„Az újszülöttek számára nem az a veszélyes, ha szülésznő segíti őket a világra, hanem az, ha rosszul bánnak velük”

Gyökeresen átalakítaná a szülészeteket a kormány. Az úgynevezett „I. progresszivitási szintű” szülészeti ellátás azt jelentené, hogy a komplikációmentesnek ígérkező szüléseket olyan szülőszobákban végeznék, ahol nem lenne koraszülött-intenzív, neonatológus, újszülött-szakápoló, altatóorvos, valamint intenzív terápiás orvos sem. Baj esetén a kismamákat átvinnék máshová, maxium 30 perc alatt. A feltételrendszert tekintve mindez egy intézményen belüli otthonszülésre hasonlítana, azzal a különbséggel, hogy míg ott kizárólag bábák (szülésznők) vezetik le a szülést, itt szülészorvos azért lenne a helyszínen.

A rendelet-tervezet bírálói szerint az átalakítás veszélyeket hordoz magába, mert váratlan komplikációk bármikor adódhatnak. Támogatói úgy érvelnek, az otthonszülések statisztikái nem mutatják, hogy veszélyes lenne az ilyen feltételekkel történő szülés. Keszler Viktóriával, a Másállapotot a szülészetben! Egyesület egyik alapítójával arról beszélgettünk, mik lehetnek a valódi kockázatok.

– Mit gondolnak a kormány által tervezett módosításról?

– Lehetne ez egy fellélegzés, hogy végre meghallották a társadalmi igényt, az anyák és apák hangját, hogy legyen születésház, köztes választás az otthon és a kórház között, de bennünk elsőre nem tudott a megelégedettség érzése megjelenni. Nem tiszta, hogy ez most a szakemberhiányra adott válasz csupán, mert sokakban felmerült, hogy esetleg a bezárás határán lévő szülészeteket akarnák ilyen módon megtartani. De a rendelettervezetet olvasva kérdés marad az is, hogy

Ezt azért hozom fel, mert a nemzetközi gyakorlatban a születésház, ami sokunknak eszébe jut az alacsony progresszivitási szintű intézményről, olyan hely, ahol jól képzett, kompetens, számos feladatot önállóan ellátni képes szülésznők dolgoznak, mint az angliai midwife-led unit részlegekben.

– Tehát itt sem nyílna tér a bábáknak?

– A jelek nem errefelé mutatnak. Voltak a múltban is ilyen törekvések, hogy lehetne szülésznői várandósgondozás, nagyobb tere a szülésznőknek, de ezek sem valósultak meg a gyakorlatban, és az intézeten kívüli szülésben dolgozó szakemberek helyzete is nehezített. Azt gondolom, hogy a kompetenciák eloszlása nem változik. A magyar társadalmat inkább az foglalkoztatja, hogy a csecsemők veszélybe kerülhetnek-e egy ilyen rendszerben.

– És veszélybe kerülhetnek?

– Ha az a kérdés, hogy önmagában egy alacsony progresszivitási szint, vagy a szülésznői ellátás veszélyezteti-e az újszülött életét, arra mindenképpen azt mondhatjuk, hogy nem. Ha a szülésznőben gondolkozunk, akkor a szülésznő vagy bába abszolút lehetne az a kompetens szakember, aki képes arra, hogy a fogantatástól a gyermekágy végéig ezt a folyamatot végigkísérje, és az újszülött, illetve még korábban magzat és az édesanya egészségét támogassa. Ezért van fontossága a kockázatbecslésnek, a rizikóbecslésnek. A szülésznő az alacsony kockázatú várandósokat képes teljes körűen ellátni, azaz azokat az eseteket, amikor az édesanya egészséges, és tudjuk, hogy a babának sincs olyan várandósság alatti komplikációja vagy olyan állapota, ami esetleg alacsony születési súlyt, koraszülést, veszélyeztetett állapotot eredményezne. Egy normál várandósság, és egy élettani szülés kísérésére abszolút képes a szülésznő. Ő a kompetens szakember. Ez azért is fontos, mert azt tudjuk, hogy másfajta tudást igényel az élettani folyamatok támogatása, mint a kóros folyamatoké.

Tehát az orvos feladata is nagyon fontos, de alapvetően őt arra képezték ki, hogy ezeket a veszélyhelyzeteket felismerje és elhárítsa, és pont miközben ezt elhárítja, esetleg a vajúdást megakaszthatja, vagy az ellátásból fakadhat mellékhatás, kockázat, ami akkor elfogadható, ha komplikációt, súlyos veszélyhelyzetet kell elhárítani, de a normál élettani folyamatokat lassítani vagy terhelni ezzel teljesen felesleges, indokolatlanul végezve pedig ártalmas lehet.

Zárójelben hozzáteszem, hogy Magyarországon ezekhez meg kéne erősíteni az önállóságukban a szülésznőket, de alapvetően világszerte a szülésznő, mint szakma, abszolút alkalmas arra is egyébként, hogy CTG eredményt értékeljen, szívhang-hallgatást végezzen, tehát megítélje és nyomon kövesse a baba és az anya állapotát, és a szülés után pedig egyértelműen alkalmas arra, hogy a babát megvizsgálja, felmérje az állapotát. Ehhez nem kell egy külön szakember, és egyébként veszélyes is, ha erre az a szakember nem képes, aki világra segíti a babát, mert az azért késlekedéssel járhat, ha oda kell hívni valakit. Tehát fontos, hogy a szülést kísérő szakember, legyen az akár orvos, akár szülésznő, képes legyen az újszülöttet megvizsgálni, és ha szükséges, akkor újraélesztést végezni, és hogy ezt a tudást évente meg is újítsa. Tudjuk, hogy Magyarországon jelenleg egyedül az otthonszülésben dolgozó szülésznők azok, akiknek ezt a vizsgát évente meg kell újítaniuk.

– Elképzelhető, hogy most ez a szemlélet erősödik majd?

– Ebből a rendelettervezetből még bármi is lehet. Nem mondanám azt, hogy nyugodtak lehetünk afelől, hogy ebből nem sül ki nőket és kisbabákat veszélyeztető helyzet, mert ha nem változik meg az ellátás módja, színvonala és fókusza, akkor ez rossz is lehet a nőknek és a kisbabáknak.

De az nagyon-nagyon félreviszi a diskurzust, ha most elkezdjük azt mondani, hogy minden nőnek arra lenne szüksége, hogy műtő legyen mellette, és hogy ott legyen a gyermekorvosi team. Egy ilyen vita újbóli megnyitása visszalépés lesz az időben, hiszen már eleve tudjuk az intézeten kívüli szülés körül lefolytatott társadalmi párbeszédből, hogy ez nem így van. Szerintem fontos kimondani, hogy tudjuk, hogy az újszülöttek számára nem az a veszélyes, ha szülésznő segíti őket a világra, hanem az, ha rosszul bánnak velük, és ha a várandósság alatt nem veszik komolyan az anya jelzéseit, panaszait. Ahhoz számos eszközünk van, hogy a várandósság alatt fel tudjuk mérni, hogy melyik anya-baba páros igényel fokozott gondozást, figyelmet, erre szolgálhat a rizikó becslése például.

– És akkor olyan ellátást tudnak rendelni mellé, amire várhatóan szüksége lehet.

– Igen. Többszintű intézmények vannak a várandósság alatt és a szülés alatt. Ezért fontos a személyre szabott gondozás, és azt mindig elmondjuk, hogy tulajdonképpen

Ez nagyjából konyhanyelven azt jelenti, hogy lehet nekünk bármekkora teamünk és akárhány szakemberünk és száz műtőnk, de ha az a várandós nem kap személyre szabott gondozást, figyelmet és támogatást, hanem magára hagyják őt a folyamat közben, akkor ez a kockázatos. Ahhoz, hogy ez a személyes gondozás megvalósuljon, elég lehet akárcsak egy szakember is, aki fel van készítve arra, hogy a szülés alatti folyamatokat és a gyermekágy első perceit felkészülten tudja támogatni. Az lenne fontos, hogy mindenki, aki ott van a születés körül, legyen az akár egy szakorvos, akár egy szülésznő, akár egy csecsemős nővér, tehát aki ott van, az mind legyen képes újszülöttet újjáéleszteni. Ennek vannak működő gyakorlatai, amit el lehet és kell sajátítani.

– Önökkel konzultáltak arról, hogy milyen változásokat terveznek?

– Nem, teljesen villámcsapásként ért minket és szerintem mindenkit. Nem feltétlenül az a lényeg, hogy a Másállapotot a Szülészetben! mozgalom tudjon róla, de az rendkívül meglepő, hogy erről sem informális, sem semmilyen csatornán nem tudott senki sem. Pedig az elmúlt pár évben történtek már olyan változások a szülészetben, például a jogviszonytörvény, a hálapénz eltörlése, amikor kiderült, hogy hiába az alapvetően jó cél, előkészítés, egyeztetés nélkül ezek nem hozzák a várt eredményt. Sokan hangsúlyoztuk az elmúlt egy napban, amióta a sajtóban ennek a tervnek híre ment, hogy bármilyen változás előtt egységesen biztonságossá kell tenni az ellátást.

Nem ócsárolni akarom a szakembereket, de nagyon sok minden hiányzik ahhoz a képzésekben, munkakörülmények terén, a szakmai felügyeletben, az irányelvekben, hogy a szakemberek a tudásuk legjavát tudják nyújtani, és az ellátás biztonságos legyen.

– Amennyiben ez egy TB által finanszírozott ellátás lenne, eközben fizetni kell a hasonló feltételeknek megfelelő, hasonló ellátást igénylőknek, akik ezt az otthonukban veszik igénybe. Mire föl ez a különbség?

– Az alapvető jogok biztosa kimondta, hogy nem teljesíti az állam a várandós nők önrendelkezési jogának védelmével összefüggő kötelezettségeit akkor, amikor

Holott az minden magyar nőnek joga lenne, hogy megválaszthassa a szülése helyszínét. Az állam az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos teherbíró képesség korlátosságára hivatkozott, amit akkor az ombudsman elfogadott, de kimondta, hogy az államnak meg kell teremtenie a várandós nő számára az érdemi választás lehetőségét, ahhoz jogilag biztonságos környezetet, valódi alternatívát kell nyújtania, és nem tántoríthatja el indokolatlan adminisztratív és pénzügyi akadályokkal. Nem az én asztalom eldönteni, hogy más-e a tervezett ellátás, mint az intézeten kívüli szülés, de ez mindenképpen vet fel kérdéseket, hogy ha most ugyanazokkal a feltételekkel a nők hasonló ellátást igénybe vehetnek intézményen belül, akkor miért nem kaphat TB finanszírozást az intézeten kívüli szülés. Ha itt majd hiányzik az, amit sokan a kórház plusz előnyének tartanak, a műtő vagy a neonatológus, akkor valóban ez még inkább felveti ezt a kérdést. Eddig is probléma volt, hogy az intézeten kívüli szülés nem támogatott, de innentől kezdve még érthetetlenebb.

– Most, hogy ez a tervezet kikerült, kezdeményeztek-e valamilyen szakmai egyeztetést ezzel kapcsolatban?

– Ez egy nagyon friss fejlemény. Az elmúlt egy napban nem írtunk a minisztériumnak. Ahogy jeleztem, folyamatos egyeztetésben vagyunk, tehát már van eleve pát futó ügy, ami miatt többször jeleztük, hogy jó lenne egy asztalhoz ülni, de könnyen lehet, hogy a következő napokban ezt újból megtesszük, hiszen ez alapvető igényünk.

Most azt látjuk, hogy azon vitatkoznak a szakértők, hogy ebbe bele fog-e halni az újszülött, vagy sem. Sajnos ez egy nagyon könnyen átpolitizálható téma, mert az újszülött egészségére hivatkozva nagyon könnyen egymásnak esnek felek, és nagyon könnyű féligazságokat mondani.