53 éve él a halál torkában a világ egyik legviccesebb színésze, aki Julia Robertset is félelemből dobta - Elolvastuk Matthew Perry memoárját
Az, hogy Matthew Perry-nek van humora, körülbelül ugyanolyan alapvetés, mint az, hogy az Eiffel-torony magas. Mára az is az, hogy Matthew Perry függő. Azt azonban, hogy részletekbe menően milyen eszeveszett küzdelmei voltak, és hányszor kockáztatta az életét, és a hozzá hasonlóan súlyos, kevésbé szerencsés függőkhöz képest - mint például a túl korán heroin-túladagolásban elhunyt színész zseni, Philip Seymour Hoffman - szerencsés volt és mindig megmenekült a halál torkából, nem biztos, hogy mindenki tudja.
Matthew Perry Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet címmel írt egy életrajzi könyvet. Ezzel a mottóval az első oldalon:
Nem arról szól a könyv, hogy Matthew Perry miként lett a világ egyik legviccesebb embere, de egy kicsit erről is. Ugyanakkor Matthew Perry pontosan tudja és ezt nem is rejti álszerényen véka alá, hogy ő a ma élő egyik legpontosabban időzítő, legintuitívabb és legintellektuálisabb humorral rendelkező, improvizatív tehetségű komikus zseni. Minden sorából kiderül, hogy tudja, ő kicsoda, és azt is, nem véletlenül került a csúcsok csúcsára szakmailag.
Mindennél a könyv sokkal mélyebbre megy. Elmeséli, miként vált függővé, súlyos alkoholistává és gyógyszerfüggővé az a sorozatsztár, aki a világ máig legsikeresebb és legnépszerűbb sitcomjának, a Jóbarátoknak a főszerepéért végül heti egymillió dollárt kapott öt társával együtt. A könyv lebilincselő.
Nem is kérdés, hogy nem szellemíró, hanem maga Matthew Perry írta. Minden sora Chandler, bocsánat, Perry öniróniájával, szellemességével, saját gyarlóságait lazán bevalló intellektusával és pontosan időzített poénjaival van tele. Csak ott, ahol helye van a humornak? Szerinte mindenütt helye van, néha a legfeketébb pillanatokban, de olykor egészen meghatóan és lemeztelenedetten őszintén drámai a stílusa. Például akkor, amikor
Ez kellett hozzá, hogy talán kellőképp megijedjen és visszavegyen. De Perry maga is elárulja: ő egy időzített bomba.
Nem rejti véka alá az életrajzi részleteket, könnyű összerakni a puzzle-t: még majdnem gyermek, fiatal anyától született, a szülei korán elváltak - de nem elég korán ahhoz, hogy ez ne okozzon benne tudatos sebet -, és mivel nagyon sírós baba volt, a szülei elkövették azt a hibát, amit a hatvanas években sok amerikai szülő, ha sokat sírt a gyerek, mert ezt tanácsolta a gyerekorvos: gyógyszert adtak neki.
Igen, gyerekként is. Tizennégy évesen ivott először, és azt érezte, ez a mennyország. Mi ebből egy jó ideig semmit nem tudtunk. A Jóbarátok élő közönség előtt zajlott forgatásainak több évadján keresztül Matthew Perry ittas vagy komolyan bedrogozott állapotban dolgozott, és brillírozott, ontotta magából a poénokat. Bevallása szerint így működik az agya. Vagy alkoholista, vagy épp komoly gyógyszerfüggő volt, főleg a kettő egyszerre. Elmeséli, melyik évadban milyen szertől függött éppen.
Perry minden jóbarátnak hálás azért, hogy végigcsinálták vele a tíz évet, ami alatt egy idő után már tudták, hogy súlyosan beteg és kockáztatja a sorozat sikerét az állapota. Volt olyan, hogy meg kellett bökni a forgatáson, és csak a mellette ülő színésztársa tudta, hogy az előző pillanatban még aludt. Majd elmondta a szöveget a kamera előtt hibátlanul. A kamera és a közönség előtt Perry mindig hibátlan volt.
A Jóbarátok reunionon nem véletlenül sírt és volt sokak szerint aggasztó állapotban: azok az emlékek árasztották el, ami az egész életét jellemzi, de élete legjobb tíz évében, amit a Jóbarátok óriási szakmai sikere övezett, Perry a jelent sem tudta rendesen élvezni, csakis a pozitív nézői visszajelzések nyugtatták meg pillanatokra, pedig ő volt a show egyik nagy komikus sztárja, aki mára remek vígjátékíróvá vált, és egy ronccsá, mondja ő maga is, legalábbis egy jó időre biztosan, aki egyvalamit tud: éppen a falig ment el, mert a heroin már megölte volna. Szeret élni, és retteg a haláltól. Akármennyire is töltött sokak számára elképzelhetetlen mennyiségű alkoholt és gyógyszert magába úgy, hogy szinte semmi nem látszott rajta, az egészsége tönkrement, és közben pontosan tudta, mit tesz magával.
Ez az egyik legütősebb, legszomorúbb és egyszerre legviccesebb memoár, amit valaha olvastam. Szeretettel ajánlom, és érezhető, hogy ő maga is szeretettel írta, mert érezni rajta, hogy ma már nemcsak a művészet, hanem a drogprevencióban való segítés az egyik legfontosabb feladata. Álljon itt pár gondolat tőle a könyvből:
"Szükségem van a szeretetre, de nem bízom benne. Ha ledobom a szerepemet, Chandler jelmezét és megmutatom neked, ki vagyok valójában, talán felfigyelsz rám. De ami ennél is rosszabb, talán észre sem veszel, és faképnél hagysz. És azt (...) nem élem túl. Atomjaimra hullok és megsemmisülök. Inkább én hagylak el téged, Bemesélem magamnak, hogy veled van a baj, és végül el is hiszem. És lelépek. Mi a közös nevező? Ezek a hegek a hasamon. A félresiklott párkapcsolataim. Máig eszembe jut, amikor hajnali négykor ébren fekszem." (Perry gyerekkora óta nem tud négy óránál hosszabb ideig aludni).
akit ötévesen ültettek először a Kanadában egymástól távol élő szülei repülőre. Ez a jelzős szerkezet végig jelen van a motívumok közt, a kísérő nélküli kiskorú, aki inkább magányos marad, és váltja egymás után az ingatlanokat, mint hogy jó ideig szembenézzen azzal, mit csinált magával.
Chandler vagyok, és ha zavarban vagyok, a humort használom védekezésképp, mondta Chandler a Jóbarátokban, és mostanra az olvasó is sejtheti, hogy Chandler maga Matthew Perry, az őszinte, sérült, vicces srác, aki humorizál, ha bajban van.
"A Pereld a nőt! forgatása közben egyszer csak az az ötletem támadt, hogy egy kis válium talán segíthet a gondomon. Egy külön erre kijelölt orvos hozta ki a kétágyas hotelszobámba. (...) Egy egész kanna vodkát nyomtam be. Amikor az orvos körülnézett a hotelszobámban, és meglátta az üveget, ideges hangon csak annyit kérdezett:- Az egészet maga itta meg?- Igen - válaszoltam. - Megoldható, hogy ne hat-, hanem négyóránként szedjem a váliumot? Ezt hallván az orvos sarkon fordult, leszáguldott a csigalépcsőn, és kimenekült a szállodából. Valószínűleg nem akarta megvárni, hogy Matthew Perry az ő jelenlétében dobja fel a bakancsát."
A könyv a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg.
