„Nem, erről nem szeretnék beszélni” – Tippek az első randihoz
A szakítás után vannak, akik jó adag kétséggel, csorbult önbizalommal vágnak neki az újbóli ismerkedésnek, hacsak a két esemény közötti időszakot nem töltötték meg önismereti munkával, és tették helyre általa azt, ami történt.
Sokan félnek ismerkedni, mert el kell mondaniuk az életük történetét egy idegennek, meg kell hallgatni a másik élettörténetét, ki kell tárulkozni lelkileg, majd testileg, teret kell engedni a bizalomnak, és még az is lehet, hogy sérülni fognak a kapcsolatban. Az ismerkedés ezen a szemüvegen át nagyon rizikós.
Az első randi extrán izgalmas, főleg annak, aki elszokott már a találkozóktól. Ilyenkor érdemes önmagunkat nyugtatni, egy olyan hozzáállást választani, ami nem viszi érdektelenségbe a találkozót, sem pedig nem teszi annyira tétessé, hogy mindenáron meg akarjunk felelni.
Önnyugtató hozzáállás: izgatott vagyok, mert ez egy szokatlan helyzet.
Bárhogy is alakul, tudom, hogy több leszek a találkozás után, és tudom, hogy tőlem is fog kapni valamit a beszélgetőpartnerem.
Azért, hogy gördülékenyen menjen a társalgás, már előre eltervezheted, hogy mi az a mélység, amennyit megmutatsz magadból az első találkozáskor.
Könnyedebben tudod azt mondani egy adott szituációban, hogy “Nem, erről nem szeretnék beszélni.” Vagy “Nem, ezt a fajta testi kontaktust még korainak találom a barátságunk ebben a szakaszában.” Ha tisztában vagyunk a határainkkal, könnyebben és komolyabban húzzuk meg azokat.
Ha az angol barátaimat kérdezném, azt felelnék, hogy az időjárásról. Feltételezhető, hogy mire eljuttok a személyes találkozóig, addig már van információtok egymásról, és kiderült, hogy vannak közös érdeklődési pontjaitok. Akár ezekre építve is megoszthatsz információkat, vagy megkérdezheted a véleményét. Ha például mindketten szeretitek a minőségi hangtechnikát, akkor kérdezd meg, hogy mit gondol a Mark Levinson rendszerről, és ha utánaolvastál esetleg Levinson életének, akkor ossz meg néhány érdekes információt róla. (a férjem szerint ez egy elég fura példa volt, bár engem kifejezetten érdekel.)
- Melyik tanára volt rá nagy hatással?
- Milyen könyvolvasási szokásai vannak: e-book vagy nyomtatott könyv? Mit olvasott utoljára?
- Kinek az életrajzát olvasná vagy nézné meg szívesen?
- Milyen hobbija van? Ha nincs, akkor mi az, amit szívesen kipróbálna, és miért?
- Ha ő választotta a helyszínt, akkor miért döntött e mellett?
- Tini korában melyik bandákat szerette, milyen koncerteken járt?
- Miben változott az elmúlt tíz évben?
- anyagi háttere
- vallása
- szexuális szokásai
- a jövőre vonatkozó közös tervek (mikor akar összeköltözni, mikor mutatna be a szüleinek, gyerekeinek..stb)
- politikai hovatartozása
A lényeg, hogy legyél önazonos,
mert az még ha most tetszetős is számára, később úgyis kiderül, hogy hamis kép volt. Ne akarj mindenáron megfelelni neki, ez egy kétirányú utca. Azért veszel részt a találkozón, mert kíváncsi vagy, hogy milyen személyes kisugárzása van, mennyire tudtok egy frekvenciára kerülni az offline világban. Nyugodtan el is mondhatod neki a találkozó elején, hogy izgulsz egy picit, de hamarosan feloldódsz a szituációban. Ha őszintén bevallod, akkor nem kell leplezned, és tényleg hamarabb válsz felszabadulttá.
Ezt akár már a találkozó fixálásakor is megbeszélhetitek, hogy ki miként képzeli el a vacsora kifizetését.
Vannak, akik nem szeretik, ha más fizeti a számláját. Ha a beszélgetőtársad mindenképp ragaszkodik ahhoz, hogy ő állja a számlát, és ez neked kínos, akkor ajánld fel, hogy viszonzásképp legközelebb te fogsz főzni, vagy aznap este te veszed a mozijegyet.
Az önbizalom és az önértékelés fejleszthető, érdemes foglalkozni vele, hogy minden olyan helyzet könnyedebb lehessen, ami egy jó ideje komfortzónán kívül esik.