Így időzítik a női kutatók az anyaságot, hogy ne csinálja ki a karrierjüket
Hatodik alkalommal adták át a Nők a Tudományban Kiválósági Díjakat az Akadémián, idén a biológia, kémia és műszaki tudományok területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó női kutatókat ismertek el. A statisztikák szerint átlagosan Magyarországon a legalacsonyabb az arányuk, így a díjazottak egy igencsak férfias pályán nyújtottak kiemelkedő teljesítményt.
Hiszen nem azért vannak ilyen kevesen, mert a nők ennyire alkalmatlanok, hanem mert a tudományos karrierjüket félbevágja a gyerekvállalás.
A díj egyik alapítójával és két díjazott kisgyerekes kutatóval arról beszélgettünk, hogyan taktikázták ki, hogy velük ez ne történjen meg.
A Nők a Tudományban Kiválósági Díjakat hatodik alkalommal adták át a Magyar Tudományos Akadémia épületében. Évről évre egyre többen pályáznak, idén a kutatók biológia, kémia és műszaki tudományok területén nevezhettek. A díjat a Nők a Tudományban Egyesület ítélte oda azoknak a fiatal kutatóknak, akik kiemelkedő teljesítményt értek el a szakterületükön. Biológiatudományok kategóriában Dr. Bókony Veronika, kémiatudományok kategóriában Dr. Bálint Erika, műszaki tudományok kategóriában pedig Dr. Cséfalvay Edit vehette át az elismerést. A díjjal szeretnék felhívni a figyelmet a nők tudományos teljesítményére, hiszen a női tudósok a világon mindenütt háttérbe szorulnak a férfiakkal szemben. Egy ilyen díjra pedig különösen nagy szükség van hazánkban, mivel az Eurostat legutóbbi felmérése szerint a női kutatók aránya a tudományos és mérnöki pályán az Európai Unión belül hazánkban a legalacsonyabb, mindössze 25 százalék. A társadalomban sokszor ez úgy csapódik le, hogy a nők egyszerűen nem elég okosak ahhoz, hogy kutatók legyenek, és a férfiak egyébként is jobban ellátják ezeket a munkákat.
Miközben nem szabad elfeledkezni arról, hogy a nők az egyetemi oktatás során még többségben vannak, még a doktorinál is közel egyenlő az arányuk, majd haladva felfelé a ranglétrán, az adjunktusok, docensek és professzorok közt egyre nagyobb a férfiak aránya, utóbbiaknál már majdnem nyolcvan százalék. Az egyesület vezetőjét és két kisgyerekes díjazottat kérdeztünk meg arról, hogy kutatóként nekik milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük ezen az igencsak elférfiasodott pályán.
A rájuk háruló gyereknevelés az, ami a leginkább veszélyezteti a nők kutatói karrierjét, miközben a férfi kollégák megszakítás nélkül építhetik a karrierjüket. De szerepet játszik az is, hogy a nőknek gyakrabban kérdőjelezik meg a kompetenciájukat, egy női vezetőt kevésbé fogadnak el a munkatársak is, az otthoni kötelezettségek mellett a külföldi konferenciákon való részvételük sem egyszerű. Pedig a kutatói munka viszonylag rugalmas, így megfelelő támogatások mellett ideális női karrier lehetne.