Sztrók tízévesen, világcsúcs Tokióban, új cél Los Angelesben – Ekler Luca története a kitartásról és a tudatos felkészülésről szól. A Magyar Parasport Napja alkalmából arról beszélgettünk vele és a BioTechUSA szakértőjével, hogyan válik a mozgás mentális erőforrássá, és mi teszi a háttérmunkát valódi teljesítménnyé.
Ha te is azok közé tartozol, akik a paralimipiák időszakában lelkesen üdvözlik a magyar sportolók eredményeit, de igazából keveset tudnak magukról a sportolókról, a sikerük hátteréről, a parasportban rejlő újrakezdésükről, akkor Ekler Luca történetét mindenképpen figyelmedbe ajánljuk. A 27 éves sportolónak mindig is az élete része volt a sport, de hogy ezt komolyan is vette azt eredményei igazolják: a tokiói paralimpián lett először paralimpiai bajnok távolugrásban, Párizsban megvédte címét és nyert még mellé egy ezüstérmet is 400 méteres síkfutásban.
Február 22-én, a Magyar Parasport Napján a figyelem azokra a sportolókra irányul, akik nap mint nap bizonyítják: a kitartás, a fegyelem és a hit önmagunkban sokszor a legnagyobb akadályokat is legyőzi. Ez a nap a magyar parasportolókról szól, azokról a példaképekről, akik saját történetükkel mutatják meg, hogy a sport valóban mindenki számára elérhető, kortól, nemtől vagy testi adottságoktól függetlenül, és akiknek elszántságából bárki erőt meríthet.
Hogy mit jelent a mozgás szeretete a mindennapokban, hogyan formál személyiséget és közösséget, valamint milyen tudatos háttérmunka szükséges a csúcsteljesítményhez, arról Ekler Lucával, kétszeres paralimpiai bajnok atlétával és Németh Sándorral, a BioTechUSA termékspecialistájával beszélgettünk.
Sztrók után újrakezdés tízévesen
Ekler Luca számára a sport sosem egy kipipálandó délutáni program volt, hanem a gyermekkora természetes közege. „Nagyon sportos családban nőttem fel. Nem is nagyon emlékszem olyan hétvégére, amikor ne csináltunk volna valamilyen közös mozgásos programot” – meséli. A kirándulások, focizások, közös játékok mind azt az alapélményt erősítették benne, hogy a mozgás öröm, nem pedig kötelezettség.
Ez a természetesség azonban tízévesen egyik napról a másikra megszakadt.
Sztrókot kapott, lebénult a bal oldala, és a tenisz, amely addig meghatározta a mindennapjait, hirtelen kikerült az életéből.
Gyerekként ez nemcsak fizikai, hanem identitásbeli törés is volt. A rehabilitáció időszaka után mégis megszületett benne egy döntés:
„Szeretnék újra olyan lenni, mint a többi gyerek.”
Ez nem a múlt visszaszerzéséről szólt, hanem arról, hogy megtalálja az új útját.
Az atlétika, ahol eltűntek a korlátok
Ez az út végül az atlétikához vezetett. Bár már teniszezőként is kipróbált különböző sportágakat - így az atlétikát is -, akkor még senki sem gondolta, hogy egyszer ez lesz számára a fő irány. Már azokban az években látszott azonban, hogy a távolugrás áll hozzá a legközelebb, még úgy is, hogy külön nem készült rá.
A rehabilitáció után, amikor az atlétika lett a fő versenyszáma, ahhoz az edzőhöz került, aki korábban édesapja pályafutását is végigkísérte. „Rozi néni már versenyeken is látott, és azt mondta: hosszú lábaim vannak, viszonylag magas vagyok, egyértelmű, hogy a távolugrás lesz az én számom.” Ez a külső megerősítés találkozott azzal a belső élménnyel, amely miatt végül ott maradt:
„Az atlétikában éreztem azt, hogy a fogyatékosságom nem jelent akadályt, és úgy tudok csinálni szinte mindent, mint a többiek. Végül ott ragadtam.”
Innentől pedig valóban egyre egyértelműbbé vált az irány. A távolugrás nemcsak versenyszám lett számára, hanem az a közeg, ahol a lehetőségei kerültek fókuszba. „Nagyon hamar kiderült, hogy a távolugrás az, amiben igazán kiemelkedem… A többi pedig – mondhatjuk – már történelem.”
Ez a „történelem” ma már két paralimpiai aranyérem, világcsúcs és számos nemzetközi siker.
De Luca történetének lényege nem csupán az eredménylista.
(Photo by Christopher Jue/Getty Images)
Amikor minden összeállt: Tokió és a világcsúcs pillanata
Ha Tokió és a paralimpia kerül szóba, nem az érem csillogásáról beszél először, hanem arról a belső folyamatról, amely a rajtvonaltól a dobogó csúcsára vezette. „Tokióból számomra a legmeghatározóbb élmény az első pályára lépésem volt. Az a pillanat jelentette számomra az álmom beteljesülését. Úgy érzem, nem is éveket, hanem majdnem egy évtizedet készültem erre. A pályára lépés mindazt szimbolizálta, amin keresztülmentem, a rengeteg munkát, edzést, küzdelmet - egy csodálatos, kerek pillanat volt.” Akkor és ott összeért a múlt és a jövő: az addigi út és az, ami még előtte állt. Ennek kézzelfogható bizonyítéka lett,
a világcsúcs – az akkori 5,63 méter –, amely külön mérföldkő volt a pályafutásában, de számára legalább ilyen fontos maradt a közösség és a csapat ereje.
„Nagyon emlékezetes volt a távolugrásban elért világcsúcsom is, amit azóta már többször sikerült megjavítanom, illetve az a verseny, amikor esőben futottam 400 métert” – idézi fel. Ezek a pillanatok nemcsak eredmények voltak, hanem bizonyítékai annak, hogy a határok folyamatosan újraírhatók.
Ekler Luca eredményei
Paralimpia
2024 – Párizs – távolugrás – aranyérem
2024 – Párizs – 400 méter síkfutás – ezüstérem
2021 – Tokió – távolugrás – aranyérem
Világbajnokság
2025 - Új-Delhi - távolugrás - aranyérem
2025 - Új-Delhi - 200 méter síkfutás - bronzérem
2024 – Kóbe – távolugrás – aranyérem
2024 – Kóbe – 100 méter síkfutás – aranyérem
2023 – Párizs – távolugrás – aranyérem
2023 – Párizs – 200 méter síkfutás – aranyérem
2023 – Párizs – 400 méter síkfutás – aranyérem
2023 – Párizs – 100 méter síkfutás – ezüstérem
2019 – Dubai – távolugrás – aranyérem
2019 – Dubai – 100 méter síkfutás – ezüstérem
2019 – Dubai – 200 méter síkfutás – ezüstérem
Miközben a rekordok fontos mérföldkövek, számára legalább ennyire meghatározók voltak a közösségi élmények is. „Nagyon emlékezetesek voltak a csapatgyűlések, amikor pár naponta összejöttünk, meghallgattuk egymás eredményeit, és együtt ünnepeltünk. Ezek az apró közösségi pillanatok is nagyon sokat adtak.” A parasport nemcsak egyéni küzdelem, hanem közösségi élmény is, és ez a Magyar Parasport Napja egyik legfontosabb üzenete.
(Photo by Alex Pantling/Getty Images)
A sport, ami mentálisan is megtart
A fizikai teljesítmény mögött mindig ott van a mentális háttér is. A mozgás pozitív hatása nem áll meg az izmoknál: stabilitást, önbizalmat és kapaszkodót ad a mindennapokban. Segít célokat kijelölni, feldolgozni a kudarcokat, és olyan közösséget teremt, amely a nehezebb időszakokban is összetart.
Luca ezt nagyon tudatosan éli meg:
„Szerintem óriási pluszt ad a sport. Én el sem tudom képzelni a napjaimat mozgás nélkül. Még pihenőnapon is érzem, hogy hiányzik.”
A mozgás számára tehát nem pusztán eszköz a győzelemhez, hanem a mindennapok természetes része. És talán éppen ebből a mély, belső kötődésből fakad az a folyamatos hajtóerő is, amely a sikerek után sem engedi megállni. A kérdés számára nem az, hogy elérte-e már a céljait, hanem az, hogy meddig képes még fejlődni.
„Mindig van olyan terület, amiben jobb lehetek. Regeneráció, étkezés, edzésmunka – szerintem ennek nincs plafonja. Ami igazán motivál, az az, hogy megtudjam, hol van a teljesítményem határa.”
Számára a fejlődés nem elvont cél, hanem folyamatos, tudatos munka. Ráadásul több versenyszámmal dolgozik: a távolugrás és a 400 méter edzésmunkája nagyon eltérő, így állandó egyensúlykeresés zajlik közte és az edzői stáb között. „Ez izgalmas kihívás, és minden felkészülés másképp alakul.” Közben pedig megtanulta azt is, hogy nem a rövid távú eredmények számítanak, hanem az évek munkája.
Egyensúly a pályán és azon túl
Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a sport nem válhat kizárólagos identitássá. „Nem az eredményeinknek kell meghatározniuk minket. A sporton kívül is emberek vagyunk, vágyakkal, célokkal. Az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú.”
Ez a gondolkodás segíti abban, hogy az élsport mellett civil pályáját is tudatosan építse. „Három éve dolgozom a Testnevelési Egyetemen az Atlétika Tanszéken adjunktusként. Részt veszek az inkluzív sportoktató szakirányú továbbképzésben, amelynek már a második évfolyama végzett. Hamarosan Veszprémben is indul egy rövidített mikroképzés, különösen aktuálisan, hiszen a város elnyerte az Európa Sportrégiója 2026 címet. Az inkluzív sportoktatás egyre fontosabb lesz, hiszen sok speciális igényű gyermekkel találkozunk.
Hiszek abban, hogy a jövő sportolóinak szükségük lesz olyan szakemberekre, akik megfelelő tudással tudják őket támogatni.
Ugyanakkor 2026 után már nagyon közel lesz a Los Angeles-i paralimpia, így akkor ismét mindent annak rendelek majd alá, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból.”
Miközben tehát a következő nagy cél, az újabb paralimpiai részvétel is körvonalazódik, Luca párhuzamosan azon is dolgozik, hogy a sport hosszú távon minél több ember számára váljon elérhetővé.
Tudatosság a teljesítmény mögött
Ahhoz azonban, hogy a tehetség és a kitartás valóban eredményben is megmutatkozzon, komplex háttérmunka szükséges.
A csúcsteljesítmény ma már nem csupán az edzésmunkán múlik: a tudatos táplálkozás és az egyénre szabott étrend-kiegészítés is a felkészülés része – nem csodaszerként, hanem szakmailag megalapozott támogatásként.
Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arról Németh Sándor, a BioTechUSA termékspecialistája avat be minket munkájának rejtelmeibe.
„A munkám lényege a BioTechUSA termékeinek mélyreható ismerete és ennek az átadása. A termékek hatóanyagait, azok mennyiségét, egymásra gyakorolt hatásait kell ismerni, egészen hatóanyagszintig. Ehhez szorosan kapcsolódik a sportolók és a különböző sportágak működésének ismerete is. Összetett, sokoldalú munka, nagy felelősséggel, de pont ezért szeretem” – fogalmaz.
Felmerül a kérdés: kell-e különbséget tenni az ép és a fogyatékkal élő sportolók között a felkészülés, különösen a táplálkozás és az étrend-kiegészítés terén? Németh Sándor szerint az alapelv mindenkinél ugyanaz, legyen szó paralimpikonról, élsportolóról vagy akár hobbisportolóról:
„Mindkét esetben a cél a csúcsteljesítmény elérése. A megközelítés alapelvei azonosak: célmeghatározás, egészségi állapot felmérése, az aktuális terhelés figyelembevétele.”
A különbségek az egyéni adottságokban rejlenek. Éppen ezért a hangsúly az állapotfelmérésen és a személyre szabott megközelítésen van. „Egy parasportolónál például az energiafelhasználás, a hőháztartás vagy a regeneráció eltérhet az átlagostól, ezért még több információra van szükség ahhoz, hogy valóban személyre szabott tanácsot tudjunk adni.”
A szakértő szerint az elmúlt években egyre nagyobb az igény a tudatosságra is: a sportolók szeretnék tudni, mit és miért fogyasztanak.
Ez a szemléletváltás azonban csak akkor működik, ha a táplálkozás az alap. „Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy egy ‘jó’ étrend-kiegészítő önmagában megold mindent. Valójában a megfelelő, célhoz igazított táplálkozás az alap, és erre épülhetnek rá a kiegészítők. Nem helyettesítenek, hanem finomhangolnak.”
Elköteleződés a hazai parasport mellett
A BioTechUSA 2021 óta támogatja a Magyar Paralimpiai Bizottságot termékeivel és szakmai tanácsadással, és az együttműködés azóta is folyamatos. A vállalat számára ez nem csupán partnerség, hanem hosszú távú társadalmi felelősségvállalás: céljuk, hogy a hazai parasport láthatósága és szakmai támogatottsága erősödjön, miközben para-, él- és hobbisportolók egyaránt megtalálják azokat az eszközöket, amelyek segíthetik őket saját céljaik elérésében.
A jövőben ezt az együttműködést szeretnék tovább mélyíteni. „Mindenképpen szeretnénk tovább erősíteni az együttműködést. Nemcsak a bizottsággal és a parasportolókkal, hanem azokkal is, akik aktív, egészségtudatos életmódot keresnek vagy folytatnak, akár kerekesszékesként is” – fogalmaz Németh Sándor. Mint mondja, a cél nem pusztán a terméktámogatás, hanem az edukáció erősítése is: „Célunk, hogy a jó példákon és edukáción keresztül megmutassuk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, és mikor, kinek lehet valóban szüksége étrend-kiegészítésre. Ha ezt sikerül tudatosan átadni, az hosszú távon mindenkinek nyereség.”
A sport valóban mindenkié
Ez a szemlélet jól illeszkedik ahhoz az üzenethez, amelyet a Magyar Parasport Napja is képvisel: a sport nem kiváltság, hanem lehetőség. Ha tudatosság, szakmai támogatás és közösségi erő társul hozzá, valóban mindenki számára elérhetővé válhat – életkortól, nemtől vagy testi adottságoktól függetlenül.
Ekler Luca története azt bizonyítja, hogy a kitartás és a megfelelő háttér együtt képes valódi teljesítményt teremteni. Amikor pedig a belső erő találkozik a felkészültséggel és a támogatással, a célok – legyenek azok paralimpiai aranyak vagy személyes mérföldkövek – már nem tűnnek elérhetetlennek.
