KULT
A Rovatból

Ez az utóbbi idők legszebb szerelmi története, az Előző életek utolsó pillanataitól elakad a lélegzeted

Egy évvel a magyar mozibemutatója előtt, 2023. január 21-én tűnt fel először a vásznon Celine Song filmje, méghozzá a tavalyi Sundance Nemzetközi Filmfesztivál programjában, vagyis hosszú volt az út az idei Oscar-jelölésig a Legjobb film kategóriájában.


Az egy év alatt azért begyűjtött ezt-azt: például e sorok írásáig 66 díjat és további 203 jelölést a világ minden tájáról, köztük öt Golden Globe-nominációt is. Nem rossz karrier egy első film számára, márpedig a fiatal, harmincas évei közepén járó dél-koreai Celine Songnak az Előző életek a direktori debütjét jelenti. Mondják, nagy terheket ró egy rendkívül sikeres elsőfilm az alkotókra, reméljük, Song azért még számos hasonlót tesz le az asztalra!

Na de lássuk, miről is van itt szó! A történet három kronologikus felvonásban bontakozik ki: huszonnégy évvel ezelőtt Szöulban startoltunk 2000-ben, épp, mielőtt a 12 éves Nora (Moon Seung-ah) családja Észak-Amerikába emigrál, elszakítva ezzel a kislányt a legjobb barátjától, Hae Sungtól (Leem Seung-min). Tizenkét évvel később, 2012-ben a huszonéves Nora (Greta Lee) és Hae Sung (Teo Yoo) a világ túlsó végein élő diákkokként a Facebookon és a Skype-on keresztül egy rövid időre újra kapcsolatba kerülnek. Borzasztóan megörülnek a másiknak, és ott folytatják, ahol anno abbahagyták, az online randik azonban egy idő után kilátástalanná válnak, így ismét szem elől tévesztik egymást.

Majd újabb 12 év telik el, s immár a jelenben a harmincas Hae Sung New Yorkba utazik, hogy meglátogassa Norát, aki azóta egy amerikai férfi, Arthur (John Magaro) felesége.

A találkozás persze mindkettejükben nem várt érzelmeket szít, kérdés, ki mihez kezd velük…

Az Előző életek egy lassan folydogáló, nem túl szószátyár, de rendkívül lényegre törő alkotás, ami más kezekben könnyedén válhatott volna egy nagy kifakadásokkal, sírásokkal és hatásvadász zenei aláfestéssel megspékelt melodramatikus szerelmi háromszöggé, Celine Song értő felügyelete alatt azonban egy csendes felfedezés lett arról, hogyan találjunk megoldást és békét az életünkben megtett és meg nem tett utakkal. Többek között.

Nora és Hae Sung láthatóan odavannak egymásért, és ha a lány családja nem költözik el Dél-Koreából, minden bizonnyal a barátságukból tiniszerelemmé alakult volna a kapcsolatuk, az persze már más kérdés, hogy meddig maradtak volna együtt.

De mivel nem így alakult számukra az élet, így felnőttként kénytelenek megtapasztalni azokat az érzelmeket, amiket egymásból előhívnak.

Hae Sung számára talán tisztább a kép: mondjuk úgy, nem lenne ellenére, ha együtt lehetne Norával, számára „csupán” az jelenti a gondot, hogy Dél-Koreában él, és ott is tervezi a jövőjét, a távkapcsolat pedig nem járható út. Nem tudja, mire számítson, amikor huszonnégy év után újra átölelheti a lányt, hiszen tisztában van vele, hogy Nora már férjnél van, az érzés azonban, hogy közel legyen hozzá, legalább egy rövid időre, mindent felülír.

Nora még tanácstalanabb. Ő ugyanis azzal, hogy a családja az Egyesült Államokba költözött, valamennyire elveszítette a dél-koreai identitását, a Nora nevet is magának találta ki a szülei javaslatára, hogy könnyebben boldoguljon a tengerentúlon. Igaz, megtalálta itt a boldogságot egy hozzá illő, szerető férj személyében, ráadásul a munkájában is sikeres, mégis hiányzik neki valami… vagy valaki.

Számára Hae Sung testesíti meg a gyökereit, ő például az egyetlen, aki még a koreai nevén hívja, s csupán vele tud az anyanyelvén kommunikálni.

Egyébként ehhez kapcsolódik a film egyik legjobb jelenete, amikor Nora, Hae Sung és Arthur hármasban ülnek egy bárban, s mivel Hae Sung csak egy kicsit beszél angolul, Arthur pedig egy kicsit koreaiul, inkább Nora fordít közöttük.

Így egyfajta híddá vagy átjáróvá válik e két ember és bizonyos értelemben a két nyelvi és kulturális világ között is.

Szép lassan azonban el-elmaradoznak az angol megfelelők, s azt látjuk, ahogy Nora és Hae Sung a saját nyelvükön önfeledten beszélgetnek, nevetgélnek, a feszengő Arthur pedig egy másik világban érzi magát, ott, ahol Nora is egészen kiskora óta. Egyébként ez a mozzanat a való életben is megtörtént az író-rendező Celine Songgal, s ez ihlette őt meg a film elkészítésére.

Az Előző életek bölcs film, éretten közelít a témájához, és számos csodás pillanatával sarkallja a nézőit gondolkodásra. Nem mellesleg pedig rendkívül megható. Az utolsó jelenet talán az év egyik legszebb filmes pillanata, ne hagyjuk hát otthon a zsebkendőinket! Ráadásul még van alkalmunk a lehető legjobb platformon, a nagyvásznon átélni az élményt, mivel a két Oscar-díjra jelölt film (a Legjobb film mellett a Legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában nominálta az Amerikai Filmakadémia) még elcsíphető a magyar mozikban, így érdemes pótolni a március 10-i, 96. Oscar-díjátadó gáláig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Kibe bízzon az, akit így tettek lóvá, ilyen alja módon?” – Itt van Azahriah legújabb száma, a pörkölt
Azi falatozója, egy mozdulatlan alak és megannyi rejtélyes utalás. A vadonatúj dal aligha fog csalódást okozni a rajongóknak.


Azi zenéjével és Bogdán Balázs vizuáljával megérkezett Azahria legújabb száma és minimál klipje, a pörkölt.

A új dalban a zenész tesz néhány kósza utalást, amit akár közéletinek is lehet venni, utal saját sikereire és harcaira, de többször emlegeti a múltját is.

A klipben egy panelrengetegben magányosan álló gyrosozó, benne egy Azira emlékeztető, mozdulatlan figura, és egy előtte fekvő, leginkább idős hölgyre hajazó alak szolgáltatja a vizuált.

A Szeretlek Magyarország egyik olvasója szemfülesen megpróbálta megfejteni a látványnak egy részét: elmélete szerint az Azi falatozója nevű gyrosos megjelenítése utalás lehet Bereczki Zoltán egy korábbi mondatára. A színész-énekes korábban úgy nyilatkozott Azarhirah zenéjéről: „Zeneileg… a gyrososnál szól ez a zene 20 éve. Ez egy arab zenei hangzásvilág, amit a kissrác csinál. Ha leveszed róla a magyar zenét, és elkezdesz rá ilyen arab halandzsát csinálni, akkor pont ugyanez a zene szól a gyrososban. Csak a hangszerek alatta, a szöveg amit csinál, az egész az, amit nem fogsz tudni mellé rakni. Az az életérzés, amit ő hoz”. Mi ezt elfogadjuk érvényes találatnak.

A műhöz kevesebb mint fél óra alatt már 250 komment érkezett, és szinte másodpercenként emelkedik a lájkok száma. (A nap végére egyébként közel 95 ezer megtekintés, 10 ezer feletti kedvelés és 600 közeli komment lett a mérleg, 6 óra alatt.)

Azarhiah – pörkölt

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt Bakacsi Béla
A népszerű táncdalénekes felejthetetlen dalai mellett menedzserként többek között Presser Gáborral, Koncz Zsuzsával, Zoránnal és az R-Go-val is együtt dolgozott. 83 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. szeptember 23.



83 éves korában elhunyt Bakacsi Béla táncdalénekes, zenei menedzser – tudatta a művész Facebook-oldalán a lánya.

Bakacsi Béla 1942-ben született Újpesten. 1961-ben tűnt fel a Ki mit tud?-ban, ahol kategóriájának győztese lett. A következő évben képviselhette hazánkat a Helsinkiben megrendezésre kerülő Világifjúsági Találkozón (VIT) is. 1966-ban az elsőként megrendezett Táncdalfesztivál közönségdíjasa lett.

A 70-es években főleg külföldön kamatoztatta tehetségét. A rendszerváltás után megalapította az Akkord Kulturális Szolgáltató Irodát, koncertszervezéssel és menedzseléssel foglalkozott 2011-ig. Közben rövid ideig könnyűzenei könyvkiadással is. Együtt dolgozott többek között Komár Lászlóval, Zoránnal, Szigeti Ferenccel, Koncz Zsuzsával, Presser Gáborral és a Locomotiv GT-vel, a Fonográf együttessel, a V’Moto-Rockkal, a Hungáriával és az R-GO–val is.

Bakacsi Béla számos feldolgozást is énekelt: olyan dalokat ismerhettünk meg magyarul az előadásában, mint a mint a Quando-quando, O Sole Mio, Quando m'innamoro, a My Way vagy az Ave Maria.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Colin Farrell, Margot Robbie és a nulla kémia esete – A Mágikus, merész, meseszép utazás se nem mágikus, se nem merész, és a meseszéptől is távol van
Talán a Modoros, mesterkélt, mézesmázos utazás találóbb cím lett volna. Legalább a jó szándék megvolt…


A csak szimplán Kogonada művésznéven futó, szöuli születésű, amerikai rendező-forgatókönyvíró (aki Park Joong Eun néven született) új filmjét sokan várták, mivel számtalan videóesszéjével, rövidfilmjével, valamint az első két egész estés darabjával, a 2017-es Columbusszal és a 2021-es Búcsú Yangtóllal rengeteg rajongót szerzett a független filmes szférában. Ráadásul most nagy stúdiófilmet (Sony) forgathatott két világsztárral (Colin Farrell és Margot Robbie), méghozzá egy olyan zsánerben (romantikus fantasy), amelyhez abszolút megvolt az érzékenysége, és ami képileg is tágas játszóteret biztosít számára.

A Mágikus, merész, meseszép utazás lehetett volna a következő Az élet csodaszép (1946), Nagy hal (2003), Ház a tónál (2006) vagy Időről időre (2013).

Úgy tűnik azonban, hogy Kogonada csak akkor jó, ha ő maga írja a saját sztorijait, most először fordult elő ugyanis, hogy más szkriptjéből dolgozott: Seth Reiss eredeti forgatókönyve adta fel a leckét rendezőnknek, akinek bele is tört a bicskája a papíron minden bizonnyal mágikusnak tűnő, a vásznon azonban keményen feszengős giccsbe forduló történetbe.

David (Farrell) épp egy esküvőre készül, ám a kocsija kerékbilincset kap, egy gyanúsan elhelyezett röplap pedig egy furcsa autókölcsönzőbe vezeti, ahol Phoebe Waller-Bridge és Kevin Kline egy igen kínosan jópofizó, de legalább rettenetesen humortalan jelenetben rátukmálnak egy régi autót s hozzá egy GPS-t. Az esküvőn David megismerkedik Sarah-val (Robbie), és rögtön fellángol köztük valami, aminek persze ilyen gyorsan még nem engednek, így más férfi megy fel az est végén Sarah szobájába. Másnap azonban lerobban a lány kocsija, a személy szerint Davidhez beszélő GPS pedig arra utasítja, hogy vegye fel őt, majd különböző, a természetben álló ajtókhoz irányítja őket, amelyeken belépve valamelyikük múltjában találják magukat, az életük egy-egy fontos pontján, ami érzelmileg anno nagy hatással volt rájuk.

Szóval a címbeli utazás ezt a kis túrát fejezi ki, amelynek során egyik ajtótól autóznak a másikig, azokban újraélik életük egy korábbi fejezetét, két ajtó között pedig eszmét cserélnek az élményeikről, magukról, a párkapcsolataikról, a családjukról, az élethez való hozzáállásukról.

S talán mindeközben szövődik köztük valami komoly, ami már régen kijárt volna nekik.

Leírva tényleg nem fest rosszul, ebből azért valóban ki lehetett hozni valami mágikusat, merészet és meseszépet, ráadásul két csúcsszínészt sikerült megnyerni hozzá, akik amúgy bármit el tudnak játszani. Vagy mégsem? A kémiát, vibrálást kettejük között legalábbis nem sikerült érzékeltetniük…

A film első fele kifejezetten kellemetlen jelenetekkel bombázza a nézőt. Érezni, hogy Kogonada próbálja ezt az egészet megtölteni varázslattal (kapásból el kell engedjük a valóságot, szóval, ha valakinek ez nem megy, már itt elveszett), de inkább csak modoros és mesterkélt képsorok sorjáznak megállás nélkül.

Az iskolai musicalszcéna talán a csúcs, ami annyira cuki és jópofa akar lenni, hogy egyszerűen nevetségessé válik.

Mindennek tetejébe valamilyen furcsa oknál fogva a forgatókönyv tele van trágár beszéddel (lehet, hogy ezt akarta jelenteni a címbeli merész?), a káromkodásokat azonban egy ilyen műfajú film idegen testként veti ki magából, és csak fokozza a nézőkben már erősen felgyülemlett zavartságot.

Szerencsére azért pozitívum is akad, hiszen Kogonada egyáltalán nem tehetségetelen filmes, ő még egy ilyen félrement projektben is képes megvillanni, még ha csak egy rövid időre is. A Mágikus, merész, meseszép utazás második fele már sokkal nézhetőbb, ha úgy tetszik, jobb, mint az első, ekkorra kezdenek elfogyni a kínos cukiskodások és álbölcsességek, valamint a felesleges trágárkodás, sőt, időnként néhány egészen szép és megható jelenetet is kapunk.

Az egyik ilyen, működő drámai mélységgel bíró, jól megírt pillanat a kórházi beszélgetés David és az apja (Hamish Linklater) között, David születésekor.

Vagy említhetnénk még Sarah és az anyja (Lily Rabe) közös jelenetét is. Szomorkásak, de őszinték, és nem hatnak álságosnak. Kár, hogy nem ilyenekkel volt tele a film.

A Mágikus, merész, meseszép utazás az év egyik nagy, akár Oscar-várományos filmje is lehetett volna az alkotókból kiindulva, épp ezért nagy csalódás, hogy végül egy ízig-vérig giccses és hamisan merengő, a nézőkből foggal-körömmel könnyet kicsikarni próbáló kudarc lett belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Hihetetlen: egy negyedik koncertet is ad az MVM Dome-ban a Pamkutya – először hirdettek élő show-t
Pamkutya-őrület az MVM Dome-ban! A testvérpár egy negyedik időpontot is kitűzött, miután villámgyorsan elfogytak a jegyek az előző három koncertjükre.


A paródiavideókkal óriási YouTube-közönséget építő PamKutya, vagyis Osbáth Norbert és Osbáth Márk először hirdetett olyan koncertet, amelyen élő show keretében is előadják az átírt zenéket. Az első dátumot szeptember 10-én jelentették be, és pillanatok alatt elfogytak rá a jegyek.

Hasonló tempóban lett sold out a második és a harmadik időpontra meghirdetett koncert is, ezért kitűztek egy negyedik bulit, ami csupán egy nap szünet után követi a triplázást az MVM Dome-ban.

A csapat Facebook-posztja szerint tehát „kvadrupláznak”, ami azt jelenti, hogy 2026. március 13-14-15-e után egy pihenőnapot tartva 17-én is fellépnek.

„Ne aggódjatok, hogy hétköznap lesz, mivel 22:30-ra befejeződik a show, így másnap mindenki simán mehet suliba/munkába” – fűzték hozzá, megjegyezve, hogy a negyedik koncert belépőinek online értékesítése szeptember 24-én indul.

Arról pedig, hogy mire számíthat az MVM Dome közönsége, korábban azt írták, „Sosem léptünk még fel élőben, de most itt lesz az alkalom megünnepelni a YouTube-on eltöltött 15 évünket! A koncerten előadjuk a legtöbb paródiánkat és a saját számainkat, így egész estés programra számítsatok, az előzenekar pedig nem más lesz, mint a jó barátunk, JustVidman.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: