Gelencsér András: „20 éven belül katasztrófa várható. Talán hamarabb”
A vegyész-légkörkutató szerint mind a mai napig sok a félreértés és a dezinformáció a megújuló energiaforrások és a globális válság kapcsán.
A Pannon Egyetem rektora – egyben vegyész-légkörkutató – Gelencsér András a 24.hu-nak adott interjút, amelyben igen negatív képet festett a világ jelenlegi állásáról és jövőbeni alakulásáról. A jelenleg ismert világ összeomlása egyre gyorsul, a fenntarthatónak és környezetbarátnak bélyegzett alternatívák sem jelentenek megoldást, miközben lassan, de biztosan tartunk afelé, hogy kifogyjunk az élelmiszerből.
Gelencsére elmondja, hogy a tudomány előre látta, hogy milyen krízisek fogják egymást követni a migrációs válságoktól a vírusokig és háborúkig.
„Ha nincs is ez a háború, egy bő évtizeden belül a nyersanyaghiány akkor is utolért volna minket. Mit nem tudtunk? Miért vagyunk megdöbbenve? Tudtuk, hogy az erőforrások egyenlőtlenül vannak elosztva, hogy egyre rosszabb minőségű ásványkincseket tudunk egyre nagyobb ráfordítással kitermelni, miközben egyre több kellene belőlük; főleg a csillagháborús fejlesztési tervekhez, amelyekkel sem a kitermelés, sem a logisztika nem tudja tartani a lépést. Amikor arról beszélünk, hogy klímaválság van, Covid-válság van, háborús válság van, gazdasági válság van, többnyire elfelejtjük, hogy ezek ugyanannak a globális válságnak a különböző megjelenési formái.”
Az orosz-ukrán háború nyomán egyre nagyobb kérdéssé válik a világpolitikában az alternatív gázforrások felfedezése, de egyéb nyersanyagforrásoktól is elvágta a világot a jelenlegi helyzet. A szakértő szerint ott hibáztunk, hogy nagyon „kihegyeztük az erőforrásokat”, nincsenek tartalékok, és ezt a rendszert nem lehet egyik pillanatról a másikra átalakítani. A most beállt háborús helyzet azt mutatta meg, mennyire sérülékeny ez az infrastruktúra – a Covid-válság erre még nem volt képes.
„Gondoljon bele, lebombázták Európa egyik legnagyobb acélgyárát Mariupolban, és nincs tartalék. Évekre előre megvoltak a rendelései a gyárnak, le voltak kötve ezek a kapacitások, és ezek most évekig nem fognak rendelkezésre állni.”
Ennél is nagyobb gondot okozhat a beálló gabonahiány, de érinti az elektronikai eszközök piacát és gyakorlatilag minden emberek által használt tárgyét – hiszen ezek előállítása mind-mind egymásra épül.
„Ezek a technológiák egymásra vannak utalva, és ha a szisztéma bármelyik elemét kivesszük, az egész borul. Nem tudok áttérni másfajta erőműre, ha nem tudok betonozni. És ha nem tudok betonozni, akkor nem tudok gyárat építeni, sem acélt gyártani, tehát a civilizáció működésben tartásához szükséges technológiák összeomlanak, és nincs helyettük másik. Ha nem tudok betonozni, nem tudok felállítani egy szélkereket sem. Ráadásul az egész modern civilizáció villamos energiával működik, és ez annyira kiszolgáltatottá és sérülékennyé teszi, hogy globális és tartós áramszünet esetén gyakorlatilag rövid időn belül összeomlana. Ha csak a Facebook lefagy egy pár órára, már az több milliárd dolláros kárt okoz.”
Az energiaforrásokra áttérve Gelencsér nem látja optimistán az alternatív források helyzetét sem: egyedül a víz az az energiaforrás, ami globálisan hasznosítható anélkül, hogy szennyezné a környezetet és fokozná az üvegházhatást. Persze az ilyen erőművel építésének is vannak negatív környezeti vonzatai, ám ezek képesek megtérülni.
Részletezi, hogy a fenntartható megoldások közül sem mindegyik annyira környezetbarát, mint gondolnánk. A bioetanol-tartalmú benzinről elmondja:
„Nem teszünk jót, az energetikai célú intenzív növénytermesztés csökkenti a biodiverzitást, és a bioetanol előállításának majdnem akkora az ökológiai lábnyoma, mint a kőolajfinomításnak.”
Az elektromos autókról pedig a rövid véleménye: „Erőforrások értelmetlen pazarlása a köbön”.
Gelencsér újságíró kérdésre az éghajlatváltozás témakörét is körbejárta: szerinte már nem visszafordítható a folyamat, de még csak megállítani sem lehet.
„Több százmillió tonna széndioxid és metán szabadul ki csak a permafrosztból már évente. Tudja, ez az állandóan fagyott talaj, a tundra, ami rohamosan olvad. Olvad a sarki jég, és elnyeli a napsugárzás energiáját a sötét víz ahelyett, hogy a jég visszaverné. Nem lehet itt már megállítani semmit. Ez egy hatalmas komplex rendszer, tele nagy léptékű öngerjesztő folyamatokkal, mint az említett példák, ezekkel már nincs mit tenni. A jég és a friss hófelszín 60–80 százalékát visszaveri a nap sugárzásának, a sötétkék vízfelszín pedig mindössze 6 százalékát. A különbözet hozzáadódik a Föld energiamérlegéhez, és gerjeszti tovább az olvadást. Több millió négyzetkilométer kiolvadt jéggel mit kezdünk? Visszafagyasztjuk?”
Az erre való ráébredést a háború is segíthette, ám megoldást nem jelent, hiszen a világ legnagyobb döntéshozóit még mindig a rövid távú érdekek mozgatják. Éppen emiatt lassan, de biztosan elkerülhetetlenné válik a globális élelmiszerválság, aminek „köszönhetően” nem jutunk majd ételhez.
„És itt nincs B-terv. Nincs olyan, hogy kitalálunk más biológiai szabályokat, ha ezek nem tetszenek. Az ATP-molekulát, ami a fotoszintézis és a sejtlégzés folyamataiban energiaforrásként szerepel, nem lehet mással helyettesíteni, és a DNS-ben sem fogjuk kicserélni a foszfort, ahogy a csontjainkban sem, mert ezek nagyon hosszú evolúciós folyamat termékei. Igen, ez azt jelenti, hogy néhány évtized múlva az emberiségnek nagyon súlyos problémái lesznek az élelmiszerellátással. Persze lehet, hogy ebbe már most a háború kapcsán belekóstolunk. Az energiatermelés válsága is súlyos probléma lesz, de ehhez képest szinte eltörpül.”
A kérdésre, miszerint meddig tartható fenn a jelenlegi civilizáció, egyértelmű választ ad. A kérdező 30-40 évet tippel, ám ez optimista becslésnek tűnik.
„Nincs annyi idő sajnos. Húsz éven belül katasztrófa várható. Talán hamarabb. Nagyon sokan látják ezt a tudományos világban, és nagyon kevesen a politikában és a gazdaságban.”
„Pedig ez nem valami extra tudás: az, hogy a Föld zárt rendszer az anyag szempontjából, és szinte kifogytak a nyersanyagaink, nagyon könnyen belátható. Az a baj, hogy kommunikációval, lózungok hangoztatásával mindent el lehet fedni, és az emberek elhiszik az összes hazugságot, ami rájuk dől. Pedig hiába írjuk az óriásplakátra, hogy nagyon jó lett a termés, ha nem lesz élelmiszer. Ilyet már megéltünk egyszer, akkor sem működött. A világ beleragadt az alternatív valósággyártásba, de a fizikai valóságot ez egyáltalán nem érdekli. A pénzügyi válságot valamennyire lehetett úgy kezelni, hogy nyomtattak egy kis pénzt, megmentettek egy-két bankot…” – zárja a gondolatmenetet.
