JÖVŐ
A Rovatból

Fokozódik a drónháború: szaporodnak az automatizált fegyverek az orosz-ukrán fronton és a világon

Az AI-vezérelt katonai drónoknak már semmi szükségük távirányításra vagy külső, például műholdas kommunikációra ahhoz, hogy elérjenek és megtámadjanak egy célpontot. Beköszöntött a teljesen automatikus fegyverek kora, amitől a szakértők rettegtek.


Az ukrán katonai hírszerzés és az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) közös hadművelete volt az az oroszországi Nyizsnyekamszkban, a Taneco olajfinomítója ellen április első napjaiban végrehajtott dróntámadás, ami a frontvonaltól 1300 kilométerre történt.

Igen, a katonai drónok mára ilyen elképesztő távolságokat tudnak megtenni, hogy aztán tűpontos támadást hajtsanak végre. A szolgálatok igazolták, hogy kiemelt fontosságú olajfeldolgozó egységet sikerült eltalálni, aminek nyomán tűz ütött ki az épületben és megsérült 12 ember. A Taneco kapacitása egyébként nyolcmillió tonna és a létesítmény napi 155 ezer hordó kőolaj feldolgozására képes, szóval tényleg jelentős célpont - mutat rá a Reuters.

Ez a támadás csak egy az utóbbi egy hónapban végrehajtott kilencből, és az ukránok a háború kezdete óta ugyanilyen módszerekkel bénították meg Oroszország olajfinomító kapacitásának mintegy 14 százalékát.

A drónok már az orosz-ukrán háború elején megjelentek

A szomszédos országban kialakult hadszíntéren a kezdetek kezdete óta alkalmaznak drónokat, ami az ukrán hadseregnek lett különösen fontos eszköze, először csak az alacsony ár és a jó hozzáférhetőség miatt. Ismert tény, hogy a hazájuk védelmében résztvevő civilek kereskedelmi forgalomban kapható drónokkal támogatják a harcokat: mérnökök, tanárok, bankárok dolgoznak eredetileg hobbicélú eszközök átalakításán, hogy akár több tíz kilométeres távolságba is el tudjanak juttatni öt kilogramm robbanóanyagot - derült ki a félkatonai csoportról készült riportban, amit a VICE World News amerikai hírcsatorna mutatott be.

Így harcolnak a drónpartizánok

Az ukrán drónhadviselés úttörője egy kormányzattól független, civilekből verbuválódott hadosztály. Az Aerorozvidka egytől egyig olyan, katonai múlttal nem rendelkező emberekből állt össze, akiket mindössze a hobbijuk, a drónreptetés kötött össze – egészen addig, amíg le nem rohanta az országukat egy ellenséges hadsereg. A honvédő alakulatokkal egyeztetve kezdtek közös műhelymunkába, majd küldetéssorozatba, amiben

orosz katonák kisebb csoportjait, raktárait és járműveit semmisítették meg: az átalakított drónokkal az éj leple alatt föléjük repültek, majd a megfelelő pillanatban kioldották a robbanóanyagot.

„Észrevettük, hogy az egyik csapat egy farmra menekíti a felszereléseit. Megfigyeltük őket, adtunk nekik egy hetet, hogy még több felszerelést hordjanak össze, aztán drónokkal lebombáztuk őket” - mondja az Aerorozvidka parancsnoka.

Yaroslav Honchar elárulta: a háború elején zajlott le a legismertebb akciójuk, amikor a közreműködésükkel sikerült teljesen szétzilálni egy 40 kilométer hosszú orosz katonai konvojt, Makariv mellett.

Ma már a legmodernebb dróntechnológiák is ott vannak a hadszíntéren

A harcokban a kezdetektől résztvevő civil drónhadosztály minden bizonnyal a mai napig működik, de biztosat nem tudni róluk, hiszen a tevékenységük teljes titokban folyik; csak a VICE-riport erejéig álltak a nyilvánosság elé, és abban is kizárólag Honchar vállalata a nevét, illetve arcát.

A hadsereg azóta sokkal modernebb eszközökhöz jutott hozzá.

A CNN arról számolt be, hogy Ukrajna napjainkban már mesterséges intelligencia alapú drónokkal is harcol, hogy minél nagyobb károkat okozzon az Oroszország számára létfontosságú olajipari létesítményekben.

A stratégiát azzal indokolják, hogy szeretnék az ellenséges államot minél jobban megkárosítani, hátha egyre kevesebb forrása marad a háború finanszírozására. Az ukrán sereg fejlett navigációs képességekkel rendelkező, nagy hatótávolságú drónokkal hajtja végre a támadásokat - ahogy azt a néhány nappal ezelőtti, fent írt tatárföldi akció is remekül szemlélteti.

Az AI-képes vezérléssel rendelkező drónok legnagyobb előnye, hogy ellenállnak az oroszok által előszeretettel használt jelzavarásnak.

„Minden drón rendelkezik egy terminálszámítógéppel, ami saját műholdas és terepadatokkal bír. A szövetségeseink segítségével előre meghatározzuk a repüléseket, majd a gépek lekövetik a repülési tervet, és méteres pontossággal képesek csapást mérni a célpontokra” - árulta el a CNN-nek egy neve elhallgatását kérő ukrán forrás, aki szerint a hihetetlen pontosság a fejlett szenzorcsomagnak, valamint a gépi látásnak köszönhető.

Utóbbi lehetővé teszi az immáron önállóan repülő, automata fegyvereknek, hogy bárhol is járnak, jelzavarástól függetlenül „azonosítsák a földrajzi helyzetüket, majd onnan elnavigáljanak a célpont közelébe” - magyarázta a szakértőként megszólaltatott Noah Sylvia.

A Royal United Services Institute brit agytröszt elemzője kifejtette: amikor egy chipre szerelt AI-modellel irányított drón bevetésre kerül, minden további külső segítség nélkül tudja, hogy hol van és merre kell mennie, majd mit kell végrehajtania. „Nincs szüksége semmilyen kommunikációra, például műholdakkal, mert teljesen autonóm.”

De felzárkóztak az oroszok is. Egy Euronews által készített hadszíntéri beszámoló szerint a drónok által okozott repeszsebek a leggyakoribb sérülések a fronton. „A drónok átalakítják a csatateret, és az oroszok aktívak az egész fronton. A lövedékeink hiánya miatt agresszívebben működnek, mert tudják, hogy nem lesznek tüzérségi megtorló csapások” - mondta egy ukrán katona.

A katonai drónok mellett olcsó megoldásokat is bevetnek

A The Telegraph nemrég arról számolt be, hogy az ukrán sereg a drága katonai drónok és rakéták mellett folytatja az átalakított, olcsóbb légi járművek bevetését. Ehhez az utóbbi időben egy hazai gyártmányú, eredetileg hobbi célú repülőgép, az Aeroprakt A-22 modelljeit is bevetik. A közzétett videók tanúsága szerint vagy önvezető, vagy távirányítású megoldással juttattak célba robbanóanyagot a repülőgéppel, az Alabuga gazdasági zónában, ami az ukrán határtól 966, Moszkvától 885 kilométerre fekszik. Az orosz létesítmény területén néhány napja egy ipari kampusz épületébe irányították az A-22-est, ami óriási robbanást idézett elő.

Hobbirepülőből lett bombaszállító drón

A célpontválasztás nem véletlen: az oroszok ebben a központban szerelik össze a brit kutatások felhasználásával, Iránban tervezett és gyártott Shahed 136 autonóm repülőgépeket, amelyekkel az oroszok aktívan támadnak ukrán területeket. Miután kiderült, hogy Teherán katonai célra gyártja és tovább is értékesíti az eredetileg békés felhasználásra szánt eszközt, a fejlesztésében korábban résztvevő angol tudósok – érthető okokból – tiltakozásba kezdtek.

A Reuters tavaly a Fehér Házra hivatkozva megírta, hogy

az Iszlám Forradalmi Gárda százszámra ad el Shahed 136-osokat Oroszországnak,

és ezzel súlyosan sérti az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2015-ös határozatát az iráni atomalkuról. Bár az Egyesült Királyság az ügy kipattanására reagálva azonnal megtiltotta a katonai és „kettős felhasználású” technológia Iránba történő exportját, a szellem kiszabadult a palackból és mára ott tartunk, hogy az iráni seregnek nem kell egyben szállítani (egyébként Kaszpi-tengeri útvonalon) az „öngyilkos drónokat”, hiszen az oroszok alkatrészekből szépen összeszerelik maguknak – olyan létesítményekben, mint a fentebb írt kampusz, amit drónnal támadtak az ukránok.

Az Aeroprakt A-22-esek egyébként minden bizonnyal hadrendben maradnak az ukrán honvédelemnél, hiszen a jelek szerint jól átalakítható, az orosz területekre mélyen behatolni képes repülőgépekről van szó, amelyek ráadásul sokkal hamarabb pótolhatók és jóval olcsóbbak is, mint a katonai technológia.

A mindössze 152 alkatrészből, 500 munkaóra alatt összeállítható A-22-esek kereskedelmi ára 80-90 ezer dollár (29-33 millió forint), miközben a szintén hazai gyártmányú Neptune cirkálórakéták darabja 500 ezer dollárba (180 millió forintba), a britek Storm Shadow rakétája pedig már hárommillió dollárba (több mint egymilliárd forintba) kerül. Az olcsó, átalakított repülőgépek bevetése mellett szól az is, hogy a cirkálórakéták 322 kilométeres hatótávjával ellentétben az A-22-es egy teli tankkal majdnem ezer kilométert képes megtenni – igaz, sokkal lassabban, ami kiszolgáltatottabb célponttá teszi az orosz légvédelem számára.

Halálos drónfejlesztések

A legfrissebb példák csak a jéghegy csúcsát képviselik a drónok háborús felhasználásában, ráadásul a felsorolás nélkülözi a méregdrága, titkosított gyártási folyamatokkal készülő, eredetileg is fegyvernek készülő autonóm járműveket. Ilyen például az utóbbi néhány évből (és messze a teljesség igénye nélkül) az orosz-ukrán konfliktusban orosz oldalon használt, török Bayraktar TB2, a felderítésre és csapásmérésre egyaránt alkalmas, amerikai MQ-9 Reaper és Predator C Avenger (lenti kép), a rakétákkal is felszerelhető, kínai Wing Loong II vagy a közepes hatótávolságú felderítő- és csapásmérő, olasz SIAI-Marchetti A2000.

Fotó: General Atomics Aeronautical Systems

A világ nemzetei teljesen nyilvánvalónak érzik, hogy a hadseregeiket önvezető fegyverekkel vagy azokat elhárító eszközökkel szereljék fel, ami lassan, de biztosan új utat nyitott a jövő háborúja felé, amit már nem emberek, hanem gépek fognak megvívni.

A Defense One nevű katonai szakportál például arról ír, hogy

az amerikai haditengerészet több százezer drónból álló drónsereget helyezne el a Csendes-óceánon, hogy elriassza Kínát, és megvédje Tajvant.

Ez sajnos nem jelent egyet azzal, hogy a fegyveres ütközetek nem járnak emberi áldozatokkal: az Airwars összegzése szerint a legsúlyosabb helyzet a folyamatosan forrongó Szíriában és Irakban állt elő: a két közel-keleti országban legalább 21 ezer ártatlan civil halt meg dróntámadások következtében, csak 2014 és 2022 között.

A statisztikáit folyamatosan frissítő oldal úgy tudja, hogy az orosz-ukrán háborúban ugyanilyen okból legalább 340-en vesztették életüket Ukrajna területén.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
230 millió dollárt spóroltak az MI-vel: 20 nap alatt forgatták le Gal Gadot új filmjét a színészekkel, a többi munkát már a számítógép végzi
A Bitcoin: Killing Satoshi című filmet egy londoni stúdióban vették fel, helyszíni forgatás nélkül. A háttereket és a világítást teljes egészében mesterséges intelligencia hozza létre az utómunka során.


Mindössze 20 nap alatt, egy teljesen üres, „szürke doboz” stúdióban forgatták le Doug Liman új filmjét, a Bitcoin: Killing Satoshi-t, amelynek főszereplői Casey Affleck, Gal Gadot, Pete Davidson és Isla Fisher.

A produkció teljes egészében mesterséges intelligencia által generált hátterekkel készül, amivel a producerek szerint így egy normál esetben 300 millió dolláros költségvetést sikerült 70 millióra lefaragni.

A film egy összeesküvés-thriller, amely a Bitcoin rejtélyes alkotója, Satoshi Nakamoto kilétét kutatja. A cselekmény középpontjában egy újságíró áll, aki azt a vitatott állítást vizsgálja, hogy a valódi Satoshi egy Craig Wright nevű ausztrál üzletember, akit emiatt befolyásos szervezetek akarnak elhallgattatni.

A februári bejelentés - miszerint a filmben nemcsak a háttereket és a világítást hozzák létre mesterséges intelligenciával, de szükség esetén a színészek játékába is belenyúlhatnak - komoly vitát váltott ki a szakmában. A producerek ezért nemrég meghívták a TheWrap stábját a londoni forgatásra, hogy bemutassák a technológiát. Azt állítják, a színészi alakításokhoz nem nyúlnak hozzá, az MI csupán egy utómunka-eszköz, ami a környezetet teremti meg.

Casey Affleck szerint a módszerrel a hangsúly teljes egészében a színészi játékra helyeződött.

„Az egész forgatáson a mi alakításunk volt a fókuszban”

– nyilatkozta a színész.

Az alkotók szerint az eljárás a színházi munkához hasonlít, és jelentősen csökkenti a gyártás ökológiai lábnyomát, mivel nincs utazás és helyszíni építkezés.

Ryan Kavanaugh producer elmondta, a hagyományos forgatás több mint 200 különálló helyszínt igényelt volna. „Rájöttünk, hogy bizonyos MI-eszközökkel le tudjuk törni a költségeket” - közölte. A forgatás egy volt londoni autószalonból átalakított „gray box” stúdióban zajlott, a világítás és a díszlet MI‑vel készült, a színészek valódi jelmezeket viseltek, és az utómunka kb. 30 hét, 55 MI‑művész részvételével - derült ki a The Wrap cikkéből.

Az iparági vita azonban továbbra is éles. Míg a támogatók a költséghatékonyságot és az új kreatív lehetőségeket emelik ki, az ellenzők a filmes szakmák – díszlettervezők, helyszíni világosítók, logisztikai szakemberek – tömeges megszűnésétől tartanak.

A projektet még 2025 augusztusában jelentették be, a forgatás idén márciusban zárult. A rendező, Doug Liman olyan filmeket jegyez, mint A Bourne-rejtély vagy A holnap határa, a forgatókönyvet pedig Nick Schenk írta, aki Clint Eastwood Gran Torinóját és A csempészt is.

A film forgalmazási jogait a május 12. és 20. között zajló cannes-i filmpiacon, a Marché du Film-en értékesítik.

A film történetének pikantériáját adja, hogy a brit Legfelsőbb Bíróság 2024 márciusában kimondta: Dr. Craig Wright bizonyíthatóan nem Satoshi Nakamoto, és nem ő írta a Bitcoin alapító dokumentumát sem.

Via worldofreel.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
ENSZ: Súlyosabb a baj, mint valaha, a Föld éghajlata kibillent az egyensúlyából, és jön az El Niño
Az óceánok soha nem látott mértékben melegszenek, a jégsapkák pedig olvadnak. Az ENSZ-főtitkár szerint azonnal le kell állni a fosszilis tüzelőanyagok használatával, miközben a politika más átmenetet gondol.


A Föld éghajlata minden eddiginél jobban kibillent az egyensúlyából, bolygónk ugyanis sokkal több hőenergiát nyel el, mint amennyit ki tud sugározni

– erre figyelmeztetett a Meteorológiai Világnapon (március 22.) az ENSZ meteorológiai szervezete, a Meteorológiai Világszervezet – írta a BBC. A káros folyamatot például az olyan melegítő gázok kibocsátása gyorsítja, mint a szén-dioxid.

A jelentésre reagálva António Guterres ENSZ-főtitkár egy videóüzenetben figyelmeztetett :

"A Föld bolygót a végsőkig feszítik. Minden kulcsfontosságú éghajlati mutató vörösen villog"

– mondta Guterres, aki szerint az országoknak át kellene térniük a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára, hogy „klímabiztonságot, energiabiztonságot és nemzetbiztonságot” teremtsenek.

A rekordmértékű „energia-egyensúlytalanság” 2025-ben új csúcsra melegítette az óceánokat, és tovább olvasztotta bolygónk jégsapkáját. A légköri szén-dioxid-szint legalább kétmillió éve nem volt ilyen magas.

Celeste Saulo, a WMO főtitkára szerint a folyamatoknak beláthatatlan következményei lesznek:

"Az emberi tevékenységek egyre inkább felborítják a természetes egyensúlyt, és ezekkel a következményekkel évszázadokig, sőt évezredekig együtt kell élnünk"

– mondta a professzor.

A globális jelenségeknek már ma is kézzelfogható hatásai vannak. Az Egyesült Államok délnyugati részén jelenleg rekorddöntő, korai hőhullám tombol, az elmúlt napokban helyenként 40 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A World Weather Attribution csoport tudósai pénteken végzett gyors elemzésükben arra jutottak, hogy mindez „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna az ember okozta éghajlatváltozás nélkül.

A kutatók kiemelten figyelik a Csendes-óceánt is. A hosszú távú előrejelzések szerint ugyanis igen valószínű, hogy 2026 második felében kialakulhat egy melegedő El Niño-fázis. Ez a természetes melegedési jelenség a meglévő, az ember okozta hatásra ráerősítve újabb hőmérsékleti rekordokat hozhat.

Ha El Niño-ba váltunk, ismét növekedni fog a globális hőmérséklet, és akár új rekordokat is dönthet

– mondta Dr. John Kennedy a WMO-tól.

A tudományos vélemények mellett élénk politikai vita zajlik arról, milyen ütemben és módon kellene reagálni a helyzetre. Míg az ENSZ és a WMO a fosszilis energiahordozókról a megújulókra történő gyors átállást sürgeti, több nemzetközi szervezet és energiaszektor-szereplő az ellátásbiztonság és a megfizethetőség miatt a fokozatosabb átmenetet tartaná indokoltnak.

Az elmúlt 11 év volt a Föld 11 legmelegebb éve az 1850-ig visszanyúló adatok szerint. Tavaly a globális átlagos léghőmérséklet mintegy 1,43 Celsius-fokkal haladta meg az „iparosodás előtti” idők szintjét. A La Niña nevű természetes időjárási hatás átmeneti lehűtő hatása miatt 2025 nem volt olyan forró, mint 2024, amelyet az ellentétes fázis, az El Niño felerősített, de így is a három legmelegebb év egyike volt a feljegyzések kezdete óta. A Föld gleccserei - a rendelkezésre álló előzetes adatok szerint - 2024/25-ben az öt legrosszabb év egyikét élték meg, miközben a tengeri jég mindkét sarkvidéken tavaly nagy részében rekordközeli vagy rekordszinten alacsony volt. A Föld többletenergiájának több mint 90 százaléka az óceánokat melegíti, ami árt a tengeri élővilágnak, erősebb viharokat okoz és hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Hatalmas lépés a Balaton jövőjéért: 6300 hektáron mentik meg az egykori mocsárvilágot
A bővítés többek között Buzsák, Kéthely és Lengyeltóti külterületeit is érinti a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban. A beavatkozásoktól egy, a klímaváltozásnak jobban ellenálló táj kialakulását várják.


Friss miniszteri rendelet alapján több mint 6300 hektárnyi területet helyeznek országos védelem alá a Balaton déli partján, hogy újraéledhessen a Nagyberek egykori vizes élővilága.

A döntés célja, hogy a térségben megmaradt természeti értékeket hosszú távon megőrizzék, és lehetőség szerint visszaállítsák a táj eredeti vízháztartását.

A rendelet előkészítésének újabb lépéseként ma nyilvánosságra hozták a bővítés természetvédelmi kezelési tervének hivatalos tervezetét is.

A bővítés két fő részből áll: egyrészt mintegy 770 hektárnyi, részben már eddig is érintett terület kerül teljes egészében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésébe, másrészt több mint 5500 hektár olyan földrészlet is védett státuszt kap, amely eddig nem állt országos oltalom alatt.

Az intézkedés többek között Balatonfenyves, Fonyód, Buzsák, Ordacsehi, Kéthely, Lengyeltóti és Táska külterületeit érinti.

A kijelölt területeken belül különböző természetvédelmi kategóriákat határoztak meg. Egy kisebb, mintegy 16 hektáros rész fokozottan védett besorolást kapott, ahol a legszigorúbb előírások érvényesek. A terület egy része emellett a Natura 2000 hálózathoz is kapcsolódik, ami európai szintű jelentőséget ad a térségnek.

A Balaton déli partján húzódó Nagyberek egykor nádasok, mocsarak, láprétek és nyílt vízfelületek mozaikja volt, de a vízrendezések és a mezőgazdasági hasznosítás miatt mára csak töredékei maradtak fenn.

A most védetté nyilvánított, alacsonyan fekvő, időszakosan vízjárta vidék kiválóan alkalmas a víz visszatartására, ami kulcsfontosságú a táj természetes működésének helyreállításában. A szakemberek szerint a Nagyberek jövője azon múlik, sikerül-e újra közelebb hozni az egykori természetes állapotokat. Ha a tervek megvalósulnak, nemcsak a biológiai sokféleség erősödhet, hanem egy, a klímaváltozás hatásainak jobban ellenálló táj is kialakulhat.

A természetvédelem 2025-ben új lendületet kapott, amikor 42 milliárdos fejlesztés kezdődött a nemzeti parkokban.

Via Sokszínűvidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Krasznay Csaba: az AI-vonaton most látszólag nincs fék, kérdőjelezzünk meg nagyjából mindent, amit a képernyőn látunk
A kiberbiztonsági szakértő az AIToday-nek elmagyarázta, hogy az AI hogyan gyorsítja a dezinformációt, aminek ugyanúgy van politikai, mint katonai szerepe. A választás idején a független sajtó adta az ellendózist, de szerinte a magyarok immunrendszere is jól működött.


Krasznay Csaba szerint az AI nem egyszerűen új dezinformációs eszköz, hanem olyan technológia is, amely a kognitív dimenzióban képes felülírni korábbi működési logikákat. Az AIToday.hu-nak adott interjúban felvázolta az orosz módszereket - amelyek száz éve ugyanolyanok, csak az eszköztár változik -, és felvázolta, hogy a NATO hogyan kutatja a jelenséget.

A kiberbiztonsági szakértő hangsúlyozta: az AI azért kiszámíthatatlan, mert nem emberi motivációk szerint működik, így a kimenetei sokszor nehezen érthetők, ami különösen veszélyes a közgondolkodásra is hatással lévő kognitív térben. Az AI-ügynökök sebessége miatt ráadásul nem lehet időben reagálni a terjedő tartalmakra.

A magyar választási kampány környékén látott jelenségekről szintén beszélt, és szóba került a társadalmi immunitás, az edukáció, a platformok felelőssége, valamint az Európai Unió szabályozási kísérlete és a technológia katonai szerepe. Utóbbi nagyon is valós, hiszen az AI már ma megjelenik a célmegjelölésben és az információk gyors feldolgozásában.

— Egy nemrég megosztott bejegyzése szerint a NATO egyik kutatása a kognitív hadviselés fogalmának újradefiniálására tesz kísérletet. Kikre bízta a NATO az információs műveletek kutatását, és pontosan milyen tevékenységeket vizsgáltak?

— Két különböző kutatást is olvastam arról, hogy mennyire különböző szakterületek foglalkoznak az AI-jal, illetve általában a kibertér kihívásaival. Az egyik kutatás a NATO kiberbiztonsággal foglalkozó kiválósági központjától érkezett. Azt kell tudni a NATO kiválósági központokról, hogy ezek ugyan a NATO fenntartásában és finanszírozásban működnek, de kutatóközpontok, tehát nem a NATO mint katonai szervezet véleményét tükrözik. Sokkal inkább egyfajta tudományos bázist szolgáltatnak ahhoz, hogy a tagországok ezek alapján olyan jogi aktusokat, lépéseket, stratégiákat dolgozzanak ki, amelyekből később építkezni tudnak. Ami pedig a konkrét tanulmányt illeti: ukrán tudományos kutatók publikációjáról van szó, akiket masszívan érint a kognitív hadviselés, hiszen az orosz doktrínában régóta benne van, hogy a háborúkat nem feltétlenül és nem kizárólag a csatatéren kell megnyerni, hanem a fejekben is. A kutatás érdekessége, hogy nemcsak az orosz technológiákat és narratívákat tárgyalja, hanem említést tesz a kínai, illetve általában a NATO-s, nyugati megközelítésekről is. Ahhoz pedig, hogy érthetőbb legyen a kognitív hadviselés lényege, érdemes megjegyezni: az információs térben – jelentsen ez bármit is – három dimenzióban szoktak hadat viselni.

Van a fizikai tér: ezek a klasszikus információs rendszerek, hálózatok, minden, ami kézzelfogható. Van a logikai dimenzió, vagyis az adatokból létrejövő információ. És van a kognitív dimenzió, vagyis a gondolatok, amelyek ezekből az információkból erednek.

A tanulmány ennek a harmadik dimenziónak a kiemelésével – nem meglepő módon – azt állítja, hogy van egy régi, klasszikus iránya a kognitív műveleteknek, ami a tömegmédián, tévén, újságokon keresztül történik, és amióta ezek a formátumok léteznek, jelen is van. Emellett jelentek meg az elektronikus átviteli megoldások, mint például a közösségi média, amelyeket masszívan befolyásolnak az emergens kulcstechnológiák.

— Hol húzódik a határ a klasszikus információs műveletek és az AI által felerősített befolyásolási technikák között? Miért súlyosabb az egyik, mint a másik?

— A mesterséges intelligencia tényleg egy olyan jellegű, emergens technológia, ami miatt nagyon sok mindent újra kell gondolni – a kognitív, a fizikai és a logikai dimenzióban egyaránt. Hogy ezt jobban kifejtsem: a mesterséges intelligenciával rengeteg lehetőség és rengeteg probléma is keletkezett. Miért felforgató technológia? Talán a legfontosabb az, hogy kiszámíthatatlan. Ezt úgy értem, hogy egy emberi tevékenységnek van egy jól ismert pszichológiája és motivációja. A mesterséges intelligencia ezzel szemben valószínűségi sorozatokon alapuló döntések halmaza.

Tehát fogalmunk sincs igazán, hogy a sok lehetséges lépés közül a végén miért pont az az eredmény jön ki.

Ez az alapvető problémánk a kognitív dimenzióban, tehát a befolyásolás területén is. Míg egy ember által generált tartalomnál általában tudjuk, miért pont az a végeredmény, egy AI-generált tartalomnál sokszor nem tudjuk, miért az jött ki. Itt szokás példaként említeni a hallucinációt, ami jól ismert jelenség. Nem tudjuk pontosan, hogy hallucináció során miért pont azt mondja a modell, amit mond. Nyilván tudjuk, hogy az eredeti modelleket úgy programozták, hogy megfeleljenek az emberi elvárásoknak, és ne hagyják információ nélkül a kérdezőt – még akkor sem, ha ennek az az ára, hogy az információ téves.

De a hallucinációk egyre kevésbé észrevehetők, és ez szépen, finoman tolja el az emberi gondolkodást. Befolyásolja azt – és nem tudjuk, ennek mi lesz a vége.

Míg mondjuk egy oltásellenes mozgalomnál nagyjából pontosan tudjuk, mi mozgatja őket, milyen érvekkel élnek, és milyen hatásai vannak mindennek; tudjuk azt is, hogyan kell egy ilyen mozgalmat társadalmi szinten elszigetelni a többségtől. Egy mesterséges intelligencia esetében viszont fogalmunk sincs, hogy a neki feltett kérdésekre adott válaszok hogyan fogják alakítani és eltolni a közgondolkodást. Lehet, hogy két ember nem ugyanazt a választ kapja ugyanarra a kérdésre – sőt, akár ugyanaz az ember sem, ha kétszer egymás után teszi fel.

A másik probléma a hihetetlen gyorsaság.

Itt az AI-ügynökök kérdését hoznám fel. Az ügynökök segítségével olyan bámulatos sebességgel lehet elterjeszteni bármit, amire egyszerűen nem tudunk időben reagálni, aminek nem tudunk érdemben gátat szabni. Példának a gerjedés folyamatát hoznám. Mindannyian ismerjük: kell hozzá mikrofon és hangfal. Ha közel visszük őket egymáshoz, gerjedés keletkezik, ami nagyon kellemetlen. Úgy oldjuk meg, hogy lehalkítjuk, vagy eltávolítjuk egymástól az eszközöket. Az AI-ügynökök is így tudnak működni: ha nincsenek kellően kontrollált környezetben, könnyen létrejöhet egy olyan állapot, amit nem tudunk időben „elvágni”, letekerni. Kognitív műveleteknél gondoljunk csak arra, mi történik, ha álhíreket gyártanak – a választások alatt is szóba került, hogy Magyarországon  voltak álprofilokból érkező tartalmak. Mi történik, ha egy sok profillal rendelkező, kifejezetten információs műveletekre kihegyezett informatikai környezetben elszabadul egy AI-ügynök? Milyen bődületes sebességgel tud elterjeszteni igaznak tűnő információkat, amelyeknek tömeges hatásuk lesz?

— Hisz a laikus tömeg nehezen is tudja tetten érni. A magyar választás kampányidőszakában hogyan találkozhattunk ezzel a jelenséggel?

— Én az újságcikkeket olvasom, illetve azokat a kutatókat követem, akik kifejezetten dezinformációval foglalkoznak. Nekem csak benyomásaim vannak, és az a benyomásom, hogy közel sem volt ez annyira profin megszervezve, mint amennyire a technológia lehetővé tette volna. Ilyenkor még működik a társadalom immunrendszere is a dezinformációval szemben. Ez a valóságra vonatkozó megélésünk: elhiszünk dolgokat, vagy nem hiszünk el dolgokat.

A jelenlegi választásnál, úgy gondolom, működött a magyar állampolgárok immunrendszere. Illetve volt egy ellendózis, amit független sajtónak nevezünk, és amely kiemelte ezeket a dolgokat.

Egyébként ez az állam feladata lett volna, de ezt most engedjük el. A lényeg, hogy ez működik. Az AI sebességével, AI által terjesztett tartalmaknál – ahol az ügynök képes reagálni a történésekre, adott esetben gyorsabban és „hitelesebben”, mint valaki, aki a billentyűzet mögött ül – a hírek és információk terjedése nehezebben lesz követhető. Nem mondom, hogy ez megtörtént Magyarországon. Azt sem mondom feltétlenül, hogy ez történni fog. Azt mondom, hogy a technológia – különösen az AI-ügynökök elterjedésével – nagyon hamar olyan helyzetet teremthet körülöttünk, amit akkor és ott nem fogunk tudni érdemben befolyásolni, és ennek súlyos következményei lesznek.

— Milyen szerepe lehet az embernek egy olyan környezetben, ahol a dezinformációs rendszerek már képesek automatizáltan tanulni és finomhangolni az üzeneteiket? Mi itt az indító és mi a fogadó oldal szerepe?

— A legfontosabb talán az, hogy az emberiségnek tanulnia kell. Képben kell lenni azzal, hogy létezik a mesterséges intelligencia mint technológia, és legalább felületesen tudni kell, hogy mire képes. A társadalom széles rétege mostanában találkozott olyan szakkifejezésekkel, mint a deepfake. Ez egy olyan technológia, amire nincs társadalmi immunitásunk, és ezt az immunitást úgy tudjuk megszerezni, ha olyan környezetben találkozunk vele, ami még nem fáj annyira. Ez nem jelenti azt, hogy képesek leszünk biztosan felismerni ezeket a tartalmakat. Mindenféle kutatás – itt Magyarországon is – azt mutatja, hogy minél idősebb valaki, annál nehezebben ismeri fel őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fiatalok 100%-osan képesek detektálni – csak arányaiban jobban, mint az idősebb generáció. De már az, hogy tudjuk: van ilyen, lehetővé teszi, hogy feltegyük a kérdést: vajon ez valós lehet-e? Ez az egyik oldala. A másik, hogy

az AI-vonaton most látszólag nincsen fék, ami roppant fájdalmas.

Az Európai Unió próbál valamiféle fékeket beépíteni a rendszerbe, de úgy tűnik, hogy ebben több nagyhatalom nem érdekelt. A szabályozás – ez a fajta előrelátás – mindenképpen fontos lenne. Őszintén szólva nem látom jelét annak, hogy az államok kellő gondossággal állnának hozzá a mesterséges intelligencia korlátozásához. A harmadik dolog – és ez az OpenAI-val kapcsolatban is felmerül – a felelősség kérdése. Rögtön az volt az első gondolatom, hogy az OpenAI modelljeire nagyon sokan „rákaptak”, köztük olyanok is, akiknek fogalmuk sem volt arról, mit jelent a biztonságos üzemeltetés. És ahogy a szaksajtóban is olvashattuk, történtek olyan malőrök, amelyekre nem nagyon számítottak. Aztán erre jött rá az Anthropic a Mythos modelljével, amit ki sem engedtek hétköznapi használatra. Ha jól emlékszem, 11 szoftvercég kapta meg a modellt azzal a céllal, hogy sebezhetőségeket, hibákat keressenek benne. Vannak modellek, amelyek biztosan nem valók avatatlan kezek közé. Ha mégis odakerülnek, akkor nagyon komoly felelőssége van azoknak, akiknek a kezében ott vannak ezek a modellek, ezek az ügynökök. A szakma sem 100%-ig biztos abban, hogy mindenki képes lesz kellő gondossággal használni őket.

— Beszéltünk arról, hogy a dezinformáció ellen a megcélzott tömeg edukációjával lehet harcolni, és vannak jogi lehetőségek is. De technológiai oldalról milyen hibáik vannak ezeknek a dezinformációs műveleteknek, amelyeket ki lehetne használni? Ezt találta meg az Anthropic a Mythos-szal?

Krasznay Csaba a teljes egészében az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában arról beszél, hogy

- miért kulcskérdés a társadalom „immunizálása”, például az oktatási rendszeren keresztül,

- bár az uniós DSA kiváló, a nagy technológiai cégek felett hatékonyabb kontrollra lehet szükség,

- harctéri katonai műveletekben konkrétan mire használják a mesterséges intelligenciát,

- milyen jelentősége van és lehet az AI-nak a geopolitika színpadán,

- mennyire gyorsan terjednek az AI-tartalmak – például deepfake videók –, és hogyan képesek befolyásolni a közhangulatot vagy akár egy választást.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk