225 éves titok: az Unicum
Idén 225 éve, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában az udvari orvos, dr. Zwack a gyomorpanaszokkal küszködő uralkodónak egy keserű likőrt kínált, ami annyira jól sikerült, hogy a császár elismerően felkiáltott: „Das ist ein Unicum”. Így született meg 1790-ben a legendás magyar ital, az Unicum.
Az évforduló alkalmából a Budapesti Aszfaltprojekt (BUPAP) új városi sétát indított, hogy bemutassák a Zwack család kalandokban bővelkedő, fordulatos történetét.
Utunkat a Várban, a Ruszwurm Cukrászdában kezdtük. Zwack Pétert gyakran elhozta ide nagyapja, ha jó jegyeket kapott, ami nem csoda, hiszen alig néhány saroknyira, az Úri utcában lakott a család.
Rendhagyó túránkra ezúttal elkísért bennünket Zwack Péter özvegye, az angol származású Anne Marshall, valamint Zwack Sándor és Zwack Izabella is, akik megilletődve léptek be a család hajdani otthonául szolgáló, ma már üresen álló házba. Ők vezetik ma a céget.
Sajátos hagyomány, hogy a Zwackot általában egy testvérpár irányítja, akik rendszerint jól kiegészítik egymást. Talán ez az egyik titka a több mint két évszázada tartó sikernek. Igaz, a kapcsolat nem volt mindig felhőtlen a vállalkozást irányító testvérek között. Zwack János és Zwack Béla között például a két világháború között annyira elmérgesedett a viszony, hogy állítólag irodáik között egy ügyvéddel üzengettek egymásnak. Még azt is tőle kérték, hogy köszönjön a másiknak a nevükben.
De vissza az Úri utca 45-be, ahol Zwack János és családja élt, meglehetős fényűzésben. Volt miből: a gyár 1840 óta működött, az 1930-as években pedig a cég virágkorát élte, termékeiket világszerte ismerték.
Sándor és Izabella azt mesélték, hogy nagyapjuk, János imádta a luxust. Egy Buickkal és sofőrrel járt, és a krémszínű selyemingekből 120-at is begyűjtött. És ha ez nem lenne elég: mindegyiket Svájcba küldte mosni és vasalni. Volt vagy 100 pár cipője is, ezeket a világháború végén a szovjet katonák lopták el, igaz, valamiért mindegyik párból csak az egyiket vitték.
A 30-as években a család szomszédainak többsége is nemes volt. Csakugyan, a Várban sétálva a Úri utca macskakövén szinte magunk mellett éreztük az illusztris szomszédság nyüzsgő életét.
Utunk átvezetett a Gellérthegy szomszédságába, a Minerva utcába. Itt lakott Zwack Mária, vagyis Mici néni, aki arról lett híres, hogy egy grazi szanatóriumban elcsábította Ady Endrét. A költő egy egész verseskötetet írt neki, Myllitának becézve őt.
A történelem úgy hozta, hogy az eredetileg zsidó származású, ám már az első világháború idején átkeresztelkedett család élete nem maradt ilyen tejjel-mézzel folyó kánaán. A második világháború idején bujkálniuk kellett, és Mici néni házában húzták meg magukat. Valaki azonban feljelentette őket. Egy hajszálon múlt az életük.
Amikor a nyilasok megjelentek, mindenkit felsorakoztattak a fal mellé. A család egyik tagja kikönyörögte, hogy visszamehessen a cipőjéért. Mikor ezt megengedték neki, átszökött a szomszédba, a svéd nagykövetségre, amit Raoul Wallenberg vezetett. Rohanva érkezett a család jó barátja, a követség titkára, Lars Berg, aki egy revolvert szorongatva közölte, hogy a ház svéd védelem alatt áll, mindannyian a svéd nagykövetség alkalmazottai, vagy azok családtagjai, és órási diplomáciai botránnyal fenyegetett. Így úszták meg, hogy elhurcolják őket. Berg szerzett nekik svéd útlevelet is, amivel sikerült átvészelniük a világháború maradékát.
Aztán jöttek a szovjet katonák. János feleségét, Verát ruhák alatt bújtatták el, nehogy rátaláljanak. Ő megmenekült, a Soroksári úti gyárat azonban kifosztották. Egymillió liter keserűlikőrt tüntettek el, a tölgyfahordókból pedig pontonhidakat gyártottak.
Zwackék nem adták fel, 1945-ben a porig rombolt gyár két helyiségében ismét munkához láttak. Három év kellett, hogy minden újjáépítsenek. Nagyjából akkorra lettek kész, amikor az egészet államosították. A család azonban hamis receptet adott át a magyar államnak, és sikerült elmenekülniük. Péter kalandos úton, Jugoszlávián keresztül szökött Olaszországba, majd onnan tovább Amerikába.
Miközben a Zwack Soroksári úti gyárépülete felé tartottunk, Sándor és Izabella elmesélték, hogy apjuk, a gazdagságból a nincstelenségbe jutó Péter soha nem adta fel a reményt. Zsebében őrizte a valódi, titkos receptet, szívében a reményt, még akkor is, ha kezdetben Amerikában csak porszívóügynökként kapott állást.
Odakint Zwack Béla és János folytatták a munkát, és még pert is nyertek a magyar állam ellen, ami akkortól kezdve nem használhatta nyugaton az Unicum és a Zwack nevet. Az igazi Unicumot a 60-as évektől Olaszországban, Milánóban gyártották.
Zwack Péter a 70-es években vette át az olasz üzem irányítását, és amikor lehetett, 1988-89-ben az elsők között tért vissza Magyarországra, hogy visszavásárolja a családi gyárat. Igaz, egy darabig úgy tűnt, hogy a privatizáció során az üzem az angoloké lesz. A szállodájukban villásreggelin ünnepeltek. Izabella azt mondta, ekkor látta apját először komoly dolog miatt sírni. De végül mégis ők győztek, és visszakapták azt, ami jogosan az övék.
A gyár ma már újra régi fényében ragyog. A látogatóközpontban kialakított múzeum közvetlenül az 1892 óta működő italgyártó üzem mellett kapott helyet. Főképp az utolsó generációk életét, és mindent legyőző akaratát ismerhetitek itt meg.
Sándor és Izabella itt elmesélték, hogy az Unicum alapja több mint 40 különböző gyógy- és fűszernövény összessége, megfelelő aránya, és minősége. A recept alig változott a két évszázad alatt, és mindvégig sikerült titokban tartani. Napjainkban is a család egy beavatott tagja, jelen esetben a családanya, Zwack Péter özvegye, Anne Marshall adja hozzá az "Unicum szívének" nevezett különleges fűszerkeveréket az elegyhez. Igen, jól értitek, a létező összes termék így készül.
A múzeumban megnézhettünk egy 150 éves, bontatlan üveget, igaz, az ital egy része már elpárolgott belőle. Ez még az eredeti címkével készült. A fehér alapon piros keresztet 1922-ben cserélték le a ma ismert arany-piros színekre, a Vöröskereszt kérésére. Kiállították a kultikussá vált "vizesembert" ábrázoló plakátot is, amit Pachl Viktor grafikus festett meg az 1909-ben.
A klasszikus Unicumon kívül már szilvás verzió is létezik - mindezeket egy hihetetlenül nagy pincében kóstolhattuk meg, ahol hatalmas fahordók között vezettek minket végig.
Valóságos időutazás volt végigjárni a Zwack család életének színhelyeit, hallani páratlan történeteiket. Nem érdemes kihagyni!
Nincs semmi akadálya, hiszen az Unicum weboldalán Te is jelentkezhetsz a családi túrákra.
Ha szerinted is izgalmas a Zwack család története, nyomj egy lájkot!
Fotó: Beroesz/Wikipédia
