„Nem akarom, hogy klímaharc legyen az emberek élete” – Dani Glasgowban is maradandót alkotott
Nem az első háromban, és nem is az utolsó háromban. Vegetáriánus családban nőtt fel, de 10 évesen azt gondolta, azt kellene ennie, amit a haverjai is esznek.
„Három évig mindent mindenhonnan ettem, végigpörögtem az egész skálán. 13 évesen viszont úgy éreztem, ez nem szimpi, tök nélkülözhető” – idézi, hogy váltott.
Családja igyekszik úgy élni, hogy a legkevesebb kárt okozza a környezetben, ő is így él.
„Én próbálok tudatos lenni, de közben sajnos én is keresek nagyon sok mindenre kifogást. Mivel rendezvényszervező vagyok, folyamatosan építenünk, bontanunk kell. Nem veszünk mindig új eszközöket, sok a talált, kapott, újrahasznosított, de nyilván nem minden helyettesíthető. Arra törekszünk, hogy minden, amit csinálunk, az legalább maradandó legyen, a nem megmaradót pedig próbáljuk tovább adni másnak, aki tudja használni. Sokszor az idő szorítása miatt nem tudunk környezetbarát megoldást” - mondja.
Azt mondja, igyekszik más festékeket használni, és csak a legfontosabb részen fújni.
Dani most érkezett haza Glasgow-ból. Három hetet töltött ott. Anyai nagymamája ott él, de nemcsak őt látogatta, hanem a COP26 miatt is ott volt.
„Ez egy nemzetközi kollektíva, akik a kreativitás és aktivitás között próbálnak hidat építeni. Abban segítünk, hogy érdekesebb, figyelemfelkeltőbb üzenetek jussanak el az emberekhez” - meséli.
Most először vittek más magyarokat is nemzetközi projektre. Négyen voltak Danival Glasgowban. Vetítéssel, videózással, fotózással igyekeztek kreatív, hatékony üzeneteket eljuttatni, nemcsak a sajátjukat, együtt dolgoztak több más szervezettel, például a nemzetközi Greenpeace-szel is. Abban segítenek, hogy kreativitással kapjanak nagyobb figyelmet.
A magyar koordinátorok szervezték az utat, szállást, helyszíneket és kapcsolattartást mindenkivel. Dani fő szerepe - itt is, mint máshol is - a street art, köztéri művészet.
Három helyen hagyott elgondolkodtató képeket.
Kedvenc üzenete a műanyagról szól.
„Nagyon sok ember nyugtatja magát azzal, hogy szelektíven gyűjt, ő már mindent megtett Földért. A maláj kollégám robbantotta szét ezt a nyugati buborékot azzal, hogy ezeknek a műanyagoknak a fele tengerpartra kerül, például oda, ahol ő él.”
Az ázsiai fiú portréját és egy szemetet szedő fiú képét összemosták. Alatta a felirat: Az európai, újrahasznosításra szánt műanyagok 46 százalékát exportálják.
„Ha ezt az egy mondatot valaki beírja a Google-be, akkor találni fog sok mindent, ami felkavarhatja.”
Dani azt mondja, nemrég egy konferencián is túl sok műanyaggal találkozott.
„Minden nap tizenhárom darab műanyagot kaptam az ételhez. Minden műanyagba volt csomagolva. Én három nap alatt 39 csomagolást kaptam. És akkor ezt meg kell szorozni körülbelül 2000-el.”
Van azonban jó példa is Glasgow-ban. A falfestménye melletti boltban csomagolásmentesen lehet vásárolni. Van egy bisztrójuk is, ahol csak helyi áruból főznek.
Dani egy másik tudatos bolt mellé csak zöldségeket festett. Itt sem árulnak semmit távoli helyekről. A fenntartható gazdaságra hívja fel a figyelmet.
„Mostanában Európában is mindenki avokádót eszik minden nap. Ez egyáltalán nem fenntartható. A Közép-Amerikából származó zöldséget ideszállítani nagyon káros.”
A képen a klímaigazságra figyelmeztet Dani egy felirattal.
Azt mondja, előfordult, hogy megkérdezték tőle, próbálta-e a Burger Kingben a szójás burgert? Szerinte összetettebben kell értelmezni, ami történik.
„Nem attól vagy jó ember, hogy nem eszel meg állatokat, hanem azzal, hogy nem támogatod azokat, akik viszont hozzájárulnak az óriási nagy kárhoz. Tudatos ember kerüli a gyorsétteremi láncokat."
A harmadik festményét egy olyan kis utcában készítette, ahol kis közösségi projekteket szoktak rendezni, például termelői vásárt. A Madagaszkár című film egyik nagy kedvence, a gyűrűsfarkú maki van az egyik oldalon, a túloldalon pedig egy erőmű. Itt egy óvoda van mellette. Utóbbi fölé azt írta, hogy "Se itt, se máshol!"
„A lemúrt imádják az emberek, de nem tudják, hogy már csak 2500 van belőlük a világon. 97 százalékkal csökkent a számuk 17 év alatt. Azzal, hogy kivágják az erdőket, elveszik az otthonukat, illetve ők a leggyakrabban tartott illegális háziállatok a gazdagoknál. Az írtam a képre, hogy a "védjük meg különleges állatfajainkat”.
Építettek még egy nagy unikornis fejet a Friends of the Earth-nek.
"Ennek az a története, hogy a net-zero a cél, meg a carbon markets. Igazából tök jól hangzik, de olyan, mint egy unikornis, hogy szép, de igazából nem létezik.
Szerinte a köztéri művészet azért hasznos, mert hosszú távra szól, az emberek minden nap látják, elgondolkodnak, beszélgetéseket indítanak a témáról.
Nagyon büszke, hogy a sajtó is felfigyelt rájuk Glasgow-ban. „Négyszer ott voltunk a fő hírportálok elején.”
Glasgow után Kelet-Közép-Európában kezdenek regionális projekteket. Román, szlovák, cseh, lengyel aktivistákkal próbálják elérni, hogy a klímakatasztrófa jövője ne legyen alábecsülve ezekben az országokban.
Magyarországon a Covid-járvány előtt kezdtek dolgozni. Két projektet csináltak művészekkel a szabad médiáról, a környezetről. Készült videó is mindkettőről.
Dani az elmúlt hét évben azt tapasztalta, hogy a fiatalság egyre hangosabb a klímacsúcsokon.
- mondja.
Úgy látja az ipart, a gyártást kell csökkenteni. Szeretné, ha mindenki tudatos, lenne, de szerinte politikusoknak és a nagypénzű vállalatoknak kellene váltaniuk.
„A profitot kell tudniuk egy kicsit elengedni. Az energiaforrást biztosító cégeknek fel kell hagyni azzal, hogy az utolsó szenet is kibányásszák, és az utolsó olajat is kiszippantsák. Rakják a pénzüket megújuló energiába, mindenki ugyanúgy tőlük fogja venni. Engedjék el az 5-10 évi kiszipolyozást. Ők így is, úgy is profitálni fognak, ők sosem lesznek egy szegény vállalat.”
Dani ugyanakkor nem akarja, hogy az embereknek az élete a klímaharcról szóljon.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
