Vannak lányok, akik a mezőgazdaságban képzelik el a jövőjüket
Egyiküket sem a szülői kényszer terelte a pályára, őket tényleg boldoggá tesz a kapálás, a traktorozás vagy éppen a tehenek terelgetése.
Miközben a gazdák panaszkodnak, hogy a gyerekeiknek már derogál a mezőgazdaságban dolgozni, addig Imola, Brigitta és Bianka mezőgazdászok szeretnének lenni. Mindhárman lehetnének bármelyik tizenéves lány, akit Budapest utcáin látni, ők mégis egy ma már egyáltalán nem szokványos munkát választottak maguknak. Kinek a szülei, kinek a nagyszülei foglalkoztak mezőgazdasággal, de van közöttük olyan is, aki úttörőnek számít a családban.
A lányokat a mezőgazdaságon túl összeköti, hogy mindhárman indultak már a Gazdász Szépe szépségversenyen, ahol a szépségükön túl azt is bemutatták, hogy mit is jelent számukra kinn lenni a szabad levegőn a növények között vagy az állatokkal.
A dinnyés kislány
"A korombeliek közül van, aki támogat, van, aki kicsit lenéz, hogy: na, paraszt, túrja a földet. Apukám szokta mondani, hogy nem az a paraszt, akin gumicsizma van. Én is ezt az elvet tartom" – meséli nevetve Dalacsi Imola a dinnyeföldjükön állva.
A 16 éves Dalacsi Imolával és édesanyjával, Dalacsi Attilánéval Orosházán találkozunk, hogy megtudjuk, hogy lehet az az álma egy fiatal lánynak, hogy a földeken dolgozzon. Imola és anyukája délutánra várnak minket, amikor már Imola is hazaér a suliból, ahol fodrásznak tanul. Az udvaron két tacskó, Zseni és Ribizli üdvözöl minket fiatal gazdájuk mellett tipegve. Imola nagyon közvetlen, szinte már rutinos az interjúadásban, mert az utóbbi időben több helyi média is megkereste, amiért megnyerte az idei Gazdász szépe versenyt.
A család 30 éve foglalkozik mezőgazdasággal, de már Dalacsi Attiláné szülei is állatokat tartottak és gabonafélét termesztettek. A család mostani fő profilja a dinnyetermészetes, de hogy egész évben meg tudjanak élni, árulnak még kukoricát, retket, paprikát, paradicsomot, salátát, karfiolt, brokkolit és spenótot.
Az anyuka szemmel láthatóan nagyon büszke lányára, de nem csak a szépségversenyen aratott győzelme miatt, hanem amiért ő is olyan rajongással bír a dinnyék iránt, ahogy ő is.
Amikor Imola a büszke anya mellet szót kap, elmeséli, hogy most azért tanul fodrásznak, mert amikor középiskolába ment, nem indult mezőgazdász szak, de a fodrász suli elvégzése után növényvédelmet szeretne tanulni. Azt meséli, hogy sok lehetősége van, mert a fodrászaton túl a média is érdekli, de ezekre inkább csak hobbiként gondol, a mezőgazdaság az, ami biztosan főszerepet kap majd a jövőjében.
Imola a termesztés egész folyamatában kiveszi a részét, az édesanyjával ketten szoktak palántázni, ő locsol, kapál, szellőzteti a fóliasátrat, vet és ő adja el a piacon az árut.
"Nyáron én állok ki egész nap a piacra. Az eladás a kedvenc részem, mert sok embert megismerek. Már két éve vagyunk kinn az orosházi piacon és már mindenki tudja, hogy én vagyok a dinnyés kislány" – meséli nevetve Imola.
Miután végignéztük a kertben lévő fóliasátrakat, furgonba pattanunk és kimegyünk a nem messze lévő dinnyeföldre. A görögdinnye még éppen csak most kezdett érni, júliusban lesz először leszedhető.
A hatalmas földterületet hárman művelik, Imola és a szülei. Imolának van egy nővére, de őt egyáltalán nem ragadta magával a mezőgazdaság, ápolóként dolgozik, és csak akkor megy ki a földre, ha muszáj.
"Nyilván az is benne van, hogy a szüleim ezzel foglalkoztak, ebben nőttem fel, mert kiskoromtól kezdve kinn voltunk a földeken. Igazából megfogalmazhatatlan a számomra, hogy miért szeretem, mert ezért, ami itt van" – mondja kitárva a karjait.
Imola el sem tudja képzelni, hogy az osztálytársai mit csinálnak, miután hazaérnek, ő elképzelhetetlennek tartja, hogy benn üljön a szobában. Suli után, amint hazaér és végzett a leckéjével, már megy is a szüleinek segíteni. A nyarat pedig teljes egészében a dinnyézésnek szenteli: hétfőn, kedden és szerdán a földeken dolgoznak, csütörtöktől pedig reggel héttől este hétig kinn árulja a piacon a dinnyét. Idén nyáron egy fodrászatba kell mennie gyakorlatra, de azt is úgy időzítette, hogy mire szedni kell a dinnyét, addigra ráérjen, mert ennél nincs fontosabb.
Fiatal lányok, akik mezőgazdasággal akarnak foglalkozni
Az időzítés kulcsfontosságúnak tűnik azoknál, akik dinnyével foglalkoznak, ugyanis Dalacsi Attiláné még a szülést is a dinnyéhez igazította, hogy a nyárra már akkorák legyenek a gyerekek, hogy ki tudja őket tolni babakocsiban a földekre. Imola tehát szó szerint a földeken és a piacon töltötte a gyerekkorát, ahova akkor is szívesen ment, ha nem kellett, mert bulinak tartotta. Az anyukája viszont sosem kényszerítette arra, hogy dolgozzon, a lányt teljesen magától kezdte el érdekelni a növénytermesztés. Imola ahogy nőtt, úgy egyre több feladatból vehette ki a részét.
"Úgy komolyabban 2-3 éve kezdett el tényleg érdekelni a mezőgazdaság. Akkor jöttem rá, hogy milyen jó kapálni, itt kinn nem szól hozzám senki, levezetem a feszkót"
– mondja.
Imola osztálytársai közül a versenyig sokan nem is tudták, hogy mi tölti ki a mindennapjait. A lány úgy látja, hogy van, aki tiszteli, amit csinál, de olyan is akad, aki lenézi. Az viszont szerinte is nagyon ritka, hogy egy olyan fiatal lány, mint ő egész életében mezőgazdasággal szeretne foglalkozni.
Imola nem próbál meg áltatni azzal, hogy néha nincs elege a munkából, amikor már órák óta a negyven fokon van. Neki is jól esik a pihenés, ugyanolyan, mint bármelyik fiatal, szeret a barátaival elmenni szórakozni, most éppen műkörmöt is felrakatott egy bál miatt, de a dinnyéhez mindig visszatér.
Miközben Imola odavan a dinnyetermésztésért, magát a dinnyét nem szereti, ahogy a család többi tagja sem, ha beviszik az asztalra, akkor sosem fogy el.
Úristen, az egy lány?
Már az ország másik végében járunk, egy Győr-Moson-Sopron megyei kis falucskában, Rábaszentmihályon. Lengyel Brigitta most 19 éves, és egy farmon dolgozik, ahol több, mint 60 tehénnek viseli gondját, amiből neki is vannak sajátjai, sőt otthon disznókat is tart. Brigitta gyerekkorában hercegnőnek készült, Barbie babákkal játszott, nem gondolta volna, hogy a mezőgazdaságban köt ki.
Érkezésünk után megmutatja a traktorokat, amiket ő is szokott vezetni, aztán elvisz minket a Rába árteréhez, ahova a teheneket hajtják ki. A tehenek békésen legelésznek a fák hűse alatt, Brigitta pedig rögtön a kedvencét, Kávét keresi, aki kézhez van szoktatva és a napokban fog elleni.
A lánynak a nagypapája foglalkozott tehenekkel, Brigitta onnan látta, mit-hogyan kell csinálni. Már gyerekkorában könyörgött a nagypapának, hogy engedje fejni, de a malacok körül is szívesen sertepertélt. Brigitta szülei viszont egyáltalán nem foglalkoznak állatokkal, mindketten gyári munkások, de sosem próbálták elterelni a lányukat a mezőgazdaságtól, a nagymama viszont annál inkább, emiatt tanult szakácsnak.
"A szakács szakma maximum a sokadik terv, ha valami nem úgy jönne össze. Én már középiskola kilencedikben át akartam iratkozni gépszerelőre, de nagymamám nyüstölt, hogy legyen nőies szakmám, mert ez csak egy fellángolás és majd megunom"
– meséli.
A lánynak komoly tervei vannak, szeretne egy saját telepet, ahol önállóan tenyésztheti az állatokat, mert jelenleg a nagypapája egy barátjának, Józsinak a farmján dolgozik. Elvégezte a szakács iskolát is, de utólag szeretne egy gépszerelőit is elvégezni, mert nagyon idegesítő, amikor kinn a földön elromlik a traktor és ki kell hívnia valakit, hogy nézze meg, mi baja.
"A traktorozás a legjobb. Az az élmény, hogy amikor mész és utánad néznek, hogy úristen, az egy lány? Meg én annyira állatbarát vagyok, azért van most is ilyen sok tehén, mert mindegyiket meg akarom tartani" – meséli, fejével a legelésző tehenek felé intve.
A borjak közül eladnak néhányat, a teheneknek pedig a tejét árusítják, ebből van annyi bevétel, hogy Brigitta meg tud élni, de az álma megvalósításához, a saját telek megszerzéséhez, ennél jóval többre van szüksége. A gépszerelő mellett még egy képzést szeretne elvégezni, ami minősített gazdává teszik, így tudna pályázni az államnál egy saját telekre.
A tehenek egész napos elfoglaltságot jelentenek, Brigitta minden nap ötkor kell, előbb megeteti a disznókat és a teheneket, mert nála mindig az állat az első, ő csak azok után reggelizik. A tehenek kihajtása után a bálázást is ő csinálja, egyedül a vetést nem ő szokta, mert fél, hogy valamilyen hibát ejt a sorban.
A környéken a fiatal lányok közül rajta kívül senki nem foglalkozik önszántából mezőgazdasággal. A kortársai részéről nem sok beszólogatást kapott, a helyi asszonyoktól viszont annál inkább, akik túl nehéznek tartják ezt a munkát egy nőnek.
Ebből már kiszeretni nem lehet
Az ország egy harmadik végében, a Miskolctól nem messze lévő Encsen is meghódították egy tizenhét éves lány szívét a traktorok. Dávid Bianka szobájában egy egész falat lefednek a traktoros poszterek és magazinokból kivágott képek. Nemrég még egy hatalmas molinót is kapott az egyik barátjától, de az ágyneműjén is traktorok vannak.
Bianka a napokban lett képesített gazdász, az osztályból csak ketten vizsgáztak ötösre. Most nagyon izgatott, mert a kombájnra is megszerezte a jogosítványt, ami a napokban fog megérkezni.
Pedig ez a hatalmas rajongás szinte teljesen véletlenül került az életébe. A családja sosem foglalkozott mezőgazdasággal, az anyukája erdészeti szerszámokat árul, a bátyja hentes, az egyik nővére jogász, a másik szociális munkás.
Amikor Bianka még csak 13 éves volt, a mezőgazdasági középiskola, ahova most jár, egy traktorkiállítást rendezett. Bianka többször is megnézte a traktorokat, első pillantásra még nem szeretett a gépekbe, de aztán azon kapta magát, hogy egyre többet jár vissza. A visszafordíthatatlan szerelembe esés akkor következett be, amikor az osztályával felutaztak Budapestre és megnézték az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítást. Bianka eredetileg szakácsnak vagy fodrásznak készült, de ekkor eldöntötte, hogy gazdász lesz.
Beiratkozott a középiskolába, ahol szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztést tanultak. Mivel a tanüzemben kevés állat volt és túl sok volt rá a tanuló, ezért váltott műszakban jártak etetni, itatni, trágyázni, legeltetni. Bianka nagyon imádta ezt a munkát, minden állatnak volt neve, ő maga is több borjat felnevelt. Most Németországba készül egy pulykatelepre két hónapos gyakorlatra.
A lánynak az az álma, hogy egyszer majd egy saját telepe legyen.
"Nőként ebben elhelyezkedni itt Magyarországon elég nehéz. Csak családi gazdaságokban vagy saját telken van esély. Én arra gondoltam, hogy kicsivel, például egy tanyával kezdek, és akkor szép lassan építkezek majd, hogy a saját magam ura legyek. Engem ez a férfimunka jobban vonz" – meséli.
Már akkor tudta, hogy nem lesz könnyű elhelyezkedni, amikor elkezdett tanulni. Mivel a családja nem foglalkozott mezőgazdasággal, nincs is földjük, ahol vetni lehetne vagy állatokat tartani, a közelben pedig kevesen foglalkoznak állattenyésztéssel, akik igen, azok is nagygazdák, és megvannak a saját embereik. A lány elképzelhetőnek tartja, hogy másfajta munkát is kénytelen lesz elvállalni, de ahogy ő fogalmaz: a mezőgazdaságból már nem lehet kiszeretni.
Bianka azt mondja, hogy a későbbiekben a traktor miatt szeretne növénytermesztéssel is foglalkozni, de az állatokat is imádja, ezért nem igazán tudna választani a kettő közül.
Most, hogy befejezte a sulit, nagyon hiányzik neki a gazdálkodás, ezért a kert végében egy kiskertet alakított ki az édesanyjával, de ez sem pótolja eléggé az állatok hiányát. Saját maguknak vetnek répát, paradicsomot, paprikát. A lánynak van egy fűkaszája is, amit annyira szeret, hogy soha senkinek a kezébe nem adná. Természetesen egy saját traktorra is nagyon vágyik, de egyelőre még túl sokba kerülne.
Bianka azt mondja, hogy sok savazást kapott a falubeliektől és az ismerőseitől, amiért ilyen fiús szakmát választott, de a családja és a barátai támogatják benne.
Miután hazaér Németországból, szeptembertől ismét visszamegy az iskolába, hogy letegye az érettségit, de egy technikusi képzést is el fog végezni, hogy magasabb minősítésű gazdász lehessen. Bianka a Gazdász Szépe versenyen is azért indult el, hogy megmutassa, egy fiatal lány is érthet a traktorokhoz és a mezőgazdasághoz.
