Teljesen felhagyott a fosszilis energia védelmével a Nemzetközi Energia Ügynökség
Az új szénbányák nyitását azonnal (tehát most, 2021-ben) be kell szüntetni, nem épülhetnek új szenes erőművek, és új olaj- és gázkitermelés sem indulhat azon túl, ahol már megszületett a beruházási döntés, ha tartani szeretnénk magunkat a Párizsi Megállapodásban megfogalmazott másfél fokos célhoz. Tíz évvel ezelőtt a legradikálisabb civil szervezetek közül is csak kevesen mertek olyan intézkedéseket sürgetni, amiket legfrissebb jelentésében a Nemzetközi Energia Ügynökség fogalmazott meg. Az IEA-t eddig a környezetvédők támadták, most viszont a sok szenet használó országok és fosszilis energia cégek kritikája erősödik a legutóbb kiadott jelentése kapcsán, miután az EU-nál is ambiciózusabb forgatókönyvet tett közzé az áramtermelés dekarbonizálására és a párizsi klímacélok elérésére. A jelentés új alapokra helyezheti a nemzetközi tárgyalásokat, megerősítve, hogy a klímasemlegesség elérése nemhogy gazdasági áldozattal nem jár, hanem növekedést és sok millió új munkahelyet biztosít - olvasható a Másfélfok cikkében.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) a világ legbefolyásosabb energetikával foglalkozó nemzetközi szervezete – az OECD országok kormányközi szervezetként az 1973-as olajválságra reagálva hozták létre. Jelentéseire energetikai szereplők piaci döntéseiket, a kormányzati szereplők pedig energiapolitikájukat alapozzák. Éppen emiatt sok kritika érte a múltban az IEA-t civil szervezetek részéről amiatt, hogy az általa évente közzétett World Energy Outlook jelentésekben bemutatott jövőképek nem voltak elég ambiciózusak klímavédelmi szempontból.
Május 18-án azonban a szervezet egy olyan különjelentést tett közzé, amelyet nyugodtan hívhatunk radikálisnak. Néhány negatív kritika mellett általános lelkesedés fogadta a jelentést a klímaszakértők körében is. (Eközben a dekarbonizációs célok iránt kevésbé elkötelezett országok részéről némi tiltakozás és felháborodás is kísérte a jelentést, még olyan fejlett országok is, mint Japán és Ausztrália kijelentették például, hogy továbbra sem függesztik fel a fosszilis beruházásaikat.)
A tágabb értelemben vett energiaszektor (ide tartozik minden fosszilis tüzelőanyag égetése, függetlenül attól, hogy ez erőművekben, otthonainkban vagy gépjárműveinkben történik) a kibocsátások kb. háromnegyedéért felelős, ezért ezeknek a kibocsátásoknak a nullára csökkentése 2050-ig elengedhetetlen ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodásban vállalt másfél fokos cél tartható legyen. Az elmúlt évben gyorsan nőtt azon országok száma, melyek vállalták a nettó nulla kibocsátás elérését 30 éven belül (köztük hazánk is). Jelenleg ezek a vállalások lefedik a globális szén-dioxid kibocsátás mintegy 70%-át. Ez hatalmas előrelépés, ugyanakkor a vállalások eléréséhez szükséges intézkedések még nincsenek elfogadva, illetve még az eddigi vállalások sikeres teljesítése esetén is mintegy 22 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátás maradna 2050-re éves szinten (nem beszélve arról, hogy a vállalások vonatkozásában sok ország „kreatív könyveléssel” próbál trükközni).
Elméletileg több lehetséges kibocsátási pálya létezik, amellyel 2050-re elérhető a nulla kibocsátás az energiaszektorban. A jelentés ezek közül egyetlen lehetséges forgatókönyvet mutat be, ami összeegyeztethető a másfél fokos célkitűzéssel.
Ugyan ez „csak egy forgatókönyv”, azzal, hogy az IEA ezt a forgatókönyvet lerakta az asztalra, ezzel cáfolja azokat az állításokat, melyek szerint a kibocsátások radikális csökkentését nem tudjuk technológiailag vagy gazdaságilag megoldani és ezért ne legyünk túl ambiciózusak. A jelentés ugyanis azt mondja ki, hogy
Ezek azért nagyon fontos üzenetek, mert újabban az éghajlatváltozás körüli küzdelem nem elsősorban az éghajlatváltozásban hívők és az azt tagadók között folyik, hanem a radikális változást akarók és a úgynevezett „klímarealisták” között. Utóbbiak ugyan elhiszik, hogy van éghajlatváltozás, de azt mondják, hogy a kibocsátások jelentős csökkentése a gazdaság és társadalom számára túl nagy terhet jelentene és emiatt ellenzik az ambiciózusabb éghajlat-politikai intézkedéseket.
Az IEA kimondja, hogy az új szénbányák nyitását azonnal (tehát most, 2021-ben) be kell szüntetni, és új olaj- és gázkitermelés sem indulhat azon túl, ahol már megszületett a beruházási döntés, valamint nem épülhetnek új szenes erőművek sem, ha a másfél fokos célt tartani szeretnénk. Ez egy olyan kijelentés, ami a klímamozgalmak üzeneteivel van összhangban, melyet például a Greta Thunberg-féle Fridays for Future, az Extinction Rebellion vagy az Ende Gelände képviseltek eddig, nem pedig a nemzetközi energetikai szervezetek. A jelentés megállapítása új megvilágításba helyezi ezeknek a mozgalmaknak az eddig sokak által megmosolygott követeléseit, például a „keep it in the ground” szlogent is.
Kép: Ketan Joshi
A villamosenergia-szektorban az EU jelenlegi 2050-es forgatókönyvénél ambiciózusabb forgatókönyvet fogalmaz meg az IEA jelentése, amikor kijelenti, hogy
Ehhez képest jelenleg az EU 2040-re kívánja a karbonsemleges villamosenergia-termelést elérni, és nincs konkrét céldátuma a szén kivezetésére sem. Tagállami szinten a ma működő több mint háromszáz szenes erőmű 2030 előtti bezárására már létezik konkrét terv. Ez fontos előrelépés a pár évvel ezelőtti helyzethez képest, de még nincs összhangban azzal, amit az IEA javasol. Ezzel szemben az Egyesült Államok a Joe Biden elnök által szervezett klímacsúcson 2021 áprilisában vállalta, hogy 2035-ig karbonsemlegessé alakítja a villamosenergia termelését, bár az ehhez szükséges konkrét intézkedések és jogszabályok egyelőre még hiányoznak.
Globális szinten az IEA jelentése a fejlődő országokkal megengedőbb, mint a fejlettekkel, mivel nekik csak 2040-re kell a villamosenergia szektorban kivezetni a szenet és a nulla kibocsátást elérni.
Arra, hogy a szén kivezetése lehetséges másfél évtizedes időtávlatban, számos példa létezik a világon. Európában például Görögország azt vállalta, hogy 2025-ig bezárja az utolsó szénerőművét, míg 2010-ben a villamosenergia termelésének még több, mint fele szénerőművekből származott. Dánia 2005-ben a villamosenergia több mint 40%-át szénből nyerte, ehhez képest a legnagyobb dán villamosenergia termelő 2023-ra tervezi kivezetni teljesen a szenet a villamosenergia-termelésből.
Az IEA jelentése nem ad sok időt a gázos erőművek bezárására az utolsó szenes erőmű bezárása után. A fejlett országokban a nulla kibocsátású villamosenergia szektor elérése 2035-re azt jelenti, hogy
Ez eldönti azokat a vitákat, hogy lehet-e, kell-e áthidaló szerepet játszania a földgáznak szén és megújulók között egy másfél fokos világban.
Forrás: Energy Monitor
Nemcsak a villamosenergia szektort kell sürgősen dekarbonizálni, hanem a közlekedés- és épületszektort is. Ezekben a szektorokban azonban, a villamosenergia szektorral ellentétben, az IEA nem azt javasolja, hogy a meglévő eszközöket erőltetett menetben vezessük ki, esetleg még hasznos élettartamuk vége előtt, hanem azt, hogy az új berendezések és eszközök piacán minél gyorsabban terjedjenek el a karbonsemleges megoldások. Ez nagyon fontos különbség, mert ezáltal a tanulmány azt mutatja be, hogy
A tanulmány szerint 2030-ra az eladott új személygépkocsik 60%-a elektromos autó kell legyen (ez az érték jelenleg 5%), és 2035-től pedig nem volna szabad belsőégésű motorral rendelkező új autót értékesíteni. Ugyanebben az évben az eladott új tehergépjárművek 50%-nak már elektromosnak kell lennie. Az épületszektorban 2025-től a fosszilis bojlerek eladását meg kell szüntetni, 2040-re pedig az épületek 50%-ának, míg 2050-re a 85%-ának nulla-kibocsátású vagy azzá alakítható magas energiahatékonyságú épületté kell válnia. Mivel 2050-ben az épületállományt 50%-ban jelenleg már létező épületek alkotják majd, ez azt jelenti, hogy ezeknek az épületeknek jelentős részét, globális szinten kb. évente 2%-át, a fejlett országokban 2,5%-át kellene éves szinten felújítani. Ehhez képest az EU-ban egy tanulmány szerint 2012-16 között a mélyfelújítási ráta évi 0,2% volt.
A tiszta energiákba történő beruházásokat a jelenlegi szint többszörösére kell növelni. 2030-ra el kell érni a napenergia 630 GW-os és a szélenergia 390 GW-os éves bővítését, ami négyszerese a 2020-ban elért rekordszintnek. Az éves beruházási pénzösszegnek 2030-ig globális szinten több mint háromszorosára, mintegy 4 milliárd dollárra kell emelkednie. Az energiahatékonyság javulásnak 2030-ra az elmúlt két évtizedben történtekhez képest háromszorosára kell növekednie az IEA szerint.
A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatosan az egyik legérdekesebb következtetése a jelentésnek, hogy
cáfolva azokat a néhol még mindig hangoztatott mondásokat, melyek szerint ezekre a technológiákra nem lehet alapozni, mert a nap nem süt éjjel és a szél sem fúj mindig.
Kiválasztott technológiák kumulatív kibocsátás-csökkentési hatása a nettó zéró szcenárióban. Forrás: IEA (2021)
Egyes szektorokban a jelenlegi technológiák dekarbonizálása nem lehetséges vagy drága, ezért a megoldás ezekben az esetekben gyakran a villamosítás (elektrifikáció) és a kibocsátáscsökkentésnek a villamosenergia szektorra hárítása. Az IEA forgatókönyvében az elektrifikációnak jelentős szerep jut. Ennek köszönhetően a villamosenergia-felhasználás a jelenlegi arányáról, mely a teljes végső energiafelhasználásnak kb. egyötöde, 2050-re 50% körüli értékre nő. Az elektromos autók aránya a gépkocsiállományon belül 20%-ra nő 2030-ra és 86%-ra 2050-re. 2045-re az épületek fűtési energiaszükségletének felét hőszivattyúk adják.
A szén-dioxid kibocsátás 2030-ig történő csökkentésének nagy része a ma már piacon elérhető technológiákkal megvalósítható, azonban a
Az új technológiák tehát hosszú távon nélkülözhetetlenek a kibocsátások csökkentéséhez. A nehéziparban és a távolsági közlekedésben a ma még fejlesztés alatt álló technológiákból származó kibocsátáscsökkentés aránya még magasabb.
Forrás: IEA Net Zero by 2050
Ez azt jelenti, hogy az innováció ösztönzése fontos, világszerte mintegy 90 milliárd dollár közpénzt kell (a jelenleg tervezett 25 milliárdhoz képest) a lehető leghamarabb mozgósítani az IEA szerint. A legnagyobb innovációs lehetőségek a jelentés szerint az akkumulátorok fejlesztésében, a hidrogén hasznosításában, valamint a közvetlen szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás (CCUS) területén vannak.
De éppen azért, mert még nem gazdaságosan és kiszámíthatóan működő megoldásokról van szó, az IEA a korábbi jelentéseihez képest kevésbé jelentős szerepet szán a CCUS technológiáknak. Ez is fontos, szakértők és környezetvédelmi szervezetek által korábban sürgetett előrelépés az IEA álláspontjában, így most elsősorban a jelentős mennyiségű szenet használó országok kritizálják a jelentést azért, mert nem alapoz ezekre a technológiákra kellő mértékben.
A jelentés szerint az egyéni viselkedésbeli változás csak 4%-ban járul hozzá a kibocsátások csökkentéséhez és az előrejelzett változások sem tűnnek nagyon szélsőségesnek. A viselkedésbeli változások között szerepel pl. az autóval megtett utak felének gyaloglással, kerékpározással vagy tömegközlekedéssel való helyettesítése, a lakások hőmérsékletének legfeljebb 19-20°C-ra történő fűtése.
Forrás: IEA (2021)
A viselkedésbeli változások viszonylag kis jelentősége azonban megtévesztő, mert az egyénnek nagyon is fontos szerepe van a kibocsátások visszafogásában. A kumulatív kibocsátáscsökkentés mintegy 55%-a olyan fogyasztói döntésekhez kapcsolódik, mint például az elektromos autó vásárlása, a házak energiahatékony technológiákkal való utólagos felszerelése vagy hőszivattyú beszerelése.
Természetesen a fogyasztói döntések megfelelő alakulásának ösztönzése már az államok feladata, nem csupán az egyén elkötelezettségén múlik. Az IEA szerint az államok feladata például egyes technológiák kivezetése a piacról, az új technológiák fejlesztésének támogatása illetve a lakosság támogatása, hogy ezeket meg tudják venni, valamint a használatukhoz szükséges infrastruktúra kiépítése.
Az IEA jelentése azt mutatja meg, hogy létezik olyan nettó nulla kibocsátáscsökkentési pálya, melynek gazdasági hozadéka pozitív. A felvázolt kibocsátáscsökkentési pálya
• évi 0,4%-kal növeli a GDP-t
• az IEA számításai szerint 14 millió állást teremtenek a tiszta energiaforrásokkal összefüggő új tevékenységek és beruházások
• további 16 millió állás köszönhető az épületek energetikai felújításának és az energiahatékonysági beruházásoknak (mint pl. a hatékonyabb háztartási gépekhez és elektromos autókhoz kapcsolódó kutatás-fejlesztés, termelés, kereskedelem).
Tíz évvel ezelőtt még a legradikálisabb civilek közül is kevesen beszéltek az IEA jelentésében felvázoltakhoz hasonló intézkedések megtételéről. Épp a Kiotói Jegyzőkönyv teljesítési időszakában éltünk, ahol a fejlett országok a kibocsátásaik néhány százalékos csökkentésének teljesítésén dolgoztak az 1990-es szinthez képest, a fejlődő országoknak pedig egyáltalán nem kellett csökkenteniük a kibocsátásaikat. 2009-ben a nagy elvárásokkal (és egy tomboló pénzügyi világválsággal) terhelt koppenhágai klímacsúcson összeomlottak a tárgyalások.
Tíz évvel ezelőtt a világon a jelentős kibocsátással rendelkező országok és országcsoportok között egyedül az EU tett legalább valamiféle, de még messze nem a karbosemlegességet célzó 2050-es kibocsátáscsökkentési vállalást. Az ambíció szintje összességében véve rendkívül alacsony volt. Ehhez képest mára nagyon felgyorsultak az események és ha ez így megy tovább, talán okkal reménykedhetünk abban, hogy az eddig inkább papíron létező klímacélok elkezdenek megvalósulni, illetve születnek még komolyabb vállalások, amelyek elkerülhetővé teszik az emberi eredetű éghajlatváltozás kezelhetetlenné válását, és a legrosszabb forgatókönyveket.
Joe Biden amerikai elnök idén 40 ország vezetőit hívta össze egy többnapos virtuális klímacsúcs céljából, és hamarosan G7 illetve G20 találkozók lesznek, melyeken az éghajlatváltozás fontos téma lesz. Az EU a 2030-as klímás cél teljesítése érdekében szinte az összes jelentős éghajlat-politikai és energia vonatkozású jogszabályának módosítására készül. Idén kell leadniuk az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény részes feleinek az új kibocsátáscsökkentési vállalásaikat (az úgynevezett nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásokat, NDC-ket), melyet eddig 65-en tettek meg (köztük a 27 tagállamot számláló Európai Unió), de jelentős kibocsátó államok vállalásai (pl. Kínáé és Indiáé) még hiányoznak. Az IEA jelentése ezért fontos időpontban érkezett és hivatkozási alappá válhat minden jövőbeli tárgyalás során.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
