Ködből nyerhetünk vizet a sivatagban, és újra lehet a növényeket is telepíteni
Az Atacama több mint 1000 km hosszú, 160 km átlagos szélességű hatalmas homok- és kavics-sivatag Peru és Chile határán az Andok és a Csendes-óceán között. Ez a világ egyik legszárazabb régiója. Nem véletlen, hogy ebben a sivatagban próbáltak ki Mars-járó robotokat, mert a NASA szakértői szerint az itteni körülmények hasonlítanak a legjobban a „vörös bolygóra”, miként az sem, hogy az Atamaca áll évek óta Chile nagyszabású napenergia-programjának középpontjában.
A firenzei egyetem kutatócsoportja itt kísérletezett ki egy „vízaratásnak” (water harvesting) nevezett technológiát, hogy ködből, párából vonjanak ki vizet. A csapat 23 év óta dolgozik itt, eredményeik április elején jelentek meg a Science of Total Environment című nemzetközi szaklapban.
A ködből nyert víz az első időszakban egy alig négyhektáros, újonnan telepített erdő öntözésére szolgált, amely üde színfoltként még az űrből is látszik, mert körülötte több ezer négyzetkilométeren csak por és szikla uralkodik.
„Közönséges sűrű halászhálókat használtunk, amelyek felfogják a ködből eredő vízcseppeket. Ebben a zónában igen nagy mennyiségben van belőlük, csakhogy a víz gyorsan elpárolog” – magyarázta a La Repubblicának Fabio Salbitano, az egyetem erdő-ökológia professzora, a kutatást végző Water Harvesting UNIFI laboratórium munkatársa – A helyiek ezt „felhőtengernek” (mar de nubles) nevezik, amelyből a sivatagos környezet kiszárítja a legértékesebb tartalmát. Ez a jelenség a Humboldt-áramlat, egy, a Déli-sark felől a Csendes-óceán északi része felé haladó hidegvíz-áramlat és a szárazföld hőjének találkozásából születik, lecsapódik.
Csakhogy ez a nedvesség nem enyhíti a szárazságot, mert ebben a dél-amerikai régióban évente mindössze 88 milliméter eső esik.