JÖVŐ
A Rovatból

„Egy maroknyi földben több élet van, mint ahány ember él a bolygón” – beszélgetés dr. Drexler Dórával, az ÖMKi ügyvezetőjével

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetője szerint tudatosítanunk kellene, hogy a fenntarthatóság önmagában fontos. Nem egy járvány vagy egy háború függvénye.


Napjaink globalizációjának egyik előnye, hogy a világ bármely táján, az év bármelyik időszakában hozzájuthatunk ugyanazokhoz a zöldségekhez, gyümölcsökhöz. Ez egyben a legnagyobb hátránya is: csapás a biodiverzitásnak, tönkreteszi a helyi termelést, generációk nőnek fel egyenízeken. Ezen a helyzeten igyekszik változtatni az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, amelynek ügyvezetőjével, Dr. Drexler Dórával beszélgetünk.

– Feladatunk az ökológiai gazdálkodás kutatása és fejlesztése, a szintetikus, kémiai növényvédő szerek és műtrágyák nélküli, fenntartható termelés előmozdítása. A problémára reflektálva: ha megnézzük a statisztikákat, az elmúlt 30 évben nettó zöldség-gyümölcs exportőr országból nettó importőrökké váltunk. Ez nemcsak nemzeti büszkeségünknek nem tesz jót, hanem a táplálkozásunk minőségének sem.

Azzal is tehetünk ellene, hogy a házi kertünkben nemcsak füvet termesztünk, hanem megtartjuk a haszonnövényeket, a család ellátását szolgáló veteményeseket, és abban a diverzitást. Nem is gondolnánk, hogy az egyéni hozzájárulás milyen fontos tud lenni az értékmegőrzésben, az élelmezésben.

– A Föld Napja alkalmából kiadott közleményükben az „agrárörökségre” is felhívják a figyelmet. Én ugyan pesti gyerek vagyok, de emlékszem, hogy Zalából származó nagymamámmal rendszeresen jártunk piacra és én ötévesen tudtam a szőlők érésének sorrendjét a Csabagyöngyétől a Delaveráig. De ugyanígy ismertem a krumpli- és paradicsom-fajtákat is. Az ízük még most is a számban van.

– Nekem is megvan még az élményem a nagymama kertjéről, a vidéki rokonok névnapjairól, az ízek orgiájáról, hiszen kultúránkban az étkezés központi elem. Ma ott tartunk, hogy egy vidéki boltban gyakran sokkal silányabb a kínálat, mint Budapesten, ahol az ínyencboltokra van fizetőképes kereslet – miközben a minőségi alapanyagokat vidéken termelik meg. Ugyanígy, a legmagasabb minőséget képviselő bioélelmiszerek nyersanyagainak mintegy 80%-át exportáljuk, nem itthon dolgozzuk fel és fogyasztjuk el. Kutatásunk fontos célja ezért a helyi termékpályák, a rövid ellátási láncok erősítése is – például az olyan paradicsommal, amely minőségvesztés nélkül nagyjából a kert és a konyha közötti utat bírja ki. Fedezzük fel újra ezeket az ízeket és termesszük meg a biozöldségeket saját örömünkre.

– És még nem szóltunk a földrajzi determinációról: egy bizonyos tájhoz és az ott élő emberek ízléséhez kötődő ízekről.

– A tájfajta paradicsomokkal végülis egyfajta esélyt is adunk, hogy visszakerülnek az eredeti helyükre, Gyöngyösre, Ceglédre, Máriapócsra, Faddra, ahonnan annak idején begyűjtötték őket a génbank számára és amelyekről elnevezték őket. Kezdeményezésünktől függetlenül is vannak helyek, például Fóton, ahol már paradicsomfesztivált is tartanak az újra meghonosított tájfajtákból.

– Közismert, hogy a globális felmelegedés szempontjából az egyik legnagyobb „ökolábnyommal” járó emberi tevékenység a mezőgazdaság. Nemcsak azzal, hogy kiirtjuk az esőerdőket, hogy még több legelőt teremtsünk, hanem azzal is, hogy a világ egyik végéből szállítjuk a mezőgazdasági termékeket a másikba.

– A piac törvényei szerint ez is megéri, miközben borzasztóan fenntarthatatlan. Ha már itt tartunk, a két legfontosabb dolog, amin változtatnunk kellene a fenntarthatóbb mezőgazdaságért: az egyik a húsfogyasztás – nemcsak azért, mert egészségesebb is lenne a kevesebb hús, hanem azért is, mert óriási területeken termesztünk takarmányt állatok számára, ott, ahol emberi élelmiszert is elő tudnánk állítani. Például a takarmány szója egyrészt rendszerint messziről érkezik, másrészt pedig 90%-ban génmódosított. Ha a húsfogyasztást a felére csökkentenénk – ahogy nagyszüleink hetente legfeljebb 2-3 alkalommal ettek húst – már nagyon sokat tennénk a fenntarthatóságért; a másik pedig az élelmiszer-pazarlás.

Az élelmiszerek kb. 30%-a kukában végzi. Néha már a termőföldről sem kerül be, mert a boltokban „egyenuborka” kell, meg teljesen „hibátlan” répa, egy kétvégűt már kidobnak…

Ezeken a dolgokon kellene a fogyasztói társadalomnak változtatnia, és megszűnne az a mesterséges vita, mely szerint az „ökotermelés azért nem járható út, mert alacsonyabbak a hozamok.”

– Sokan éppen azzal érvelnek a fenntarthatósággal szemben, hogy a klímaváltozással egyre több lesz a Földön az élhetetlen terület, közben a népesség egyre növekszik, tehát a tömeges éhínségek elkerülésére egyre több élelmiszer termelésére van szükség. Kellene lennie valami középútnak.

– Amikor a Covid elkezdődött, sokan rádöbbentek, hogy mennyire fontos az egészség, és hogy ha kiirtjuk az esőerdőket, nem lesz a vadon élő, állatoknak, így például a denevéreknek élőhelyük. Tovább nő az állatról emberre terjedő betegségek, a zoonózisok kockázata. A fenntarthatóság és a helyi ellátás gondolata felerősödött. Ez nagyon pozitív hozadéka volt az amúgy szörnyű járványhelyzetnek. Most meg az orosz-ukrán háború miatt terjednek olyan, ezzel szöges ellentétben álló nézetek, hogy szántsunk fel mindent, a tájvédelmi területeket is, mert nem lesz mit enni.

Fontos volna tudatosítanunk, hogy a fenntarthatóság önmagában fontos. Nem egy járvány vagy egy háború függvénye.

Nem jó a globális függőség, hogy a szegényebb észak-afrikaiak azért éheznek, mert valahol máshol a világban háborúznak. Helyben, vagy a közelben kellene előállítani legalább annyit, hogy az emberek ne haljanak éhen. Most sokan megpróbálják ezt a helyzetet felhasználni arra, hogy aláássák az Európai Unió zöldpolitikai céljait, holott nem Európában lesz éhínség, hanem ott, ahol a megdrágult élelmiszereket nem tudják sem megtermelni, sem megfizetni.

– Vannak óvodásoknak szánt programjaik is. Ezt nagyon jó kezdeményezésnek tartom, mert saját unokáimon is látom, hogy mennyire fogékonyak minden új dologra. És a szemléletmód-váltást nem lehet elég korán elkezdeni.

– Az Ovikert-program Stiller Tamás séf kezdeményezése, amihez tavaly mi is csatlakoztunk. A tájfajta palántákat az óvodák kertjében is ültették, gondozták. Néhány éve Svájcban és Bajorországban voltunk tanulmányúton, ahol gyerekeknek mutatták meg, hogyan lesz a búzából kenyér, hogyan fejlődik egy kismalac. Rá kellett jönnünk, hogy ezek a mai gyerekeknek már nem egyértelműek, ezért meg kell nekik tanítani, hozzáférhetővé, élményszerűvé kell tenni. Emlékszem, amikor elmentünk a gyerekeimmel egy disznóvágásra, a fiunkat nem lehetett elvakarni onnan, minden érdekelte, mindent megfigyelt, mindenbe bekapcsolódott. Ezek az ismeretek nem ragadnak meg úgy bennük, ha csak könyvből kell megtanulniuk.

– És hogyan kertészkedjenek a városi emberek, a panelek lakói? Itt Óbudán látunk ugyan szép kis virágoskerteket, amelyeket az egyes lakóközösségek hoztak létre, de hol termeljünk zöldséget? A mi erkélyeink nem akkorák, mint mondjuk a római házak csodálatos teraszai, legfeljebb egy kis fűszerkertre alkalmasak. És nálunk még nem dívik a „vertikális zöldövezet”.

– A városi zöldségtermesztésre többféle koncepció is fejlődik egymással párhuzamosan. Az egyik például a hidropónia, amikor nem talajban, hanem steril tápoldatban nevelnek növényeket, és a városi pincékben rendeznek be növénytermesztő kamrákat, teljesen zárt körülmények között. A mi utunk az ökológiai gazdálkodásban teljesen más út.

Számunkra fontos, hogy a természetes erőforrásokat használjuk. A talaj nemcsak termesztő közeg, hanem élő ökoszisztéma. Tartsuk fenn a benne lévő életteret! Egy maroknyi földben több élet van, mint ahány ember él a bolygónkon.

Ezeket a természetes erőforrásokat kell jól és fenntartható módon hasznosítani, hogy élelmiszert állítsunk elő belőlük.

– Ma még a bioélelmiszerek többnyire drágábbak, mint a hagyományosak. Így, különösen egy olyan országban, ahol a lakosság nagyobbik része kevésbé tehetős, elég nehéz rávenni az embereket, hogy egészségesen táplálkozzanak.

– Fokozni lehet a tudatosságot, azt megértetni az emberekkel, hogy hosszú távon mi kerül többe: az, ha most egy kicsit jobb minőségű élelmiszert engedek meg magamnak, vagy ha később betegségek, környezeti problémák jelentkeznek, amik szorosan összefüggenek a táplálkozásommal. Az egyébként nagy baj, hogy az egészségesebb a drágább és nem az, ami a szennyezés nagy részét okozza. Éppen erre lehet megoldás a saját termelés, akár egy közösségi kertben. Egyik kolléganőm öt négyzetméteren több mint 50 kg zöldséget szüretel évente egy lakótelepen. Igaz, hogy időigényes és némi tudás is kell hozzá, de megvalósítható. És a tudatossághoz tartozik az is, hogy ne költsünk olyasmire, ami nem feltétlenül szükséges. Dohány, alkohol, a különböző kütyük, egyszer használatos játékok, de visszakanyarodhatok az élelmiszerpazarlásra is. Az is igaz viszont, hogy nálunk a biotermelők többsége kis gazdaságokban, nem ipari méretekben termel, ezért is kerülnek többe a termékeik. De az élelmiszerárak megugrásával csökkent ez az olló…

– Az emberiség egyik legnagyobb hibája, hogy igen kevesen tudnak, vagy mernek hosszú távban gondolkodni. Nyilván ez is a fogyasztói társadalom, a felgyorsult világ következménye, hogy mindenben azonnali eredményre törekszünk. Ezért olyan nehéz előrelépni a klímaváltozás elleni küzdelemben is.

– Nem véletlen, hogy a fenntarthatóság jelszava: „Kölcsönkaptuk a Földet az unokáinktól”. De ez a szemléletváltás valóban nagyon nehezen megy. Amikor én voltam gyerek, kaptunk könyveket a természetről, és nem volt bennük szó a kihalástól veszélyeztetett fajokról. Az én gyerekeimnél már benne vannak ezek, de mégsem fogjuk fel, mit kéne másképp tennünk, mert nem kötődünk hozzájuk közvetlenül, pedig az elvesztésük hatása érinteni fog minket is. Életmódot kellene változtatni. Ez épp olyan, mint amikor az ember elmegy az orvoshoz, de a betegségére nincsen gyógyszer, nem kell műteni, csak többet kellene mozognia, több zöldséget, gyümölcsöt kellene ennie, le kellene egy kicsit fogynia. És akkor a beteg azt mondja: „Ezek szerint nincs menekvés”. A legnehezebb a berögzültségeinket megváltoztatni, a mindennapi kényelmünket. Pedig tudjuk, hogy bajunk lesz belőle. Sajnos ugyanez történik „nagyban” is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
A mesterséges intelligencia képes lehet akár tíz évre előre megjósolni, hogy kinek milyen betegsége lesz
A modell névtelen kórlapok mintáit figyeli, és évekre előre megmutatja, hol nagyobb a kockázat. A fejlesztők szerint így hamarabb lehet beavatkozni, és még az is tervezhető, hány szívinfarktusra kell készülnie egy városnak 2030-ban.


A kutatók szerint a mesterséges intelligencia akár tíz évre előre jelezhet egészségi gondokat, írja a BBC. A rendszer az emberek egészségügyi adataiban keres mintákat, és több mint 1000 betegség kockázatát számolja. Úgy írják le, mint egy időjárás-előrejelzést: százalékban adja meg a valószínűséget. A cél, hogy időben kiszűrje a magas kockázatú embereket, és évekre előre segítse a kórházak tervezését.

A Delphi-2M nevű modell hasonló technológiára épül, mint a közismert MI-chatbotok, például a ChatGPT. A chatbotok nyelvi mintákat tanulnak, és megjósolják, milyen szavak követik egymást. A Delphi-2M névtelenített egészségügyi adatokból tanulta meg felismerni a mintázatokat, és így jelzi előre, mi következhet és mikor. Nem mond pontos dátumot, hanem 1231 betegség valószínűségét becsli.

„Ahogy az időjárásnál 70 százalék esélyt jelezhetünk az esőre, ugyanezt meg tudjuk tenni az egészségügyben is”

– mondta Ewan Birney professzor, az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium megbízott főigazgatója. „Ráadásul nemcsak egy betegségre, hanem egyszerre az összesre – ilyet még soha nem tudtunk. Izgatott vagyok” – tette hozzá.

A fejlesztők először brit, névtelenített adatokon tanították a modellt: kórházi felvételek, háziorvosi adatok és életmódbeli szokások (például dohányzás) több mint 400 ezer résztvevőtől a UK Biobank projektből. Ezután más Biobank-résztvevők adataival ellenőrizték az előrejelzéseket, majd 1,9 millió ember dániai egészségügyi adatán is letesztelték. „Ha a modellünk azt mondja, hogy a következő évben tízből egy az esély, akkor tényleg nagyjából tízből egy esetben következik be” - tette hozzá Birney professzor.

A rendszer azoknál a betegségeknél működik a legjobban, amelyeknek jól követhető a lefolyása, például a 2-es típusú cukorbetegség, a szívinfarktus vagy a szepszis. Az inkább esetleges fertőzéseknél gyengébben teljesít.

Az orvosok ma is írnak fel koleszterincsökkentőt annak alapján, mekkora valakinél a szívinfarktus vagy a stroke kockázata. Az MI-eszköz még nem áll készen a klinikai használatra, de hasonló módon tervezik alkalmazni: korán azonosítani a magas kockázatú embereket, amikor még van esély megelőzni a betegséget. Ez jelenthet gyógyszert vagy célzott életmódtanácsot – például akinek nagyobb az esélye bizonyos májbetegségekre, annak a szokásosnál jobban megérheti visszavenni az alkoholfogyasztásból.

Az MI a szűrőprogramok tervezésében is segíthet, és egy térség összes egészségügyi adatát elemezve előre jelezheti a várható igényeket,

például hogy 2030-ban nagyjából hány szívinfarktus várható egy adott városban.

„Ez egy újfajta megközelítés kezdete az emberi egészség és a betegséglefolyás megértésében” – mondta Moritz Gerstung professzor, a Német Rákkutató Központ (DKFZ) onkológiai MI-osztályának vezetője. „Az olyan generatív modellek, mint a miénk, egy napon személyre szabhatják az ellátást, és nagy léptékben előre jelezhetik az egészségügyi szükségleteket.”

A Nature tudományos folyóiratban ismertetett modellt még finomítani és tesztelni kell a klinikai használat előtt. Torzítást okozhat, hogy a UK Biobank adatai főként 40–70 éves emberektől származnak. A fejlesztők most bővítik a modellt képalkotó vizsgálatokkal, genetikai információkkal és vérvizsgálati eredményekkel.

„Fontos hangsúlyozni, hogy ez kutatás – mindent alaposan tesztelni, szabályozni és átgondolni kell, mielőtt használni kezdjük, de a technológia adott ahhoz, hogy ilyen előrejelzéseket készítsünk” – nyomatékosította Birney professzor. Úgy véli, a genomika egészségügyi bevezetéséhez hasonló utat járhat be a folyamat: a tudósok bizalmától a rutinszerű klinikai használatig akár egy évtized is eltelhet.

A kutatás az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium, a Német Rákkutató Központ (DKFZ) és a Koppenhágai Egyetem együttműködésében készült. Gustavo Sudre, a King’s College London kutatója így értékelt: „Ez a munka jelentős lépés a skálázható, értelmezhető és – ami a legfontosabb – etikailag felelős orvosi prediktív modellezés felé.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Megkezdték a humanoid robotok tömeggyártását Kínában
A cég több ezer előrendelést említ, az ár körülbelül 11,5 millió forint. A mozgásnál emberi mintákat követnek: a végtagok összehangolását szimulációk és utánzásos tanulás segíti.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 27.



A kínai Kepler Robotics elindította a K2 Bumblebee humanoid robot tömeggyártását, írja a Rakéta. A modellt logisztikai munkákra, gyártási feladatokban segítésre, kiállításokra és „speciális műveletekre” szánják.

A K2 hibrid architektúrával működik, ami energiahatékony üzemet tesz lehetővé. A gyártó szerint a humanoid egyhuzamban akár 8 órát is dolgozik.

Az ár a hasonló, általános célú humanoidokhoz képest kicsivel magasabb:

körülbelül 11,5 millió forint.

A robotra már több ezer megrendelés érkezett.

A cég a külalakot kevésbé, a mozgást viszont nagyon „emberire” tervezte. A K2 Bumblebee imitációs tanulással és szimulációkkal sajátította el a járás emberihez hasonló jellegzetességeit, beleértve a végtagok mozgásának összehangolását.

A humanoid robotról készült videót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Sora 2: megjöttek a videók, amiket a képtelenség megkülönböztetni a valóságtól
Náci egyenruhába bújtattak hírességek, meghamisított történelmi események, kamu filmjelenetek igazinak tűnő színészekkel – máris ilyen videók készültek az OpenAI legújabb videógeneráló modelljével, ami egyszerre lenyűgöző és félelmetes.


A Sora 2 videógeneráló modell szeptember végén jelent meg, azzal az ígérettel, hogy a korábbi változathoz képest jelentősen javult a fizikai pontosság, a realizmus és az irányíthatóság. Mivel az OpenAI már a Sora tavaly decemberben kiadott első változatát is – a ChatGPT sikerével párhuzamba állítva – a videókészítés „GPT‑1 pillanatának” nevezte, nagy várakozások előzték meg a „GPT‑3.5 pillanatként” beharangozott Sora 2-t.

Az első verzió fejlesztői változatáról a demók alapján azt írtuk, olyan minőségű filmekhez, amelyeket szöveges utasításra generál, normál esetben külső helyszínekre, díszletekre, profi felszerelésekre és szakemberekre, statisztákra, illetve színészekre lenne szükség, de „úgy fest, hogy mostantól egyetlen AI, a Sora is elég lesz hozzá”.

Nyújthat ennél is többet egy videógeneráló modell? A Sora 2–nek a jelek szerint sikerült, mert a világ egyik ámulatból a másikba esik a vele készült mozgóképek láttán. Az OpenAI azt állítja, hogy az új modell kiküszöböli a korábbi videógenerálók jellemző hibáit, például az amorf tárgyakat és karaktereket, a torzult valóságot vagy a „túlzott optimizmust”. Utóbbihoz példát is kapcsol: ha egy generált videóban szereplő kosárlabdázó „elvéti” a dobást, az eddigi verziók inkább kicsavarták a realitást, és a labda még lehetetlen szögből is a gyűrűbe „teleportált”. Ehhez képest a Sora 2 a fizika törvényeivel teljesen megegyező módon bánik a tárgyak mozgásával: a labda a palánkba csapódik és pont úgy pattan vissza, ahogy az a valóságban is történne.

A tökéletlenség lehalkításával és a képminőség feltekerésével az OpenAI kisebb csodát alkotott: még egyszerű szöveges utasításokból is olyan videókat hoz létre, amelyeket a legtöbb néző képtelen megkülönböztetni a valóságtól. Az pedig, hogy mekkora a szakadék a versenytársak videógeneráló modelljei, valamint a Sora 2 között, remekül illusztrálja ez az összehasonlítás, amelyben a Google fejlesztette Veo 3–mal vetik össze a képességeit.

Ebben a videóban semmi sem valódi:

A gyorsan bővülő AI‑videópiacon persze vannak más vetélytársak is, például a Meta „Vibes” alkalmazása és a Meta Movie Gen modell, valamint az Elon Musk-féle xAI Grok Imagine-je. A Forbes hangsúlyozza, hogy utóbbi rendszerek 6–10 másodperces felvételeket készítenek, míg a Sora 2 akár egyperces videókat generálhat, illetve hangot is ad a tartalmakhoz, ami komoly fegyvertény a jelenlegi mezőnyben. És eddig minden jel arra mutat, hogy a Sora 2 a legerősebb videógeneráló AI.

Az OpenAI a modell széles körű – de egyelőre Észak-Amerikára korlátozott – bevezetése óta arra biztatja a felhasználókat, hogy a Sora 2 segítségével találjanak ki minél több új világot és történetet. A lehetőségeknek – látszólag – csak a képzelet szab határt, hiszen a modell képes az emberi hanghoz igazított dialógusok és hangeffektek generálására is, sőt, ha kell, a felhasználó hang‑ és videómintája alapján avatárt készít, így a saját filmünk főszereplőjévé válhatunk.

Mi változott? – A Sora 2 új képességei

Bár hozzáférés hiányában nekünk, magyaroknak egyelőre nincs összehasonlítási alapunk, az új modellről megjelent videókon valóban az látszik, hogy komoly szintlépés történt. Amíg a Sora demóiban a generált karakterek szemeit jótékonyan elrejtette valami (többnyire egy napszemüveg), a Sora 2 már nem tart az „uncanny valley” jelenségtől. Ez ugye az a nyugtalanító érzés, ami egy videojátékhoz vagy filmhez digitális eszközökkel létrehozott arc láttán tör ránk: hiába realisztikus a karakter, a tekintete természetellenes marad.

Az új modell már nem ilyen „félénk”: tisztában van vele, hogy amit előállít, teljesen életszerű, ezért nincs szükség trükközésre.

Olyannyira nincs, hogy az alábbi videóban látható és hallható Sam Altman sem Sam Altman, hanem egy Sora 2-vel létrehozott avatár, ami az OpenAI vezérigazgatójaként mutatja be a generatív AI képességeit. És ha erre nem figyelmeztetnek előre, aligha mondanánk meg, hogy nem a valódi személyt látjuk.

Az OpenAI szerint a Sora 2 legnagyobb újítása a fizikai törvények pontosabb szimulációja és a látvány élethű megjelenítése. A modell hosszabb és összetettebb cselekményeket, illetve akár többszereplős akciókat is képes kezelni, miközben megőrzi a mozgás törvényeinek koherenciáját.

A vállalat kiemelte, hogy a videók több jelenetből álló utasításokat követhetnek, és a rendszer megőrzi a generált világ állapotát: figyelembe veszi például azt, hogy a tárgyak az előző képsorban pontosan hol voltak. Ezzel már lehetséges akár több perces klipek és kisfilmek, ezáltal komplexebb narratívák létrehozása, de az OpenAI most még a rövid, gyorsan terjedő tartalmak felé tereli a felhasználókat, mert a játékos menőség meghozza a befektetők kedvét a további tervek finanszírozásához.

Lőttek a filmeseknek, vagy a Sora 2 csak egy új „ecset”, amivel alkothatnak?

Az OpenAI azzal hirdette a Sora, majd a Sora 2 rendszert, hogy a filmipar, az animációs stúdiók és a művészek eszköze lehet. A BBC Science Focus egyetért ezzel: azt írják, a rendszer megkönnyítheti animált klipek készítését, és ezzel időt, pénzt spórol. Az első verzió tartalmai ugyanakkor hemzsegtek a hibáktól. Ahogy arra a Washington Post is felhívta a figyelmet: a rendszer egy 1930‑as évekbeli jelenetben a cigaretta rossz végét gyújtotta meg vagy épp egyszerre több telefonkagylót adott a generált karakter kezébe, ráadásul hangot sem tudott létrehozni.

Ehhez képest a Sora 2 pontosságot és már szinkronizált hangot, illetve hangeffekteket is kínál, amivel elvileg tökéletesen alkalmassá válik a komplex szórakoztatóipari felhasználásra.

Az IndieWire elemzője ennek ellenére sem gondolja, hogy az új verzió a filmiparnak készült. A fejlesztők szerinte „nem törődnek Hollywooddal”, hiszen a platform elsősorban virális tartalmak gyártására ösztönzi az embereket, így a közösségi média új mémgyártó eszközévé válhat. És addig, ameddig ez csak igazoltatás elől meglépő Super Mario-s viccek szintjén realizálódik, nincs is nagy baj.

Ez még senkit sem bánt:

A gondok akkor kezdődnek, ha a könnyed hecceken túllépve valódi emberekről vagy valós eseményeket szimuláló helyzetekről készülnek valóságszagú kamuvideók, ami megnehezíti a független filmesek etikus AI‑felhasználását. Onnantól a Nintendo sem mókás rajongói videóként fogja kezelni a fentihez hasonló alkotásokat – ami még ingyen reklámot is csap a Mario Kart játékoknak –, mert attól tart majd, hogy a trend visszaéléseket szül, és óriási energiákat kell fordítani a szellemi tulajdona megvédésére.

A véleménycikk arra is figyelmeztet, hogy a Sora‑videók virális mémjei új frontot nyitnak a szerzői jogi háborúban, hiszen az AI‑userek óhatatlanul egyre kevesebbet törődnek majd a szellemi tulajdonnal, ezáltal tovább mélyítik az árkot az alkotók és az AI‑fejlesztők között. Az Indiewire ezzel kapcsolatban szakmai állásfoglalásokat sürget: úgy véli, ha a jogtulajdonosok és szakszervezetek nem alakítanak ki standardokat, elveszíthetik a harcot.

Osztja ezt az aggodalmat a WGBH-nak nyilatkozó digitális képzőművész, Kyt Janae is, aki szerint nem kell egy év, és szinte képtelenek leszünk megkülönböztetni az ember alkotta tartalmakat az AI-val generált képektől. Thomas Smith, a képek digitalizálásával, menedzselésével, kiadásával és monetizálásával foglalkozó Gado Images vezérigazgatója hozzátette:

a mesterségesen létrehozott képek miatt a valódi fotók is hitelességi válságba kerülhetnek.

Ezek a megállapítások azt jelzik, hogy a videógeneráló AI több területen okozhat károkat, a szórakoztatóipartól a politikán át a személyiségi jogokig.

Máris támadják az új AI-modellt

A Sora 2 indítását rögtön kritikák és aggályok kísérték. A The Guardian például arról számolt be, hogy a generált videók posztolására létrehozott TikTok-szerű app feedje hamar megtelt erőszakos és rasszista jelenetekkel, köztük bombázást és tömeggyilkosságot szimuláló tartalmakkal. Joan Donovan kutató ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy az ilyen eszközök elmossák a valóság és a hazugság között húzódó határt, ezáltal alkalmassá válhatnak gyűlöletkeltésre és zaklatásra.

Sam Altman ehhez képest a saját blogján a „kreativitás ChatGPT‑pillanataként” jellemezte a Sora 2 indulását, de óvatosan elismerte azt is, hogy például a bullying elkerülése érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani a moderálásra.

A Rolling Stone közben példákkal illusztrálva mutatta be, hogy a realisztikus videógeneráló segítségével a felhasználók – csupán heccből – náci egyenruhába bújtattak hírességeket, történelmi eseményeket hamisítottak vagy éppen levédett karaktereket (Pikachu, Ronald McDonald, SpongeBob) használtak fel, ami szerzői jogi veszélyeket sejtet.

A Sora 2 kritikusait idézve a magazin azt írja, hogy az OpenAI „próbálja bepereltetni önmagát”.

A Vox cikke egyenesebben fogalmaz: felhívja a figyelmet arra, hogy a Sora 2 alapértelmezése szerint a jogtulajdonosok azok, akiknek kérvényezniük kellene a karaktereik eltávolítását, ami olyan, mintha a fejlesztők kifejezetten a szerzői jogok megsértése felé terelnék a felhasználókat.

Nem véletlen, hogy a kritikákkal szembesülő Sam Altman később frissítette a posztját, jelezve, hogy a jövőben a jogtulajdonosok „opt‑in” alapon adhatnak hozzá karaktereket az AI-modellhez, lehetővé téve, hogy a generált videók után részesedést kapjanak a bevételekből.

Őrületes energiaigény és a Sora 2 más pénzügyi hatásai

A modell bejelentését követően az elemzők felvetették, hogy a videók generálása rendkívüli mennyiségű számítási kapacitást és energiát igényel. Egyes kutatók szerint egy rövid, nagy felbontású videó generálása több mint 700‑szor több energiát fogyaszt, mint egy állókép létrehozása. Ennek következtében a jövő adatközpontjai már minden kétséget kizáróan nagyvárosokkal vetekedő energiazabáló – és karbonkibocsátó – szörnyetegek lesznek.

A Time elemzése rámutat: az AI‑videók ugyan drágák, de a cégek – köztük az OpenAI és a Meta – abban reménykednek, hogy a rövid videók gyártásával több előfizetéses felhasználó és befektető érkezik. Ez további bevételi forráshoz juttatja őket, ami még nagyobb modellek, egy napon pedig az általános mesterséges intelligencia megjelenéséhez vezethet.

Az AI-cégeknek tényleg nagyon kell a pénz, mert a generatív videómodellek fejlesztése hatalmas összegeket emészt fel. Ez az elemzők szerint idővel arra készteti majd a vállalatokat, hogy a befektetőktől és felhasználóktól beszedett pénzen túl a hirdetési piacon is terjeszkedjenek, illetve további előfizetési csomagokat találjanak ki, valamint árat emeljenek.

Mindeközben fontos cél a felhasználók viselkedési adatainak gyűjtése: a jövőbeli modellekhez a valós interakciók és preferenciák révén tudnak több és jobb tréningadatot gyűjteni.

Ami pedig a belátható jövőben érkező fejlesztéseket illeti, az OpenAI egyik korábbi közleménye felvetette azt is, hogy létrehoznak egy „világszimulátort”, amely pontosan modellezi a fizikai világ törvényeit, ezzel új tudományos problémákat lesz képes megoldani.

Új AI-evolúciós lépcsőfokok jönnek

A Sora 2 ezeknek a vízióknak a nagy reménysége, amitől azt várják, hogy további fejlesztéseket és több platformon elérhető verziókat eredményez. A megjelenése új korszakot nyit a generatív AI-k világában, hiszen bátran kijelenthetjük, hogy ennyire valószerű mozgásokat és hangeffekteket, illetve ilyen időtartamú történeteket még egyik videógeneráló AI sem tudott létrehozni.

Bár a fizika törvényeit még nem követi le tökéletesen és vastagon lehetőséget ad a visszaélésekre – a deepfake-től az erőszakos tartalmakon át a szerzői jogok megsértéséig –, a komoly etikai és jogi kérdések kezelése után érdemes lehet kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.

A szakértők szerint hamar mainstream eszközzé válhat, de a társadalomnak – még új normarendszerek és hatékony moderálás bevezetése mellett is – fel kell készülnie arra, hogy a valóság és a mesterséges tartalom közötti határ elmosódik.

Mivel a gazdasági potenciál óriási, számolni kell a bővülésével és az energiafogyasztás növekedésével, valamint azzal, hogy a szellemi tulajdon megóvása érdekében ki kell harcolni a generált tartalmak után járó részesedést. Ezek az együttműködések – ha egyáltalán megköttetnek és aztán hosszú távon működőképesnek bizonyulnak – a kreatív tartalomgyártás ragyogó gyöngyszemévé varázsolhatják a Sora 2-t, illetve a jövőben érkező hasonló modelleket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Mesterséges intelligenciával hoztak létre egy színésznőt - a hollywoodi színészek kiakadtak
Tilly Norwood már ügynökségeknél is próbálkozik, hogy szerepet kapjon, de több ismert színész és a szakszervezet is tiltakozik ellene.


Eline Van der Velden holland színész és komikus egy mesterséges intelligenciával működő, Tilly Norwood nevű szintetikus színészt hozott létre. Az alkotó szerint ez „a képzelőerő megnyilvánulása”, és hasonló „egy karakter megrajzolásához, egy szerep megírásához vagy egy előadás megalkotásához”.

Tilly Norwoodnak már saját Instagram-oldala is van. Készítői bőrhibákat is megjelenítettek rajta, valamint olyan mondatokat írtak a nevében, mint például azt, hogy „nagyon izgatott” a jövő miatt.

A fejlesztők már több ügynökségnél is bejelentkeztek, hogy hollywoodi filmes szereplési lehetőséget szerezzenek neki.

A hollywoodi színészszakszervezet és több ismert színész is tiltakozik az AI-színész ellen. A szervezet közleményében úgy fogalmazott:

Norwood „nem színész, hanem egy számítógépes program által generált karakter, amit profi színészek munkájával tanítottak be.

Nincsenek élményei, amikből meríthetne, nincsenek érzelmei, és az eddig látottak alapján a közönséget sem érdekli a számítógéppel generált, emberi valóságtól elszakadt tartalmak”.

Emily Blunt a mesterséges színészt „ijesztőnek” nevezte. Natasha Lyonne szerint pedig bojkottálni kell mindenkit, aki együtt dolgozna vele. A BBC szerint Lyonne épp egy olyan filmen dolgozik, amelyben valódi színészek szerepelnek, és amelyben „etikus mesterséges intelligenciát” alkalmaznak.

Whoopi Goldberg úgy véli, hogy a közönség képes megkülönböztetni a valódi embereket a mesterséges intelligencia által generált alakoktól, mivel „másképp mozognak”.

Van der Velden egy közelmúltbeli előadáson azt mondta, szerinte a hollywoodi stúdiók és ügynökségek titokban támogatják a mesterséges intelligencia használatát, és a következő hónapokban nagy bejelentésekre lehet számítani ezzel kapcsolatban.

(via 444)


Link másolása
KÖVESS MINKET: