prcikk: „Egyetlen néni miatt is nyitva maradt a szálloda” - egy hoteligazgató az elmúlt egy év erőfeszítéseiről | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Egyetlen néni miatt is nyitva maradt a szálloda” - egy hoteligazgató az elmúlt egy év erőfeszítéseiről

A járványidőszakban más cégeknél is próbált munkát keresni a csapatának, hogy együtt maradva vészeljék át a krízist.


Forsthoffer Ágnes balatonfüredi hoteligazgatót tizennégy éves korom óta ismerem. Idén télen olyan történettel lepett meg, amit úgy éreztem, el kell itt is mesélnie. Hogy lássunk egy szép példát arra, amikor a főnök nagyobb áldozatot hoz, mint ami egy válsághelyzetben is elvárható tőle. És közben még erősebb közösséget is kovácsol.

-Meséld el nekem, pontosan hol dolgozol, milyen pozícióban, és hogy mit kell tudni általánosságban a szállodátokról?

- A családunk a tulajdonosa a balatonfüredi Hotel Margaréta szállodának. Én ügyvezetőként napi szinten foglalkozom a teendőkkel. A Margaréta 1982-ben nyitott. Régi, emblematikus szállodája Fürednek. Az első szálloda volt a városban, ami fűthető volt, a többi mind szezonális nyitvatartásra épült. 2006 őszén vettük át a hotelt egy kínai tulajdonostól, azóta üzemeltetjük, s rengeteg fejlesztést végrehajtottunk rajta. A legnagyobb a 2014-ben átadott új épületszárny volt, ami megnövelte a lehetőségeinket, mert lett rendezvénytermünk, wellness-részlegünk és szép új szobáink. Azóta is folyamatosan szépülünk.

- Ha jól tippelek, akkor a tavalyi év elejéig, azaz a járványidőszak indulásáig jó volt a vendégforgalmatok.

- Abszolút. Évről évre tudtunk fejlődni, szép ívet járt be a cég. A tavalyi év nagyon komolyan indult. Korábban annyi foglalást, előfoglalást nem láttam még, amennyi 2020-ra kinézett. Nálunk közepesen szokott sikerülni a március-április, csak az ünnepnapokra építve lehetett pozitív eredményben reménykedni. Tavaly azonban rengeteg csoport és rendezvény volt beírva, valamint tizenkét esküvő tavaszra... Az látszott, hogy szinte csoda fog történni ebben az évben. Ezen is felbuzdulva, illetve korábbi felmerült igények miatt január negyedikén nekifogtunk egy nagy, 50 szobát érintő felújításnak. Március 15-én terveztük átadni a szobákat. Ez alatt az idő alatt is folyamatosan szaporodtak a foglalások. Amikor az utolsó simításokhoz közeledtünk, akkor értesültünk a vírusról, de bíztunk benne, hogy nem jut el hozzánk.

Sosem felejtem el, hogy március 13-án sorra érkeztek az emailek, telefonok, hogy ezek a csoportok nem fognak megérkezni. Lesokkolt minket. Gondoltuk, majd 1-2 hét és lemegy ez az egész, de azt álmunkban sem sejtettük, hogy végül milyen hatással lesz ez ránk.

Az elkövetkező két hónap lesújtó volt: folyamatosan töröltük a berögzített foglalásokat, fizettük vissza az előlegeket, bonyolult jogi helyzeteket oldottunk meg.

- Mi lett az alkalmazottakkal?

- Minden kollégát azonnal szabadságra küldtünk, hogy első az egészség, vigyázzanak magukra. Április közepéről azonban már heti egy-egy napon bejöttek dolgozni. Kertészkedtünk, karbantartottunk.

- Ekkor már nem is voltak foglalások?

- Nem. Hosszú idő után az első teljesen üres húsvétunk volt. Sok kollégának is hosszú évek után ez volt az első szabad húsvétja, hiszen aki a vendéglátást választja, ünnepeken, hétvégeken dolgozik a leginkább. Megható volt látni, hogy megdöbbentek, hogy otthon lesznek a családjaikkal... én pedig arra gondoltam, mennyi áldozatot hoznak folyamatosan azért, hogy mások jól szórakozzanak. A bezárás ellenére a szállodában elkészült a húsvéti dekoráció. Még egy mesét is megjelentettünk, amiben egyedül a húsvéti nyulat szolgáltuk ki a teljesen üres szállodában. Költségtakarékosság miatt újra magunk vettük kézbe a Facebook-oldalunkat. Elkezdtünk személyes irányba menni.

Más téma híján sokszor a „kínlódásainkat” mutattuk be. Meglepő volt, milyen magas eléréseink voltak ezekkel a posztokkal. Nyitottak voltak rá az emberek, hogy belelássanak a problémáinkba és együtt is éreztek velünk.

Kárpótlás volt a sok üzenet, hogy tartsunk ki, és majd jönnek, ha tudnak. Július közepére aztán berobbant last minute foglalásokkal a nyári forgalom, amit egy gyenge ősz követett.

- Aztán jött a második hullám.

Amikor beköszöntött az ősz, már lehetett értesülni arról, hogy ez a vírus bizony „hullámozni” fog. Beleálltam a témába: meg kell oldani a helyzetet, ha majd le kell megint állnunk. A szeptemberem-októberem azzal telt, hogy közös munkalehetőséget kerestem a csapatunknak. Félelmem nem is volt alaptalan, hiszen november 10-től be kellett zárni a kapukat a szabadidős vendégek előtt. Először összehívtunk egy megbeszélést a kollégákkal, ötletbörzét tartottunk.

Az volt a cél, hogy senkinek ne kelljen a munkaviszonyát megszüntetni, találjunk többletjövedelemre fedezetet, s hogy egyben maradjon a csapat. Utána felajánlottam például egy közétkeztető cégnek a konyhánk kapacitását.

Sajnos azonban egyik próbálkozásom sem vezetett eredményre, amiben a saját szakmánkra, eszközeinkre és képességeinkre építettünk volna. Aztán felkerestem az összes nagy partnerünket, hogy nem tudunk-e náluk a csomagolástól kezdve bármilyen részfeladatban munkát vállalni. Végül összehozott a sors egy veszprémi szolgáltató céggel, akik elképesztően megértőek voltak. Ők a teljes csapatunkat felvették egy nagyon könnyű, ülő fizikai munkára, tulajdonképpen egy alkatrész-válogatós feladatra. Nagyon hálás vagyok nekik. A kollektív bejárást is megoldottam volna, de ez sajnos már nem valósult meg.

- Miért?

- Mert végül a kollégáink egy csoportja mégsem volt ez iránt a munka iránt olyan lelkes és rugalmas. Lehet, hogy én értelmeztem félre őket. Csalódott is voltam, meg nem is. Úgy éreztem, hogy ebben mindenki benne lesz, de be kellett látnom, hogy a vendéglátás más típusú embereket vonz. Aki azért lesz felszolgáló, mert nem szereti a monotonitást, vagy nem bír 8 órát egy helyben ülni, hanem inkább szeret folyamatosan jönni-menni és kommunikálni, annak ez a másik feladat valóban erősen kívül eshet a komfortzónáján. Akkor is, ha nem lett volna nehéz. Ezt el kellett fogadnom. Sokat tanultam ebből emberileg.

- Ezek szerint te is mentél volna velük dolgozni.

- Igen. Én és a vezető kollégáim is. Ez nem is volt kérdés. Többen kifejezetten vártuk, hogy megtapasztaljunk valami mást is - hogy igazán tudjuk értékelni, amit csinálunk. Mindenesetre vezetőként teljesen tiszta lelkiismerettel mentem bele a kettes számú "nihilbe". Azt hiszem, tényleg mindent megpróbáltam.

- Senkit nem küldtél el?

- Nem. Ennek több oka is van. Legfőképp nem lett volna etikus válogatni, mert ez nem az a helyzet, amikor valaki sír és valaki nevet. Együtt sírunk, együtt nevetünk.

- Tehát megint a humánus, empatikus szempontjaid léptek elő.

- Így volt, és a család is ezt támogatta.

Bár ma már látjuk azt az óriási veszteséget, amit termeltünk, de én továbbra is nagyon optimista tudok lenni: ha lesz egészségünk, akkor úgyis újra felállunk. Most majd kell egy kis hitel, de le fogjuk dolgozni. És utólag is azt szeretném mondani, hogy jó döntés volt emberileg helytállni.

- Hálás visszajelzéseket kaptál, hogy a cégetek fizeti továbbra is munkabérüket?

- A bérekhez december óta ötven százalék támogatást is kapunk, de a természetesen másik felét is elő kell teremteni, a sok egyéb költség mellett. Hála? Nemrég olvastam egy könyvben egy nagyon jó tanácsot az élethez: a hálát nem szabad elvárni, mert az az emberi természetből kiindulva nem alapvető, és csalódáshoz vezethet, ha az ember pusztán azért tesz valamit, hogy hálásak legyenek neki. Az emberek normálisnak tartják, hogy van munkahelyük, mert eddig is itt dolgoztak. A hála nem feltétlenül fogalmazódik meg az emberekben - ami nem is baj. Lényeg, hogy tettekben lehessen egymásra számítani. Azóta is ténykedünk a házban, és sok kollégán látom, hogy megértő a helyzet iránt. Ha kell, burkol, ha kell, festi a falat. Ez jó visszacsatolás, hogy fontos nekik a munkahelyük. Lehet, hogy nem öntik szavakba, de tetteikből és az együttműködésükből látom, hogy értékelik.

- Ez egy emberi happy end, igaz? Financiális és emberi energiát fektettél bele - és visszakapod?

- Igen, lélektanilag mindenképp. Most lehetne sírni azon, hogy öt évig nem hozzuk vissza nullára, satöbbi... De csatlakozott hozzánk például egy kolléga, aki tizenhét évig Ausztriában dolgozott, és életében először töltötte a családjával otthon a szentestét. A kislánya lerajzolta... Én ilyen örömöket élhettem meg velük, még ebben a nyomasztó helyzetben is. Az élet sok pozitív üzenetet közvetített felénk a kollégák által. Van, aki elsőszülött unokájával tudott többet lenni, és ennek örültünk. És jutott idő arra, hogy igazi társak váljanak a munkatársakból.

- De ehhez az kellett, hogy te eleve empatikus legyél főnökként.

- Biztosan. Ez tényleg családi vállalkozás, erősek a személyes szálak. Ennek vannak előnyei és hátrányai is, de ilyen helyzetben alapvető számunkra az empátia. Ez az emberi, ez a helyes.

Úgy érzem, az elmúlt időszakban mindenkiben megerősödött, miért is szereti a vendéglátást: mert kiszolgálni valakit jó, kedvesnek lenni jó, és jó látni, ha más jól érzi magát. Ez is az empátián alapul, és nekünk itt ez az élethivatásuk.

Az empátiát egyébként a másik oldalról is megérezhettük. Láttuk, hogy a szívből jövő, nem mű-marketingelt posztjaink is milyen sok emberhez eljutnak. Az egyik képemen belesöpörtem a hóba a "Hiányoztok, vendégek", feliratot, s ezt például közel kilencezer ember tekintette meg rövid idő alatt, fizetett hirdetés nélkül.

- Egyszer meséltél egy néniről, aki egyedül volt vendég.

- Igen. December 27-én foglalt két éjszakára, üzleti célból. Meg is érkezett, és annak ellenére fogadtuk, hogy mindannyian tudjuk, ennek iszonyú költségei vannak. Egy darab vendég miatt felfűteni egy szállodát.

A vendégkiszolgálás nagyjából így zajlott: "Mikor tetszik megérkezni? Hány fokot tetszik szeretni a szobában? Mit tetszik kérni reggelire és hány órára? Mit főzzünk vacsorára?" Mindig is személyre szabott volt a szolgáltatásunk, de ez mindent vitt...

- Mennyibe került a néni?

- Nyilván sokszorosába, mint amennyit ő fizetett. Felfűtöttünk egy szállodát, elmentünk az ellátásához bevásárolni, de az alapanyagokat egy főre nem lehet gazdaságosan kiszámolni... Abban a három napban folyamatos műszakban dolgoztak a kollégák. Kellett mindenki: recepció, takarítás, felszolgálás, konyha, ha esetleg bármikor megéhezne vagy kérne egy kávét...

- Ez nagyon bájos történet. Kellett-e bért csökkentened?

- Az alapbéreket nem változtattuk, néhány esetben pozitív korrekció is történt. Munkaidőt sem csökkentettünk, mindenki maradt nyolc órás. Bevallom, azt gondoltam, rövidebb ideig kell kibírni. Ha előre tudom, - amit még most sem tudok-, hogy mikor felejthetjük el végleg a pandémiát, racionális lett volna másként dönteni. Az ilyen módon lehetséges megtakarítás összege azonban nem nyújtott volna elég kárpótlást azzal a rossz érzéssel szemben, amivel egy csoportos leépítés járt volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vályi István: Ami tegnap Győrben történt, az valóban egy önmerénylet volt
Szerinte Orbán győri megszólalása egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”. Az újságíró úgy véli, hogy a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”.
M.M. / Fotó: RTL - szmo.hu
2026. március 28.



Vályi István autós újságíró és influenszer egy Facebook-posztban reagált arra, hogy Orbán Viktor egy győri rendezvényen az ellentüntetőknek azt kiabálta, hogy az ukránok szekerét tolják. Vályi szerint ami Győrben történt, az „valóban egy önmerénylet volt”, amit Orbán Viktor követett el saját magán - utalva erre azokra a pletykákra, hogy a kormány egy önmerénylettel is bepróbálkozna a választás megnyerése érdekében.

Az újságíró összefoglalja, hogy a miniszterelnöki kirohanást több, a kormányt kellemetlenül érintő esemény előzte meg. Véleménye szerint a külügyminiszter „bukott le azzal, hogy Lavrovnak jelent”, és szerinte a hatalom szolgálatába állították az államapparátus olyan szerveit, amelyeknek ezt tiltanák a jogszabályok.

Vályi István azt írja, hogy egy „ingyenélő és a kormánypropagandát telesíró celebről” kiderült, hogy „mondvacsinált státuszban van a Fidesz fizetési listáján” - utalt itt Tóth Gabira. Emellett felemlegeti a Matolcsy-klán és Mészáros Lőrinc körüli gazdasági ügyeket, valamint a vidéki szavazatvásárlásokra utaló híreket is, amelyről pedig A szavazat ára című dokumentumfilm számolt be.

Vályi szerint a kormány mindezekre a problémákra az ukránkártya ismételt elővételével reagál. Azt írja, a kormányzati kommunikáció „zavaros és kaotikus magyarázkodás”, amelyben mindenért Ukrajna és az ukránok a felelősek.

„Ukrán a Tisza (titkosítást feloldották már?), ukrán a két informatikus, tiszás Szabó Bence, ukránok, Ukrajna, árulók és konspirátorok, újságírótól telefonszámot elkérő titkosszolgálatok, saját maguk után kémkedő ukránok 2020 óta, magyarpéter, megint ukránok és Ukrajna, gyarmatosító Ukrajna, EU-ra támadó Ukrajna, NATO-ra támadó Ukrajna, beavatkozó Ukrajna és ukránok (miközben Szíjjártó Lavrovnál pukedlizik egy Pellegrini-találkozó érdekében, belepofázva más ország belügyeibe), mindenki ukrán, aki nincs velük, mindenki áruló és tiszás” – fogalmazott Vályi.

Szerinte a korábbi kommunikációs panelek, mint Soros, Brüsszel vagy a migránsok, teljesen eltűntek, és helyén csak ez a zavaros történet van. Az influenszer szerint a győri esemény egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”.

„Tegnap Győrben már ukrán volt a magyar is. Ukrán és háborúpárti lett az adófizető magyar állampolgár, a fiatal, akit nem sikerült megszólítani és mindenki, akinek a vörös vonalait átlépte az a rendszer, amelyben áldozat lehet az a tízéves kisfiú, amellyel édesanyja halálhírét úgy közli egy intézményvezető, hogy közben a nadrágjában turkál és amelyben ennek az embernek a segítőjét felmentik, amelyben 19 ezer kép és videó gyermekabúzusról 400 ezer forintért kiváltható és amelyben az egészségügyi államtitkár válaszát úgy kezdi, hogy bszdmg. Amelyben felemelt ujjakkal fenyegetnek bírákat, orvosokat és könygázzal fújnak le diákokat, amelyben vergődik a tanár, a mentős, a rendőr és a tűzoltó, a kisebbségi és amely droggal-tüzifával és erőszakkal tartja rettegésben és készteti szavazásra a saját maga által kitermelt mélyszegény társadalmi réteget.”

Vályi István szerint a hatalom képviselői – Lázár János, Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is – felemelt ujjal fenyegették meg a saját népüket. Ezzel szemben úgy véli, „a nemzet és a nép felemelt ujját már látja mindenki”.

„A pszichológiai elszigetelődés, a hatalmi elit megingása, gyors ütemű legitimációvesztés a nemzetközi elszigetelődés és a mindezekkel járó erőszak és erődemonstráció fokozodása mind azok a törvényszerű mechanizmusok, amelyek ezen rendszerek bukásához vezettek és ezen nem segít a világ összes propagandista csicskája és népét eláruló Ephialtészek hada sem. A kiszolgálószemélyzet növekvő gátlástalansága csupán törvényes velejárója a bennük növekvő félelemnek” – írja.

Az újságíró szerint a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”. Szerinte a társadalom átlépett egy morális határt, és a lopást, a korrupciót sokan elnézik, de van, amit már nem lehet megmagyarázni.

A posztot azzal a kérdéssel zárja, hogy mi lesz, ha a megfenyített hatósági személyek egyszer elővehetik az aktákat, és felteszi a kérdést a miniszterelnöknek: „Meddig lehet még hazugsággal húzni az időt?”

Tegnap Orbán Viktor a győri országjáró rendezvényén a színpadról azt kiabálta az ellentüntetők egy csoportjának, hogy „az ukránok szekerét toljátok”. A miniszterelnök kihívója, Magyar Péter „összeomlásnak” értékelte a kirohanást, Török Gábor politikai elemző szerint pedig ezzel Orbán lerombolta a saját imázsát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
A kémelhárítás kihallgatta a Tisza informatikusát, és rögtön közzé is tették a kihallgatások videóját
Két kihallgatás vágott részleteit publikálták. A Tisza informatikusának azt mondják, már az is kémkedés előkészülete, hogy nem szólt nekik Henry próbálkozásairól. A második felvételen az informatikus arra jut, Ukrajnában 16 éves korában valóban a beszervezésével próbálkozhattak.


A kémelhárítás kihallgatta a Tisza 19 éves informatikusát, akit a Direkt36 cikkéből, illetve Szabó Bence rendőrszázados elmondásából ismerhetett meg az ország. A furcsaság ebben, hogy a kormány rögtön közzé is tette a kihallgatásról készült videófelvétel majdnem egy órás, vágott verzióját.

Ez azzal kezdődik, hogy a kémelhárítók a rejtélyes Henry-vel való cseteléséről faggatják az informatikust. Henry volt az, aki a rendőrséghez került képernyőképek tanúsága szerint megpróbálta beszervezni a Tisza informatikusát, és rávenni, hogy adjon hátsó hozzáférést a Tisza rendszeréhez. A célját is közölte: a választások előtt bedönteni az ellenzéki párt infrastruktúráját. Arra is utalt, hogy neki, és a csapatának köze volt a tiszás adatszivárgásokhoz is, valamint egy másik, hozzá hasonló csapat tagja volt Vogel Evelin, Magyar Péter titokban hangfelvételeket készítő exbarátnője.

A kémelhárítók a kérdéseikben arra utaltak, hogy Henry valójában nem egy ember lehetett, vagy legalábbis nem tudott magyarul,

szerintük ugyanis élő ember nem fogalmaz úgy, ahogy ő, ezekben a csetekben. Például azt írta, „nem bánnám, hogyha lehetne vele kicsit agancsoskodni”.

A nyomozók szerint a mondatok nyelvtana és az írásjelek használata tökéletes volt, ami szintén felvetette a gyanút, hogy a szöveget nem egy magyar anyanyelvű ember írta.

A kémelhárítók ezután azt magyarázták, hogy az informatikus bűncselekményt követett el azzal, hogy Henry-ről nem értesítette azonnal a titkosszolgálatot, és maga próbált csapdát állítani neki. Szerintük ugyanis ez jogilag ”kémkedés előkészülete”.

A Tisza informatikusa azt mondta, hogy azért nem értesítették a szolgálatokat, mert volt rá esély, hogy ellenük irányuló akcióban ők is benne vannak. Azt is elmagyarázta, hogy nem készült kémkedésre, épp ellenkezőleg, mindenről tájékoztatta a másik informatikust és a Tisza vezetését. A kémelhárítók szerint azonban ez nem számít, pont elég az, hogy úgy tett, mintha együttműködne Henry-vel.

Ezután hosszan faggatták arról is, hogy 16 évesen miért vett részt egy kiberképzésen. Az informatikus azt mondta, a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjában, Észtországban képeztek ki hozzá hasonló, tehetséges fiatalokat arra, hogy később részt vegyenek a NATO infrastruktúrájának védelmében. Őt a Githubon találták meg, és így hívták ki. Semmilyen kémkedéssel kapcsolatos dolgot nem tanítottak neki, arról volt szó, hogyan védhetőek meg a különféle informatikai eszközök és hálózatok.

Ez a szervezet egyébként valóban létezik, méghozzá a NATO teljes jogú szervezete, amit az észtek azért hoztak létre, hogy a NATO tagállamok hatékonyan védekezhessenek a kibertámadások ellen.

A kémelhárítók arról faggatták a Tisza informatikusát, hogy nem lehetett-e az egész megrendezett, és nem lehet-e, hogy az ott megismert társai csak szerepet játszottak.

Emellett azt akarták tudni, van-e a képzésről valamilyen papírja. Az informatikus azt válaszolta, a felhőben van, és ha megengedik neki, hozzá is tud férni.

A kémelhárítók szerint teljesen életszerűtlen, hogy egy 16 éves informatikusra „bízná a NATO a titkai őrzését.” A kémelhárító azt mondta, ha kiderül, hogy a Tisza informatikusa igazat mond, ők lesznek a legboldogabbak, mert nem kell bajszot akasztaniuk a szövetségi rendszeren belül, hogy egy kémet neveltek fel. A tiszás informatikus azt válaszolta, az valóban érdekes lenne. Erre a kémelhárító azt mondta „semmi sem az, aminek látszik, a mai világban. Ön megbízik minden barátjában, minden barátjáról pontosan tudja, hogy kicsoda?”

Ezután a Tisza másik informatikusáról kérdeződködtek a kémelhárítók. Elővették az angol útlevelének másolatát, ő ugyanis brit-magyar kettős állampolgár, és arról kérdezősködtek, mit gondol, miért kaphatta ezt a társa.

Szerintük brit állampolgárságot nem osztogatnak csak úgy.

A kihallgatás következő részében a tiszás informatikus ukrán útja került szóba. Azt mondta, az ukrajnai háború kitörése nagyon felzaklatta. Arra gondolt, bár nincs kiemelkedő informatikai tudása, segíteni akar. Állítása szerint védekező műveleteket csinált, orosz hackercsoportok támadásai ellen védekeztek, régi rendszereket újítottak fel. „Szerettem volna valahogy segíteni az ukrán célt, hogy megvédjék a hazájukat.” Az észtek ezt támogatták.

Internetes fórumokon, telegram-csatornákon lehetett jelentkezni. Miután beszélgetett pár emberrel, olyanra is rátalált, aki feladatokat osztott neki. Voltak olyan csoportok is, amik orosz infrastruktúrákat támadtak, azokban ő állítása szerint nem vett részt.

Ezután egy másik videó következik, ami már egy később kihallgatásról készült.

Ekkor a Tisza informatikusa azzal kezdi, hogy a legutóbbi beszélgetés óta sokat gondolkodott, és ő is arra jutott, hogy ez „valami beszervezés jellegű" dolog lehetett, „későbbi akcióra való felkészítés.”

Kiderült, az észt vizsgapapírján a European Information Technology Academy neve szerepel. A bizonyítványon volt ugyan azonosító, de most nem sikerül validálnia. "Ez elég erős vörös zászló, hogy így mondjam" - mondta erről. „Az volt a mondás, hogy ez egy közös partnerség a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjával, de lehet, hogy csak eljátszották."

Ezután arról beszélgettek, hogy a Session alkalmazáson csak egy 30 számból álló ID-val lehet bárkivel kapcsolatba lépni. Ezt Henry-nek valakitől meg kellett tudnia. A Tisza informatikusa szerint észteknek, ukránoknak és tiszásoknak is megvolt ez a szám, legalább 30-an ismerték.

Az ukránokról azt mondta, az észt kapcsolattartója, Ragnar kötötte össze őket. Ő egyébként egy alkalommal az igazolványát is megmutatta neki, ami NATO-logóval volt ellátva. Az észt képzésben írták elő, hogy menjen ki Ukrajnába, illetve Izraelt is javasolták.

Ukrajnába vonattal utazott, és egy Davidov nevű emberrel találkozott a Majdan téren, ő volt a kapcsolattartója, aki a csoportot vezette.

Úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló. Azt mondta, egy hivatalos ukrán kibervédelmi szervnél dolgozik. Velük volt egy lengyel srác, és néhány másik ukrán is. Davidov arról beszélt, csinálhatnának egy csapatot, ami komplex módon segíti Ukrajnát, és kibertámadásokat hajthatnának végre. De a Tisza informatikusa szerint ettől mindenki óvakodott. Arról is beszélt, azóta már nem tartja a kapcsolatot a csoport tagjaival.

A kihallgatás videója

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Az Információs Hivatal vezetője nagyon dühös” - Panyi Szabolcs azt állítja, vészjósló figyelmeztetést kapott egyik cikke után
Publikálta a szóban forgó anyagot, majd rögtön azt a tippet kapta, hogy a külföldi hírszerzés tudomást szerzett bizonyos beszélgetésekről, amelyek egy olyan nyomozáshoz kapcsolódtak, amin dolgozott és amelyben a kormány tagjai is érintettek voltak.


„Orbán kémjei vadásztak rám” – ezzel a címmel közölt interjút a brüsszeli Politico, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíróval, akit a magyar kormány kémkedéssel és az ukrán hírszerzéssel való összejátszással vádol.

Panyi azt állította, hogy a magyar külföldi hírszerző szolgálat, az Információs Hivatal figyelhette meg a magánbeszélgetéseit. Szerinte a kampány 2025 közepén kezdődött, és azután vált „agresszívabbá”, hogy a Direkt36, ahol dolgozik, cikket közölt egy magyar hírszerző brüsszeli toborzási kísérletéről. A Direkt36, a Der Spiegel és a De Tijd oknyomozása szerint a magyar Információs Hivatal Brüsszelben EU-s tisztviselőket próbált beszervezni. A kormányzati kommunikáció ezt akkor „külföldi titkosszolgálati lejáratásként” keretezte.

Panyi azt állítja, hogy

„A cikket követően már kaptam figyelmeztetéseket magyar biztonsági forrásoktól, hogy a Magyar Információs Hivatal vezetője nagyon dühös. Azt a tippet kaptam, hogy a magyar külföldi hírszerzés tudomást szerzett bizonyos beszélgetésekről, amelyek egy olyan nyomozáshoz kapcsolódtak, amin dolgoztam, és amelyben a magyar kormány tagjai is érintettek voltak.”

Ezután történt az, hogy szerinte elővették

„az összes anyagot, ami volt rólam, megvágták, kiforgatták, és egyfajta kompromatként közzétették”

– mondta Panyi, aki úgy véli, a megfigyelést helyiség lehallgatásával vagy a forrásai telefonjain keresztül végezhették.

Az újságíró arról is beszélt, hogy elárulva érzi magát az EU által.

„Kicsit úgy érzem, hogy elárultak… hagyták, hogy Orbán felépítse a maga kis Oroszországát.”

Panyi hozzátette, a nyomás akkor erősödött fel, amikor a kormány tudomást szerzett arról, hogy Szijjártó Péter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kommunikációját, köztük egy állítólagos „külön telefon” használatát vizsgálja.

Az ügy nemzetközi figyelmet kapott, miután a The Washington Post több európai biztonsági forrásra hivatkozva arról írt, hogy Szijjártó Péter rendszeresen tájékoztatta Lavrovot az EU Tanács zárt ajtós üléseiről. Szijjártó elismerte, hogy orosz partnerével uniós ülések előtt és után is egyeztet, de a legsúlyosabb állításokat tagadta. Az Európai Bizottság magyarázatot kért a magyar kormánytól a sajtóhírekre. Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerint a magyar–orosz összeköttetés gyanúja „nem meglepő”, míg Magyar Péter a hazaárulás gyanújának kivizsgálását sürgette. Kovács Zoltán kormányszóvivő a Politico pénteki megkeresésére nem reagált Panyi vádjaival kapcsolatban.

„Nem akarunk visszatérni ahhoz a korszakhoz, amikor a titkosszolgálatokat az eltérő vélemények elnyomására használják” – fogalmazott Panyi. Szerinte a vele történtek célja a pszichológiai nyomásgyakorlás és a hitelességének lerombolása - írja a lap.

Az újság azt is megemlíti, hogy 2021-ben Panyi telefonján az izraeli Pegasus kémszoftverrel történt fertőzést mutattak ki, az újságíró azóta rendszeresen ellenőrzi eszközeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor Orbán győri kirohanásáról: Ez nem sok jót ígér a kormányoldalnak
A politikai elemző a közösségi oldalán elemezte a miniszterelnök tegnapi kiabálását. A szakértő szerint a kormányfő viselkedése rombolja az eddig gondosan felépített képet arról, hogy ő a nyugodt vezető.


Török Gábor politológus a Facebookon reagált arra a videóra, amelyen Orbán Viktor az ellene tüntetőknek kiabál Győrben. Az elemző szerint bár azt nem tudni, hogy a kampányban van-e „elbillenés”, de az már látszik, hogy „kibillenés már van”. Török Gábor úgy fogalmazott:

„Ez a hang, ez a szituáció egészen biztosan nem az, ami segíthet a Fidesznek. Ez nem a »biztos választás«, nem a »nyugodt erő« vagy a »stratégiai nyugalom« és nem is a »Magyarország miniszterelnöke« plakátokra tett és évekig gondosan ápolt képe.”

A politológus szerint ha a hátralévő két hét ilyen lesz, az

„nem sok jót ígér a kormányoldalnak”.

Tegnap Orbán Viktor győri országjáró rendezvényét ellentüntetők zavarták meg. A miniszterelnök a Tisza Párt szimpatizánsainak azt kiabálta: „Az ukránok szekerét toljátok, és nem a magyarok mellett álltok!” Az eseményekre reagálva Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke úgy értékelte, hogy a miniszterelnök „összeomlott” és „elvesztette a kontrollt”, és szomorú volt az egészet látni.

Eközben egy fekete kabátosokból álló csoport lökdösődött az ellentüntetőkkel, és elállta útjukat. A kormányfői országjárás több állomásán is feltűntek szervezett, feketébe öltözött csoportok, amelyek az ellentüntetőket igyekeztek elnyomni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: