prcikk: A bútorok szanaszét, a szoba hideg, de a nagymamám ölében volt a legmelegebb a világon | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

A bútorok szanaszét, a szoba hideg, de a nagymamám ölében volt a legmelegebb a világon

A kezével a tappancsaimat melengette, a nevetésében ott gurgulázott az ünnep. Azóta is abból a melegségből táplálkozom. Történet életem legszebb karácsonyáról egy lepukkant, falusi szobában.
Hargitay Judit - szmo.hu
2018. december 22.



Olyan szép karácsonyaim voltak azóta. Sercegő csillagszórós, amerikai konyhás, kandallóropogós csodaesték, ahol még a karácsonyfadíszek színét is gondos harmóniában válogattam össze. Volt, hogy minden világoskékben meg ezüstben csillogott, máskor a mélylilát variáltam arannyal. Zajos, nagycsaládos, narancsillatú, nevetős karácsonyaim voltak. Többnyire. A lényeg, hogy nincs okom panaszra.

De ha az igazi karácsonyi varázslat után kutatok a lelkemben, akkor mindig az az este jut az eszembe. Soha, senkinek nem beszéltem még róla, mert nem akartam megbántani a szeretteimet, akik minden ünnepen körülvesznek.

Hogyan mondjam el nekik, hogy az ünnepi zsibongás közepette – és sokszor átlagos hétköznapokon is – arra a fura, távoli, sötét estére gondolok? Amikor megtörtént velem a csoda, egy ma már rég halott asszony ölében, akinek valószínűleg fogalma sem volt róla, mit jelentett nekem az az egész?

Öt éves lehettem. December huszonharmadika volt. Anyámék levittek a városból falura, a nagymamámhoz, hogy ő vigyázzon rám, amíg otthon feldíszítik a fát, becsomagolják az ajándékokat, és megfőzik az ünnepi menüt. Nagyon izgága kislány voltam, tudták, hogy maminál jó kezekben leszek. A családban rajtam kívül ő volt az egyetlen, aki állandóan ezres fordulatszámon pörgött.

Nem volt ideális a helyzet. A nagy, falusi téglaházat ugyanis épp felújították. A hálóban – tulajdonképpen a konyhán kívül azt az egy szobát használták a nagyszüleim, a többit csak úgy, “mutatóba“ tartották, az volt a szokás falun akkoriban – egymásra halmozták a bútorokat. Nagyapám jobb híján széthasogatott kukoricás zsákokkal fedte le a komor halmot. A sarokban festékes vödrök meg pemzlik (“Most begletteltük, de az ünnepre így marad, majd jövünk vissza januárban, Ilonkám, úgyis az unokáéknál karácsonyoznak!”), az egyetlen használható bútordarab egy öreg kanapé volt. Mama csak sezlonnak hívta.

Oda kuckóztuk be magunkat, ketten. Mami bedurrantott a sarokban nyújtózkodó, kis, fehér vaskályhába, amibe felülről kellett bedobálni a fahasábokat. Semmi sem tud olyan bensőségesen durrogni, mint a fatüzeléses vaskályhák. Mami sikkantgatott, mert a vaskampó, amivel megemelte a kályha fedelét, égette a kezét, de azt is olyan viccesen csinálta, hogy nevetnem kellett, istenem, soha nem nevettem olyan önfeledten, mint vele. Aztán odajött hozzám, félig ráfeküdt a sezlonra, engem az ölébe vont. Egy nagy, rózsaszín dunyhát húzott rám, szinte elvesztem benne, kezével a két, zokniban is jéghideg tappancsomat melengette, babusgatott, mint egy csecsemőt.

Órákon át az égvilágon semmit nem csináltunk. Csak beszélt hozzám – nem emlékszem már, miről, elvesztem a sikkantgatós, dallamos hangjában, ami olyan volt, mintha mindig valami operettslágert énekelne. Időnként belefújt a nyakamba, tudta, hogy csiklandós vagyok, akkor én is sikítozni kezdtem, eljátszottam, hogy menekülni akarok, ő visszahúzott, birkóztunk a dunyhában, szerintem a falu túlvégén is hallották, olyan lármát csaptunk.

Mi volt abban a karácsonyi előestében, amit azóta sem tudok elfelejteni? Hiszen a dunyha meg a durrogó tűz ellenére is meg-megborzongtam, a hatalmas szoba jéghideg volt, komor és egy kisgyerek számára ijesztő. Odakint rátelepedett a falura az az igazi, mozdíthatatlan sötétség, ami feketébb, mint a százesztendős szilvalekvár, egy városi ember el se tudja képzelni. Sehol egy karácsonyfa, édes szaloncukor meg vastag héjú narancs, amiről lerághattam volna a puha, fehér belsejét, mint minden karácsonyon. Nem volt meleg halászlé, nem énekelte lemezről a csilingelő hangú kislánykórus a "Csendes éj"-t, ahogy megszoktam. Nem voltak játékok, amivel lefoglalhattam magam. A családom többi része sem volt velünk. Csak a sezlon volt, a dunyha, meg mi. Én és a nagymamám, két igazi energiabomba, egy ötéves meg egy ötvenéves. Végigsikítoztuk, végiggurguláztuk az estét.

De volt olyan is, amikor csak némán kucorogtunk egymásba kapaszkodva, hallgattuk a pattogó tüzet, mama a fülem mögé simogatta a hajamat, én meg az engem ölelő, másik kezével játszadoztam, forgattam rajta a nagy, rubintköves gyűrűt, amire mindig rácsodálkoztam, hogy milyen gyönyörű.

Komolyan nem tudom, mi volt abban az estében olyan különleges. De nem is fontos. Azóta már rájöttem, hogy amiket életünk legmeghatározóbb pillanatainak hiszünk, néha döbbenetes gyorsasággal elvesznek az emlékeink között, míg más pillanatok, amik akkor jelentéktelennek tűntek, örökre bevésődnek. Már elfogadtam, hogy az az este időről időre felbukkan az emlékezetemben, mint az erdőben a kis, csobogó patakok, amik hol eltűnnek, hol újra előtörnek a száraz levelek közül.

Egy dolog biztos: ha a karácsonyi varázslatot emlegetik valahol, tévében, internetes videóban, egy baráti vagy kollegiális beszélgetésben, nekem már mindig ez az emlék fog az eszembe jutni. Hiába sétálok végig az ezer fénnyel kivilágított városon, a nyüzsgő, fahéj illatú adventi vásárokon vagy a bevásárlóközpontokon. Hiába csodálkozom rá a tíz méteres, hófehér karácsonyfára, amit a kerületünk plázájában állítottak fel, és tényleg szebb, mint bármi, amit eddig láttam. Hiába vagyok együtt szentestén a szeretteimmel, eszem a forró halászlét, rágom le a narancs héját, tömöm magamba a zselés szaloncukrot. Hiába zsibong-nevet-ünnepel mindenki, velem együtt, hiszen szeretem a családom, tudom, hogy ez így van jól, boldog vagyok, hogy velük lehetek. Mégis. Semmi sem képes felülírni bennem annak a távolba vesző, gyerekkori estének a dunyhamelegét. Az igazi karácsonyi varázslatot, kettesben a nagymamámmal.

Egyetlen dolgot azért sajnálok. Hogy ezt már nem tudom elmondani neki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András Panyi Szabolcs lehallgatásáról: A NER beismerte az újságírók megfigyelését és lebuktatta a saját módszerét
Az Oroszország-szakértő szerint a kormányoldal hatalmas öngólt lőtt a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával. Úgy véli, ezzel nemcsak a törvénytelenséget ismerték be, de a titkosszolgálat is őrjönghet.


Rácz András Oroszország-szakértő a Facebookon reagált arra a kormánysajtóban megjelent, állítása szerint nyilvánvalóan titkos eszközökkel készült felvételre, amelyen Panyi Szabolcs újságíró hallható, ahogy egy forrásával beszél. A szakértő szerint a kormánymédia erre építve próbál felépíteni egy narratívát, miszerint Szijjártó Pétert Panyi „segítségével” hallgatnák le külföldi titkosszolgálatok. A szakértő hat pontban fejtette ki a véleményét erről.

Azzal kezdi, hogy Panyi Szabolcs „kiváló, elkötelezett és nagyon-nagyon hozzáértő tényfeltáró újságíró”, és büszke a barátságára. Azt írja, bár nem tudja, hogyan készült a hangfelvétel, a nyilvánosságra hozatala szerinte biztosan törvénytelen, mert sérti Panyi és a másik szereplő személyiségi jogait is.

A szakértő ostobaságnak is tartja a felvétel közlését, egyrészt azért, mert véleménye szerint „a NER ugyanis épp ezzel ismerte be, hogy igen, tényleg titkosszolgálati eszközökkel figyel meg újságírókat (évekkel a Pegasus-botrány után is), és az így készült felvételekkel habozás nélkül kész visszaélni is.” Másrészt pedig azért, mert ezzel lebukott a lehallgatási módszer is.

Rácz András teljes ostobaságnak nevezi azt a felvetést, hogy Szijjártó telefonszámát bárki Panyitól tudná meg. Mint írja: „Éppenséggel Szijjártó büszke rá, hogy bárkit, bármikor fel tud hvíni – ezen a ponton nem kéne azon meglepődni, hogy mások is tudják a számát...”

Úgy látja, az egész akció egy elterelési kísérlet.

„Arról akarja a NER elterelni a figyelmet, hogy a Washington Post megírta szombaton, hogy Szijjártó külügyminiszterként rendszeresen telefonon tájékoztatja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert még a magas szintű, EU-s találkozókról is.”

Rácz felteszi a kérdést, hogy egy külügyminiszter miért használ normál, könnyen lehallgatható telefont. Szerinte ha Szijjártó titkosított telefont és alkalmazást használna, nem lenne botrány a mobilszámáról.

A szakértő bejegyzését azzal zárja, hogy szerinte a teljes szétesés jelei láthatók.

„A NER láthatóan már »minden mindegy« alapon elkezdi bedobni a törülközőt. Már nem számít, milyen kárt okoz egy kompromittálási kísérlet, már nem számít, hogy jogszerű-e vagy nem... már csak csapkodnak, mint a felrepedt szemöldökű, a saját vérétől megvakult bokszoló... a jó hír, hogy az ilyen meccsek már jellemzően nem tartanak soká”

– fogalmazott Rácz András.

Mint megírtuk, hétfőn a kormánypárti Mandiner egy titokban rögzített hangfelvételt publikált, amelyen Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró egy forrásával beszélget. Habár a lap arról ír, hogy „Panyi megadta Szijjártó Péter külügyminiszter telefonszámát egy európai uniós tagállam titkosszolgálatának, amelynek így lehetősége nyílt megfigyelnie a magyar külügyminiszter telefonbeszélgetéseit” - az erősen megvágott felvételből viszont nem ez derül ki, hanem inkább úgy tűnik, Panyi Szabolcs csekkolhatta a beszélgetőtársától kapott számokat, amik már eleve megvoltak ennek a bizonyos külföldi állami szervnek.

Az újságíró a felvétel nyilvánosságra hozása után „elővágásnak” nevezte a Mandiner cikkét, amivel szerinte a Szijjártó orosz információátadásairól szóló nyomozását próbálták átkeretezni. Facebook-posztjában azt írta, a felvételen hallható forrásával azért beszélt, mert már évek óta gyűjti az anyagokat és bizonyítékokat arra, amit nemrég a Washington Post is megírt, miszerint „Szijjártó Péter folyamatosan szivárogtat Szergej Lavrovnak és az oroszoknak európai uniós tanácskozásokról”. Panyi szerint a lehallgatott beszélgetésben arról volt szó, hogy elkérte a forrásától azokat a telefonszámokat, amelyeken Szijjártó és Lavrov kommunikálni szokott, hogy összevesse azokat egy európai ország nemzetbiztonsági szolgálatától kapott információkkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Lattmann Tamás a 24.hu-nak: Lehet, hogy Szijjártó hülye, de hogy Lavrov is hülye lenne, az nem teljesen életszerű
A magyar külgazdasági és külügyminiszter a Washington Post szerint rendszeresen tájékoztatta Szergej Lavrovot a zárt uniós ülésekről. Emiatt a Politico szerint Magyarországot már ki is zárják a legérzékenyebb megbeszélésekből.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 24.



„Nem fogok semmit másképp csinálni, mindig ugyanazt mondom” – reagált Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azokra a sajtóhírekre, amelyek szerint az uniós külügyi tanácsülések szüneteiben rendszeresen tájékoztatta orosz kollégáját, Szergej Lavrovot az ott elhangzottakról. Az ügyben az Európai Bizottság már tisztázást kért a magyar kormánytól, Donald Tusk lengyel miniszterelnök pedig az AP hírügynökség szerint arról beszélt, régóta gyanították, hogy Magyarország információkat oszthat meg Moszkvával.

A miniszter úgy fogalmazött:

„én azzal egyeztetek a külminiszteri tanácsok előtt meg után az ott meghozott döntésekről, vagy az ott meghozandó döntésekről, akikkel Magyarország szempontjából fontos egyeztetni”.

Hozzátette, nem érti, mi ebben a különleges, szerinte ez a diplomácia lényege. A lengyel és litván külügyminiszter felvetéseire úgy reagált: „Ennek a hülyeségnek ne higgyenek, azt javaslom.” Az egész botrányt kirobbantó, lehallgatott beszélgetésekre utalva kijelentette: „Engem nem vádolhatnak azzal, hogy ne lennék egyenes meg őszinte.”

Az ügy azután robbant ki, hogy a Washington Post megírta, Szijjártó Péter rendszeresen telefonált Szergej Lavrovnak a brüsszeli ülések alatt, hogy beszámoljon a fejleményekről. A hírre reagálva Anitta Hipper, az Európai Bizottság szóvivője hétfőn

rendkívül aggasztónak nevezte a beszámolókat, és közölte, elvárják a magyar kormánytól a helyzet tisztázását.

Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke hazaárulásnak minősítette a történteket, és kormányra kerülésük esetére azonnali vizsgálatot ígért.

Bár a politikai vihar nagy,

Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint jogi szempontból nem feltétlenül történt bűncselekmény.

A 24.hu-nak adott interjúban kifejtette, az Európai Unió Tanácsának ülésén elhangzott információk jellemzően nem minősülnek minősített adatnak, így az államtitoksértés vádja nehezen állna meg. A szakértő szerint

„semmi nem tiltja azt, hogy a miniszterelnökök vagy a miniszterek a tanácsülésekről azt mondjanak, amit akarnak”.

Büntetőjogi következménye az információmegosztásnak csak akkor lehetne, ha bizonyítható lenne, hogy az idő előtti közlés konkrét, tényleges előnyt jelentett az orosz félnek, amivel Magyarország hátrányosabb helyzetbe került.

"Egy kicsit számomra furcsa, hogy miért a miniszterelnök tartja szükségesnek, hogy feljelentést tegyen, és miért nem a külügyminiszter, akit állítólag lehallgattak. De ez igazából csak annak a jele és bizonyítéka megint, hogy ezt a problémát nem jogi problémaként, hanem politikai kommunikációs problémaként próbálják beállítani, és akként is adják elő" - fogalmazott Lattmann.

A jogi felelősségre vonás feltételei tehát szigorúak, a politikai következmények azonban már most érezhetők. A Politico értesülései szerint

az uniós partnerek körében olyannyira megrendült a bizalom, hogy Magyarországot már informálisan ki is zárják a legérzékenyebb megbeszélésekből a szivárogtatás veszélye miatt.

Az ügyet tovább színezi egy korábbi, 2020-as lehallgatott telefonbeszélgetés, amelynek leiratát a VSquare oknyomozó portál hozta nyilvánosságra. Ebben Szijjártó arra kérte Lavrovot, hogy egy moszkvai meghívással segítsenek az akkori szlovák miniszterelnöknek, Peter Pellegrininek megnyerni a választást. Szijjártó erre ma úgy reagált, a közép-európai együttműködés a magyar külpolitika egyik fontos célja, és „egy szuverenista kormánnyal mindig könnyebb együttműködni, mint egy Sorosék által finanszírozott kormánnyal”.

"Az sem feltétlenül biztos, hogy itt külföldi hírszerzés hallgatta volna le Szijjártót, különösen, ha nem titkosított vonalon ment a beszélgetés, ami számomra nehezen értelmezhető.

Az lehet, hogy Szijjártó hülye, de hogy Lavrov is hülye lenne, az nem teljesen életszerű"

- mondta Lattmann.

A helyzetet a magyar kormányoldal kampányhazugságnak tartja, és a lehallgatás miatt feljelentést tettek, miközben az ellenzék és több európai partner a bizalom teljes elvesztéséről és a szövetségesi hűség megsértéséről beszél.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pethő András: A mai Direkt36-cikkünk talán a legsötétebb történet, amivel valaha foglalkoztam
Az újságíró szerint a Panama-iratok és a Pegasus-ügy is eltörpül a mostani feltárás mellett. Állítása szerint a párt bedöntését leleplezni akarók ellen indult eljárás.
DKA - szmo.hu
2026. március 24.



Ahogy arról beszámoltunk, a Direkt36 kedden megjelent cikkében arról írt, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda tavaly júliusban névtelen bejelentésre tartott házkutatást két, a Tisza Pártnak dolgozó informatikusnál. A nyomozók a bejelentés alapján gyermekpornográf felvételeket kerestek, de nem találtak semmit. Helyette a lefoglalt eszközökön egy olyan, szervezettnek tűnő művelet részleteire bukkantak, amelynek célja a Tisza Párt informatikai rendszereinek megbénítása lehetett. A nyomozók rengeteg adathordozót vittek el, ezekről azonban szokatlan módon nem ők, hanem a Rogán Antal felügyelte Nemzetbiztonsági Szakszolgálat szakemberei végezték el az adatmentéseket.

A Direkt36 cikkét Pethő András és Wirth Zsuzsanna jegyzik. Előbbi a Facebookon arról írt, korábban is foglalkozott már kemény ügyekkel – idézte is ezek közül a legsúlyosabbakat –, de szerinte mind közül kiemelkedik a mostani.

„Több mint húsz éve vagyok újságíró, sok kemény történettel volt dolgom. Például azzal, hogy Orbán bizalmasai már 2010-ben az orosz titkosszolgálattal tárgyaltak üzletekről. Aztán beleláttam nagyhatalmú emberek offshore titkaiba a Panama-iratok révén. Pár éve pedig a Pegasus-projekt során az is kiderült, hogy saját kollégáim is megfigyelés áldozatai voltak. Ezek fényében mondom, hogy a mai Direkt36-cikkünk talán a legsötétebb történet, amivel valaha foglalkoztam”.

Pethő András szerint azt derítették ki, hogy „egy jól szervezett akció zajlott a Tisza Párt bedöntésére, majd amikor a párthoz kötődő emberek le akarták ezt buktatni, titkosszolgálati nyomásra rendőrségi eljárás indult ellenük egy nagyon súlyos bűncselekmény gyanújával, de több jel szerint teljesen alaptalanul.”

Mint írja, kemény hetek állnak a szerkesztőség mögött, kevés alvással, bonyolultan szervezett találkozókkal és a forrásaik védelmét szolgáló technikai megoldásokkal. A cikk elkészítésében betöltött szerepe miatt külön kiemelte kollégáját, Wirth Zsuzsannát. „Én ismét csak meggyőződhettem arról, hogy Wirth Zsuzsanna az ország egyik legjobb, legalaposabb és leghiggadtabb újságírója. Vezető szerepe volt ennek a sztorinak a feldolgozásában, számomra megtiszteltetés volt, hogy a keze alá dolgozhattam” – zárta bejegyzését Pethő András.

A Direkt36 korábban már több cikkben foglalkozott azzal, hogyan reagált a kormány és a Fidesz a Tisza Párt erősödésére. Egy tavaly októberi írásuk szerint a kormánypárt már tavaly tavasszal kommunikációs offenzívát indított, hogy visszavegyék a kezdeményezést, és olyan ügyekbe „tőrbe csalják” a párt vezetőjét, amelyek megoszthatják az ellenzéki tábort. A portál szerint a témák előkészítésében Rogán Antalnak is szerepe volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Fekete-Győr Szijjártónak: Elképesztő, hogy pont neked van bőr a képeden számonkérni egy lehallgatást
A Momentum alapítója egyenesen a külügyminiszternek üzent a Facebookon. Nem érti, miért lepődök meg Szijjártó azon, hogy lehallgatják, szerinte ugyanis bőven tett azért, hogy erre legyen lehetőség.


Fekete-Győr András, a Momentum alapítója a Facebookon reagált Szijjártó Péter külügyminiszter állítólagos lehallgatásának hírére. A politikus egyenesen a külügyminiszternek üzent:

„Szijjártó Péter, ha valaki, akkor te aztán tényleg jobban tennéd, ha mélyen befognád a szádat! Azért az egészen elképesztő, hogy pont neked van bőr a képeden számonkérni egy lehallgatást: neked, a Pegasus-kormány külügyminiszterének, aki - a világ egyik legnagyobb presztízsű tényfeltáró lapja, a Washington Post értesülései szerint - nyílt hazaárulást elkövetve, a moszkvai tartótisztednek, Szergej Lavrovnak szivárogtattál ki érzékeny uniós titkokat.

Neked, aki készséggel asszisztáltál ahhoz, hogy az oroszok szabadon grasszáljanak a Külügyminisztérium szerverein, és aki büszkén vigyorogva vetted át a Barátság érdemrendet a háborús bűnös, ex-KGB-s diktátor jobbkezétől...”

Fekete-Győr szerint bár a külügyminiszter lehallgatása nem elfogadható, ennél van egy „megbocsáthatatlanabb dolog”: „ha egy külügyminiszter annyira dilettáns és felelőtlen, hogy ezt technikailag készséggel lehetővé is teszi”.

„Márpedig te a magyar szakszolgálatok többszörös és nyomatékos figyelmeztetése ellenére is képes voltál – és a mai napig képes vagy – titkosított eszköz helyett egy teljesen hétköznapi, védtelen és könnyedén lehallgatható telefont használni. Mondd, mennyire kell ehhez hülyének és alkalmatlannak lenni? Eleve fel nem foghatom, miért vagy meglepve azon, hogy lehallgatnak, ha a saját szövetségeseinket ilyen nyíltan és szégyentelenül hátba szúrva kémkedsz az oroszoknak... ”

– írja Fekete-Győr.

Szerinte „egyszerre végtelenül nevetséges és szánalmas”, hogy a Fidesz most azzal kampányol, hogy „annyira óvatlan és inkompetens az egész kormány”, hogy éveken át észre sem vették a külügyminiszter megfigyelését. Felteszi a kérdést, hogy ha a kormány Szijjártót sem képes megvédeni, akkor mire számíthat egy átlagos magyar ember.

Fekete-Győr azt is megüzente a külügyminiszternek, hogy „kőkemény büntetőjogi következményei” lesznek „az ütköző, masszív hazaárulásnak”.

„A rendszerváltás másnapján ugyanis már nem a moszkvai elvtársaidnak, hanem a független magyar igazságszolgáltatásnak kell számot adnod arról, hogyan és miért szolgáltattad ki Magyarország biztonságát egy háborús agresszornak!” – írta bejegyzése végén.


Link másolása
KÖVESS MINKET: