Hol tartunk a glasgow-i klímacsúcs után? – Ürge-Vorsatz Diána értékelése a Másfélfok sajtóklubjában
A 2015-ös párizsi egyezmény óta nem kísérte ekkora figyelem nemzetközi klímatanácskozást, mint az ENSZ keretei között rendezett glasgow-i COP26 csúcsot. Mit hozott ez az érzelmektől is felfűtött értekezlet? Mit jelent a Climate Action Tracker (CAT), amelyben a legrosszabb forgatókönyv 2,4 C fokos, a legoptimistább pedig 1,8 C fokos globális felmelegedést jelez előre, amennyiben a párizsi vállalások megvalósulnak? És mi várható a jövőben? Vigh Péter, a Másfélfok sajtóklub vezetője ezúttal Ürge-Vorsatz Diána fizikus-klímakutatót hívta meg, aki személyes glasgow-i tapasztalatairól is beszámolt.
Bevezetőjében a CEU professzora emlékeztetett arra, hogy a COP nem tudományos tanácskozás, hanem az ENSZ keretegyezményét aláírók éves rendszerességű találkozója, amelyen egyre többen akarják hallatni a hangjukat az üzleti szférától a civil szervezetekig. Azzal kapcsolatban, hogy a sok állam- és kormányfő és kíséreteik repülőgéppel érkeztek a klímacsúcs helyszínére, annak ellenére, hogy ez mekkora kibocsátással járt, Ürge-Vorsatz Diána azt mondta, hogy talán elegendő lenne 2-3 évenként egy ilyen nagyszabású rendezvény, ezek között működhetne Zoom-konferencia, egyébként pedig vonattal is lehet utazni, ahogyan ő maga is tette.
A klímacsúcs legfontosabb célkitűzése az volt, hogy csökkentsék a rést a párizsi klímavállalások és a politikai ambíciók között. A 2015-ös megállapodás előírta, hogy ötévenként kell megújítani a vállalásokat, ezeknek felülvizsgálatára most került sor a pandémia miatti tavalyi halasztás után. A résztvevők megállapodtak egy „szabálykönyvben”, bár nem sikerült teljesen kiküszöbölni az összes kiskaput a CO2-kibocsátások piacának szabályozásában. Világossá vált, hogy egyre fontosabbá válnak az alulról jövő kezdeményezések, az egyes városok, szektorok vállalásai, amelyek lassan összeérnek az állami keretekkel – mondta Ürge-Vorsatz Diána.
A Climate Action Tracker-ről szólva a klimatológus tudományos szempontból felelőtlenségnek nevezte a számszerű előrejelzéseket, mert nem lehet tudni, hogy egy bizonyos CO2-koncentráció pontosan mekkora hőmérséklet-emelkedést okoz, miként azt sem, hogy egy bizonyos CO2-kibocsátásból mekkora koncentráció alakul ki a levegőben, miután az óceánok, a föld, a bioszféra is felvesz belőle. Tehát inkább a tendenciára érdemes figyelni.
A legoptimistább forgatókönyvben már benne vannak a 2050-re vállalt zéró kibocsátások, és India 2070-re ígért klímasemlegessége. Ürge-Vorsatz Diána ez utóbbi bejelentést nevezte Glasgow egyik legfontosabb eredményének, hiszen a szubkontinensen ma még százmilliók nem jutnak elektromos áramhoz.
Elmondhatjuk tehát, hogy
– hangsúlyozta Ürge-Vorsatz Diána. Ezzel együtt a 2030-ra vállalt legfeljebb 1,5 C-os emelkedés eléréséhez még mindig van a kibocsátásokban egy 25 gigatonnás „szakadék”.
A záródokumentumból a professzornő kiemelte, hogy a megállapodásban nincs szó a szén „kivezetéséről”, csupán felhasználásának csökkentéséről, és nincs szó sem az olajról, sem a gázról. A tudományos élet képviselői szerint ez némi részrehajlást mutat a gazdag országok felé, ahol a szén már végnapjait éli. Ezzel szemben a földgázból származó kibocsátások Párizs óta 9%-kal nőttek és hatalmas infrastruktúra-fejlesztések folynak a világ minden táján. Ugyanakkor indítványozták a résztvevők a nem hatékony fosszilis fűtőanyagok támogatásának leállítását.
Ezzel együtt fontos momentum, hogy első ízben kerültek be egy ENSZ-dokumentumba konkrétan a fosszilis fűtőanyagok és a szubvenciók. Ez utóbbi azért is lényeges, mert jelenleg a világ percenként 11 millió dollárral támogatja a fosszilis infrastruktúrát.
– állapította meg a klimatológus.
Ürge-Vorsatz Diána az elnöki szekcióban született megállapodások közül az erdőirtások leállítását tartotta különösen fontosnak, amelyet Brazília is aláírt. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy az amazóniai esőerdők elérkeztek egy „billenőpont” közelébe, és kiszáradásuk az egész világ éghajlatát befolyásolná az óceáni áramlatoktól a monszunokig.
Összességében megállapítható, hogy végleg kisebbségbe kerültek azok, akik fékezni akarják a klímaváltozás elleni harcot, a többség akarata jó irányba tart, és az ezzel ellentétes törekvések kockázatossá váltak – mondta a professzornő.
