JÖVŐ
A Rovatból

Salátatermesztés a pincében: a jövő élelmiszer-termelése vagy csupán kisegítő lehetőség a vertikális mezőgazdaság?

Az egyre népszerűbbé váló mezőgazdasági forma rengeteg lehetőséget rejt, de akad néhány árnyoldala is. A Másfélfok cikke.


Az éghajlatváltozás, a növekvő népesség, a talajok kimerülése mind kihívást jelentenek a mezőgazdaság számára. A vertikális farmok megteremtik a lehetőséget arra, hogy beltérben, a világon bárhol, egész évben, azonos minőségű növényeket termesszünk, vegyszermentesen és a hagyományos mezőgazdasághoz képest sokkal kevesebb víz felhasználásával. Akár szinte teljesen automatizált környezetben, úgy, hogy emberi kéz nem is érinti a termést, mivel robotok intéznek el mindent, amit lehet. Azonban nem minden növény alkalmas erre a berendezkedésre, például a jelentősebb gabonák nem, de salátafélék, paradicsom, fűszernövények vagy eper talaj nélkül termeszthető a pincében. A limitált kínálat mellett pedig további hátrány, hogy magas az energiaigénye ezeknek a farmoknak, amit jelenleg nagyrészt fosszilis energiaforrásokból fedezünk, tovább súlyosbítva így a mezőgazdaság számára is problémát jelentő klímaváltozást.

A klímaváltozás hatásai a mezőgazdasági termelésre nézve is komoly problémát jelentenek: az aszály, az árvizek, a heves esőzések, az erdőtüzek, a fagykárok mind fenyegetik a termést és így az élelmiszerbiztonságot. Az éghajlati, időjárási tényezőkön kívül a talaj állapota, a biológiai kártevők esetleges túlszaporodása, a biodiverzitás csökkenése, a járványok, vagy éppen a fokozott műtrágya és növényvédőszer használat is gondot okozhat a gazdáknak, az ellátási rendszernek. A fogyasztók igénye ráadásul nő az egészséges, lokális, alacsony környezeti terheléssel járó termények iránt.

A nehezedő körülmények ellenére egyre több élelmet kéne termelni, hogy biztonságosan kiszolgálhassuk a növekvő népesség igényeit.

Megjegyzendő továbbá, hogy a természeti tényezők okozta károk mellett az élelmiszerellátásnak sajnos olyan nehezítő körülményekkel is számolnia kell, mint például egy háború (jelenleg az oroszok inváziója Ukrajna ellen).

Ezek ismeretében érthető, ha elgondolkozunk azon, milyen jó lenne otthon a pincében megtermelni például a paradicsomot vagy a salátát, az időjárástól függetlenül, egész évben, azonos minőségben. Ez nem csak ábránd – a vertikális farmokban megvan a lehetőség, hogy kezeljék ezeket a kihívásokat. Egyesek szerint a jövő mezőgazdasága, mások szerint egy problematikus megoldás a magas energiaigény miatt. Az igazság megint valahol a kettő között van.

Kanadától a Lónyay utcán át Japánig

A világ számos táján találhatunk példát a vertikális farmokra, hiszen pont ez az egyik előnyük, hogy éghajlattól függetlenül bárhol működtethetjük őket, mivel beltérben élnek a növények, nincsenek kiszolgáltatva sem a klimatikus adottságoknak, sem a szeszélyes időjárásnak. Budapest belvárosában található a bedrock.farm, ami egy kb. 100 négyzetméteres pincegazdaság.

A Lónyay utcában termesztett fűszernövényekből, ehető virágokból és mikrozöldekből éttermekbe és boltokba is szállítanak.

A fővárosban egy másik példa az Újpesten található Tungsram vertikális farmja, ahol a salátanövények és mikrozöldek mellett például paradicsom, kapor és koriander is nő. Debrecenben pedig arra is lehetőségünk nyílik, hogy meglátogassunk egy vertikális farmot.

Az első olyan rendszerek, amik hasonlítottak a vertikális mezőgazdaságra az USA-ban, Japánban és Hollandiában létesültek a 20. század vége felé. A LED világítás előnyei pedig segítették a módszer globális terjeszkedését.

Ma az USA-ban, Ázsiában és Európában is több példát találhatunk a vertikális farmokra.

Mivel a klímaváltozás egyre inkább érezteti hatását, a Los Angeles-i vertikális farm alapítói szükségesnek találták, hogy legyen egy alternatíva, ami segíti biztosítani az élelmiszerellátást. A 2006-ban alakult japán Spread már több mint 4500 zöldségeshez szállít és a friss salátájáról, édes epréről ismert. Dubajban egy 330 ezer négyzetméteres vertikális farmot adtak át, amely évente 1 millió kg leveles zöldség (pl. spenót, rukkola, fejes saláta) vegyszermentes termelésére képes.

Európában az egyik legnagyobb vertikális farm Németországban található, de például Finnországban vagy Csehországban sem ismeretlen a fogalom. A kontinens legnagyobb vertikális farmja a dán Nordic Harvest, amely évente 1000 tonna élelmet termel.

Stockholmban egy 26 emeletes irodaház föld alatti részében kapott helyet a Plantagon CityFarm, 2018 elején. A LED-ek segítségével termesztett növényeknek albérleti díjat sem kellett fizetni, mivel a felesleges hőt az irodák melegen tartására tudták fordítani és ezzel ki is egyenlítették a számlát. Ráadásul az irodákban képződött szén-dioxidot elvezették a növényekhez, a növények által termelt oxigént pedig vissza a dolgozókhoz. A termények kb. harmada a közeli zöldségesekhez került (olyan közeliekhez, hogy ne kelljen a szállításhoz fosszilis üzemanyagot használni), a többi pedig a felhőkarcolóban található éttermekbe, illetve üzletbe.

A cég azonban 2019-ben csődöt jelentett, belső források szerint nem tudták olyan áron értékesíteni a terményeket, amely szükséges lett volna.

Mi fán terem a vertikális mezőgazdaság?

Kb. 12 000 éve foglalkozunk mezőgazdasággal és sok minden változott ez idő alatt, de van olyan is, ami állandó maradt, például hogy a legtöbbször a szabadban termesztünk a talajon és hogy fontos tényező a napfény.

A vertikális mezőgazdaság ezzel szemben beltéren művelhető LED-es világítással, a nagyvárosoktól a sivatagig (hiszen nem függ az időjárástól és éghajlattól), és egész évben garantált a termények minősége és mennyisége.

Többszöri aratás lehet egy éven belül, nem szezonális a munka, hanem állandó. A vertikális mezőgazdaság további előnyei közé tartozik a hely- és víztakarékosság, valamint az, hogy mindent irányítás alatt lehet tartani.

A hagyományos mezőgazdasághoz képest kisebb a területigénye és 90-95%-kal kevesebb vizet használhat a zárt rendszer miatt, nincsenek traktorok, növényvédőszerek, sem műtrágya.

Több szinten, talajmentesen működhet és így közvetve lehetőséget teremthet a talajok revitalizálására és a biodiverzitás növelésére. Akár szállítókonténerek, földalatti alagutak vagy elhagyott bányák is átalakíthatók vertikális farmmá; sok úgy néz ki, mint egy polcokkal teli raktár.

Nincs szükség termőföldre, mert tápanyagban gazdag oldatban fejlődnek a növények. Az akvapóniás rendszerekben (hidropónia és akvakultúra ötvözése) pedig egy haltartály is van: az ő trágyájuk táplálja a növényeket, amik viszont tisztítják a vizet.

Elsősorban a kompakt, alacsonyabb növények ideálisak a vertikális farmokon való termesztésre, azaz saláták, fűszer- és gyógynövények, bogyós gyümölcsök. Sőt, növényi alapú kozmetikumoknak és gyógyszerkészítményeknek az előállítására is alkalmasak lehetnek.

A rendszer teljes mértékben kontrollált: számos olyan környezeti változó szabályozható, ami meghatározza a növény viselkedését,

úgy mint a fény mennyisége, a víz- és tápanyag elérhetősége, a hőmérséklet, a relatív nedvesség és a szén-dioxid koncentráció. A precíz kontrollt döntéshozó szoftver támogathatja, így valós idejű szabályozás valósul meg, ami állandó termelékenységet és minőséget biztosít.

A vertikális mezőgazdaság megadja a lehetőséget arra, hogy a fókusz a genetikai módosítás helyett a környezet módosításán legyen.

Tiszta, magas minőségű növényi részeket termeszthetünk a piac számára. A minőség alatt a megjelenést (szín, forma), a víz- és tápanyag (vitamin) tartalmat, a textúrát, az aromát és a szavatossági időt értjük. A megfelelő környezeti kontroll pozitív hatással lehet a termék minőségére, illetve csökkentheti a káros hatásokat: a kihívás abban rejlik, hogy ezt a tudást a gyakorlatban is kamatoztathassák a különböző igényeknek megfelelően, de a vertkális mezőgazdaságban nagy potenciál rejlik a minőség optimalizálását tekintve. A termények nyomon követhetők, tovább frissek maradnak és kisebb a baktériumok okozta kockázat, hiszen nincs szennyeződés a lefolyásból vagy fertőzött állati ürülékből.

A szabadtéri és a vertikális mezőgazdaság közötti fő különbségek.

A vertikális farmokon különböző mértékű az automatizáltság.

Bizonyos feladatokat robotok is el tudnak látni: hatékonyan, konzisztensen és nagy precizitással.

Emberek nélkül ráadásul a munkahelyi egészség, biztonság és jóléti szabályozás kevésbé releváns, valamint UV sugárzás alatt is nőhetnek a növények, magas nedvesség és szén-dioxid szint mellett.

A termesztési területet is jobban ki lehet használni, hiszen a robotoknak nem kellenek folyosók és olyan magasságot is elérnek, ami emberek számára nem lenne biztonságos. Az ültetésre és átültetésre is van robotizált rendszer, néhány helyen pedig a betakarítás is automatizált, de itt még van mit fejleszteni.

A jelenleg alkalmazott robotoknak azonban alacsony a sikerességi rátájuk: lassúak és mechanikai sérüléseket okoznak a terményen, illetve nehezebben veszik észre a termést az állományban. Az automatizálásnak köszönhetően az is megvalósítható, hogy 10 perccel a szüretelés után már eladásra kész csomagolásban legyen az áru úgy, hogy emberi kéz nem is érintette soha a termést.

A totális üvegházgáz-kibocsátásban a mezőgazdaságnak is jelentős szerepe van; ezen a téren is fontos lenne a csökkentés a klímaválság mérséklésének érdekében.

A vertikális mezőgazdaság elősegíti a helyi termelést, lerövidíti az ellátási láncot, kevesebb üzemanyagra van szükség a szállítás során.

Csökken a szüretelés és vásárlás közti idő, ami mérsékelheti az élelmiszerpazarlást és minimalizálja a szállítás közbeni – például a nem megfelelő hűtési miatti – megromlást.

A vertikális farmok nem jelentenek (mindenre) megoldást

A vertikális mezőgazdaság zárt mivolta miatt kisebb közvetlen hatást gyakorol a környezetre, míg a hagyományos mezőgazdaság befolyásolhatja a levegő összetételét, szennyezheti a vizeket és a talajokat, fokozhatja a talajeróziót és az erdőirtást, hozzájárulhat a biodiverzitás csökkenéséhez. A beltéri gazdálkodáshoz viszont több energiára van szükség.

Néhány berendezés megújuló energiaforrásból táplálkozik, de a fosszilis forrásokból való üzemeltetés inkább hozzátesz a klímaváltozás problémájához, mintsem hogy megoldaná azt.

Továbbá a megfelelő ingatlan megvásárlása is drága lehet. A költség nagy hátrány a nagyobb mértékű elterjedést illetően, hiszen a napfény és az eső ingyen van, de a LED-ek és a szoftverek nem;

a technológia és az ingatlan ára, valamint az energiaellátás fosszilis alapokon nyugvása akadályozó tényezők.

A jelenlegi élelemtermelés nem lesz fenntartható a növekvő népesség mellett és a vertikális mezőgazdaság egy jó kiegészítő megoldás lehet. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden növény számára ideális ez a forma: például a paradicsom, a saláta, a kaliforniai paprika és a brokkoli alkalmas a vertikális termesztésre, akárcsak a menta, a bazsalikom, a kelkáposzta vagy a metélőhagyma, de

az olyan alapvető gabonanövények termesztésére, mint a kukorica, szója vagy búza, nem jelent megoldást.

A körülmények beállítása sem mindig egyszerű: a komplex légkeveredésnek köszönhetően az egyenletes hőmérséklet és relatív nedvesség, vagy éppen a szén-dioxid koncentráció fenntartása kihívást jelent. Az álló levegő pedig csökkentheti a növény növekedését és fiziológiai rendellenességeket okozhat.

Kritika, hogy inkább egy elit számára érhetőek el a vertikális farmok terményei és valójában nem járulnak hozzá a szélesebb körű élelmiszer-ellátáshoz. A városokban új munkahelyeket teremthet, de a vidéken csökkentheti azok számát.

Jelentős különbségek vannak Európa, Ázsia és USA között, például az ázsiai országokban a vertikális farmok társadalmi elfogadottsága viszonylag alacsony. Ez a „növény gyár” kifejezésnek is köszönhető, ami olyan benyomást ad, hogy ezek ”Frankeinstein élelmek”. De vannak jó tulajdonságai is, mint a termények esztétikai megjelenése, a tisztaság, a magas minőség és frissesség, és az egészségre jótékony hatást gyakorló összetevők magas szintje.

Sok helyen a belső termesztést és a teljes kontrollt biztonságosnak gondolják, míg más kultúrák szerint nem egészséges a nem természetes előállítás.

A gyakorlatban a vertikális farmok sokkal kevésbé környezetbarát megoldások lehetnek, mint ahogy beállítják és felmerül a kérdés, hogy hogyan lenne képes valóban az egész világot etetni, amely olyan gabonafélékre támaszkodik, mint a szója, kukorica és búza. Ahhoz, hogy a vertikális mezőgazdaság jobban elterjedjen, fejlődésre van szükség a jövedelmezőségében, az energiahatékonyságban és a vásárlók elfogadásában is. Jelenlegi formájában kiegészítő elemként tehermentesíthetné a mezőgazdaságot, friss és helyi élelmiszerhez juttatva az egyre növekvő városi lakosságot.

A cikk szerzője, Kiss Anna,

Meteorológus, a földtudományok doktora (PhD), az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa, a Másfél fok egyik állandó szerzője


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Hevesi Kriszta: az AI illúziókkal töltheti ki a kapcsolati hiányt, már a szex fizikai megélésére is lusták vagyunk
A szakpszichológus az AIToday-nek fejtette ki, miért tart attól, hogy egyre többen használnak kommunikációs maszkot az ismerkedés során. Az AI még a valódi, szenvedélyes szeretkezéseket is egyre inkább kiölheti az életünkből, és növeli az elidegenedést.


Az intimitás új korszakában az algoritmusok diktálják a szerelmi elétünk szabályait. Segítenek bemutatkozó szövegeket írni, üzeneteket fogalmazni, párkapcsolati tanácsokat adni, sőt sokak számára már bizalmas beszélgetőpartnerré vagy akár érzelmi társsá válhatnak. A mesterséges intelligencia a munkánk után a magánszféránk felé is utat talált: az algoritmusok jelenléte alapjaiban változtatja meg azt, hogyan ismerkedünk, miképp ápoljuk a párkapcsolatainkat, sőt, azt is, ahogy az intimitást megéljük.

De milyen következményekkel jár, ha a gép hús-vér emberek közé áll, és átveszi a flörtölésben, a bizalmas beszélgetésekben vagy akár a szexualitásban játszott emberi szerepeket?

Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológiai szakpszichológussal, az ELTE PPK egyetemi docensével, aki az AIToday.hu-nak részletesen kifejtette az AI intim kapcsolatainkra gyakorolt lehetséges hatásait, az ezzel kapcsolatos kutatások - helyenként kifejezetten sokkoló - eredményeit, valamint saját szakmai álláspontját. A szakértő azt mondja, a chatbotok átformálják a másik ember felé támasztott elvárásainkat, és akár a legalapvetőbb humán képességeinket is tompíthatják.

— Egyre többen használják a mesterséges intelligenciát társkereső tanácsadóként: segít bemutatkozó szöveget és üzeneteket írni, sőt egyesek bensőséges társalgásra vagy romantikus kapcsolatra is használják. Pszichológiai szempontból mi történik akkor, amikor egy algoritmus betolakodik az ismerkedés és a párkeresés legintimebb szakaszaiba?

 — Az emberi kapcsolatokban eleve nehéz a kezdeti, megismerkedéskor mutatott „szebbik arcunk” fenntartása hosszú távon, amennyiben pedig egy gép formálja ezt, végképp megugorhatatlan szakadékot alakíthatunk ki a látszat és a valóság között. A fiataloknál már eddig is problémát jelentett a jól bevált „chat-nyelv” után személyes találkozáskor a beszélgetés, hiszen társas készségeink is – éppúgy, mint a személyes ismerkedés – „használat hiányában” elkopnak.

Az okos eszközök már helyettünk számolnak, tájékozódnak, emlékeznek – ha még a randizás kezdeti lépéseit is átadjuk nekik, egyre kevesebb részünk lesz a másikkal kialakított közelség érzés elérésében.

Hogy mennyire elterelhetőek vagyunk a sokkal ingergazdagabb vizuális képeket kínáló internet világa által, jelzi az a sajnos gyakori jelenség, amikor a társaságban töltött közös idő nagy részét is az okos eszközeinkre fordított figyelem teszi ki.

— Lehet-e valódi érzelmi kötődést kialakítani egy mesterséges intelligenciával? Vagy csak elhisszük, hogy valódi érzelmi kötödést alakítottunk ki vele?

— Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy kommunikációnk technológiai eszközökön keresztül zajlik, hogy innen már csak egy lépés annak elfogadása, hogy a másik oldalon nem is egy ember, hanem akár a mesterséges intelligencia áll. Ez különösen akkor válik csábítóvá, ha az AI legalább olyan kedves, sőt gyakran még megértőbb, támogatóbb és érzelmileg kielégítőbbnek tűnő válaszokat ad, mint egy hús-vér társ. Sok esetben éppen azokat a reakciókat nyújtja, amelyekre a felhasználó a leginkább vágyik, hiszen

a generatív mesterséges intelligencia egyik alapvető célja, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjon a felhasználó igényeihez – beleértve az érzelmi szükségleteit is.

És hogy valójában mennyi érzelmet tud egy gép felénk viszonozni? Paraszociális kapcsolatoknak nevezzük azokat az egyoldalú kötődéseket, amelyek a kölcsönösség és az intimitás illúzióját keltik – az AI azonban a folyamatos interakciók révén még inkább egy valós viszony téves érzését keltheti a felhasználóban.

— Mit jelenthet az önbizalom szempontjából, ha valaki egy mesterséges intelligenciától kap folyamatos megerősítést? Segítheti ez az önértékelést, vagy veszélyes, ha valaki kizárólag egy algoritmustól vár visszaigazolást?

— Hevér Lóránt rendező éppen erről a folyamatról készített egy zseniális filmet, amelyet néhány hónap múlva mutatnak be itthon. A Szerető című lélektani drámában egy válságba került párkapcsolatba lép be a mesterséges intelligencia, és megadja a nőnek azt a figyelmet, amely eltűnt a kapcsolatából. A film fő kérdése:

megcsalásnak számít-e, ha valaki egy mesterséges intelligenciával alakít ki intim, érzelmi kapcsolatot?

A film is azt feszegeti, hogy mi, emberek, miközben szomjazzuk mások figyelmét, mennyire nem vagyunk képesek ugyanezt megadni a másiknak, és inkább elmondjuk a gondjainkat az AI-nak, mint egy másik embernek, mert félünk a kapcsolati veszteségtől. Én magam úgy látom, hogy ezt a hiányt, ezt a rést tudja az AI kitölteni, azonban egy nagyon veszélyes és illuzórikus módon, amely ráadásul azt eredményezi, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól. Összességében növeli az elidegenedés érzését, károsítja a mentális egészséget és a valódi emberi kapcsolatokat.

— A chatbot mindig elérhető, figyelmes, nem utasít el, és személyre szabható. Átalakíthatja ez az elvárásainkat a valódi emberi kapcsolatokkal szemben, amelyekben nem minden szép és jó?

— Egy 2024-es kutatás alapján az amerikaiak 20 százaléka már folytatott flörtölő beszélgetést chatbottal, egy 2025-ös reprezentatív felmérés pedig azt az eredményt hozta, hogy a kapcsolati AI-partnereket használók 42 százaléka szerint könnyebb az AI-jal beszélgetni, mint valódi emberekkel, 43 százalékuk szerint jobb hallgatóság, és 31 százalékuk pedig úgy érzi, hogy az AI jobban megérti őt, mint más emberek. A mesterséges intelligenciával csevegők 33 százaléka szexuális izgalmat keres itt, a fiatal felnőttek 44 százaléka szerint az AI-képek vonzóbbak lehetnek, mint a hús-vér emberek, valamint a húszas éveikben járó fiatalok közül minden negyedik személy romantikus vagy szexuális célból használja a technológiát. Összességében tehát az erre fogékony és/vagy magányos személyek nagyfokú nyitottságot mutatnak az AI-partnerek iránt, amely kapcsolatok ráadásul ugyanazokat a neurokémiai és dopamin válaszokat váltják ki a felhasználóból, mint a nagyon kielégítő és jutalmazó emberi viszonyok.

— Az AI-társak gyakran emlegetett előnye, hogy csökkenthetik a magány érzését. Van tisztán – a felhasználó által is – észrevehető határ a chatbot, mint hasznos érzelmi támasz, és aközött, hogy valaki elkezdi kiváltani vele a valódi emberi kapcsolatokat?

— A BBC Loneliness Experiment 237 ország részvételével vizsgálta a magányosság témakörét, és az eredményeik szerint az individualista kultúrákban ez leginkább a fiatal korosztályt érinti. A mesterséges intelligencia által kínált kapcsolatok azt ígérik, hogy gyógyírt jelentenek a magányosságra, azonban minél több időt tölt valaki ebben az antropomorf, vagyis emberi tulajdonságokkal, érzelmekkel, szándékokkal és személyiséggel felruházott, a felhasználó által tökéletes partnerré alakított AI-társsal, annál inkább hozzászokik ennek kockázat- és ítélkezésmentes biztonságához és kényelméhez. Az elmúlt 10-15 évben egyre több tanulmány foglalkozik a fejlett országokban, kiemelten az USA-ban, Nyugat-Európában, Japánban tapasztaltható szexuális recesszió jelenségével.

Az emberek ritkábban élnek szexuális életet – a legerősebb csökkenést a 18-24 éves férfiaknál találták –, a Z generáció később kezd el randizni, idősebben veszíti el a szüzességét, kevesebbet jár társaságba, viszont több időt tölt a képernyő előtt.
A teljes egészében és ingyenesen az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában Hevesi Kriszta arra is kitér, hogy

- milyen veszélyeket lát abban, ha az emberi intimitást AI-partnerekre cseréljük,

- az AI miként gyengítheti tovább a személyes kapcsolódás képességét,

- milyen következményei lesznek, ha a társkeresőkön AI-jal írjuk meg a bemutatkozást vagy akár a flörtölő üzeneteket,

– hogyan alakítják át az AI-vezérelt társkereső alkalmazások algoritmusai az ismerkedési szokásokat, és miért hasonlítanak egyre inkább jutalmazásra épülő videojátékokhoz,

- összességében mit veszíthetünk pszichológiai szempontból, ha egyre mélyebb érzelmi és intim kapcsolatot alakítunk ki a mesterséges intelligenciával.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Budapest főtájépítésze: Ha leáll az öntözés, 30–50 év munkája mehet kárba, akár pár hét alatt
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze a kormányzati locsolási tilalommal kapcsolatos félreértésekre reagált. Szerinte a városi zöldfelületek öntözésének leállítása a természetes hűtőrendszer összeomlásához vezetne.


Káros, ha a politikusok azt hiszik, vagy azt sugallják, hogy a vízgazdálkodási és környezeti rendszerek egyik napról a másikra átalakíthatóak, erről beszélt Bardóczi Sándor az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.

Budapest főtájépítésze szerint a miniszterelnök felhívását, hogy ne locsoljunk, sokak félreérthették. A pazarló öntözést kerülni kell. Célzott locsolásra viszont továbbra is szükség van, különben évtizedek munkája mehet tönkre. Szerinte a kormányzati kommunikáció szerencsétlen volt. Olyan háttéranyagra épült, amely vízhiány esetére szól, csakhogy Budapesten van víz.

A főtájépítész kifejtette, hogy a fővárosi vízellátó rendszer túlméretezett. A mai lakosságszámhoz és fogyasztási szokásokhoz képest is.

„A 80-as években kiépült rendszer azt feltételezte, hogy már két és fél millióan leszünk, és nagyjából úgy használjuk a vizet, ahogy akkor, vagyis nagyon pazarló módon” – magyarázta.

Hozzátette, hogy ehhez képest ma jóval kevesebben élnek a városban, és a modern háztartási gépeknek köszönhetően a vízfogyasztás is sokkal takarékosabb.

Szerinte éppen ez a tartalék teremti meg a lehetőséget, hogy a város ne hagyja veszni a zöld infrastruktúráját. „A városnak még mindig a 65 százalékát zöldfelületek borítják, ezt nagyon sokan el szokták felejteni. Ötezer hektárnyi erdőnk van például.”

Bardóczi Sándor a zöldfelületek hűtőhatásáról beszélt: „Ezek a város legnagyobb természetes légkondicionáló berendezései, amelyek vízzel működnek. Vizet táplálunk be azért, hogy elpárologtassák, és ezzel megszüntessék a hősziget jelenséget, és kevesebbet kelljen használni a klímát”.

Figyelmeztetett: ha leáll az öntözés, 30–50 év munkája mehet kárba. Szerinte ez akár néhány hét alatt megtörténhet.

Azt is hozzátette, hogy a tűzveszély is egyre nagyobb, Spanyolországban például már riadót fújnak, ha a hőmérséklet 30 fok fölé megy és a szél sebessége meghaladja a 30 km/órát, és Magyarország is ennek a határán van.

A szakember szerint a locsolásnál rangsorolni kell. Először az angol pázsitot érdemes elengedni. „Arra kell berendezkednünk, hogy sokkal inkább száraz gyepeket fogunk látni, akár a közparkokban is.”

Bár a kiégett gyep nem szép látvány, mégis fontos szerepe van. „Nagyon hatékonyan takarja a talajt, és ha van pára vagy harmat, azt csapdába ejti, átnedvesíti egy kicsit a talajt, és legalább a talaj felső, mikrobiom rétegét védi a kiszáradástól” – mondta. Épp ezért „a gyepeket is kell valamennyire locsolni, de nem azért, hogy szép zöldek legyenek, hanem azért, hogy a talaj felső rétegét megóvjuk a teljes kiszáradástól.”

A fiatal fákat szerinte különösen védeni kell.

„A fiatal fák az első öt évben, a begyökeresedés időszakában nagyon érzékenyek, életben kell tartanunk őket, hiszen ők a jövő árnyékai. Egyáltalán nem hagyhatjuk őket magukra” – jelentette ki.

Bardóczi Sándor kitért a vízhiány kapcsán újra és újra előkerülő vízlépcsőépítés kérdésére is, amelyet rossz iránynak tart. „A Duna Magyarországon síkvidéki szakaszon folyik, itt nagyjából 7-8 métert esik 100 kilométeren, míg egy hegyvidéki szakaszon, például Ausztriában, 42 métert” - magyarázta.

Szerinte a Duna magyarországi, síkvidéki szakaszán a járulékos költségek óriásiak lennének. Ezért nem támogatja az ilyen beruházást. Emlékeztetett, hogy a Bős–Nagymarosi vízlépcső tervének megtérülését egy nemzetközi közgazdász csapat 200 évre becsülte.

Úgy véli, a vízmegtartásra és a vízszintemelésre más megoldások is léteznek, például a meder szűkítése szabályozó művekkel. „Rehabilitálni kellene a folyók menti, lefűződött mellékágakat is, hogy sokkal nagyobb víztestek legyenek.”

A főtájépítész szerint a tájhasználat megváltoztatására is szükség lenne.

„Ezeket a mély fekvésű területeket az 50-es években a magyar mezőgazdaság nagy büszkén lecsapolta, elvezette a vizeket. Most pedig csodálkozunk, hogy porzik a határ, és nincsenek belvizek” – mondta.

Úgy véli, az ökológiai kiegyenlítő felületek szabályoznák a helyi klímát. Szerinte így több esőfelhő keletkezne az Alföld felett. „Az Alföldön nem a leállított Országos jégkármérséklő rendszer (JÉGER) miatt nincsen eső, hanem azért, mert ezek az ökológiai kiegyenlítő felületek eltűntek.”

Kritizálta a mezőgazdasági támogatási rendszert is, amely egyszer a belvízkár, másszor az aszálykár miatt fizet, ahelyett, hogy a tájhasználat-váltást támogatná. „Támogathatná például, hogy bizonyos típusú területeket fölhagyjanak, és a tájhasználat-váltást segítsék.”

Úgy látja, a politika nehezen érti meg, hogy a tájépítészetben mások a szabályok. „Azt tudja megcsinálni egy kormány, amit az előző előkészített.”

„Egy tájépítész 50 évben gondolkodik. A legkisebb intervallum egy projektnél hét év, mert a tervezés, engedélyeztetés, környezeti hatásvizsgálatok és a tulajdonosi hozzájárulások mind időt visznek el. Ebben az a csapdahelyzet, hogy a politikusok négy évben tudnak gondolkodni.”

Bár léteznek előkészített tervek, mint például a Vásárhelyi-tervhez kapcsolódó víztározók, ezek hasznosítása is akadályokba ütközik. „Ezeknél a víztározóknál az történik, hogy szükségvíztározóként épültek ki, tehát nem vásárolták meg vagy nem kompenzálták azokat a gazdákat, akiknek a területén megépültek.”

Pedig a vízmegtartás nagyon fontos lenne. „A Mediterráneumban rendkívül sok víztartalmú levegő kering, és ez előbb-utóbb lecsapódik az Alpokban vagy a Kárpátokban, tehát ha jön egy nagy árvíz, azt meg lehetne fogni.” Bardóczi Sándor szerint ezeket a tárgyalásokat le kellene folytatni a tulajdonosokkal, hogy onnantől kezdve egy-egy terület vizes élőhely lesz.

A teljes beszélgetés

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
El Niño-jelenség: Különös folyamatokat észleltek az Atlanti-óceánon
Ritka időjárási jelenség, az úgynevezett atlanti „Niña” van kialakulóban a trópusokon. Bár a „La Niñához” hasonlóan az átlagosnál hidegebb tengerfelszín jellemzi, ezúttal nem a Csendes-, hanem az Atlanti-óceán egyenlítői térségében csökken jelentősen a víz hőmérséklete.


A Csendes-óceánon egy El Niño-jelenség erősödik. Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) már arra figyelmeztetett, hogy a közelgő El Niño tovább emelheti a globális átlaghőmérsékletet és fokozhatja a szélsőséges időjárási eseményeket. A rekordmeleg tengervíz miatt egyenesen egy „szuper” El Niño kialakulásának esélye is felmerült.

Most azonban egy ritka és szokatlan légköri jelenség, egy úgynevezett atlanti Niña jelent meg az Atlanti-óceán trópusi vizein - ami nem összekeverendő a La Niñával, ami a Csendes-óceánon fordul elő.

A jelenségről, ami névrokonához hasonlóan szintén hidegebb tengerfelszíni hőmérsékletet okoz a Severe Weather Europe írt részletes elemzést.

Ennek a lényege, hogy

A meleg El Niño és a hideg atlanti Niña óceáni anomáliák légköri hatása kedvezőtlen, ellenséges környezetet teremt a trópusi viharok kialakulásához és megerősödéséhez.

Az európai meteorológiai központ (ECMWF) legfrissebb, augusztusra szóló előrejelzései is ezt támasztják alá. A modellek a hurrikánok fő képződési zónája fölött süllyedő légmozgásokat, magasabb légnyomást és az átlagosnál kevesebb csapadékot jeleznek.

Az előrejelzés szerint ez a száraz, stabil légkör a Karib-térségtől a Mexikói-öblön át egészen az Egyesült Államok keleti partvidékéig elfojthatja a heves trópusi viharok, például hurrikánok kialakulását az amerikai kontinensen.

Az elemzés kitér arra is, hogy a mostani csendesebbnek ígérkező szezon előrejelzést adhat az amerikaiak 2026/2027-es telére is. A tapasztalatok szerint az ilyen évek után gyakran gyengébb, töredezettebb poláris örvény alakul ki, ami hidegebb légtömegek betörését eredményezheti Észak-Amerikában.

Bár a hatás csökkenti a trópusi viharok számát a térségben, a kockázat sosem nulla.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
El Niño: 150 éve nem volt ilyen brutálisan erős a jelenség, 2027 lehet az eddigi legforróbb évünk
A kutatók szerint 150 éve nem látott erősségű El Niño van kialakulóban a Csendes-óceánon. Ez a globális felmelegedéssel kombinálva 2027-et a valaha mért legforróbb évvé teheti.


A Csendes-óceánban erősödő El Niño éghajlati jelenség az előrejelzések szerint legalább 150 éve a legerősebb lehet, és a következő évet szinte biztosan a valaha mért legforróbbá teheti – írja a Nature.

A Berkeley Earth nevű kutatószervezet klímatudósa, Zeke Hausfather szerint a legfrissebb modellek alapján a mostani esemény csúcsa az eddigi rekordot felülmúlja.

A szakértő egy sajtótájékoztatón arról beszélt, a mostani esemény az eddigi rekordot „igazán észvesztő mértékben” fogja felülmúlni.

A szakértő 14 különböző klímamodell eredményeit összevetve azt mondta, a csendes-óceáni vízhőmérséklet csúcsa körülbelül 0,8 Celsius-fokkal lehet magasabb a korábbi, 2015-2016-os rekordnál. Hausfather hozzátette: „nem zárható ki”, hogy a jelenség a globális felmelegedéssel együtt 2027-re akár 1,7 Celsius-fokkal is megemelheti a globális átlaghőmérsékletet az iparosodás előtti szinthez képest.

Ez a bolygót a párizsi klímaegyezményben rögzített 1,5 fokos küszöb átlépésének szélére sodorná

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) legfrissebb előrejelzése szerint négy az öthöz az esélye annak, hogy az év végére egy „nagyon erős” esemény alakul ki, és szinte biztos, hogy az El Niño-körülmények legalább 2027 tavaszáig fennmaradnak. A hivatal szakértői szintén úgy gondolják, hogy légkör és az óceán jelei egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy az eddig mért legerősebb El Niño-jelenség jöhet.

A rekordméretű éghajlati jelenség súlyos következményekkel járhat. A hőhullámok, aszályok, áradások, erdőtüzek és egyéb természeti katasztrófák miatt rengeteg ember élete kerülhet veszélybe, és komoly gazdasági károk keletkezhetnek, ami az egész világon éreztetni fogja hatását.

A Dartmouth College kutatója, Justin Mankin szerinta jelenlegi esemény akár 10 ezer milliárd dolláros veszteséget is okozhat a világgazdaságnak 2032-ig.

A szakértők úgy számolnak, hogy egy korábbi, 1997-98-as erős El Niño 5,7 ezer milliárd dolláros veszteséget hozott az azt követő években - tehát a mostani esemény még az anyagi kár mértékében is minden korábbit felülmúlhat.

Nyár elején a az ENSZ Meteorológiai Világszervezete bejelentette az El Niño kezdetét, és felkészülésre szólította fel a világ kormányait.

A tudósok körében egyelőre még vita tárgya, hogy az ember okozta felmelegedés hozzájárul-e az erősebb és gyakoribb El Niño-jelenségek létrejöttéhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk