Nemmeghatározó AI-gép a laborban? – a brit tudósok bejelentése után elszabadulhat a pokol a lombikbébi-klinikákon

– erre figyelmeztetett a Meteorológiai Világnapon (március 22.) az ENSZ meteorológiai szervezete, a Meteorológiai Világszervezet – írta a BBC. A káros folyamatot például az olyan melegítő gázok kibocsátása gyorsítja, mint a szén-dioxid.

A jelentésre reagálva António Guterres ENSZ-főtitkár egy videóüzenetben figyelmeztetett :

– mondta Guterres, aki szerint az országoknak át kellene térniük a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára, hogy „klímabiztonságot, energiabiztonságot és nemzetbiztonságot” teremtsenek.

A rekordmértékű „energia-egyensúlytalanság” 2025-ben új csúcsra melegítette az óceánokat, és tovább olvasztotta bolygónk jégsapkáját. A légköri szén-dioxid-szint legalább kétmillió éve nem volt ilyen magas.

Celeste Saulo, a WMO főtitkára szerint a folyamatoknak beláthatatlan következményei lesznek:

– mondta a professzor.

A globális jelenségeknek már ma is kézzelfogható hatásai vannak. Az Egyesült Államok délnyugati részén jelenleg rekorddöntő, korai hőhullám tombol, az elmúlt napokban helyenként 40 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A World Weather Attribution csoport tudósai pénteken végzett gyors elemzésükben arra jutottak, hogy mindez „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna az ember okozta éghajlatváltozás nélkül.

A kutatók kiemelten figyelik a Csendes-óceánt is. A hosszú távú előrejelzések szerint ugyanis igen valószínű, hogy 2026 második felében kialakulhat egy melegedő El Niño-fázis. Ez a természetes melegedési jelenség a meglévő, az ember okozta hatásra ráerősítve újabb hőmérsékleti rekordokat hozhat.

– mondta Dr. John Kennedy a WMO-tól.

A tudományos vélemények mellett élénk politikai vita zajlik arról, milyen ütemben és módon kellene reagálni a helyzetre. Míg az ENSZ és a WMO a fosszilis energiahordozókról a megújulókra történő gyors átállást sürgeti, több nemzetközi szervezet és energiaszektor-szereplő az ellátásbiztonság és a megfizethetőség miatt a fokozatosabb átmenetet tartaná indokoltnak.

Az elmúlt 11 év volt a Föld 11 legmelegebb éve az 1850-ig visszanyúló adatok szerint. Tavaly a globális átlagos léghőmérséklet mintegy 1,43 Celsius-fokkal haladta meg az „iparosodás előtti” idők szintjét. A La Niña nevű természetes időjárási hatás átmeneti lehűtő hatása miatt 2025 nem volt olyan forró, mint 2024, amelyet az ellentétes fázis, az El Niño felerősített, de így is a három legmelegebb év egyike volt a feljegyzések kezdete óta. A Föld gleccserei - a rendelkezésre álló előzetes adatok szerint - 2024/25-ben az öt legrosszabb év egyikét élték meg, miközben a tengeri jég mindkét sarkvidéken tavaly nagy részében rekordközeli vagy rekordszinten alacsony volt. A Föld többletenergiájának több mint 90 százaléka az óceánokat melegíti, ami árt a tengeri élővilágnak, erősebb viharokat okoz és hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez is.

Az utóbbi hetekben-hónapokban egyre több figyelmet kaptak azok a jóslatok, amelyek szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban rázza meg és alakítja át a gazdaságot, illetve a munka világát. Egy sokat idézett jegyzet, az úgynevezett „Doomsday AI memo” például azt állítja, hogy az ügynök alapú mesterséges intelligenciák megjelenése már a közeljövőben gyökeresen átalakíthatja a gazdaság működését, és tömegesen tűnhetnek el a fehérgalléros állások. Az ilyen forgatókönyvek erős reakciókat váltanak ki: a tőzsdéken erős kilengések következtek, a technológiai cégek körüli várakozások és a munkaerőpiaci félelmek pedig azt mutatják, hogy az AI-val kapcsolatos elképzelések egyszerre hordoznak reményt és bizonytalanságot.

Rab Árpád digitális kultúra szakértő, jövőkutató szerint a mesterséges intelligencia kétségtelenül komoly hatással lesz a gazdaságra, de a változások nem egyetlen pillanat alatt következnek be. Az AIToday.hu-nak adott interjúban levezette, hogy az AI hogyan épülhet be a mindennapi rendszerekbe, miként alakulhat át a munka világa, és miért lehet kulcskérdés a következő években az, hogy valójában mennyit ér a ma még a csak belé vetett hit alapján beárazott mesterséges intelligencia.

– Nemrég megjelent a gazdasági AI-apokalipszissel fenyegető „Doomsday AI memo”. Ez a jegyzet 2028-ra datálta, hogy az ügynök alapú AI-ok által alakított gazdaság nagyon másképp fog kinézni, mint a mostani. Ön szerint mennyire tekinthető a következő néhány év reális forgatókönyvének a Doomsday AI memo – és főleg az az állítása, hogy a fehérgalléros állások ilyen rövid idő alatt eltűnnek?

– Egyrészt: hangzatos címről van szó. A „Doomsday” amúgy is olyan fogalom, amit szoktak használni, például a klímaváltozás kapcsán, hogy érezzük: jön valami határidő, amikor minden megváltozik, és helyrehozhatatlan lesz. Itt ezt én abszolút nem gondolom, mint ahogy az sem, hogy az AI-alapú ügynökök teljesen elvesznek munkaköröket és mindent megváltoztatnak, pláne nem ilyen rövid idő alatt. Az viszont, hogy nagy hatással lesz és rengeteg új árazási és kihívással kapcsolatos gond jön, az biztos. Persze itt nem az egész világról beszélünk, hanem a fejlett világ bizonyos országairól és munkaköreiről. Ez azért pontos, mert egy rendszert mindig más rendszerek kontextusában kell nézni. Hogyha például bizonyos szellemi munkáknak az értéke lecsökkent, mert már nem lehet annyi pénzt kérni érte, mert az automatizáció elvégzi a munka egy részét, az óhatatlanul azzal jár együtt, hogy más munkaköröknek az értéke megnő: amelyek mondjuk kétkeziek, vagy jelenlétet, vagy másfajta hitelességet igényelnek.  A piac mindig ilyen árapály-jellegűen mozog. Olyan, hogy hirtelen eltűnik a pénz a teljes gazdaságból és mindenki munkanélküli lesz, nem történik, és ha mégis, akkor sem három év, hanem hosszabb időtartam alatt. Egy ideig például sikeresnek láttuk a jogászi munkakört, mert egy biztos szaktudásért biztos jövőt ad, és amikor elképzeltem a gyerekem jövőjét, mondtam neki, hogy legyél jogász, mert akkor biztos lesz munkád.

Másrészt az ilyen híradások vagy híresztelések szerintem azért is helytelenek, mert a mesterséges intelligencia el fog bújni. Most még beszélünk a mesterséges intelligenciáról, de ahogy közeledik a valósághoz, úgy egyre inkább annak a valóságnak a folyamatairól fogunk beszélni. Most még azt mondjuk, hogy a mesterséges intelligencia mi mindent csinál az egészségüggyel, de amikor majd szépen beépül egy csomó helyre, akkor arról fogunk beszélni továbbra is, hogy „az orvos munkája”, a „szakdolgozó munkája”, a diagnóziskészítés és a receptírás, és mindebben persze lesz mesterséges intelligencia, csak már nem fogunk beszélni róla.

Amikor az AI közelebb kerül a valósághoz, akkor azt mondjuk majd, hogy az orvos már könnyebben adminisztrál. Miért? Mert van egy ilyen szoftvere? Milyen az a szoftver? Persze van benne egy AI. Szóval már nem lesz annyira lényeges. És minél közelebb kerül a valósághoz, annál jobban beárazódik: tudni fogjuk, hogy mennyit ér. Ebben a pillanatban már nem a mesterséges intelligenciáról és nem arról fogunk beszélni, hogy az AI-ügynökök világa jön el, hanem azt mondjuk, hogy a munkakörökben, bizonyos helyeken megjelenik egy árazás. Ha egy kórház üzemeltetése AI ügynökkel, nem tudom, egymilliárd, AI nélkül meg kétmilliárd, akkor tudni fogom, hogy az AI egymilliárdot ér, mert annyi spóroltam meg vele. De nem AI-ként fogok tekinteni rá.

– Ez az álláspont teljesen logikus, mégis érdekes látni, hogy a Doomsday jegyzet megjelenése milyen tőzsdei pánikot váltott ki – legalábbis ideiglenesen. Ez a reakció mit árul el az AI-jal kapcsolatos várakozásokról és félelmekről?

– Ezt olyan kontextusban érdemes nézni, hogy az emberiség nagyon sok változást átélt a technológia mentén az utóbbi 150 évben. Mi vagyunk a legsikeresebb faj: megdupláztuk, lassan megtriplázzuk az élettartamunkat. Az egész világot be kell látni, a látóhatáron túli dolgok is számítanak, az összvagyon a 250-szeresére nőtt stb. – ezek jó trendek, de közben vannak olyan gazdasági folyamatok is, amiben van virtuális tőke. Ez olyan tőke, ami igazából tőzsdei: beárazzuk, hogy egy cég ennyit, vagy annyit fog érni, meg vannak konkrét munkák, amiket be tudunk árazni, hogy mennyibe kerülnek. És a piac – ahogy mondtam az előbb – árapállyal mozog: ha kevés van egy szakemberből, akkor többet tud kérni a munkájáért, nagyobb mozgástere van, olyankor odaáramlanak a dolgozók, amikor viszont sokan lesznek, akkor meg inflálódik.

Azt is látjuk, hogy ezek jelenleg üzleti szolgáltatásként léteznek, elég koncentráltan: igazából elég kevés cég gyártja a hozzá szükséges processzorokat, kevés helyen van meg olyan mértékű szaktudás, ami az AI fejlesztéséhez kell, és akkor az a kérdés merül fel, hogy jó, de akkor ez mennyit ér. Ha azt mondom, bármennyit, mert ez a jövő, akkor a tőzsdei árazás mentén a csillagos égig elmehetünk. Ha azt mondom, amiről az előbb beszéltünk, hogy már közeledik a valósághoz, és meg tudom mondani, mennyit ér, hiszen például vízgazdálkodást tudok vele megoldani egy megyében, és ennyivel meg ennyivel javul tőle az emberek életkörülménye, és ennyi energiát éget el közben, viszont annyit meg megspórol, akkor a kettő különbözetéből látom, mennyit ér.

Most folyik a mesterséges intelligencia árazása, ami nagyon nehéz témakör. Megmondani pontosan például, hogy ha egy munkahelyen bevezetem a mesterséges intelligenciát, akkor mennyit spórolok időben, pénzben stb. És itt rengeteg oda-visszahatás van, hiszen az emberek sokszor maguk tompítják „emberi hatékonytalansággal” a gépi hatékonyságot. Lehet, hogy a levelezésem hatékonyabbá válik, mert a mesterséges intelligencia összegzi a leveleket, sőt, segít nekem a levél megírásában, de ha az ahhoz vezet, hogy még hosszabb leveleket írunk és még többet, akkor igazából nem javul a hatékonyság, hanem csak nagyobb lesz a zaj. És ezek a mérések most folynak.

A mesterséges intelligencia tőzsdéje ugyanezért tud nagyon mozogni, mert az a kérdés, hogy mennyire hiszünk abban, hogy ez mindent megváltoztat. Biztos, hogy nem érnek annyit, mint amennyit a virtuális tőke jelenleg beszél róluk. Azt nem tudjuk, hogy pontosan mennyit érnek, ezért ilyen kilengések várhatóak, de ez nem biztos, hogy érinthet egy társadalmat. Ez érinthet egy adott céget, hogy éppen mekkora vagyona van, de ez nem jelenti mindjárt azt, hogy az embereknek lesz kevesebb pénze, kivéve persze, ha olyan részvényeket vettek.De ez nem azt jelenti, hogy összeomlik a mesterséges intelligencia, meg a piaca, és nem is lesz, hanem csak azt jelenti, hogy lehet, hogy bizonyos cégek nem fognak olyan sokat keresni egy adott időszakban. Minél közelebb kerülünk – és ígérem, utoljára mondom el – a valósághoz, annál stabilabban fogjuk látni, hogy mi mennyit ér. És azt láttuk már, ugye, hogy a részvénypiacon mindenféle cég szerepel. Vannak, amiket nagyon jól be tudunk lőni. Ha mondjuk bútorokat gyárt: ennyi meg ennyi bútort tud eladni, ennyibe kerül a fa, az előrejelzései szerint ennyi bútort fog gyártani, ebből látjuk kb. mekkora lesz a bevétele. Ha ez több, mint tavaly, akkor megveszem a részvényeit és osztozom a sikerében. Be tudom lőni. Az AI-t viszont még nem tudjuk belőni. Ezért biztos vagyok benne, hogy lesznek is nagy ugrálások.

De ezt két szempontból azért folyamatosan követni kell. Az egyik ugye az egyéni, vagy a céges haszonszerzés, hiszen itt tőzsdei dologról van szó: befektetések múlnak rajta, nagyon sok embernek nagyon sok pénze múlhat rajta, de ez az üzleti oldal. A másik, hogy azért nem mindegy, hogy a piac mennyire stabil. Például, ha én egy bizonyos cég termékére ráoptimalizálom a saját cégem működését, és ha az a cég tönkremegy a tőzsdén, akkor ez nyilván egy kockázat. Tehát egy olyan piacon, ahol nagy mozgások lehetnek, ott óvatosan kell bánni a külső szereplők felé való kiszolgáltatottsággal.

– Ez ugye a gazdasági rész, de a gyakorlatban, amikor mondjuk munkahelyekre vonatkoztatjuk ezt az egészet, és tömegesen megjelennek az ügynök alapú AI-ok, akkor mely gazdasági területeken és milyen fajta átalakulás indulhat el? Akár idefűzve rögtön Mustafa Suleyman Microsoft-vezér véleményét, aki azt is mondta, hogy a fehérgalléros állásokért már 2028-ra eljön az AI. Szóval álláspiac szempontjából milyen átalakulás jön?

– Suleyman könyvei és meglátásai nagyon jók. Mindenképpen nagyon jó dolgokat ír, én is olvasom és szeretem a könyveit. És igen, az AI biztosan felforgatja a piacot. Az is biztos, hogy itt van egy sokk, hiába tudjuk és beszélünk róla tíz éve, hogy fejlesztik a mesterséges intelligenciát. De, emlékszem, még a tíz évvel ezelőtti konferenciákon is, amelyekre meghívtak előadni, két témakör volt. Az egyik kicsit a lélekről szólt: az öntudat, az öntudatra ébredés, mi is történik, teremtünk vagy építünk. Ez inkább, mondjuk úgy, filozófiai megközelítés volt. A másik téma viszont az volt, hogy igen, közeledik a mesterséges intelligencia, ami végül is egyfajta intelligens automatizáció, és valahogy ez a közhangulat érződött ezeken a konferenciákon: igen-igen, meg fog támadni munkahelyeket, de valahogy mindig arra jutottak, hogy biztos valaki másét, vagy biztosan az alacsonyabb szintű munkákat. És akkor megérkezett a generatív mesterséges intelligencia, és sok modell a szellemi dolgozókat támadja. Aztán a humanoid robotok terjedésével majd a fizikai dolgozók is átélhetnek egy ilyen sokkot, ha azt látják, hogy most már a robotok cipelik a tárgyakat egy logisztikai területen, vagy akár festenek, vagy akár embereket gondoznak. Tehát ezt a sokkot, hogy úgymond senki munkája nincs biztonságban, ezt átéltük, és olyan szempontból igaz, is, hogy létezik ilyen alternatíva. De emellett vannak más fontos trendek.

Nincs elég orvos, nincs elég tanár stb. Abszolút nem arról van tehát szó, hogy el akarja venni bárki egy orvosnak a munkáját, hanem az, hogy hogyan tudjuk segíteni az orvosok munkáját úgy, hogy mondjuk gyorsabban képezzük ki őket, vagy a mindennapi munka során könnyebb legyen nekik. Tehát itt egy ember-gép együttműködésről van szó. És ezek nagyon drága technológiák – erről sokszor elfeledkeznek, mert a társadalom mindennapi megélésében ez egy ingyenes technológia: leírok neki valamit, az AI pedig válaszol. Az e-bizniszben mindig van egy ilyen ingyenes megoldás, de az sose olyan minőségű, és a másik amúgy drága. Egy átlagos ChatGPT-felhasználó, aki ingyen használja, havi 20-30 ezer forintba kerül az üzemeltető cégnek, jelen esetben az OpenAI-nak, mert rengeteg energiát fogyaszt, rengeteg kutatás-fejlesztési pénz volt benne, karban kell tartani stb.

Ezt, meg ezt a feladatot ki tudom gépnek adni, mert itt nem szükséges a fizikai jelenlét, azt, meg azt viszont nem tudom kiadni, mert szükséges mondjuk egy kézfogás, vagy, hogy egy irodában üljenek és a többi. Tehát ez egy jóval bonyolultabb árazás lesz. És a mesterséges intelligenciák azok szoftverek és gépek. Sokat lehet arról beszélgetni, hogy mikor mennyire működnek jól, közben egyetértünk abban, hogy folyamatosan fejlődnek. Tehát, hogy erre alapozni, hogy most éppen hallucinál, vagy nem, ez fölösleges, hogyha hosszútávról beszélünk, de azért mindig szükség lesz egy validátorra. Nem önálló jogi személyiségek, nem döntéshozók, nem vállalnak felelősséget, ezek üzleti szolgáltatások.

Pont azért, mert hatékony eszközök - ezt mindig láttuk. Tehát ahogy terjed az internet, ahogy terjed a mobilinternet, ahogy terjed a web 2.0, az mindig elvesz bizonyos feladatokat és történik egy újraárazás, hogy alapvetően az információs társadalom a munkanélküliséget növeli, de azt, hogy ezt negatívan vagy pozitívan fogjuk föl, ez igazából kontextus kérdése, mert a pozitív az az, hogy ugye tudjuk, hogy most túl sokat dolgozunk és túl kevesen vagyunk rá. Kiégés, túlhajszoltság, nincs időnk megmenteni a Földet, nincs idő a családra, túl sokat dolgozunk.

És akkor az a kérdés, hogy akkor ez pénzügyileg hogy jön ki. A támadást szerintem mindenki érzi, ezt érdemes szerintem egy konstruktív energiává fordítani, és azon elgondolkodni, hogy én mit szeretnék dolgozni a jövőben, mi az, amit kiadnék egy gépnek, mi az, amit nem, mi az, amit tanulnom kell, mi az, amiben én több vagyok, mint ugyanazok a társaim, akik ugyanazt a technológiát használják.

Úgyhogy első körben úgy tűnik, hogy a szellemi munkahelyeket szétveri, de igazából az történik, hogy fölemeli az emberi értékeket, elveszi a rutinszerű munkákat, és aki a rutinszerű munkákat szerette, az nagyobb kockázatban van, akik meg mondjuk a több kérdezést, a világhoz közelállást, azok meg azt érzik, hogy kaptak egy olyan eszközt, ami továbbviszi őket. De alapvetően szükségünk van rá, mert sok kihívás van előtte, amihez sok együttműködésre, meg sok IQ-ra van szükségünk, és ezt adja meg az AI. Van előttünk egy klímaváltozás, van előttünk egy életminőség tartásának a szándéka, nagyon sok minden van, és ezekhez kelleni fog. Ezek újra fognak árazódni, csak ez az időszak, ami pont most van, ez a következő 2-3 év, ez nagyon turbulens.

Az AIToday.hu-n folytatódó interjú további részében Rab Árpád

- kifejti, hogy a digitalizáció hogyan gyorsította fel a korszakváltó technológiák terjedésének időtartamát fél évszázadról csupán 1-2 évre,

- elmagyarázza, hogy miért érezzük többnek az AI-t egy innovatívabb kütyünél, holott statisztikai szoftverről beszélünk,

- szót ejt róla, hogy a mesterséges intelligencia hogyan nehezíti annak megítélését, mennyit is ér a szellemi munka és a szakértői tudás,

- arról is beszél, hogy az AI-t gyakran önmagában szemléljük, pedig tágabb társadalmi és gazdasági környezetben igazabb arcát mutatja,

- foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit okoz az AI egy olyan értékválságokkal teli korszakban, mint a mostani,

- rámutat, hogy miért kérdőjelezzük meg egyre többen, hogy hogyan éljünk, és egyáltalán meddig tart a gyerekkorunk,

- mérlegeli a mesterséges intelligencia katonai felhasználásának lehetőségeit, valamint azt, hogy az AI felett gyakorolt technológiai uralom hogyan válhat szó szerint fegyverré - ráadásul kiválasztott kevesek kezében.

FOLYTATÁS AZ AITODAY.HU-n.

Friss miniszteri rendelet alapján több mint 6300 hektárnyi területet helyeznek országos védelem alá a Balaton déli partján, hogy újraéledhessen a Nagyberek egykori vizes élővilága.

A rendelet előkészítésének újabb lépéseként ma nyilvánosságra hozták a bővítés természetvédelmi kezelési tervének hivatalos tervezetét is.

Az intézkedés többek között Balatonfenyves, Fonyód, Buzsák, Ordacsehi, Kéthely, Lengyeltóti és Táska külterületeit érinti.

A kijelölt területeken belül különböző természetvédelmi kategóriákat határoztak meg. Egy kisebb, mintegy 16 hektáros rész fokozottan védett besorolást kapott, ahol a legszigorúbb előírások érvényesek. A terület egy része emellett a Natura 2000 hálózathoz is kapcsolódik, ami európai szintű jelentőséget ad a térségnek.

A most védetté nyilvánított, alacsonyan fekvő, időszakosan vízjárta vidék kiválóan alkalmas a víz visszatartására, ami kulcsfontosságú a táj természetes működésének helyreállításában. A szakemberek szerint a Nagyberek jövője azon múlik, sikerül-e újra közelebb hozni az egykori természetes állapotokat. Ha a tervek megvalósulnak, nemcsak a biológiai sokféleség erősödhet, hanem egy, a klímaváltozás hatásainak jobban ellenálló táj is kialakulhat.

A természetvédelem 2025-ben új lendületet kapott, amikor 42 milliárdos fejlesztés kezdődött a nemzeti parkokban.

Via Sokszínűvidék

A NASA Artemis-programja az elmúlt évtizedek egyik legambiciózusabb űrmissziója, hiszen az emberiség több mint 50 év után merészkedik újra a Hold közelébe. A szombaton hazatért Artemis II űrhajósai megkerülték, míg a következő, Artemis III küldetés asztronautái már le is szállnak égi kísérőnk felszínére. A történelmi küldetések sikeréhez számos, kívülről láthatatlan, mégis kulcsfontosságú alkatrész járul hozzá. Ezek közé tartoznak olyan elemek is, amelyek az üzemanyag-adagoló rendszer biztos működését szavatolják, a meghibásodásuk pedig végzetes következményekkel járna az Orion űrhajót hordozó űrrakétára és a legénységre nézve.

A feladat különlegességét nemcsak a szigorú műszaki követelmények adták, hanem az is, hogy olyan speciális alapanyaggal kellett dolgozni, amelynek megmunkálása az iparág egyik legnagyobb kihívásának számít. Az együttműködés során fokozatosan derült ki, hogy a Delta által beszállított alkatrészek egy olyan nagyobb rendszerbe kerülnek, amely az űrrakéta működésének talán legérzékenyebb pontján helyezkedik el.

Garaczi János cégtulajdonos az AIToday.hu-nak adott interjúban elárulta, hogy a precíziós fémmegmunkálással foglalkozó cége hogyan került be az űripar legszigorúbban ellenőrzött beszállítói körébe, és milyen megoldásokkal forradalmasította a korábban csak jóval hosszabb folyamatokkal előállított alkatrész gyártását. A beszélgetésben kifejtette: az amerikai repülőgép- és hadiiparban szerzett hírneve miatt kapott bizalmat NASA beszállítójától, és most már a SpaceX-szel is újra együtt dolgozik.

— Nagyon örülök, hogy egy magyar szakember neve összefonódik az Artemis-programmal. Milyen berendezéseket és kritikus alkatrészeket szállítottatok az Artemis II rakétájához?

— Az üzemanyag-adagoló rendszerhez gyártottunk alkatrészeket, és az egyik legfontosabb alkatrészcsoportot maguk az üzemanyagot és a biztonsági funkciókat ellátó szelepek jelentik. Ez az alkatrész a kilövéskor teljesen nyitva van, és óriási nyomás alatt özönlik át rajta az üzemanyag. Amikor a rakéta felér egy bizonyos magasságra, leválnak róla a különböző fokozatok. A kilövés után, amikor a rakéta eléri a megfelelő magasságot és a második fokozat beindul, leválik az alsó rész, és olyankor ezeknek a szelepeknek zárniuk kell. A probléma az, hogy ha véletlenül nem zárnak, az egész felrobbanhat. Tehát ez egy eléggé kritikus alkatrész.

— Hogy került hozzád ez a fontos projekt?

— 2024 júniusában kaptam egy telefonhívást egy gyártótól, akit addig nem is ismertem. Később kiderült, hogy ők gyártják az Artemis-programhoz ezeket az üzemanyag-adagoló rendszereket, a teljes egységet. Ők kerestek meg, miután a hírem valahogy hozzájuk is eljutott. Problémájuk volt egy alkatrésszel, és felhívtak, hogy hajlandó lennék-e elmenni hozzájuk. Azt mondtam, szívesen. Elmentem ehhez a céghez, ami egy óriási vállalat, pedig nem is tudtam, hogy létezik – igaz, Los Angelesben rengeteg nagy cég van. Annyira nagy város, hogy az ember nem ismerhet mindent, főleg az ilyen cégeket nem, amelyek direkt beszállítói nemcsak az űriparnak, hanem a hadiiparnak is, főleg a haditengerészetnek.

Érdekes volt, hogy amikor bementem hozzájuk, kértek útlevelet, és egy teljes háttérellenőrzést is végeztek. Enélkül be sem lehet menni az épületbe. Óriási gyártelepről van szó, ahol csak mérnökből dolgozik vagy négyszáz. Bementem egy konferenciaterembe, kirakták az asztalra az alkatrészt, és megkérdezték, meg tudom-e csinálni. Tudni kell, hogy ezek az alkatrészek öntvényekből, egy különleges anyagból készülnek, amit Inconel 718-nak hívnak.  Ez egy nikkel-króm alapú szuperötvözet, amit iszonyatosan nehéz megmunkálni, annyira kemény. Szó szerint megeszi a szerszámokat. Csak egy példa, hogy mennyire hő- és mindenálló: ha egy marót titánhoz használsz, akkor hat órán át bírja, mielőtt tönkremegy vagy eltörik. Ebben az anyagban ugyanez a maró körülbelül 20–25 perc alatt teljesen használhatatlanná válik.

Kérdezték, meg tudom-e csinálni, mondtam, hogy szerintem igen. Akkor még nem értettem pontosan, milyen problémájuk akadt vele, de mindegy, elvállaltuk, és adtak belőle egy mintadarabot. Ezek elég drága alkatrészek: az alapanyagát képező különleges öntvény egyetlen darabja akkor 35 ezer dollárba (több mint 11 millió forintba) került (ugyanez ma már 95 ezer dollár, vagyis 30,5 millió forint), és 52 hét, mire egyet legyártanak – mi csak ezután kezdhetünk vele dolgozni.

A találkozó tehát 2024 júniusában volt, és azt mondták, július végére megérkezik az első pár öntvény, amiből 2025 februárjáig legalább egy alkatrészt meg kell csinálnom, és utána megyünk tovább, attól függően, hogy az első hogyan sikerül. Az volt az érdekes, hogy 2024-ben rengeteg probléma volt az öntvények és más anyagok beszerzésével. Az anyag nem jött meg július végére, hanem csak október első vagy második hetében. Rögtön összeültünk, és mondták, hogy nekik attól függetlenül kell egy darab februárra. Itt az volt a nehézség, hogy én novemberben költöztettem az egész gyáramat egy új helyre, ami így nagyon húzósnak ígérkezett. Végül felajánlottak egy óriási összeget, hogy anyagilag segítsenek a költözésben, csak minél hamarabb beindulhasson a termelés. Belementünk. Amíg az anyagra vártunk, elkezdtek adni más, ugyanebből az Inconel anyagból készülő, de kisebb alkatrészeket, hogy meg tudnám-e csinálni őket. Elkezdtem legyártani nekik, és nagyon tetszett nekik a munka, úgyhogy egyre több és több alkatrészt hoztak. Később kiderült, hogy ezek mind az űrrakéta üzemanyag-adagoló rendszerének különböző részei. Csak olyan alkatrészeket adtak, amelyeken iszonyatosan szűk toleranciák voltak. Először nem is magyarázták el, mik ezek, csak mutatták a tűréseket. Elkezdtük gyártani őket, és nagyon elégedettek voltak, hogy mindent meg tudunk csinálni.

— Pedig ekkor még nem is az új gyárban dolgoztatok.

— Igen, csak ezután, november közepén történt meg a gyár költözése, és körülbelül egy hónapba telt, mire legalább részlegesen üzemképessé vált. Még nem volt minden bekötve, és mivel ezek nagy gépek, rengeteg dologgal jár az újra beállításuk. Ekkor eljöttek hozzánk mérnökök a Boeingtól és a NASA-tól, hogy megnézzék, pontosan hogyan képzelem el ennek az alkatrésznek a gyártását, és hány műveletből. Mondtam, hogy szerintem négyből, de igazából három művelet fontos, mert az egyik csupán egy felület-előkészítés az öntvényen.

Aztán kérdezték, mennyi idő alatt tudok egyet elkészíteni. Mondtam, hogy az első darabhoz kell két hónap, utána pedig hetente legyártunk egyet. Erre megint jött a röhögés. Mondták, hogy a másik cég 5–6 darabot gyárt egy évben, hogy képzelem én, hogy ezt egy hét alatt megcsinálom. Mondtam, hogy szerintem ne teóriázgassunk, nézzük meg, hogy megy az első darab, és utána beszéljünk. Ebben maradtunk, de nagyon szkeptikus volt a hozzáállásuk.

— Mivel az alkatrészeid végül az Artemis II űrrakétájában kötöttek ki, feltételezem, neked lett igazad.

— Valóban, az első darab időre, február első hetére kész lett. Lemérték, minden tökéletes volt rajta, így azt mondták, oké, jöhet a következő négy darab erre az évre, mármint 2025 végéig. Odatolták a négy öntvényt, amivel egy hónapon belül végeztem. Onnantól kezdve nem volt több kérdés: hoztak 50 darab ilyen öntvényt, hogy csináljam őket sorban. Szerintem vérszemet kaptak, hogyha ezt ilyen gyorsan meg lehet csinálni, akkor annál több kilövést tudnak betáblázni. Azt hiszem, minden egyes kilövéshez öt kell ezekből a szelepekből. Elég nagy, súlyos darabok. Most már folyamatosan gyártjuk őket, és közben minden más kritikus, nagyon nehéz alkatrészt is elkezdtek idehozni, ami ehhez az üzemanyagrendszerhez kell. Most már van elég megrendelésünk a következő, talán tíz kilövéshez.

— És a most véget érő Hold-misszió ebből csak az első...

— Igen, ugye az Artemis II kilövés eredetileg március elején indult volna, de már ez a start is két éve tolódott. Bizonyos alkatrészek és tömítések ezalatt a két év alatt egyszerűen elapadtak. A csúszást eredetileg az okozta, hogy amikor nyomás alá helyezték az egész rakétát, a hidrogén valahol szivárgott az üzemanyagrendszerben. Le kellett állítani az egészet, és megnézték, mi a probléma. Kicserélték az összes tömítést, záróelemet, majd újra nyomás alá helyezték, de még mindig találtak apróbb szivárgásokat. Azokat is kijavították. Benne volt a pakliban, hogy talán nem lett volna baj, de nem akartak kockáztatni, amit teljesen megértek. Főleg, hogy emberek is ültek rajta, tehát nem pilóta nélküli repülés volt. Ezért még fontosabb volt, hogy semmilyen kockázatot ne vállaljanak, ami miatt az egész felrobbanhat, mert az katasztrófa lett volna a program szempontjából. Annyit még érdemes tudni, hogy a mostani SLS (Space Launch System) rakéta elődjének voltak bizonyos problémái. Ezeket az Artemis II-höz már kiküszöbölték, de pont abból tanulva tudták, hogy nem lehet kockázatot vállalni, ezért biztosra mentek. A korábbi rakétánál az volt az egyik gond, hogy fix szerződés alapján, fix költségből kellett kihozni a kilövést, a rakétát, mindent. Az Artemis II viszont már egy „cost-plus” modell, ami azt jelenti, hogy ha többe kerül, mint tervezték, az is fedezve lesz. Így az anyagi korlátok nem szabhatnak gátat a küldetés sikerének. Erre szükség is volt, mert annyira sokáig tartott az előkészület, hogy közben, ha megnézzük, az elmúlt 5 évben iszonyatos áremelkedés ment végbe mind a nyersanyagárakban, mind minden másban. Szerintem 2020 óta legalább 50 százalékkal felment mindennek a költsége. Ha nem lett volna ez a cost-plus modell, óriási probléma lett volna az anyagiakkal. De a lényeg, hogy a program sikeres lett. A következő kilövést jövőre tervezik, és akkor már, azt hiszem, le akarnak szállni a Holdon.

— Igen, az Artemis III-mal már leszállóegység is megy.

— Ez érdekes lesz, ugye? És ezek nagyon kritikusak dolgok, így kevés ember jut el a belső körökbe, mert ezek teljesen más szerződések: nem lehet csak úgy bekerülni.

Az elmúlt 12 évben aktívan kerestek egy második beszállítót ehhez az alkatrészhez, de egyszerűen nem találtak olyat, aki meg tudta volna csinálni. És nem az volt a probléma, hogy valaki túl sokat kért, hanem az, hogy egyszerűen nem volt, aki fizikailag képes lett volna rá. Nagyon drága az anyag, nehéz hozzájutni – ugye egy évet kell rá várni –, ezért nem adhatják oda bárkinek. Kimondottan olyan precíziós gyártókat kerestek, akik ilyen különleges szuperötvözetekkel tudnak dolgozni. Ebből nagyon kevés van az USA-ban, és azokon belül, akik ezeket a toleranciákat tartani tudják, azokat tényleg egy-két kezünkön meg lehet számolni.

— És ti köztük vagytok. Feltételezem, sok minden szakmai titok, de mi az a gyártási képesség, amivel ti ezt meg tudtátok ugrani? Ez egy nagyon különleges feladat, amit évtizedek óta nem tudott más cég elvégezni, pláne nem ilyen hatékonysággal.

— Hát, figyelj, szerintem az egyik óriási előny a magyar észjárás. Engem például nem az érdekel, hogy hogyan nem lehet valamit megcsinálni, hanem az, hogy hogyan lehet. Amikor elkezdtem a cégemnél, a Delta Machine-nál dolgozni, az akkori, szintén magyar tulajdonos keze alatt, már akkor is nagyon nehéz alkatrészeket csináltunk. Mivel én teljesen új voltam ebben az iparban, nem tudtam, mi számít nehéz vagy könnyű alkatrésznek, ezért eleve nehéz darabokon tanultam, és nekem az vált normává.

Én nagyon fiatalon, 8 évesen kezdtem programozni, és tinédzserkoromban is rengeteg háromdimenziós modellt terveztem, ez amolyan hobbi volt. Amikor bekerültem ebbe az iparágba, rájöttem, hogy ez nekem nagyon könnyen megy, mert az egész a koordinátageometriáról szól, főleg három dimenzióban. A jó térlátás pedig óriási előny. A programozói hátteremmel olyan makrókat tudok írni, amilyeneket még maguk a CNC-gépgyártók sem igazán, mert nem használják ki a gépek képességeit. Például tudunk olyan makrókat írni, hogy miután elkészült egy furat, bejön egy mérőfej, és ha a furat még kicsi, a gép automatikusan kompenzálja az átmérőt, visszahozza a szerszámot, és újra vág, amíg a méret tökéletes nem lesz. Ilyet nagyon kevesen csinálnak. A másik nagy előny az NC-kód, amit a gép olvas. A legtöbb helyen használnak valamilyen szoftvert, mint a Mastercam vagy a CATIA, ami kiköp egy kódot, és azt használják. Én viszont utána sokszor átírom a kódot bizonyos helyeken, amivel rengeteg időt spórolok a program futtatásából, tehát lerövidítem a ciklusidőt. Rengeteg trükköt használok. Az, hogy mind a kettőhöz értek, óriási előny.

Kezdetben voltak is konfliktusaim Bélával, mert amikor ötleteim voltak, hogy valamit csináljunk másképp, azt mondta, én ehhez nem értek, mert nem tanultam. De egy idő után hagyta, hogy kipróbáljak dolgokat a saját fejem szerint, és amikor látta, hogy működnek, onnantól azt mondta, csináljak, amit akarok. Kialakult köztünk egy nagyon jó harmónia: ha jött egy új alkatrész, ő elmondta, hogy csinálná, én hozzátettem a saját ötleteimet, és ebből született egy nagyon hatékony metódus.

Felajánlottam, hogy az otthoni egyetemekkel – a kecskeméti GAMF-fal, a győri, a budapesti és a debreceni műszaki egyetemekkel – közösen kialakítanék egy olyan oktatási rendszert, amiben a legmodernebb technikákat és anyagmegmunkálási eljárásokat tanítanánk. Amikor hazalátogattam, láttam, hogy sok elavult dolgot tanítanak. Persze vannak modern részek is, de óriási hiányosságokat láttam. Egy új oktatási tervvel a magyar gépipar olyan embereket képezhetne, akik már ismerik a legújabb technológiákat, és ez óriási előny lenne. Szóval, hogy a kérdésedre válaszoljak: a furfangos észjárás visz előre. Amikor ránézek egy alkatrészre, nemcsak nekiállok, hanem eltervezem, hogyan lenne a legjobb, hogyan mozoghat az anyag, mi okozhat problémát. Nekem elég jó affinitásom van a fémmegmunkáláshoz, ami valószínűleg apai ágon jött, mert az elmúlt több mint száz évben mindenki kovács volt. A fémmegmunkálás benne van a családunk történetében. Végül is, amit ma csinálunk, az egyfajta modernkori kovácsolás, csak nem kalapálunk, hanem marunk – és ez már inkább a szobrászathoz hasonlít.