Rekviem az Utasellátóért, és nem csak azért a bizonyos borzalmas csokiért, amit imádtunk

Sokan emlékeznek még egy 2000-es, felkavaró bűncselekményre.

Ma, március 9-én, napra pontosan 26 éve történt.

Soproni Ágnes, született Schwartz Ágnes, az 1970-es és 80-as években filmekben, tévéjátékokban, színházban és szinkronban egyaránt foglalkoztatott színésznő volt. A sikeres pálya 2000 márciusában tragikus véget ért.

Ezt követően a 21 éves fiatalember

Fél éven át senki nem tudta, mi lehet a nővel, ám akkor az államigazgatási eljárásból gyilkossági nyomozás lett.

A vallomások szerint L. Zsolt egy kábeldarabbal fejbe verte az alvó asszonyt, aki erre felriadt. Dulakodni kezdtek, s eközben a fiatalember megfojtotta a nőt.

A gyilkosság után a holttest mellett néztek végig egy filmet, hogy miként tüntessék el a maradványokat. A két fiú ezután hajnalig kocsikázott, és 50 ezer forintot azonnal le is vettek az áldozat bankszámlájáról.

Az utolsó üzenet azt tartalmazta, hogy „etesd meg a kutyákat”. Barátja eközben feldarabolta a holttestet, nejlonzsákba csomagolta, majd a Solymár közeli erdőkben együtt ásták el.

A fiút az anyagiasság állandóan feszítette, rendszeresen kért kölcsön, emellett mobiltelefonokkal üzletelt; hajléktalanokat vett rá, hogy a nevükre mobiltelefont vegyenek neki, amelyeket aztán ő pénzzé tett.

A barátjával ellopták Soproni Ágnes Fiat Seicentóját is, amit szétbontottak és az alkatrészeket értékesítették. A fiú úgy gondolta, akkor tud anyagiak terén új életet kezdeni, ha a számára "útban lévő" anyja meghal.

Mivel nem mert kezet emelni az anyjára, 8 millió forintot ígért barátjának a gyilkosságért, amiből végül 400 ezer forintot fizetett ki. Abban a tudatban élt, hogy a gyilkosság után azonnal hozzájut a vagyonhoz. „De magával a holttá nyilvánítási eljárással nem volt tisztában, nem tudta, hogy a vagyonhoz csak öt év múlva fér hozzá. Később ez komoly csalódást okozott neki” – jegyezte meg Petőfi Attila vezérőrnagy a Blikk cikke szerint.

Annak idején a bűnügy tárgyalásakor kiderült, hogy rendőri mulasztás is történhetett.

"A mindvégig zárt ajtók mögött folyt büntetőperről annyit közöltek a hatóságok, hogy a rendőrezredes 2000. február 14-én

A tiszt azonban erről csak Soproni Ágnes meggyilkolása után, március 30-án tájékoztatta elöljáróját" - írta az Index akkoriban.

A Legfelsőbb Bíróság 2003-ban jogerősen életfogytig tartó fegyházra ítélte a tettest és a felbujtót; a döntés szerint L. Zsolt legkorábban 35, P. András 40 év elteltével bocsátható feltételesen szabadlábra.

A színésznő egykori budai villája a gyilkosság óta üresen áll. Mára nemcsak leromlott állapotú, hanem gyakorlatilag romhalmaz. Ami mozdítható és értékes volt, azt már elhordták a házból. A pusztuláshoz egy, az üres ingatlanba beköltözött hajléktalanok által okozott tűz is hozzájárult.

Már csak az urbexesek keresik fel, hogy évről évre bemutassák, hogyan néz ki a ház, mi maradt belőle.

Az ügy a magyar kriminalisztika egyik legbrutálisabb eseteként vonult be a történelembe.

Az alábbi videón az elhagyott villa látható:

Képzeljünk el egy szobát a pesti belváros szívében. Nem egy palotát, nem is egy miniszteri dolgozót, hanem egy egybenyitott, kéthelyiséges szállodai szobát. Az egyik sarokban egy gyalupad áll, a levegőben „cabanos” szivar sűrű füstje terjeng. A falon költők arcképei lógnak, az asztalon pedig nem államiratok, hanem egy tölgyfa doboz. A díványon egy idősödő, köpcös úr ül, akihez reggeltől estig zarándokol a nemzet színe-java: arisztokraták, politikusok, újságírók. Ez a 72-es szoba az Angol Királynő szállóban, a lakója pedig Deák Ferenc, a haza bölcse. Itt, a forgács és a szivarfüst között születtek meg azok a gondolatok, amelyek elvezettek a kiegyezéshez és egy új korszakhoz.

Deák Ferenc 1854. november 11-én, Szent Márton napján költözött végleg Pestre, hátat fordítva a zalai gazdálkodásnak. Pár nap után az Angol Királynőben telepedett le, amely a mai V. kerületben, a korabeli politikai és társasági élet epicentrumában állt, közel a mai Vigadóhoz. A döntés mögött egy tudatos stratégia húzódott: Deák felismerte, hogy a valódi befolyást csak a központból, a sűrűjéből lehet gyakorolni.

– írta már évekkel korábban. A hotel nem csupán lakhely volt, hanem egy nyitott ajtajú, informális politikai szalon, ahol a délelőtti órákban bárki felkereshette, aki az ország sorsát a szívén viselte. Amikor 1854-ben Pestre érkezett,

A kortársak szerint Deákot a „szinte megdöbbentő józansága” tartotta távol a házasságtól. Nem volt aszkéta, kedvelte a nők társaságát, de hiányzott belőle az a szenvedély, ami egy ilyen kötelékhez kell. Ezt a távolságtartást ő maga is finom öniróniával kezelte. Egy baráti beszélgetés során, amikor a nősülés került szóba, mosolyogva zárta le a témát. „No lásd, ha megházasodtam volna, most vén asszony várna rám a szobában s talán a nyoszolyában is” – rögzítette a pillanatot Eötvös Károly a Deák Ferencz és családja című művében.

A 72-es szoba világa a puritán egyszerűség és a szellemi pezsgés különös egyvelege volt. Nevelt gyámleánya, Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona visszaemlékezései szerint a nappali központi eleme az íróasztal volt, amely felett Vörösmarty, Kisfaludy, Kölcsey és Berzsenyi arcképe függött.

A másik meghatározó bútor a dívány volt, amelyen üldögélve fogadta vendégeit. A lakosztály hamarosan fogalommá vált. „Pesten, Deák Ferenc szobája az »Angol Királynő« szálló hetvenkettedik száma alatt, volt az a hely, hova az ország előkelői, a nemzet művelt köre elzarándokolt…” A napirend egyszerű volt: a délelőtt a nyitott fogadóóráké, a délután pedig a bizalmas megbeszéléseké, amikor például gróf Andrássy Gyula érkezett egyeztetni.

Amikor nem dolgozott, a gyalupad mellett talált kikapcsolódást, fafaragással, pipafejek és sétapálcák készítésével foglalatoskodott.

Egy ilyen életforma fenntartása komoly anyagi hátteret igényelt. Deák pénzügyi modellje éppolyan letisztult és racionális volt, mint a politikai stratégiája. Amikor 1854-ben eladta Kehida körüli, ezer holdas birtokát gróf Széchenyi István feleségének 55 000 forintért, az ügylet nem egyszerű adásvétel volt. A vételár egy részéből rendezte adósságait, a fennmaradó tőkéből pedig

Ehhez jött még hozzá az országgyűlési tevékenysége idején kapott évi 2100–2200 forintos képviselői tiszteletdíj.

A korabeli összegek mai értékének meghatározása két eltérő módszerrel lehetséges. Ha a forint vásárlóerejét vesszük alapul, egy 1867-es forint ma körülbelül 4758 forintnak felel meg. Ezzel számolva Deák teljes éves jövedelme mai áron 24–32 millió forint között mozgott, a kétszobás szállodai lakrész becsült éves díja pedig 2–5 millió forint körül lehetett. Egy másik megközelítés az aranyfedezet:

A 72-es szoba azonban több volt, mint egy kényelmes lakhely; a modern magyar politika egyik legfontosabb műhelyévé vált. Itt formálódtak az 1861-es felirati javaslat kulcsmondatai, itt született meg a híres „Húsvéti cikk” koncepciója 1865-ben, és itt zajlottak a kiegyezéshez vezető legfontosabb háttéregyeztetések. Deák a puritán környezetben, a ceremóniákat mellőzve teremtett olyan légkört, ahol a lényegről lehetett beszélni. Jellemző, hogy 1867-ben Ferenc József koronázásának pompáját betegségre hivatkozva kihagyta, és a szobájában maradt.

Élete utolsó szakaszában egészsége megromlott. 1875 közepén elhagyta az Angol Királynőt, és nevelt gyámleánya otthonába költözött. A 72-es szoba csendes lett, a politikai zarándokhely bezárta kapuit. Deák Ferenc 1876. január 28-án hunyt el.

Pontosan 360 éve, március 1-jén fejedelmi esküvő pecsételte meg nemcsak két fiatal, hanem az egész ország sorsát.

A 21 éves I. Rákóczi Ferenc Zborón vette feleségül a mindössze 17 esztendős Zrínyi Ilonát.

A menyegzőt országos jelentőségű eseményként szervezték meg, mely a kereskedelem és a politika közös érdekei mellett az országegyesítés terveit is szolgálta - írja a Rubicon Online. A vőlegény anyja, Báthory Zsófia uralkodói családból származó feleségről álmodozott fia számára, a menyasszony pedig apjával, Zrínyi Péter horvát bánnal és Aurorika húgával érkezett a Sáros vármegyei esküvőre.

1672-ben született lányuk, Julianna Borbála, majd 1676. március 27-én a borsodi Borsi kastélyában a várva várt fiú örökös, a későbbi szabadságharcvezető, II. Rákóczi Ferenc. A családi boldogság azonban nem tartott sokáig.

A tragédia után az özvegy elérte, hogy a gyermekei gyámja maradhasson. 1682-ben feleségül ment Thököly Imréhez.

Második férje elfogása után egyedül védte Munkács várát a császári seregek ellen. Ám 1688-ban kénytelen volt feladni Munkácsot.

A Rákóczi-gyerekek az uralkodó gyámsága alá adattak, azon kikötéssel, hogy a fejedelemasszony velük együtt rangjához illő kísérettel Bécsben fog lakni.

I. Lipót a gyermekek neveltetésének felügyelőjévé Kollonics Lipót akkori németújhelyi püspököt jelölte ki.

Négy nap múlva az ifjú II. Rákóczi Ferencnek búcsút kellett vennie édesanyjától, és elvitték a a csehországi Neuhausba, hogy a jezsuiták ottani kolostorában neveltessék.

II. Rákóczi Ferenc Emlékirataiban így emlékezett vissza az utolsó találkozásra: „bárcsak Uram elibéd vittem volna könnyeimet, melyek anyám utolsó ölelésekor szemeimből ömlöttek. Utolsót mondok, mert többet nem engedték, hogy lássam őt… mert igen nagy volt köztem és néném közt a gyengéd érzelem, amely mindkettőnk részéről anyánkban egyesült, ő pedig viszonozta azt.”

Zrínyi Ilonát Bécsben tartották túszként. 1692-ben Thököly Imrének sikerült egy fogolycserével kiváltania, ekkor hagyta el végleg az országot.

Férjével az Oszmán Birodalomba, Nikomédiába (a mai İzmitbe) költözött, és 1703-ban bekövetkezett haláláig soha többé nem látta sem hazáját, sem a gyermekeit. Hamvait fiával együtt 1906-ban szállították Magyarországra, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra.

Via Rubicon, Szinnyei József

114 éve született Budapesten Alfonzó, polgári nevén Markos József. Ha létezik a magyar humorban olyan mondat, amely egyszerre idéz meg egy komikus figurát és egy egész nemzet huszadik századi történelmét, az az övé: „Ide figyeljenek, emberek!”. A szállóigévé vált köszönés mögött nem egy poén, hanem egy fogadalom állt: a munkaszolgálat poklában egy emberséges keretlegény szólította meg így a foglyokat, és a fiatal artista megfogadta, ha túléli, ezzel a mondattal köszönti majd a közönségét. A gesztus, amely a színpadon a figyelemfelkeltés eszköze lett, a valóságban a túlélés és az emberség szimbóluma volt.

A humor nála nem pusztán tehetség, hanem kőkemény mesterség és tartás volt.

A pálya a családi baromfiüzletben és egy autószerelő-műhelyben indult. Markstein Józsefként látta meg a napvilágot, ikertestvére, Árpád csecsemőkorában elhunyt. Az iskolával hadilábon állt, a fizikai munka viszont korán a vérébe ivódott. Hamar beszippantotta a pesti Angol Park és a varieték világa, ahol a test és a játékosság végleg egybekovácsolódott.

A húszas évek végétől Joe Stan néven járta a világot, mint artista és pankrátor.

bejárta Bulgáriát, Egyiptomot, Szudánt és Libanont. Ezek a vándorévek nemcsak színpadi rutint adtak neki, hanem egy olyan nemzetközi, soknyelvű közeg tapasztalatát, amely később a paródiáinak univerzális gesztusaiban csapódott le. Nem kellett érteni a nyelvet, amit karikírozott, mert a mozdulatai mindenki számára egyértelműek voltak. A világszínpadon szerzett tapasztalatát azonban a történelem írta felül.

A második világháború alatt egy rendelet megtiltotta az angol és francia hangzású művésznevek használatát, így a Joe Stan név a múlté lett. A magyar kabaré egyik legikonikusabb alakja egy spanyol király halálhíréből merített ihletet: a rádióban hallotta, hogy elhunyt XIII. Alfonz, és 1941-től Alfonzóként lépett fel.

és ekkor született meg a már említett, legendás köszönésének ígérete is. A háború után újult erővel vetette bele magát a pesti éjszakába. A Royal Revü, a Kamara Varieté és a Moulin Rouge színpadai után a Vígszínházban is feltűnt, majd 1951-től a Vidám Színpad meghatározó tagja lett. A színpadi rutin a televízió megjelenésével új nyelvet tanult. 1969-ben Érdemes Művész címmel ismerték el munkásságát, hetvenedik születésnapján pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát vehette át.

A televízió országosan ismertté tette, ikonikus számai beégtek a kollektív emlékezetbe. A „Ványadt bácsi” című Csehov-paródiában a nagy orosz lélek fájdalmas pátosza egyetlen mozdulattal vált nevetségessé és szánalmassá. Komolyzenei karikatúrái, amelyekben a pálcáját lengető karmestert vagy a barokk vonósnégyes manírjait figurázta ki – sokszor fiával, Markos Györggyel közösen –, a komolyzene pátoszának udvarias, de kíméletlen kipukkasztásai voltak. A televíziós etűdök és reklámok jelmondatai szállóigévé váltak: „Megvette már az e hetit?”, „Van egy fölösleges százasa?”.

Csukás István 1973-as regényéből, a Keménykalap és krumpliorrból 1974-ben készült tévésorozat. Bagaméri, az elátkozott fagylaltos szerepére eredetileg Major Tamást kérték fel, de végül Alfonzó kapta meg.

A rendező, Bácskai Lauró István hagyta, hogy a színész bevigye a karakterbe artistamúltját és pantomimes tudását, így a figura több lett egy egyszerű negatív hősnél. Az ő Bagamérije egy esendő, groteszk művész, akinek a fináléban is kiemelt szerep jutott. A sorozat és a belőle készült moziváltozat nemzetközi sikert aratott, a figura pedig önálló életre kelt. Csukás István később így emlékezett:

A siker mögött kőkemény műhelymunka állt. A hetvenes években az Állami Artistaképző Intézetben tanította a bohócmesterséget, és rendszeresen visszatért a Fővárosi Nagycirkusz porondjára is. A szakmai szigor a magánéletében is jelen volt. Fia, Markos György visszaemlékezései egy olyan apáról tanúskodnak, aki a teljesítményben hitt, nem a kivételezésben.

– idézte apja szavait a Színház.hu-n. Ez a puritán profizmus mély sebeket is hordozott. Felesége, Weisz Anna 1975-ös halála után hosszú időre magába zárkózott. A róla szóló anekdoták szerint halála előtt fiának csak ennyit mondott: „Ne csinálj pánikot.” - mesélte Markos György a Vaskarika.hu portálnak. 1987. május 31-én, 75 évesen hunyt el.

A kultuszát gyakran mítoszok veszik körül. A kedves családi tréfa, miszerint szökőnapon született, a mai napig tartja magát, de a hivatalos dokumentumok szerint a születésnapja február 28-án van. Művészete a magyar humor térképén különleges helyet foglal el. Kornis Mihály író klasszikus mondata szerint: „Hofi előtt úgy hat, mint Aiszkhülosz Szophoklész előtt.” Ez a hasonlat nem rangsort állít, hanem rámutat, hogy Alfonzó alapokat teremtett. Humora nem avult el, mert a gesztusnyelv, az időzítés és a karakterparódia időtlen.