Egymillió forintot ér egy parlagi vipera és egy kerecsensólyom
Sokszor előfordul, hogy óvatlanságból, félelemből vagy éppen szeretetből ártunk bizonyos állatoknak. Az 1996. évi LIII. törvény szerint „tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.”
Ugyanakkor a minisztériumi rendelet azt is szabályozza, hogy védettségük ellenére mikor lehet ritkítani vagy elriasztani őket. Az egyes védett fajok eszmei értékét ötezer forinttól egymillió forintig árazta be a kormány egy terjedelmes listában, amelyet mi alaposan áttanulmányoztunk.
Ha folyópartnál, kertes övezetben vagy családi házban laksz, esetleg gyakran kirándulsz, akkor többé-kevésbé rendszeresen találkozol állatokkal is.
Mielőtt undorodva lecsapnád a bulvármagazinnal az arcod elé ereszkedő óriás-keresztespókot, gondolj rá, hogy egyrészt értékes, védett állatról van szó (ez a mutatvány a törvény szemében 5000 forintodba fájna), másrészt valószínűleg te jobban félsz tőle, mint ő tőled.
Keresztespók. Forrás: WikipediaUgyanennyi vérdíja van például a kerti csigának, az imádkozó sáskának és a dunai heringnek is.
Egy méretes szarvasbogár, zöld varangy vagy levelibéka már a dupláját éri, 10 ezer forintot, de a mókus, a vízisikló, az ezüstsirály, a nagy fakopáncs, a kék cinege vagy a vakond már a 25 ezer forintos kategóriába esik, azaz ennyi büntetést kellene kifizetned azért, ha miattad bántódása esik egy példánynak.
Az amerikai költő, Edgar Allan Poe kedvence, a holló – ahogyan a gazdák ellensége, a vetési varjú is – 50 ezer forintnyi öntudattal repked a mezők felett, de ekkora összeget tűztek ki a mocsári teknős, a kis hattyú és az erdei sikló védelme érdekében is.
A látványosan fészkelő fehér gólya és a dongófajhoz tartozó óriás poszméh már 100 ezer forintot érnek, de Arany Laci nimbuszát rombolandó, egy ürge ellen elkövetett sérelem nem kevesebb, mint 250 ezer forinttal rövidítené meg a pénztárcánkat.
Ugyanennyibe kerül, ha valaki elejt mondjuk egy keresztes viperát, egy farkast, egy barna medvét vagy egy vadmacskát.
A két legértékesebb kategóriába a félmillió és egymillió forintos eszmei értékkel bíró állatok esnek. Előbbibe tartozik például a haragos sikló, a kanalas gém, a kis héja, a fekete sas, a vándorsólyom, az uhu, az óriás koraidenevér, az északi pocok vagy a hiúz.
Fekete sas. Forrás: PxHereDe olyan – Harry Potter legendás világát idéző – furcsa madarak is 500 ezer forintot érnek, mint a reznek, a libebíbic, a kerti sármány, a feketeszárnyú székicsér vagy a tarka szalakóta. Aminek ilyen aranyos neve van, arra csak vigyázni lehet, ugye?
Jöjjön végül a szupervédett, aranyozott VIP csoportba tartozó elit. Akit ebből az egymilliósok köréből mindenki ismer – bár valószínűleg csak a hírneve miatt, személyesen nem gyakran ad autogrammot –, az a parlagi vipera, amely egy félméteres, gyenge mérgű kígyó.
Parlagi vipera. Forrás: WikipediaJónéhány madár is ide tartozik, ilyen a kerecsensólyom, amelyből idén már csak 30 egyedet találtak az országban a számlálás során. A fokozottan védett madarak között található még a békászó-, parlagi- és rétisas, utóbbi szárnyfesztávolsága elérheti akár a tekintélyt parancsoló két és fél métert is.
A lenyűgöző zuhanórepüléséről híres kígyászölyv is vöröslistás bandatag, az ő különcsége abban rejlik, hogy amíg az elejtett kígyó elejét emészti, addig a vége még sokáig kilóg a szájából. Az egy méter magas túzoknak Magyarországon van a legnagyobb egybefüggő európai udvarló- és fészkelőhelye. Ennek a meglepően gyorsan repülő, pulykaszerű madárnak a dürgés a szuperképessége, ami a flörtöléshez szükséges mozdulatsoruk (fej hátra, faroktollak fel, szárnyak kifordítva és torokzacskó felfújva, és már készen is van a násztánc).
A vörösnyakú lúd olyan, akár egy fekete-fehér-barna színekben pompázó absztrakt festmény, nem csoda, hogy az egyiptomi fáraók korában is előszeretettel ábrázolták. A récefélékbe tartozó kis lilik vándorcsapatokban mozog, és a bandatagok „hág” kiáltásokkal üzennek egymásnak. A széki lile súlya egy fél tábla csokival vetekszik, bájos fekete nyaksávja könnyen felismerhetővé teszi.
A csíkosfejű nádiposzáta a verébalakúak rendjébe tartozik, és állítólag nem monogám típus (biztos azzal magyarázzák ki otthon a fészekben az affért, hogy „különben kihalnánk, drágám”).
A vékonycsőrú póling a világ egyik legritkább madárfaja, ezért súlyosan veszélyeztetett, a világon körülbelül összesen 50 darab él még belőle. Az egyik utolsó észlelése pont Magyarországon történt.
A rágcsálók szaporák, ezért meglepő, hogy a csíkos szöcskeegér is vöröslistás. Ez a rafinált kis éjszakai jószág nem dől be a csapdáknak, ezért leginkább bagolyköpetekből tudunk róla többet.
Földalatti járatokban bolyong a szerencsétlenségi különdíjas nyugati földikutya, amely tényleg úgy néz ki, mint egy szőrös krumpli. Csökevényes szeme csak a fényt érzékeli, de képes érzékelni a Föld mágneses terét és így tájékozódik.
Ha a fenti állatokba botlasz, ne babráld vagy ejtsd túszul őket (szerencsére nem úgy működik, hogy bemész vele a zaciba és odaadják az árát), hanem óvd a természeti értékeket és élővilágot! Remélhetőleg a következő generációk nem csak fényképről fogják ismerni ezeket a csodálatos teremtményeket.
