SZEMPONT
A Rovatból

Drogelvonóról a Prezibe - Heléna hihetetlen története

Drogfüggő volt, a gyermekeit is elvették tőle, de megtalálta magában az erőt, hogy talpra álljon.


Édesanyja lemondott róla, nevelőotthonban élt nyolcéves koráig. Fodrász szeretett volna lenni, de az általános iskola után már nem tanult tovább. Hosszú évekig drogozott, emiatt négy gyerekét is elvették tőle.

Pár éve még azt sem tudta, mi fán terem a bazsalikom, ma a Prezi bisztrójának junior menedzsere.

Ő a 37 éves Lakatos Heléna, aki a bagi cigánytelepről indult, egy víz nélküli kis lakásból, ma a hatodik kerületben bérel lakást, hamarosan pedig repül Ciprusra, hogy elmesélje, hogyan jutott idáig. Heléna története jól mutatja, milyen csodákra képes az erős akarat és egy kitartó szociális munkás.

- Ennyi év elteltével, mit érzel, ha Annára, a szociális munkásra gondolsz, aki a bagi cigánytelepre kijárva addig nyüstölt, míg végre elfogadtad tőle a segítséget?

- Elmondhatatlan hálát.

Lakatos Heléna 37 éves cigány nő. Talpig feketében, magassarkú csizmában fogad a Preziben, az egyik legmenőbb magyarországi munkahelyen. Magabiztosan vezet körbe minket a hatalmas épületben, és bár lefoglalt egy tárgyalót az interjú idejére, mégis inkább a büfében kötünk ki. Körülöttünk fiatalok, ülnek a laptopjuk előtt, szól a zene, néha megjelenik valaki, kivesz a hűtőből egy salátát, vagy elrohan mellettünk egy kutya.

Ha valaki öt évvel ezelőtt azt mondja Helénának, hogy itt ülünk majd egymással szemben, és ő interjút ad, nem hitte volna el. Nagyon mélyről indult, és bár tényleg jókor volt jó helyen, de a kitartása nélkül ez édeskevés lett volna.

abcug1

Fotó: Hajdú D. András

Nevelőotthon, majd a bagi cigánytelep

“Salgótarjánban születtem, és nevelőotthonban nőttem fel, édesanyám ugyanis otthagyott a kórházban” – kezdi történetét. Hétéves volt, amikor édesapja megtudta, hogy van egy lánya. Magához vette, és Gödöllőn nevelte. “Történtek velem dolgok az iskolai évek alatt, amiről nem beszélek, ezek hatására úgy döntöttem, hogy Bagra költözöm, édesapám révén sok rokonom élt az ottani cigánytelepen. Gondoltam, megpróbálok egy másik életet kezdeni”.

A dolgok azonban nem úgy alakultak, ahogy a fiatal lány várta volna.

A rokonok sorra csukták be előtte az ajtókat, egyedül volt egy idegen helyen, nem volt benne semmi meglepő, hogy amikor egy idősebb helyi férfi udvarolni kezdett neki, ő igent mondott. “Nem volt hova mennem, ezért összeköltöztem vele” – meséli. Ekkor volt 14 éves, és a nyolc osztályt ugyan elvégezte, de tovább végül nem tanult. Pedig fodrász szeretett volna lenni.

Tizenhét évesen szülte első gyerekét, egy kisfiút, majd jött egy lány ikerpár. A kicsik mindössze két és fél hónaposak voltak, amikor az édesapjuk egy balesetben meghalt. Heléna egyedül maradt három gyerekkel, egy olyan szoba-konyhás lakásban, ahová nem volt bekötve a víz, a közeli kútról kellett hordania. Munkája nem volt, az árvaellátásból és a gyesből élt. Egy évvel később megismerkedett negyedik gyermeke apjával. Sajnos azonban ez a kapcsolat sem tartott sokáig.

Egyéves volt a legkisebb fia, amikor Heléna drogozni kezdett.

“Akkor már egy ideje bent volt a telepen a drog, én pedig belecsöppentem. Akkoriban még nem a most felkapott dizájnerdrogokat használták, hanem a speedet, az exctasyt és a füvet. Amikor bevettem valamit, akkor elfelejtettem a problémákat, nem kellett gondolkodnom.” – meséli.

Heléna nyolc éven keresztül kábítószerezett, a gyerekeivel közben alig törődött. A kevés pénzt, amit az államtól kapott, drogokra költötte, a gyerekek nem jártak rendesen iskolába és óvodába, koszosak voltak. “A lehető legrosszabb anyukává váltam” – mondja magáról.

A férfi, akitől a negyedik gyereke született, egyszer annyira megverte, hogy Heléna kórházba került. Amikor onnan kijött, szakított a férfival, aki azonban ezt nem akarta annyiban hagyni. Úgy gondolta, akkor tudja a legtöbbet ártani Helénának, ha elmegy a gyámügyre és elmondja, hogy a nő drogozik. Így is tett, Helénánál pedig hamarosan meg is jelentek a hivatalból, és közölték, hogy mind a négy gyereket viszik.

“A legkisebb tíz volt akkor, a legidősebb pedig 15. Kértem egy hetet, hogy fel tudjam készíteni őket az elválásra. Elmondtam nekik, hogy beteg vagyok, ezért külön kell lennünk egy kis ideig. Azon a napon fogadtam meg, hogy leszámolok a drogokkal, és visszaszerzem őket, bármi áron.”

abcug2

A legkisebb fiával, Erikkel. Fotó: Hajdú D. András

Anna

A Bagázs civil egyesület akkoriban már egy ideje a bagi cigánytelepen dolgozott. Amikor elvették a gyerekeket, az egyik szociális munkásuk, Anna elment Helénához, és felajánlotta a segítségét.

"
Bizalmatlan voltam vele, de aztán láttam, hogy őszinték a szándékai, és tényleg segíteni akar.

Az első lépés az volt, hogy kerestek együtt egy rehabot, Heléna pedig be is költözött Pécsváradra három hónapra. Az izoláció előtt és után is hetente látogatta a gyerekeit a nevelőotthonban, és a három hónap alatt Anna ment helyette, és próbálta egyben tartani a szétszakadt családot.

Eltelt három hónap, és Heléna úgy érezte: elég erős hozzá, hogy elhagyja a rehabot. Annával közösen felállítottak egy fejlődési tervet arról, hogy mi kell hozzá, hogy visszakaphassa a gyerekeit. Minden hónapban elment vérvételre, hogy bizonyítsa: már nem drogozik. Munkát kellett szereznie, hivatalosat és bejelentettet, és egy megfelelő albérletet, ahová haza tudja vinni a gyerekeit.

“Harminckét éves voltam ekkor, és nagyon távolinak tűnt, hogy én ezeket majd mind megvalósítom” – emlékszik vissza. Pécsre ment, azt gondolta, a város elég nagy ahhoz, hogy munkát találjon. Cigány származása miatt azonban még konyhai kisegítőnek sem vették fel, így maradt az autópálya-takarítás.

A keresete arra volt elég, hogy egyen, és hetente egyszer elutazzon a gyerekeihez. Ebből önálló életet kezdeni egy külön albérletben esélytelen volt. “Visszamentem Bagra, nem volt Pécsen jövőm. A telepen pedig ugyanazzal szembesültem, amiből alig, hogy kiszabadultam: drogok és kilátástalanság. Felhívtam Annát, és mondtam neki, hogy nekem most már valami munka kell, mert sosem kapom vissza a gyerekeimet” – meséli Heléna. Ez 2013 januárjában volt, a Prezi munkatársai pedig pont akkoriban önkénteskedtek a bagi cigánytelepen. Kérdezték a Bagázst, hogy nincs-e valaki a látókörükben, akit szívesen beajánlanának konyhai kisegítenőnek. Anna pedig rávágta, hogy dehogynem. Néhány nap múlva Heléna a reggeli vonaton találta magát Budapest felé.

abcug3

Fotó: Hajdú D. András

A nap, amit sosem felejt el

“Nem tudtam, mi az a Prezi, életemben nem hallottam róla” – mondja őszintén Heléna, mennyire volt tisztában vele, mekkora lehetőséget is kapott. Eleinte négy órában dolgozott, apró feladatokat bíztak rá, mint szendvics- és salátakészítés, bepakolni a mosogatógépbe, kimenni a DM-be tisztítószerekért. Vonattal ingázott minden nap Bagról, a fizetése nagy részét félretette, így három hónap után összegyűlt annyi, hogy egy kis szobát kivegyen a nyolcadik kerületben. Bár a szoba tényleg apró volt, Heléna életében ez mégis óriási lépést jelentett, hiszen kikerült a telepről. Újabb három hónap, és némi prezis segítség után egy egész lakást ki tudott bérelni. Azt, amiben most is élnek. 2013. december 13-án ugyanis Heléna visszakapta a gyerekeit.

“Napra pontosan tudom, nem is fogom elfelejteni soha” – mondja.

Helénából azóta a Prezi bisztrójának junior menedzsere lett, ezt azonban nem adták ingyen. “Nagyon féltem, amikor idekerültem, egyrészt tartottam tőle, hogy majd nem fogadnak el, másrészt iszonyatosan meg akartam tartani ezt a munkát” – mesél a kezdetekről. Félt tőle, hogy itt mindenki okosabb nála, neki mindössze nyolc általánosa van, és cigány származású. A félelmei szerencsére elég gyorsan semmivé lettek, barátságosan fogadták, és a mai napig családias a légkör, amiben dolgozik.

Bazsalikom? Koriander?

Azt mondja, a mínusz egyről kezdett, sokat kellett tepernie, és rengeteget tanulnia. “Bazsalikom, koriander? Itt hallottam életemben először ezekről a fűszerekről, nemhogy használtam volna őket” – meséli nevetve. Ráadásul a cégnél a hivatalos nyelv az angol, amiből finoman szólva sem volt túl penge akkoriban. “Most már megyeget, de még elég döcögősen. Járt be hozzám egy angoltanár, ő segített”.

És, hogy Heléna sikertörténete mennyire lehet példa a többi bagi telepinek? Ő azt látja, hogy sokan szeretnének kitörni, de amíg ez a vágy csak a gondolataikban létezik, az sajnos kevés. Amikor tenni is kéne valamit: elindulni, megmozdulni, akkor általában elszállnak a nagy álmok.

"
Én azt szeretném, ha az emberek megértenék: bármilyen mélyen vannak is, mindig van felfelé út. A változásoktól pedig nem szabad félni.

Heléna azt mondja, nem tervez hosszútávra. “Amerre megy a történet, arra megy. Nincs konkrét vágyam, én már annak is örülök, amim most van” – mondja.

Egy vágya mégis van: egy saját lakás, de jelen állás szerint ez egyelőre nem tűnik túl reálisnak. Egy program részeként Heléna hamarosan Ciprusra utazik a Bagázzsal, hogy elmesélje, hogyan sikerült kijutnia a gödörből. Beszélt már egyszer Portugáliában is erről.

"Elkezdtem magyarul, bemutatkoztam, aztán gyorsan átadtam a mikrofont a Bagázs munkatársának, folytassa ő angolul. Nem megy ez még nekem” – nevet.

Ha tetszett a cikk, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Megláttam az árakat, ez nem a magyaroknak szól” - így költöttünk Budapesten augusztus 20-án
Kimentünk a Várkert Bazárhoz, a tömegben kérdeztük az ünnepi rendezvényeken résztvevőket, hogy mit és mennyiért fogyasztanak, vásárolnak. Meglepően különböző válaszokat kaptunk.


Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk