ez az a fajta humor, ami nem való a televízióba, mert oda kellett figyelni rá” – magyarázta később Nielsen a sikertelenség okát, utalva arra, hogy a televíziózás már akkoriban is csupán háttértevékenység volt, az emberek általában más dolgot csináltak közben.

Szerencsére a Nagyon különleges ügyosztály mégis kifizetődő lett, hiszen valami sokkal nagyobb született belőle később. A Paramount ugyanis megszerezte a sorozat VHS-forgalmazási jogait, és 1985-ben kiadta mind a hat epizódot. A kazetták nagy sikert arattak, a stúdió ezért felkereste Zuckeréket, hogy kérnek még ebből. Így végül 1988-ban megjelent a Csupasz pisztoly, az elkaszált tévésorozat egész estés filmváltozata.

Nielsen természetesen visszatért Frank Drebinként, s ez lett az első főszerepe egy mozifilmben több mint 30 év után. A közönség zabálta a Csupasz pisztolyt, ez a fajta humor a moziban sokkal nagyobb sikert aratott, nagyobbat az Airplane!-nél is. Nielsen pedig évtizedeken át tartó küzdelem után, 62 évesen végre világsztár lett.

Ezt követően a stúdiók kifejezetten Nielsen főszereplésével készülő paródiafilmeket rendeltek, így született meg a kilencvenes évek paródiafilmes őrülete. Jött a Bújj, bújj, ördög! (1990), a Csupasz pisztoly 2 ½ (1991), a Csupasz pisztoly 33 1/3 (1994), a Drakula halott és élvezi (1995), a Drágám, add az életed! (1996), a Sziki-szökevény (1998) vagy a Horrorra akadva harmadik (2003) és negyedik (2006) része.

Nielsent ugyanakkor a való életben sem lehetett komolyan venni. Például mindig felbukkant a világ különböző talk show-iban kedvenc poénjával, egy egyszerű fingógéppel, amelyet az interjú közepén sütött el általában.

Sosem állt le, világszerte milliókat nevettetett meg egészen a 2010-es, 84 éves korában bekövetkezett haláláig.

Szellentéssel a sírba

Nielsen összesen négyszer házasodott: Monica Boyer éjszakai klubénekesnővel 1950 és 1956 között voltak házasok, Alisande Ullmannal 1958 és 1973 között, Bobbye Brooks Oliverrel 1981-től 1983-ig, végül Barbaree Earllel 2001-től Leslie haláláig. Két lánya született a második, egyben leghosszabb házasságából: Thea és Maura. A kései éveiben Barbaree-vel az arizonai Paradise Valley-ben és a floridai Fort Lauderdale-ben éltek.

2010 novemberében Nielsen rosszul lett, így a Fort Lauderdale-ben található Holy Cross Kórházba szállították. November 28-án a színész unokaöccse, Doug a Winnipeg-i CJOB rádióállomásnak elmondta, hogy a nagybátyja 84 éves korában, a családja és a barátai körében örökre elaludt, a halálát tüdőgyulladás okozta, keleti parti idő szerint délután 5:30 körül. Nielsen holttestét a Fort Lauderdale-i Evergreen temetőben helyezték végső nyugalomra 2010. december 7-én, amelynek során elsüthette utolsó poénját: a síremlékére ugyanis még korábban a „Let 'er rip”, azaz „Ereszd ki!” feliratot választotta (az eredeti angol szöveg több szinten is megállja a helyét, hiszen a fingós poén mellett arra is utalhat, hogy hagyják őt nyugodni). A temetésen természetesen a Csupasz pisztoly zenéje szólt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az egész amerikai kontinenst egyesítő népünnepély lett a Trump által nyíltan megvetett Bad Bunny félidei show-ján
Ritka az, ahol amerikai elnök ennyire ellenzi a legnagyobb amerikai események kiemelt pontját, de Bad Bunny félidei koncertje pontosan ezt a kitüntetést kapta. Politikai hadszíntér, republikánus ellen-halftime show-val. A Puerto Ricó-i énekes pedig a legszebben válaszolt minderre.


Már a bejelentés pillanatában tudni lehetett, hogy a 2026-os Super Bowl félidei show-ja nem csak a zenéről fog szólni. Bad Bunny, a Puerto Ricó-i reggaeton-király ugyanis az első olyan szólóelőadó, aki úgy kapta meg a világ legnézettebb 13 percét, hogy nem volt hajlandó angolul énekelni.

Minden üzenet, minden nüansz elsősorban a történetmesélésen alapult: azokon az embereken, akik igazán naggyá teszik Amerikát.

