SZEMPONT
A Rovatból

"Nem érdekel, hogyan szültek elődeink" - őszintén az otthonszülésről

Geréb Ágnes ügye kapcsán merültek fel szerzőnkben a gondolatok: Magyarország megérett az otthonszülésre?


Szerzőnk kétgyermekes édesanya, akinek mindkét gyermeke császármetszéssel született. Az első születésnél nyolc órányi vajúdást követően életveszélyes komplikációk indokolták a gyors orvosi beavatkozást. A második szülésnél a magzatvíz elfolyását követően nem merült fel a természetes szülés lehetősége, orvos és édesanya közös és egyértelmű döntése volt a császármetszés.

Geréb Ágnes ügye kapcsán merültek fel bennem az alábbi gondolatok.

Azt a kérdést morzsolgatom magamban, vajon ez az ország tényleg felkészült-e arra, hogy az otthonszülés olyan döntési lehetőség lehessen, amely mögött ott áll a bizonyosság, hogy ha komplikáció merül fel, az édesanyát és babáját azonnal, kórházi környezetbe tudják áthelyezni?

Azok, akik az otthonszülés mellett kampányolnak, az alábbi három dolgot szokták felsorolni.

A baba nyugodtabb, boldogabb és nem éri sokkhatás se őt, se az anyát a szülés közben.

Úgy gondolom, inkább érjen már engem és a babát sokkhatás a kórházi ágyon arra a pár órára, ha egyszer az az egyedüli lényeg, hogy egy baba megszületik! Igenis, előfordulhatnak komplikációk és tudom, hogy ez egy nagyon radikális mondat, de adott percben én el nem tudom képzelni, hogy egy anyát az izgatja, hogy nem a saját párnáját vérezi össze a saját ágyában a saját világoskékre mázolt szobájában, hanem a kórházban vonaglik egy kényelmetlenebb ágyon, zöld falak közt.

Engem végtelenül megnyugtatott a tény, hogy ápolónők, szülésznők, és orvosok is egy légtérben, de legalábbis egy épületben voltak velem, és totál nem érdekelt, hogy nem a megszokott digitális órámat látom magam előtt pittyegni a saját ágyamból kilesegetve.

Eleink is ott szültek, ahol épp rájuk jött a szülhetnék, mert ez a világ rendje és legtermészetesebb dolga

Eleink bottal veregették a szőnyeget a hátsó udvarban és eltürücsköltek ezzel a melóval fél napot. Ma már porszívót használunk, pont ezért vagyunk mi a mai kor embere és nem eleink.

Eleink a kútról hozták a vizet, mi meg csapból vagy palackból, és ez így van jól.

Eleink 35 évig éltek, mert elvitte őket a bárányhimlő, meg a kanyaró, meg a bánatom tudja mi, mi pedig vitaminokkal, oltásokkal védekezünk és minimum kétszer annyi ideig élünk.

Eleink esténként gyertya mellett csuhébábut készítettek, mi pedig tévézünk és könyvet olvasunk, vagy internetezünk és a neten olvasgatunk történeteket eleinkről.

Ha a 21. században élek, akkor úgy élek, mint egy 21. századi ember, kihasználván az áramot, a közlekedést, a csatornázott vizet vagy a számítástechnikát és eszembe sem jut egy jurtában ücsörögni egy lenyírt juh gyapjúján heverészve, miközben apjuk épp behoz nekem egy bottal agyonvágott vaddisznókölyök tetemét.

A magam nevében egyszerűen nem érdekel, hogyan szültek eleink, amikor most most van, és nem akkor. És ugyan nézzük már meg a csecsemőhalandóságot 100-200 vagy 500 évvel ezelőttről és nézzük meg a mostanit.

baba

Megalázó és embertelen körülmények vannak a kórházakban: nincs wc-papír és rossz a kaja

Ez elképesztő, tényleg, de van megoldás: vigyél be wc-papírt vagy zsebkendőt, és használd! A vélemény első részéhez csak ezt tudom hozzáfűzni.

Rossz a kaja, hát bizony, az. De kórházban vagy és nem egy Micheline-csillagos étteremben, nem igaz? Én például imádtam a kórházi koszt egy részét. Reggel kalácsot adtak mini vajjal vagy lekvárral, vagy kenyeret felvágottal, de volt nálam egy pici sajt, szeletelt szalámi és négy-öt darab paprika, paradicsom a kis saját kajás dobozkámban, úgyhogy mi bajom lett ebből? Teát és tejeskávét, valamint forralt tejet pedig annyit ihattam reggel, hogy ha egész nap nem eszem-iszom mást, akkor is dugig vagyok.

Voltak-e nem definiálható kaják is? Voltak. Ami nem tetszett, azt nem ettem meg. Mivel a reggeli ugyanaz volt, mint a vacsora, így az ebéd annyira nem is izgatott. De ha mindenáron éhen akartam halni, akkor ott volt az emeleten a kórházi büfé, volt önkiszolgáló étterem a kórházzal szemközti épületben, meg tökre fél óra alatt kint volt a pizzafutár, ha épp arra mozdult volna rá a gyomrom. Mármint pizzára, nem a futárra.

Hol érdekelt engem egy szülés, a világ legmámorítóbb élménye közepette, hogy rossz a kaja? Hol érdekelt engem, hogy kényelmetlen az ágy? Vagy, hogy csecsemők sírnak pár teremmel arrébb olyan hangerővel, hogy remegtek a falak? Engem semmi más nem érdekelt, csak az, hogy anya lettem.

Innentől kezdve azt hiszem, egyelőre Magyarországon maximum romantikus felhővel kezelhetjük az otthonszülés kérdését, de ha baj van, akkor nagy a baj. Elfogadom az ellenérveket azoktól, akik ezért kampányolnak, de nem győznek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás egyetlen posztban beszólt Rákay Philipnek és Balásy Gyulának is
Új filmjének bejelentése mellett Lengyel Tamás kemény politikai-üzleti utalásokat is tett a közösségi médiában. A színész Rákay Philip mellett Balásy Gyulát és a NER-hez köthető „kitartott oligarchákat” is bírálta.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Lengyel Tamás egy keddi bejegyzésben számolt be legújabb filmje, Az örökség elkészültéről. A színész a posztot azzal a felütéssel indítja, hogy „Jó hát nem Rákay Philip volt a producere a nyolc éve dédelgetett filmtervünknek, mert akkor nem annyi lett volna a film költségvetése, mint a producer úr két autója, hanem valószínűleg milliárdos nagyságrend.”

A színész szerint a független filmekkel foglalkozó Vertigo Média látta meg a lehetőséget a projektben.

„Végre elkészült Az örökség című trhillerünk.”

A színész ezután felvetette, hogy vajon az ő alkotásuk sikeresebb lesz-e a kormányközeli producer filmjénél.

Lengyel szerint az biztos, „hogy a filmben, amikor harcolni kell nem egy narrátor érkezik elmesélni, mit kellene látnunk, mint az Aranybullában, hanem komoly verekedés van.”

Az akciójelenetek forgatásának nehézségeiről szólva bevallotta, hogy eléggé megterhelő volt.

A színész a forgatási nehézségeket egy politikai párhuzammal zárta: „Mondhatom, eléggé tele is volt a gatya, mint ahogy Balasy Gyulának tegnap, vagy a többi érdemtelenül, verseny és szakmaiság nélkül meggazdagodott és kitartott oligarchának most.”

A szóban forgó filmben szerepel még rajta kívül többek között Molnár Áron és Mucsi Zoltán is. Az új magyar thriller előzetesét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Fotógaléria: Ellepték a mémek az internetet a Balásy-interjú után
A tegnap nyilvánosságra került interjú után elszabadultak a mémgyárak. Jobbnál jobb alkotások látnak napvilágot.


Egyetlen interjú, egy elcsukló hang és egy nyilvános, könnyes bejelentés elég volt ahhoz, hogy május 4-én este a kormányzati kommunikáció egyik legfontosabb alakja és cégbirodalma mémmé váljon az interneten. Balásy Gyula, akinek cégei az elmúlt évtizedben szinte az összes nagy állami kommunikációs tendert elnyerték, a Kontroll című online műsorban közölte, hogy önként és ingyenesen felajánlja az államnak teljes médiaportfólióját.

Az interjú után az internetet elárasztották a mémek. Lilu műsorvezető Instagram-sztorija önmagában is szállóigévé vált:

„Haver, te nem felajánlod a vagyonod, hanem visszaadod.”

A választások előtt nagyot ment az a kalendár, amiben napról napra gyűjtötték az újabb és újabb napvilágra került NER és kormányhoz köthető visszaéléseket, most hasonló módon elkezdődött egy ilyen gyűjtés.

Összeszedtünk egy kis válogatást a legjobbakból:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Geszti Péter elmagyarázza, hogyan kereshetett Balásy Gyula ennyi pénzt, és felteszi a kérdést: hol lehet a többi?
A dalszerző-reklámszakember egy posztban fogalmazott meg súlyos állításokat Balásy Gyuláról. Szerinte a 2015 után bevezetett 15%-os jutalékrendszer torzította a piacot és károsította az államot.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Geszti Péter dalszerző-reklámszakember egy közösségi médiában közzétett bejegyzésben fejtette ki véleményét a kormányzati kommunikációs költésekről és annak vélt rendszeréről. A poszt apropóját az adta, hogy Balásy Gyula, a kormányzati kommunikáció kulcsszereplője egy hétfői interjúban bejelentette, cégcsoportját és magántőkealapokban lévő vagyonának jelentős részét felajánlja a magyar államnak.

Geszti a posztját egy drámai felütéssel kezdi: „Megborult az első dominó. Hamarosan dől a többi is. Szinte magától.” A bejegyzés visszatérő mondata, hogy „Balásy sír”, de a szerző szerint nincs ok az örömre, mert a probléma az egész rendszert érinti. „De mi sem nevetünk” – teszi hozzá.

A dalszerző felidézi, hogy állítása szerint 2015 után az állami reklámtendereken egy fix, 15 százalékos ügynökségi jutalékot vezettek be. Úgy véli, ez az arány „messze fölötte volt a piaci átlagnak, hiszen a nagyobb cégek akár 2-3%-ért is vállaltak ilyen munkát komoly megrendelések esetén”. A poszt írója szerint ez a gyakorlat egyszerre torzította a piacot, károsította meg az államot, és „brutális fix nyereséget biztosított a kijelölt csókosoknak”.

A bejegyzés szerint az állam vált a legnagyobb hirdetővé az országban, ami felveti a kérdést a visszacsorgatott pénzekkel kapcsolatban.

„Adja magát a kérdés, hogy mindazok a cégek, amelyek kijelölésre kerültek, mennyi alkotmányos költséggel kellett, hogy számoljanak, vagyis mennyit kellett visszatömni megrendelőik zsebébe?”

Geszti Péter szerint ezek a „pénzszivattyúk” nélkülözhetetlenek voltak a NER korrupciós rendszerének működéséhez.

A szerző úgy látja, a korábban ismeretlen Balásy Gyula súlytalansága miatt válhatott ideális, problémamentes közvetítővé. „Kellett valaki, aki bevállalta a szakmailag védhetetlen médiaelhelyezéseket, például azt, hogy egy - egy útszakaszon rendszeresen eszetlen mennyiségben jelent meg ugyanaz a plakát.” Ezt a gyakorlatot Geszti „totálisan felesleges pénzszórásnak” nevezi, amely szerinte ráadásul árt az üzenetnek.

A poszt szerint a túlzásba vitt kormányzati hirdetések sokakat elidegenítettek. „A mindent ellepő kormányzati hirdetésektől egyre többen fordultak el undorodva, és az ilyen »túlhirdetés« nemcsak a politika felé terelte a korábban közélettel nem foglalkozó választókat, hanem felbőszítette a későbbi szavazók nagy részét.”

Geszti Péter úgy fogalmaz, a megrendelő ezzel saját magának ártott. A dalszerző szerint a közpénz nem volt szempont. „De a közpénz nem számított, orrán-száján dőlt a propaganda, mert közben csengett a fix jutalék. De kinek?” – teszi fel a kérdést.

A bejegyzés számszerűsíti is a vélt profitot. Azt állítja, Balásy Gyula cégein 2017-től legalább 1200 milliárd forint közpénz folyt át. Ennek 15%-os jutalékát 180 milliárd forintra teszi, majd hozzáteszi: „Ebből 1500 Ferrarit lehet venni. Balásynak egy tucat sincs. Ki járhat a többivel? Egy feltaláló? Egy gázszerelő? Egy utcai harcos?” A legfrissebb sajtószámítások szerint egyébként Balásy államnak felajánlott cégei 2017 óta 92,5 milliárd forint osztalékot fizettek ki.

Geszti Péter szerint a történet a pénzügyi oldalon túl morálisan is siralmas. Felteszi a kérdést, „hogy milyen emberek azok, aki a gyűlöletkampányokat kitalálták, kivitelezték, akik bevállalták a védhetetlent?”

„Mi lehet a lelkiismeretük helyén? Egy széf?”

A poszt konkrét példákat is említ, szerinte voltak, „aki bombákat nyomtattak az utcai hirdetésekre fenyegetésként, és kampányvideókban magyar apákat küldtek AI üzemmódban meghalni egy kitalált és sosem létezett háborús frontra”.

Geszti szerint a kampányok készítői „cselekvő bűntársak lettek abban, hogy szénné abuzálták a magyar társadalmat”. Majd felteszi a kérdést: „És vajon mikor jön el a pillanat, amikor előkerül a rémisztő mondat: parancsra cselekedtem?”

A posztot a refrén ismétlésével és egyfajta figyelmeztetéssel zárja: „Balásy sír. Felkészül Matolcsy, Mága, a tizedes meg a többiek…”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Ókovács Szilveszter kiakadt: Miféle csőcseléket szabadítottak az országra?
Az Operaház főigazgatója szerint egy férfi az autójában egyedül ülő 12 éves lányát támadta meg szóban. A gyerek éppen egy iskolai vizsgára tartott, amikor az inzultus érte.


„Miféle csőcseléket szabadítottak az országra?!” – ezzel a kérdéssel kezdte felháborodott hangvételű Facebook-posztját Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója kedden. Bejegyzésében arról írt, hogy reggel csak egy pillanatra ugrott fel édesanyjához, ezalatt „a lányom egyetlen percre egyedül marad a kocsiban, lehúzott ablakokkal.”

Elmondása szerint a 12 éves lány ünneplőben várakozott, egy iskolai vizsgára készült, és egy makettet tartott az ölében. „Csend a kisvárosi utcán, csend a kocsiban. Tanulás van” – jellemezte a helyzetet.

Ekkor, mint írja, egy férfi sétált el az autó mellett, és a következőket sziszegte befelé:

„Mocskos igazgató! Húzzatok el innen végre!”

Ókovács Szilveszter szerint a férfi tudatában volt annak, hogy ő maga nincs a kocsiban. „De nem vagyok ott, és ő azt pontosan látta, hogy kipattantam. Azért ilyen bátor a 12 éves megszeppent lánnyal.”

A főigazgató hangsúlyozta, hogy elege van az ismétlődő támadásokból.

„Elegem van a sokadik incidensből. Nem adtam rá okot, hogy inzultálják a gyermekemet.”

Saját munkájáról azt állította, „politikamentesen végzem feladatom a munkahelyemen, ahova 25 éve léptem be.” Ugyanakkor hozzátette: „van magánvéleményem, az még nekem is lehet.”

A történteket a jelenlegi közéleti hangulattal hozta összefüggésbe. „Erre most ez folyik a széjjelordított Szeretetország és az európai magasabb standardok szerinti kulturáltság jegyében…”

Végül a felelősséget firtató kérdéseket tett fel:

„Ki és mikor fogja visszatuszkolni a kartáccsal tüzelő agresszivitást a palackba?”

Feltette a kérdést azt is, vajon „lesz-e arra is bátor, aki emberséges és élhető jelszavakkal kampányolt?” Posztját a nyitómondat megismétlésével zárta: „És igen: miféle csőcseléket szabadítottak az országra?!”


Link másolása
KÖVESS MINKET: