Magyar találmány segít a vakoknak
Kényelmesebben és biztonságosabban közlekedhetnének a vakok Gombár Tibor, Jakub János és Menyhárt Hunor közös fejlesztésű eszközének köszönhetően. A három egyetemista egy olyan szerkezetet dolgozott ki, amely ultrahangokkal segít a nem látóknak érzékelni az akadályokat. A rendszer a látássérültek és a velük foglalkozó szakemberek szerint is hasznos és hiánypótló, az Aurora Devices csapata így most gyűjtést indított az Indiegogo nevű közösségi finanszírozási oldalon, hogy újabb lépést tehessenek és befejezhessék a készülék fejlesztését.
SzM: Tulajdonképpen hogyan működik ez a készülék?
Jakub János: Egy kézfejre erősíthető eszközről van szó, amely ultrahangokat bocsát ki. Ezek az ultrahangok visszaverődnek a tárgyak felületéről és rezgés jellegű információt adnak a viselőnek arról, hogy mi van előtte. Ha négy méteres körzetben nem verődnek vissza semmiről – vagyis a terep üres – akkor egy alapjelzést kap a felhasználó, ez jelzi, hogy a szerkezet működik.
VIDEÓ: Így segít az Aurora
Menyhárt Hunor: A vakok többsége a tájékozódáshoz csak botot használ, ennek a segítségével viszont csak a néhány lépéssel maguk előtt lévő akadályokat veszik észre, és azokat sem biztosan. Komoly gondot okoznak például azok a tárgyak, amelyek belógnak az útjukba. Ilyen lehet akár egy utcán parkoló teherautó kilógó platója, hiszen ott nincs semmi, amibe a bot beleakadhat,illetve a falra erősített telefonfülkéknél is ez a helyzet..
A bot csak a föld közelében érzékel, az ultrahang- szenzorral viszont a „látótávolság” 2-3 méterre kitolható, ráadásul derék- és testmagasságban is detektál az eszköz. Ez nagy segítség olyan helyeken, mint például a lépcső a Lehel téri metróaluljáróban: itt a vakok a bottal be tudnak sétálni a lépcső alá, semmi nem biztosítja, hogy nem ütik be a fejüket.
Ez egy nagyon intuitív eszköz, bárki meg tudja tanulni a használatát. A látók közül, akikkel kipróbáltattuk is volt, aki már 1-2 méterről be tudott azonosítani egy-egy tereptárgyat. Érdekes volt, hogy a vak segítőnk viszont olyan apró eltéréseket is megérzett, amiket mi észre sem vettünk.
A közösségi finanszírozás (Crowd Founding/Sourcing) lehetőséget biztosít arra, hogy azok is megvalósíthassák az ötleteiket, akiknek hirtelen nincs elegendő pénzük egy-egy projekt elindításához. A közösségi finanszírozás legtöbbször internetes oldalak segítségével történik: a projektek ötletgazdái feltöltik a tervüket az oldalra, akinek pedig megtetszik az adott találmány, az különböző összegeket utalhat át támogatásként. Ha a projekt végül nem valósul meg, a támogatásokat legtöbbször vissza kell utalni a feladóknak. A két legnépszerűbb ilyen oldal a Kickstarter és az Indiegogo.
Sz. M.: Hogyan jutottatok idáig?
J. J.: Ez egy különös történet, mert valójában vegyészmérnök-hallgatók vagyunk. Régóta foglalkozom programozással a szabadidőmben, én hoztam így össze a csapatot. Több ötletünk volt, de mindegyikkel a vakokat céloztuk meg. Végül ennek az eszköznek készítettük el a prototípusát és felkerestük egy látássérült barátunkat, majd a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségét, akik tovább segítettek.
M. H.: Barátunktól és a szövetségtől is sok tanácsot kaptunk. A legelső prototípusunk például még kézben fogható készülék volt. Ők ébresztettek rá arra, hogy ez nem jó megoldás, mert ha a vakoknak tartaniuk kell az eszközt, már nem tudnak kapaszkodni. Meséltek rengeteg, csúfosan elvetélt segédeszközről is. Ilyen volt például a „visító szemüveg”, ami rezgés helyett hangvisszajelzést használt. De ez egyrészt megalázó a vakok számára és zavaró a környezetüknek, másrészt pedig egy másik fontos érzékszerv, a fül is kiesik.
Most nagyjából ott tartunk, hogy van egy működőképes prototípusunk, amit elektronikai áruházakban, készen kapható anyagokból építettünk. Ez még nem kellően használható: nem helytakarékos, nem is strapabíró, pedig a vakok gyakran beütik a kézfejüket, sőt, sokszor direkt ezzel ütköznek, ezért például a számukra kifejlesztett órák is erősen kopnak, akár törnek is. A készülék előnyei a házból kilépve mutatkoznak meg igazán, de a szabadtéri viselet azzal jár, hogy por kerülhet a szerkezetbe, vagy lecsapódhat rajta a pára, rácseppenhet az eső.
A BME Vegyész- és Biomérnöki karán tanulok. Tavasszal végeztem ugyanitt BSc-n, a szakdolgozatomhoz kutatómunkát az MTA MFA-ban végeztem. Az Aurora projectben legfőképp a design (logo, egyebek), kapcsolattartás és marketing-részekért vagyok felelős, valamint az Indiegogo- kampány kezeléséért. Azért én kezelem a projekt ezen részét, mert a csapatból én beszélek a legfolyékonyabban angolul, emellett rám felüdülésként hat, hogy a mérnöki tudományok mellett másban is megmérettethetem magam.
Nos, ez talán kissé elvont, de a racionalitásomra és az önreflexiómra vagyok büszke, mert ezek segítségével nyugodt, kiegyensúlyozott és elfogadó emberré válhattam, és levetkőzhettem olyan viselkedési és gondolkodási sémákat, amit sokan mások még idős korukban is magukénak tudnak.
Szabadidőmben jiu jitsuzom (amennyire az időm és a térdem engedi), film- és filozófia klubba járok, a tehetséget annál nagyobb lelkesedéssel pótolva rajzolgatok és miniatúrákat festegetek, valamint asztali szerepjátékozom és számítógépen is játszom. Nagy örömömre ezek közül sok mindent barátnőmmel együtt tehetek.
Sz. M.: Tehát akkor most a tökéletesítésre kezdtetek el gyűjteni.
M. H.: Igen, szeretnénk egy saját tervezésű házat, ami ergonómikus kialakítású, valamint kellően kompakt és ütésálló. Ezen kívül szeretnénk a lehető legjobban csepp- és porállóvá tenni a készüléket. Ezt viszont saját zsebből, diákhitelből, ösztöndíjból már nem tudjuk megoldani. A 3D-nyomtatással készülő próbaház elkészítésének a költsége például kb. 14-20 ezer forint, és akkor csak egy darabot készítettünk. Ha nem működik, megy a kukába, át kell tervezni és újat nyomtatni.
J. J.: Most modulokból építkeztünk, vagyis előre gyártott alkatrészeket használtunk, ez pedig nem olyan jó, mert sok a felesleges alkatrész, például csatlakozó, amit mi nem használunk. Szeretnénk a zajszűrést megoldani, ezért az ehhez használt algoritmusokat tökéletesítjük. A zaj csökkentésével reményeink szerint akár számottevő hatótávolság-növekedést is elérhetünk. Most két darab AAA-s (vékony ceruza) elemmel működik az eszköz, hiszen figyelnünk kellett arra, hogy olyan energia-ellátást biztosítsunk, amit bárhol be lehet szerezni. A látássérülteknek viszont nehézséget jelenthet megtalálni, melyik irányban illesszék az elemet a gépbe, ezért tervezünk polaritás védelmet beépíteni. A polaritás védelemmel ellátott készülékbe már teljesen mindegy, hogy milyen irányban kerülnek be az elemek.
Két társamhoz hasonlóan a BME Vegyész és bioméröki karának Vegyész MSc képzését csinálom. A szívem az elektronika és a programozás felé húz. Ez hobbinak indult kezdetben, később azt vettem észre, hogy a továbbiakban is szeretnék ezzel foglalkozni. Jelenleg Android programozással foglalkozom, nemrég jelent meg egy billentyűzet alkalmazásom (Clavis Keyboard), mely kifejezetten pozitív visszhangot kapott a felhasználóktól.
Több versenyen is találkozhattatok velem, rendszeresen indulok a TavIR oldal által évente megrendezett versenyen, valamint idén tavasszal a BME által megrendezett 1app versenyen egy nyomtatott áramkör tervező alkalmazásommal első helyezést értem el oktatás kategóriában.
Mivel a mikroelektronika és a programozás a hobbim, ezért kijelenthetjük, hogy szabadidőben is dolgozom. Szeretek megoldatlan problémákra megoldást találni. Hiszem, hogy a technológia segítségével a világ egy élhetőbb, kellemesebb hellyé tehető.
Sz. M.: És ha sikerül, hogyan tovább?
J. J.: Az a célunk, hogy minél szélesebb körben terjesszük el az eszközt. Magát a projektet eddig open-source jelleggel csináltuk, de bőven akad még fejlesztenivaló. Az a fő kérdés, hogy hogyan fog megvalósulni a tömeggyártás, mert ez már tényleg nagy összegeket emésztene fel. De szeretjük ezt a projektet, szeretnénk vele maradni, amíg lehet.
Gombár Tibor: Először a fejlesztésnél kell a 3D-nyomtatás, aztán viszont a tömeggyártáshoz például fröccsöntő gépre, eszközre van szükség, ezeknek a megtervezése és gyártása viszont már milliós költség.
A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnök karának MSc Műanyag- és száltechnológiai mérnök hallgatója vagyok. A szakirányomból adódóan a project műanyag feldolgozási lépéseit tervezem, de természetesen az összes munkafolyamatba szükség esetén igyekszem társaimnak segíteni. Büszke vagyok rá, hogy végzettségemből eredően a családi vállalkozásában édesapám segítségére lehetek.
A BME és az Aurora project mellett relatív kevés szabadidőm van. Ekkor többnyire kosárlabdázom, számítógépen játszom. Rajongok a technikai sportok iránt, a Forma-1, WTCC és különösen a Formula- E sorozat érdekel.
Sz. M.: Hogyan lehet nektek segíteni?
M. H.: Legjobb, ha az Indiegogo-kampányunk keretein belül adományoz valaki, de 3D-nyomtatással, tömeggyártással foglalkozó cégek segítségének is örülünk. Persze önmagában az is segítség, ha az emberek az Indiegogo oldalon a comment részben elmondják, mi a véleményük az eszközről, vagy megosztják, népszerűsítik a projektünket. Abban reménykedünk, hogy az Aurora külföldön is elterjed, ebben pedig a különböző nyelvekre való fordítás nyújtana nagy segítséget. Végső esetben egy lájk, egy megosztás is sokat számít, de persze elsősorban most pénzre lenne szükségünk.
Az is segítség lehet, ha megosztjátok ezt a cikket!
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor