HÍREK
A Rovatból

A nárcisztikus kielégülés miatt posztolnak a szülők a gyerekeikről – meddig megyünk el a lájkokért?

És egyáltalán: miért? Mi történik, ha egy kamasz felfedezi a neten a saját kiskori fotóját? Mi köze ehhez az akár öngyilkosságig vezető zaklatásnak vagy a részvételi jognak?


Természetes, hogy a szülői büszkeség különféle megjelenési formái a közösségi médiában is jelen vannak. Vagyis egészen biztos, hogy mindenkinek van (akár több tucat) olyan ismerőse a Facebookon (ha nem éppen ő maga az), akik előszeretettel osztanak meg fotókat, videókat gyerekeikről, gyakorlatilag már a születés pillanatától kezdve az első fürdetésen, bilin ülésen, tétova lépéseken, teli szájjal, de foghíjasan vigyorgásokon, anyák napi ovis szavalásokon át a színjeles bizonyítványig. Probléma-e, és ha igen, miért az, hogy ezek a (sokszor már-már túl intim) tartalmak kikerülnek a világhálóra? Hol vannak a tartalomgyártás határai, meddig mehetünk el információbiztonság és a gyerek méltóságának megőrzése szempontjából? Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy nem okozunk kárt a gyerekünknek?

Az UNICEF Magyarország és a Magvető Café közös beszélgetéssorozatának legutóbbi alkalmán egy olyan témáról volt szó, ami a gyermekjogokon belül a részvétel jogára reflektál és leginkább a fejlett országokban van jelen. A szervezet részéről Kovács Anna Sára gyermekjogi szakértő beszélgetett Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológussal, Plankó Gergő újságíró moderálásával.

Kovács Anna Sára azzal kezdte, hogy elmondta: nagyon sokszor találkoznak olyan (akár nemzetközi) esetekkel, hogy kamasz gyerekek rátalálnak saját kisgyerekkori fotóikra, videóikra az interneten. Ezek elég nagy valószínűséggel az ő megkérdezésük nélkül kerültek fel a világhálóra, és a szereplőik nagyon nem szeretnék, ha ott is maradnának. Másrészt a szervezet belföldön is sokat foglalkozik gyerekek véleménynyilvánításhoz való jogával, az internetes zaklatással, kapcsolódásuk tehát bőven van a témához.

A legtöbb családban problémát jelent, amikor egy bizonyos életkor után a gyerek elkezdi elhatárolni magát a családtól.

Az identitásfejlődésnek fontos része az, hogy felfedezi: nemet tud és akar is mondani dolgokra, amire például előtte nem volt lehetősége.

Illetve hogy amit mond négyévesen, azt tíz évvel később már egyáltalán nem gondolja komolyan, sőt, kamaszkorában a korábbi igenre egy őrült nagy nemet fog mondani, fűzte hozzá Orvos-Tóth Noémi.

Ilyenkor egyébként is végtelenül érzékenyek arra, hogyan jelennek meg a környezetükben, milyennek látják őt a társak. A szakember szerint nagyon fontos a szülőket tudatosítani abban, milyen határaik vannak, és mikor, mivel lépik át azokat. Az emlékek, családi pillanatok megörökítésének igénye teljesen természetes, gond akkor van, ha a „hatótávolságuk” irreálisan megnő.

„Nagyon más ez, mint amikor még mondjuk papíralapon készültek a fotók és ott lapultak a családi albumban. Gyakorlatilag kilőjük az űrbe a gyerekeink fényképét, nem törődve azzal, hogy jószerével a világon bárkihez eljuthat.”

A gyerek pedig meg akar felelni, és ha látja, hogy a szülei boldogok ettől, természetes, hogy belemegy az üzletbe.

Ugyan gyerekfotókról beszélünk, de a gyerekek valójában „csak” szereplői ezeknek a felvételeknek, nem ők készítik és teszik közzé.

Mégis mit keresnek egyáltalán a gyerekfotók a közösségi oldalakon?

Sokan akár zavarba ejtően bensőséges pillanatokat megőrző fényképeket posztolnak a nagy nyilvánosság számára. Orvos-Tóth szerint

a válasz egyértelműen a nárcisztikus kielégülés – azért, mert a szülők így megkapják az elismerést jelentő lájkokat, kommenteket, ez pedig jó érzés.

Természetesen egy csecsemőnek az adott pillanatban tökéletesen mindegy, kiposztoljuk-e, milyen volt az első fürdetése vagy sem. A szülők részéről érdemes lenne néhány önismereti kérdést feltenni maguknak azokban a helyzetekben, amikor ellenállhatatlan kényszert éreznek az ilyen jellegű tartalmak megosztására. Nyilvánvaló persze, hogy mindenkit beszippant az internet, a közösségi oldalak, mert olyan jutalmakat ígérnek és nyújtanak, amiket az idegrendszerünk egy pillanat alatt érzékel. Az is egy elég sajátos „össztársadalmi trend”, hogy gyakorlatilag barterezünk a lájkokkal: annak reményében nyomjuk meg a gombot, hogy aztán hátha hozzánk is érkezik egy-egy plusz kedvelés.

„Jutaloméhesek vagyunk, és tetszik, nem tetszik, akár a gyerekünket is hajlandóak lennénk felhasználni annak érdekében, hogy megkapjuk”

- mutatott rá Orvos-Tóth.

Az még egy dolog, ha a cuki képeket nézzük, de mi van a kínos pillanatokkal, a bakivideó-szerű esésekkel, megbotlásokkal, melléülésekkel vagy épp a sajtdobálós kihívással, amit először a kisgyerekeiken, majd a háziállataikon próbáltak ki sokan? Ezek a helyzetek a gyerekeknek nyilván a megtörténésük pillanatában is nagyon fájtak (akár fizikailag is), és ha évekkel később szembe találják magukat velük, most is.

Rengeteg szülő tölt fel például olyan gegeket a gyerekéről, amivel nemcsak a részvételhez való jogát, de az emberi méltósághoz való jogát is megsérti, ez ugyanis 18 év alatt is megillet mindenkit

- hívta fel a figyelmet Kovács.

A sikeres gyerekrészvételnek 9 pillére van, néhány kifejezetten erre a kérdéskörre is vonatkoztatható. Például, hogy az a felület, amin a gyerek fotóját, adatát közzétesszük, használjuk, legyen átlátható. Ha a gyerek már nem szeretné, hogy a fotóját, videóját mindenki lássa, lehessen eltüntetni, tehát legyen visszavonható. Fontos még a beleegyezés önkéntessége, amibe nem szabad vegyülnie a szülő elvárásának, illetve hogy a gyerek biztosan megértse, miben kérik ki a véleményét és mibe egyezik bele, fel lehessen készíteni a potenciális következményekre.

Ha ezeket nagyon szigorúan végigvesszük, egyértelműen a nem posztolás felé billenti a mérleget.

Áthidaló megoldás lehet a zárt csoport, ami kifejezetten képmegosztó céllal jött létre és csak egy szűk családi és/vagy ismerősi kör láthatja az ott közzétett bejegyzéseket. Innen ugyanis normális esetben nem kerülnek ki a tartalmak, ráadásul azoknak mutathatjuk meg őket, akiket tényleg érdekel. Ne spóroljuk meg a tudatosságot, tegyünk fel magunknak kérdéseket, hangsúlyozta a szakpszichológus. „Abban a pillanatban, amikor a gyerekemet elkezdem arra használni, hogy a szükségleteimet kielégítsem, nagyon elcsúsznak a határok. Borzasztóan vékony a mezsgye, hogy veszélyzónába lépünk-e vagy sem.”

Persze manapság már az számít furának, ha valaki egyáltalán nem posztol a gyerekéről.

Az UNICEF munkatársa megemlítette, hogy az egyik ismerőse kizárólag terhesfotót töltött fel a Facebookra, a babája megszületése után már nem posztolt róla. Volt olyan, aki a szülés után megkérdezte tőle, minden rendben, él-e a gyerek, mert nem látott róla fényképet az online térben – ez azonban nem volt más, pusztán a pár tudatos döntése. „Meghökkentő, hogy nemcsak számon kérték, de valóban meg is ijedtek az emberek, hogy hátha valami baj történt.”

De miért is problémás ezeken túl a képek netre való felkerülése?

Ha a legrosszabb esetet vesszük, az az, hogy a dark weben kötnek ki ezek a tartalmak, az internet sötét oldalán, ahol a gyermekpornográfiától kezdve a fegyverkereskedelmen át nagyon sok illegális dolog virágzik – persze ez vélhetően akkor is így lenne, ha az összes olyan fotó és videó, amin kisgyerekek pancsolnak meztelenül nyáron a kerti medencében, eltűnne a közösségi oldalakról. A gyerekek számára jóval megfoghatóbb valóságot jelent, ha ezeket a felvételeket mondjuk bántó céllal ássák elő róluk, magyarázta Kovács. Orvos-Tóth erre reflektálva kiemelte: a gyerekek évszázadtól függetlenül, minden korban bántották, kiközösítették egymást, de most már ebben is hatalmas a különbség a régmúlt és a jelen között.

Korábban, ha az iskolában valakit szekált az osztálytársa, délután, amikor kicsöngettek az utolsó óráról, mindenki hazament és megszűnt ez a bántás, legalább volt egy kis fellélegzési lehetőség. Ma ez nem így van: az online jelenlét egész nap, szünet nélkül lehetőséget biztosít az egészen durva zaklatásra is.

A kipécézett gyereknek hajnali 2-kor is lehet olyan üzenetet küldeni, amibe a lelke beleszakad.

És bizony gyakori, hogy régi és/vagy előnytelen képeket túrnak róla elő, hogy ezzel alázzák. Nem egy olyan esetről hallani, ami így kezdődött és bizony (akár más tényezők halmozódásával) öngyilkosság lett a vége.

Talán most fordul elő először a történelemben, hogy a szülő és a gyerek idegrendszere máshol van, már ami az információ-feldolgozás sebességét illeti. A szülők ugyanis sokkal lassabbak lettek a gyerekeknél. Óriási szakadék kezd kialakulni a két generáció között ebben a tekintetben.

A fejlődésünk során soha nem kaptunk ennyi elismerést ilyen rendszerességgel – nem is arra vagyunk berendezkedve, hogy folyamatosan ilyen ingereknek legyünk kitéve. A közösséghez tartozás azonban elemi szükségletünk, így az elismerésre és az összetartozás érzésére, megtapasztalására is rettentően éhesek vagyunk. Ennek ugyancsak evolúciós gyökerei vannak, hiszen a korai időkben nagyobb rettenetet nem nagyon lehetett elképzelni, mint hogy valaki kívül kerüljön a hordán. Az okoseszközök és a közösségi média ezekre az ősi mechanizmusokra játszik rá, pont emiatt is fontos, hogy mennyire engedjük magunkat kiszolgáltatni a technológiának, mennyire tudjuk gyakorolni az önkontrollt.

Ami borzasztóan hiányzik: a kapcsolódási képesség

A magyar lakosság 70 százaléka bizonytalanul kötődik, nem érzi jól magát az intim térben. Vagy nagyon kapaszkodik, mert attól fél, hogy elveszíti a kapcsolatot, vagy attól, hogy elveszíti önmagát, ha nagyon kitárulkozik. Ezek igen komoly, társadalmi szintű problémák, az említett eszközök pedig egyáltalán nem segítenek abban, hogy a kapcsolati terünkben elkezdjünk rendet tenni.

A mostani szülők kisgyerekeinek egy egészen újfajta magányt, elhanyagoltságot kell megtapasztalniuk azzal, hogy a szülő fizikailag ugyan mellettük van, de a figyelmével és érzelmileg nincs ott. Ilyen korábban még soha nem volt, és bizony súlyos idegrendszeri lenyomata van

– gyakorlatilag teljesen észrevétlenül, összegezte a szakpszichológus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


HÍREK
A Rovatból
Váratlan húzás: Mészáros Lőrinc elkezdhette kiszervezni a vagyonát – újra feltűnt a színen Vida József
A volt bankvezér új cége kezeli mostantól Mészáros agrár- és turisztikai befektetéseit. Vida József régi ismerőseivel tért vissza az üzleti életbe.


Jelentős változás történt az MBH-bankcsoport háza táján: a Solus Capital nevű alapkezelő céget mostantól nem az MBH irányítja, hanem Vida József, aki korábban maga is vezető szerepet töltött be a pénzügyi szektorban.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) honlapján megjelent közlemény szerint

„az MBH-bankcsoport átadja a Solus Capital Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. tulajdonosi jogait a Vida József exbankár által irányított Apex Capital Asset Management Zrt.-nek.”

A HVG úgy tudja, hogy Vida József kifejezetten erre az ügyletre hozta létre az Apex Capitalt még a nyáron. Korábban ugyanis az MBH-csoport kezelte azokat a nagyrészt állami és saját forrásból működő kockázati tőkealapokat, amelyek hatalmas összegeket fektettek Mészáros Lőrinc mezőgazdasági, turisztikai és egyéb cégeibe, itthon és külföldön egyaránt.

Vida József neve nem ismeretlen ebben a körben: ő irányította annak idején az MBH összeállítását, és részt vett a takarékszövetkezeti rendszer átalakításában is. Később viszont háttérbe szorult, és visszavonult bicskei lovasfarmjára, illetve éttermébe – írja a lap.

Az Apex Capital alapításában nem volt egyedül: a cég mögött ott van a VM Line Vagyonkezelő is, amely Vida bicskei érdekeltségeihez kapcsolódik. A dokumentumok szerint a tulajdonosi struktúrában még lehetnek változások, de ezek részletei egyelőre nem ismertek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

HÍREK
A Rovatból
„Csak” – válaszolta Soltész Miklós felesége arra a kérdésre, hogy miért vették meg budajenői házuk utcájának egy részét
Az államtitkár a saját telkéhez csatolta a területet, de közben a szomszéd hoppon maradt. Az RTL megkérdezte a polgármestert is az ügyben.


Korábban írtunk róla, hogy Soltész Miklós engedély nélkül épített kocsibeállót, ami miatt a szomszédja nem tud behajtani a saját telkére. Az egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár szomszédja elmondta: mióta Soltész tulajdonába került az utca vége, azóta nem tudja megközelíteni normálisan a telkét, egyik oldalról ugyanis az államtitkár földje határolja, a másikon pedig egy többméteres betonárok.

„Csak” – ennyit mondott az államtitkár felesége az RTL híradójának arra a kérdésre, miért vették meg férjével az utcát.

A település polgármestere, Vezérné Hevedi Tünde azt nyilatkozta az RTL-nek, hogy nem tudja megállapítani, szabályos volt-e a terjeszkedés. Ugyanakkor hozzátette: befedik az árkot, így a szomszéd be tud majd jutni a telkére.

A szóban forgó 91 négyzetméteres terület korábban közút volt, Soltész pedig 2020-ban vásárolta meg 150 ezer forintért az önkormányzattól. A kérelmet még 2014-ben nyújtotta be.

Ráth Gábor és családja 2019-ben vette meg a szomszédos telket, amelyet négy részre osztottak. Három rész másik oldalról is elérhető autóval, egy viszont csak Soltészék felől, de valójában úgy sem.

Az államtitkár korábban arról beszélt, hogy a területet már húsz éve ő és a családja gondozta. A maradék közutat is szerették volna megvenni, de az önkormányzat elutasította a kérelmet, amit tudomásul vettek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

HÍREK
A Rovatból
Tóka Gábor a Fidesz-kutatásról: Összevissza mértek dolgokat, valaki Rogán Antal hivatalában nem túl hozzáértő kézzel válogatta ki a hat körzetet
A Fidesz saját mérése szerint simán hozná a körzetek többségét. Csakhogy Tóka Gábor szerint ezek az adatok nem érnek sokat, és torzított lehet a minta is. A politológus szerint nem lehet megbízható választókerületi méréseket végezni, pláne ilyen korán.


Nyáron egy kormányközeli intézet 53 ezer embert kérdezett meg arról, hogy kit támogatnának egy egyéni választáson. A kutatás mind a 106 egyéni választókörzetben zajlott, körzetenként 500 fős mintával. Amikor azt kérdezték, kire szavaznának most vasárnap, az jött ki, hogy a Fidesz 66 egyéni mandátumot simán, további 12-t viszonylag könnyedén megnyerne.

Erre hivatkozva Orbán Viktor július 26-án Tusnádfürdőn arról beszélt, hogy a Fidesz jövőre 80 körzetet nyerne meg. Később Kötcsén is magabiztosan nyilatkozott erről, majd a Harcosok órája című műsorban azt mondta: nem érdekli, „mit mond Török Gábor, csak abból tud kiindulni, amit ők mérnek maguknak”.

A listás eredményeknél a választani tudó népesség körében 37–37 százalékot mértek a Tiszának és a Fidesznek is. Ez eltér a kormánytól független intézetek adataitól, amelyek rendre a Tisza jelentősebb előnyét mutatják.

Tóka Gábor választási szakértő a Klubrádióban arról beszélt, hogy hiába kérdeztek meg 53 ezer embert, a módszerrel komoly gondok lehetnek. Korábban az Indexen már megjelent hat választókerületi mérés alapján szerinte

„összevissza mértek dolgokat, valaki Rogán Antal hivatalában nem túl hozzáértő kézzel válogatta ki a hat körzetet”, mivel azok között volt olyan, amely alapján országos Tisza-kétharmad is kijött volna, és olyan is, amely alapján Fidesz-kétharmad.

Felidézte, hogy a mátészalkai körzetben – amit az egyik legfideszesebbnek tartanak – a tavalyi EP-választáson 41 százalékos volt a Fidesz előnye a Tiszához képest, de most csak 9 százalékos különbséget mértek. Zuglóban pedig olyan gyenge ellenzéki vezetést mutatott a kutatás, ami nem egyeztethető össze a korábbi választási eredményekkel.

Tóka szerint nem lehet megbízható választókerületi méréseket végezni, „nem hogy ilyen hosszú idővel a választások előtt, de még egy-két nappal előtte, sőt aznap sem működnek ezek”.

A szakértő elmondta, hogy egy felmérésnél száz esetből egyszer sikerül interjút készíteni, vagyis 53 ezer emberhez akár 5,3 millió hívás is kellett.

Nyáron olyan emberek válaszolhattak, akik egész nap elérhetők voltak, ez pedig „demográfiailag nagyon torz mintát tud eredményezni”.

Szerinte érdemes inkább más módszerekkel becsülni az egyéni körzetek eredményeit. Például az aktuális pártpreferenciákat össze lehet vetni azzal, hogy egy-egy körzet korábban mennyire tért el az országos átlagtól. A 37–37 százalékos mostani listás eredményt is furcsának tartja, és úgy véli, „tényleg csak azokat érték el, akik könnyen meginterjúvolhatók, jó eséllyel beszédes, idős embereket – ez a minta pedig a Fidesz javára torzít”.

Szerinte a választókerületi közvélemény-kutatásokat mindig fenntartással kell kezelni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


HÍREK
A Rovatból
Lázár János szerint ha folytathatják a munkát, Magyarország újra nagy és gazdag lesz – a kommentelők be is szóltak neki
Az építési és közlekedési miniszter egy kontextus nélküli posztban üzent. A kommentelőkben ugyanakkor felmerült néhány kérdés az állítással kapcsolatban.


Kontextus nélküli üzenetet tett ki Facebook-oldalára Lázár János. Az építési és közlekedési miniszter mindössze annyit írt:

„Ha folytathatjuk a munkát, Magyarország újra nagy és gazdag ország lesz!”

Arra nem tért ki a politikus, hogy milyen konkrét kormányzati tervvel kapcsolja össze az állítást. Az igaz, hogy nem először ír hasonló, a "semmiből jött" posztokat, de eddig többnyire a kormány konkrét intézkedéseiről vagy a Tisza Párt kritikájáról szóltak ezek. A Tranzit fesztiválon pedig olyan, a mostanihoz hasonló állítást tett, miszerint: „Magyarország félkész ország, ezért még legalább négy évre van szükségünk ahhoz, hogy elkészüljünk”.

Legutóbbi posztja alatt a kommentelők igen szkeptikusak. Az egyikük szerint ez azt jelentheti: „Ja, közpénzen fizetett állami kocsi sofőr szállítja majd az én gyerekem is” – utalva a tegnapi esetre, amikor a miniszter fiát egy szolgálati Mercedes kisbuszból látták kiszállni.

Volt, aki megjegyezte, hogy szokatlanul őszinte kritikának számít, hogy egy kormánypárti politikus beismerje, hogy az ország „most kicsi és szegény”. Többen írnak arról, hogy Magyarország most is nagy és gazdag, ha a kormánypárti politikusok vagyonát nézzük. De viszonylag népszerű volt ez a vélemény is:

„15év 2\3 alatt nem sikerült... nem most kéne elkezdeni.”

Link másolása
KÖVESS MINKET: