Felkavaró részletek derültek ki a bicskei gyermekotthonról: már 2012-ben nyilvánvaló volt, hogy nagy a baj
A bicskei gyermekotthonban történtekről, pontosabban az azok ügyében indult első vizsgálat megdöbbentő elsüllyesztéséről is írt a 24.hu csütörtök reggel. Az, hogy baj van az intézmény vezetőjével, évek óta köztudott volt a falakon belül, a gyermekek többször próbáltak jelezni. Végül azonban csak 2011 őszén került sor bejelentésre Szabó Máté akkori ombudsmanhoz, hogy a gyermekotthon néhány dolgozójának 2011 szeptemberében több gyermek is panaszkodott, az igazgató szexuálisan molesztálta őket. Ekkor
arról, hogyan zaklatta őket a bicskei gyermekotthon vezetője, V. János.
Akkor az ombudsman a bicskei gyermekotthon fenntartójától és a rendőrségtől is iratokat, információkat kért jelentése elkészítéséhez.
A főváros, azaz a fenntartó által az ombudsmannak átadott iratokból kiderül, hogy a gyermekotthon két munkatársa 2011. szeptember 16-án szóban, majd szeptember 22-én írásban az intézmény igazgatójára vonatkozó közérdekű bejelentést tett. Eszerint közel négy éve, azaz már 2007-ben a gyermekotthon egyik gyógypedagógusa arról beszélt, hogy az egyik, akkor 7. osztályos növendéke elmondta: a gyermekotthon szolgálati lakásában lakó igazgatóhoz többször ment sakkozni. V. János a gyermek jelenlétében szexuális tartalmú célzásokat tett, és egy alkalommal megérintette a fiú heréjét.
Mivel a fiú a nevelőinek is elmondta az esetet, így arról az ombudsman jelentésében leírtak szerint „nyolc–kilenc kolléga tudott, a problémára közösen próbáltak megoldást találni”. A jelentés szerint úgy gondolták megoldani a helyzetet, hogy
Szabó Máté szerint nincs arra vonatkozó adat, hogy ezen túlmenően a gyermekekkel foglalkozó szakemberek a gondjaikra bízott gyermek védelmében mást is tettek volna.
2010 novemberében, tehát még a bejelentés előtt egy évvel egy másik gyermek is elmesélte a vele történteket az otthonban dolgozó szabadidő-szervezőnek. Az ombudsman így idézi fel az esetet:
„A gyermek nagyon zaklatott volt. A fenntartónak írt beadványban a dolgozók a következőket írták: A történet nem tartalmazott olyan elemeket, amiket a gyermekek egymásra vagy a felnőttekre vonatkozó vádjaikban emlegetni szoktak. A szabadidő-szervező úgy ítélte meg, hogy történhetett valami a gyermekkel, aminek következtében ilyen zaklatott és ilyen történettel kereste fel. Megkérdezte, hogy szólt-e a nevelőnek? (…) Azt mondta, hogy beszélt azzal a nevelővel, aki épp velük volt, de ő azt kérte tőle, hogy ne mondjon ilyeneket.”
A szabadidő-szervező a gyermek által elmondottakat tudomására hozta azoknak a munkatársainak, akiknek a korábbi eseményről is tudomásuk volt. A növendékügyi előadó és a pszichológus elmondták az igazgatónak, hogy több jelzés érkezett a gyermekektől az igazgató viselkedésére vonatkozóan, és vezetői intézkedést tartanak szükségesnek.
2011 tavaszán, azaz a bejelentés előtt fél évvel ismét arról számolt be egy gyermek, hogy az igazgató többször megérintette a nemi szervét.
A 2012-es ombudsmani vizsgálat szerint a gyermekotthonban dolgozók rendszeresen foglalkoztak a témával, de csak akkor, ha a gyermekek hozták azt szóba. Végül három gyermek vállalkozott arra, hogy videókamerába mondja a történetét. A gyermekek többször jelezték, szeretnék, ha a jövőben nem inzultálná őket az igazgató, ehhez felnőtt segítséget kértek.
Az eseményekről tudomással bíró dolgozók elhatározták, hogy ismét közvetlenül az igazgatóhoz fordulnak. 2011. augusztus 25-én a növendékügyi előadó elmondta az igazgatónak, hogy egyre több gyermek panaszkodik arról, hogy általuk elfogadhatatlan helyen vagy módon érinti meg őket, és gyakran tesz nekik szexuális tartalmú megjegyzéseket. Ekkor elmondta azt is az igazgatónak, ha a helyzetet nem oldja meg, szélesebb körben is nyilvánosságra hozza a történteket.
Bár az igazgató nem érdeklődött a panaszt tevő gyermekek kilétéről, de az érintett gyermekek később elmondták, hogy V. János még augusztus 25-e előtt elbeszélgetett velük a videófelvételen való részvételükről, és kilátásba helyezte, hogy elveszíthetik korábbi kedvezményeiket, például a hétvégi hazautazásukat.
Ráadásul a rendőrségi eljárás megindítása után a gyermekotthon több dolgozójának beosztását módosította az igazgató. A bejelentést tevő dolgozótól megvonta a korábban megítélt pótlékot, továbbá egy másik szobában jelölte ki a munkavégzése helyét.
Az ombudsmani jelentés megdöbbentő megállapításokkal zárul:
„A gyermekotthonban lehetőség van pszichológiai segítségre. Ezzel a lehetőséggel azonban egyik gyermek sem élt. Az ügyben a fenntartó és a szakszolgálat igazgatója az eddigieken túlmenő intézkedést nem tartott indokoltnak.”
„Az elmúlt években több gyermek utalt arra, hogy az igazgató szexuális tartalmú célzásokat tesz, időnként intim helyen érinti meg őket. A gyermekek valós segítséget nem kaptak, a bántalmazás gyanújáról tudomással bíró felnőttek csupán egymás között tettek kísérletet a probléma megoldására, illetve szóltak az igazgatónak, de csak az elmúlt év őszén (tehát 2011-ben – a szerk.) fordultak az intézmény fenntartójához. Az alapvető jogok biztosa szerint sérti a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való alapjogát, hogy nem teljesült a gyermekvédelmi törvényben előírt jelzési és együttműködési kötelezettség, késedelmesen jelezték a bántalmazás gyanúját. A biztos álláspontja szerint már a gyermektől érkező első jelzést követően lehetőség lett volna arra, hogy az ügyben szakember (pszichológus, gyermekjogi képviselő, gyámi tanácsadó) járjon el.”
„A gyermekek gyámja – az intézmény igazgatója – a nyomozás megindításakor lemondott a gyámi tisztségéről, a gyámhivatal pedig gyámul az igazgatóhelyettest rendelte. Az igazgatóhelyettes hosszú évek óta munkakapcsolatban állt a gyanúsított igazgatóval, neki volt alárendelve. Így az alárendeltség miatt nem volt kizárható az érdekellentét a gyermekek és a törvényes képviseletüket ellátó személy között – ami közvetlenül is veszélyeztette a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz fűződő jogát. A biztos álláspontja szerint az érintett gyermekek törvényes képviseletére a gyermekotthon igazgatójától független eseti gondnok kirendelése volt indokolt.”
Mindezen dokumentumok azt világosan bizonyítják, hogy lett volna elég alap ahhoz, hogy jóval korábban feltárják a gyermekotthonban történteket, ezzel megmentsenek az abúzustól jó pár gyermeket.
Egy konkrét dolog azonban történt: az
aki persze később megnyerte az intézmény elleni munkaügyi pert.
