Másfél millió forintot spórol évente a szemétcsökkentő élettel Tóth Andi
Tóth Andiék gödöllői családi házában már minden úgy van kialakítva, hogy a lehető legkevesebb szemét kerüljön a kukába, például zöld hulladék sem, mert komposztálnak. Nyaralásukon az első feladata volt, hogy találjon helyet a zöldség, gyümölcs maradékának, ami enni már nem jó, de a talajt táplálja. Balatonfenyvesen, a társas üdülőtelepen nincs központi komposztgyűjtő, a zöldhulladék rohad a többi szemét között a nagy melegben. Erről a szagok is árulkodnak. Andi a Facebookon kért segítséget és a legegyszerűbb ötletet valósította meg, becsöngetett egy házba, ahol látott kerti komposztálót. Két hétig oda hordhatta, amit kár lett volna kidobni.
Andi szeret szembe menni a fősodorral.
Ő egy Németországban élő, környezettudatos barátnője hatására választotta ezt az utat. Noha az eldobható pelenka kényelmesebb, gyorsabb, a Földnek és a gyereknek nem jó.
„Nem akartuk naponta megtölteni a szemetesünket műanyaggal, és a baba bőrének is sokkal egészségesebb a textil” – magyarázza.
Akkoriban még beszerezni is nehéz volt a mosható pelenkát. Két-három webáruházon kívül csak külföldről lehetett rendelni. Andi emiatt forgalmazó is lett egy időre. Annak azonban vége már, mert árulni nem szeretne többet. Az évek alatt egyértelművé vált, hogy a
„Nagyon-nagyon jó dolognak kell lenni, hogy eladással foglalkozzak. A zero waste gondolkodásmódnak sarkalatos része, hogy nem veszünk semmit, ami nem fontos. Nekem ellentmondásos lenne arra biztatni másokat, hogy vegyenek tőlem valamit.”
Kislánya már 8 éves volt, amikor nagyon komoly változásokba fogtak. Ahogy meséli, épp csehül állt a család, meg kellett húzni a nadrágszíjat.
„A férjem nem tudott lemondani a szénsavasról, így aztán üveges szódát vettünk egy házhoz szállító bácsitól. Nekem a kóláról kellett lemondanom. Ha pizzát sütöttem, akkor mindig azt ittam, de már anélkül is lecsúszik a tészta.”
Amikor a spórolási lehetőségeken gondolkodott, épp Bea Johnson könyvét olvasta a szemét nélküli életről. Ekkor már nemcsak a költségeket, hanem a kidobandó dolgok mennyiségét is csökkenteni akarta. Kiborította a kukát, és megnézte, miről lehetne lemondani. Először tusfürdőket kezdett kevergetni otthon, hogy ne kelljen annyi flakont kidobni. Macerás volt, és rájöttek, hogy a szappan is tökéletes, nem jár pluszmunkával, nem kell hozzá flakon, és olcsó is.
Sokat spóroltak azzal, hogy papírzsebkendő, szalvéta és konyhai papírtörlő helyett is textilt használnak. Sőt, Andi
„Amikor először hallottam, azt mondtam, ekkora marhaságot! De elkezdett foglalkoztatni, és egyre többet olvastam róla. Egy régi törölközőből kis kendőket varrtam és teszteltem. Tökéletes volt. Persze van bidénk, csak így oldható meg. Tartunk otthon pár guriga vécépapírt is a vendégeknek.”
Andi a női betéteket is mossa már évek óta. Ez is rengeteg szeméttől óvja a Földet, és nem is olyan bonyolult tisztán tartani, mint sokan gondolják. Olyan anyagból van, ami benntartja a nedvességet, és hideg vízzel, mosószappannal minden folt eltüntethető.
A takarításhoz sem vesz már százféle terméket. Csatos üvegben tárolja a házi nedves törlőkendőt. Ecetben, teafaolajban áztatott pamut kendővel törli át a fürdőszobát.
Még a pelenkák mosása idején talált rá az akkor még csak Angliában árult mosótojásra, az Ecoeggre. Ők is árulták ezt egy ideig.
„Gyakorlatilag mosószóda van a tojásban, és legalább 60 alkalommal lehet használni.”
Fél éve átszokott a mosólapkára, amit nálunk is gyártanak már. Nem kellenek nagy dobozok, tartályok, a néhány pici felolvadó kártyának egy boríték is elég.
Elmesélte, hogy a borotvahabról az ő feledékenysége miatt mondott le a férje és két nagy fia.
„Nem vettem észre, hogy elfogyott, és én a lábamra csak szappant használtam. Mondtam nekik, hogy próbálják ki ők is. Azt mondták, hogy tulajdonképpen pont ugyanolyan jól működik, nem is kell többé hab."
„Sokfélét kipróbáltam, gyártottam otthon szódabikarbónásat, meg másféléket, de nem tudták megszokni a többiek. Én végül rátaláltam a fogszappanra, ami olyan mint egy stift. Imádom, de senki másnak nem jött be.”
A Tóth család arra is figyel, hogy ne pazaroljanak. Fogkrémből sosem nyomnak két centit, csak épp egy borsónyit, Andi meg csak összemaszatolja kicsit a kefét. Ha egy csésze teát isznak, ahhoz nem melegítenek egy liter vizet, csupán egy pohárnyit. Kevesebb idő, kevesebb energia.
Andiék nem használnak koncentrátumokat, és nem is ajánlja.
„Különösen környezetszennyezőek, mert feleslegesen használnak az emberek többet. Ugyannyit öntenek a sűrítményből, mint a normál változatból.”
Ezt a férje marketinges barátjának kelet-európai felmérése is megerősítette évekkel ezelőtt.
A mosogatáshoz maga termeli a szükséges luffatököt, kiszárítja, és kész is. Amikor elhasználódik, akkor csak a komposztba dobja. A kefe sem műanyag, hanem fa és lószőr, vagy növényi sörte.
A fűszerek jórészét otthon termeszti. A petrezselymet, tárkonyt, oregánót és a babérlevelet kiszárítva tárolja üvegekben. Amit boltban kell vennie, abból újrahasználható csomagolásút választ.
Bevásárolni textiltáskával és kosárral megy, és mindig van nála sok kis otthon készült zsák, és pár üveg vagy doboz, hogy ne kelljen zacskókat hazavinnie.
A környezettudatosság része, hogy a kutya is nyerskosztot kap. Nincs alutasak vagy konzervdoboz, a húst és a zöldséget is saját edényekben, textilekben veszik.
„Én a tojáshéjat is feldolgozom. Megszárítom, ledarálom, teszek a kutya ételébe, és a növényeim is kapnak a kálciumban gazdag hulladékból.”
Tej helyett Andi szívesen iszik leturmixolt magokat, de a család többi tagja nem kedveli, ezért házi üveges tejet vesz a helyi kosárközösségtől. Sokan lemondanak a húsról is a Föld érdekében, de szerinte nem ez a jó irány.
Aki ezt jól csinálja, annak a kukája mutatja a sikert.
„Nálunk hetente telt meg egy 120 literes kommunális és egy ugyanekkora szelektív is hét évvel ezelőtt. Most vegyes szemétből egy év alatt jön össze ennyi, a válogatott 3-4 havonta.”
Ez azt jelenti, hogy nagyjából 90 százalékkal kevesebb a szemét Andiéknál.
A szemétcsökkentésből még könyv is született, pedig sosem gondolta Andi, hogy írni fog. Eleinte egy blogban próbálta terjeszteni, miket próbál ki. Lett aztán egy Facebook-csoportja, Háztartásom hulladék nélkül címmel. Itt környezetvédelmi témákat beszélnek meg. Egyszer behívták egy reggeli rádióműsorba, és akkor a 3 ezer tag megsokszorozódott, és azóta is folyamatosan emelkedik a számuk. Most 29 ezren vannak. Egyre több helyre hívták interjúra, és mindig kérdezték a könyvről, amit ő ugyan nem tervezett, de végül beadta a derekát, és élete nagy sikerének tartja.
„Amikor már azt hittem, kész a kézirat és megmutattam a kiadó vezetőjének, akkor kezdődött az igazi munka. Rémán Izabella utóbb mondta el, hogy amit leadtam, az messze volt a könyvtől. Fél évet dolgoztunk rajta még közösen, hogy megfelelő formába kerüljön.”
A kötet 2018 őszén jelent meg, Dobd ki a szemetest címmel.
„Több mint 7000 darab fogyott el mindenféle marketing nélkül. Ez egy hatalmas nagy dicsőség nekem, visszaigazolás, hogy jó, amit csinálok. Ez hatalmas motiváció.”
A gratulációk mellett azért akadt bírálója is. Többen kérdezték, miért nyomtatott formában jelent meg, miért nem adott ki e-könyvet? A következő kiadásnál megpróbálkozott az e-könyvvel, de alig érdekelt valakit. Nem könnyű környezettudatosan osztani a jó példákat.
A családi kupaktanács úgy döntött, koncentráljon inkább egy dologra.
„Rendszeresen tartottam előadásokat, volt olyan, hogy heti nyolcat. Reggel Székesfehérváron voltam, délután meg mentem Nyíregyházára.”
Nehéz időszak jött. Lassan próbált átállni az online felületekre, és új ötletekkel megtalálni a közönségét. Sokáig menekült a TikToktól, de végül ott is bemutatkozott, és 13 ezer követőjével nagyon elégedett, noha tudja, itt a nagyok táborát milliókban mérik. Nem jó arra gondolni, hogy milliók épp azt nézik, mire lehetne költeni feleslegesen, de Andi örül, hogy akad, aki az ő példáira kíváncsi.
Előadásokra is folyamatosan jár, egyéni tanácsadást is vállal, de ez még nem indult be igazán.
„Sok időm van benne, hogy tapasztalatokat szerezzek, próbálkozzak újabb és újabb megoldásokkal. Ebben a rohanó világban nekem is csak úgy van időm sok mindent elolvasni, tesztelni, hogy ez a fő munkám már. Arra is figyelni kell, honnan jönnek az információk. Ma már bárki megoszthat bármit és bizony sok butaság van a neten.”
A személyre szabott tanácsadásnál kizárólag a családra, a háztartásukra koncentrál, és a lehető legjobb és leghatékonyabb megoldásokat keresi. Azt reméli, lassan rájönnek az emberek, hogy az ezért kifizetett összeg jót tesz a családi kasszának, és teli kukákból is kevesebb lesz. Sőt, szerint időnk is több lesz, ha pazaroljuk vásárlásra.
Andi régen olyan lelkes volt, hogy úton-útfélen megszólított idegeneket, ha például feleslegesen tettek mindent zacskóba.
„Rájöttem, hogy ez kontraproduktív. Sokszor talán elég, ha látványosan mellettük pakolok a textilzsákjaimba. Azt gyanítom, sokan egyszerűen nem tudnak a környezetszennyező problémákról.”
„Én is sokat pazaroltam és sokáig nem láttam a bajokat. Mindannyian fejlődünk. Én is, amíg élek” – mondja Andi, akinek elkötelezettsége a környezetvédelem mellett nem kérdés, hiszen a nyaralásán sem mondott le arról, hogy a zöld hulladék a kukákban végezze. Időt szánt rá, és nem kap érte semmit, látni sem igen fogja, milyen növények fejlődnek majd a tőle kapott tápanyagtól. Andi mégis örül, hogy nem termelt szemetet és visszaadta a természetnek, amit tőle kölcsönvett.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
