KAPCSOLAT
A Rovatból

„Egyszerre két kapcsolatban élni rengeteget ad, de óriási felelősség is”

Ádám és barátnője, Emese két éve határozták el, hogy másokat is beengednek az életükbe, ráadásul nem csak egyéjszakás kalandokra. A poliamor kapcsolatok fenntartása izgalmas, érzelmileg ugyanakkor megterhelő is.


A harmincas pár, Ádám és Emese négy és fél éve él együtt, az utóbbi két évben már poliamor kapcsolatban. Minden akkor kezdődött, amikor Emese két éve felvetette barátjának: mit szólna, ha mindketten nyitnának mások felé?

Azt is egyértelművé tette, hogy ebbe nemcsak az alkalmi szex férhetne bele, hanem akár egy mélyebb viszony, a másokkal való rendszeres időtöltés, még egy párhuzamos kapcsolat is.

Ádám először nehezen fogadta a felvetést: “Egyáltalán nem voltam felkészülve rá. Addig monogám kapcsolatokban éltem, ilyen volt a beállítottságom. Bennem is felmerültek az ilyenkor szokásos kérdések: vajon én nem vagyok neki elég, ha másra vágyik? És mi lesz, ha valakiért elhagy engem?”

Az érzés, hogy kimaradok valamiből

Emese azonban újra és újra felhozta a témát. Őszintén beszélt az érzéseiről: elmondta, hogy idővel minden korábbi kapcsolatában felmerült benne az újdonság iránti igény, de ilyenkor végül mindig a szakítás mellett döntött.

“Most viszont változtatni akart ezen a mintán. Rájött, hogy nem az a jó út, ha mindenkit kidob. Én voltam az első, aki mellett azt mondta, hogy ehelyett inkább próbáljunk valami más megoldást találni. Természetesen már az elején tisztáztuk, hogy alapelv a kölcsönösség: amit ő megtehet, azt megtehetem én is” – mondja Ádám.

A férfinak ezzel együtt is időbe telt alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez. Ebben sokat segített, hogy Emesével rengeteget beszélgettek, a következő fél évben szinte csak ez volt köztük a téma.

“A szó hagyományos értelmében soha nem éreztem féltékenységet, inkább az zavart, hogy kimaradok valamiből, ha otthon ülök, amíg ő mással ismerkedik. Arra volt szükségem, hogy amit ő tesz, azt én is megtegyem – vagyis ne csak a lehetőségem legyen meg rá, hanem konkrét élményeket is szerezzek. Amikor az én életemben is megjelentek mások, helyrebillent köztünk az egyensúly.”

A pár azóta is jórészt külön utakon jár, új partnereiken jellemzően nem “osztoznak”. Eközben viszont arra is hangsúlyt fektetnek, hogy folyamatosan kommunikálják a másik felé: továbbra is ők a legfontosabbak egymás számára:

“Ebbe nem szabad akkor belemenni, ha a kapcsolat egyébként nem működik jól, és egy ilyen felállástól várjuk a megmentését. Aki mégis így tesz, annak biztosan csúnya szakítás lesz a vége.”

Nyitott kapcsolat vagy poliamoria?

Ádám és Emese együtt élnek, közösen terveznek családot, együtt szőnek hosszú távú terveket. Előfordul, hogy együtt látogatnak el swingerklubba, de inkább külön-külön szoktak randizni másokkal. Erről mindig beszámolnak egymásnak, de csak általánosságban, konkrét részletek megosztása nélkül, mivel senkit nem akarnak a háta mögött kibeszélni.

„Egészen furcsa szituációk is adódtak már, például amikor arról kell egyeztetnünk, mikor üres a lakás, mert a másik épp valaki olyat talált, akihez nem lehet feljárni. Ezt persze nem könnyű megélni, ha nekem épp nincs senkim, de ilyenkor arra gondolok, hogy egy másik esetben majd akár fordítva is lehet” – magyarázza Ádám.

De hogyan fogadta a környezetük ezt a felállást? A férfi a közeli barátait hamar beavatta, mivel nem akarta, hogy azt higgyék, megcsalja Emesét, amikor épp más lánnyal jelenik meg előttük.

„Fel se merült, hogy ne vállaljam fel, mint ahogy mások a szeretőjüket titkolják. Akivel Emese mellett hosszabb távon (tehát nem csak alkalmi kalandként) együtt vagyok, ugyanúgy az életem része, semmilyen szinten nem szeretném hátrébb sorolni. Már a legelején nyilvánvalóvá tettem, hogy az együttélés és a családalapítás perspektíváján kívül mindent szeretnék megélni vele is, amit egy kapcsolatban lehetséges.”

A családjuk viszont kivétel: mindketten azt mondják, előttük jobb ezt titokban tartani. Nem azért, mert bárkit szégyellnének, inkább az eredendően konzervatív beállítottságuk miatt. „Biztosan azt hinnék, hogy valami nincs rendben köztünk, pedig egyáltalán nem ez a helyzet.”

Ami az új partnereket illeti, a pár tapasztalata szerint minél fiatalabb valaki, annál elfogadóbb. Sokaknak már a szemük sem rebben a történet hallatán, de azért mindig akadnak, akiknek el kell magyarázni, hogy ez az egész nem amiatt van, mert már kevésbé vonzódnak egymáshoz.

„Sokszor lehet olvasni kommentekben, hogy aki igazán szereti a párját, annak nincs igénye mellette senkire. Szerintünk ez egyszerűen nem igaz: az vesse ránk az első követ, aki bármilyen szerelmes is volt, még soha nem gondolkodott el azon, milyen lenne valaki mással is együtt lenni. És ez semmit nem vesz el abból, amit a párja iránt érez, sőt, egy beteljesült viszony sokkal inkább hozzáad. Csak másoknak egy-egy ilyen megélésre rámegy a kapcsolatuk, pedig ennek egyáltalán nem kéne így történnie.”

Míg a nyitott kapcsolat alatt a többség olyan párkapcsolatot ért, amibe beleférnek a szexuális kalandok, Ádám és Emese poliamoriában élnek. Ez kettőnél több személy közti intim kapcsolat(ok) egyidejű gyakorlata, kívánsága vagy elfogadása, amelyről minden szereplőnek tudomása van és a hozzájárulását is adja. Ez azt jelenti, hogy a felek párhuzamosan több emberhez is kötődhetnek, több mindenkibe lehetnek szerelmesek. A poliamoria része lehet akár két-három egyenrangú kapcsolat fenntartása is, amelyek között néha van hierarchia, néha nincs. Ez minden esetben egyéni döntés kérdése.

Néha épp olyan nehéz, mint eltitkolni egy megcsalást

Számos pár van, akik nyitott kapcsolatban élnek és nem térnek ki a szexuális kalandok elől. Az azonban sokkal ritkább, hogy valakinek egyszerre két párkapcsolata legyen: két személlyel töltsön időt és két személy iránt vállaljon érzelmi felelősséget is.

Ádám másfél évvel a kapcsolata megnyitása után ismerkedett meg Fannival, aki előtt nem titkolta, hogy milyen körülmények közül érkezik az életébe.

A férfinek eleinte főleg az önbizalmát és önképét erősítette, hogy két nőnek is fontos, valamint azt várta az egésztől, hogy a kölcsönösség jegyében jobban el tudja majd fogadni barátnője hasonló kalandjait. Ez így is történt, ma már azonban úgy érzi: Fanni személye az, amiért igazán megérte, mert őszintén megszerette az új barátnőjét is.

“Egyszerre két kapcsolatban élni rengeteget ad, de óriási felelősség is. Mindig is igyekeztem a szexen túl minőségi időt tölteni Fannival, közös programokat szervezni, akár elutazni egy hétvégére. Hetente kétszer-háromszor is nála alszom, amit Emese szerencsére nagyon megértően fogadott” – mondja.

Ádám a kapcsolatuk hullámvölgyeiből azt is megtapasztalta: semmivel sem kevésbé fájdalmas a szakítás, ha vár otthon valaki, hogy megvigasztaljon.

„Folyamatosan oda kell figyelnem Fannira, nehogy bármiben is kevesebbnek érezze magát, vagy úgy élje meg, ő csak a ‘kettes számú’ az életemben. Ez az egyensúlyozás néha épp olyan nehéz, annyi energiát kell beletenni, mintha megpróbálnék eltitkolni egy megcsalást. Mégis vállalom, mert igazán fontossá vált számomra” – teszi hozzá.

Nem várhatjuk ettől a kapcsolatunk megmentését

De mi szükséges ahhoz, hogy valaki sikeresen működtessen egy Ádám és Emese kapcsolatához hasonló felállást?

“Az első pár évben nem tudtam volna ebbe belemenni. Egy ilyen helyzethez nagyfokú bizalom és elkötelezettség kell, ami idő, mire kialakul egy pár életében. Sokan azt hiszik, egy poliamor helyzetben biztosan elhagynák őket, pedig ez egy hagyományos kapcsolatban is bármikor bekövetkezhet” – vélekedik a férfi.

Ádám szerint amióta így élnek, még csökkent is az esélye, hogy valaha otthagyja a barátnőjét. Ebben segít, hogy ha megtetszik neki valaki más, akkor – kölcsönös vonzalom esetén – megtapasztalhatja, milyen azzal az illetővel. Így nem maradnak elnyomott vágyak, kínzó „mi lett volna, ha…” érzés.

Lényeges még az is, hogy minden résztvevő félben legyen valódi nyitottság a nem monogám kapcsolati forma iránt, különben – még ha kezdetben annak is tűnik – hosszú távon biztosan nem lesz fenntartható a felállás.

Hogy mit tartogat a jövő Ádámék számára? Az biztos, hogy Emesével akar családot alapítani, és szerinte azután is tudnak majd másokkal ismerkedni, ha egyszer gyerekük születik.

“A logisztika biztosan nehezebb lesz, de azt meg lehet oldani, más akadályát pedig nem látom, miért ne folytathatnánk bármeddig.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
Túrára hív a pasid, majd magára hagy a vadonban – Nők ezrei számolnak be a brutális szakítási trendről
Az „alpesi válásnak” nevezett módszerrel a férfiak a kényelmetlen beszélgetést kerülik. Az elhagyott nőkre a lelki megrázkódtatás mellett fizikai veszély is leselkedik.


Elvisz a hegyre, ott hagy téged a sötétben: ez az úgynevezett „alpesi válás”, a szakítás egyik kegyetlen formája.

Ilyenkor a férfi túrára hívja a barátnőjét, majd egyszerűen magára hagyja a vadonban. A jelenség nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is kiszolgáltatottá teszi az áldozatot, és egyre több ilyen történet kering róla a közösségi oldalakon.

Az jelenségről a nagy sajtóvisszhangot kiváltó Großglockner-tragédia után kezdtek egymás után megjelenni a beszámolók. Ott egy férfi egyedül hagyta a párját megfelelő védőfelszerelés, étel-ital és takaró nélkül, a nő pedig meghalt.

Mint arról a Sassy.hu írt nemrég, az 'alpesi válás' nem újkeletű, és a nők történetei kísértetiesen hasonlóak.

Egy nő a TikTok-videóban arról beszélt, hogyan tette pokollá az estéjét a volt párja, miután szakított vele. „Az exem szakított velem… miután éjszaka elvitt túrázni, olyan megjegyzéseket tett, hogy rám ijesszen, én pedig pánikrohamot kaptam.”

Egy másik nő arról számolt be, hogy kétségbeesetten próbálta tartani a tempót a hegyen a barátja mellett. Azt mondta, hiába könyörgött, hogy nem bírja és lassítson, a barátja csak gyorsított. A nő szerint ez volt élete egyik legijesztőbb élménye.

A jelenség nemcsak lelki sebeket okoz, hanem életveszélyes is lehet. A hegyvidéki terep, a hirtelen változó időjárás, a sötétség és a térerő hiánya mind komoly kockázatot jelent.

A februári osztrák bírósági ügy is bizonyítja, hogy a magára hagyásnak jogi következményei lehetnek: azt a férfit, aki magára hagyta a barátnőjét a hegyen, öt hónap felfüggesztett börtönre és közel tizenegyezer eurós bírságra ítélték.

Shannon Chavez Qureshi pszichológus szerint a módszer hátterében a konfrontáció kerülése áll. A szabadtéri környezet „kevésbé konfrontatívnak” tűnhet, így a szakító fél könnyebben elkerülheti a szemkontaktust és a felelősségvállalást. Golee Abrishami szakértő ehhez hozzáteszi, hogy a gyenge érzelemszabályozás arra késztetheti az embereket, hogy a saját kényelmetlenségük elől egy gyors cselekvéssel meneküljenek el. Az idegrendszer számára egy ilyen elhagyás olyan, mint „az érzelmi biztonság elvesztése.”

Azok pedig, akik évek, évtizedek óta foglalkoznak családon belüli erőszakkal, vagy maguk is elszenvedték, egyöntetűen azt mondják, hogy ez valójában a bántalmazás egyik formája.

Előfordul, hogy a férfi büntet szándékosan teremt életveszélyes helyzetet, hátha megtörténik a tragédia.

Az „alpesi válás” elnevezés egyébként Robert Barr 1893-as novellájából származik, amelyben egy férfi a hegyekben akarta a szakadékba lökni a feleségét, hogy megszabaduljon tőle. Az író használta először a kifejezést, de a közösségi média felerősítette a témát.

Szakértők ugyanakkor óva intenek attól, hogy minden túrára szóló meghívás mögött rossz szándékot sejtsünk, de a tudatosság és az óvatosság indokolt. Ha valaki túrázni indul a partnerével, érdemes megfelelő felszerelést szerezni, gondoskodnia a megfelelő élelmiszerekről, előre megosztania az útvonalat egy barátjával, és feltöltött telefonnal elindulnia.

Viszont a felelősség minden esetben azé, aki a másikat veszélyes helyzetben magára hagyja.

Aki hasonló helyzetbe kerül, mint a történetekben szereplő nők, kérjen segítséget barátoktól, szakemberektől, és ne habozzon megtenni a szükséges jogi lépéseket.

Via Vice


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A Rovatból
Párkapcsolati pszichológus: ez a 7 mondat segít, hogy elmélyítsd a szerelmeteket a pároddal
A klinikai szakértő úgy véli, az elköteleződés nyílt kimondása teremti meg a biztonságérzetet. Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és partnere elfogadja a jó és a rossz időkben egyaránt.


Egy Harvardon végzett pszichológus szerint hét egyszerű mondat napi szintű használatával a párok megerősíthetik a bizalmat és elmélyíthetik a szeretetet a kapcsolatukban. Dr. Cortney Warren klinikai szakpszichológus a CNBC-n publikált cikkében fejtette ki, hogy a tudatos kommunikáció hogyan járul hozzá az érzelmi biztonsághoz, ami egy hosszú távú, egészséges kapcsolat alapja.

Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és bízik abban, hogy a partnere elfogadja és elkötelezett mellette a jó és a rossz időkben egyaránt:

„Az érzelmi biztonság egy kapcsolatban azzal kezdődik, hogy szeretetre méltónak látod magad, és bízol abban, hogy a partnered elfogadó, gondoskodó és valóban elkötelezett – a hullámhegyeken és a hullámvölgyeken egyaránt”

– mondta a szakember, aki szerint az általa javasolt mondatoknak „mindannyiunk számára párkapcsolati céloknak kellene lenniük.”

1.

Az első ilyen mondat a „Olyannak látsz, amilyen valójában vagyok.” Ez azt üzeni a partnernek, hogy az illető meg meri mutatni a valódi, sebezhető énjét, mert bízik abban, hogy együttérzéssel, nem pedig ítélkezéssel fogadják.

2.

A második a bizalom nyílt kimondása: „Bízom benned.” Ezzel megerősíti, hogy biztonságban érzi magát, hisz a másik szándékaiban, és tudja, hogy a partnere a legjobbat akarja neki.

3.

Konfliktusok és kihívások idején a „Túl fogunk jutni ezen” mondat azt jelzi, hogy mindketten továbbra is egy csapatot alkotnak. Ez a megerősítés segít, hogy a partner nagyobb biztonságban érezze magát, és készen álljon a közös küzdelemre.

4.

Egy egészséges kapcsolatban fontos a másik függetlenségének tiszteletben tartása is, amit a „Menj és érezd jól magad a barátaiddal!” mondattal lehet kifejezni. Ez azt mutatja, hogy értékelik a külön töltött időt és a személyes szabadságot is.

5.

Bár a távolság jót tehet, a kötődés fenntartása is lényeges. Az „Hiányzol” egy egyszerű módja a gondoskodás kimutatásának, és nem a ragaszkodást fejezi ki, hanem azt, hogy gondol a partnerére és várja a találkozást.

6.

A nehéz beszélgetések elengedhetetlenek egy erős kapcsolathoz. A „Beszélhetnénk?” kérdés azt jelzi, hogy valami fontos a másiknak, és egyben felkérés a figyelmes meghallgatásra.

7.

Végül a „Tervezzünk együtt!” mondat a közös jövő iránti elköteleződést mutatja. Legyen szó egy randevúról vagy nagyobb léptékű álmokról, a közös tervezés emlékezteti a partnert arra, hogy fontos része a másik életének.

Via mymodernmet.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A Rovatból
A párkapcsolati pszichológus feketelistája: 3 ártalmatlannak tűnő mondat, amivel észrevétlenül kivégzed a szerelmet
Egy klinikai pszichológus nevezte meg azt a három dolgot, ami minden kapcsolatot kicsinál.


Egy vita hevében szinte reflexből csúsznak ki olyan mondatok, amelyek látszólag csak a pillanatnyi feszültséget hivatottak levezetni. Ártalmatlannak tűnnek, mégis, mint a lassan ható méreg, hosszú távon

képesek erodálni a legstabilabb kapcsolatok alapjait is: a bizalmat, a biztonságérzetet és az intimitást.

Három ilyen, hétköznapinak álcázott, de valójában rendkívül káros mondatot azonosított egy párkapcsolati pszichológus, akinek elemzése idén februárban ismét nagyot futott az online médiában, rávilágítva, milyen könnyen válhat a kommunikáció a kapcsolat csendes gyilkosává.

A téma hátterét Dr. Jeffrey Bernstein klinikai pszichológus Psychology Today szaklapban megjelent, nagy hatású cikke adja, amelyben elemzi a verbális agresszió finomabb formáit. A szakértő szerint

a probléma gyökere gyakran az, hogy a felek nincsenek tudatában annak, milyen mély sebeket ejtenek a partnerükön egy-egy odavetett megjegyzéssel.

Bernstein három konkrét kifejezést emel ki, amelyek vörös zászlóként szolgálnak minden párkapcsolatban: „Túl érzékeny vagy.”, „Túlreagálod.” és „Nem nagy ügy.”

Mindhárom ugyanazt a célt szolgálja: a másik fél érzéseinek érvénytelenítését, leértékelését. „Haragot csillapítani próbálhatsz, de az ilyen válaszok lekezelőek és ítélkezők” – magyarázza Dr. Jeffrey Bernstein. Amikor valaki azt mondja a partnerének, hogy „túl érzékeny”, valójában azt üzeni: az érzelmeid hibásak, irracionálisak, és a probléma nem a helyzetben, hanem benned van. Ez szégyent és bizonytalanságot szül, és

arra készteti a másikat, hogy a jövőben inkább elfojtsa az érzéseit, ami egyenes út az érzelmi eltávolodáshoz.

Hasonlóan destruktív a „Túlreagálod/Csak vicceltem.” mondat, amely a gázlángolás nevű manipulatív technika egyik klasszikus eszköze. A beszélő ezzel megkérdőjelezi partnere valóságérzékelését, azt sugallva, hogy

a reakciója aránytalan, és a probléma valójában „csak a fejében létezik”.

Bernstein egy esettörténeten keresztül mutatja be a folyamat pusztító hatását. Egy Lisa nevű páciense arról számolt be, hogy kapcsolata elején partnere, Aaron még rajongott érte. „A kezdeti időkben Aaron azt mondogatta, hogy megőrül értem…” – idézte fel Lisa. Később azonban a dinamika megváltozott. Amikor Lisa valamilyen sérelmét fejezte ki, Aaron rendszeresen azzal hárított, hogy a nő túlreagálja a dolgokat. A folyamatos érzelmi érvénytelenítés odáig vezetett, hogy Lisa teljesen elvesztette a kapcsolatba vetett hitét, és a terápián már csak egyetlen, végső mondat hangzott el tőle: „Végeztem!”

A harmadik mondat, a „Nem nagy ügy.”, az érzelmek bagatellizálásával éri el ugyanazt a hatást. Minimalizálja a másik fájdalmát, és azt az üzenetet közvetíti, hogy az ő problémája jelentéktelen, nem érdemel figyelmet.

Ezek a mondatok ritkán állnak magukban; gyakran két másik romboló viselkedési minta kíséri őket.

Az egyiknél a felek fejben listát vezetnek a másik okozta sérelmekről, hibáiról vagy éppen a jó cselekedetekről.

„Ki kért utoljára bocsánatot? Ki tett többet a házimunkáért?” Ez a mentalitás a partneri viszonyt egy folyamatos versengéssé, hatalmi harccá silányítja. A másik veszélyes kísérőjelenség a falépítés, amelyet a Gottman-kutatások a válás egyik legbiztosabb előrejelzőjeként tartanak számon.

Ez az a pont, amikor az egyik fél a vita során teljesen lezár: nem válaszol, elfordul, kivonul a helyzetből, érzelmi falat emelve maga és a partnere közé.

„A falépítés nem sok jóval kecsegtet bármely kapcsolat jövőjét illetően” – figyelmeztetett Bernstein a Psychology Today-ben.

Aki felismeri ezeket a mintákat a saját kommunikációjában, tudatos váltással javíthat a helyzeten. A minősítő, hibáztató mondatok helyett érdemes úgynevezett „én-üzeneteket” használni, amelyek a saját érzéseinkre és élményeinkre fókuszálnak. Ahelyett, hogy „Túl érzékeny vagy”, mondhatjuk azt: „Amikor ez történik, én sebezhetőnek és meg nem értettnek érzem magam.” Ez a megfogalmazás nem támad, hanem párbeszédre hív.

Ha a vita elmérgesedik, konstruktívabb egy rövid, előre egyeztetett szünetet kérni. Például:

„Most túl feszült vagyok ahhoz, hogy ezt megbeszéljük. Szükségem van húsz perc szünetre, de utána folytassuk, mert fontos, hogy megoldjuk.”

A kulcs a garantált visszatérés; a szünet nem menekülés, hanem az érzelmi szabályozás eszköze. Az érzelmek érvényesítése szintén kritikus fontosságú. Egy olyan mondat, mint „Hallom, hogy ez most nagyon rosszul esik neked, és fontos nekem, amit mondasz. Beszéljük át, amikor mindketten nyugodtabbak vagyunk”, képes lehet deeszkalálni a legfeszültebb helyzetet is, mivel elismeri a másik fájdalmát anélkül, hogy feltétlenül egyetértenénk a helyzetértékelésével.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A legrombolóbb kapcsolati viselkedés, amitől láthatatlannak érzed magad: a stonewalling lassan tönkre teszi a szerelmet
Amikor a szavak lepattannak a párodról, az jobban fájhat, mint a veszekedés. Sokan nem is tudják, hogy ez a viselkedés vészreakció, nem szándékos gonoszság.


Amikor a párod rád se néz, csak a semmibe bámul, miközben te kéred, hogy szólaljon meg, az borzasztó.

A szoba megtelik feszültséggel, te pedig úgy érzed, a falnak beszélsz. Mintha ott sem lennél.

Ez a dermesztő csend, a stonewalling, vagyis a kőfalazás, az érzelmi bezárkózás egyik legkegyetlenebb formája. Kapcsolatok ezreit teszi tönkre.

Ilyenkor az egyik fél a vita hevében érzelmileg teljesen kivonul, és megtagad mindenféle kommunikációt. Elhallgat, nem szól a másikhoz, ráadásul üres tekintettel néz, karba teszi a kezét, vagy egyszerűen kisétál a szobából, elérhetetlenné válva.

Sokan azt hiszik, ez szándékos gonoszság, pedig sokszor csak a félelem áll mögötte.

„Egyfajta védekező mechanizmus, amikor az idegrendszer egyszerűen lekapcsol, mert úgy érzi, nem bírja el a feszültséget” – mondta lapunknak egy pszichológus. A Gottman Intézet kutatásai, melyeket a ted.com is ismertetett, alátámasztják, hogy

ez a viselkedés az egyik legrombolóbb egy párkapcsolatban, mert a túlterheltségből fakadó lezárkózás a másik fél számára elutasításként csapódik le.

Míg a néma büntetés szándékos bántalmazás, a kőfalazás többnyire egy belső vészfék behúzása.

A falat emelő fél egyébként nem nyer semmit, mert a megoldatlan konfliktusok miatt egyre jobban eltávolodnak egymástól a partnerével.

A kimondatlan szavak lassan felgyülemlenek, és egy nap a felek arra ébrednek, hogy két idegen él egymás mellett. A csend mérgezi a bizalmat, megöli az intimitást, és egyenes út a tartós elégedetlenséghez vagy a szakításhoz. A kör azonban megtörhető, de ehhez mindkét fél elszántsága szükséges. Az első lépés, hogy a pár nyugodt körülmények között beszéljen erről a mintáról.

A legfontosabb a közös szabályok megalkotása. Például ha valaki érzi, hogy lekapcsolna, jelezze, hogy szüksége van húsz percre, de utána visszajön és megbeszéli a konfliktust.

Így lehet felelősséget vállalni a problémák mélyítése helyett.

Ez idő alatt a visszavonuló félnek nem a sérelmein kell rágódnia, hanem meg kell nyugtatnia magát, például egy sétával vagy légzéstechnikával.

A feleknek türelmesnek kell lenniük egymáshoz, hiszen a nyomásgyakorlás csak ront a helyzeten. Ha a minták mélyen gyökereznek, egy terapeuta segíthet elsajátítani azokat a kommunikációs technikákat, amelyekkel megelőzhető a teljes bezárkózás.

A "kőfalazás" láthatatlan falakat épít, ám ezeket le lehet bontani. A cél nem a vita nélküli élet, hanem az, hogy a legnehezebb pillanatokban se engedjék el egymás kezét.

Ha pedig menthetetlen a kapcsolat, jobb a szakítás.

Via PsychologyToday


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk