„Az a sorsom, hogy elveszett képekkel tegyek boldoggá embereket” – Laci régi fotók gazdáit kutatja fel
Dunai László imádja azt az időt, amikor még nem a modern technika csinált mindent helyettünk. Erre viszont akkor jött rá, amikor megjelent a Facebook és azon a nosztalgia csoportok. Ezekben sokan dicsekedtek azzal, milyen emlékeket őriznek a gyerekkorukból. Lacinak is akadt pár féltve őrzött játéka vagy épp a régi édességekre emlékeztető csomagolása.
„Nagyon gyűjtögetős vagyok” - meséli. „Megvan a 89-es éttermi számlám, van 85-ös koncertjegyem, megvan a 20 évesen vett Adidas cipőm számlája, az akkori mozijegy, a kenyércímke, pizzériás számla, legalább négyszáz csokispapír és egy csomó játék a 70-es és 90-es évekből.”
30-40 éve nagyon megtanultunk spórolni. Nem költöttük rágóra, csokira, üdítőre a pénzünket, hanem vettünk takarékbélyeget, és azokat összegyűjtve lett belőle év végén egy könyv, társasjáték vagy épp bicikli. Nagy érték már a takarékbélyeg gyűjtő, mert kevesen tették el emlékbe. Lacinak van pár darab, azokra a legbüszkébb. A hasonló gyűjtögetőkkel a Retronom.hu oldalon cserélgetnek, üzletelnek.
Laci gyűjtögetése nem kóros, normál hobbiként űzi, a családtól sem anyagilag, sem időben nem vesz el semmit.
Félállásban biztonsági őr, ott van ideje internetezni, otthon inkább a családdal tölti az időt. A feleségének sincs okostelefonja. Egyszerű a magyarázat, mindketten sajnálják rá az időt.
„Ica inkább virágokat ültet, minthogy haszontalanul bámulja a telefont. Amikor ebbe a lakótelepi házba költöztünk, nagy por és gaztenger volt előttünk, ő pedig csinált egy gyönyörű parkot. Járókelők sokszor meg is állnak, megcsodálni.”
Laci szerint a felesége a sárga csekkel is inkább elsétál a postára, minthogy online utaljon. Az mondja, ő még húzza az időt, amíg lehet, de egyre megkerülhetetlenebbnek tűnik átadni magunkat a technikának.
„Ha utazunk, ahhoz is nyomtató kell, ha nincs okostelefon. Mindenhez applikációt kérnek. Előbb-utóbb engem is el fog érni a teljes őrület, de még tartom magam. Kimondottan papírtérképet használok, ha utazom.”
Bár azt mondja, nem apja fertőzte meg a gyűjtögetéssel, kétségtelen, hogy ő kezdte előbb. Ő pengecímkéket, miniüvegeket és kazettákat gyűjtött például a rengeteg könyv mellett. Tőle régi Mikuláscsomagokat, édességpapírokat is szerzett a saját Retro összeállításába.
Laci másik nagy szenvedélye a régi fotók gyűjtése. Ezeket is a Facebookon teszi közzé. Az oldalért rendszeresen az apjának gratulálnak, azt hiszik, az övé a Facebook-csoport, ahol az esztergomi fotók gyűlnek.
„Apu 70 éves, sokat jár borversenyekre, sokan ismerik, nem is kérdés a legtöbbeknek, hogy ő őrzi a város emlékét a képekkel.”
Laci imádja a padlásokat. Kőművesként sokban megfordul. Ha például kéményt kell építenie vagy javítani, a kacatok között felbukkanhatnak számára fontos dolgok.
„Amikor dolgozom, mindenkit megkérdezek, van-e régi fényképük Esztergomról, az utcáról, az iskoláról, boltról. Már hatezer darab van, a helyiek ajándékozták majdnem mindet.”
A fotókat mindig a Régi Esztergom csoportban osztja meg, és sztorit sem kell hozzájuk írnia, mindig akad valaki, aki hozzá tud tenni valamit, aki emlékszik még odaillő történetre. Szerinte nincs olyan ember, aki ne imádná a régi fotókat nézegetni.
Laci szerint a régi kocsmák, presszók képei a legnépszerűbbek, ahol sokan fiatalként buliztak. Kedvelik azokat a fotókat is, ahol a változásokat látni, ahol most bevásárlóközpont van, mi állt régen.
Ingyen kapja a képeket, egyszer fizetett csak egy gyűjteményért 10 ezer forintot. Azt mondja, nem ez volt a legjobb biznisze.
„300 fotó volt, de nem papírképek, hanem digitálisan mentettek. Rossz minőségűek, kis méretben is kaptam, ráadásul megosztani sem lehetett.”
Lacinak a régi értékek mentése a fontos. Sokszor keresik már őt, ha kiállításra kell régi kép, vagy amikor átépítenek valamit és az építkezés idején használt paravánokra szeretnének fotót. De olyan vendéglátóhely is van, amelyik az ott készült régi képeket kérte el, és akadt olyan ember is, aki egy egykor boltban dolgozó nagymamájáról keresett fotót.
Van képe régi italozó előtt ácsorgó férfiakról, a népszerű újságárus néniről, három kamaszról, akik egymás mellett bicikliznek a járdán, és van olyan fotója is, ami egy rég kivágott fasort ábrázol, aminek a helyén ma hatalmas épületek állnak.
„A régi fotó megszépíti a múltat. Feldobok egy utcaképet, amin látszik, hogy kátyús. Arra is van olyan hozzászóló, hogy de jó volt akkor, mennyire más volt minden.”
Nemrég megmutathatta 40 ezer embernek a kincseit. Esztergomban az Akkor és most veterán kiállításon kapott egy standot retró tárgyainak és közben vetítték is a fotóit.
Esztergom bombázásáról a kukákból került elő a negatív.
Úgy érzi, kötelessége nem hagyni elveszni fotókat, valakinek azok sokat jelentenek. Megrögzötten keresi a képek gazdáit. Ha talál nevet, lehetőleg különlegeset, akkor a Facebook gyorsan eljuttathatja a keresett emberhez. Egy intézmény is jó vonal lehet, sokszor önkormányzatok is segíthetnek.
Mindezt akkor kezdte, amikor a közösségi média nem létezett. Kidobált szemétkupacban talált egy cipősdoboznyi fényképeket. Egy ballagási meghívón látott név vezette el egy akkor Veszprémben élő nőhöz. Elvált, elköltözött, nem tudott róla, hogy kukába kerültek a képek. Zokogva köszönte meg, hogy visszakapta a fotóit.
2-300 fotót egy lebontott ház törmelékei közül szedett ki. Kiderült, egy helyi nő szüleinek, nagyszüleinek a pótolhatatlan emlékei. Még megvan tőlük a köszönő-sms.
Legutóbb rengeteg értékes családi fotó talált haza a segítségével.
Laci évekkel ezelőtt vett egy használt adathordozót Óbudán. Otthon azonban kiderült, éppencsak egy videót tud rámenteni, amúgy tele van.
– gondolta és nyomozni kezdett.
A főként családi képek között nem talált semmi nyomot. Félretette, de pár év múlva újra előkerült a gyűjtemény. Még mindig nem szánta rá magát a törlésre, újra belenézett a képekbe. Küzdősportos fotók vezették el egy társasághoz, de nem tudtak segíteni. Egy másik vonal is sikertelen volt, mígnem rátalált egy esküvői képen az ültetési kártyákra. Elküldött egy üzenetet pár embernek és így sikerült is megtalálni a fotókon szereplő fiatal párt.
Laci azt mondja, nem kutatja az elveszett képeket, rájuk bukkan.
A szenvedélyei listájából a sport sem marad ki. Változó intenzitással, de 10 éves kora óta része az életének valami mozgás: cselgáncs, atlétika, triatlon, teke, foci és kick-box. Legutóbbiból 15 évig versenyzett, sőt edző is volt.
„30 évesen visszataláltam a futáshoz, beléptem a helyi amatőr futóklubba, és járjuk a versenyeket ország- és Európa-szerte. Leginkább félmaratonokat, de egy-egy maraton is becsúszott. Leginkább a hegyi versenyeket szeretem, Kékes, Bükki maraton, de a híres svájci Jungfrau maratonon is kétszer megmérettem magam. Nem volt lapos. Most így ötven fölött már kevesebbet versenyzem, de ha munka után fáradtan hazatérek, felhúzom a cipőt és egy futás felfrissít.”
