KULT
A Rovatból

Valkusz Milánnak van még mit tanulnia a szakmából és az életből – Ilyen volt az X-Faktor elődöntője

Fehér Krisztián mulatóssal hódított, az egyik mentor elvesztette utolsó versenyzőjét is, egy régi hölgy mentor pedig visszatért a műsorba a fináléra kanyarodva.


A Pápai Joci és Miller Dávid között dúló „melyik műsorvezető jön be több nővel” című verseny folytatódott az X-Faktor elődöntőjében. Dávid múltkor 12 táncoshölgyet kapott kísérőként. Azt talán a műsor készítői és érezték, hogy ez a fura szerszámméregetés ebben a formában kezd unalmassá válni, ezért csavartak egyet a dolgon. Mármint nem a szerszámon, hanem a motívumon.

Joci most nem a hölgyek számát növelte, hanem énekelve érkezett, amit Dávid elárvultan nézett a stúdió széléről. Hát igen, ahhoz képest, hogy volt olyan évad, amelyikben Dávid – még egyedüli műsorvezetőként – minden élőadás elején előadhatott egy kis részletet valamelyik dalából, nagyot fordult a világ.

Az X-Faktor elődöntő érdekessége időtlen idők óta az, hogy a versenyzők által előadott két dalból az egyik sztárduett. Ez most sem alakult másként. Ezen az estén két versenyzőnek adhattak széket a mentorok, egyről pedig a közönség dönthetett.

Bevonultak a mentorok, hogy elmondják aktuális okosságaikat. Miután megint perceken át beszéltek Tóth Andi szépségéről – hiába, ebben az országban nőről más senkinek nem jut eszébe – Gáspár Laci kifejtette, hogy a versenyzők karakterre pont olyanok, mint a mentoraik. Majka pedig hozzátette, hogy bizonyos értelemben ők maguk állnak a színpadon hétvégéről hétvégére.

Némi újdonságot egyedül az jelentett, hogy végre Pápai is Joci ismertethette a szabályokat. Úgy látszik, előléptették.

Zilincki Nóra kezdte a show-t, az AWS metálzenekarral lépett színpadra. A stílushoz megfelelően nagy energiák működtek a stúdióban. Nóra résmentesen beilleszkedett a zenekarba, minimális kritikákat kapott ugyan, de mindenki elégedett volt. Nekem igazából Stefán Tamás nem tetszett annyira a produkcióban, mintha nem lett volna teljesen ott lélekben, és „screamelése” inkább volt fura, mint kúl.

Ismét Andi versenyzője következett, ezúttal szóló produkcióval. A mentor azt kérte a nézőktől és a mentortársaktól, hogy

„…ne csak hallgassák a következő dalt, de értsék is, és ne csak nézzék Nórit, de lássák is.”

A bemutatkozó kisfilmből kiderült, hogy Nóri sokszor nem jön ki jól a szüleivel, nem értik meg. A szeretethiányt Andi és az énektanár igyekezett pótolni.

Nóri nagy fába vágta a fejszéjét, Horváth Charlie-dallal érkezett. Ha eddig valakinek nem lett volna világos, a bemutatkozó kisfilm is a produkció része. Hisz erre a családi szennyest kiteregető kitárulkozásra jött a Nézz az ég felé.

Egyetlen baj van ezzel: ez a dal nem attól működik, hogy tudjuk vagy tudni véljük, miféle lelkicsomagokat, milyen múltat cipel Charlie magával, hanem mert mindezt érezzük a dal előadása alatt. És én Nórinál ezt nem éreztem. Szépen, érzelmesen elénekelte, de bármekkora problémái voltak is a 17 éve alatt, még nem szántottak elég mély barázdákat a lelkébe ahhoz, hogy igazán jól előadja ezt a dalt. Nem hangilag, nem zeneileg, hanem „életileg”.

Majkát nem is vette le 100 százalékban a lábáról, az ózdi rapper nem érezte a hangulatot. Laci szerint a szülei biztosan büszkék lesznek rá, ha megnézik az X-Faktoros menetelését. Valkusz Milánnak sikerült elfelejtenie, hogy ez Charlie dala. Andi pedig azt hangsúlyozta, hogy Nóra 10 perc alatt két végletet mutatott meg a színpadon profizmussal.

Nóri kapott széket, de mint tudjuk, a műsor első felében ez nem sokat jelent, hisz ha cserére kerül sor, a közönség dönt.

A slágergyáros Fehér Krisztián következett. Aki követi a műsort, azt nem lepi meg, hogy a duettpartnere G.w.M. lett, hiszen a rapper már eddig is segítette a versenyző X-Faktorbeli haladását. (Apropó: arra van valami épkézláb magyarázat, hogy miért dzsí VÍ em-nek ejtik a rapper nevét, „doube u” helyett? Vagy csak egyszerűen nem tudnak angolul?)

A duett jól állt Krisztiánnak, G.w.M profizmusa jól ellensúlyozta Krisztián előadói hiányosságait – mert az egyértelmű az elmúlt hetek alapján, hogy bármennyire jó karakter Krisztián, előadóként elmarad a másik három versenyzőtől. Ami viszont vitathatatlan, a „Ma este pénzt keresek, holnap meg délben kelek” refrénnel ismét sikerült egy fülbemászó sort alkotni.

Majka szerint hiába van Milán versenyzője elmaradva énekileg, de neki van a legnagyobb színpadi jelenléte. Viszont most már nem tudja elnézni, hogy sokadszor is hamis.

„Arra szeretnélek kérni, hogy ne hidd el, ami az elmúlt három hétben történt. A YouTube 1-2-3 nem mindig lesz. Ezért tenni kell folyamatosan, nem elég annyi, hogy háromnaponta jössz egy dallal.”

Milán azzal védekezett, hogy néhány napjuk van összerakni egy dalt. Laci szerint hozhattak volna egy G.w.M-dalt, és akkor nincs ilyen gond.

Andinak, bármennyire szereti Krisztiánt, nem volt döntőre méltó produkció.

Milán a második dal előtt kikérte magának, hogy az apró hibákba kötnek bele, mert apró hibái mindenkinél vannak. Egyben elmesélte, hogy előző nap dalt kellett cserélniük, de Krisztiánnal ezt is be merte vállalni. Ahogy a vicc mondja: nem vak, csak bátor.

A magam részéről nem ájultam el Krisztián második produkciójától, számomra egy teljesen átlagos mulatós nótát hallottunk, amit bármelyik lagziban el tudnék képzelni, de hogy pénzt nem adnék érte, az biztos.

Majka remekül összefoglalta:

„Ez a dal a muzsika tévén 14 órakor megy le.”

Szerinte ezzel nem lehet megnyerni az X-Faktort. Milán ettől nagyon ideges lett, de egyre inkább úgy érzem, hogy a Valmar fele nagyon sok mindent nem ért még, nem csak a szakmából, de az életből sem.

Milán természetesen igennel szavazott, ahogy Majka is, Andi és Laci nemmel. A korábbiakkal ellentétben ez még nem jelentett automatikus kiesést: most a döntetlen azt jelentette, hogy a közönség határozhat arról, leül-e Krisztián, és ők bizalmat szavaztak.

Gáspár Laci egy X-Faktor mesével vezette fel Sárközi Rolandot, ami épp oly hosszú volt, mint amilyen érdektelen. Az egész azt hívatott felvezetni, hogy Roland az egyik korábbi hölgy mentor, Radics Gigi oldalán A szépség és a szörnyeteg betétdalát fogja énekelni.

Szépen elénekelték a dalt, de önkéntelenül is azon törtem a fejemet közben, vajon melyikük is hivatott a szörnyeteg lenni.

Gigi szerint Roland már most olyan mintha profi énekes lenne, Joci is kampányolt egy kicsit, szerinte a világ bármelyik színpadán megállta volna a helyét a produkció. Laci szerint Roland most volt a legjobb. Andi is lelkes volt, de Milán szerint Roland nem tudott dominánsnak maradni Gigi mellett. Több energiát szeretett volna látni. „De amúgy adtam” – zárta le.

Majka megjegyezte, hogy ez egy közös produkció volt, nem kellett senkinek lenyomni a másikat.

Roland a második produkciójában Balázs Fecót énekelt. A Maradj velem telitalálat, ez az a stílus, ami a legjobban áll Rolandnak. Külön jót tett neki, hogy a dal második felét kicsit funkysabbra vették.

Ez már Milánnak is tetszett, szerinte hiánycikk itthon az ilyen soul énekes. Andi emlékeztetett rá, hogy amikor a 18 éves énekes megérkezett a műsorba, még milyen ízléstelenül hajlítgatott, amit a mentorok tanácsára teljesen elhagyott. Ebben a produkcióban viszont eljutott oda, hogy már maga is pontosan érzi, mikor, mennyire lehet frazírokkal díszíteni az előadást.

Minden mentor igennel szavazott, így a közönség szavazatai alapján Nórának fel kellett állnia.

Már csak Majka csapata maradt. (Bár minden mentornak egy versenyzője van, Majka az egyetlen, akinél el lehet mondani, hogy valóban van csapata, hiszen az Éberkóma öt főből áll.) Ők egy meglepő formációban, a Váradi Roma Caféval léptek színpadra, Az Egész éjjel sajátos feldolgozásával.

Bármennyire távol áll tőlem a rap, ezen az estén nekem ez a produkció tetszett a legjobban.

Ez volt a legizgalmasabb párosítás, és ennek megfelelően ebben éreztem a legtöbb nóvumot.

Laci másképp érezte, szerinte többet lehetett volna még beletenni.Milán szerint nem találkozott a két univerzum, ami amúgy két tökéletes univerzum.

Az Éberkóma második produkciója a klasszikus hip-hop stílusát idézte, amit Laci nagyon üdvözítőnek tartott, de ennek ellenére nemmel szavazott, felvállaltan azért, hogy védje a saját versenyzőjét. Mindenki más viszont le akarta ültetni őket, így Sárközi Rolandnak fel kellett állnia.

Ez azt is jelentette, hogy továbbjutottak, akárcsak Fehér Krisztián. A közönség az utolsó döntős helyre Rolandot szavazta be, így Nórának ért véget a verseny.

Ezen a ponton szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy mekkora jelentősége van ebben a műsorban a sorrendnek. Azzal ugyanis nagyban elő lehet segíteni valakinek a tovább jutását, ha a műsor végére kerül.

Természetesen sok függ attól, hogy mennyire jól teljesít a versenyző, botrányosan rossz, gagyi produkcióval valószínűleg a legnagyobb favorit is kihullana, vagy legalábbis veszélybe kerülne. De ha a versenyző hozza a kötelezőt, a műsor elején hiába ül le, valószínűleg lesz csere, és veszélybe kerülhet a továbbjutás. Az utolsó versenyző ezzel szemben, ha széket kap, biztos továbbjutó.

Ha ezen az estén Nóra az utolsó versenyző, nagy valószínűséggel akkor is kap széket, ott lenne a döntőben.

Tanulság nincs, hiszen valamiféle sorrend kell, nyilván, de azért ne legyenek illúzióink afelől, hogy a műsorkészítők tudják befolyásolni a kimenetelt, ha akarják.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A rajongók tiltakoznak, a stúdió magyarázkodik – a Star Trek: Csillagflotta Akadémia tényleg ekkora katasztrófa lenne?
A Paramount szerint ez forradalmi modern sci-fi a SkyShowtime-on, a rajongók szerint inkább baleseti jegyzőkönyv. TikTok-dialógusok, kánontiprás és kartonpapír-figurák: nem lehet megmenteni a legendát?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 06.



A Star Trek: Csillagflotta Akadémia megérkezése akkora port kavart, hogy az ember már-már azt hihetné, valami radikálisan új, forradalmi irányváltásról van szó. A valóság ennél prózaibb és sokak számára jóval kiábrándítóbb.

A rajongói felháborodásokat a stúdió rendre politikai indíttatású támadásokkal magyarázza, ám ez az érvelés egyre kevésbé tűnik meggyőzőnek.

A Star Trek közönsége ugyanis nem tegnap lépett be a Csillagflottába: generációk nőttek fel az eredeti 1966-os sorozaton, az Új nemzedéken, a Deep Space Nine-on, a Voyageren vagy az Enterprise-on. Ezek a szériák sosem voltak mentesek társadalmi üzenetektől, sőt, sokszor kifejezetten bátran nyúltak érzékeny témákhoz, de mindezt gondolatébresztő tudományos fantasztikumba csomagolták, nem pedig aktuálpolitikai checklista látványos díszleteibe.

Az utóbbi évek Paramount-féle Star Trek-termései azonban sok nézőben azt az érzést keltették, hogy valami alapvetően félrecsúszott. A netflixes Discovery már indulásakor megosztó volt, de egy ideig én is néztem. A Picard három évadából legfeljebb egy fél szezon működött igazán, a Strange New Worlds pedig hiába próbált klasszikusabb hangvételt megütni, nem tudta maradéktalanul visszahozni a régi varázst, majd jó gyorsan földbe is döngölte azt amit két évad alatt felépített.

A Section 31 pedig aztán végképp kiverte a biztosítékot: egy drága, harsány, identitásában bizonytalan streaming film lett, amely inkább tűnt franchise-hasznosítási kísérletnek, mint szeretettel összerakott sci-finek.

A Csillagflotta Akadémia ebbe az egyre vitatottabb Alex Kurtzman „producerzseni” korszakába érkezik, és adna új reményt. Hát nem fog.

Az egyik legnagyobb problémám a dialógusokkal van. A karakterek olyan nyelvezetet használnak,

mintha egy középkorú marketinges próbálná kitalálni, hogyan beszélnek a Z generáció tagjai egy TikTok-kommentmezőben.

Ez a stílus nemcsak idegennek hat egy hatvanéves franchise univerzumában, hanem gyakran önmaga paródiájává válik. Nem felfrissíti a világot és modernizálja, hanem őszintén kellemetlen lesz. Ráadásul felmerül a kérdés: kinek is szól mindez? A fiatalabb közönség aligha rohan tömegesen egy több évtizedes sci-fi sorozat újabb iterációjáért, a régi rajongók pedig értetlenül állnak a tónusváltás előtt. Azokat elidegenítik, akik az igazi rajongók lennének, újakat pedig képtelenek bevonzani. Az eredmény egy furcsa vákuum, amelyben mintha nem létezne valódi a célcsoport. Ám szórakozás se sok.

A Csillagflotta Akadémia története időben messzire ugrik, a 32. század végére, ami kétségkívül kényelmes megoldás: így az alkotók gyakorlatilag bármit megtehetnek anélkül, hogy túl sokat kellene bajlódniuk a korábbi kánonnal. A Föderáció széthullott, a kolóniák elszigetelődnek, az univerzum újraegyesítésre vár, ez akár ígéretes kiindulópont is lehetne. Holly Hunter alakította Nahla Ake kapitány egy tragikus múltbéli döntés súlyát cipeli, miután ezekben a nehéz időkben elszakított egy gyereket az anyjától. Ugrunk egy jó pár évet az időben, közben a krízis megoldódott (elég szájbarágós COVID párhuzam), és a Föderáció megtalálja a fiút, Caleb Mirt (Sandro Rosta), aki felnőttként körözött bűnöző lett.

Holly Hunter válaszút elé állítja a férfit: Csillagflotta Akadémia vagy börtön.

Ez a dramaturgiai fogás azonban több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A Csillagflotta hagyományosan a Föderáció elitje volt, a legkiválóbbak gyűjtőhelye, nem pedig egy kozmikus alternatív büntetés-végrehajtási intézet. A sorozat persze igyekszik erkölcsi leckét adni arról, milyen károkat okoz a családok szétszakítása. Csak éppen olyan finomsággal, mintha légkalapáccsal kopogtatnák a néző homlokát. A finomkodás sosem volt erőssége a Kurtzman produkcióknak.

Az első rész főgonoszát Paul Giamatti alakítja, ám a fenyegetés helyett inkább groteszk hatást kelt. Nehéz komolyan venni azt a jelenetet, amikor egy termetes, izomkolosszus harcos majdnem alulmarad a majd 60 éves 170 cm-es színésszel szemben egy kézitusában.

Lehet ezt idegen fajokra és különleges képességekre fogni, de a vizuális benyomás ettől még inkább komikus, mint félelmetes.

A sorozat egészére jellemző ez a disszonancia: drámai pillanatokat akar, de gyakran paródiába csúszik. Olyan, mint egy rossz szuperhősfilm, menő akar lenni, de helyette csak szánalmas. Joss Wheedon-féle párbeszédek működtek egy Buffy-ban, vagy egy FireFlyban, de itt nagyon nem önazonos ez a stílus a Star Trek 60 éves örökségével.

Narratív szempontból sem túl rózsás a helyzet. Az epizódok sodródnak egyik érzelmi kitörésből a másikba, miközben nehéz kitapintani egy valóban átgondolt, hosszabb ívű történetet. Itt nincs értelem, csak érzelmek.

A karakterek többnyire egyetlen tulajdonság köré épülnek, mintha egy produceri checklistát pipálnának végig.

Itt a félénk zseni, ott a minden helyzetben legyőzhetetlen harcos, amott a testpozitív öntudatra ébredt 17 éves tinilány hologram. A Star Trek mindig is sokszínű volt, de korábban a figurák személyisége nem merült ki egyetlen címkében. Spock sem pusztán „a félvér”, hanem belső konfliktusokkal küzdő, komplex személyiség volt. Ehhez képest az Akadémia szereplői gyakran kartonpapír-vázlatnak hatnak, mint egy Disney-sorozat a 2000-es évekből.

A kánonhoz való viszony különösen fájdalmas pont. Érzelmeket villogtató Vulkániak, akik humorizálnak, pacifista Klingonok, akik többapájú családokból származnak, sőt egy genetikai szabályokat felrúgó Jem’Hadar leszármazott is felbukkan.

Az alkotók megnézték a Star Trek lexikon borítóját (bele már nem sikerült lapozni) és senki sem mondta el nekik, hogy nem lehet egy Jem’Harad nő, mert ők genetikai úton szaporodnak, más fajokkal pedig végképp kizárt, hogy vegyüljenek.

Ezeknek az ellentmondások semmi köze a kreatív újragondoláshoz, pusztán hanyagság, ami egy ilyen múltú franchise esetében nehezen megbocsátható.

Mindez azért különösen keserű, mert a Star Trek valaha jóval több volt egyszerű tévésorozatnál. Az elsők között teremtett aktív rajongói közösséget, saját találkozókkal még a Comic Con aranykora előtt, és nem egy mérnök vallotta be, hogy gyerekkori inspirációként hatott rá Gene Roddenberry erredeti víziója.

Steve Jobs legendásan rajongott a franchise-ért, és állítólag külön kérte a mérnökeit, hogy az eszközeik úgy nézzenek ki és úgy működjenek, mintha az Enterprise-ról érkeztek volna.

Ehhez képest a Csillagflotta Akadémia inkább tűnik egy drága, identitását kereső mellékvágánynak, mint a jövőről szóló, optimista látomás örökösének. Itt van neon ugrókötél, neon fülhallgató, minden a jelenlegi technológiai szintet mutatja, csak neon. Semmi igazán forradalmi.

A legszarkasztikusabb megjegyzések sem tudják teljesen elfedni a csalódottságom: sokan nem azért kritizálják ezt a sorozatot, mert gyűlölnék a Star Treket, hanem éppen ellenkezőleg, mert túl jól ismerik, és fájó látni, milyen irányba sodródott.

Ez egy Star Trek sorozat, olyan emberek tollából, akik nem értik a Star Treket és olyan embereknek készült, akik nem szeretik a Star Treket

A Csillagflotta Akadémia nem pusztán egy félresikerült spin-off sorozat, hanem egy újabb állomás abban a korszakban, amelyben a franchise mintha teljesen elveszítette volna saját iránytűjét. Lehet, hogy egyesek számára könnyed „guilty pleasure”, de azoknak, akik a régi, gondolkodásra késztető, bátor tudományos fantasztikumot keresik, ez az akadémiai évfolyam inkább bukást érdemel, mint dicséretet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk