Így faragj üres csevegésből tartalmas beszélgetést
"Mivel engem személy szerint sok minden vonz, így az írások tematikája is elég széles skálán mozog, bár persze akadhatnak olyan időszakok, amikor egy adott téma jobban előtérbe kerül, mert éppen úgy jön ki a lépés. Főként azonban pszichológiai, társadalmi és kommunikációs témájú írásokra számíthatsz itt, többnyire gyakorlati oldalról közelítve meg a dolgokat."
Mind jól ismerjük azokat a bizonyos helyzeteket, amikor összekerülünk egy vagy több emberrel, és hát valamit kéne mondani, már csak illendőségből is. Lehetnek kellemetlenek az ilyen helyzetek, akár unalmasak is, de némi felkészüléssel és céltudatossággal (cél: közös témát találni, amiről aztán már valóban érdemben lehet beszélgetni) máris nagyban megkönnyíthetjük a dolgunkat:
Nem más ez, mint egyszerűen apró részletek, érdekességek – “morzsák” – elhintése, amelyekkel felmérheted, mi iránt érdeklődik a másik; előbb-utóbb “rá fog harapni” valamelyikre, és máris kezdődhet az érdemi beszélgetés. Ennek lehet egy módja például az, hogy ha megkérdik tőled, hogy “hogy vagy/hogy mennek a dolgaid?”, akkor beleszőhetsz a válaszodba valamilyen érdekesebb részletet a közelmúltból; mondhatsz például valami olyasmit, hogy “Remekül; délelőtt csináltam egy kisebb biciklitúrát, ami szuper jól sikerült.”
Minden alkalommal, amikor megosztasz magadról valami ilyesféle kis apróságot, alapvetően kétféle választ kaphatsz: vagy egy közömbös “ó, remek”-et, vagy pedig érdeklődő rákérdezést, hogy milyen volt, hogy ment, stb. Ha pedig az illető akár csak részben is osztja a lelkesedésed, úgy máris van egy vezérfonal, amelynek mentén beindíthatod a beszélgetést. Aztán ha az első morzsára nem harap rá, akkor természetesen lehet elhinteni újabbakat; előbb-utóbb lesz kapás.
Gerd Altmann képe a Pixabay -en.
Magunkról beszélni általában még nem okoz gondot; de az érdemi beszélgetésnek természetesen része a másik iránt való érdeklődés is. A Psychology Today több tippet is ad ehhez, de az alapja mindennek az, hogy aktívan odafigyelsz arra, amit a másik mond:
Ha tehát már kaptál egy körülbelüli képet a másikról ill. annak pillanatnyi helyzetéről, úgy abból kiindulva elkezdhetsz rákérdezni további részletekre. Csak arra ügyelj mindig, hogy valóban releváns, az adott témához kapcsolódó kérdéseket tegyél fel – ne pedig magadhoz tereld vissza megint a beszélgetést.
Általában hálás témát, jó beszélgetési alapanyagot jelentenek a hírek. Érdemes tehát felkészülni néhány friss témával, amiket adott esetben szóba lehet hozni. A The Art of Manliness jól megfogalmazza ennek a legegyszerűbb módját:
Gerd Altmann képe a Pixabay -en.
Itt tehát az a cél, hogy legyen betárazva pár olyan hasznos témád, releváns információmorzsád, amelyekkel új, érdekesebb irányba terelhetsz egy esetleg már lanyhulóban lévő beszélgetést.
Az ismerkedő beszélgetések leggyakoribb nyitó kérdései közé tartoznak azok, amelyekkel a munkád/tanulmányaid vagy épp a hobbijaid felől érdeklődnek. Ez valóban egy jó módszer a másik jobb megismerésére, azonban attól függően, hogy pontosan mivel is foglalkozol, a válasz nem feltétlenül lesz egyszerű.
Nekem például alig volt még olyan munkám az életemben, amelynél a pozícióm megnevezése ténylegesen elmondta volna már önmagában is, hogy mivel foglalkozom. Ahelyett tehát, hogy az ilyen kérdésekre egyszerűen azt felelném, hogy “Cikkeket írok a Lifehacker-re”, általában hozzáfűzök még egy-két részletet is – hogy például milyen témákról írtam ezen a héten, vagy valamilyen konkrét érdekességre térek ki egy kicsit, amivel nemrég találkoztam. Próbálj meg tehát ne egyszerűen csak a pozíciód hivatalos megnevezésével válaszolni, hanem egy-két érdekesebb, szemléltető példát is hozzácsapni.
Értelemszerűen ugyanez a helyzet a hobbik témakörével is. Ne csak azt mondd, hogy “Hát, szeretek túrázni” (vagy bármi egyebet csinálni), hanem mesélj el röviden egy érdekesebb élményt is, amiben részed volt nemrég a hobbid révén, mint pl.: “Múlt hétvégén is kirándultunk egyet az erdőbe és láttunk egy szarvast.”
Amint azt mostanra már nyilván észrevetted, e javaslatok mindegyikének az a célja, hogy olyan fogódzókat találhass a beszélgetésben, amelyeket megragadva elterelheted a beszélgetést egy mindkettőtök számára érdekes irányba. Ehhez pedig nemcsak magadról kell mesélned, hanem arra is jól odafigyelned, amit a másik mond, rákérdezni a részletekre, és felmérni, hogy mi az, ami őt is érdekli.
Az eredeti cikket ITT olvashatod el, szerzője: Thorin Klosowski
