JÖVŐ
A Rovatból

VR-szemüvegek, drónok, mesterséges intelligencia – Amerika a hadiipar Apple-jével készül a hadviselés új korszakára

Az ukrajnai háború megmutatta, hogy a hadviselést teljesen megváltoztatták a drónok. Az amerikai Anduril nevű cég a semmiből nőtt naggyá néhány év alatt, és példája jól mutatja, hogy az új technológia még ennél is jobban átformálhatja a jövő háborúit.
Szerző: Gábor János - szmo.hu
2025. szeptember 16.



A Lengyelország területére berepülő 19 orosz drónból mindössze négyet lőttek a NATO gépei. Az orosz behatolás egyértelművé tette, hogy a NATO keleti szárnyának védelme erősítésre szorul, és válaszul el is indították a Keleti Őrszem hadműveletet, amivel ezt a sebezhetőséget próbálják csökkenteni. Európa most arra készül, hogy drónfalat építenek keletre, amely több rétegben próbálná megakadályozni egy hasonló támadást. Első körben elektronikai hadviselést, jelzavarást, jelhamisítás vetnének be, hogy eltérítsék a drónokat, majd elfogó drónok és gépágyúk lépnének akcióba, és csak ezután jönnének a légvédelmi rakéták, amelyeket a nagyvárosok és a kritikus infrastruktúra védelmére koncentrálnának.

Az új koncepció jól mutatja, mennyire drámaian megváltozott a hadviselés az elmúlt években.

Ahogy ezt lehetett látni a kínai katonai parádén felvonultatott harci eszközökön is. Kína néhány hete drónok, illetve mesterséges intelligencia által irányított, távvezérlésű vagy autonóm fegyverek sorát mutatta be. Például például a GJ–11 lopakodó drónt, amelyet kifejezetten vadászgépek támogatására terveztek, vagy az AJX–002 nevű óriási drón-tengeralattjárót, amely személyzet nélkül közlekedik a víz alatt, és felderítésre, illetve megfigyelésre szánják. De különleges „robotfarkasokat” is bemutattak, amelyeket aknakeresésre, felderítésre vagy akár ellenséges katonák üldözésére lehet használni. És felvonult az LY–1 lézerfegyver is, ami elektronikai rendszerek kiégetésére vagy pilóták elvakítására lehet alkalmas.

A változásokra az Egyesült Államok is megpróbál reagálni. Egy sor cég dolgozik hasonló fegyvereken, de ezek közül is kiemelkedi az Andurl, amely autonóm drónokat, virtuális valóság szemüvegeket és egyéb mesterséges intelligenciával működő technológiákat fejleszt az amerikai hadseregnek.

Amerika beveti a hadiipar Apple-jét

A hagyományos fegyver- és repülőgépgyártással ismertté vált, de mára komoly harcászati innovátornak számító Northrop Grumman, illetve a többek között harckocsigyártásban jeleskedő General Dynamics az amerikai védelmi minisztérium két legősibb beszállítójának számít. Előbbit 1939-ben, utóbbit 1952-ben alapították, de az Anduril máris eléri az értékük felét, holott csak 2017 óta létezik.

Az Andurilt szilícium-völgyi veteránok hívták életre, köztük az Oculus-alapító Palmer Luckeyval és a Founders Fundtól érkező Trae Stephens-szel. Az alapítók célja az volt, hogy megreformálják a hagyományos védelmi modellt: saját forrásból fejlesszenek új katonai technológiákat, amelyeket aztán eladnak az Egyesült Államoknak (később pedig más országoknak). Ebben az az újdonság, hogy más amerikai gyártók leginkább az állami kutatás-fejlesztési támogatásokra, így például a védelmi minisztérium alá tartozó DARPA ügynökségtől érkező innovációkra és finanszírozásokra támaszkodnak.

Ahogy egyre több a fegyveres konfliktus, világszerte új lendületet kap a hadsereg felszereléseinek vagy járműparkjának korszerűsítése. Ennek megfelelően az Anduril is számos kiemelt szerződést kötött. Tíz évig például drónelhárító rendszereket telepítenek az amerikai haditengerészet számára, illetve több milliárd dollár értékben fejlesztenek pilóta nélküli, autonóm repülőgépeket a légierőnek. Mindezek mellett idén átvették a Microsoft 22 milliárd dollár értékű kiterjesztett valóság szemüvegprojektjét is, amelynek keretében

120 ezer VR-headsetet szállítanak az USA hadseregének.

Utóbbi megbízást nem egyedül teljesítik: bevonnak más technológiai cégeket, például a Facebookot kiadó Metát is, amely a májusi bejelentés szerint az Anduril sisak és headset ágazatát fogja erősíteni.

A kizárólag magántőkéből finanszírozott projektben olyan integrált kevert valóság termékeket építenek, amelyek fejlettebb érzékelést biztosítanak a katonáknak, és lehetővé teszik, egyrészt autonóm eszközök, például felszereléseket vagy fegyvereket szállító drónok intuitív harctéri irányítását, másrészt olyan, akár döntéshozatalt támogató technológiák bevezetését, amelyekkel a sereg nem csak taktikai előnyhöz juthat, hanem dollármilliárdokat is spórolhat.

A vállalat szintén nemrég jelentette be, hogy partneri szerződést köt Európa ötödik legnagyobb fegyvergyárával, a hazánkban, Zalaegerszegen is telephellyel rendelkező, német Rheinmetall-lal.

A megállapodás értelmében szoftveralapú autonóm légi rendszereket, illetve fejlett hajtómű-technológiákat fejlesztenek, majd értékesítenek az öreg kontinens hadseregei számára. A két vállalat közösen fogja gyártani az olcsón előállítható, multifunkciós, cirkálórakéta-képességet biztosító Barracuda és a nagy teljesítményű, többcélú Fury légijármű európai változatait.

„A Rheinmetall-lal olyan rendszereket hozunk létre, amelyek gyorsan gyárthatók, széles körben bevethetők, és NATO-missziók igényeihez igazíthatók” – nyilatkozta Brian Schimpf, az Anduril Industries vezérigazgatója.

A nagytételben gyártható Barracuda és Barracuda-M beépítése a Rheinmetall rendszereibe megfizethető autonóm légi járművet kínál az európai hadseregek számára. A Rheinmetall állítása szerint a két rakétatípus moduláris kialakítása számos teherszállító és célzó módot támogat.

A Furyt mindeközben arra tervezték, hogy kötelékben működjön ember vezette és autonóm repülőgépekkel. Ez az eszköz fejlett vadászgép-teljesítményt kínál, miközben rugalmasan integrálható különböző érzékelőkkel és hasznos terhekkel (értsd: akár bombákkal) – ahogy a kedves vevő kívánja.

A titok az üzemanyag és az AI-vezérelt önvezetés

A váratlanul sikeres cég titka a saját boszorkánykonyháján kifőzött üzemanyagban és vezérlőrendszerben rejlik. A technológiákra okkal fáj a foga az amerikai mellett immár az európai vezérkaroknak is, hiszen az Anduril újítása, az ALITEC nevű, alumínium-lítium ötvözetet tartalmazó, szilárd üzemanyag jelentősen, akár 40 százalékkal növelheti a repülőgépek és rakéták hatótávolságát, sebességét, terhelhetőségét – arról nem is beszélve, hogy stabilan raktározható, illetve légvédelmi és hiperszonikus eszközökben egyaránt használható.

Az üzemanyag erősebb, könnyebb, gyorsabb és nagyobb hatótávolságú motorokat eredményez, amelyek remekül igazodnak a NATO-keretrendszer katonai igényeihez.

A nemrég az OpenAI-val is partneri szerződést kötő vállalat másik forradalmi innovációja a Lattice, ami egy nyílt, mesterséges intelligenciával támogatott operációs rendszer. Ez a gyártó leírása szerint drónok és radarok érzékelőiből, valamint hangalapú szenzorokból származó adatokat egyesít egy közös helyzetképben. A „Lattice for Mission Autonomy” modul lehetővé teszi az operátorok számára, hogy küldetésekkel bízzák meg az autonóm rendszereket, amelyek ettől kezdve maguk tervezik meg és hajtják végre a harci feladatot, miközben emberi felügyelet alatt maradnak. A fentebb írt Barracuda például tömeges bevetésre is használható a Lattice segítségével.

A rendszer lehetővé teszi, hogy a cirkálórakéta humán irányítás nélkül, önállóan repüljön vagy – ha nem talál célpontot – visszatérjen a termináljára és később újra bevethető legyen.

A modern hadseregek hőn vágyott eszköze, a Lattice operációs rendszer lényegében összeköti és autonóm együttműködésre ösztönzi a különböző katonai drónokat, érzékelőket és fegyvereket. Ez a katonai infrastruktúra döntési, kommunikációs és visszatérő képességekkel forradalmasítja a kis és közepes légi támadásokat.

Pusztítás, kattintásra – Új alapokra helyezik a hadviselést

Kalifornia keleti részén, egy San Clemente melletti tesztterületen az Anduril nemrég demonstrálta, hogy hogyan is kívánja átalakítani a modern hadviselést. Az MIT helyszíni beszámolója szerint itt mutatták be a nyilvánosság előtt a többféle kivitelben elérhető (standard, nagy és kiterjesztett hatótávolságú, tengerészeti, mobil, illetve sarkvidéki hidegre tervezett) Sentry őrtornyot, amelyet jelenleg is használnak az amerikai-mexikói határ megfigyelésére. Ezenkívül fejlett radarokat és különböző drónmodelleket villantottak, például a szinte hang nélkül repülő Ghostot. A bemutató fókuszát viszont nem ezekre helyezték, hanem a fentebb bemutatott Lattice rendszer képességeire.

A szimuláció során egy ismeretlen teherautó közelítette meg a katonai bázist. A mesterséges intelligenciával működő Sentry rögtön észrevette és potenciális fenyegetésként azonosította a járművet. A Lattice erre értesítést küldött a kezelőnek, hogy szeretné-e kiküldeni a Ghostot. A megfigyelő drón kattintásra útnak indult, majd a Sentry által gyűjtött információkra hagyatkozva önállóan repült.

A Ghost aztán eltűnt egy domb mögött, elveszítve a vizuális kapcsolatot a toronnyal, így az nem küldött neki további információkat a célpontról. Ettől függetlenül folytatta az autonóm repülést az észlelt teherautó felé, majd rögzítette, hogy valaki kiszáll belőle, és felbocsát egy drónt. A Lattice ezt ugyancsak fenyegetésként értelmezte, és újabb kérdést küldött a kezelőnek arról, hogy szeretne-e támadó drónt küldeni. Mivel San Clemente-ben nem engedélyezik a drónok lelövését, a szimulációt ezen a ponton megszakították, viszont egyértelművé tették, hogy a rendszer újabb gombnyomásra elpusztította volna a járművet.

A bemutató üzenete sokkoló: az ellenség azonosításától a célpont megsemmisítéséig csupán két egérkattintásra van szükség.

Brian Schimpf az esemény után nyilatkozva azt mondta, cége eszközei teljesen más gondolkodásmódot hoznak a harctérre ahhoz képest, amit ma alkalmaznak a hadseregben. Az információáramlás ugyanis elég nehézkes a katonák és a parancsnoki lánc magasabb szintjei között: manuálisan kell kezelni a kamerákat és felismerni a célpontokat, majd továbbítani az adatokat más katonáknak, akik a fegyvereket kezelik. Mindez sokszor egy egyszerű üzenetküldő alkalmazáson keresztül zajlik, ami lassítja a folyamatokat – ellentétben a döntéshozatalt gombnyomásnyi időtartamra zsugorító Lattice-szel.

A cég bejelentette, hogy a szoftvercsomag további fejlesztései lehetővé teszi más cégek számára, hogy hozzáférjenek a rendszerhez és megosszák rajta az adataikat, ezzel tovább pontosítva a rendszer képességeit. Több mint tíz, például autonóm tengeralattjárókat és önvezető járműveket fejlesztő vállalat már integrálta is a hardverét, miközben a katonák saját érzékelőik adatait publikálhatják a hálózaton, és feliratkozhatnak más szenzorok adatfolyamaira – mindezt persze biztonságos környezetben, állítja az Anduril.

A bemutató után az amerikai védelmi minisztérium hároméves szerződést kötött a vállalattal a Lattice alkalmazására, amelyet összehangolnak a Palantir által működtetett Maven nevű programmal. Ez különféle forrásokból – például műholdaktól és helymeghatározó adatokból – származó információkat egyesít, szóval elképesztő mértékben pontosíthatja az így is precíziósnak tűnő Lattice reagálási képességeit.

AI- és szoftvervezérelt gépek csatája

Az Anduril célja az, hogy a szoftvere nélkülözhetetlenné váljon a döntéshozók számára. Ha csak az amerikai védelmi minisztériumot vesszük alapul, akkor ezt nem lesz nehéz megugrani, mivel az MIT szerzője szerint a Pentagon az összekapcsolhatóság terén eléggé le van maradva a civil eszközök (telefonok, okostévék és laptopok) rendszereihez képest. A haditechnikában ez egyelőre nem általános, viszont elég gyorsan változik a helyzet, amit jól példáz a paradigmaváltó Anduril menetelése is.

A hadiipar Apple-je lehetővé teszi a hadseregeknek nem csak azt, hogy minden eddiginél több adat összehangolásával hajtsanak végre sokkal pontosabb katonai műveleteket, hanem azt is, hogy a hadviselésben kiterjesszék a mesterséges intelligencia alkalmazását.

„Régóta tudjuk, hogy a katonai rendszereink nem működnek együtt” – hangsúlyozta Chris Brose, az amerikai szenátus Fegyveres Erők Bizottságának korábbi munkatársa, aki jelenleg az Anduril stratégiai vezetője. Brose egyik feladata az, hogy meggyőzze a Kongresszust és a Pentagont: a szoftverek ugyanolyan fontosak, mint a vadászgépek vagy az anyahajók. Jegyezzük meg: a lobbizást valószínűleg gördülékenyebbé teszik a cégalapító kormányzati kapcsolatai. Palmer Luckey régóta támogatója Donald Trumpnak, és JD Vance alelnök is feltűnt az Anduril közelében, egy 2017-es befektetés kapcsán.

A vállalat felemelkedése ettől függetlenül nem érdemtelenül történik, hiszen forradalminak tűnő lehetőséget biztosít a honvédelemben keletkező adatok kihasználására. A cégvezetők azt mondják, „végtelen mennyiségű védelmi adat létezik, ami elengedhetetlen lenne az AI képzéséhez, de most egész egyszerűen elvész”. A Lattice rendszer által gyűjtött, köztük titkosított adatokat ugyanakkor felhasználnák a mesterséges intelligencia modellek tanítására, míg a különböző érzékelőkből származó adatok integrálása tovább erősítené ezt munkát, amit nem mellékesen a ChatGPT-t kiadó OpenAI-val közösen végeznek.

„Az újdonság az, hogy a védelmi minisztérium most már képes ezeket az adatokat új módon felhasználni. A több adat és az azok feldolgozására alkalmas rendszerek pontosabb döntéseket és gyorsabb információfeldolgozást tehetnek lehetővé” – írta közleményben Emelia Probasco, a Georgetown Egyetem Biztonságpolitikai és Feltörekvő Technológiák Központjának vezető elemzője.

„Úgy látom, jó úton vagyunk afelé, hogy az AI, beleértve a generatív AI-t is, belépjen a [katonai] döntéshozatal világába.”

Amióta Izrael halálos csapások automatizálására használja a mesterséges intelligenciát – AI segítségével készítettek célpontlistákat a Gázában bujkáló Hamász-vezérekről és az Irán elleni támadások során is alkalmaznak AI‐rendszereket célpontok azonosítására, illetve az iráni légvédelem réseinek feltárására –, fokozottabb figyelem irányul az Anduriléhoz hasonló fejlesztésekre.

A Human Rights Watch riportja szerint ugyanakkor ezek az eszközök „pontatlan adatokra és hozzávetőleges becslésekre épülnek, ráadásul átláthatatlan gépi tanulási folyamatokat használnak”. Ez azért hatalmas probléma a szervezet szerint, mert „az algoritmusok torzításokat örökölhetnek, az adatok pedig nem mindig reprezentálják a helyi viszonyokat”, és ez növeli a civil áldozatok számát egy-egy támadás során.

Az Anduril szóvivője az izraeli példára reagálva hangsúlyozta: a Lattice célja nem a döntéshozatal, hiszen „nem ír elő műveleteket, és nem tesz javaslatokat harctéri döntésekre”, viszont „időérzékeny információkat” tár fel, amelyeket az operátorok figyelembe vehetnek a döntéseikhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
ENSZ: Súlyosabb a baj, mint valaha, a Föld éghajlata kibillent az egyensúlyából, és jön az El Niño
Az óceánok soha nem látott mértékben melegszenek, a jégsapkák pedig olvadnak. Az ENSZ-főtitkár szerint azonnal le kell állni a fosszilis tüzelőanyagok használatával, miközben a politika más átmenetet gondol.


A Föld éghajlata minden eddiginél jobban kibillent az egyensúlyából, bolygónk ugyanis sokkal több hőenergiát nyel el, mint amennyit ki tud sugározni

– erre figyelmeztetett a Meteorológiai Világnapon (március 22.) az ENSZ meteorológiai szervezete, a Meteorológiai Világszervezet – írta a BBC. A káros folyamatot például az olyan melegítő gázok kibocsátása gyorsítja, mint a szén-dioxid.

A jelentésre reagálva António Guterres ENSZ-főtitkár egy videóüzenetben figyelmeztetett :

"A Föld bolygót a végsőkig feszítik. Minden kulcsfontosságú éghajlati mutató vörösen villog"

– mondta Guterres, aki szerint az országoknak át kellene térniük a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára, hogy „klímabiztonságot, energiabiztonságot és nemzetbiztonságot” teremtsenek.

A rekordmértékű „energia-egyensúlytalanság” 2025-ben új csúcsra melegítette az óceánokat, és tovább olvasztotta bolygónk jégsapkáját. A légköri szén-dioxid-szint legalább kétmillió éve nem volt ilyen magas.

Celeste Saulo, a WMO főtitkára szerint a folyamatoknak beláthatatlan következményei lesznek:

"Az emberi tevékenységek egyre inkább felborítják a természetes egyensúlyt, és ezekkel a következményekkel évszázadokig, sőt évezredekig együtt kell élnünk"

– mondta a professzor.

A globális jelenségeknek már ma is kézzelfogható hatásai vannak. Az Egyesült Államok délnyugati részén jelenleg rekorddöntő, korai hőhullám tombol, az elmúlt napokban helyenként 40 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A World Weather Attribution csoport tudósai pénteken végzett gyors elemzésükben arra jutottak, hogy mindez „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna az ember okozta éghajlatváltozás nélkül.

A kutatók kiemelten figyelik a Csendes-óceánt is. A hosszú távú előrejelzések szerint ugyanis igen valószínű, hogy 2026 második felében kialakulhat egy melegedő El Niño-fázis. Ez a természetes melegedési jelenség a meglévő, az ember okozta hatásra ráerősítve újabb hőmérsékleti rekordokat hozhat.

Ha El Niño-ba váltunk, ismét növekedni fog a globális hőmérséklet, és akár új rekordokat is dönthet

– mondta Dr. John Kennedy a WMO-tól.

A tudományos vélemények mellett élénk politikai vita zajlik arról, milyen ütemben és módon kellene reagálni a helyzetre. Míg az ENSZ és a WMO a fosszilis energiahordozókról a megújulókra történő gyors átállást sürgeti, több nemzetközi szervezet és energiaszektor-szereplő az ellátásbiztonság és a megfizethetőség miatt a fokozatosabb átmenetet tartaná indokoltnak.

Az elmúlt 11 év volt a Föld 11 legmelegebb éve az 1850-ig visszanyúló adatok szerint. Tavaly a globális átlagos léghőmérséklet mintegy 1,43 Celsius-fokkal haladta meg az „iparosodás előtti” idők szintjét. A La Niña nevű természetes időjárási hatás átmeneti lehűtő hatása miatt 2025 nem volt olyan forró, mint 2024, amelyet az ellentétes fázis, az El Niño felerősített, de így is a három legmelegebb év egyike volt a feljegyzések kezdete óta. A Föld gleccserei - a rendelkezésre álló előzetes adatok szerint - 2024/25-ben az öt legrosszabb év egyikét élték meg, miközben a tengeri jég mindkét sarkvidéken tavaly nagy részében rekordközeli vagy rekordszinten alacsony volt. A Föld többletenergiájának több mint 90 százaléka az óceánokat melegíti, ami árt a tengeri élővilágnak, erősebb viharokat okoz és hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Rab Árpád: nem attól félünk, hogy az AI a munkánkat veszi el, hanem attól, hogy a pénzünket
A jövőkutató egyetemi tanár az AIToday-nek adott interjúban kifejtette: az AI tényleg felforgathatja a munkaerőpiacot, de ez inkább újraárazás, mint összeomlás. A katonai felhasználás viszont aggasztó, furcsa módon azért, mert az AI-jal „eltávolítottuk magunktól a gyilkolást”.


Az utóbbi hetekben-hónapokban egyre több figyelmet kaptak azok a jóslatok, amelyek szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban rázza meg és alakítja át a gazdaságot, illetve a munka világát. Egy sokat idézett jegyzet, az úgynevezett „Doomsday AI memo” például azt állítja, hogy az ügynök alapú mesterséges intelligenciák megjelenése már a közeljövőben gyökeresen átalakíthatja a gazdaság működését, és tömegesen tűnhetnek el a fehérgalléros állások. Az ilyen forgatókönyvek erős reakciókat váltanak ki: a tőzsdéken erős kilengések következtek, a technológiai cégek körüli várakozások és a munkaerőpiaci félelmek pedig azt mutatják, hogy az AI-val kapcsolatos elképzelések egyszerre hordoznak reményt és bizonytalanságot.

De mennyire reális az a kép, amely szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban forgatja fel a gazdaságot? Valóban eltűnhetnek-e rövid idő alatt egész szakmák, vagy inkább egy újraárazási folyamat zajlik le? És mit árul el a technológiával kapcsolatos jelenlegi várakozásokról az, hogy az AI-val kapcsolatos hírek gyakran azonnali piaci reakciókat váltanak ki?

Rab Árpád digitális kultúra szakértő, jövőkutató szerint a mesterséges intelligencia kétségtelenül komoly hatással lesz a gazdaságra, de a változások nem egyetlen pillanat alatt következnek be. Az AIToday.hu-nak adott interjúban levezette, hogy az AI hogyan épülhet be a mindennapi rendszerekbe, miként alakulhat át a munka világa, és miért lehet kulcskérdés a következő években az, hogy valójában mennyit ér a ma még a csak belé vetett hit alapján beárazott mesterséges intelligencia.

– Nemrég megjelent a gazdasági AI-apokalipszissel fenyegető „Doomsday AI memo”. Ez a jegyzet 2028-ra datálta, hogy az ügynök alapú AI-ok által alakított gazdaság nagyon másképp fog kinézni, mint a mostani. Ön szerint mennyire tekinthető a következő néhány év reális forgatókönyvének a Doomsday AI memo – és főleg az az állítása, hogy a fehérgalléros állások ilyen rövid idő alatt eltűnnek?

– Egyrészt: hangzatos címről van szó. A „Doomsday” amúgy is olyan fogalom, amit szoktak használni, például a klímaváltozás kapcsán, hogy érezzük: jön valami határidő, amikor minden megváltozik, és helyrehozhatatlan lesz. Itt ezt én abszolút nem gondolom, mint ahogy az sem, hogy az AI-alapú ügynökök teljesen elvesznek munkaköröket és mindent megváltoztatnak, pláne nem ilyen rövid idő alatt. Az viszont, hogy nagy hatással lesz és rengeteg új árazási és kihívással kapcsolatos gond jön, az biztos. Persze itt nem az egész világról beszélünk, hanem a fejlett világ bizonyos országairól és munkaköreiről. Ez azért pontos, mert egy rendszert mindig más rendszerek kontextusában kell nézni. Hogyha például bizonyos szellemi munkáknak az értéke lecsökkent, mert már nem lehet annyi pénzt kérni érte, mert az automatizáció elvégzi a munka egy részét, az óhatatlanul azzal jár együtt, hogy más munkaköröknek az értéke megnő: amelyek mondjuk kétkeziek, vagy jelenlétet, vagy másfajta hitelességet igényelnek.  A piac mindig ilyen árapály-jellegűen mozog. Olyan, hogy hirtelen eltűnik a pénz a teljes gazdaságból és mindenki munkanélküli lesz, nem történik, és ha mégis, akkor sem három év, hanem hosszabb időtartam alatt. Egy ideig például sikeresnek láttuk a jogászi munkakört, mert egy biztos szaktudásért biztos jövőt ad, és amikor elképzeltem a gyerekem jövőjét, mondtam neki, hogy legyél jogász, mert akkor biztos lesz munkád.

Most valószínűleg kevesebb jogász fog egyébként jobban élni, és kevesebb jogásznak lesz munkája, de lehet, hogy ugyanezek az emberek más jellegű dolgot fognak végezni.

Másrészt az ilyen híradások vagy híresztelések szerintem azért is helytelenek, mert a mesterséges intelligencia el fog bújni. Most még beszélünk a mesterséges intelligenciáról, de ahogy közeledik a valósághoz, úgy egyre inkább annak a valóságnak a folyamatairól fogunk beszélni. Most még azt mondjuk, hogy a mesterséges intelligencia mi mindent csinál az egészségüggyel, de amikor majd szépen beépül egy csomó helyre, akkor arról fogunk beszélni továbbra is, hogy „az orvos munkája”, a „szakdolgozó munkája”, a diagnóziskészítés és a receptírás, és mindebben persze lesz mesterséges intelligencia, csak már nem fogunk beszélni róla.

Ahogy arról sem beszélünk már, hogy az internet mit csinált bizonyos folyamatokkal: nem mondjuk, hogy internetezek, amikor útvonalat tervezek vagy utánanézek valaminek.

Amikor az AI közelebb kerül a valósághoz, akkor azt mondjuk majd, hogy az orvos már könnyebben adminisztrál. Miért? Mert van egy ilyen szoftvere? Milyen az a szoftver? Persze van benne egy AI. Szóval már nem lesz annyira lényeges. És minél közelebb kerül a valósághoz, annál jobban beárazódik: tudni fogjuk, hogy mennyit ér. Ebben a pillanatban már nem a mesterséges intelligenciáról és nem arról fogunk beszélni, hogy az AI-ügynökök világa jön el, hanem azt mondjuk, hogy a munkakörökben, bizonyos helyeken megjelenik egy árazás. Ha egy kórház üzemeltetése AI ügynökkel, nem tudom, egymilliárd, AI nélkül meg kétmilliárd, akkor tudni fogom, hogy az AI egymilliárdot ér, mert annyi spóroltam meg vele. De nem AI-ként fogok tekinteni rá.

– Ez az álláspont teljesen logikus, mégis érdekes látni, hogy a Doomsday jegyzet megjelenése milyen tőzsdei pánikot váltott ki – legalábbis ideiglenesen. Ez a reakció mit árul el az AI-jal kapcsolatos várakozásokról és félelmekről?

– Ezt olyan kontextusban érdemes nézni, hogy az emberiség nagyon sok változást átélt a technológia mentén az utóbbi 150 évben. Mi vagyunk a legsikeresebb faj: megdupláztuk, lassan megtriplázzuk az élettartamunkat. Az egész világot be kell látni, a látóhatáron túli dolgok is számítanak, az összvagyon a 250-szeresére nőtt stb. – ezek jó trendek, de közben vannak olyan gazdasági folyamatok is, amiben van virtuális tőke. Ez olyan tőke, ami igazából tőzsdei: beárazzuk, hogy egy cég ennyit, vagy annyit fog érni, meg vannak konkrét munkák, amiket be tudunk árazni, hogy mennyibe kerülnek. És a piac – ahogy mondtam az előbb – árapállyal mozog: ha kevés van egy szakemberből, akkor többet tud kérni a munkájáért, nagyobb mozgástere van, olyankor odaáramlanak a dolgozók, amikor viszont sokan lesznek, akkor meg inflálódik.

A mesterséges intelligenciára biztosan szükségünk van azért, hogy a fenntartó jövőt megteremtsük.

Azt is látjuk, hogy ezek jelenleg üzleti szolgáltatásként léteznek, elég koncentráltan: igazából elég kevés cég gyártja a hozzá szükséges processzorokat, kevés helyen van meg olyan mértékű szaktudás, ami az AI fejlesztéséhez kell, és akkor az a kérdés merül fel, hogy jó, de akkor ez mennyit ér. Ha azt mondom, bármennyit, mert ez a jövő, akkor a tőzsdei árazás mentén a csillagos égig elmehetünk. Ha azt mondom, amiről az előbb beszéltünk, hogy már közeledik a valósághoz, és meg tudom mondani, mennyit ér, hiszen például vízgazdálkodást tudok vele megoldani egy megyében, és ennyivel meg ennyivel javul tőle az emberek életkörülménye, és ennyi energiát éget el közben, viszont annyit meg megspórol, akkor a kettő különbözetéből látom, mennyit ér.

A nagy tőzsdei mozgás pedig azért van, mert az AI még elég hit alapú. Azt mondjuk, hogy „szerintünk ennyit ér”.

Most folyik a mesterséges intelligencia árazása, ami nagyon nehéz témakör. Megmondani pontosan például, hogy ha egy munkahelyen bevezetem a mesterséges intelligenciát, akkor mennyit spórolok időben, pénzben stb. És itt rengeteg oda-visszahatás van, hiszen az emberek sokszor maguk tompítják „emberi hatékonytalansággal” a gépi hatékonyságot. Lehet, hogy a levelezésem hatékonyabbá válik, mert a mesterséges intelligencia összegzi a leveleket, sőt, segít nekem a levél megírásában, de ha az ahhoz vezet, hogy még hosszabb leveleket írunk és még többet, akkor igazából nem javul a hatékonyság, hanem csak nagyobb lesz a zaj. És ezek a mérések most folynak.

Amíg hitalapú, addig nagyon ugrál az árazás. Erre a legjobb példa a kriptovaluták piaca: amikor éppen nagyon hiszünk bennük, akkor nagyon sokat, akár végtelen pénzt érnek, de ha nem hiszünk bennük, akkor meg semmit nem érnek. Mert nem áll mögötte valóság, ezért hit alapú.

A mesterséges intelligencia tőzsdéje ugyanezért tud nagyon mozogni, mert az a kérdés, hogy mennyire hiszünk abban, hogy ez mindent megváltoztat. Biztos, hogy nem érnek annyit, mint amennyit a virtuális tőke jelenleg beszél róluk. Azt nem tudjuk, hogy pontosan mennyit érnek, ezért ilyen kilengések várhatóak, de ez nem biztos, hogy érinthet egy társadalmat. Ez érinthet egy adott céget, hogy éppen mekkora vagyona van, de ez nem jelenti mindjárt azt, hogy az embereknek lesz kevesebb pénze, kivéve persze, ha olyan részvényeket vettek.De ez nem azt jelenti, hogy összeomlik a mesterséges intelligencia, meg a piaca, és nem is lesz, hanem csak azt jelenti, hogy lehet, hogy bizonyos cégek nem fognak olyan sokat keresni egy adott időszakban. Minél közelebb kerülünk – és ígérem, utoljára mondom el – a valósághoz, annál stabilabban fogjuk látni, hogy mi mennyit ér. És azt láttuk már, ugye, hogy a részvénypiacon mindenféle cég szerepel. Vannak, amiket nagyon jól be tudunk lőni. Ha mondjuk bútorokat gyárt: ennyi meg ennyi bútort tud eladni, ennyibe kerül a fa, az előrejelzései szerint ennyi bútort fog gyártani, ebből látjuk kb. mekkora lesz a bevétele. Ha ez több, mint tavaly, akkor megveszem a részvényeit és osztozom a sikerében. Be tudom lőni. Az AI-t viszont még nem tudjuk belőni. Ezért biztos vagyok benne, hogy lesznek is nagy ugrálások.

Biztos vagyok benne, hogy itt nem az AI-lufi kipukkanásáról, vagy a piac megsemmisüléséről van szó.

De ezt két szempontból azért folyamatosan követni kell. Az egyik ugye az egyéni, vagy a céges haszonszerzés, hiszen itt tőzsdei dologról van szó: befektetések múlnak rajta, nagyon sok embernek nagyon sok pénze múlhat rajta, de ez az üzleti oldal. A másik, hogy azért nem mindegy, hogy a piac mennyire stabil. Például, ha én egy bizonyos cég termékére ráoptimalizálom a saját cégem működését, és ha az a cég tönkremegy a tőzsdén, akkor ez nyilván egy kockázat. Tehát egy olyan piacon, ahol nagy mozgások lehetnek, ott óvatosan kell bánni a külső szereplők felé való kiszolgáltatottsággal.

– Ez ugye a gazdasági rész, de a gyakorlatban, amikor mondjuk munkahelyekre vonatkoztatjuk ezt az egészet, és tömegesen megjelennek az ügynök alapú AI-ok, akkor mely gazdasági területeken és milyen fajta átalakulás indulhat el? Akár idefűzve rögtön Mustafa Suleyman Microsoft-vezér véleményét, aki azt is mondta, hogy a fehérgalléros állásokért már 2028-ra eljön az AI. Szóval álláspiac szempontjából milyen átalakulás jön?

– Suleyman könyvei és meglátásai nagyon jók. Mindenképpen nagyon jó dolgokat ír, én is olvasom és szeretem a könyveit. És igen, az AI biztosan felforgatja a piacot. Az is biztos, hogy itt van egy sokk, hiába tudjuk és beszélünk róla tíz éve, hogy fejlesztik a mesterséges intelligenciát. De, emlékszem, még a tíz évvel ezelőtti konferenciákon is, amelyekre meghívtak előadni, két témakör volt. Az egyik kicsit a lélekről szólt: az öntudat, az öntudatra ébredés, mi is történik, teremtünk vagy építünk. Ez inkább, mondjuk úgy, filozófiai megközelítés volt. A másik téma viszont az volt, hogy igen, közeledik a mesterséges intelligencia, ami végül is egyfajta intelligens automatizáció, és valahogy ez a közhangulat érződött ezeken a konferenciákon: igen-igen, meg fog támadni munkahelyeket, de valahogy mindig arra jutottak, hogy biztos valaki másét, vagy biztosan az alacsonyabb szintű munkákat. És akkor megérkezett a generatív mesterséges intelligencia, és sok modell a szellemi dolgozókat támadja. Aztán a humanoid robotok terjedésével majd a fizikai dolgozók is átélhetnek egy ilyen sokkot, ha azt látják, hogy most már a robotok cipelik a tárgyakat egy logisztikai területen, vagy akár festenek, vagy akár embereket gondoznak. Tehát ezt a sokkot, hogy úgymond senki munkája nincs biztonságban, ezt átéltük, és olyan szempontból igaz, is, hogy létezik ilyen alternatíva. De emellett vannak más fontos trendek.

Rengeteg munkahelynél egyáltalán nem az a problémánk, hogy bevonjunk-e gépeket, hogy elvegye-e valakinek a munkáját, hanem azt, hogy nincs elég munkaerő.

Nincs elég orvos, nincs elég tanár stb. Abszolút nem arról van tehát szó, hogy el akarja venni bárki egy orvosnak a munkáját, hanem az, hogy hogyan tudjuk segíteni az orvosok munkáját úgy, hogy mondjuk gyorsabban képezzük ki őket, vagy a mindennapi munka során könnyebb legyen nekik. Tehát itt egy ember-gép együttműködésről van szó. És ezek nagyon drága technológiák – erről sokszor elfeledkeznek, mert a társadalom mindennapi megélésében ez egy ingyenes technológia: leírok neki valamit, az AI pedig válaszol. Az e-bizniszben mindig van egy ilyen ingyenes megoldás, de az sose olyan minőségű, és a másik amúgy drága. Egy átlagos ChatGPT-felhasználó, aki ingyen használja, havi 20-30 ezer forintba kerül az üzemeltető cégnek, jelen esetben az OpenAI-nak, mert rengeteg energiát fogyaszt, rengeteg kutatás-fejlesztési pénz volt benne, karban kell tartani stb.

Nem az lesz a jövőben a kérdés, hogy „ingyenes mesterséges intelligenciák kontra ember”, hanem „havi több százezer forintba kerülő, jó minőségű mesterséges intelligencia kontra havi több százezer forintba kerül ember”. És egymás mellé tesszük, hogy ki miben más.

Ezt, meg ezt a feladatot ki tudom gépnek adni, mert itt nem szükséges a fizikai jelenlét, azt, meg azt viszont nem tudom kiadni, mert szükséges mondjuk egy kézfogás, vagy, hogy egy irodában üljenek és a többi. Tehát ez egy jóval bonyolultabb árazás lesz. És a mesterséges intelligenciák azok szoftverek és gépek. Sokat lehet arról beszélgetni, hogy mikor mennyire működnek jól, közben egyetértünk abban, hogy folyamatosan fejlődnek. Tehát, hogy erre alapozni, hogy most éppen hallucinál, vagy nem, ez fölösleges, hogyha hosszútávról beszélünk, de azért mindig szükség lesz egy validátorra. Nem önálló jogi személyiségek, nem döntéshozók, nem vállalnak felelősséget, ezek üzleti szolgáltatások.

Inkább az a kérdés, hogy az lenne a jó út-e, hogyha a jó szakemberek kevesebbet dolgoznának és több értéket állítanának elő, hosszabb távon tudnának dolgozni, egészségesebbek lennének, el tudnák látni a feladatukat, de alapvetően tény, hogy a digitális szolgáltatások azok mindig növelik a munkanélküliséget.

Pont azért, mert hatékony eszközök - ezt mindig láttuk. Tehát ahogy terjed az internet, ahogy terjed a mobilinternet, ahogy terjed a web 2.0, az mindig elvesz bizonyos feladatokat és történik egy újraárazás, hogy alapvetően az információs társadalom a munkanélküliséget növeli, de azt, hogy ezt negatívan vagy pozitívan fogjuk föl, ez igazából kontextus kérdése, mert a pozitív az az, hogy ugye tudjuk, hogy most túl sokat dolgozunk és túl kevesen vagyunk rá. Kiégés, túlhajszoltság, nincs időnk megmenteni a Földet, nincs idő a családra, túl sokat dolgozunk.

Ugye nem attól félünk, hogy a munkánkat veszik el, hanem hogy a pénzünket.

És akkor az a kérdés, hogy akkor ez pénzügyileg hogy jön ki. A támadást szerintem mindenki érzi, ezt érdemes szerintem egy konstruktív energiává fordítani, és azon elgondolkodni, hogy én mit szeretnék dolgozni a jövőben, mi az, amit kiadnék egy gépnek, mi az, amit nem, mi az, amit tanulnom kell, mi az, amiben én több vagyok, mint ugyanazok a társaim, akik ugyanazt a technológiát használják.

A szellemi munkakörökben a mesterséges intelligencia vagy a generatív mesterséges intelligenciának az értéke nulla, hiszen mindenkinek megvan ugyanaz. Nagyon gyorsan az a kérdés tevődik fel, hogy ki az, aki jobban tud kérdezni? Ki az, aki jobban tud kezdeni valamit a válasszal? Például forráskritikát gyakorolni vagy használni az életben. És ezek pont az emberi képességek.

Úgyhogy első körben úgy tűnik, hogy a szellemi munkahelyeket szétveri, de igazából az történik, hogy fölemeli az emberi értékeket, elveszi a rutinszerű munkákat, és aki a rutinszerű munkákat szerette, az nagyobb kockázatban van, akik meg mondjuk a több kérdezést, a világhoz közelállást, azok meg azt érzik, hogy kaptak egy olyan eszközt, ami továbbviszi őket. De alapvetően szükségünk van rá, mert sok kihívás van előtte, amihez sok együttműködésre, meg sok IQ-ra van szükségünk, és ezt adja meg az AI. Van előttünk egy klímaváltozás, van előttünk egy életminőség tartásának a szándéka, nagyon sok minden van, és ezekhez kelleni fog. Ezek újra fognak árazódni, csak ez az időszak, ami pont most van, ez a következő 2-3 év, ez nagyon turbulens.

Az AIToday.hu-n folytatódó interjú további részében Rab Árpád

- kifejti, hogy a digitalizáció hogyan gyorsította fel a korszakváltó technológiák terjedésének időtartamát fél évszázadról csupán 1-2 évre,

- elmagyarázza, hogy miért érezzük többnek az AI-t egy innovatívabb kütyünél, holott statisztikai szoftverről beszélünk,

- szót ejt róla, hogy a mesterséges intelligencia hogyan nehezíti annak megítélését, mennyit is ér a szellemi munka és a szakértői tudás,

- arról is beszél, hogy az AI-t gyakran önmagában szemléljük, pedig tágabb társadalmi és gazdasági környezetben igazabb arcát mutatja,

- foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit okoz az AI egy olyan értékválságokkal teli korszakban, mint a mostani,

- rámutat, hogy miért kérdőjelezzük meg egyre többen, hogy hogyan éljünk, és egyáltalán meddig tart a gyerekkorunk,

- mérlegeli a mesterséges intelligencia katonai felhasználásának lehetőségeit, valamint azt, hogy az AI felett gyakorolt technológiai uralom hogyan válhat szó szerint fegyverré - ráadásul kiválasztott kevesek kezében.

FOLYTATÁS AZ AITODAY.HU-n.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
230 millió dollárt spóroltak az MI-vel: 20 nap alatt forgatták le Gal Gadot új filmjét a színészekkel, a többi munkát már a számítógép végzi
A Bitcoin: Killing Satoshi című filmet egy londoni stúdióban vették fel, helyszíni forgatás nélkül. A háttereket és a világítást teljes egészében mesterséges intelligencia hozza létre az utómunka során.


Mindössze 20 nap alatt, egy teljesen üres, „szürke doboz” stúdióban forgatták le Doug Liman új filmjét, a Bitcoin: Killing Satoshi-t, amelynek főszereplői Casey Affleck, Gal Gadot, Pete Davidson és Isla Fisher.

A produkció teljes egészében mesterséges intelligencia által generált hátterekkel készül, amivel a producerek szerint így egy normál esetben 300 millió dolláros költségvetést sikerült 70 millióra lefaragni.

A film egy összeesküvés-thriller, amely a Bitcoin rejtélyes alkotója, Satoshi Nakamoto kilétét kutatja. A cselekmény középpontjában egy újságíró áll, aki azt a vitatott állítást vizsgálja, hogy a valódi Satoshi egy Craig Wright nevű ausztrál üzletember, akit emiatt befolyásos szervezetek akarnak elhallgattatni.

A februári bejelentés - miszerint a filmben nemcsak a háttereket és a világítást hozzák létre mesterséges intelligenciával, de szükség esetén a színészek játékába is belenyúlhatnak - komoly vitát váltott ki a szakmában. A producerek ezért nemrég meghívták a TheWrap stábját a londoni forgatásra, hogy bemutassák a technológiát. Azt állítják, a színészi alakításokhoz nem nyúlnak hozzá, az MI csupán egy utómunka-eszköz, ami a környezetet teremti meg.

Casey Affleck szerint a módszerrel a hangsúly teljes egészében a színészi játékra helyeződött.

„Az egész forgatáson a mi alakításunk volt a fókuszban”

– nyilatkozta a színész.

Az alkotók szerint az eljárás a színházi munkához hasonlít, és jelentősen csökkenti a gyártás ökológiai lábnyomát, mivel nincs utazás és helyszíni építkezés.

Ryan Kavanaugh producer elmondta, a hagyományos forgatás több mint 200 különálló helyszínt igényelt volna. „Rájöttünk, hogy bizonyos MI-eszközökkel le tudjuk törni a költségeket” - közölte. A forgatás egy volt londoni autószalonból átalakított „gray box” stúdióban zajlott, a világítás és a díszlet MI‑vel készült, a színészek valódi jelmezeket viseltek, és az utómunka kb. 30 hét, 55 MI‑művész részvételével - derült ki a The Wrap cikkéből.

Az iparági vita azonban továbbra is éles. Míg a támogatók a költséghatékonyságot és az új kreatív lehetőségeket emelik ki, az ellenzők a filmes szakmák – díszlettervezők, helyszíni világosítók, logisztikai szakemberek – tömeges megszűnésétől tartanak.

A projektet még 2025 augusztusában jelentették be, a forgatás idén márciusban zárult. A rendező, Doug Liman olyan filmeket jegyez, mint A Bourne-rejtély vagy A holnap határa, a forgatókönyvet pedig Nick Schenk írta, aki Clint Eastwood Gran Torinóját és A csempészt is.

A film forgalmazási jogait a május 12. és 20. között zajló cannes-i filmpiacon, a Marché du Film-en értékesítik.

A film történetének pikantériáját adja, hogy a brit Legfelsőbb Bíróság 2024 márciusában kimondta: Dr. Craig Wright bizonyíthatóan nem Satoshi Nakamoto, és nem ő írta a Bitcoin alapító dokumentumát sem.

Via worldofreel.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Hatalmas lépés a Balaton jövőjéért: 6300 hektáron mentik meg az egykori mocsárvilágot
A bővítés többek között Buzsák, Kéthely és Lengyeltóti külterületeit is érinti a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban. A beavatkozásoktól egy, a klímaváltozásnak jobban ellenálló táj kialakulását várják.


Friss miniszteri rendelet alapján több mint 6300 hektárnyi területet helyeznek országos védelem alá a Balaton déli partján, hogy újraéledhessen a Nagyberek egykori vizes élővilága.

A döntés célja, hogy a térségben megmaradt természeti értékeket hosszú távon megőrizzék, és lehetőség szerint visszaállítsák a táj eredeti vízháztartását.

A rendelet előkészítésének újabb lépéseként ma nyilvánosságra hozták a bővítés természetvédelmi kezelési tervének hivatalos tervezetét is.

A bővítés két fő részből áll: egyrészt mintegy 770 hektárnyi, részben már eddig is érintett terület kerül teljes egészében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésébe, másrészt több mint 5500 hektár olyan földrészlet is védett státuszt kap, amely eddig nem állt országos oltalom alatt.

Az intézkedés többek között Balatonfenyves, Fonyód, Buzsák, Ordacsehi, Kéthely, Lengyeltóti és Táska külterületeit érinti.

A kijelölt területeken belül különböző természetvédelmi kategóriákat határoztak meg. Egy kisebb, mintegy 16 hektáros rész fokozottan védett besorolást kapott, ahol a legszigorúbb előírások érvényesek. A terület egy része emellett a Natura 2000 hálózathoz is kapcsolódik, ami európai szintű jelentőséget ad a térségnek.

A Balaton déli partján húzódó Nagyberek egykor nádasok, mocsarak, láprétek és nyílt vízfelületek mozaikja volt, de a vízrendezések és a mezőgazdasági hasznosítás miatt mára csak töredékei maradtak fenn.

A most védetté nyilvánított, alacsonyan fekvő, időszakosan vízjárta vidék kiválóan alkalmas a víz visszatartására, ami kulcsfontosságú a táj természetes működésének helyreállításában. A szakemberek szerint a Nagyberek jövője azon múlik, sikerül-e újra közelebb hozni az egykori természetes állapotokat. Ha a tervek megvalósulnak, nemcsak a biológiai sokféleség erősödhet, hanem egy, a klímaváltozás hatásainak jobban ellenálló táj is kialakulhat.

A természetvédelem 2025-ben új lendületet kapott, amikor 42 milliárdos fejlesztés kezdődött a nemzeti parkokban.

Via Sokszínűvidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk