Drágulhat a taxizás, az ételkiszállítás és többe kerülhet a jogsi megszerzése is az üzemanyagár-stop eltörlése miatt

Miközben egyes hírek szerint a Tisza Pártnál sorban állnak terhelő információkat tartalmazó pendrive-okkal a kormányzatban dolgozók és a NER-es cégek vezetői, az ügyészség és más hatóságok szinte naponta adnak hírt olyan lépésekről, amikre az elmúlt években hiába várt a közvélemény. A Tisza Párt konkrét jogállamisági és korrupcióellenes vállalásokat tett, és úgy tűnik, Magyar Péter elszánt, hogy ezeket végig is viszi. Ezt jelzi, hogy a Miniszterelnökség élére kiszemelt Ruff Bálint az első és legfontosabb feladatainak egyikeként a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal felállítását nevezte.

De hogyan lehet nekilátni az elszámoltatásnak és a vagyonvisszaszerzésnek egy olyan rendszer után, amely 16 éven át épült? Milyen eszközökkel lehet visszavenni az állami vagyont, és mihez lehet kezdeni a már lezárt, túlárazott közbeszerzésekkel vagy a fenyegetéssel megszerzett cégekkel? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójával.

— A kormánynak nagy felhatalmazása van, hogy visszaszerezze a korrupcióval, túlárazással vagy más módon eltulajdonított közvagyont. De hogyan lehet ezt megtenni? Milyen kategóriái vannak a visszaszerezhető vagyonnak?

— A Transparency International Magyarország szerint nem lehet és nem is szabad különválasztani az állam demokratikus működésének, a jogállam funkcióinak a helyreállítását, és az elszámoltatás, illetve vagyonvisszaszerzés köreit. A kettő egymás nélkül nem megy. Azzal a garnitúrával, amit Magyarország a NER-ből megörököl, most az állami vezetőkre gondolok, nem lehet kibontakozni. Velük nem lehet hitelesen elkezdeni sem a jogállam helyreállítását, sem a bűnök kivizsgálását és a vagyonok visszaszerzését. Olyan nincsen, hogy az a versenyhivatali elnök, közbeszerzési hatósági elnök, az a legfőbb ügyész, az a Kúria-elnök fog majd az élére állni ezeknek a folyamatoknak, aki eddig a dolgát nem tette meg. Aki szándékosan akadályozta, késleltette a vizsgálatok megindítását, vagy egyáltalán nem gondoskodott arról, hogy ezek a vizsgálatok meginduljanak.

Természetesen más és más a felelőssége a közrehatásuk ismeretében, arányában az egyes államhatalmi vezetőknek. Más a felelőssége a legfőbb ügyésznek és más az ombudsmannak, más a Gazdasági Versenyhivatal elnökének és más az Állami Számvevőszék elnökének. És pontosan az ÁSZ-elnök az, aki még a leginkább mutatott jogállami működést, hiszen a jegybanki alapítványok dolgainak kipattanása, annak a civil szervezetek és újságírók által széles körben taglalt tényállásnak az államhatalmi megállapítása, ami szerint lopták a pénzt a jegybankban, az mégiscsak tőle származik. De éppen ez az eset mutatja, hogy hogyan akad el egy így meginduló felelősségre vonási folyamat az ügyészségen és a nyomozó hatóságnál. Tehát az alfa, az első lépés az, hogy ettől a garnitúrától meg kell válni. Ehhez megvan a felhatalmazás, és megvan az indok, hiszen ezek a mandátumok, ezek a közjogi tisztségek nem a jogállam védelmében és nem a nemzet érdekében jöttek létre. Ezek a személyek a hatáskörüket nem a magyar emberek érdekében, hanem a NER intézményvédelmében gyakorolták. Tőlük meg kell válni, lehetőség szerint sokkterápia jelleggel, legalább a kulcsfontosságú pozíciókban végre kell hajtani a cserét.

— Ha ez sikerülne, mi lenne a következő lépés?

— Ezt követően, vagy ezzel egy időben, kísérő jelleggel ki kell jelölni a korrupció felszámolásának az alapvonalait. Ennek egyik főiránya a pénzek előremenekülő megfogása.

Tehát amellett, hogy van a visszaszerzendő vagyon, van az a vagyon is, aminek a kiáramlását kell megakadályozni. Például a Balásy Gyula cégeivel kötött közbeszerzési keretmegállapodásokat fel kell számolni. A keretmegállapodás még le nem hívott részét, tehát azt a hányadot, aminek terhére még nem plakátolták ki az országot, azt már nem is kell lehívni. Itt a Közbeszerzési Hatóságnak lenne elsődlegesen dolga, hogy megállapítsa: ezek a keretmegállapodások súlyosan versenykorlátozóak, tehát alapelvi szinten sértik a közbeszerzési törvényt, úgyhogy ennek a konstrukciónak a fenntartása nem indokolt, nem jogszerű. Rögtön százmilliárdos nagyságrendben csökken a kiadás. Hasonló vagyonvisszaszerzési folyamat, amivel vissza lehet szedni az elcsatornázott, kiszervezett állami vagyonokat, és megakadályozni, hogy további gazdagodás történjen ezen a vonalon, a KEKVA-k, azaz a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok ügye. Itt úgy néz ki, van is akarat a gyors megoldásra.

A készpénz is, az ingatlanok, az egyetemek, az egyetemi épületek, tehát a KEKVA-kat is ki kell iktatni.

— Mi a helyzet a magántőkealapokkal?

— A magántőkealapba nem kell közpénz a továbbiakban. Ha ezt a finanszírozási konstrukciót piaci alapon a befektetők maguknak el tudják intézni, akkor lelkük rajta, de állami pénznek nincsen keresnivalója magántőkealapokban. Azt az 1300 milliárdnyi közpénzt, ami már magántőkealapokban van, úgy kell fokozatosan visszaszerezni, hogy ne okozzon nagyobb kárt, mint aminek az elhárítására szolgál. Ne omoljanak össze azok a cégek, amelyekben meghatározó vagy fontos szereplő egy magántőkealap. Egyrészt átláthatóvá kell tenni ezeket, meg kell állapítani, kik a végső haszonhúzók, és meg kell nézni, mennyi az állami hányad emögött.

Úgy viselkedik, mint egy tulajdonos. Nem úgy, mint egy ajándékozó, aki Tiborcz Istvánnak, Garancsi Istvánnak, Hernádi Zsoltnak, Mészáros Lőrincnek, Jászai Gellértnek vagy Jellinek Dánielnek ajándékozza a saját vagyonunkat, hanem mint aki gyakorolja a maga tulajdonosi jogait. Például meghatározó szereplőként, adott esetben többségi tulajdonosként átalakítja a magántőkealap kezelési szabályzatát, az alapkezelő menedzsmentjébe a tulajdoni hányadának megfelelő számú tagot küld, és a magántőkealap által birtokolt céltársaságok menedzsmentjében, sőt, felügyelőbizottságában is képviselteti magát. Tehát állami tulajdonként kezeli azt a vagyont, amit a tőle származó pénzből mások vásároltak, és ennek megfelelően okos döntést hoz a sorsáról. Itt tehát sikerült azonosítani három olyan irányt, ahol a további vagyonkiáramlást meg lehet fékezni, és a már megvalósult vagyonkiáramlás következményeit meg lehet próbálni visszafordítani, a károkat enyhíteni.

Tehát például a túlárazott közbeszerzések, a Magyar Nemzeti Bank alapítványai, a lélegeztetőgépek, a letelepedési kötvények, a Covid-oltóanyagok...

— Ezek azok a területek, ahol nem törvényhozással, hanem nyomozással lehet csak eredményt elérni?

— Itt már kivizsgálás kell. A közbeszerzések túlárazása a legszerteágazóbb. A Versenyhivatalnak és a Közbeszerzési Hatóságnak elementáris jelentőségű feladatai lennének, hogy a benchmarkokat megállapítsa. Hogy történt-e túlárazás, mert ha igen, az visszatérítendő, az közbeszerzési eljárási törvénysértés, és bűncselekményt valósíthat meg.

— Mi a helyzet egy teljesen lezárt, évekkel ezelőtti üggyel, mint egy 2018-as autópálya-építés? Ha utólag kiderül, hogy túlárazták, visszamenőlegesen behajtható a pénz?

— Nézzük az egyszerűbbet, mert van egy nagyon nagy része ennek, ami még nem úszott el. Ott vannak a 35 éves koncessziók, autópálya is. A gyorsforgalmi úthálózat és a hulladékkezelés terén, vagy ott van a 35 éves kaszinókoncesszió, amiket mind vissza lehet vonni. Ez állami döntés kérdése. Ha egy teljes egészében teljesített szerződésről utólag kell megállapítani a túlárazást, az nyilván nem egyszerű. Ez többféle intézkedés együttállásából fakad, és ebből csak az egyik a nyomozás.

És akkor ezt meg lehet csinálni. Azt is, ami az elévülés határán billeg, és azt is, ami még a közelében sincs, mert mondjuk egy lélegeztetőgép-ügy még nem évült el. Egy letelepedési államkötvénynél is elképzelhető, hogy van olyan rész, ami nem. Meg lehet tenni, csak magától nem fog a bizonyíték előkerülni. Tehát itt már összetett intézkedések kellenek. Hogy a jegybanki alapítványokból mi menthető meg, az nagyon kétséges. Nehezen elképzelhető, hogy Matolcsy György, Matolcsy Ádám vagy éppen Tiborcz István egyszer csak hazatérne penitenciát gyakorolni. Ellenkező esetben velük szemben nemzetközi büntetőjogi jogsegélykérelmet kell kibocsátani. És persze bárkivel szemben a távollétében is le lehet folytatni büntetőeljárást, ez a régóta ismert in absencia eljárás. Előzetesen senki nem akarja ezeket a figurákat kivégezni, de ha a felelősségre vonásuknak helye van, és megállapítható a visszaélés, akkor a fellelhető vagyonukra vagyonelkobzást kell elrendelni. És hát vannak egyéb könnyen megvalósítható célok, low-hanging fruitok.

Mi van Lázár János soha nem tisztázott eredetű ingatlanbirodalmával, termőföldjeivel? Vagy Rogán Antal találmányával, ami milliárdossá tette? Szóval nagyon sok egyszerű lépést meg lehet tenni, ami közelebb visz a megoldáshoz. Persze ennél is nagyobb feladat a NER gazdasági holdudvarának versenyre szoktatása. Ott talán az segít, hogy a következő közbeszerzésnél, ahol utat vagy épületet kell létrehozni, egyrészt jól kell kiírni a tendert, és nagyon széles körben kell propagálni. És ha majd nem tesz elég jó ajánlatot a Mészáros Lőrinc-féle cég vagy a Szíjj László-féle cég, és lesz valódi verseny, akkor majd kigolyózódnak. Ennyi. Vagy lesz valódi konkurens akkor, ha a piac tudni fogja, hogy ez már nem az Orbán-rendszer.

— Sok közbeszerzési szereplő csak fővállalkozóként vitte el a pénzt, a munkát pedig alvállalkozók végezték. Ezt ki lehet zárni a jövőben?

— A törvényben is lehet korlátozni, hogy olyan nincsen, hogy valaki a feladatokat százszázalékos mértékben alvállalkozóval végezteti el. Meg lehet határozni, hogy mi az alvállalkozásba bevont segéderőnek a tényleges felső mértéke. Csak olyan szereplő indulhat a közbeszerzésen, aki önmagában is képes, vagy konzorcium esetében a tagok együtt képesek, az adott szolgáltatás vagy munka teljesítésére. És meg lehet határozni, hogy egy vállalkozó mondjuk 50%-os mértékig vonhat be alvállalkozót, a fölött nem.

Akkor ő kapacitásbiztosító szervezetként tud indulni, egy nála rátermettebb vállalkozó beszállítójaként. Ez csak elhatározás kérdése, ezt a törvényben is elő lehet írni, ott célszerű is, és ezt a Közbeszerzési Hatóság a saját gyakorlatában is kialakíthatja.

— Hogyan lehet felderíteni azokat az eseteket, amikor egy jól működő vállalkozást fenyegetéssel, hatósági nyomással vettek el a tulajdonosától, miközben papíron érvényes adásvételi szerződés született?

— Ehhez kell valódi bizonyíték, itt nem elég az anekdota. Itt nemcsak a sértettnek kell kiállnia, hogy engem kizsaroltak a cégemből, hanem a hatóságnak is utána kell mennie, ha ebben hatósági szereplők közreműködtek. Ha a hatósági szereplők elkövetőként közreműködtek, akkor őket fel kell tárni. Ehhez kell a jó bejelentővédelem, és ehhez kell az, hogy a hatóságok tényleg végigjárják azokat a vonalakat, amiket mondjuk a sérelmet szenvedett illető állít. Hogy volt egy jó autószerelő-műhelyem, ami ért 100 milliót, de addig szívattak, amíg végül eladtam 40 millióért. Nézzük meg azt az adásvételi szerződést, és tényleg hallgassák meg az embereket, keressék meg a tanúkat, a bizonyítékokat. Ez egy megcsinálható dolog.

— És így visszajuthatnak a cégek a korábbi tulajdonosokhoz?

— Talán ők inkább most már anyagiakban érdekeltek. Lehet, hogy az, akit már kizsaroltak a cégéből és egyszer tönkrement az élete, már nem akar újra autókat fényezni. Ez ugyanolyan, mint a hulladékkoncesszió. Négy-öt éve kiszorítottak vállalkozókat az intézményi hulladékgazdálkodási piacról, akik korábban fémhulladékot, használt sütőolajat vagy építőipari törmeléket kezeltek. Nem biztos, hogy most, ha visszakapnák a lehetőséget, újra be akarnának lépni a piacra.

hiszen az állam közigazgatási jogkörben, jogalkotással okozott nekik kárt.

— A vélelmezhető vagyonvesztés mekkora hányadát lehet reálisan visszaszerezni?

— Ezt nem lehet összegszerűsíteni. Én legalábbis nem tudom. Az előbb is pontatlanul mondtam, nekik nem állami kártérítés, hanem Mol-tól származó kártérítés járna.

— Nem összegre, hanem arányra vagyok kíváncsi. A tizedét, a felét?

— Az állam a saját jelenlegi eljárásaiban a bűncselekménnyel okozott károknak a 8-10 százalékát tudja visszaszerezni. És ennek a nagy része nem a hatósági munka eredménye, hanem a büntetőeljárásban történő önkéntes teljesítés. Tehát egy jó bejelentővédelem, jó ösztönző- és jutalmazórendszerrel, egy jó együttműködési, vádalkuprogrammal nagyon nagy mértékben növelheti a visszatérítési arányt, mert a vagyon illékony dolog. Azt látszik a jegybanki alapítványok ügyeiben is, hogy ezt nem olyan egyszerű visszaszerezni. A tetemre hívás, az igazságtétel fontos funkció, ennek meg kell történnie, hogy mindaz, ami mögöttünk lesz, remélhetően ne ismétlődhessen meg.

Amit biztosan vissza lehet szerezni nagyon nagy arányban, az a KEKVA-k vagyona. A magántőkealapoknál ez sokkal áttételesebb folyamat, de ott az állam élhet a tulajdonosi minőségével. Nem biztos, hogy akar ilyen dolgokat tulajdonolni, de legalább nem lehet azt mondani, hogy az állam pénzéből másvalaki gazdagszik. A két nagy infrastrukturális koncesszió (az autópálya és a hulladék), visszavonható. Ott is lehet állami vagyont visszaszerezni. Ezek a nagy arányú sikerrel kecsegtető vagyonvisszaszerzések.

— Ezeket viszonylag gyorsan meg lehet csinálni?

— Ezeket sokkterápiaszerűen kell megcsinálni.

— Akár már őszre?

— A KEKVA-k megszüntetése igazából az alakuló ülésig meg kellene történjen. Tehát már oda be kellene vinni azt a törvényt, ami erről gondoskodik, és akkor átmeneti szabályozással ezt év végéig le kell pörgetni. Mondjuk a letelepedési kötvényekkel kereskedő brókercégek ellopott közvagyona, hát az egy tíz évvel ezelőtti sztori. Abból most mit lehet megtalálni? Ott már azon is boldogok lennénk, ha a felelősöket megneveznénk és a bűnösöket megbüntetnénk.

— Mennyi időt vehet igénybe ez a teljes folyamat?

— Nagyon egyszerűen lehet megfogalmazni, ezt már többször elsütöttem: Rómát sem egy nap alatt építették, és a NER-t sem. Tíz éven át hozták létre, és még az utolsó hat évében is folyamatosan alakítottak rajta. Tehát ez nem fog egy nap alatt megszűnni. Csak azt a közhelyt tudom mondani: minél hamarabb hozzák létre az új kormányt, annál gyorsabb és eredményesebb lesz a folyamat.

— A Forbes-on van egy lista, hogy milyen tempóban viszik ki a vagyont...

— Igen, igen.

— Ezeknek, gondolom, utána lehet nyúlni.

— Ezeknek utána lehet menni. A kérdés az, hogy vissza lehet-e szerezni. De legalább mondjuk Hatvanpusztából nem lesz Százhúszpuszta, meg Száznyolcvanpuszta.

„A Demokratánál próbáltuk kivédeni azt az érzékelhető nyomást a Fidesz részéről, hogy valakik valamiért úgy gondolták, hogy a magyar dolgozó nép olyan buta, mint egy pár rendőrcsizma” – ezzel a hasonlattal írta le a Fidesz kommunikációs stratégiáját Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője a lap podcastjában. A Fidesz-közeli nyilvánosságban azután indult önvizsgálat, hogy a párt a két héttel ezelőtti választáson 16 év után elvesztette a hatalmat.

Bencsik szerint a kormánypártoknál a választókat lenéző, leegyszerűsítő üzeneteket erőltettek.

A publicista úgy látja, a kommunikáció irányítása rossz kezekbe került, és a teljes jobboldali médiára ráerőltették a lebutított üzeneteket.

- mondta Bencsik.

Király Tamás műsorvezető hozzátette, hogy amikor a jobboldali szereplők összetettebb gondolatokkal próbálkoztak, abból gyakran lett baki, példaként Lázár János wc-pucolós mondatát említette.

- foglalta Király.

Bencsik ezután a jobboldali sajtó „öntudatra ébredését” sürgette.

– mondta.

Szerinte az első lépés a szabad elemzés, a második pedig a különböző szellemi műhelyek közötti együttműködés, hogy megállapodjanak a legfontosabb problémákról.

A mostani nem az első éles kritikája a választás óta. Április 16-án az Ultrahang műsorában a jobboldali közvélemény-kutatók munkáját „bűncselekménynek” nevezte, amiért hamis győzelmi reményeket keltettek.

A vereség után a jobboldali nyilvánosságban több vita is kirobbant, például cikkünk főszereplőjének öccse, Bencsik Gábor és Bayer Zsolt között.

Bencsik a műsor végén arról is beszélt, hogy a vereség után a jobboldali közösségen belül erősödött az összetartás. „Soha ilyen sokan nem fogták meg a kezemet, csak úgy. Vagy mosolyognak rám, csak úgy. Ez egy üzenet, voltak beszólások is, hogy akik kitartunk elkezdünk egymásnak örülni, kezd létrejönni egy lelki szövetségkötés”.

Via 444.hu

Török Gábor politikai elemző szerint a formálódó Magyar-kormány nem egy klasszikus pártpolitikai kabinet lesz. Szerinte ez a Tisza esetében jelenleg nehezen is menne, hiszen Magyar Péteren kívül az új kormánypártnak ezen a ponton nem nagyon vannak erős, beágyazott, belső ellensúlyként is értelmezhető vezetői” - írja Facebookon.

Hozzáteszi, hogy ez a helyzet a jövőben változhat, de a kezdeti időszakra nem ez lesz a jellemző. Úgy látja, a mostani kép inkább egy szakértői kormányra emlékeztet „bár a megnevezett kormánytagok között vannak szép számmal friss parlamenti képviselők is, többen kizárólag csak az új kormányfő személyén/döntésén keresztül kapcsolódnak a kormánypárthoz.”

A politikai elemző szerint ez „Leginkább egy »Fidesz light«, a kormánytagok egy része (Kármán András, Orbán Anita, Vitézy Dávid, Ruszin-Szendi Romulusz) komoly beosztásban dolgozott az Orbán-kormányok idején.” Kitér arra is, hogy a korábbi baloldali ellenzékhez a kormányból egyedül Ruff Bálint köthető, de az ő küldetése is a régi ellenzék leváltását célozta.

A 16 minisztériumos, tagolt kormányszerkezet kapcsán megjegyzi, hogy ebből lehetne arra következtetni, hogy az ágazati érdekek fognak dominálni. Azt írja,

Az elemző szerint ez is politikai kormányzás lesz, de egy újfajta módon: „A kormányfő erőteljesebben épít a miniszterek népszerűségére és elfogadottságára (ez nem jellemezte az elmúlt 16 évet)” – írja. Török Gábor azzal zárja gondolatait, hogy ha egy miniszter népszerűsége megváltozik, akkor a korábbi kormányoknál gyakoribb cserékre lehet számítani.

Hivatali visszaélés gyanújával nyomozást indított a Központi Nyomozó Főügyészség Szabó Bence állításai alapján, aki szerintn az Alkotmányvédelmi Hivatal nyomást gyakorolt rájuk, hogy házkutatást tartsanak a Tisza Párt informatikusainál. Magyar Péter szerint a titkosszolgálati akcióval a legnagyobb ellenzéki pártot akarták megsemmisíteni. Azt azonban nem lehet tudni, hogy ez a nyomozás kiterjed-e arra is, ténylegesen ki próbálkozhatott a Tisza Párt elleni akcióval, ki az a titokzatos Henry, aki a botrányt kirobbantó Direkt36 szerint arra próbálta rávenni a Tisza volt informatikusát, hogy épüljön vissza a pártba, és adjon hozzáférést a rendszereikhez.

Eljuthat-e a mostani nyomozás Henry azonosításáig? Hogyan derülhet ki, részt vettek-e magán titkosszolgálatok is az akcióban, ahogyan azt a tiszások gyanítják? És eljutatnak-e a hatóságok a politikai megrendelőkig? Erről beszélgettünk Telkes Andrással, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettesével.

— A mostani nyomozásnak, amely Szabó Bence állításai nyomán indult, mit vizsgál pontosan?

— A fő kérdés az, hogyan fordulhatott elő, hogy az Alkotmányvédelmi Hivataltól korábban érkezett meg a papír Szabó Bencéék egységéhez, mint maga a névtelen feljelentés. Ez azt mutatja, hogy az AH előbb tudott erről a névtelen dologról, és már presszionálta a nyomozókat, hogy hogyan nyúljanak bele az ügybe. Kiderült az is, hogy az indok, amivel az AH formálisan ezt az egészet kérte, tehát, hogy itt valamilyen gyermekpornógráfiai dolog van, megalapozatlan volt, mert semmi ilyesmit nem találtak sem Buddha-nál, sem Gundalf-nál.

Az is hozzátartozik, hogy amint a sajtóból tudjuk, valószínűleg presszionálták a rendőröket, hogy mit csináljanak. Ez az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban is felvet kérdéseket. Jogsértést jelenthet önmagában az is, hogy egy titkosszolgálat presszionálja a rendőrséget, aminek függetlenül kéne működnie. Ráadásul ehhez jön az is, hogy ez a vád nem volt igazán megalapozott. Tehát itt szerintem most a dolognak ezt a részét vizsgálhatják.

— Az kiderülhet a mostani nyomozásból, hogy kicsoda Henry?

— A Gundalf elleni nyomozás ugyan azután jött, hogy Gundalf nyilatkozatai alapján Henryék rájöttek arra, hogy lebuktak, de a Henry-féle történet teljesen más, mert annak nem volt rendőri szála semmilyen formában. Azt a titkosszolgálatok csinálták, vagy a titkosszolgálatok közreműködésével, nevezzük így: „baráti cégek” lehettek részesei. Azt is meg lehet vizsgálni természetesen, hogy mennyiben volt jogszerű ez a tevékenység, vagy mennyiben volt jogszerűtlen. Én azt gondolom, amikor a kormány majd elkezd foglalkozni a titkosszolgálatokkal, és kiderül, hogy milyen lesz a Magyarországon kialakuló titkosszolgálati rendszer, akkor mindenképpen meg kell vizsgálni a szolgálatok működésének jogszerűségét.

Tehát ilyen szempontból valószínűsítem, hogy itt valamilyen jogsértés történt, és ezt teljes egészében ki kell vizsgálni. De nemcsak azt, ami az Alkotmányvédelmi Hivatalban történt, hanem azt is meg kell nézni, hogy pontosan ezeket az akciókat, cselekményeket kik követték el. Tehát az AH munkatársai voltak-e, illetve volt-e valamilyen kiszervezés olyan „baráti cégekhez”, amelyeknek a tulajdonosi vagy vezetői köre volt AH-s munkatársakból áll. Ebben az esetben szintén minden ilyen jogszerűségi kérdést meg kellene vizsgálni, és csak azután lehet azt mondani, hogy van valamilyen megalapozott gyanú. Viszont ha ez felmerül, akkor természetesen jogi útra lehet terelni, és a nyomozásba bekapcsolódhat a rendőrség. Nagyon sok függ attól, hogy milyen lesz a kialakuló titkosszolgálati rendszer.

Ezáltal a végrehajtó hatalom részéről megerősödne a törvényesség felügyelete és elvárása. Ennek a munkának az egyik eleme kellene, hogy legyen, hogy valamennyi titkosszolgálatnál (nemcsak az AH-nál) felülvizsgálják a működés törvényességét az elmúlt évek, de különösen 2022 óta.

— Ha elindul egy valódi, mélyreható vizsgálat, a nyomozó ügyészségnek van hatásköre arra, hogy a titkosszolgálatoknál nyomozzon?

— Először a titkosszolgálatoknak kellene belülről megállapítaniuk, a felügyelő miniszter irányításával, hogy ilyesminek a gyanúja fölmerül-e. Össze kell gyűjteni és biztosítani az erre vonatkozó összes bizonyítékot. Amikor látszik, hogy megalapozott lehet a törvénysértés gyanúja, akkor ezt büntetőeljárás keretében lehet folytatni, ebben az esetben valószínűleg a nyomozó főügyészség jöhet szóba. De én nem vagyok jogász, ezt nem tudom pontosan megmondani.

Persze erre lehet azt mondani, hogy ha ők csinálták, akkor hogy várható el tőlük, hogy ezt kivizsgálják. Én két dolgot gondolok ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy egy száznapos program keretében biztosan meg lehet csinálni a szolgálatok irányítási rendszerének teljes átalakítását egy tárca nélküli miniszteri rendszerben. Össze lehet gyűjteni és fel lehet tárni az összes bizonyítékot. Ne felejtsük el, hogy ezekben az akciókban nem az egész munkatársi gárda vett részt, hanem viszonylag kis számú munkatárs.

A többiek pedig úgy kaphattak részfeladatokat, hogy nem volt rálátásuk az egészre. Tehát én azt hiszem, itt egy behatárolható munkatársi létszámról van szó, ezért nem gondolom, hogy a szolgálatok ennek akadályai lennének. A szolgálatok munkatársainak többsége is megkönnyebbüléssel fogadta, hogy vége lett ennek a rendszernek, amelyben állambiztonsági feladatokat kellett végezni.

— Hallunk iratmegsemmisítésekről. Ez akadálya lehet egy teljes körű feltárásnak? Vagy azoknak van igazuk, akik szerint a 21. században nem lehet simán papírok ledarálásával eltüntetni az aktákat?

— Sok mindent el lehet tüntetni. Attól függ, mennyiben és milyen mértékben iktatták azokat az anyagokat, amelyeket most ledarálnak. Egy dolog, ha olyan anyagokat próbálnak ledarálni, amik a belső iktatórendszerben is könyvelve vannak, mert onnan nehezebb eltüntetni a nyomokat. De ahogy arról Szabó Bence is beszámolt, a nyomozati cselekményeket és eredményeket nem a rendszerben, hanem külön Word-dokumentumokban kellett rögzíteniük. Ha ezek ilyen, az iktatórendszeren kívül keringő papírok voltak, akkor meg lehet próbálni, hogy valamilyen mértékig ledarálják és a rendszerekből eltüntessék őket.

Ott nagyon nehéz a saját informatikai rendszerükben úgy elrejteni dokumentumokat, hogy azok elektronikusan ne legyenek iktatva. De külön számítógépek mindig vannak, és akár egy laptopon is meg lehet írni olyan papírokat, amiket aztán le lehet darálni. Fel kellene tárni azt is, hogy a Külügyminisztériumon kívül hol és milyen jellegű iratmegsemmisítésekre kerülhetett sor.

— Említette, hogy az AH-n kívül magántitkosszolgálatok is részt vehettek az akciókban. Erre mutatnak jelek?

— Mindenképpen meg kell nézni, hogy kik és hogyan csinálhattak ilyeneket. Amennyire ezt jelen pillanatban látni lehet, ez úgy működött, a titkosszolgálatoktól kilépett volt vezető munkatársak hozhattak létre vagy alapíthattak cégeket, némi támogatással. Az a probléma, hogy ezek a cégek az Orbán-rendszerben jöttek létre és itt szocializálódtak. Tehát teljesen elfogadott és normális volt az, hogy amit a rendszer elvár tőlük, azt teljesítik. Itt többféle dolog fordulhatott elő. Az egyik, hogy ahogy a szakzsargonban mondják, humán erőkkel próbálták kiszolgálni a hatalom érdekeit, vagy a hatalomtól kapott feladatokat. Itt merül föl például az a kérdés, hogy Henry egy ilyen cégnek a munkatársa volt-e titkosszolgálati tapasztalatokkal, vagy pedig ő bent ült az AH-ban. A dolog másik része, hogy ezek a cégek számos szolgáltatást nyújthattak a titkosszolgálatoknak, illetve végezhettek számukra beszerzéseket. Itt egy kölcsönös függés alakul ki, amikor a titkosszolgálat technikai működésének számos feltételét egy ilyen cég biztosítja, és ebből elég nagy haszonra lehet szert tenni.

Milyen beszerzésekben működtek, mekkora összegekről van szó. Ezt az egészet tényszerűen és nagyon alaposan, minden boszorkányüldözés nélkül kivizsgálni. A kétharmad birtokában újra kell írni a nemzetbiztonsági törvényt is, és jogi szempontból nagyon alaposan át kell gondolni, hogy milyen lehet a titkosszolgálatok és a magánszféra, a magáncégek együttműködése.

— Hogy a csudában lehet egy ilyen magántitkosszolgálatot vagy céget alapítani? A titkosszolgálati tevékenységnek gondolom, nincsen TEÁOR-száma...

— Egy dolog az, hogy mi van leírva a papírra, és hogy ehhez képest mit bír el a gyakorlati tevékenység. Nincs leírva, hogy „magántitkosszolgálati tevékenységet végző cég”, sőt, ezek papíron teljesen normális cégekként működnek. De szeretnék visszautalni arra, hogy itt kialakult egy olyan rendszer, amikor a politikának elvárásai voltak a magáncégekkel szemben. Ha volt titkosszolgálati munkatársak kerültek ki és az ő irányításukkal működtek ilyen cégek, akkor előfordulhat, hogy nem volt túl sok kérdés, hogy ezt a feladatot végre kell-e hajtani vagy sem. Az egy másik kérdés, hogy ehhez képest mi volt a papíron. De hangsúlyozni kell, hogy valószínűleg nem ez volt a fő csapásiránya a tevékenységüknek. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy

Természetesen ezeknek a jogszerűségét is pontosan ki kell vizsgálni. Látni kell azokat a dossziékat, ha vannak ilyenek, amelyek alapján ilyen feladatokat adtak ki. Meg kell nézni, hogy erről készültek-e és milyen jelentések készültek. A kivizsgálást nehezíti, ha magáncéget kértek meg ilyen feladatok végrehajtására, mert nem biztos, hogy ott minden egyes lépés le volt papírozva. Ha ezt egy titkosszolgálat hajtja végre, akkor elviekben minden egyes lépésről, eseményről, találkozóról jelentésnek és dokumentumnak kell készülnie. Például, amikor a Henry és Gundalf közti üzenetváltás-sorozat volt: ha ilyen üzenetváltások voltak, és Henry titkosszolgálati munkatárs volt, akkor minden egyes ilyen üzenetváltásról nagyon pontos dokumentációnak kellene rendelkezésre állnia az Alkotmányvédelmi Hivatalban. Ha ezt kiszervezték valamilyen informális módon egy magáncéghez, akkor közel sincs garancia arra, hogy ott pontos dokumentáció áll rendelkezésre.

— Ha én egy ilyen céget vezetnék, látva a politikai változásokat, most ész nélkül próbálnám eltüntetni. Fennáll a veszély, hogy mire elindul egy valós nyomozás, már nem lesz mit találni?

— Ilyen kockázat van, de két dolgot szeretnék hangsúlyozni. Valamilyen módon nyoma kell, hogy legyen a szolgálatoknál annak, hogy mire kérték meg ezeket a cégeket.

— És ez valahol le lehet írva? Szó szerint?

— Valahol a szolgálatoknál ennek valamilyen módon nyoma kell, hogy legyen. Nem biztos, lehetett szóbeli utasítás is, de valamilyen szinten elviekben le kellett papírozni. Ha ennek sehol nem találni nyomát, az azt jelenti, hogy „fehér papíros” módszerrel csinálták, tehát nem volt igazi dokumentáció. Ez is egy nagyon súlyos jogsértés. Ilyen esetben a munkatársak kikérdezésével lehet ennek valamilyen mértékben utánajárni. Ezeknek a cégeknek a kapcsolatait teljesen nem lehet eltüntetni. Az a benyomásom, hogy ez a humán erőkkel végzett feladat a tevékenységüknek a kisebbik részét tette ki. Ahol igazából anyagi szempontból jelentős összegek mozoghattak, azok inkább a beszerzések és szolgáltatások voltak, annak pedig mindenképpen van papíron nyoma. Ebből azért lehet következtetni arra, hogy milyen cégek lehettek a főszereplők.

— Tegyük fel, a nyomozás eljut a cégekig, de igazából a politikai megbízókig kellene eljutni.

— Igen, mert ilyen esetben, ha politikai megbízás volt, akkor a politikai döntéshozó a felbujtó szerepében van. Ha politikai megbízás volt, akkor a politikai döntéshozó a felbujtó szerepében van. Mint ahogy valószínűleg ez lehet a helyzet az ukrán pénzszállítók elleni, feltételezhetően állami terrorcselekménnyel is. Hiszen ott a politikai döntéshozó volt az, aki erre utasítást adott és a döntést meghozta. Itt az a kérdés, hogy ezt egyfelől mennyire lehet dokumentálni, másfelől a tényfeltárás során a munkatársak által elmondottak mennyiben bizonyíthatók, illetve alátámaszthatók. Az írásbeli dokumentumoknak, az elektronikus rendszerekben meglévő nyomoknak, illetve a munkatársi meghallgatásoknak lesz meghatározó szerepe.

— Mennyi reális esélye van, hogy eredményes lehet egy ilyen vizsgálat, és milyen hosszú munkáról beszélünk?

— A száznapos program egyik pontjának a titkosszolgálatok területén ennek kellene lennie.  Valamennyi szolgálat esetében az ilyen jellegű kérdéseket átfogóan ki kell vizsgálni. Annak alapján, hogy mit lehet feltárni egy ilyen száznapos program végére, vagy egyes esetekben talán hamarabb, ha megvan a megfelelő mennyiségű és minőségű bizonyíték, akkor jogi eljárásokat is lehet kezdeményezni. Ezt nagyon nyíltan kellene kommunikálni a társadalom felé.

— Tehát azt gondolja, hogy három hónapon belül fel lehet tárni releváns tényeket?

— Igen, azt gondolom, mert a titkosszolgálatok viszonylag gyorsan visszaállíthatók a jogállami és nemzetbiztonsági működésre.

Az állambiztonsági feladatokat azonnali hatállyal le lehet állítani, azok már nagyjából le is álltak. Tehát a politikai, morális és talán még a pszichológiai feltételek is adottak ahhoz, hogy ezt a munkát gyorsan el lehessen végezni. Szükséges is gyorsan cselekedni, mert ezektől a függésektől és a törvénysértésekben részt vett munkatársaktól meg kell tisztulnia a szolgálatoknak.

— A politikai megbízókhoz is el lehet jutni annyi idő alatt?

— Abban az esetben, ha ehhez megfelelő bizonyítékok állnak rendelkezésre, igen.