Hogyan válhatnak a teafilterek a klímaváltozás elleni harc titkos fegyverévé?
Tavaly tették közzé a talajhulladék bomlásáról készült első globális összehasonlító tanulmányt a TeaComposition kezdeményezés keretében, amelyben több mint 19 intézmény kutatói vettek részt.
A világ 336 pontján készültek felmérések a kétféle teafilterrel. Ezek között voltak északi erdők, egyenlítői és mediterrán vidékek, valamint méréseket végeztek az Északi-sarkköri tundrán is. Megállapították, hogy a rooibos mindenütt lassabban bomlik le, mint a zöld tea, tehát a Teafilter-mutató használható a legkülönbözőbb földrajzi térségekben és életközösségekben.
Amint az várható volt, mindkét teafajta gyorsabban bomlott le a melegebb, nedvesebb környezetben. Ugyanakkor a nedvesség-szintnek nagyobb szerepe volt a bomlás sebességében, mint a hőmérsékletnek.
Egy ilyen globális összehasonlítás lehetősége hatalmas előrelépés a talajkutatónak. Az Északi-sarkköri tundrán pedig még ennél is nagyobb jelentősége van.
Az örökké fagyott talaj, az úgynevezett permafroszt hatalmas mennyiségű szénréteget tartalmaz, az atmoszférában lévő szén-dioxidnak csaknem a kétszeresét, elpusztult növényzet formájában. Az alacsony hőmérséklet mindeddig lassúvá tette itt a bomlást, és magába zárta az üvegházhatású gázokat. A globális felmelegedés azonban megváltoztatta a viszonyokat. Egyelőre nem tudjuk, hogy milyen sebességgel kerül a légkörbe a szén-dioxid, és milyen hatása lesz a környezetre. Erre próbál most rájönni Myers-Smith és csapata.
Különösen az olyan helyekre kíváncsiak, mint a Herschel-sziget, ahol az idő enyhülése nyomán nőtt a növényzet. „Nagy kérdés, hogy mi történik, ha ez a biomassza a földbe kerül. Vajon gyorsan lebomlik-e, létrehoz-e egy visszacsatolási spirált, amely még jobban rontja a helyzetet?” – tette fel a kérdést Myers-Smith.
Haydn Thomas vezeti a Tundra Tea Bag Experiment nevű nemzetközi kutatást. Ötven kollégájával együtt a világ 350 különböző pontján ástak el teafiltereket, hogy megvizsgálják: hogyan alakul a bomlás sebessége a tundrán.
TAz első eredmények elég aggasztóak.
Az Északi-sarkkörön a talaj hőmérséklete gyakran 0 fok alatt van, de nyáron felmelegszik. A hőmérséklet és a nedvesség növekedésével a bomlás felgyorsul. A kutatók korábban azt jósolták – mint más klímamodellek esetében – hogy a kezdeti gyorsulás után a bomlás üteme csökken. De nem ez történik. Myers-Smith reméli, hogy e kutatás eredményeit hamarosan közzétehetik, és a teafilterek segítségével biztosabb előrejelzést adhatnak a klímaváltozás ottani hatásairól.
