„Akárki lement, az életével játszott” - elmondta egy búvár, miért volt pokoli nehéz a merülés
Apa és fia együtt dolgoztak a Hableány hajó roncsának kiemelésén. Papp Zoltán és édesapja mindketten ipari búvárok, ők is részt vettek keddi akcióban. Papp Zoltán már 12 éves kora óta búvárkodik, nagyapjától és apjától tanult, akik szintén sokat merültek.
Arról már mi is többször beszámoltunk, hogy milyen elképesztő teljesítményt nyújtottak a búvárok a dunai hajóbaleset áldozatainak felkutatása, a roncs vizsgálata, majd kiemelése során. Most azonban Papp Zoltán részletesen elmondta a Fókusznak, milyen rettenetesen nehéz volt a merülés minden egyes alkalommal.
Már az is nagy erőfeszítésébe került, hogy a létráról belemerüljön a vízbe. Mint mondta, olyan, mintha az ember négykézláb mászna, mert az erős sodrás teljesen a létrához szorítja az embert.
Még veszélyesebb a lemerülés akkor, ha egy oldalirányú örvény érkezik a búvár háta mögül.
Mint mondta, a búvároknak a tömlőjük az egyetlen támpontuk, mert ezen keresztül kapják a levegőt, kommunikálnak és ennek segítségével tájékozódnak is a vízben.
Az erejük 70 százalékát arra használják, hogy egyáltalán egy helyben tudjanak maradni, mert különben a sodrás elviszi őket. Lábbal-körömmel kellett kapaszkodniuk, hogy ez ne történjen meg.
A roncsnál szintén a sodrás nehezítette a munkájukat, hiszen folyamatosan változott a víz iránya, ahogy nekicsapódott a hajótestnek. Ráadásul a Hableány is egyfolytában csúszkált a sóderágyban, így körülötte "bújkálni" nagyon veszélyes volt.
Papp Zoltán azt mondta,
attól tartottak a legjobban - főleg a koreai szakemberek -, hogy a Hableány testéből kikerülnek az áldozatok holtteste, mert ha a sodrás elviszi őket, sokkal nehezebb lesz megtalálni később. Erre pedig nagy volt az esély. A búvároknak viszont megtiltották, hogy beússzanak a hajóroncsba, mivel ott életveszélyesek voltak a körülmények.
A munka során így is számos veszélyes szituációval kellett szembenézniük. Ők is érezték a nyomást, de tudták, hogy valakinek ezt meg kell tenni. Mint mondta, szerencsére sikerült megoldaniuk mindent, bár ő meglepődött azon, hogy senkinek semmi baja nem esett.
"Akárki ide lement, az életével játszott. Ez tényleg egy olyan helyzet, hogy nem lehet hibázni. Ha hibázol, akkor nagyon nagy baj van"
- mondta Papp Zoltán.
A búvár azt is elárulta, mit látott a Duna mélyén: a meder tele van szeméttel, a régi hídpillérektől kezdve a hajóköteleken át a hídról leesett zászlótartó rudakon át minden ott hever. Szerinte olyan az egész, mint egy nagy szemétdomb.
A Fókusz riportja:
A Fókusz interjúja Papp Zoltánnal:
