JÖVŐ
A Rovatból

Minden megváltozik: nálunk a globális átlagnál is nagyobb a hőmérséklet-emelkedés - mondja az éghajlatkutató

A mostani tartós hőhullám csak a kezdet. Búcsút inthetünk a síelésnek, jöhetnek a malagai borok, még több lesz a légkondi, fel kell készülni a klíma-menekültekre.


A hótól már régen elbúcsúztunk. Igaz, mutatóban minden évben leesik egy kicsi, pár napig még itt-ott fehérek az utcák, a táj, de Magyarországib a tél már csak a mesekönyvekben fehér és havas. A nyár viszont egyre inkább forró, forróságrekordok dőlnek meg évről évre. Ahol lakom, nem is egy ház kertjében már banánfák magasodnak, az elsőre talán még felkaptam a fejemet, de azóta jó néhány év eltelt, több is megjelent belőlük, és bizony szépen áttelelnek.

A globális felmelegedés az elmúlt évtizedben tapinhatóvá vált, olyan katasztrófává, amit lábon hordunk ki. Mire számíthatunk, hogyan tudunk alkalmazkodni mindehhez? Szabó Péter éghajlatkutatóval beszélgettünk.

– Egész Európában nálunk van most a legmelegebb, ez már a globális felmelegedés hatása?

– Van fölöttünk ez a meleg, úgynevezett előoldali levegő, amely azért ragadt itt tartósan, mert Nyugat-Európában viszont ciklonok örvénylenek, ezek előoldalán érkezik dél felől észak felé a meleg levegő.

Sajnos ez a ciklon és frontjai nem igazán tudnak közelebb jönni hozzánk, mert egy úgynevezett blokkoló anticiklon,

ami általában tartósabb hőhullámokat okoz, megakadályozza, hogy nyugatról kelet felé, a megszokott módon áramoljon a levegő.

– Időnként beharangozták, hogy jön az enyhülés, és ez az enyhülés elvérzett körülbelül az Őrség környékén. De akkor ez most egy olyan időjárási anomália, ami egyedi, és nem kell attól tartanunk, hogy minden évben így lesz?

– Nemcsak a Kárpát-medence fölött van ez a tartós meleg, hanem a Balkánon is, de Ausztriában már nincsen meleg, oda eljutottak a frontok is. Ez nem egy olyan szituáció azért, amire minden évben fel kell készülnünk.

– Tehát akkor ez nem hozható összefüggésbe a globális felmelegedéssel?

– Nem, az már viszont összefüggésbe hozható, hogy az átlaghőmérséklet emelkedik, tehát a nyári átlaghőmérséklet is. Ez azzal jár, hogy ezekből a forróbb napokból is több fordul elő.

– Itt, a Kárpát-medencében sokáig mindenki azt mondta, hogy ez egy milyen jó kis védett hely, bőven vannak vizek, megvéd minket az időjárási szélsőségektől. Ez a jövőben is így lesz?

– Attól függ, hogy mire gondolunk. Magyarországon a hőmérséklet-emelkedés nagyobb volt, mint a globális átlag. Ugyanakkor, ha Skandináviát nézzük, annál viszont kisebb.

A felmelegedés annál intenzívebb, minél közelebb vagyunk a sarkokhoz, és annál kisebb, minél közelebb vagyunk az Egyenlítőhöz.

Tehát Magyarország a globálisnál kissé magasabb felmelegedést produkált eddig.

– Ezek szerint ugyanilyen helyzetben van Ausztria, ami már nem a Kárpát-medencében van? Azaz ezt inkább szélességi övezetenként kell nézni?

– Igen, inkább ahhoz köthető, és az óceántól való távolsághoz. Nyilván a domborzat is meghatározza, ugyanis a hótakaró csökkenése miatt a magasabban lévő területek jobban melegednek.

– Idén már szinte hetente moshatjuk az autót, mert minden ilyen esővel irdatlan mennyiségű szaharai por érkezik. Ez megint csak valami egyedi eset, vagy ez összefüggésben áll az időjárás tartós változásával?

– Én is olvastam erről egy tanulmányt, amely szerint gyakrabban fordulnak elő a szaharai porok a Kárpát-medence térségében is. Ez annak köszönhető, hogy a magasban el tudja szállítani egy előoldali helyzetben egy erős szél a Kárpát-medence fölé az apró szemű port. Ez egyrészt szűrheti a magasban a napsütést, illetve ha eső esik, kimosódhat a légkörből. Valóban, mostanság több hír szólt erről.

– Ezek szerint nem tudható bizonyosan, hogy ez a felmelegedés következménye-e vagy sem?

– Egy-két év után még nem jelenthető ki, hogy valami a klímaváltozás miatt történik gyakrabban, de azt már látni, hogy gyakrabban van olyan ciklonális helyzet, amikor annak előoldalán ez előáll.

– Hogyan tudjuk kiszámolni a klímaváltozás jövőbeli hatását? Most csak a mai állapotokat tudjuk kivetíteni, és annak alapján festünk fel valami jövőképet, de az emberiség története tele van nem várt fordulatokkal, a technológiában is.

– Amikor a jövőbeli éghajlatot próbáljuk leírni különböző modellekkel, akkor helytelen az, amikor extrapolálunk egy múltbeli trendből, hiszen pont ez a lényege ennek a nem lineáris, kaotikus rendszernek, hogy nem szabad a múlt alapján kivetíteni a jövő felé, mert a rendszer egyáltalán nem olyan, hogy ami eddig történt, ugyanaz folytatódik majd a jövőben. Gondolhatunk arra például, hogy az óceánok hőkapacitása jóval nagyobb, mint a levegőé, tehát azok sokkal lassabban reagálnak a változásra, illetve a jéggel borított területek még lassabban. Ez egy rendkívül bonyolult, összetett rendszer, különböző pozitív vagy negatív visszacsatolásokkal.

A jövő éghajlatának megadásához klímamodellekkel dolgozunk, amihez több forgatókönyvet veszünk figyelembe.

Használunk egy zöldebb jövőképet, amit egy ösztönző, „mi lenne, ha” forgatókönyvként kezelünk, pozitív példaként hozzuk mindig fel. Gondolkodunk egy közepes forgatókönyvben, ami azt jelenti, hogy csak 2040-től feltételezzük az erősebb kibocsátáscsökkentést, és természetesen készül egy pesszimista jövőkép, ahol nem számolunk komolyabb erőfeszítésekkel. Ez utóbbit természetesen olyan példaként hozzuk, hogy ezt kellene elkerülni, hiszen ez óriási extra hatással jár majd, sokkal több halálozással például. Tehát mi ezt a három forgatókönyvet vizsgáljuk minden egyes tanulmányunk során.

– Mennyire pontosak ezek a modellek, mennyire hihetünk nekik?

– Ezeket már a 90-es évektől elkezdték fejleszteni. Magyarországon is van körülbelül négy klímamodell, amit az OMSZ-ban (ma már HungaroMet), illetve az ELTE Meteorológiai Tanszékén futtatnak. Ezeket mi nem igazán tudjuk itthon fejleszteni, hiszen nagy emberi erőforrás kell hozzá, de tudjuk adaptálni őket. Megkapjuk a forráskódot, és a beállítások után futtatjuk itthon őket. Természetesen egyre pontosabbak ezek a klímamodellek, hiszen egyre több komponenst belevisznek az éghajlati rendszerbe, óceáni modellek is benne vannak, illetve nemcsak a felszínen írják le a folyamatokat, hanem felmennek a légkör tetejéig is. Mielőtt élesben futtatnánk, teszteljük őket.

Úgy végezzük a tesztelést, hogy egy 20-30 éves múltbeli időszakba helyezzük, és megnézzük, hogy mennyire reálisan adják vissza a múltban mért éghajlatot, illetve az éghajlatváltozást, ami esetleg történik.

Ha az eredmények egyeznek a múltban tapasztaltakkal, használható a modell.

– Mit mutat Magyarországra nézve egy klímamodell a 2040-es, 2050-es évekre? Milyen lesz akkor a nyarunk vagy a telünk?

– A teleink egyre melegebbek lesznek, a mínusz 15-20 fokos hőmérsékletek eltűnnek hazánkban. Én ennek persze örülök, hiszen ezt a szélsőségesen hideg hőmérsékletet nem szeretem, illetve síelni sem szeretek.

A síelésre alkalmas napok is nullára fognak csökkenni a század második felétől.

A vegetációs időszak sokkal korábban fog kezdődni. Ez azt jelenti, hogy sajnos tavaszi faggyal is fog ez járni, amit szintén jó lenne elkerülnünk. Van egy-két pozitív hatása is ennek a változásnak, például kevesebb ónos eső lesz Magyarországon, kevesebb lesz a köd. Viszont az, hogy kevesebb lesz a fagyos nap vagy a téli napok száma (amikor nappal is fagy), ez baj lehet, mert így a kórokozók könnyebben áttelelnek. Ezért olyan növényfajokat kell majd telepíteni, amelyek ellenállóbbak ezekkel a kórokozókkal szemben.

– A mezőgazdaságnak másfajta növények, másfajta gyümölcsök termesztésére kell átállnia?

– Ez már most is látható. Volt egy kutatásunk is a szőlő hőösszegére vonatkozóan. Ebből azt látjuk, hogy

ma már Magyarországon egyre kevesebb fehérbort kellene termelni, mert a vörösbornak megfelelő hőösszegek uralkodnak már most is,

és ez a jövőben még inkább így lesz: a század közepe után leginkább a malagai boroknak lesz ideális az éghajlat. Valóban kell változtatni, vannak különböző technológiák, amelyekkel a szőlő hőstresszét lehet csökkenteni, illetve lehetne hidegebb éghajlatra menni. Magyarországon ez viszont nem járható út, mert a hegyekben felfelé valószínűleg nem lehet mozogni a szőlős vidékkel. Valószínűleg az lesz a megoldás, hogy más fajtákat kell nemesíteni. Talán mintha Tokajban el is kezdtek volna a vörösborral kísérletezni, az eddig száz százalékban fehér szőlővel bíró területen, mert ott is rájöttek, hogy ez nem lesz fenntartható.

– Mi, emberek, hogyan adaptálódjunk ehhez a helyzethez? Például ebben a forróságban nagyon sokan a légkondicionálót telepítenek, mert nem tudják elviselni a meleget a házukban. Vannak, akik azt mondják erre, hogy a légkondicionáló az végül is fűti az utcát, így hozzájárul a felmelegedéshez. Mások viszont azzal érvelnek, hogy ez egy hőszivattyú, tehát azt a hőmennyiséget viszi csak ki bentről, ami egyébként is itt van a bolygón, csak éppenséggel a házon belülre került.

– Muszáj sajnos az ilyen sűrűn lakott területeken valahogy hűteni magunkat, hiszen napok óta 30 Celsius-fokos a budapesti átlaghőmérséklet, ami azt jelenti, hogy minden test 30 fok körüli, hiszen minden energiaegyensúlyra törekszik. Ráadásul minden lakásban ilyenkor 50-60 százalékos a páratartalom, azaz ezt sokkal melegebbnek is érzékeljük.

Tehát muszáj a légkondicionálást alkalmazni addig, amíg nincsenek erre jobb megoldások. Ugyanakkor a légkondicionálás tényleg fűti a külső területet.

Én is, amikor itthon bekapcsolom a légkondit, kicsit óvatosan teszem, próbálom nem túl sokat használni, 30-29 fokról lehűtöm 27 fokra a levegőt. 27 foknál sosem kell szerintem, hogy alacsonyabb legyen ilyenkor a belső terek hőmérséklete, mert a külső és a belső hőmérséklet között egyébként sem olyan jó, ha 10-12 foknál nagyobb különbséget hozunk létre, mert ezt sem viseli jól a szervezet. Néhány szomszédomnak nincsen légkondija, őket szerintem zavarja, hogy a meleg levegő, amit kienged az én készülékem, hozzájuk fog bemenni. De nem ez a legnagyobb probléma, hogy mondjuk a hőt kiengedjük, inkább az, hogy a meleg nappalokon felépülő extra csúcsterheléseket továbbra is szénalapú erőművekkel tudják csak kielégíteni az energiaszolgáltatók.

– Amikor meleg van, akkor általában a nap is eléggé süt, és a hazai naperőművi kapacitás ilyenkor csúcsokat dönt. Nem lehet az, hogy a többlet energiaszükségletet meg is teremti a többlet napsütés?

– Így van, általában, amikor ezek a hőhullámok vannak, akkor rengeteg napenergia is érkezik. Mindenképpen pozitív, hogy ma már egyre több napelemparkot üzemeltetünk, fontos tényező, hogy ebből minél több legyen, hiszen pont az ilyen napokon, egy ilyen anticiklonális, kevésbé felhős időszakokban nagyon jól tud működni a napenergia.

De ne feledjük, hogy a meleg éjszakára is velünk marad, olyankor már valóban csak a fosszilis erőművek segíthetnek ki bennünket.

– Mi az, amit meg kellene változtatnunk a városainkban, hogy élhetőbbek, hűvösebbek legyenek? Hogyan kell az épületeinket építeni ezentúl?

– Növelni kell a zöldfelületeket a városban. Kék infrastruktúrát kell telepíteni, azaz a víz is nagyon jól tud működni a hőszigethatás csökkentésében, ha minél több víz van a városban. Például a Duna környékén sokkal jobb a levegő, mint például a Blaha környékén, tehát egyértelműen a víz sokat tud segíteni. Az épületek energiahatékony hőszigetelése is nagyon fontos szerintem, hiszen nagyon sok idős háznál könnyen be tud a meleg levegő jutni a házba. Illetve akik társasházi lakásban élnek, nappal sötétítsenek, amennyire tudnak, hogy minél kevesebb napsugárzás jusson be a lakásba. Mostanában olvastam egy-két hőkamerás cikket is, amely kimutatta, hogy nincsen jobb az árnyékos zöldfelületnél a városban, hiszen azok a legalacsonyabb hőmérsékletű területek, ebből kellene minél többet csinálni. Ez igaz a kertekre is. Tehát

aki teheti, a kertjében, ne nyírja a füvet, hanem hagyja magasodni,

illetve amennyire lehet, természetesen fákat is telepítsen, hiszen ezek árnyékot tudnak adni és hűsíteni tudják a környezetünket.

– Milyen további hatásaival számoljunk a hőhullámoknak?

– Ilyenkor a többlethalálozás is jelentősen megnő. Magyarországon volt egy kimutatás, hogy

az eddigi legtöbb hőhullámos nyarakon (2012-ben és 2015-ben) 30, illetve 17 százalékos többlethalálozást mértek a hőstresszes napokon.

Ez nagyon magas szám, ami elsősorban a 65 év felettieket, illetve a szív- és érrendszeri betegséggel bírókat érinti jelentősen. A Földnek vannak olyan területei, ahol egyáltalán nem tudtak védekezni ezek ellen. Mi szerencsésebbek vagyunk, annak ellenére, hogy egy friss kimutatás szerint az ország lakásállományának 27,6 százalékában van csak légkondi, ami a globális értékhez képest alacsonyabb szám.

– Ha mi szerencsésebbek vagyunk, kik azok, akik tragikus helyzetbe kerülnek?

– Azokon a területeken, ahol például a szárazság és a hőstressz miatt nem tudnak majd élni, tehát muszáj elvándorolni. Ez is egy hatása az éghajlatváltozásnak, hogy elindul a klíma-migráció.

– Tehát például a délebbi, szaharai területekről az emberek elkezdenek vándorolni az északi térségek felé, és mondjuk megcélozzák például Európát? Ennek komoly politikai hatásai is lehetnek, és mintha már lennének is, hiszen a szíriai polgárháború részben már a klimatikus változásoknak is tulajdonítható.

– Így van. Elégedetlenséget szül, ha az ember nem tudja fenntartani az életszínvonalát, például

a szárazság, amelyet az éghajlatváltozás okoz, elindíthat egy politikai válságot is.

Szíriából is részben egy nagy szárazság miatt indult el ez a migráció.

– Nagyon jó dolog, hogy mi ezt a kibocsátás-csökkentést komolyan vesszük, magam is, amit tudok, megteszek a szigeteléstől kezdve a napelemekig, de hát mi itt a nyugati világban ezt viszonylag könnyebben tudjuk tenni. Elvárhatjuk-e azonban a fejlődő világtól, akik végre úgy akarnak élni, ahogy az emberek a nyugati féltekén élnek, hogy azt a robbanásszerű fejlődést, amiben éppen náluk zajlik, leállítsák a kibocsátás-csökkentés kedvéért? Belekalkulálják a klímaszámításokba, hogy nem biztos, hogy mindenki tud úgy viselkedni, mint ahogy a csökkenő lélekszámú, egyébként is nagyon gazdag nyugati világ?

– Igen, ez jó meglátás. Ez nem csak társadalmi és gazdasági probléma, hanem alapvetően morális kérdés, hogy hogyan várjuk el a jóval szegényebb Afrikától és Indiától, vagy Dél-Amerikától, hogy ők is fogják vissza a kibocsátásukat, annak ellenére, hogy ők még sehol sincsenek hozzánk képest. Ez óriási dilemma, és nehéz áthidalni, hogy

hogyan adjuk el azt nekik, hogy ez mindenkinek jó lesz, noha ők még egyáltalán nincsenek a kanyarban sem hozzánk képest.

És igen, tehát visszatérve arra a kérdésre, hogy ezek benne vannak-e a forgatókönyvekben, igen, ilyen forgatókönyvek is vannak.

– Tehát van olyan forgatókönyv, hogy a nyugati világ jócskán vissza tudja fogni magát, és a fejlődő világ pedig kevésbé?

– Így van, van ilyen is. A jelenlegi négy legnagyobb kibocsátó az USA, Európa, India és Kína. Az USA és Európa 2050-re könnyen elérhetik, hogy nettó zéró kibocsátásúak legyenek. Ezekből viszont India és Kína, illetve a legtöbb fejlődő ország, például Afrika, Dél-Amerika országai viszont nem, és ezek lesznek a legnagyobb kibocsátók a következő néhány évtizedben.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Már öt kupaknyi műanyag van az emberi agyban - a tudósok most ennek a drámai felfedezésnek a hatását próbálják felmérni
Nyolc év alatt 50%-kal nőtt az agymintákban talált mikroműanyagok mennyisége, áll a Nature Medicine című folyóiratban megjelent tanulmányban. De találtak már mikroműanyagot a méhlepényben, a herékben, az anyatejben és a babák szervezetében is.


Eddig kevesen vették komolyan azt a kockázatot, hogy a mikroműanyagok az agyszövetekig is eljuthatnak, mert úgy gondolták, hogy a szemcsék túl nagyok hozzá. Az Új-Mexikói Egyetem kutatói bebizonyították, hogy ez nem igaz, sőt, riasztóan magas koncentrációban találtak mikroműanyag-szennyeződést az emberi agyban, ami mostanra sokkal fertőzöttebb lehet, mint bármelyik másik szervünk. Ha ez önmagában nem lenne elég nagy baj: az amerikai tudósok arra jutottak, hogy a környezetvédelmi törekvések ellenére növekvő tendenciáról van szó. 

A mikroműanyagok, vagyis elhasználódott polimerek apró darabkái az általunk vásárolt termékek, és főleg a csomagolások révén mostanra mindenhol jelen vannak, a levegőtől a vízen át a talajig. Az elmúlt fél évszázadban az emberi test számos részében is megjelentek.

Tavalyi tanulmányok kimutatták, hogy jelen vannak az emberi herékben és a méhlepényben. Más tudósok a vérben, a spermában, az anyatejben és még a babák első székletében is találtak belőle.

Egy februári tanulmány szerint ráadásul a koraszülött babák méhlepénye több mikroműanyagot tartalmazott, mint a nem koraszülött csecsemőké, annak ellenére, hogy kevesebb idejük volt a részecskék felhalmozódására.

Az Új-Mexikói Egyetem kutatói pedig megállapították, hogy az emberi agyban lévő mikroműanyag-felhalmozódás az elmúlt nyolc évben a másfélszeresére emelkedett.

A mikroműanyagok átlagos koncentrációja az általuk vizsgált 24 emberi agyban 5000 mikrogramm/gramm volt. Ez körülbelül hét gramm műanyag agyanként – annyi, mint egy eldobható kanál vagy körülbelül öt vizespalack kupakja

- mondta a kutatást vezető Dr. Matthew Campen a New York Times-nak.

„Ez teljesen új helyzetet teremt: sok műanyagdarab jóval kisebb, mint korábban hittük. A vírusok méretének két-háromszorosát érik csak el, tehát nanométeres nagyságrendűek” - mutatott rá a kutatást vezető toxikológus. Ez azt jelenti, hogy a körülbelül 400-szor kisebbek, mint egy hajszál szélessége.

Dr. Campen hozzáfűzte: az agyban megfigyelt felhalmozódás üteme jól tükrözi a műanyaghulladék mennyiségének globális növekedését, és a tanulmányban leírt eredmények okkal kelthetnek riadalmat világszerte. Bár az még nem világos, hogy ez a műanyagmennyiség milyen hatással van az emberi egészségre.

Az is kiderült, hogy a demenciával diagnosztizált emberek agyszövete akár tízszer több műanyagot is tartalmazhat, mint másoké. Bár a tudós úgy gondolja, egyértelmű az összefüggés, ez a kutatás egyelőre nem tudta bizonyítani, hogy a műanyagok magasabb szintje váltja ki a betegség tüneteit. Lehetséges, hogy a mikroműanyagok nem okozzák a demenciát, hanem az állapotromlás fokozódása miatt halmozódnak fel. Ezeknek az agyaknak ugyanis porózusabb a vér-agy gátja, és kevésbé képesek kiüríteni a méreganyagokat.

Azt is vizsgálják, hogy a felhalmozódó mikroműanyagoknak van-e szerepük a Parkinson-kór vagy a memóriavesztés kialakulásában.

Formabontó módszerrel mérték a mikroműanyagok mennyiségét az agyban

A kutatás egy olyan új módszerre épült, amelyet az egyetem kutatói fejlesztettek ki a szövetekben található mikroműanyagok meghatározására és mennyiségi elemzésére. Ezt a módszert már korábban is használták méhlepényekben, valamint emberek és kutyák heréjében lévő műanyagok vizsgálatára.

A mostani kutatás során az Új-Mexikói Orvosi Hivataltól kapott agyszövet-mintákat elemezték, hiszen a törvény szerint ezeket hét évig kell megőrizni, vagyis ideálisak arra, hogy felvázolják belőlük az utóbbi időszak tendenciáit. A régebbo - egytől egyig az agy homloklebenyéből származó - minták 2016-ból származtak, és ezeket hasonlították össze 2024-es mintákkal.

A kutatók kémiai oldószerbe helyezték a szöveteket, így egyfajta pépet hoztak létre, amiből centrifugával kiszűrték az oldhatatlan műanyagokat tartalmazó üledéket. Ezt pirolízises eljárással 600 Celsius-fokra hevítették, majd felfogták a műanyagok égése során keletkező gázokat. A polimerekből származó ionokat végül szétválasztották és tömegspektrométerrel azonosították.

A módszer 12 különböző polimert mutatott ki és mért meg az emberi agyszövetekben. Megállapították, hogy ezek többsége polietilén, amit széles körben használnak csomagolóanyagok, palackok és poharak gyártására.

A kutatócsoport transzmissziós elektronmikroszkóppal is megvizsgálta azokat a szövetmintákat, amelyekben magas polimerkoncentrációt találtak. Kiderült, hogy éles műanyag szilánkok csoportosulásairól van szó, amelyek mérete nem haladja meg a 200 nanométert – tehát alig nagyobbak a vírusoknál. Ennyire apró részecskék már át tudnak jutni a vér-agy gáton, vagyis azon a testünkben lévő védőkapun, ami éppen a nem kívánatos anyagok agyba jutását hivatott megakadályozni.

Egyértelműen aggasztó a helyzet, de még sok a kérdőjel

Campen elismerte: egyelőre nem világos, hogy a mikroműanyagok miként kerülnek az agyba, és azt sem tudni, milyen hatást váltanak ki. Mindeközben viszont a különböző plasztikokat biológiailag közömbös anyagnak tartják, ezért orvosi alkalmazásokban – például stentek és műízületek gyártásánál – is használják őket.

„Felmerülhet, hogy a műanyagok akadályozzák a kapillárisokban a véráramlást, esetleg megzavarják az agyban az axonok (az idegsejtek sajátos szerkezetű, leghosszabb nyúlványai) közötti kapcsolatokat. Elképzelhető továbbá, hogy a mikroműanyagok elősegítik a demenciához köthető fehérjehalmozódást” - sorolta a lehetőségeket.

A toxikológus úgy véli, a mikroműanyagok nagy része az élelmiszereken keresztül jut be az emberi szervezetbe, különösen a húsok révén, ami az ipari húsfeldolgozás módszereire, valamint arra vezethető vissza, hogy a műanyagok növekvő koncentrációban vannak jelen a táplálékláncban.

„Mivel a mezőgazdasági területeket műanyaggal szennyezett vízzel öntözzük, feltételezzük, hogy a műanyagok ott halmozódnak fel. Ezeket a növényeket etetjük meg az állatokkal, majd az állati trágyát visszajuttatjuk a földekre, így egyfajta önmagát erősítő folyamat alakul ki”

- vezette le Campen. A most felfedezett mikroműanyagok az 1960-as évekből származhatnak, vagyis évtizedekig tarthat, mire a műanyagok ennyire apró darabokra bomlanak és bekerülnek az emberi szervezetbe.

A toxikológus szerint az új eredmények globális egészségügyi fenyegetést jelentenek, de a fogyasztókat nehéz motiválni, hiszen a mikroszkopikus méretű szennyeződések nem keltenek elég nagy riadalmat.

A tűzzel játszunk, és ez beláthatatlan következményekkel járhat

A műanyaggyártás továbbra is zavartalanul folyik világszerte. Ha még ma leállítanák, akkor is évtizedeket venne igénybe a meglévő polimerek lebomlása mikroszkopikus részecskékké, így a mikroműanyagok és nanoműanyagok koncentrációja az elkövetkező években bizonyára tovább emelkedik majd - mind a környezetben, mind pedig a táplálékláncban.

Ironikus, hogy a műanyagok kifejlesztését éppen a környezetvédelem szándéka ösztönözte.

Az első szintetikus polimert 1869-ben feltaláló John Wesley Hyatt a már akkor is egyre veszélyeztetettebb élővilág megmentőjét látta a műanyagban, hiszen a használatával kiválthatóak olyan anyagok, amelyeket az ember a természettől vesz el. Sten Gustaf Thulint, az 1965-ben szabadalmaztatott műanyag zacskó megalkotóját hasonló célok vezérelték: kifejezetten a papírszatyrok kiváltása miatt állt elő a találmánnyal, a fák védelmében.

A svéd kutató fia, Raoul Thulin a BBC-nek azt mondta: ha az apja még mindig élne, döbbenten figyelné, hogy az emberek kidobják a szatyrokat, ahelyett, hogy újra meg újra felhasználnák, hiszen az ő szándéka éppen ez volt. A Thulin család egyébként egy fillér hasznot sem húz az anno a Celloplast cég által bejegyzett szabadalomból.

Sok szakértő szerint a műanyaggal az a legnagyobb gond, hogy túl olcsó, ezért újrafelhasználás helyett egyszerűen kidobjuk. A WWF jelentése szerint 2019-ben a műanyaghulladékoknak csupán 9 százalékát hasznosította újra a világ. Jelenleg a globális műanyaggyártás körülbelül 60 százaléka egyszerhasználatos termékeket állít elő, amelyeket eleve eldobásra szánnak.

A WWF szerint globális műanyagszennyezés elleni egyezményre lenne szükség. Az OECD is arra jutott,

ha nem születnek szigorúbb szabályok, a műanyaggyártás és felhasználás a 2020-as 435 millió tonnáról 2040-re 736 millió tonnára nőhet. Ez brutális, 70 százalékos emelkedést jelenthet,

miközben a nem megfelelően kezelt (az élettartama végén kidobott és rosszul, illetve nem ártalmatlanított) műanyaghulladék mennyisége 81-ről 119 millió tonnára, vagyis közel 50 százalékkal nőhet.

Az OECD szerint ahhoz, hogy ezt elkerüljük, emelni kellene a műanyagokra és csomagolásokra kivetett adókat, be kellene tiltani bizonyos egyszer használatos műanyagokat, és ki kellene terjeszteni a gyártói felelősségi rendszereket.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Kína vasököllel vág vissza Trumpnak - a ritkaföldfémek eladásának korlátozása szorult helyzetbe hozhatja Amerikát
A ritkaföldfémek terén Kína kivételezett helyzetben van, és most él is ezzel, ami súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az Egyesült Államok számára. Komoly kihívások elé néz a védelmi ipar, az elektromos járművek gyártása és az elektronikai szektor.


Peking úgy döntött, hogy a Trump-kormány sokkoló vámtarifáira válaszul (a kínai termékek többségére 54 százalék vámot vetettek ki) 34%-os megtorló vámot alkalmaz minden amerikai termékre, emellett visszatartja olyan ritkaföldfémek kivitelét az országból, amelyeket szinte kizárólag Kínában bányásznak, illetve dolgoznak fel. A pénteken bejelentett exportkorlátozások alaposan leszűkíthetik az Egyesült Államok és a Nyugat ellátását olyan ásványokból, amelyek létfontosságúak a védelmi ipar, az elektromos járművek, a tiszta energia és az elektronikai szektor számára.

A probléma nagyságát jól jelzi, hogy

Kína állítja elő a világ ritkaföldfém-ásványainak 60%-át. Náluk történik a globális ritkaföldfém-ásványok feldolgozásának 90%-a, és eddig tőlük jött az Egyesült Államok ritkaföldfém-importjának 72%-a. Emellett Kína uralja a ritkaföldfémek bonyolult és szennyező finomítási folyamatát is.

A kínai Kereskedelmi Minisztérium bejelentése szerint április 4-től hét kategóriába tartozó közepes és nehéz ritkaföldfémek kerülnek exportkorlátozás alá – köztük a szamárium, gadolínium, terbium, diszprózium, lutécium, szkandium és ittrium.

A szamáriumot például állandó mágnesek gyártására használják, amelyek a repülőgép-technológiák és védelmi rendszerek alapvető alkotóelemei. A gadoliniumnak az orvosi képalkotásban, valamint az atomreaktorokban van nagy szerepe. A diszprózium kritikus fontosságú a nagy teljesítményű mágnesek előállításához, amelyek magas hőmérsékleten működnek, általában elektromos járművekben és szélturbinákban. A szkandium a repülőgép-alkatrészgyártásban fontos anyag, míg az ittriumot szupravezetők, lézerek és különféle orvosi alkalmazások előállításához használják.

A kritikus fontosságú ásványi anyag kitermelésével és feldolgozásával foglalkozó amerikai NioCorp vezérigazgatója, Mark A. Smith úgy reagált, hogy

a kínai válaszlépés jelentős fenyegetést jelent az Egyesült Államok nemzetbiztonságára nézve, érintheti a Pentagon fejlett fegyverrendszerek ellátási láncait, beleértve a lopakodó vadászgépek, a precíziós vezérlésű lőszerek, a műholdak és a hiperszonikus fegyvereket gyártását.

A kínai bejelentés miatt azonnal 14%-ot zuhantak a GE Healthcare Technologies részvényei is. A gadoliniumot ugyanis az MRI-vizsgálatok tisztaságának javítására használják, és a korlátozások jelentős hatással lehetnek a cégre, mivel az MRI-szkennerek a vállalat teljes értékesítésének 46%-át tették ki 2024-ben.

A mostani korlátozás a nyersanyagokon kívül olyan késztermékekre is vonatkozik, amelyek az amerikai ipar számára nélkülözhetetlenek - köztük az állandó mágnesekre, amelyek pótlása komoly kihívást jelent. „A diszpróziumot és/vagy terbiumot tartalmazó nagy teljesítményű ritkaföldfém-mágnesek teljes körű exportkorlátozása súlyosan érinti a védelmi szektort” – mondta a Reutersnek Ryan Castilloux, az Adamas Intelligence tanácsadó cég alapítója.

A nehéz ritkaföldfémek is különösen érzékeny területnek számítanak, mivel Kína ezek felett még nagyobb ellenőrzést gyakorol.

Jelenleg Kínán, Mianmaron és Laoszon kívül csak egyetlen nehéz ritkaföldfém-bánya működik.

Ez a brazil Serra Verde projekt, de ők is Kínába szállítják a termékeit feldolgozásra. Peking szoros ellenőrzést alá vonta a mianmari és laoszi ellátási láncokat is, tehát lényegében a világ minden ilyen bányászati tevékenységre jogot formál, vagy hatást gyakorol.

Bár a mostani korlátozások nem jelentenek teljes tilalmat, az exportengedélyek csökkentésével visszafoghatják a szállításokat. És ez nem lenne példa nélküli intézkedés: az ázsiai ország márciusig például egyetlen gramm antimont sem exportált az Európai Unióba, miután tavaly szeptemberben korlátozásokat vezetett be a diódák, infravörösfény-detektorok, illetve vízvezetékek, lefolyók, ólomakkumulátorok rácsainak gyártására használt fém kivitelére.

Emellett a fejlett memóriachipek és chipgyártó berendezések Biden-kormány által elrendelt eladási tilalmára válaszul Kína már tavaly decemberben leállította a gallium, a germánium, az antimon és a szuperkemény anyagok exportját az Egyesült Államokba, valamint szigorítottak a grafit-exporton is.

A gallium és a germánium kritikus fontosságú a félvezetők, az elektronika, az infravörös eszközök és a napelemek gyártásához. Az antimon nélkülözhetetlen katonai alkalmazásokhoz, például lőszerekhez, infravörös rakétákhoz és az éjjellátó technológiához. A grafit pedig létfontosságú a lítium-ion akkumulátorok gyártásához, az acélgyártáshoz és az elektromos járművek gyártásához.

A kínai Kereskedelmi Minisztérium Trump vámtarifáira válaszul azt is bejelentette, hogy 16, főleg védelmi, logisztikai, adatelemző, űripari és légiközlekedési tevékenységet folytató amerikai vállalat felé korlátozzák a kínai gyártású alkatrészek exportját, míg 11 további céget felvesznek a „megbízhatatlan entitásokról” vezetett listájára. A kínai CCTVNEWS szerint ez azzal jár, hogy a cégeknek mostantól egyáltalán nem szabad üzleti tevékenységet folytatni Kína területén vagy kínai vállalatokkal.

Amerikai katonai drón

A listára tett amerikai cégek között olyan vállalatok szerepelnek, mint a harctéri helyzetfelismerésre, illetve katonai, rendészeti és ellenőrzési célokra drónokat gyártó Skydio, Firestorm Labs, Kratos Unmanned Aerial Systems és BRINC Drones, de megtiltották a Kínával történő kereskedést más, mesterséges intelligencia, híradástechnikai és harcjármű megoldásokat fejlesztő cégeknek is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Már csapatban dolgoznak a humanoid robotok egy kínai autógyárban - videón a jövő gyára
A Walker S1 robotok már nemcsak önállóan, hanem csapatban is képesek dolgozni. A rendszer mögött egy fejlett mesterséges intelligencia áll.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 07.



A kínai Zeekr autógyárban humanoid robotokat teszteltek, melyek már most képesek csapatban dolgozni. A Walker S1 nevű robotokat az UBTech fejlesztette, és a Geely tulajdonában lévő elektromosautó-gyárban próbálták ki őket. A gépek 5G-s kapcsolaton keresztül csatlakoztak a gyártósorhoz.

A robotok feladata nem volt éppen egyszerű: részt vettek a végső összeszerelésben és az ellenőrzési folyamatokban is. Az együttműködésükről videó is készült, amelyen jól látszik, hogyan segítik egymást a gyártásban. Ugyanakkor néhány jelenetnél furcsaságokat is észre lehet venni – például az 55. másodpercnél, ahol úgy tűnik, mintha az ajtóra kerülő takaróelem mozgása visszafele történne. Hasonló érzetet kelt az elektromos töltőfej behelyezése is.

A robotok működésének alapja a UBTech saját mesterségesintelligencia-keretrendszere, a BrainNet. Ez a rendszer különféle készségeket és következtetéseket szervez össze egy úgynevezett Swarm Intelligence nevű hálózatba.

A hálózat központja egy „szuperagy”, ami összetett döntéseket tud hozni, míg a hozzá kapcsolódó „intelligens alagyak” a több robotos vezérlésért és az érzékszervi adatok feldolgozásáért felelnek.

A fejlesztéshez a DeepSeek R1 nevű modellt használták, ami lehetővé teszi az elosztott tanulást, a gyors képzést és a robotok közötti tudásmegosztást is.

A cég tervei szerint a Walker S tömeggyártása 2026 januárjában kezdődhet el. Az év végéig 500 és 1000 közötti darabszámban készülhet el az új típus – írja az Interesting Engineering.

A South China Morning Post úgy tudja, hogy már vásárló is akadt a fejlesztésre: a Dongfeng Liuqi Motor, a Dongfeng Motor Group egyik leányvállalata legalább 20 darabot rendelt a következő egy hónapra. A UBTech hivatalosan nem erősítette meg a vásárló kilétét.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Feldarabolhatják a Google-t és a Metát - hiába kilincseltek Trumpnál, visszaüthet a mohóságuk
Az internet két legnagyobb kisgömböce monopóliumok kialakítása és tisztességtelen felvásárlások miatt hullhat darabjaira. A Google két trösztellenes pert is vesztett, a Meta még kétségbeesetten védekezik.


Rájár a rúd az internet két óriására, a Google-re és a Metára. Az előbbit azzal vádolják, hogy nemcsak a webes keresések, hanem az online hirdetések piacán is szinte egyeduralkodó, utóbbit pedig közösségi médiás felvásárlásai miatt citálták bíróság elé.

A helyzetük azért különösen érdekes, mert mindketten igyekeztek az újra megválasztott Donald Trump kedvében járni - részben azzal a szándékkal, hogy elkerüljék az eljárásokat, vagy minél jobban jöjjenek ki belőlük. A Google például a korábbi hasonló adománya duplájával, egymillió dollárral járult hozzá Trump beiktatási alapjához, sőt, Sundar Pichai vezérigazgató ott vendégeskedett az eseményen, illetve együtt is vacsorázott az elnökkel, annak Mar-a-Lago birtokán. De Zuckerberg is bőkezűen adakozott, ott volt a beiktatáson, személyesen tárgyalt Trumppal a Fehér Házban, és már az új elnök beiktatása után néhány nappal megszűntette a Facebookon a tényellenőrző mechanizmusokat.

Egyelőre úgy tűnik, nem jött be a számításuk, hiszen a feldarabolás esélyével kell szembenézniük.

A Google anyacége, az Alphabet a világ legelterjedtebb böngészőjét, a Chrome-ot és az Android mobil operációs rendszert bukhatja el. A Metánál pedig az Instagram és a WhatsApp forog kockán.

Megvan az ítélet: a Google monopóliumot épített

A virginiai szövetségi bíróság nemrég kimondta: az Alphabet tulajdonában álló Google megsértette a törvényt, hogy megőrizze reklámpiaci monopóliumát. Egy éven belül ez a második eset, hogy jogellenesnek találják a cég tevékenységét, amivel jelentős piaci fölényhez jutott. Ezúttal az online hirdetések miatt marasztalták el, míg egy korábbi „USA kontra Google” per ítélete nyomán áprilisban elindult a szankciók meghatározásának szakasza.

Az is az asztalon van, hogy a Chrome böngésző eladására kényszerítik a vállalatot, amin kapva kapna egy sor versenytársa, többek között a ChatGPT-t fejlesztő OpenAI. Ha mindez nem lenne elég, az online keresések felett gyakorolt egyeduralma miatt a Google sokmilliárdos perrel néz szembe Nagy-Britanniában is.

A New York Times szerint Leonie Brinkema virginiai kerületi szövetségi bíró április közepén 115 oldalas ítéletében körvonalazta, hogy a Google milyen törvénytelen eszközökkel építette ki az egyeduralmát. A dokumentum szerint a vállalat egy többnyire láthatatlan technológiai rendszer felett rendelkezik, amely a weboldalakon megjelenő hirdetések elhelyezéséért felel. A cég reklámtechnológiai monopóliuma lehetővé tette magasabb árak kiszabását a hirdetésekért.

Az amerikai kormány szerint a Google ma már 87 százalékos piaci részesedéssel bír az online hirdetések értékesítését végző technológiák terén.

A per során azzal érveltek a Google ellen, hogy az három területen alakított ki monopóliumot az online hirdetési piacon:

  1. azokban az eszközökben, amelyeket online kiadók – például híroldalak és tartalomgyártók – használnak hirdetési helyek megjelenítésére a saját portáljaikon,
  2. azokban az eszközökben, amelyeket hirdetők használnak hirdetési helyek vásárlására,
  3. és olyan szoftverekben, amelyek mindezen tranzakciók lebonyolítását hajtják végre.

Brinkema bíró két területen a kormány javára döntött, kimondva, hogy a Google jogellenesen épített ki monopóliumot a kiadói eszközök és a szoftverrendszerek terén, viszont a hirdetői eszközökre vonatkozó vádat elutasította, mert szerinte a kormány nem tudta bizonyítani, hogy ez egy önálló, jól körülhatárolható piac.

„A bíróság döntése egyértelmű: a Google monopóliummal rendelkezik, és visszaélt ezzel a piaci fölénnyel” – idézi az igazságügyi minisztérium közleménye  Abigail Slatert, a tárca versenyjogi osztályának helyettes főügyészét. „A jogellenes fölény lehetővé teszi a Google számára, hogy cenzúrázza vagy akár el is hallgattassa az amerikai hangokat. Emellett megsemmisítette és eltüntette azokat az információkat, amelyek felfedték törvénytelen magatartását.”

Nem ez az első per, amit a Google rövid időn belül elbukott. Egy másik amerikai szövetségi bíró tavaly augusztusban állapította meg, hogy a Google monopóliummal bír az online keresések piacán is. Ennek az ítéletnek a nyomán jelenleg azt vizsgálják, hogy teljes egészében fel kell-e darabolni a vállalatot.

A Google-nak tényleg nagyon jelentős a túlsúlya az online keresésben: az ő motorjuk áll a globális felhasználók 64 százaléka által használt Chrome böngésző mögött.

Második helyen a 21 százalékos részesedést elérő Apple-féle Safari van, harmadik pedig 2,52 százalékkal a Mozilla Firefox.

Lee-Anne Mulholland, a Google szabályozási ügyekért felelős elnöke blogbejegyzésben bírálta a pert, amely szerinte „visszafelé akar tekinteni egy olyan időszakban, amikor a verseny erős és az innováció példátlan”. Szerinte „az olyan új szolgáltatások, mint a ChatGPT (vagy a külföldi versenytársak, például a DeepSeek) virágzanak, ezért az Igazságügyi Minisztérium széles körű javaslatai feleslegesek és ártalmasak.”

Mulholland közölte: fellebbeznek az ítélet ellen, mert a vállalat feldarabolása megnehezítené, hogy a felhasználók elérjék az általuk preferált szolgáltatásokat. Ez a folyamat akadályozná, hogy a Google versenyezzen a keresőszolgáltatás terjesztési lehetőségeiért, ami növelné az árakat és lassítaná az innovációt. Mulholland arra is figyelmeztetett, hogy a készülékgyártók és böngészők (mint a Mozilla Firefox) a keresőből származó bevételekre támaszkodnak.

„Ha ezeket a bevételeket elvennék, drágábbak lennének a mobiltelefonok, és nehezebb helyzetbe kerülnének a böngészők, amelyeket nap mint nap használtok” – állította a posztban.

A cég képviselője mindezeken túl úgy gondolja, hogy a javaslat hátráltatná a mesterséges intelligencia útját, hiszen egy kormány által kinevezett bizottság szabályozná az AI-termékek tervezését és fejlesztését. „Ez komolyan visszavetné az amerikai innovációt egy kritikus időszakban, akkor, amikor Kínával futunk versenyt a technológiai vezető szerepért, és a Google az amerikai áttörések élvonalában áll.”

A hirdetési piacon szintén feldarabolhatják a Google-t, bíróságra mennek a britek is

Miközben a tavaly augusztusi keresőszétválasztásra irányuló ítéletben elindult a szankciók kiszabását előkészítő tárgyalás, a reklámpiaci per következményei is ott lebegnek a Google feje felett. A The New York Times szerint az igazságügyi minisztérium már előzetesen kérte a bíróságot, hogy kötelezze a Google-t bizonyos, évekkel ezelőtt megszerzett hirdetéstechnológiai üzletágak eladására. A kormány most elemzi az ítéletet, és ez alapján dönti el, milyen konkrét lépéseket javasol a bíróságnak a monopólium felszámolására.

A folyamattól azt remélik, hogy jelentősen csökken a Google befolyása, ami akár a vállalat átalakítását is eredményezheti.

A változás lehetősége más országok számára is lehetőséget nyitott a vállalat monopolhelyzetének csökkentésére, így a Google ellen Nagy-Britanniában szintén csoportos keresetet nyújtottak be. A CNN úgy értesült, hogy a kereset azokat a megállapodásokat is sérelmezi, amelyeket a cég az Android rendszerű telefongyártókkal kötött, a Google Kereső és a Chrome böngésző előzetes telepítésére. Kifogás merült fel továbbá az Apple-nek fizetett súlyos dollármilliók miatt, amivel elérték, hogy az iPhone-okon az övék legyen az alapértelmezett böngésző.

A panaszt - ötmilliárd fontos, vagyis közel 1800 milliárd forintos kártérítési igénnyel - Or Brook versenyjogi szakértő nyújtotta be, többezer vállalkozás nevében, azt állítva, hogy a Google keresőmotorja miatt a saját hirdetési ajánlataik kerültek előnybe, így a vállalkozásoknak alig volt más választásuk, mint a Google hirdetésein keresztül reklámozni a termékeiket és a szolgáltatásaikat.

A Google erre azzal reagált, hogy: „ez egy újabb spekulatív és opportunista per”.

Pedig a kereset nem minden előzmény nélkül érkezett: a brit versenyhivatal januárban vizsgálatot indított a Google keresőszolgáltatásaival kapcsolatban, beleértve azok hatását is a hirdetési piacokra. A hatóság akkor megállapította: emberek és vállalkozások milliói függnek a Google szolgáltatásaitól, a keresések 90 százalékát ezen keresztül bonyolítják, és több mint 200 000 brit vállalkozás hirdet rajta.

A Meta ellen is megindult a per, Zuckerberg már vallott

A Facebookot üzemeltető Meta felett szintén sötét fellegek gyülekeznek. Az Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága (FTC) április közepén indított pert a vállalat ellen, azzal vádolva a médiaóriást, hogy semmibe vette a versenyszabályokat, amikor korábban dollármilliárdokért felvásárolta az Instagramot és a WhatsAppot. A népszerű közösségi média platformot és a csevegő alkalmazást várhatóan el kell adnia, ha elveszíti a pert - jegyzi meg az Euronews.

Mint emlékezetes, a már akkor is óriási profittal működő Facebook (a mai Meta) 2012-ben egymilliárd dollárért (jelenlegi árfolyamon kb. 355 milliárd forintért) megvásárolta az Instagramot, aztán 2014-ben 19 milliárd dollárt (közel 6800 milliárd forintot) fizetett a WhatsAppért. Az amerikai versenyhatóság ügyvédei szerint a vállalat ezzel a két lépéssel törvénytelenül járt el, és gyakorlatilag felszámolta a versenytársait, vagyis közösségi média monopóliumot épített ki.

A Meta ügyvédje, Mark Hansen ugyanakkor azt állítja, azért vásárolták fel az Instagramot és a WhatsAppot, hogy fejlesszék, illetve bővítsék őket, a Facebookkal párhuzamosan.

Az érvek között elhangzott még, hogy szó sincs a verseny megszüntetéséről, hiszen a közösségi média platformnak még mindig erős konkurenciát jelent az Alphabet tulajdonában lévő YouTube és a kínai TikTok. Mindez nem a legerősebb érvelés, ám a Metának abban tényleg igaza van, hogy az Instagram és a WhatsApp anno éppen annak az FTC-nek a jóváhagyásával cserélt gazdát, ami most pert indított ellene a felvásárlás miatt. A vállalat jogi képviselői úgy vélik, az ügylet visszafordítása vagy utólagos kriminalizálása „veszélyes precedenst teremtene”.

Mark Zuckerberg már a tárgyalás első hetében tanúskodott, hogy megvédje álláspontját, amely szerint a Meta felvásárlásai nem versenyellenesen történtek.

A tanúk padjára citált vezérigazgató persze tagadta, hogy a két alkalmazást a verseny megszüntetése miatt vették meg, sőt, bár kedvelte az Instagram „kamerás és fotómegosztó élményét” - amit bevallottan erősebbnek gondolt a saját kameramegoldásaiknál -, sosem érezte úgy, hogy az alkalmazás „széles körben versenyképes” lenne a Facebookkal szemben. A WhatsAppról szólva pedig azt mondta, lenyűgözőnek találta, de az alapítók „nem voltak ambiciózusak”, kvázi nem voltak tisztában vele, hogy mekkora hatást érhetnének el.

„Gyakorlatilag én erőltettem, hogy új funkciókat adjunk hozzá” – magyarázkodott a bíróságon Zuckerberg, hozzátéve, hogy a Meta saját erőforrásaival és méretével csak támogatta mindkét céget és azok közönségét is. Amikor arról kérdezték, hogy miért nem hoztak létre inkább konkurens alkalmazást, közölte: „biztosan tudtunk volna fejleszteni egyet, de hogy sikeres lett volna-e, az szerintem spekuláció kérdése”.

A Meta ügyét még Donald Trump első ciklusa idején nyújtották be, és a Wall Street Journal szerint Zuckerberg nem sokkal az áprilisi tárgyalás előtt személyesen lobbizott az elnöknél azért, hogy az FTC ejtse a vádakat. Ezt láthatóan nem sikerült elérni, pedig a kapcsolatukban óriási fordulat történt azóta, hogy a Capitolium 2021. január 6-i ostroma után Trumpot kitiltották a Meta minden platformjáról, hiszen az elnök beiktatási alapjának a vállalat egymillió dollárt (355 millió forintot) adományozott, sőt, a cég felvette az igazgatótanácsába Dina Powell McCormicket, Trump korábbi tanácsadóját is.

A Meta tehát nagyon igyekszik, ám aligha sikerül elérnie a per leállítását, főleg azután, hogy a Trump által nemrég kinevezett új FTC-elnök, Andrew Ferguson április elején azt nyilatkozta, követni fogja az elnök törvényes utasításait, de Trump szerinte nem fog közvetlenül beavatkozni az eljárásba.

„Úgy gondolom, az elnök is belátja, hogy be kell tartanunk a törvényeket, ezért nagyon meglepne, ha ilyesmi történne” - fogalmazott.

Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a Meta feldarabolása mind Trump, mind pedig szövetségese, a Twitter-utód X-et megszerző Elon Musk érdekeit szolgálja – mondta Mark Weinstein techvállalkozó és adatvédelmi szakértő az Euronews Nextnek. Hozzátette: most először fordul elő az is, hogy a Meta-alkalmazásokról történt kitiltása nyomán alapított Truth Sociallal az Egyesült Államok elnöke maga is egy közösségi média platform tulajdonosa. Magyarán gazdasági és politikai szempontból egyaránt érdekeltté vált ezen a piacon, és - ha nyilvánosan nem is teheti meg, hogy bevallja - egy olyan erős konkurencia szétcincálása, mint a Meta, kifejezetten jól jöhet neki.

Mivel járna a Meta feldarabolása?

Bár az eljárás körülményeit nézve szinten minden a Meta ellen szól, a versenyhatóság dolga sem egyszerű, hiszen több mint tíz évre visszamenőleg kell bizonyítania, hogy a vállalat visszaélt piaci helyzetével, amikor felvásárolta a riválisait. Amennyiben viszont az FTC sikerrel jár, a Meta kénytelen lesz eladni az Instagramot és a WhatsAppot. Weinstein szerint viszont ez sem feltétlenül szüntetné meg a cég monopolhelyzetét, hiszen korábban láthattunk példát arra, hogy egy vállalatot széttagolásra ítéltek (pl. az AT&T-t, 1984-ben), de az egyes részei évek alatt fokozatosan újra egyesültek.

A szakértő mindazonáltal úgy véli, a cégek szétválasztása miatt sok felhasználó átvándorolna kisebb platformokra, például a Truth Socialra vagy az X-re, ami megint csak jól sejteti, hogy Trump vajon milyen végkifejletben lehet érdekelt.

A sok Google elleni per jól jelzi azokat a szabályozói törekvéseket, amelyek a legnagyobb technológiai cégek hatalmának korlátozására irányulnak, mivel ezek a vállalatok alapjaiban formálják az online kereskedelmet, az információáramlást és a kommunikációt.

Az amerikai igazságügyi minisztérium a Google és a Meta mellett indított pert az Apple ellen is, mert az megnehezíti a felhasználók számára, hogy elhagyják zárt eszköz- és szoftverrendszerét. Sőt, a hatóság korábban a kisvállalkozások kiszorítására hivatkozva az Amazont szintén bíróság elé vitte.

Az amerikai hatóságok szerint az nem baj, ha egy cég azért nő nagyra, mert jobb az innovációban, ám a Google mesterségesen tartotta fenn és kötötte össze a különféle monopóliumait, a Meta pedig tisztességtelen módon vette rá a konkurenciát a cégei eladására és ezek mindegyike klasszikus versenyellenes magatartás. Az ennek apropóján indított perek várhatóan évekig fognak tartani, az viszont már most látszik, hogy az ítéletek nyomán születő szankciók lassan, de biztosan átformálják a technológiai szektor üzleti gyakorlatait, és ez hatással lesz internetre felhasználói szempontból is. Ideális esetben úgy, hogy a cégfeldarabolások helyzetbe hoznak más technológiai vállalatokat is, ezzel nő a verseny és jobbá, olcsóbbá válnak az online szolgáltatások.


Link másolása
KÖVESS MINKET: