Az ügy még 2016 elején kezdődött, amikor Kubában tartózkodó amerikai állampolgárok különös megbetegedéseikről számoltak be, de mivel valamennyien a CIA alkalmazottai, illetve családtagjai voltak, az eseteket sokáig titokban tartották. A betegség furcsa panaszokkal járt: voltak, akik néhány percig zümmögéshez vagy fémes surlódáshoz hasonló hangokat hallottak, miközben erős nyomást érzékeltek a fejükben.

Ezt az eddigi megmagyarázhatatlan „betegséget” nevezték el Havanna-szindrómának, amelynek legújabb eseteire az elmúlt hetekben derült fény. Még tavaly novemberben a Fehér Házban is felütötte a fejét. Idén év elején az Egyesült Államok bécsi nagykövetségén tucatnyi megbetegedést észleltek, augusztusban pedig két, Hanoiban szolgálatot teljesítő amerikai diplomata lett az áldozat, akiknek részt kellett volna venniük Kamala Harris alelnök vietnami programjában. Az amerikaiak szerint az elektromágneses hullámokkal támadhatták meg őket.

Ezt támasztja alá a Conversation-ben megjelent cikk szerzője, Iain Boyd, a coloradoi Boulder egyetem professzora, aki korábban az amerikai légierő tudományos tanácsadó testületének volt az alelnöke. Boyd kutatási területéhez hozzátartoztak az irányított energiák, sőt, személyesen részt vett irányított energiafegyverek tesztelésében.

Emlékeztet arra, hogy az amerikai tudományos akadémia 2020-ban megjelent tanulmánya megállapította: a több mint 130 áldozat valóságos fizikai fájdalmakat tapasztalt, és hogy ennek oka az elektromágneses sugárzás valamilyen formája lehet.

A kubai tudományos akadémia jelentésében cáfolta az amerikai kutatók megállapításait, és a tüneteket pszichológiai eredetűnek vagy korábban szerzett betegségek megnyilvánulásának állította be. Boyd professzor azonban kitart saját álláspontja mellett, és elmagyarázza, hogy milyen káros hatást fejtenek ki az emberekre az elektromágneses hullámok, hosszuknak megfelelően.

A Napból érkező ibolyántúli rövidhullámú sugarak képesek megégetni a bőr felszínét, ha valaki túlságosan sokáig van a sugárzásuknak kitéve. Ezeknél hosszabbak a mikrohullámok, amelyet mindennap használunk ételmelegítésre. A mikrohullámok energiát visznek át az ételen belüli vízmolekulákba.

Az amerikai hadsereg olyan irányított energia-technológiát dolgozott ki, amely egy kicsit hosszabb hullámhosszon lő ki sugarakat egy célzott területre egy mérföldön belüli távolságra. Célja a tömegek nem halálos eszközökkel való féken tartása volt. Amikor ezek a hullámok érintkeznek egy emberrel, beszűrődnek a bőre alá, és energetizálják a bőrfelszín alatti vizet.

Az elektromágneses sugárzás még hosszabb hullámhosszokon képes interakcióba lépni elektronikus rendszerekkel, használhatatlanná tehet számítógépeket és ellenőrző rendszereket, mert elektromos áramlatokat vagy mezőket hoz létre. A hadsereg ezt a technológiát a dróntámadások visszaverésére fejleszti.

Elképzelhető tehát, hogy egy bizonyos hullámhosszon egy elektromágneses sugár több száz méterről képes a Havanna-szindrómához hasonló tüneteket produkálni. Ha ez így van, akkor valószínűleg ezek a sugarak beavatkoznak az agy és a központi idegrendszer elektromos funkcióiba. Akárcsak a Frey-effektus esetében, amelyet legtöbbször a mobiltelefonok káros hatásával összefüggésben emlegetnek, a mikrohullámok a hallásérzékelő idegeket aktivizálják.

A Havanna-szindróma magyarázatát nehezíti az is, hogy ez a fajta elektromágneses sugárzás nem hagy maga után látható nyomot. Az akadémia után várhatóan az amerikai szövetségi ügynökségek is kivizsgálják az eseteket. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a kormány nem akar túl sok információt nyilvánossága hozni, mert akkor fel kellene fedniük e támadások felderítésének, illetve elhárításának technikáját – vélekedik Iain Boyd.

Úgy véli, hogy ha valóban az elektromágneses hullámok a tettesek, akkor a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás az épületeket és járműveket felszerelni detektorokkal, amelyek egyrészt segítenének beazonosítani a támadások forrását és kiindulópontját, másrészt elrettentésül is szolgálnának. Ugyanakkor a szabadban az emberek továbbra is sebezhetők maradnának.