Itt pedig nem az Egyesült Államokra, hanem magára a kontinensre fókuszálunk, ezt pedig különösebb nyelvtudás nélkül is megérthettük.

Spanyol nyelvű világuralom a pályán

Benito (ahogy a rajongók hívják) nem bízta a véletlenre: a show-t a Titi Me Preguntó-val indította, és az ígéretéhez híven egy hatalmas latin fiesztát varázsolt a Levi’s Stadium gyepére.

A látványvilág brutális volt, és sikeresen adaptált díszleteket Bad Bunny az egyébként futó turnéjáról, az albumborítója is megelevenedett, de az igazi sokkot a vendégfellépők okozták.

Bár sokan Cardi B-t várták, Bad Bunny két hatalmas nagyágyút húzott elő: Lady Gaga váratlanul bukkant fel, hogy aztán Bruno Mars nélkül, egy latinosított verzióban kerüljön elő legutóbbi klasszikusainak egyike. Ricky Martin pedig egyfajta generációs hidat képezve csatlakozott, és a „LO QUE LE PASÓ A HAWAii” előadásával emlékeztette a világot a latin zene erejére, ami bölcs húzásnak bizonyult, ugyanis két ekkora név nyomatékosítja az üzenetet, az valamit biztosan jelenthet.

Bad Bunny pedig egy generációkon átívelő sztorit tálal, miközben minden tökéletes – pontosabban majdnem minden: Bad Bunny élő hangja kicsit hasonlít a felvételen valaki olyanra, aki életében először hallotta a dalokat, majd emlékezetből megpróbálta reprodukálni őket.

Sajnos a korábbi évek félidei show-jához képest hangban nagyon csúnyán alulmarad a 2026-os, de hát a Patriots sem szokott nulla ponton állni három negyeden keresztül.

A bosszantó jelenség mellett a katasztrófaturizmus és az objektív újságírás jegyében megnéztük az “ellenbulit” is, amely az “All American Halftime Show” nevében a republikánus szavazóknak készült,

a Kid Rock fémjelezte show pedig öreges, izzadtságszagú, erősen kínos élményként sújt le ránk.

Kiemelkedő megemlékezést kapott Charlie Kirk, akinek a legacy-ját próbálják őrizni, jelen esetben inkább kevesebb sikerrel.

Visszatérve Bad Bunnyra, olyan titkos meglepikkel szolgáltak, ahol a casual bulizó arcok között Pedro Pascal, Cardi B, Karol G és Jessica Alba is felbukkant.

Az, hogy ők nem voltak előtérbe helyezve, és a korábbi halftime show-khoz mérten a kameramunka is sokkal több szerepet kapott, ami különösen jó ízt adott az egésznek.

A show igazi súlyát nem a flitterek, hanem a puszta időzítés adta. 2026-ban, egy olyan politikai klímában, ahol a bevándorláskérdés és az amerikai identitás meghatározása körül izzik a levegő, Bad Bunny fellépése felért egy békés, de határozott tüntetéssel.

Azzal, hogy Benito egyetlen angol szót sem volt hajlandó énekelni, egyértelművé tette: a spanyol nyelv nem „idegen” többé az Egyesült Államokban, hanem a kultúra szerves része. Míg a stadionon kívül a Trump-adminisztráció szigorú bevándorlási intézkedései és az ICE (Bevándorlási és Vámhivatal) razziái tartják félelemben a latin közösségeket, a színpadon Bad Bunny büszkén hirdette:

„Nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek. Emberek vagyunk és amerikaiak.” Ez a mondat, amit már a Grammy-gálán is bedobott, a Super Bowl éjszakáján vált húsbavágóvá.

A Kid Rock-féle „ellenbuli” pedig pont azt a mély árkot mutatta meg, ami az országot kettészakítja: míg az egyik oldalon a „Faith, Family, Freedom” (Hit, Család, Szabadság) szentháromságára épített, kizárólag angol nyelvű patriotizmus dübörgött, addig a Super Bowl színpadán egy befogadóbb, multikulturális jövőkép jelent meg. Ez a 13 perc nemcsak szórakoztatás volt, hanem egy kulturális hitvallás amellett, hogy Amerika arca végérvényesen megváltozott.

Ugyanitt, a meccsből megelégedtünk volna sokkal kevesebbel, míg ezt a latin bulit tovább is bírtuk volna.

Az idei Super Bowlt, azaz az amerikaifutball-bajnokság (NFL) döntőjét a Seattle Seahawks nyerte, miután 29-13-ra legyőzte a New England Patriots csapatát. Ezzel története során másodszor lett bajnok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Hét Királyság lovagja négy rész után visszaadta a hitemet a Trónok harca világában - Még csak most kezdődött és mindjárt vége…
Az HBO Max csendben ledobta az év egyik legjobb fantasy-sorozatát. A Hét Királyság lovagja úgy csap oda, hogy még a Sárkányok háza is pironkodhat.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 10.



Az első négy epizód után nyugodtan kijelenthető: az HBO Max talán az eddigi legjobb döntését hozta, amikor George R. R. Martin kevésbé grandiózus, ám annál emberibb történeteihez nyúlt vissza. A Sárkányok harca vontatott, túlbonyolított fáradt története után igazi üdítő szomjoltó a fantasy kalandok világában.

A sorozat már az első két résszel meglepően erős nyitást produkált, de a harmadik és a negyedik felvonás az, ahol igazán megmutatja, mire képes.

Ezekben az epizódokban nemcsak felgyorsulnak az események, hanem olyan narratív fordulatok is érkeznek, amelyek új megvilágításba helyezik a korábban látottakat. Különösen a harmadik rész lezárása. Spoilerek nélkül annyi elárulható, hogy több addig homályos motiváció és apró történés is érthetővé válik a könyvet nem olvasók számára. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy az ember hirtelen kedvet kap újranézni a korábbi részeket, immáron a friss információk tükrében.

A negyedik epizód pedig végre teljes erővel beemeli a fő történetszálat: a Hetek próbáját, azt a lovagi küzdelmet, amely nemcsak Duncan sorsát dönti el, hanem tulajdonképpen útjára indítja a későbbi kalandjait.

Ez a pont az, ahol világossá válik, hogy a sorozat nem pusztán egy hangulatos előjáték, hanem komolyan gondolja a konfliktusokat, a téteket, a morális dilemmákat és a karakterek fejlődését.

Mindezt úgy, hogy közben meglepően letisztult marad: nincs túlírva, nem akar mindenáron sokkolni, mégis folyamatosan fenntartja a feszültséget.

A tempó is figyelemre méltó, bár kellett is ez neki, mert nem egy hosszú sorozat. Némelyik epizód csupán félórás, tartalomban sokkal többet ad, egy pillanatig sem válik vontatottá a cselekmény.

A dialógusok pontosan kimértek, a jelenetek gördülékenyen követik egymást, a dramaturgia pedig olyan magabiztos, hogy az ember észre sem veszi, mennyire gyorsan lepereg egy rész.

Külön öröm, hogy a széria nem próbál modern frázisokat és kikacsintásokat erőltetni a középkorias miliőbe: a szereplők beszéde és viselkedése illeszkedik a világhoz, ami manapság, furcsa módon, már önmagában is üdítő. Lehet, hogy ez csak az új Star Trek sorozat után tűnik fel…

A két főszereplő közti dinamika továbbra is a produkció egyik legnagyobb aduásza. Peter Claffey és Dexter Sol Ansell remekül működik együtt: Duncan naiv, tiszta szándékú kóbor lovag és Egg meglepően érett, talpraesett fiatal inasa olyan párost alkotnak, akiknek minden közös jelenete kincs.

Ritka az olyan fantasy-kaland-sorozat, ahol ennyire könnyű szívből drukkolni a hősöknek, nem azért, mert muszáj, hanem mert valóban szerethetőek.

Dunk különösen érdekes figura a Trónok harca univerzumában: ő az a ritka kivétel, aki nem próbál ügyeskedni, nem akar a nagyhatalmúak sakktábláján előnyhöz jutni, egyszerűen csak tisztességes lovag szeretne lenni. Egg pedig kiváló ellenpont, fiatal kora ellenére józan ésszel és kíváncsisággal folyamatosan árnyalja a helyzeteket és voltaképp életben tartja az óriás lovagot.

A mellékszereplők sem maradnak csak a „bajuszpörgető” antagonisták szerepében. Imádtam utálni a gonoszokat. A családi viszályokkal terhelt nemesi családok épp annyira voltak érdekesek, mint főszereplőink.

A tétek ugyan kicsiknek látszanak egy Trónok harcához képest, de szeretett szereplőinknek az élete múlhat egy-egy döntésen.

Egy igazán élvezetes lovagi tornába csomagolt, belső konfliktusoktól feszülő családi csetepatét követhetünk végig az HBO Maxon.

Az egész sorozat legnagyobb erénye talán az őszinteség. Nem akar mindenáron trendeket kiszolgálni, nem próbál rálicitálni saját univerzumának legsötétebb pillanataira, hanem egy földhözragadt, emberközelibb fantasy-kalandot mesél el.

Ennek ellenére, vagy épp pont ezért, sokkal több érzelmet közvetít, mint első pillantásra gondolnánk.

Jó a forgatókönyv, működnek a karakterek, a fordulatok nem érződnek öncélúnak, és az intrikák is pont annyira összetettek, hogy lekössék a figyelmet anélkül, hogy elveszítenénk a fonalat. Persze azért itt is folyik a vér… mégis csak George R.R. Martin írta.

Négy rész után nehéz nem lelkesedni. Régen találkoztam olyan modern sorozattal, amelyről ennyire könnyedén írtam pozitív hangnemben, és amely ilyen magabiztosan találta el a saját tónusát.

Minden adott ahhoz, hogy a hatepizódos első etap valódi kincsként maradjon meg a nézők emlékezetében.

Nagyon remélem, hogy Ser Duncan the Tall története nem ér véget itt. Az HBO a további kötetekhez is bátran hozzányúlhat majd, csak addig jöjjön ki a pletykált negyedik kötet. Mert ha elfogy az alapanyag a Warner streaming szolgáltatója nem arról híres, hogy jó döntéseket hoz. Ha a folytatásban az utolsó két rész is tartja ezt a színvonalat, a Hét Királyság lovagja könnyen az év egyik legjobb új sorozata lesz. Az biztos, hogy a Trónok harca világának már most a legkedveltebb mellékága. Bocsi Sárkányok háza, de nem bocsi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Az, hogy fájdalom nélkül nincs eredmény, egyszerűen nem igaz” – Jennifer Aniston 57 évesen átírta a fitnesz szabályait
A kor tényleg csak egy szám! A legjobb példa erre Jennifer Aniston akinek ma van a születésnapja, mert a korát meghazudtolóan jól néz ki. A színésznő elmondta, hogy a Pvolve-módszerrel tartja magát fitten.


Jennifer Aniston ma lett 57 éves, de a kilencvenes évek óta a fittség és a kortalan szépség szinonimája.

„A ‘fájdalom nélkül nincs eredmény’ egyszerűen nem igaz. Jennifer most nyíltan szembemegy ezzal a felfogással, hogy a test sanyargatását az eredményesség feltételének tekinti.

Lehet eredmény fájdalom nélkül is” – szögezte le egy exkluzív interjúban. Ez a felismerés vezette el a Pvolve nevű funkcionális programhoz, amely nemcsak a testét formálta át, de a mozgáshoz fűződő viszonyát is alapjaiban írta újra.

A Pvolve egy alacsony terhelésű, kontrollált mozdulatokra épülő rendszer, amely speciális, ellenálláson alapuló eszközökkel dolgozik.

A cél nem az ízületeket terhelő ugrálás vagy a súlyok emelgetése, hanem a teljes izomláncok aktiválása, a mobilitás és a stabilitás fejlesztése.

A koncepció tudományos hátterét egy, az Exeteri Egyetemmel közösen végzett kutatás is alátámasztja, amelynek kezdeti eredményei szerint 40 év feletti nők körében 12 hét alatt mérhetően javult az erőnlét, a rugalmasság és az egyensúly.

Aniston számára a valódi fordulópontot egy 2021-es hátsérülés hozta el.

Ekkor szembesült azzal, hogy a korábbi, nagy intenzitású edzései hosszú távon fenntarthatatlanok.

„A Pvolve tiszteletben tartja, hol tart a tested, és lehetővé teszi, hogy a korlátaid körül dolgozz” – magyarázta a színésznő, aki 2023 júniusában hivatalosan is partnerként csatlakozott a márkához.

„Egy 30 perces Pvolve-edzéstől is csurom vizes lehetek, és elképesztő eredményeim vannak – anélkül, hogy szó szerint összetörném a testemet” – mondta a People magazinnak.

Független tesztek szerint a program hatékony és rugalmas, de a fejlődéshez elengedhetetlen a progresszív terhelés és a speciális eszközök használata.

Aki követné Aniston példáját, annak elsősorban digitális úton van erre lehetősége. A Pvolve havi 24,99 dolláros, azaz nagyjából 8 ezer forintos streaming-előfizetéssel több ezer online órát kínál, míg a fizikai stúdiók egyelőre főként az Egyesült Államokban és Kanadában terjednek.

A fitneszprogram mellett a színésznő magánélete is rendeződni látszik; születésnapját új párjával, Jim Curtis hipnoterapeutával ünnepli, akivel a hírek szerint közel egy éve alkotnak egy párt. „Tényleg tisztelned kell, ahol a tested épp tart.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk