prcikk: 9 gyakori ok, amiért nem szeretkeznek a házaspárok egy idő után | szmo.hu
KAPCSOLAT
A Rovatból

9 gyakori ok, amiért nem szeretkeznek a házaspárok egy idő után

Szexterapeuták árulják el, miért tűnik el az intimitás a házasságból, és milyen hatással van ez a párok kapcsolatára.


Gyakori párkapcsolati probléma a házaspároknál, hogy egy idő után egyre kevesebbet szeretkeznek egymással, majd szinte teljesen megszűnik az intimitás a mindennapjaikban. Ez azonban még mindig tabutémának számít, amiről a párok sem egymásnak, sem másoknak nem mernek beszélni.

A HuffingtonPost szexterapeutákat kérdezett arról, miért veszik el a szex a házasságban, és hogyan lehet újra visszahozni a tüzet a kapcsolatba.

1. Nem tudnak beszélni a szexről

A kommunikáció kulcsfontosságú egy jól működő kapcsolatban. Nyitottnak és őszintének kell lenni a másik felé, még akkor is, ha negatívumokat kell megosztani egymással. A szakértők szerint ha a párok egyáltalán nem beszélnek a szexuális életükről, elhidegülnek egymástól az ágyban és az intim érintések is elvesznek a kapcsolatból.

Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, a pároknak meg kell nyílniuk egymás előtt:

beszélniük kell arról, ők mire vágynak, mit szeretnének a másiktól kapni, milyen fantáziáik vannak, és mik azok, amiket száműznének a szeretkezéseikből.

Ez lehet, hogy elsőre kínos lesz, de minél nyitottabbak, annál könnyebb és eredményesebb lesz a beszélgetés.

2. Túl stresszesek

Amikor stresszelünk, talán a szex a legutolsó dolog, amire vágyunk. A házaspárok életében is számos olyan dolog lehet, ami miatt "fáj a fejük": anyagi helyzet, gyerekek, munka, háztartás, stb. A krónikus stressz ráadásul fejfájást és fáradtságot is eredményezhet, ami még inkább visszaveti a libidót.

Az ilyen sűrű, problémásabb időszakban a terapeuták szerint

nem szabad arra hagyatkozni, mikor lesz végre kedvük a pároknak a szexhez - ehelyett szó szerint meg kell tervezniük, hogy egyik este bármi is van, végre romantikáznak egy kicsit.

Bár nem lesz spontán a szeretkezés, mégis feldobhatja a párokat, ugyanis ilyenkor köztudottan boldogsághormonok és stresszoldó hormonok termelődnek. Így akár, ha csak a nap végén is, de végre kicsit felszabadultabbak és nyugodtabbak lehetnek egy hancúrozás után.

3. Nem egyezik a libidójuk

Vagyis amikor például a férj kívánja a szexet, a feleségnek pont semmi kedve hozzá, és fordítva. Ez bármelyik kapcsolatban előfordulhat olykor, ha azonban rendszeressé válik, problémákat szülhet a szexuális életben.

A szakértők szerint ezen könnyen lehet segíteni: elég, ha a párok beszélnek erről és kompromisszumot hoznak, ami mindkettejüknek megfelel. Néha a magasabb libidójú félnek kell engednie, máskor pedig az alacsonyabb libidóval rendelkezőnek.

4. Mentális problémákkal küzdenek

A mentális egészség legalább annyira befolyásolja a nemi vágyat, mint a fizikai állapot. Ha például a férj vagy a feleség depresszióval, szorongással küzd, vagy egy múltbéli szexuális trauma miatt vagy testképzavarban szenved, a libidója is csökken. Ezeken kívül bizonyos gyógyszerek is visszafoghatják a szex iránti érdeklődést.

A szakértők szerint ilyenkor fontos, hogy a szenvedő félnek támogatást és biztonságot nyújtson a párja, beszéljenek a problémáiról, az érzéseiről, és ne erőltesse addig a szeretkezést, amíg a szerelme készen nem áll rá.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
A párkapcsolati pszichológus feketelistája: 3 ártalmatlannak tűnő mondat, amivel észrevétlenül kivégzed a szerelmet
Egy klinikai pszichológus nevezte meg azt a három dolgot, ami minden kapcsolatot kicsinál.


Egy vita hevében szinte reflexből csúsznak ki olyan mondatok, amelyek látszólag csak a pillanatnyi feszültséget hivatottak levezetni. Ártalmatlannak tűnnek, mégis, mint a lassan ható méreg, hosszú távon

képesek erodálni a legstabilabb kapcsolatok alapjait is: a bizalmat, a biztonságérzetet és az intimitást.

Három ilyen, hétköznapinak álcázott, de valójában rendkívül káros mondatot azonosított egy párkapcsolati pszichológus, akinek elemzése idén februárban ismét nagyot futott az online médiában, rávilágítva, milyen könnyen válhat a kommunikáció a kapcsolat csendes gyilkosává.

A téma hátterét Dr. Jeffrey Bernstein klinikai pszichológus Psychology Today szaklapban megjelent, nagy hatású cikke adja, amelyben elemzi a verbális agresszió finomabb formáit. A szakértő szerint

a probléma gyökere gyakran az, hogy a felek nincsenek tudatában annak, milyen mély sebeket ejtenek a partnerükön egy-egy odavetett megjegyzéssel.

Bernstein három konkrét kifejezést emel ki, amelyek vörös zászlóként szolgálnak minden párkapcsolatban: „Túl érzékeny vagy.”, „Túlreagálod.” és „Nem nagy ügy.”

Mindhárom ugyanazt a célt szolgálja: a másik fél érzéseinek érvénytelenítését, leértékelését. „Haragot csillapítani próbálhatsz, de az ilyen válaszok lekezelőek és ítélkezők” – magyarázza Dr. Jeffrey Bernstein. Amikor valaki azt mondja a partnerének, hogy „túl érzékeny”, valójában azt üzeni: az érzelmeid hibásak, irracionálisak, és a probléma nem a helyzetben, hanem benned van. Ez szégyent és bizonytalanságot szül, és

arra készteti a másikat, hogy a jövőben inkább elfojtsa az érzéseit, ami egyenes út az érzelmi eltávolodáshoz.

Hasonlóan destruktív a „Túlreagálod/Csak vicceltem.” mondat, amely a gázlángolás nevű manipulatív technika egyik klasszikus eszköze. A beszélő ezzel megkérdőjelezi partnere valóságérzékelését, azt sugallva, hogy

a reakciója aránytalan, és a probléma valójában „csak a fejében létezik”.

Bernstein egy esettörténeten keresztül mutatja be a folyamat pusztító hatását. Egy Lisa nevű páciense arról számolt be, hogy kapcsolata elején partnere, Aaron még rajongott érte. „A kezdeti időkben Aaron azt mondogatta, hogy megőrül értem…” – idézte fel Lisa. Később azonban a dinamika megváltozott. Amikor Lisa valamilyen sérelmét fejezte ki, Aaron rendszeresen azzal hárított, hogy a nő túlreagálja a dolgokat. A folyamatos érzelmi érvénytelenítés odáig vezetett, hogy Lisa teljesen elvesztette a kapcsolatba vetett hitét, és a terápián már csak egyetlen, végső mondat hangzott el tőle: „Végeztem!”

A harmadik mondat, a „Nem nagy ügy.”, az érzelmek bagatellizálásával éri el ugyanazt a hatást. Minimalizálja a másik fájdalmát, és azt az üzenetet közvetíti, hogy az ő problémája jelentéktelen, nem érdemel figyelmet.

Ezek a mondatok ritkán állnak magukban; gyakran két másik romboló viselkedési minta kíséri őket.

Az egyiknél a felek fejben listát vezetnek a másik okozta sérelmekről, hibáiról vagy éppen a jó cselekedetekről.

„Ki kért utoljára bocsánatot? Ki tett többet a házimunkáért?” Ez a mentalitás a partneri viszonyt egy folyamatos versengéssé, hatalmi harccá silányítja. A másik veszélyes kísérőjelenség a falépítés, amelyet a Gottman-kutatások a válás egyik legbiztosabb előrejelzőjeként tartanak számon.

Ez az a pont, amikor az egyik fél a vita során teljesen lezár: nem válaszol, elfordul, kivonul a helyzetből, érzelmi falat emelve maga és a partnere közé.

„A falépítés nem sok jóval kecsegtet bármely kapcsolat jövőjét illetően” – figyelmeztetett Bernstein a Psychology Today-ben.

Aki felismeri ezeket a mintákat a saját kommunikációjában, tudatos váltással javíthat a helyzeten. A minősítő, hibáztató mondatok helyett érdemes úgynevezett „én-üzeneteket” használni, amelyek a saját érzéseinkre és élményeinkre fókuszálnak. Ahelyett, hogy „Túl érzékeny vagy”, mondhatjuk azt: „Amikor ez történik, én sebezhetőnek és meg nem értettnek érzem magam.” Ez a megfogalmazás nem támad, hanem párbeszédre hív.

Ha a vita elmérgesedik, konstruktívabb egy rövid, előre egyeztetett szünetet kérni. Például:

„Most túl feszült vagyok ahhoz, hogy ezt megbeszéljük. Szükségem van húsz perc szünetre, de utána folytassuk, mert fontos, hogy megoldjuk.”

A kulcs a garantált visszatérés; a szünet nem menekülés, hanem az érzelmi szabályozás eszköze. Az érzelmek érvényesítése szintén kritikus fontosságú. Egy olyan mondat, mint „Hallom, hogy ez most nagyon rosszul esik neked, és fontos nekem, amit mondasz. Beszéljük át, amikor mindketten nyugodtabbak vagyunk”, képes lehet deeszkalálni a legfeszültebb helyzetet is, mivel elismeri a másik fájdalmát anélkül, hogy feltétlenül egyetértenénk a helyzetértékelésével.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A Rovatból
Párkapcsolati pszichológus: ez a 7 mondat segít, hogy elmélyítsd a szerelmeteket a pároddal
A klinikai szakértő úgy véli, az elköteleződés nyílt kimondása teremti meg a biztonságérzetet. Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és partnere elfogadja a jó és a rossz időkben egyaránt.


Egy Harvardon végzett pszichológus szerint hét egyszerű mondat napi szintű használatával a párok megerősíthetik a bizalmat és elmélyíthetik a szeretetet a kapcsolatukban. Dr. Cortney Warren klinikai szakpszichológus a CNBC-n publikált cikkében fejtette ki, hogy a tudatos kommunikáció hogyan járul hozzá az érzelmi biztonsághoz, ami egy hosszú távú, egészséges kapcsolat alapja.

Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és bízik abban, hogy a partnere elfogadja és elkötelezett mellette a jó és a rossz időkben egyaránt:

„Az érzelmi biztonság egy kapcsolatban azzal kezdődik, hogy szeretetre méltónak látod magad, és bízol abban, hogy a partnered elfogadó, gondoskodó és valóban elkötelezett – a hullámhegyeken és a hullámvölgyeken egyaránt”

– mondta a szakember, aki szerint az általa javasolt mondatoknak „mindannyiunk számára párkapcsolati céloknak kellene lenniük.”

1.

Az első ilyen mondat a „Olyannak látsz, amilyen valójában vagyok.” Ez azt üzeni a partnernek, hogy az illető meg meri mutatni a valódi, sebezhető énjét, mert bízik abban, hogy együttérzéssel, nem pedig ítélkezéssel fogadják.

2.

A második a bizalom nyílt kimondása: „Bízom benned.” Ezzel megerősíti, hogy biztonságban érzi magát, hisz a másik szándékaiban, és tudja, hogy a partnere a legjobbat akarja neki.

3.

Konfliktusok és kihívások idején a „Túl fogunk jutni ezen” mondat azt jelzi, hogy mindketten továbbra is egy csapatot alkotnak. Ez a megerősítés segít, hogy a partner nagyobb biztonságban érezze magát, és készen álljon a közös küzdelemre.

4.

Egy egészséges kapcsolatban fontos a másik függetlenségének tiszteletben tartása is, amit a „Menj és érezd jól magad a barátaiddal!” mondattal lehet kifejezni. Ez azt mutatja, hogy értékelik a külön töltött időt és a személyes szabadságot is.

5.

Bár a távolság jót tehet, a kötődés fenntartása is lényeges. Az „Hiányzol” egy egyszerű módja a gondoskodás kimutatásának, és nem a ragaszkodást fejezi ki, hanem azt, hogy gondol a partnerére és várja a találkozást.

6.

A nehéz beszélgetések elengedhetetlenek egy erős kapcsolathoz. A „Beszélhetnénk?” kérdés azt jelzi, hogy valami fontos a másiknak, és egyben felkérés a figyelmes meghallgatásra.

7.

Végül a „Tervezzünk együtt!” mondat a közös jövő iránti elköteleződést mutatja. Legyen szó egy randevúról vagy nagyobb léptékű álmokról, a közös tervezés emlékezteti a partnert arra, hogy fontos része a másik életének.

Via mymodernmet.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KAPCSOLAT
A Rovatból
A legrombolóbb kapcsolati viselkedés, amitől láthatatlannak érzed magad: a stonewalling lassan tönkre teszi a szerelmet
Amikor a szavak lepattannak a párodról, az jobban fájhat, mint a veszekedés. Sokan nem is tudják, hogy ez a viselkedés vészreakció, nem szándékos gonoszság.


Amikor a párod rád se néz, csak a semmibe bámul, miközben te kéred, hogy szólaljon meg, az borzasztó.

A szoba megtelik feszültséggel, te pedig úgy érzed, a falnak beszélsz. Mintha ott sem lennél.

Ez a dermesztő csend, a stonewalling, vagyis a kőfalazás, az érzelmi bezárkózás egyik legkegyetlenebb formája. Kapcsolatok ezreit teszi tönkre.

Ilyenkor az egyik fél a vita hevében érzelmileg teljesen kivonul, és megtagad mindenféle kommunikációt. Elhallgat, nem szól a másikhoz, ráadásul üres tekintettel néz, karba teszi a kezét, vagy egyszerűen kisétál a szobából, elérhetetlenné válva.

Sokan azt hiszik, ez szándékos gonoszság, pedig sokszor csak a félelem áll mögötte.

„Egyfajta védekező mechanizmus, amikor az idegrendszer egyszerűen lekapcsol, mert úgy érzi, nem bírja el a feszültséget” – mondta lapunknak egy pszichológus. A Gottman Intézet kutatásai, melyeket a ted.com is ismertetett, alátámasztják, hogy

ez a viselkedés az egyik legrombolóbb egy párkapcsolatban, mert a túlterheltségből fakadó lezárkózás a másik fél számára elutasításként csapódik le.

Míg a néma büntetés szándékos bántalmazás, a kőfalazás többnyire egy belső vészfék behúzása.

A falat emelő fél egyébként nem nyer semmit, mert a megoldatlan konfliktusok miatt egyre jobban eltávolodnak egymástól a partnerével.

A kimondatlan szavak lassan felgyülemlenek, és egy nap a felek arra ébrednek, hogy két idegen él egymás mellett. A csend mérgezi a bizalmat, megöli az intimitást, és egyenes út a tartós elégedetlenséghez vagy a szakításhoz. A kör azonban megtörhető, de ehhez mindkét fél elszántsága szükséges. Az első lépés, hogy a pár nyugodt körülmények között beszéljen erről a mintáról.

A legfontosabb a közös szabályok megalkotása. Például ha valaki érzi, hogy lekapcsolna, jelezze, hogy szüksége van húsz percre, de utána visszajön és megbeszéli a konfliktust.

Így lehet felelősséget vállalni a problémák mélyítése helyett.

Ez idő alatt a visszavonuló félnek nem a sérelmein kell rágódnia, hanem meg kell nyugtatnia magát, például egy sétával vagy légzéstechnikával.

A feleknek türelmesnek kell lenniük egymáshoz, hiszen a nyomásgyakorlás csak ront a helyzeten. Ha a minták mélyen gyökereznek, egy terapeuta segíthet elsajátítani azokat a kommunikációs technikákat, amelyekkel megelőzhető a teljes bezárkózás.

A "kőfalazás" láthatatlan falakat épít, ám ezeket le lehet bontani. A cél nem a vita nélküli élet, hanem az, hogy a legnehezebb pillanatokban se engedjék el egymás kezét.

Ha pedig menthetetlen a kapcsolat, jobb a szakítás.

Via PsychologyToday


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KAPCSOLAT
Túrára hív a pasid, majd magára hagy a vadonban – Nők ezrei számolnak be a brutális szakítási trendről
Az „alpesi válásnak” nevezett módszerrel a férfiak a kényelmetlen beszélgetést kerülik. Az elhagyott nőkre a lelki megrázkódtatás mellett fizikai veszély is leselkedik.


Elvisz a hegyre, ott hagy téged a sötétben: ez az úgynevezett „alpesi válás”, a szakítás egyik kegyetlen formája.

Ilyenkor a férfi túrára hívja a barátnőjét, majd egyszerűen magára hagyja a vadonban. A jelenség nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is kiszolgáltatottá teszi az áldozatot, és egyre több ilyen történet kering róla a közösségi oldalakon.

Az jelenségről a nagy sajtóvisszhangot kiváltó Großglockner-tragédia után kezdtek egymás után megjelenni a beszámolók. Ott egy férfi egyedül hagyta a párját megfelelő védőfelszerelés, étel-ital és takaró nélkül, a nő pedig meghalt.

Mint arról a Sassy.hu írt nemrég, az 'alpesi válás' nem újkeletű, és a nők történetei kísértetiesen hasonlóak.

Egy nő a TikTok-videóban arról beszélt, hogyan tette pokollá az estéjét a volt párja, miután szakított vele. „Az exem szakított velem… miután éjszaka elvitt túrázni, olyan megjegyzéseket tett, hogy rám ijesszen, én pedig pánikrohamot kaptam.”

Egy másik nő arról számolt be, hogy kétségbeesetten próbálta tartani a tempót a hegyen a barátja mellett. Azt mondta, hiába könyörgött, hogy nem bírja és lassítson, a barátja csak gyorsított. A nő szerint ez volt élete egyik legijesztőbb élménye.

A jelenség nemcsak lelki sebeket okoz, hanem életveszélyes is lehet. A hegyvidéki terep, a hirtelen változó időjárás, a sötétség és a térerő hiánya mind komoly kockázatot jelent.

A februári osztrák bírósági ügy is bizonyítja, hogy a magára hagyásnak jogi következményei lehetnek: azt a férfit, aki magára hagyta a barátnőjét a hegyen, öt hónap felfüggesztett börtönre és közel tizenegyezer eurós bírságra ítélték.

Shannon Chavez Qureshi pszichológus szerint a módszer hátterében a konfrontáció kerülése áll. A szabadtéri környezet „kevésbé konfrontatívnak” tűnhet, így a szakító fél könnyebben elkerülheti a szemkontaktust és a felelősségvállalást. Golee Abrishami szakértő ehhez hozzáteszi, hogy a gyenge érzelemszabályozás arra késztetheti az embereket, hogy a saját kényelmetlenségük elől egy gyors cselekvéssel meneküljenek el. Az idegrendszer számára egy ilyen elhagyás olyan, mint „az érzelmi biztonság elvesztése.”

Azok pedig, akik évek, évtizedek óta foglalkoznak családon belüli erőszakkal, vagy maguk is elszenvedték, egyöntetűen azt mondják, hogy ez valójában a bántalmazás egyik formája.

Előfordul, hogy a férfi büntet szándékosan teremt életveszélyes helyzetet, hátha megtörténik a tragédia.

Az „alpesi válás” elnevezés egyébként Robert Barr 1893-as novellájából származik, amelyben egy férfi a hegyekben akarta a szakadékba lökni a feleségét, hogy megszabaduljon tőle. Az író használta először a kifejezést, de a közösségi média felerősítette a témát.

Szakértők ugyanakkor óva intenek attól, hogy minden túrára szóló meghívás mögött rossz szándékot sejtsünk, de a tudatosság és az óvatosság indokolt. Ha valaki túrázni indul a partnerével, érdemes megfelelő felszerelést szerezni, gondoskodnia a megfelelő élelmiszerekről, előre megosztania az útvonalat egy barátjával, és feltöltött telefonnal elindulnia.

Viszont a felelősség minden esetben azé, aki a másikat veszélyes helyzetben magára hagyja.

Aki hasonló helyzetbe kerül, mint a történetekben szereplő nők, kérjen segítséget barátoktól, szakemberektől, és ne habozzon megtenni a szükséges jogi lépéseket.

Via Vice


Link másolása
KÖVESS MINKET: