SIKERSZTORIK
A Rovatból

„Mindenki szeretne egy fenntartható életet, és jókat enni kedvezményesen” – ezt kínálja a Munch.hu

Óriási siker az ételmentő magyar Startup, ami már nemcsak Budapesten, de több nagyvárosban is elérhető. 20 ezer felhasználójuk jelenleg 150 étterem közül válaszhat, és a cég napról-napra bővül. A befektetők is nagy fantáziát látnak a magyar egyetemisták vállalkozásában.


Négy fiatal srác úgy döntött, hogy olyan céget hoz létre, amelynek alapja a környezeti, gazdasági és szociális fenntarthatóság. Ez a Munch, az ételmentő alkalmazás, ami féláron kínál finom, jó minőségű ételeket mindenkinek.

„8 hónappal ezelőtt nyáron alapítottuk a céget. Mindannyiunkban megfogalmazódott, hogy egy olyan társadalmi vállalkozást akarunk létrehozni, ami túlmutat önmagában a profitszerzésen. Abban egyetértettünk, hogy az ételpazarlásra akarunk választ adni”

– meséli Wettstein Albert, a Munch.hu egyik alapítója.

A szolgáltatás lényege, hogy bárki, aki letölti a telefonjára a Munch alkalmazást, az féláron juthat hozzá olyan ételekhez, amiket az éttermek nem tudtak eladni aznap. Az applikáció GPS alapú, tehát a felhasználó választhat a közeli Munch lelőhelyek közül.

„Jelenleg több mint 150 étteremmel állunk kapcsolatban, 20 ezren töltötték le az appot és eddig 13 ezer adag ételt mentettek meg a munchozók, amióta elindultunk”

– meséli büszkén Zwecker Bence, aki néhány hónapja még a világ egyik legnagyobb tanácsadó cégénél dolgozott gyakornokként, de úgy érezte, inkább olyan munkát szeretne végezni, amelyben a környezeti fenntarthatóságnak is fontos szerepe van.

A magyar fiatalok ételmentő vállalkozása a múlt héten elnyerte a Highlights of Hungary különdíját. A sikerekre és az egyre növekvő számokra a befektetők is felfigyeltek. Ezzel kapcsolatban azonban egyelőre csak annyit árultak el a tulajdonosok, hogy hamarosan egy Magyarországon eddig még nem látott befektetési formációról számolnak majd be. De a szerződések miatt ez most még hétpecsétes titok.

„Azt hiszem az az erősségünk, hogy egy olyan problémára tapintottunk rá, ami mindenkit zavar, és a veszteségből tudunk értéket teremteni.

Az is fontos, hogy úgy érezzük, a magyar társadalom is nyitottá vált a környezettudatosságra. Így szerintem most azokra a vállalkozásokra, amelyek értelmesen, kézzelfogható módon tudnak pozitív változást hozni, nagy lesz a kereslet” – magyarázza Albert, aki hozzáteszi, az is előnyös, hogy egy olyan üzleti modellt dolgoztak ki, amiben mindenki jól jár.

„Azt láttuk, hogy akkor tud ez sok ember számára használható lenni, ha vannak pénzügyi ösztönzői minden fél számára. Tehát kell az, hogy ezzel pénzt keressenek az éttermek. Nekik a veszteségből ugye bevételük keletkezik onnantól kezdve, hogy a Munchot használják. Fontos az, hogy az embereknek - amellett, hogy környezettudatosabb és fenntarthatóbb módon étkeznek - ez anyagilag is megéri. És úgy a legtisztább, hogyha nekünk, akik ezen dolgozunk, pénzügyileg is megtérül ez az értékteremtés.”

A Munchon lefoglalt ételekért egyébként személyesen kell elmennie a megrendelőnek, a fiúk szerint azonban ennek nemcsak gazdaságossági, de szociális célja is van.

„Volt, aki azt mesélte, hogy ez az esti sétája, mert ugye általában este lehet elhozni ezeket az ételeket. És hogy neki fixen ez a programja, hogy munchol. Az is nagyon fontos, hogy így személyes kapcsolat van az ételmentő hellyel is. Bemegy az ember, beszélget, ez a személyesség is része ennek a vállalkozásnak. Ezeknek az emberi pillanatoknak nagy hozzáadott értéke van a szolgáltatáshoz” – fejti ki Bence. Üzlettársa viszont egy gyakorlatiasabb magyarázatot ad.

„A kiszállítás ára nagyon magas. Azt láttuk, hogy

sokszor többe kerülne a szállítás, mint maga az étel, amit ugye féláron lehet megvenni a Munchon.

Most inkább azon dolgozunk, hogy minél több vendéglátóhely legyen a felületünkön és mindenki számára legyen néhány elérhető, gyalogtávolságban is” – magyarázza Albert.

Az alapítók szeretnék arra sarkallni a felhasználóikat is, hogy menjenek be kedvenc éttermeikbe és ők maguk is népszerűsítsék a Munch ételmentő filozófiáját. Azt mesélik, hogy az induláskor ők keresték meg a vendéglátóhelyeket, de most már egyre inkább őket keresik, hogy csatlakozhassanak.

„Debrecenben, Szegeden, Győrött és Sopronban is vannak már Munch lelőhelyek, de igazából mi egy mobil alkalmazás vagyunk, így nincs földrajzi akadálya a munkánknak.

Ha elég vendéglátóhely jelentkezik egy városban, akkor gyakorlatilag azonnal el tudjuk indítani ott is a szolgáltatást, mert azt látjuk, hogy felhasználói igény mindenhol lenne rá. A közeljövőben két nagyvárosban indul még el a Munch” – fogalmaz Wettstein Albert, aki hozzáfűzi, hogy ők maguk is lelkes Munch felhasználók.

„Szerintem úgy lehet igazán hiteles az ember a munkájában, ha ő maga is használja a saját termékét. Így nem kell hosszasan egyeztetnünk arról, hogy fókuszcsoportos felmérések alapján hogyan működnek a felhasználóink, hiszen pontosan tudjuk, mert mi magunk is felhasználók vagyunk. Ha olyat csinálunk, ami nekünk jó, akkor az másoknak is az lehet. Mindenki szeretne egy fenntartható életet, mindenki szeret jókat enni, ha lehet, akkor kedvezményesen, úgyhogy megpróbájuk ezt lehetővé tenni minél szélesebb körben.”

A fiatal vállalkozók számára emellett fontos a társadalmi felelősségvállalás is.

„Amikor elindultunk, akkor a felhasználók, rászorulók számára is vehettek ételt. 500 forintot ajánlhattak fel egy adagért. Ezeket a kifizetett ételeket az „Édes Város” nevű startup segítségével juttattuk el a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan szállójára. Sajnos a koronavírus ezt megnehezítette, úgyhogy most az Élelmiszerbankkal dolgozunk egy stratégiai együttműködésen. Szeretnénk azokat az ételeket eljuttatni a nélkülözőkhöz, amelyek már a Munchon sem fogynak el. Ennek az informatikai és logisztikai koncepcióján is dolgozunk most – meséli Bence.

A fiúk azt mondják, számukra az lenne a legnagyobb siker, ha a Munch és a filozófiájuk a lehető legtöbb emberhez eljutna.

„Jó lenne, ha mindenhol, ahol most a kukába kerül a jó minőségű étel, meg tudnánk változtatni ezeket a berögződött, rossz szokásokat, és ha ez az ennivaló nem a szemetesbe, hanem a Munchra kerülne.

Így az étel kapna még egy esélyt. És ha ez nemcsak a nagyvárosokban, hanem kisebb településeken is elérhető lenne, vagy akár külföldön is, akkor azt éreznénk, hogy ez egy sikeres környezettudatos gasztronómiai forradalom, aminek mi is a motorjai vagyunk” – fogalmaznak a fiatal vállalkozók.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
100 nap alatt több mint 63 ezer megmentett termék – így működik Magyarország első élelmiszer-outletje
A Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET-ben a közeli lejáratú vagy csomagolássérült termékek akár 70 százalékkal olcsóbban is megvásárolhatók, miközben több tonnányi élelmiszer menekül meg a kidobástól.


Az élelmiszer-pazarlás világszinten is égető probléma, de szerencsére egyre több hazai kezdeményezés mutat példát arra, hogyan lehet ezt a mindennapokban is kezelni. A budapesti Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET – Magyarország első élelmiszer-outletje – száz napos működése alatt bebizonyította, hogy a fenntarthatóság és a kedvező árak nem zárják ki egymást, sőt, kéz a kézben járhatnak.

Az eredmények önmagukért beszélnek: több mint 63.000 terméket mentettek meg a pazarlástól, ami 16,6 tonna élelmiszert jelent.

Ez a mennyiség 44 tonna szén-dioxid kibocsátásának elkerülésével egyenértékű – vagyis akkora megtakarítás, mintha egy átlagos magyar család 17 évnyi áramfogyasztását spórolták volna meg.

A vásárlók sem jártak rosszul: az outlet áraknak köszönhetően 21.737.043 forint maradt a pénztárcákban –

ez átlagosan 300–400 forint megtakarítást jelent termékenként,

miközben minden árucikk a jól ismert PRÍMA-minőséget képviseli.

A PRÍMA OUTLET kínálata naponta változik:

a polcokra csomagolássérült, közel lejáró, túlkészletezett vagy szortimentfrissítésből kikerülő termékek kerülnek, akár 70%-kal olcsóbban.

Az üzlet így egyszerre kínál okos, fenntartható és pénztárcabarát alternatívát a tudatos vásárlóknak.

„A PRÍMA OUTLET egyszerre nyújt kedvező árakat, magas minőséget és fenntartható megoldást az élelmiszer-pazarlás ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy rövid idő alatt kézzelfogható eredményeket értünk el: több tízezer termék kapott új esélyt, a vásárlóink pedig több millió forintot spóroltak meg.” – mondta Breier Péter, a vállalat tulajdonosa.

Segítség a rászorulóknak is

A fenntarthatóság azonban nem áll meg az üzlet polcainál: a századik működési napon a Breier Cégcsoport bejelentette, hogy a Récsei Centerben található Príma szupermarket együttműködési megállapodást kötött a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel. Céljuk az, hogy az élelmiszer-pazarlás csökkentése mellett, közvetlen segítséget nyújtsanak a nehéz helyzetben élő családoknak is.

A PRÍMA OUTLET mögött álló Breier Csoport több mint 30 éve meghatározó szereplője a hazai élelmiszer-kiskereskedelemnek. A családi tulajdonban lévő vállalat jelenleg 26 üzletet üzemeltet Budapesten és Pest megyében, és elkötelezett a minőség, az innováció és a közösségi értékteremtés mellett.

A PRÍMA OUTLET első száz napja megmutatta, hogy az élelmiszermentés nemcsak egy jó ügy – hanem mindannyiunk közös jövőjének kulcsa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Orvosi bravúr: aranybevonatú, személyre szabott pacemakert kapott egy beteg Pécsen
Az országban elsőként a A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján ültettek be ilyen pacemakert, amelyre eddig világszinten is csak nagyon kevés példa volt.


Itthon eddig példátlan beavatkozást hajtottak végre a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján: októberben az országban elsőként ültettek be aranybevonatú pacemakert.

Ez azért is komoly bravúr, mert a nemzetközi szakirodalomban is csak elenyésző számú hasonló beavatkozásról számoltak be ezidáig.

A klinika közleménye szerint a beavatkozásra egy különleges eset kapcsán volt szükség: a beteg a hagyományos, titántartalmú generátorral szemben túlérzékenységi reakciót mutatott. A titánérzékenység egy rendkívül ritka állapot, amelynek kapcsán a szervezet allergiás reakcióval reagál a beültetett eszközzel szemben.

A pacemaker-generátort egyedileg, a beteg alapbetegségének megfelelően gyártották le részletes kivizsgálást követően.

A piacon nem is érhető el ilyen eszköz, hiszen minden esetben a beteg kórtörténetének részletes elemzését követően gyártják le, majd ültetik be. A speciális aranybevonat megakadályozza, hogy a beteg szervezete allergiás reakcióval reagáljon a beültetett generátorral szemben.

A közleményben azt is írják, hogy

a pacemaker-generátor nem csak összetétele miatt számít különlegesnek, hanem jól példázza azt is, hogy a modern orvoslás egyre inkább a személyre szabott ellátás irányba halad.

„A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikájának célja, hogy hazai és nemzetközi szinten élvonalbeli terápiás megoldásokat kínáljon betegeinek – az egyéni különbségek és a magas szintű szakmai gondoskodás szem előtt tartásával” – írták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Több mint egymillióan voltak kíváncsiak a magyar pavilonra Japánban
A magyar megjelenés az Expó központi témájához egyedi módon kapcsolódott, a figyelmet a hagyományokra, az ember és a természet harmóniájára, valamint a múlt értékeiből építkező jövő gondolatára irányítva.


A magyar részvétel minden szempontból sikertörténetnek bizonyult: közel 70 kulturális programmal, több mint 80 szakmai és üzleti rendezvénnyel, 46 ezer éttermi és 2250 protokollvendéggel, valamint kézzelfogható turisztikai eredményekkel zárta Magyarország a fél éves oszakai bemutatkozását.

Élő Népzenei Előadás a Pavilon Szívében

A Magyar Pavilon központi élményét az állandó élő népzenei előadás jelentette, amely 184 napon át negyedóránként várta a látogatókat. A program keretében 21 énekesnő naponta 43 alkalommal szólaltatta meg a magyar népdalokat.

Az előadás összesen 7848 alkalommal csendült fel – több mint 58 000 percnyi élő műsort ajándékozva a közönségnek. A magyar népzene, a viseletek és az előadók közvetlensége különleges atmoszférát teremtett: a látogatók a pavilonba belépve nemcsak hallhatták, hanem át is élhették a magyar hagyományok lüktetését.

A Magyar Konyha Diadala

A Magyar Pavilon étterme a világkiállítás egyik legnépszerűbb vendéglátóhelyévé vált. A Miska Kitchen & Bar hat hónap alatt 46000 vendéget fogadott, napi mintegy 250 főt.

A kulináris sikerek számokban:

Gulyáslevesből: 18 600 adag

Hortobágyi palacsintából: 17 000 adag

Somlói tekercsből: több mint 4100 adag, azaz 164 méternyi desszert készült – ez több mint másfél futballpályányi édes élmény.

A magyar ételek iránti érdeklődést jól mutatja, hogy sok látogató már reggel 8:55-kor, közvetlenül az Expó nyitását követően beállt a sorba, hogy biztosan bejusson az étterembe, amely hivatalosan 13 órakor nyitott.

Tradíció Kézműves Formában

A pavilon harmadik emeletén 22 héten át kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket, amelyek végig teltházzal működtek. Összesen 11 tradicionális magyar mesterség mutatkozott be, köztük a nemezelés, a gyékényfonás és a kékfestés. A látogatók saját kezűleg készíthettek el kisebb tárgyakat, miközben megismerkedhettek a magyar kézművesség aprólékos technikáival.

Kultúra, Üzlet és Diplomácia

A Magyar Pavilon az Expó egyik legaktívabb országpavilonjaként zárt:

Kultúra: Közel 70 koncertet szervezett 50 magyar fellépővel, csaknem 600 művész és stábtag közreműködésével. Ezzel Magyarország a harmadik legtöbb kulturális programot bemutató országként zárta a világkiállítást, bemutatva hazánk zenei örökségének sokszínűségét a klasszikus, népi és kortárs műfajokban egyaránt.

Üzleti és Szakmai Rendezvények: 84 szakmai és üzleti rendezvény valósult meg hat különböző helyszínen, köztük a pavilon Community Centerében és az Expó ikonikus Női Pavilonjában, ahol Magyarország szervezte a legtöbb eseményt. Összesen 31 magyar vállalat mutatkozott be a japán partnerek előtt, ami új gazdasági és turisztikai együttműködések alapját teremtette meg.

Diplomácia: A pavilon 2250 protokollvendéget fogadott, 440 delegáció tagjaként. Tiszteletüket tették a japán császári család tagjai, de a vendégek között volt Nobel-díjas, államfő, kormányfő, olimpikon, nagykövet, tiszteletbeli konzul és püspök is.

Turisztikai Eredmények és Jövő

A pavilon nemcsak megszólította, hanem inspirálta is a japán közönséget – a kulturális jelenlét érzékelhetően erősítette Magyarország turisztikai vonzerejét.

„A világkiállítás ideje alatt 19 százalékkal nőtt a Magyarországra beutazó japán turisták száma 2024 azonos időszakához képest. A magyar bemutatkozás hidat épített a két nemzet között: élményt és inspirációt adott mindazoknak, akik az expós látogatásukat követően személyesen is szerették volna felfedezni hazánkat. A kulturális jelenlétnek ez a formája hosszú távon erősíti Magyarország imázsát a szigetországban.”

Kristó Ákos miniszteri biztos

A Magyar Pavilon a „Múltunk nélkül jövőnk sincs” gondolat jegyében épült, és az elmúlt fél év során méltó módon képviselte Magyarország értékeit. A látogatók számára a pavilon nem csupán építészeti különlegesség, hanem egy érzelmi és kulturális utazás is volt – lenyomata annak, hogy a fenntartható jövő kulcsa a természethez és hagyományainkhoz való visszatérésben rejlik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Ádám magyarként Mexikóban lett híres tequila-szakértő: most dobja piacra saját márkáját, ami magyar hordókban készül
Magyarországon talán sokan nem is tudják, mennyire különlegesek az itteni tölgyfahordók, amiktől teljesen más íze lesz a tequilának - magyarázza Fodor Ádám.


Fodor Ádám története Angliában kezdődött el, ahová párjával, Andival érkezett 15 évvel ezelőtt. Karrierjük szépen ívelt felfelé, mindenük megvolt új hazájukban, mégis egy napon azt érezték, ki akarnak szállni a mókuskerékből. Belevágtak hát életük nagy kalandjába, és új életet kezdtek a napfényes Mexikóban. Felvették az ottani életritmust, ami annyira jól sikerült, hogy Ádám belevágott a tequila-bizniszbe és saját márkát hozott létre.

- Hogyan jött a kaland ötlete?

- Közgázon végeztem, és Budapesten helyezkedtem el, de már akkoriban is remek munkalehetőségek vártak rám, ezért a párommal, Andival elindultunk Anglia felé 15 évvel ezelőtt. Számviteli és pénzügyi feladatokat végeztünk mind a ketten, adótanácsadást, auditációkat. Az elején nagyon vonzó volt Anglia, minden klappolt, és nagyon élveztük, hogy középosztálybeli színvonalon éltünk. Kicsit még kevesebbet is dolgoztunk, mint itthon, és fantasztikus környezetben, Cambridge-ben laktunk egy kertes házban, nagyon ideálisnak tűnt minden. Négy évet töltöttünk el így, amikor rájöttünk, hogy ebből a mókuskerékből ki akarunk szállni. Ráadásul sokat volt hideg, sokat esett az eső, amitől hamar depressziós lesz az ember.

Rájöttünk, ez az angol életforma nem nekünk való,

hiába éltünk magasabb életszínvonalon, négy év ottlét bőven elég volt ahhoz, hogy eldöntsük, nem maradunk, és angolosan távozunk.

- Hogyan jött Mexikó a képbe?

- Egy nyaralásként. Amikor megérkeztünk, megdöbbenve tapasztaltunk, hogy a szürke Anglia után itt minden csupa szín és vidámság volt, mindenki mosolygott, és nagyon kedvesek voltak az emberek. Annyira megtetszett mind a kettőnknek, hogy nem is akartunk visszamenni a ködös Albionba. De sajnos muszáj volt, mert akkor még minden Angliába kötött minket. Nagyon boldogtalanok voltunk emiatt, és állandóan azon tanakodtunk, hogyan tovább, mit kellene csinálni. Tudatosan elkezdtük felkészülni a változtatásra, erre ráment még egy évünk, de Mexikó mellett döntöttünk, bár még akkor spanyolul sem beszéltük, és csak egyszer jártunk ott. Amikor váratlanul felmondtak nekem a munkahelyemen, ezt egy jelnek vettük, és a párom is azonnal felmondott.

- Felgyorsultak az események?

- Igen, azonnal elkezdtünk mindent felszámolni, megvettük a két repülőjegyet, és pár bőrönddel belevágtunk. Többen szó szerint hülyének néztek minket, hogy feladunk mindent, a jó munkánkat, a biztonságot, Európát. Kivettünk a neten keresztül egy kis lakást egy nyaralóövezetben, és így kezdtük el az ottani életünket. Fél év kellett ahhoz, hogy jobban átlássuk az itteni dolgokat, és kiismerjük alaposan a környéket. Fogalmunk nem volt semmiről az itteni élettel kapcsolatosan.

- Akkor eleinte nyaraló üzemmódban éltetek?

- Igen, olyan volt minden nap, mintha nyaralnánk, süttettük a hasunkat. Itt Mexikóban az idő, mint olyan, az nem létezik, talán mert nem változnak az évszakok, és mert folyton süt a nap. Persze itt sincs kolbászból a kerítés, de sokkal olcsóbb minden. És itt semmi nem sürgős. Eleinte nekünk sem volt fix jövedelmünk, de nem feszültünk meg emiatt, mert nagyon jól lehet itt élni. Hippi életformánk lett, lazán kezdtük élni a napokat mi is, nem aggódunk, hanem belevágtunk a kalandokba.

- Hogyan kezdtél bele mégis valamibe?

- Magyarországon olyan környezetben éltem, ahol megismerhettem, hogy melyik a jó bor, a pálinka, és emiatt a régiókat is. Amikor Angliába kiköltöztem, rájöttem, hogy egyáltalán nem ismerem más országok borait.

Elkezdtem eljárni borkóstoló eseményekre, ezek Angliában nagyon divatosak voltak, a magyar borokhoz képest ezzel kinyílt a világ.

Kurzusokat is elvégeztem, és nagyon tetszett. Bármerre, bármikor ha utaztunk, tanultam ott is valamit a helyi italokról. Amikor idejöttünk Mexikóba. akkor észrevettem, hogy nincsenek tequila-bemutatók, kóstolók, és ez szöget ütött a fejemben.

Senki nem beszélt arról, hogyan működik a tequila párlata, milyen fajták vannak, hogyan keressük a jó minőséget, miből tudhatjuk meg melyik olcsó, melyik drága fajta.

Mi voltunk az elsők akik ezt behoztuk Mexikóba, a Riviera Maya részre, ahol éltünk. Megalapítottunk a Tequila Academy Playa Del Carmen-t. Még házhoz is hívtak minket magánbemutatókra.

- Hogyan figyeltek rád fel tequila-cégek?

- Elkezdtem kóstolókkal foglalkozni, de ez az elején vak vezet világtalant helyzet volt. Egy picivel tudtam csak többet, mint azok, akiket oktattam. Törekedtem a nagyobb tudásra, így elkezdtem a helyi kurzusokat csinálni, és helyi kapcsolatokat kiépíteni.

Megismerkedtem a termelőkkel, meglátogattam a tequilafőzdéket,

és folyamatosan fejlődtem, bővíthettem a választékomat is a kóstolásokon. Rendszeresen visszajártam a termelőkhöz, főzdékhez, és ők elmesélték nekem a szakma rejtelmeit, a folyamatokat, és ez adott egy látásmódot, mert elég jól kiképeztek az itteni, mexikói szakemberek az iparágban. A kóstolóimról elkezdtek cikkek megjelenni magazinokban, helyi látványosság lettünk, ajánlottak minket egymásnak az érdeklődők, így az évek alatt több száz kóstolón voltam túl, több ezer embert megismertem, emiatt a márkák is elkezdtek érdeklődni nálam, hogy hogyan kerülhetnének be a kóstolóimra a termékeikkel.

- Hogyan lett a kóstolásból oktatás?

- Az ugrás akkor jött, amikor a Covid miatt átálltunk online kurzusra, és a koncepciónk már a szakmai oktatás lett, átalakultunk International Tequila Academy-vé . Kialakítottuk ezt a rendszert, rengeteg interjút szervezetem social médián keresztül, mert akkoriban mindenki jobban ráért. Mi voltunk ebben az elsők, és egyre jobban beleástam magam a tequila-előállítás jogi feltételeibe is emiatt.

Belevettem a saját tapasztalataimat is az oktatásba, felépítettünk egy három szintes tananyagot, teljesen átfogóan a tequila köré.

Minden itteni szakember nagyon segítőkész volt, szívesen átadták az infóikat, mert nekik ebben az a lényeg, hogy minden átlátható legyen, nincsenek titkaik. Többgenerációs családok mesélték el nekem a történetüket, mert a gazdák ettől is remélik, hogy a termékeiket jobban megismerhetik a vásárlók, szerintük ez is jobban ösztönözi a vásárlást, hiszen

bárki megismerhette rajtam keresztül a tradicionális tequila gyártás rejtelmeit.

Így lettek aztán már saját márkás kurzusaim is, akikkel egyeztettem, hogy bemutatom és oktatom az ő eljárásukat és történetüket minikurzusokon. Ehhez a létrehozott képzéshez videókat is készítettünk, és most már ott tartunk, hogy egy saját tequilamárkát akarunk bevezetni a a mexikói piacra.

- Hogyan jött a saját tequila márka ötlete?

- Azzal, hogy elkezdtem ezeket a kurzusokat, és a márkák is felfigyeltek rám, összekapcsolódtunk. Kicsi cégek és induló projektek kerestek meg, és küldték nekem tequilákat, megbíztak bennem, mert szakmailag kiforrtam, szerteágazó lett a tudásom.

Egyszer csak az egyik ilyen cég felkért, hogy készítsek nekik egy tequilát az én javaslataim alapján.

Az munkám az volt, hogy a kapcsolódási pont legyek a termelés és a marketing valamint a piac között. Ez azért volt számunkra nagyon fontos, mert általában, aki egy márkát visz, annak legtöbbször fogalma sincs, hogy még milyen termelési lehetőségei vannak.

Én, mint egy európai gyerek, mást is tanultam, mást is láttam, és ez a többlet, ami nagyon felkeltette az érdeklődésüket.

Behoztam a más országokban is tapasztalt dolgokat a gyártásba, és megtervezem a részfolyamatokban a változásokat, és ők kipróbálták ezeket, amiket javasoltam nekik.

Már az első ilyen termékem óriási siker lett,

de persze ehhez a márkának is ügyesnek kellett lennie a reklámban, és bár egyszeri kiadásra készült tequila volt, még így is eléggé kult lett. A fanatikusoknál, akik ezeket gyűjtik, ez egy elég tiszteletre méltó ital lett. Az egyik itteni rangsorba bekerültem ezzel a kreálmányom, a TOP3 kiemelten dijazott tequila közül csak az enyém volt blanco, a másik kettő helyezett extra añejo volt ez, azt jelenti, hogy három év feletti hordós érlelésű. A rangsort egyébként a Beverage Testing Institute állította össze, és a Forbesban is írtak róla. Ez még nem az én márkám volt, viszont egy nagyon jó nyitás volt ahhoz, hogy ebben is kipróbálhattam magam, rizikó mentesen.

- Hogyan álmodtad meg a saját tequila márkádat?

- Több startup céggel, mint például a Alma Del Jaguarral is összekapcsolódtam, és velük is elég szép eredményeket értünk el. Amit nekik terveztem,

a mai napig benne van a világ 50 tequilájában, azt hiszem jelenleg a 25. helyen, mint kiváló minőség.

Ez sarkallt arra, hogy elkezdjek a saját tequilámmal is foglalkozni. Nyilván valami különlegességet kellett kitalálnom ehhez, de már termelőként gondolkozom. Van pár új termékkoncepcióm, amik jó eséllyel még jobbak lesznek, mint az előzőek voltak. Ez a folyamat, most egy teljes alkotói szabadságot ad, amibe senki nem fog beleszólni, de sajnos volt már olyan is, hogy a terveimet felhasználták a belegyezésem nélkül.

Ma már Mexikóban értéket képvisel, amit én állítok elő, ezt a nemzetközi szakmai sajtó is így gondolja.

Több cikk jelent meg rólam a Forbes és a Robb Report magazinban, emiatt ma már jobban kell ügyelnem, kinek mutatom meg az ötleteimet. Nekünk is nulláról kellett kezdenünk, alapból tudtuk, hogy ez lesz, számítottunk rá, és terveztük is, hogy itt valamilyen vállalkozást fogunk létre hozni, és így is lett.

- Izgalmas a piacra dobás?

- Itt Mexikóban az emberek nagyon lazák. Például most volt itt egy nagy ünnep, ami több hétig is eltartott, ilyenkor is sokan elmennek vakációra, emiatt csúsznak a dolgok. Itt nem úgy van, hogy mindennap ezzel kell foglalkozom 100 százalékosan, mert nem is lehet. Mindent nyugisan ki kell várni, mert a dolgok sokkal lassabban oldódnak meg. Ez az időszak tehát várakozással teli számunkra izgalmas, látni ahogy bepalackozzák a terméket, de maga a történés ahogyan megy, az olyan, ahogy adja az élet, eléggé képlékeny ez az út.

- De mégis mennyi idő ez?

- Már vagy két éve biztos elkezdődött ez a folyamat, a márkám neve Mano de Obra lett, amit másfél éve regisztráltam mindenfelé, így az USA-ban és a UK-ban, és természetesen Mexikóban is meg lehet majd vásárolni.

- Az sem okoz fennakadást, hogy nem vagy mexikói állampolgár?

- Mi itt már állandó lakosok vagyunk, csak egyetlen dolog amit nem tehetünk, nem szavazhatunk, mivel még nincs mexikói útlevelünk. De teljes jogú lakosok vagyunk itt, és emiatt van adószámunk, amivel mindent tudok intézni, szóval nincs gond ezzel.

- Miből készül a tequila?

- Ez egy olyan párlat, amit az agave növényből, azok közül is a különleges kék fajtából készítenek. Nagyon hasonlít a tradicionális magyar pálinkához, mert fehér és erős az alkoholfoka. Nagyon kevés a világon az olyan fehér párlat, ami önmagában is karakteres, mint a pálinka, de ilyen lehet még a perui pisco, a bolíviai singani, illetve a cseh slivovice vagy a francia eau-de-vie párlatok.

A mexikóiak tehát úgy fogyasztják a tequilát, mint mi magyarok a pálinkát.

Emiatt van ez az érdekes kapcsolat a két ital között.

- Mennyi hordóval kezdted a termelést?

- Most 11 hordóm van, amiben érnek a tequiláim. Ezek mind 50 literesek, ezekben pihennek két éve a termelőnél, Sergio Cruznál, akivel együtt dolgozom és a partnerem ebben a vállalkozásban: az ő általuk elkészített, letermelt tequilát töltöttük bele.

Itt a párlaton most nem változtattam, az ő általuk képviselt jó minőséget érleljük a hordóimba.

Ezeket az adagokat, most a magyar hordók minősége fogja mássá tenni, mert az nagyon különleges. És még egy extra dolog, hogy magyar zene is szól mellettük.

Magyar hordókban érik a tequila: Ádám és Sergio közösen vállalkoznak

- Hány évig érlelődnek a hordókban?

- Kiváló minőségre törekeszem, jelenleg 10 hordóban érlelünk kipróbálásból: két hordótípusom van az egyik a Mátrából, a másik a Zemplénből származik. Most, két év után kezdtük megkóstolni, a leendő vevőkkel, és akiknek eddig megmutattam, azt mondták,

hogy nem is tudnak választani, mert szerintük 100 százalékos lett a tequila minősége a magyar hordókban.

Ezt szerintem a magyar hordóknak is köszönhetjük. Egy harmadik generációs kádár családdal kapcsolódtam össze, mind a kétféle hordó más ízeket hordoz magában, attól függően honnan való a fa. A mátrai íze epresebb erőteljes gyümölcsös, friss erdei bogyós aromájú, picit férfiasabb ízvilágú, a zempléni inkább virágos aromákkal, kicsit könnyebb, nőiesebb ízhatású. Érdekes, hogy Mexikóban leginkább az amerikai bourbonokhoz használt hordókat használják újra fel a tequilákhoz. Van, hogy ez még hat az ízére, de van, hogy már nem, általában ez a hordós tequila megoldás itt Mexikóban, a termelők ezeket veszik meg, mert olcsóbb. Az én hordóim különlegesek és egyediek, csakis erre a célra hozattam őket, örök életre szólnak, érnek évről-évre, nem szűnik meg a képességük, minél öregebb lesz annál jobb.

A magyar hordó egyébként nagyon kelendő Amerikában, előszeretettel használják a kaliforniai borászok, de itt Mexikóban ez még nem elterjedt.

Ezt a magyarok nem is iztos, hogy tudják, mennyire értékes az otthon készült hordó, én sem tudtam egészen addig, míg ide nem költöztem.

- A magyar hordótól különlegesebb lesz a tequilád íze?

- Itt a magyar hordókban érlelt ital nagyon különlegesnek számít. Többféle tölgyfahordó fajta van, abból a franciák is használnak számosat.

A magyar tölgynek, mivel nem feltétlenül optimális éghajlatban nőnek fel, különlegesek az évgyűrűik, emiatt másként működik a levegőztetése az ebből a fából készült hordóknak.

A mi fáinkban vékonyabb évgyűrűkből több van, ami miatt belül lélegzik a hordó, de nem ereszti át a benne tárolt italt, levegőztetik ezek a kapillárisok, sokkal jobb az oxigén-ellátása. Az én hordóim kisebbek, 50 literesek, több ízanyagot vesznek át, jobban levegőznek. Már most kiváló a tequilám íze ettől, aki eddig megkóstolta, leesett az álla.

- Mit szóltak a mexikóiak, hogy magyarként tequilát készítesz?

- Azért is szeretek Mexikóban élni, mert a világ egyik legbefogadóbb népe. Itt igazából, mint külföldit, nem lenéznek, hanem örülnek és megtiszteltetésnek veszik, hogy a világ összes országa közül őket választottam. Az itteniek már engem is mexikóinak tekintenek.

- Elképzelhető, hogy Magyarországon is bemutatod a tequiládat?

- Nagyon nagyon remélem, hogy erre is sor fog kerülni. Szeretnék olyan befektetőket is bevonzani ehhez, akik Magyarországon is tudnak értékesíteni, ebben látok fantáziát.

Nagyon szeretném a magyar a Michelin-csillagos helyekre ejuttatni, ahová ez eleve pozicionálva van a különlegessége miatt.

Mexikóban megtanultunk lenyugodni, nem sietni, hogy egy ügyintézés tart, ameddig tart, úgyhogy most sincs más dolgunk, csak szépen kivárni, hogy elkezdhessük palackozni a magyaros tequilát, aminek az íze már most nagyon ígéretes.


Link másolása
KÖVESS MINKET: